Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-07 / 6. szám, szerda

JUi>.. i" ~ 1953 január 7 UISZO A nép elbúcsúzott nagy költőjétől Friss, fehér hó borítja ezen a napon Prágát. Az utcákon lassan szál. lingózik a hó. Prága fölött hallgatagon őrködik a behavazott Vitkov, ' ahol *a prágai nép nemzetünk nagy fiától, Ivan Olbracht nemzeti művésztől búcsúzik. Zászlók alatt felsorakozott díszörség, a népi milíciák hosszú alakulata áll az emlékmű előtt s körülötte a dolgozók, CsISz. tagok s gyermekgk vonulnak el a katafalk előtt, hogy lerójják utolsó tiszteletüket és szeretetüket a művész előtt. Neve odakerül Bozsena Nemcová, Jan Neruda, Alois Jirásek neve mellé, mert a mü, amelyet Ivan Olbracht alkotott, évszázadokon át élni fog. Felvonulnak itt a párt régi har. cosai, az elhunyt társai, Toníkjának és Annájának elvtársai, gyermekei, unokái, hogy a nagy művésznek és a melegszívű embernek köszönetet mondjanak azért az erőért, amelyet müve keltett életre bennük, a párt iránti hűségért, a munkások győzelmébe vetett hitért, , amelyek Ivan Olbracht életéből és müvéből sugároznak. Hétfőn jöttek el utoljára, hálával és köszönetüket kifejezve. A szeretett művész koporsóját állami zász ló takarja és koszorúk veszik körül. Gyászfény világítja meg őket és köztük halkan váltakozik a díszőr. ség, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagjai, akiknek körében dolgozott Ivan Olbracht is, írók, költök, katonák, a népi milícia. Az emlékmű előtti teljesen betöltött térségen gyászdallam hangzik fel. Az emberek hallgatagon búcsúznak, csak a koszorúk szalagai beszélnek. „Drága írónknak" — írták egy nagy koszorú szalagjára a r trasnicei Teszla.üzem dolgozói. „A Ivan Olbracht nemzeti művész állami temetése cseh forradalmi irodalom klassziku. sának" ezzel búcsúznak a prágai szakszervezeti dolgozók. A katafalk előtt van Csehszlovákia Kommunista Pártja elnökének, Klement Gottwald elvtársnak koszo. rúja és a köztársaság kormányának koszorúja. Vörös színűek, mint az a forradalmi zászló, amely mellett állt Ivan Olbracht egész életében. Három óra előtt megérkeznek a kormány tagjai és Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának képviselői. A nemzeti emlékműnél a szeretett írótól búcsút vettek Antonín Zápotocky kormány, elnök, Viliam Široký kormányelnök, helyettes, külügyminiszter, Karol Bacilek nemzetbiztonságügyi miniszter, dr. Alexej Čepička hadseregtábornok, hadügyminiszter, Václav Kopecký ' tájékoztatásügyi miniszter, Antonín Novotný képviselő, a CsKP KB titkára, Zdenek Nejedlý akadémikus, iskolaügyi miniszter, Jan Harus állami ellenörzésügyi miniszter, ing. Ľudmila Jankovcová élelmiszeriparügyi miniszter, Václav Dávid, a CsKP KB titkára, a nem zetgyülés alelnöke, Jozef Krosznár begvüjtésügyi miiýszter, Václqv No sek belügyminiszter, dr. h. c. Jozef Plojhar egészségügyi miniszter, Jo- zef Nepomucký földmüvelésügyi miniszter, Václav Pokorný fütőanyag. és energetikaügyi miniszter, ing. Otakár Simunek vegyiiparügyi miniszter, dr. Alois Neuman távössze. köttetésügyi miniszter, Július Maurer nehéz gépiparügyi miniszter, dr. Stefan Rais igazságügyminiszter, Marek Smida erdészeti és faiparügyi miniszter, Jozef Teszla és Jindrich Uher képviselő, a CsKP KB titkárai dr. Václav Vacek, Prága főpolgármestere, és a köztársasági elnök iro. dájának képviseletében Bohumil Cservícsek. A kegyeletes aktuson továbá jelen voltak a népi demokratikus és bará ti országok kultúrattaséi, politikai, nyilvános, kulturális és művészeti életünk képviselői. A csehszlovák kormány és Cseh. Szlovákia Kommunista Pártja Kozponti Bizottságának nevében Václav Kopecký elvtárs, tájékoztatásügyi miniszter, a párt