Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-10 / 9. szám, szombat

1953 január 1

1 UJ SZ

Ö Jacques Duclos elvtárs beszéde a francia nemzetgyűlésben A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériumának jegyzéke a jugoszláv kormányhoz Jaeques Duclos, a Francia Kommunista Párt titkára a francia nem. zetgyűlés keddi Illésén nagy beszédet mondott, amelyben ismertette pártja álláspontját Kené Mayer kormányalakításával kapcsolatban. Duclos mindenekelőtt rámutatott, hogy azt » kormányválságot az al kotmány félredobása jellemezte. A Francia Kommunista Pártnak, amely a legutóbbi választásokon a legtöbb szavazatot nyerte el, még csak lehe* tőséget sem adtak, hogy résztvegyen a kibontakozásban, ami annyit jelent, hogy ötmillió szavazó véleményét egyszerűen figyelmen kívül hagyták. A francia burzsoázia vezetődnek oélja az, — folytatta Duclos — hogy még tovább haladjanak a fasizmus útján. Soustelle gaulleista vezetőnek miniszterelnökké történt jelölését az ország Igen súlyosan ítélte meg és sok francia visszaemlékezett arra, ami a weimari köztársaságban történt, amikor Hindenburg elnök Hitlert hivatta magához. Soustelle megjelenése a porondon azt a célt szolgálta, hogy a fasizmus trójai falovát becsempésszék a köztársasági intéz, mények falai mögé. Bidault síkerte. len kísérlete után végül is Kené Mayerra esett a választás. A három kijelölt miniszterelnök mind ismertette program m ját és mindhárman alkotmánymódosítást javasoltak, természetesen reakciós értelemben, Mindhárman rendkívüli felhatalmazást kértek a maguk számára törvényerejű rendeletek kibocsátása végett. Tudjuk, hogy az ilyen törvényerejű AB „AFP" jelenti, hogy az úgynevezett belga államtanács állást foglalt az ,.európai védelmi közösségről" szóló szerződés ratifikálása ellen. A ,,Soir" című lap megírja: az államtanács szerint a szerződést nem lehet ratifikálni, mivei az nem felel meg a belga alkotmánynak. A kedd reggeli brüsszeli lapok rámutatnak ugyan arra, hogy az államtanács állásfoglalását még hivatalosan nem közölték, mindamellett máris behatóan foglalkoznak az államtanács döntésének várható kö. SZOVJETUNIÓ Január 7_én Moszkvából Pekingbe indult a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság, a burmai, az ausztráliai ás Ázsia más országainak küldöttsége. A küldöttség tagjai résztvettek a Népek Békekongresz. szu tó n és utána Moszkvába látogattak el. A Mongol Népköztársaság küldöttsége már visszatért hazájába. OLASZORSZÁG A Béikevédök Olaszországi Bízott, saga határozatot hozott, amelyben kijelenti, hogy egész Olaszországban kampányt kezdenek a békekongresz. szus határozatainak népszerűsítésére. A békevédők tömeggyűléseket rendeztek Milánóban, Anconában, Pisában, Rómában, Nápolyban, Ferrarában, Turtnban és egyéb városok ban. A gyűléseken a békekongreszszuson résztvett olasz küldöttek szó. laltak fel. FRANCIAORSZÁG A l'Humanité cikket közölt, amelyben a békekongresszus határozatait népszerűsíti a francia dolgozók széles tömege körében és közli a francia delegátusok nyilatkozatait is. Abban a beszélgetésben, amelyet Dominique Desanti haladó újságírónő folytatott a francia békeküldöttekkel, a bordeauxi kikötőmunkások. kal, az algíri és korzikai küldöttekkel, a küldöttek kifejezésre juttatták, hogy a francia fasiszta burzsoá saj. tó hiába próbálja elhitetni, hogy a bécsi békekongresszus csupán „kom. munista üzlet" volt. A küldöttek saját szemükkei győződhettek meg arrendeletek milyen eredményhez