Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-07 / 6. szám, szerda

4 öl SZ0 J953 január 7 Hriszto Botev bolgár költö életéről és müveiről 1849 január 7-én született Hriszto Botev, a bolgár nép halhatatlan emlékezetű forradalmi költője, aki a felszabadult Bulgária dolgozóinak épp olyan élő »mai« kôlťôje, mint a magyarságnak Petőfi. Nemcsak a fővárosban, de a legkisebb bolgár faluban is Botev forradalmi dalait énekli a nép. azokat a harci dalokat, melyekkel Botev lángralobbantotta az 1876-i lázadást a félezer éves török urqjom ellen. Az 1400 méter magas Volahegycsúcson, ahol Botev, a lázadás vezére lezuhant a gyilkos golyótól, most emlékmű áll, ahová halála napján, június 2-án elzarándokol a nôp; emlékezik hős fiára és ünnepli szabadságának megszületését. Botev fiatal életének legszebb szakában, 27 éves kordban halt meg a szabadságért. Önkénytelenül is Petőfire kell gondo'nunk: Botev születésének évében ő is így halt meg népe ügyéért. Botev születésekor a bolgár nép még az 500 éves török jármot nyögte és szenvedését tetézte a megszállókat kiszolgáló vagyonos osztály, a bojárok, a nagykereskedők, a hatalmaskodó pópák és az adót szedő esorbadzsik szövetkezése. Botev apja szegény falusi tanító, de nagyműveltségű ember volt. Oroszországban tanult, fiát is müveit embernek akarta nevelni. A fiatal Botev Odesszában végezte a gimnázium néhány osztályát, de már itt is inkább a szocializmus iskoláját járta: az orosz forradalmárok írásait olvasta. Mestere az a Csernisevszkij volt, akiről maga Lenin írta meg, hogy müveiben először lobbant fel a tudatos osztályharc szelleme. Hriszto Botev már ifjú forradalmárként tért vissza szülőföldjére, ahol három év alatt fellázította egész környezetét a török uralom képviselői és a belső bitangok ellen. Rövidesen menekülnie kellett. Romániába, Bukarestbe emigrált, ahol csatlakozott a bolgár emigránsok forradalmi szervezetéhez. Nemsokára ő lett a szervezet vezetője. Botev Romániában eltöltött emigrációjának 5 éve szüntelen harc. Radikális politikájának sarkalatos tétele: Osztozkodás Társak vagyunk örömben, gondban, a szívünk egy ütemre dobban; utunk is egy s történjék bármi, sohasem fogjuk ezt megbánni. Az utókor megméri tettünk és ítélkezik majd felettünk. Még nem lobban csillag elébünk? Mindegy! Előre! Döng a léptünk. Éltünk küszködve, néha szebben, messze vetődve, idegenben; nevettünk, — sokszor hadakoztunk, — ezután is mindent megosztunk. Már tiszta fénnyel int a Holnap, ne bánd, ha a gazok gúnyolnak! Szánkat némán összeszorítjuk, nem csikarják ki drága titkunk. Minket az élet vad csatáján nem győzhet le az arany bálvány: előre rontunk száz csatán át s dalba öntjük a népünk vágyát. t Gondolat, érzés: ez a fegyver megküzd majd roppant seregekkel. Adott szavunk szent, — menjünk bátran: megosztozunk most a halálban! azonnali fegyveres beavatkozás az elnyomott bolgár nép érdekében. Botev plebejusi. radikális és népi demokratikus magatartása következetes, világos és meggyőző Ez lüktet politikai cikkeiben és verseinek forradalmi ritmusában. Akárcsak Petőfi, Botev is jól tudta, hogyan kell a néphez szólni: világosan, egyszerűen és pártosan. Petőfi is, Botev is a nép igényeit és vágyát szólaltatta meg müveiben. Botev annyira a Petöfi-kívánta költö volt, hogy soha öndicsöítő verset nem írt, mindig egész népe nevében beszélt. Mintha verset is csak azért írt volna, hogy politikáját minél hatásosabban ér vényesítse. Botev kevés verset hagyott örökségbe, de ez a húszonegynéhány