politikai titkárságának tagja búcsúztatja Ivan Olbracht elvtársat. Václav Kopecký elvtárs szavai után Jan Drds^ a Csehszlovákiai Írók Szövetségének elnöke, emlékezett meg Olbracht müvének nagy jelentőségéről és lelkesítő erejéről. Rámutatott arra, mily mély gyöke, rekkel nőtt össze Ivan Olbracht szU lőföldjével és a mély demokratikus hagyományokban, hazaszeretetben és emberszeretetben nevelődve, -hogyan találta meg az jutat a legjobb nemzeti hagyományok igazi, egyedüli folytatóinak táborába. Rámuta. tott arra, mily hűen harcolt müvével munkásosztályunk és. kommunista pártunk soraiban, hogyan lelkesítette népünket íróink közül elsőként a szocializmus nagy hazájáról, a Szovjetunióról vallott igazsággal. Ebben Ivan Olbracht most és mindörökre a harcos művész nagy példaképe. A gyászzene hangjai mellett megérkezik az utolsó díszörség, hogy lerója tiszteletét Ivan Olbracht előtt. A gyászhangok közepette az összes jelenlevők felállnak, hogy elkísérjék a nagy költőt utolsó útjára. Vácíav Kopeeky tájékoztatásügyi miniszter beszéde Tisztelt elvtársak és elvtársnők! Az elmúlt év végén kimondhatatlanul fájdalmas veszteség ért bennünket. Utolsót dobbant népünk nagy fiának, kultúránk élenjáró mesterének és drága elvtársunknak, Ivan Olbracht kiváló művésznek nemes szíve. A gyász érzetével gyűltünk ma össze az elhunyt koporsójánál, hogy lerójjuk előtte őszinte tiszteletűn, ket azért a nagy műért, amelyet egész életében alkotott. A munkások, a dolgozók és mindazok, akik előtt szent kommunista pártunk szimbólumainak tisztelete, e pillanatban velünk vannak és velünk együtt mély tisztelettel hajolnak meg Ivan Olbracht elvtársnak, forradalmi munkásmozgalmunk egyik \ legérdemteljesebb és legnemesebb harcosának koporsója előtt. Mindaz a for. ró szeretet, amelyet népünk Ivan Olbracht elvtárs, mint író iránt táplált, amellyel szerette az ő irodalmi müvét és amellyel e napokban eljött az elhunyt megkoszorúzására, hűen elkíséri őt utolsó útjára.. Büszkeség tölti el szivünket, amikor megemlékezünk Ivan Olbracht életéről és müvéről s amikor e pillanatban emlékünkbe idézzük, hogy Ivan Olbracht mint hagy atyjának fia, mint egy élenjáró cseh haladó írónak, mint Neruda és a kilencvenes évek korszaka kiváló nemzeti tényezőjének, Antal Sztaseknek fia, életcélját abban látta, hogy már ifjú korában a munkásosztály harcos mozgalmának soraiba álljon és hogy önfeláldozóan küzdjön a dolgozó nép jogaiért, szabadságáért és jobb életéért, amelynek nyomorát szülőföldjén a Krkonose alján, ezen az elbü. völően gyönyörű és szeretett vidéken ismerte meg, amelyhez Ivan Ol bracht annyira ragaszkodott nemcsak természeti varázsa miatt, hanem a véres svárovi sztrájkok drága hagyományáért, a munkásnép első forradalmi lázadásainak hagyományaiért is. Ivan Olbracht elvtárs Semily vidékén a munkásmozgalom régi úttörőjétől Jozef Rezlertői neveltetve már az 1909 ik év óta mint a munkás, saitő szerkesztője működött és az első világháború előtt a szociáldemokrata pártban, a munkésharcosok azon nemzedékéhez tartó, zott, amely újult lelkesedéssel vallotta a marxizmus alapelveit, szembeszállt a II. Internacionálé opportunizmusával és buzgón kereste a helyes forradalmi utat. Ivan Ol. bracht és az újságírói és irodalmi tevékenység terén kortársai, Mária Majerová, Václav Vacek, Helena Malírová, Jozef Hora, Antonín Ma- cek, Bohuszlav Novotný és mások átélték ez évszázad áttörő kezdetét, átélték a revizionizmus ellen folytatott küzdelmet, átélték a viharos 1905-ös évet, átélték az imperializmus felsocakozását, átélték az 1912. évi bázeli kongresszust, átélték a balkáni háborút, átélték a II. Internacionálé csődjét 1914-ben, átélték az első