ve. zettek a háború előtt. Ami a jobboldaltól kívánt alkot, mánymódosítást illeti, Jacques Duclos hangoztatta, hogy erre nem kerülhet sor anélkül, hogy a népet népszavazás útján meg ne kérdeznék. A néptömegek ellenállása a háborús és nyomorpolitikával szemben eddig még nem volt elég erős ahhoz, hogy kikényszerítse a feltétlenül szükséges politikai változást. Ez az ellenállá^ azonban megakadályozta több olyan terv megvalósítását, amelyek rendkívül károsak lennének Franciaország és a béke szempontjából. Meg vagyunk győződve — folytatta — hogy ez a tiltakozás már a közeljövőben olyan arányokat fog elérni, hogy kivívja azt a politi kai változást, amelyre az országnak szüksége van. A tömegek növekvő ellenállásának láttán a kormány lábbal tiporta a demokratikus szabadságjogokat. Ki. találta az „összeesküvés" meséjét, de az egész eljárás önkényességét 'még maga az igazságszolgáltatás is elismerte. A Le Léap, Ducoloné és társai ellen eddig lefolytatott eljárás io bebizonyította, hogy e hazafiakat politikai nézeteik miatt üldözik. Jacques Duclos ezután testvéri üdvüzletét küldte P bebörtönzött francia hazafiaknak, valamint Ali Jatának, a Marokkói Kommunista Párt főtitkárának, akit népe függetlenségéért vívott küzdelméért ssintén börtönbe vetettek. Mi aat követeljük, — hangsúlyoz, ta — kössenek békét a Ho Sin Minfc kormánnyal, hozzák haza az expedí. vetkeziményeivel. A „La Libre Belgique" felteszi a kérdést, szükség van-e tulajdonképpen a szerződések gyors ratifikálására? „Semmi sem sürget — írja a lap — és többet érne megvárni, hogy mi lesz a szerződések sorsa Nyugat-Németországban és Franciaországban .,." A „DPA" nyugatnémet hírügynök, ség a belga államtanács döntését kommentálva megjegyzi: „Kevés a kilátás arra, hogy a belga parlament hozzájáruljon az európai hadseregről szóló szerződés ratifikálásához". ról, hogy a résztvevők nagyobbik felének egész más a politikai meggyőződése, mint a kommunistáké és mégis megszavazták a különféle ha tározatokat. Minden erővel meg kell akadályozni az új világégés kitöré. sét. .A bordeauxi kikötőmunkáe, aki megtagadta, hogy hadianyagot rak. jon be Indo-Kína számára, mondotta: „Ugy gondolom, hogy ez a kongresszus új élet kezdetét jelenti, A főproblémákat megegyezéssel kell megoldani és szükséges, hogy az öt nagyhatalom képviselői összejöjjenek ós békepaktumot dolgozzanak ki." EGYESÜLT ÁLLAMOK A „Daily Worker" cikke méltatja a békekongresszus jelentőségét. Többek között ezeket írja. A bécsi kongresszuson az amerikai népnek 23 békedelegátusa vett részt. A küldöttek a legkülönfélébb országokból jöt tek össze, a legkülönbözőbb politikai meggyőződésüek voltak és mégis meg tudtak egyezni egymás között, amikor arról volt szó, hogy a békét meg kell védeni. A cikk megjegyzi továbbá, hogy a békekongresszus cí. mére 2000 üdvözlőlevél érkezett különféle városokból, üzemekből, szervezetekbői és a világ kiváló sze. mélyeitől. A cikk befejezésében a Daily Wor. ker idézi Kiu Jen-sun koreai delegátusnö szavait, aki beszédében az amerikai nőkhöz fordult és felhívta az amerikai népet, kövessenek el mindent, hogy megszűnjék a koreai háború, ahol ártatlan gyermekeket gyilkolnak és ahol a kapitalizmus érdekében az amerikai gyermekek apái halnak meg. ciós hadtestet és kössenek olyan kul. turális és gazdasági szerződéseket, amelyek megfelelnek mind a vietnami, mind a francia nép érdekeinek. Duclos ezután Nyugat-Németország felfegyverzésének kérdésével foglalkozott. Vájjon a