vers is, ha semmi mást nem írt volna., a politikus, harcos és tiszta erkölcsű népi költők példaképei közé emelné. Csaknem valamennyi verse időszerű témáról szól és ma is éppen olyan friss hatásában mint megírása idején. Sőt, ma inkább, mint valaha, mert Botev álma a mai bolgár népi demokráciá ban valósul meg, akárcsak Petőfié a magyar népi demokráciában. Ha összevetjük Botev prózáját verseivel, akár tartalmilag akár a köl tői indulat és politikai éleslátás szempontjából, azt tapasztaljuk, hogy sehol nincs bennük pesszimizmus. vagy a fáradtság jele. Akár politikai vitacikkeiben har col igazáért, akár verseiben példázza ennek az egyetlen igazságnak gyakorlati megvalósítóit: mindenütt egy a hang és egy a feltételezett hallgató, akit meggyőzni akar: a nép. „Itt az ember a legnagyobb érték" Az alábbiakban egy osztrák asszony, Steffi W., számol be benyomásairól, amelyeket a világhírű gyógyfürdőben, Pőstyénben, háromhetes gyógykezeltetése alatt szerzett. gyógyintézetet és amikor a drága szőnyegekkel borított folyosókon és a fényűzően berendezett társalgókban az orrukat magasan hordó külÉletemben nagyon sokat olvastam a népidemokratikus államok hatalmas építkezéseiről, az ottani új életről, és arról is. hogy milyen példaadóan gondoskodnak ezek az államok a dolgozókról. Most, hogy eljöttem Csehszlovákiába és személyesen átéltem mindazt amit eddig csak újsághírekből ismertem, arra a konkrét meggyőződésre jutottam, hogy minden szó kevés ahhoz, hogy visszaadja a valóságot, ahogy az emberek a népidemokratikus államokban gondoskodnak és cselekszenek és ahogy alapjában megváltozott ott az élet. Például én nagyon jól tudtam, hogy Csehszlovákia dolgozói ma a legfényüzöbb helyeken és szanatóriumokban üdülnek és mindezek minden szépsége és előnye rendelkezésükre áll, ami azelőtt megközelíthetetlen volt részükre. Én mindezt, éppen úgy mint a nagy eredményekről szóló híreket, amelyeket a szabad csehszlovák népről érkeztek, nagy örömmel vettem tudomásul. Azonban, hogy mi minden rejlik a valóságban e pár józan szó mögött, ezt csak akkor értettem meg, amikor kis szerény utazótáskámmal a „Thermia" gyógyintézet fényűző palotája előtt állottam. Ez egy olyan épület, amelyet á mi legszebb luxushoteljeinkkel Badgasteinban vagy a Semmeringen lehet összehasonlítani. Igen, be kell vallanom, hogy a ,,Thermia" hatalmas bejárata előtt hirtelen teljesen hihetetlennek tűnt fel nekem, hogy ezek mögött a pompás^ falak mögött nem előkelő szmokingok és selyemruhák láthatók, hanem emberek kidolgozott munkáskezekkel, egyszerű ejpberfek, mint én és te, akik itt Ausztriában egy ilyen luxus gyógyintézetre jóformán rá se tekinthetnek, nem, hogy oda belépjenek, ezek pihennek és gyógyulnak itt. Csak amikor az igazgatóság egyik tagja szivböl jövő szavakkal üdvözölt és örömmel felajánlotta, hogy tekintsen meg a döncök helyett valóban egyszerű, szerény emberekkel találkoztam, akkor árasztott el olyan boldogságérzet, amelyet csak olyan nép érezhet; amely felett nem urak rendelkeznek és amely ura hazájának és sorsát és jövőjét maga intézi. Ez a pillanat volt a háromhetes pőstyéni tartózkodásomnak legmélyebb élménye. Azt hiszem, hogy a többi benyomás, amit az új, a szokatlan dolgok láttára éreztem, ugyanebből a gyökérből e«fd: az a tény, hogy a dolgozó ember, a kis- és középparaszt a szocialista társadalmi rendnek és minden társas életnek a középpontja és a szó valódi értelmében a legnagyobb értéke. Éppen azért áll a dolgozó ember az állami gondoskodás