imperialista világháború véres éveit, átélték népünknek szabadságáért és állami függetlenségéért vívott harcát, és predesztinálva vol. tak arra, hogy forró lelkesedéssel üdvözöljék 1917 november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, a munkásosztály világszerte el. sö győzelmét, Lenin és Sztálin kor. szakalkotó forradalmi müvét. Megrvolt ennek a nagy jelentősége, "fiogy a kiváló munkás újságírók és írók csoportja Lenin és Sztálin forradalmi eszméi iránti hévtől lelkesülve 1919-ben és 1920-ban oly lel. kesen állott a szociáldemokrata baloldal harcának előterében, megmutatva a csehszlovák munkásmozgalomnak az utat a Hl. Internacionálé zászlai, a kommunizmus zászlai alá. A forradalmi szociáldemokrata baloldal vezérei, Smeral, Zäpotocký, Haken elvtársak leghatékonyabb segítőtársaikra leltek e nagy tehetségű újságírókban és írókban. Ivan Olbracht elvtársra különös, képpen nagyjelentőségű küldetés várt. Zápotocký és Smeral elvtársak mellett egyike, volt azoknak, akik 1920-jján a Szovjetunióba, Mosz. kvába mentek, hogy itt találkozzanak Leninnel az orosz proletariátus lángeszű vezérével és' hogy mint hithirdetők elhozzák országunkba a kommunizmus győzedelmes fcanítá sát, a világ első szocialista államá nak, a munkások és parasztok első államát építő bolsevikoknak forradalmi progranunját. Emlékezetünkben van, mily fontos szerepet játszott akkor a forradalmi kommunista mozgalom fejlődésé, ben „Képek a jelenlegi Oroszországból" című könyve, amelyet Ivan Olbracht 1920-ban a Szovjetunióból való visszaérkezése után írt meg. Ivan Olbracht elvtárs, aki a szociál-i demokrata párt szétszakadása után 1920 szeptember 23.án oly tettreké. szen vállalta dicső lapunknak, a Ru- dé Právonak irányítását és aki oly hősies magatartást tanúsított az 1920. v évi decemberi harcokban, így nagy érdemeket szerzett pártunk alapításában 19£1 májusában és a nemzetközileg egységes CsKP megalakításában 1921 októberében. Munkásságunk méltán sorolta Ivan Olbracht elvtársat azok közé, akiket a legnagyobb tisztelet illet meg. Igen, Ivan Olbrachtot megilleti Lenin és Sztálin eszméi első cseh. szlovák előharcosainak, . a forradalmi kommunizmus országunkban első úttörőinek kijáró tisztelet. Ivan Olbrachtot megilleti drága és • dicső pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja alapító tagjának kijáró tisztelet. Pártunk ma mélyen meghajtja zászlait- Ivan Olbracht elvtárs koporsója előtt ezen a helyen, ahol a CsKP alapítóinak és légér, demdúsabb dolgozóinak, Smeral, Haken, S. K. Neuman, Vrbenský elvtársnak hamvai vannak elhelyezve. Nevükkel együtt Ivan Olbracht elvtárs neve is ragyogóan be van írva Csehszlovákia Kommunista Párt. jának történeimébe és az ország dol. gozó népe örök emlékében fogja őrizni. Ivan Olbracht elvtárs három évtizeden keresztül áldozatkészen szolgálta pártunkat, munkásosztályunkat, dolgozó népünket. Mennyi hevet, meggyőződést, bölcseséget és mennyi írásmüvészetet helyezett írá saiba, cikkeibe, támadásaiba és megjegyzéseibe, amikor a Rudé Právo vezető politikai szerkesztőjeként működött. Mily buzgón tüzelte harcra a munkásságot jogaiért. Mily felhá. borodással pellengérezte kí a szociál. demokrata árulást. Mily támadóan lépett fel a bankmágnások, ipari hatalmasságok és nagybirtokos gazdagok ellen, akik a dolgozó nép kegyetlen elnyomása és kizsákmányolása árán építették a kapitalista Csehszlovákiát. Ivan Olbracht elv társ újságírói tevékenysége mind örökre annak a nagy feladatnak tanúsága lesz, amelyet a kommunista sajtó munkásságunk és dolgozó népünk nehéz harcainak idejében az első köztársaság alatt betöltött. Hő. si munka volt ez. Emlékezzünk csak arra, mily