történelem még nem szolgált önök számára eleg-endő tanulsággal — mondotta Jacques Duclos. — Egy alkalommal önök már hagyták Hitlert fegyverkezni a Szov. jetunió ellen, de elsősorban Franciaország vált e bűnös politika áldozatává. Most — Nyugat-Németországnak a Szovjetunió elleni felfegyverzése érdekében — önök ugyanazokat a katonai erőket készítik elő, amelyek holnap — ha a nép engedné, hogy önök megvalósítsák szándékukat — Franciaország ellen fordulnának, hiszen az agresszorok természetesen elsősorban a leggyengébb pontra mérik mindig csapásaikat. Önök azt próbálják elhitetni, hogy a Szovjetunió fenyegeti a békét. De önök maguk sem hisznek ennek az ál. Utólagos veszélynek a valóságában. Franciaország békéjét és bizton ság ó t az Európában és országunk, ban lévő amerikai támaszpontok fenyegetik, Németország kettészakítottsága fenyegeti, az, hogy Nyugat-Németországban revansiszta kormány van hatalmon, amely a náci tábornokokat nyeregbe ülteti ós amely minden pillanatban azzal fenyeget, hogy az Elbát egy újabb 38. szélességi fokká változtatja, ahonnan egy újabb világháború indulhat ki. Duclos ezután rámutatott, hogy Franciaországot még mindig köti a Szovjetunióhoz az 1944. december 10J szövetségi ós kölcsönös segélynyújtási szerződés. Ha a francia politikát a francia-szovjet szerződés alapját képező elvek hatnák át, megváltoznának a Franciaország és a Szovjetunió között fennálló kapcsolatok is. A francia-szovjet szerződés — attól a pillanattól kezdve, hogy újból életre kelne — döntő tényezője lanne a béke megőrzésének és pótolhatatlan biztosítéka Franciaország biztonságának. Jacques Duclos a továbbiakban kifejtette, milyen távlatokat tár a Francia Kommunista Párt a francia néphez intézett felhívásában az ország népe elé, majd ezekkel a szavakkal fordult a szocialista képviselők felé: Guy Mollet úr ismertette itt. annak a programúinak pontjait, amely — mind mondotta — a gazdagokra akarja hárítani a terheket. Ezt mi sem szűnünk meg egy percig sem követelni. Megszüntetni a fogyasztás, ra rótt adókat, emelni a munkabéreket és munkanélküli segélyeket — mindezt állandóan követeljük mi is. De mindez nem valósítható meg munkásegység nélkül, már pedig a szocialista párt mindent elkövet ennek megakadályozására. Az ország, ban sok olyan aktív szocialista párttag és képviselő van, akik meg akarják védelmezni kenyerüket, szabadságukat és a békét. Azzal a felhívással fordulunk a kommunistákhoz és a szocialistákhoz egyaránt:. fogjanak össze és úgy szálljanak szembe a reakció támadá. saival, hogy leleplezzék azokat, akik csupán beszélnek a változásról, de nem jelölik meg, milyen eszközökkel lehetne a változást elérni. Hiszen semmi sem valósítható meg a mar. shallizálás és a velejáró nyomasztó katonai kiadások politikájának feladása nélkül, semmi sem valósítható meg a munkásosztály egysége nél. kül. Nos, a Guy Mollet által erre a két döntő kérdésre adott nemleges válasz megmutatta, hogy ellenzéki magatartása mindjárt megszűnik, mihelyt cselekedni kellene. Duclos e szavakkal fejezte be beszédét: „Franciaország amely már belefáradt abba, hogy — cseberből vederbe kerülve — Ramadier-től Schuhma. nig, Schuhmantól Queuilleig, Queuilletől Plevenig, Pleventöl Pinay-ig, Pinay-tól Mayerig ténferegjen, mindig ugyanazt a külföldről sugalmazott politikát követve, végül is ki. adja majd az útját mindezeknek az uraknak és olyan kormányt teremt magának, amelyben felismeri saját magát". 1953. január 6-án a Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma jegyzéket adott át a szófiai jugoszláv nagykövetségen. A jegyzék így szól: A jugoszláv külügyminisztérium 1952 december 23-án kelt 416.651 számú jegyzékében követelte, hogy Zdravko Szvestarszki, a Bolgár Nép. köztársaság belgrádi nagykövetségének alkalmazottja hagyja el Jugoszlávia területét. A minisztérium követelését minden alapot nélkülöző, önkényes és általános állításokkal indokolta, amelyek szerint Zdravko Szvesztarszki ellenséges tevékenységet folytat a jugoszláv kormánnyal szemben. A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma ezt a lépést a jugoszláv kormány által a Bolgár- Népköztársésággai szemben folytatott ellenséges politika újabb megnyilvá nulásának és ama rendkívüli meg. különböztető eljárás újabb kifejezésének tartja, amelyet Belgrádban a bolgár nagykövetség alkalmazottaival szemben alkalmaznak. Ez az eljárás abban nyilvánul meg, hogy példátlanul korlátozzák a nagykövetség alkalmazottainak mozgási szabadságát, állandóan megfigyelik és teljes blokád alá veszik a nagykövetséget és a nagykövetség diplomáciai alkalmazottainak lakását, az UDB szervei durván zaklatják a nagykövetség alkalmazottait: rend szeresen akadályozzák és megsza. kít.ják a nagykövetség telefonössze„A baktériumháború valóság. Itt az ideje, hogy mi amerikaiak megértsük, mit követnek el nevünkben" — írja Joan Hintón, a néhány év óta Kínában élő amerikai atomtudósnő, a „Peoples Chína" legutóbbi számában megjelent ,,Mdr

e határozzátok el magatokat" című cikkében. Joan Hintón — aki azelőtt az UjMexiko államban levő los-alamosi atomtelepen' dolgozott — mint az amerikai küldöttség tagja résztvett a Pekingben megtartott ázsiai és csendesóceáni békeértekezleten. Most megjelent cikkében arról ír; milyen gondolatai támadtak, hallgatván azoknak a fogságba esett amerikai pilótáknak — Kenneth Enochnak, John Químnek, F. B. O'Nealnek és Paul R. Knishnek — vallomásait, akik résztvettek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni baktériumhadviselésben. „E vallomásokat hallgatva — írja Joan Hintón — rátok gondoltam, fizikusok, akik Los-alamosban, Hanfordban, Tenriesseeben, Chicagóban, vagy bárhol másutt dolgoztok. Rátok gondoltam, akik még mindig atombombák előállításán dolgoztok. Gondoltok-e ti egyáltalában arra, hogy mit is tesztek? Ugyan meddig adjátok el még pénzért emberi méltóságtokat, meddig csonkítjátok még meg a tudományt a „védelem" leple alatt? A második világháború idején azon a címen folyt az atombomba előállítását célzó kutatómunka, hogy a náci Németország is ugyanezt teszi, tehát megköveteli a „védelem". De mi köze a „védelemnek" A »Rabotnicseszko Delo« közli, D. Kliszurov cikkét a Tito-banda háborús előkészületeiről. A lap a következőket írja: A Tito-banda az 1953. évre szóló költségvetésben 78.6 százalékot irányzott elő az agresszív háború előkészítésének céljaira, vagyis a költségvetés 229.1 milliárd dinár összegéből, 180 milliárdot! De ez még nem minden! Az 1953. évre szóló úgynevezett »társadalmi tervben« több mint 100 milliárd dinárt irányoztak elő a » ku 1 c sob j ek tum ok n ak « nevezett -stratégiai építkezések megvalósítására. Szerbia, Horvátország, stb. külön költségvetésében többmilliárd dinárt irányoztak elő stratégiai vasútvonalak, utak és egyéb katonai objektumok építésére és karbantartására. Amíg a katonai célokra a költségvetésben 180 milliárd dinárt köttetését a Bolgár Népköztársaság külügyminisztériumával: iVkadál.