üldöztetésnek volt kité. ve Ivan Olbracht és mint vetették öt börtönbe, tekintet nélkül arra, hogy nagy író volt. Emlékezzünk arra, mily arcátlanság volt az, amikor, 1 T. G. Maszaryk tisztelet színlelésével meglátogatta Antal Sztaseket, míg Antal Sztasek fiát, Ivan Olbrachtot és feleségét, a felejthetet len Helena Malírová elvtársnőt az első köztársaság börtöneiben hurcolták meg. Ivan Olbracht tisztapajzsú és büszke jellemű forradalmi harcos volt, akit a kommunizmus magasztos céljainak tudata és a munkásosztály végső győzelmébe vetett biz. tos hitének tudata magasra emelt ä cseh polgárság és kispolgárság ré. széről való minden ellenvetés, csa' lárdság és piszkosság fölé. Ivan Olbracht gyönyörű és nemes jellemével munkásmozgalmunk és pártunk büszkesége volt, annak a büszke bi zonyitéka. hogy a lelki szépségnek, nemességnek és magasztosságnak helye csak a munkásmozgalommal, a kommunizmussal való kapcsolat, ban van. Ivan Olbracht nagy büszkeségünk volt mint író. Kommunista mozgalmunk soraiban nőtt fel Ivan Olbracht a szavak legélenjáróbb mü. vészévé és országunk irodalmi alko. tójává. Milyen büszkék vagyunk erre! A burzsoázia és szolgái eszeveszetten uszíthattak a kommunista mozgalom ellen és a legdurvábban sértegethették, lealacsonyíthatták,' gyalázhatták a kommunista pártot, erőnk és büszkeségünk az \*olt, hogy velünk tart a kultúra minden igazi és nagy mestere, hogy velünk tartanak irodalmunk legdrágább kin ebeinek alkotói, a legsajátosabb nem zeti vágyak kifejezői és anyanyelvünk szépségének legnemesebb ápolói, hogy velünk tart Ivan Olbracht, St. K. Neuman. Mária Majerová, Ja. roszlaV Hasek, Helena Malírová, Jo. zef Hora, Karel Toman, Jiri Wolker, Vladiszlav Vancsura, Peter Jilemnicky, Július Fucsík, Vitezszlav Nezval, František Halas, Konstantin Biebl, Karel Konrád, Maria Pujmanová, Jarmila Glazarová, Karel No. vy, stb. A- kiváló irodalmi alkotók, írók és költök milyen felsorakozása ez! Ivan Olbrachtot méltán sorolták irodalmunk nagy klasszikusaihoz. Senki sem tudta elvitatni prózai alkotásának mesteri színvonalát. Ivan Olbracht írásait már az első köztársaság idején általánosan szerették, és ez írások hatékonyan teljesítették nagyjelentőségű küldetésüket, mint a forradalmi irodalom gyümöl. csei. Regényeinek és elbeszéléseinek anyagával, eszmei tartalmával és művészi feldolgozásával Ivan Olbracht a szocialista realizmus úttörőjévé és az ifjabb írónemzedékek példájává vált nálunk. Ivan Olbracht irodalmi müve a^iak bizonyítéka, mily művészi érőt ad az iro. dalmi alkotásnak a dolgozó nép irán. ti szeretet, és milyen értékeket képes alkotni a szavak művésze forradalmi eszméktől áthatva, politikailag öntudatosulva, a néppel szorosan összeforrva és a munkásosztály céljaihoz mélyen ragaszkodva. Ivan Olbracht szerette a munkásságot, szerette a dolgozó népet, szerette nemzetét és szerette hazáját, amelyben a dolgozók jövendő boldog otthonát látta. Mint harcos, hűen állt oldalunkon a fasizmus ellen folytatott küzdelem sorsdöntő éveiben. Nevét a fasisztaellenes harcra szóló izzó felhívásunkhoz adta és 1938-ban velünk együtt szenvedélyesen küzdött a köztársaság Hitlerrel szembeni védelméért. A német megszállás alatt tevékenyen résztvett az ellenállási tevékenységben Vladiszlav Vancsura csoportjában és a földalatti harcos mozgalomból a háború végén, mint a délcsehországi partizánosztag harcos társa tűnt fel. Visszaemlékszem arra, hogyan jelentkezett hazánknak 1945 májusában a hős Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása után Ivan Olbracht a párt vezetőségénél, hogy minden energiáját felajánlja az új népi demokratikus rendszer építésére országunkban és a szocializmus