y ózzák és cenzúrázzák a nagykövetség levelezését: üldöznek és letartóztatnak bolgár állampolgárokat, akik jogos érdekeik védelmével kapcsolat, ban felkeresik a nagykövetséget, stb. A jugoszláv kormány — éppen azért, hogy akadályozza a Bolgár Népköztársaság belgrádi nagykövet, ségének normális munkáját — három hónap alatt a nagykövetség két alkalmazottját nyilvánította persona non grátának, állítólagos ellenséges tevékenységükről szóló koholt és általános állításokkal anélkül, hogy konkrét tényekre rámutatott volna. A Bolgár Népköztársaság külügy, minisztériuma kormánya nevében határozottan visszautasítja az 1952. december 23-án kelt 416.651, számú jugoszláv jegyzéket mint teljesen alaptalant és durván rágalmazót. Egyidejűleg a minisztérium a leghatározottabban tiltakozik az ellen a követelés ellen, hogy Zdravko Szvestarszki hagyja el a jugoszláv területet, tiltakozik az ellen a nyíltan megkülönböztető eljárás ellen, amelyet a belgrádi bolgár nagykövetséggel szemben alkalmaznak. A bolgár külügyminisztérium a leghatározot. tabban tiltakozik a jugoszláv kor. mány ellenséges politikája ellen, amely arra irányul, hogy rontsa a Bolgár Népköztársaság és Jugoszlá. via viszonyát. Mindezekért a felelősséget kizárólag a jugoszláv kormánynak kell viselnie. Koreához? Miféle veszélyt jeleintenek a koreaiak az amerikaiakra nézve? Ugyan miért kíséreljük meg légitámadásokkal, napalmbombákkal, virulens baktériumokkal kipusztítani őket, mint népet? Ugyan miért teszünk utolsó elkeseredett kísérletet arra. hogy pestissel, kolerával, agyvelögyulladással pusztítsuk el őket?" Joan Hintón eziután felidézi azokat az idűket, amikor ö maga is résztvett a tömegpusztító fegyver előállítását célzó kutatómunkában és így folytatja: „Azt gondoltuk, tisztán tudományos tevékenységet fejtünk ki é> akadémikus jelentőségű kérdésen dolgozunk. És ime, hová vezetett ez ' a „tisztán tudományos" munkánk, hová vezetett a magúink kis külön világa? 150 ezer halott Japánban... És most, hét évvel később, baktériumhadviselés folyik koreaiak és kínaiak ellen, és pilótákat atomhadviselésre oktatnak ki. A üjdósok azonban ennek ellenére is folytatják munkájukat. Amerikai fizikusok! Ma, amikora világ tekintete felétek fordul, meg kell értenetek, a népek nem azért bélyegeznek meg benneteket, mert félnek. A népek tudatában vannak erejüknek és nincsenek kétségeik az iránt, hogy ha az USA újabb világháborút robbantana ki, ki lesz a győztes. A népek a béke, az élet, a tudomány és az ember méltóságának nevében bélyegednek meg benneteket és teszik fel a kérdést: mire határozzátok el magatokat?" irányoztak elő, a nemzetgazdaság fejlesztésére mindössze 11.5 milliárdot, vagyis a költségvetés 5 százalékát, szociális juttatásokra, — ideértve a rokkantak segélyezését is, — mindössze 9.8 milliárdot, vagyis alig 4 százalékot. Ellehet-e vájjon képzelni ennél antiszociálisabb, népellenesebb és bűnösebb politikát ? Titóéknak természetesen hazugságokhoz kell folyamodniok, hogy eltereljék a nép figyelmét, dühödt háborús előkészületeik igazi céljairól. Arról beszélnek, hogy Jugoszláviát »megakarják támadnia és ezért van szükség a »védekezésre«. Ezt azonban senkivel sem sikerül elhitetniök, mert még a »legmegbízhatóbb« híveik között is kevés akad, aki elhinné a Jugoszlávia megtámadásáról költött legendákat. A belga államtanács alkotmányellenesnek nyilvánította az „európai hadseregéről szóló egyezményt Az egész világon nagy visszhangot keltett a Népek Békekongresszusa v A Tito-banda háborús költségvetése Egy Kínában élő amerikai atomfizikus üzenete az amerikai tudósítókhoz