építésére. Nagyjelentőségű feladatra volt hivatva, mint' politikai tényező, mint az új szocialista kultúra harcosa hazánkban és majd mint békeharcos. Tudom, milyen boldog volt Ivan Olbracht, amikor látta azoknak a gyönyörű vágyaknak megvalósulását, amelyekhez ifjúkora óta odaadóan ragaszkodott. Tudom azt is, hogyan igyekezett' a legszorgalmasabb munkával meghálálni azt a tiszteletet és szeretetet, amelyet dolgozó népünk iránta tanúsított. Sok megtiszteltetés érte népi demokratikus országunkban. A legnagyobb megtiszteltetésnek azonban azt tartotta, hogy az 1946-os kongresszus óta a párt Központi Bizottságának tagja volt és mint a párt képviselője is szolgálhatta népünket. Ivan Olbracht elvtárs fáradhahatianul, lelkesen dolgozott és akkor sem pihent meg, amikor szívbaj fenyegette. Még a legutóbbi időben is tartott néhány nagyjelentőségű beszédet. Éber figyelemmel kísérte a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XIX. kongresszusát és kezébe vette a tollat, hogy a Rudé Právóban értékelje Sztálin elvtárs »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« cimü zseniális müvének korszakalkotó jelentőségét. Lelke pártunk, Gottwald elvtárs által irányított építőművéért lángolt. Amikor a bíróság előtt állottak a Szlánszky vezette /államellenes központ gonosztevői, Ivan Olbracht elvtárs utoljára vette kezébe a tollat, hogy »A ragadozók vége« című cikkében kifejezze haragját a gonosztevők gazsága fölött és hogy St. K. Neumanhoz hasonlóan, halála előtt átkot mondjon a nyugati imperialistákra és kijelentse, milyen hiábavaló minden gaztettük és milyen hiábavalók az új világ erőinek megállítására irányuló összes törekvéseik. Es mintegy közeli halála sejtelmében búcsút akarvá venni pártunktól, Iyan Olbracht résztvett még decemberi országos konferenciánkon, hogy lássa, hogyan lép szeretett pártja ereje újabb fejlődésének korszakába Gottwald elvtárs vezetésével. Ivan Olbracht elvtárs személtében nagy, drága, remek ember és melegszívű elvtárs távozik el. Ivan Olbracht a mi büszkeségünk és szeretetünk volt. Mindnyájan tudjuk. mily őszintén szerette öt Gottwald elvtárs, aki a Központi Bizottság ülésein és minden alkalommal külön üdvözölte Ivan OIbrachot. Tudjuk azt is, mennyire becsülte Ivan Olbrachtot Zápotocky elvtárs és hogy milyen közel állott Nejedlý professzor elvtárshoz. Ivan Olbracht elvtárs elhúnytát mélyen gyászolja ma nemcsak országunk, munkásságunk, dolgozó népünk, hanem velünk együtt osztoznak gyászunkban barátaink, főleg a Szovjetunió, ahol Ivan Olbracht müveit már a háború előtt kiadták és ahol újra megjelennek több kiadásban. Velünk együtt osztoznak gyászunkban a népi demokratikus országokbeli barátaink is, a távoli Kínai Népköztársaságban és más országokban is, ahová mindenüvé eljutottak Ivan Olbracht , müvei az utolsó évek során. Ivan Olbracht elvtárs koporsója előtt állva lerójjuk előtte tiszteletünket Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának nevében; lerójjuk előtte tiszteletünket köztársaságunk kormányának nevében, lerójjuk előtte tiszteletünket munkásosztályunk és országunk egész dolgozó népe nevében. Mindörökre szemünk előtt fogjuk" tartam gyönyörű és nemes arcát, amelyet annyira szerettünk. Egyre ragyogni fog előttünk Ivan Olbracht elvtársnak munkásmozgalmunk történelmével, dicső pártunk történelmével összeforrott ragyogó emlékezete. Ivan Olbracht irodalmi müve örökéletű lesz, mint kultúránk drága kincse és a lelkesedés forrása a szocializmus és a kommunizmus országunkban való megvalósításáért, dolgozó népünk legboldogabb és legörömteljesebb életének megvalósításáért folytatott nemes törekvésünkben. Örökké éljen Ivan Olbracht elvtárs emléke!