középpontjában. Úgyanígy láttam azt fs, hogy milyen magától értetődően részesül a legegyszerűbb munkás a legdrágább kezelésben, hogyha szüksége van rá. Itt nem takarékoskodnak az orvosságokkal, a fürdőkkel, a besugárzásokkal, mindannak ellenére, hogy a betegek nagyrésze a nemzeti biztosító tagja, és ezért a gyógykezelésért a maga zsebéből vagy semmit, vagy nagyon keveset fizet. Én saját magamon tapasztaltam az orvosok mély kötelességérzetét, az ápolószemélyzet fáradhatatlan segítőkészségét, egyszóval azt a melegséget és felfrissítő természetességet. amellyel csak szabad ország szabad emberei rendelkeznek. A gyógyintézetben naponta ötször étkeztünk és az étrend nemcsak mennyiségben volt gazdag, hanem elsőrangú minőségű is volt. Az étterem végtelenül barátságos benyomást tett rám. Az asztalok vakító fehéren voltak terítve, virággal díszítve, de a legszebb volt az asztal körül ülő, itt gyógyulást kereső, t emberek vidám és ragyogó arca, szemeiknek boldog ragyogása. Meg szeretném még említeni a gyógyparknak gyönyörű fekvését, ahol naponta kétszer hangverseny van, továbbá a nagyszerű sportlehetőségeket, a gazdag könyvtárat és a különféle kulturális létesítményeket. • Én sok emberrel ismerkedtem meg Pöstyénbc-n. többek között egy hivatalnok 16 éves lányával, aki még 10 évvel ezelőtt legfeljebb arra gondolhatott volna, hogy egy magánvállalatban egy kis alkalmaztatáshoz juthat. Ma az egyetemen tanul és ahogy ňekem a jövő terveit vázolta és a ragyogó távlatokról beszélt, amelyek előtte állnak — nemcsak ;ö előtte, hanem ugyanígy száz és száz társa előtt nyitva állnak ezek a lehetőségek, — akkor azt kívántam, hogy a mi osztrák ifjúságunk legalább egyszer hailhatna ilyen lelkesedést és a jövőbe vetett bizalom ilyen megnyilvánulását. Ezen kis keretben, amely a rendelkezésemre áll, sajnos lehetetlen mindazokról a sorsokról beszélnem, amelyekbe betekintést nyerhettem. Egyet azonban leszegezhetek: azt, hogy az a gondoskodás, amelyet a Csehszlovák Köztársaság az ö dolgozóinak nyújt, valóban óriási. A legmélyebb hálával gondolok arra a segítségre és arra a kitűnő orvosi ápolásra, amelyben ebben az országban részesültem, és amelyről állíthatom, hogy jobb és szebb nem is lehetett volna. A polgári sajtó próbálhatja tagadni úgy ahogy akarja ezeket a tényeket, tudom, hogy ők is ájultan állnak azon események előtt, amelyek Csehszlovákiában végbe mennek és amelyeket nem tud feltartóztatni semilyen ereje a földnek. Ma még Csehszlovákia a szocializmus útjának a kezdetén áll, azonban az elkövetkező évben ismét egy nagy darabot fognak megtenni ezen az úton és addig nem fognak megállni és megnyugodni, amíg az ő büszke művüket, a szocializrry^s felépítését be nem fejezik Steffi VV. Szovjet írók és a Német Demokratikus Köztársaság íróinak rés/vétnyíUéní'.ásaí Ivan Olbracht nemzeti művész elhalálozása alkalmából A Csehszlovákiai írók Szövetsége Ivan Olbracht nemzeti művész halála alkalmából részvétnyilvánításókat kapott szovjet íróktól, és a Német Demokratikus Köztársaság Íróitól. A Szovjet írók Szövetségének távirata így szól: „Önökkel együtt mélyen elszomorodtunk Ivan Olbracht, a nagy iró, hazafi és ember, Csehszlovákia jobb jövőjének régi odaadó harcosa és a szovjet nép hü barátjának halála miatt. Kérjük, hogy részvétünket tolmácsolják az elhúnyt családjának is. Fagyejev, Szurkov, Szimonov, Tyihonov, Gorbatov, Kozsevnyikov, Leonov, Panterov, Szofronov, Tvardovszkij, Fegyin." A Német írók Szövetségének tagjai táviratukban ezt írják: „Mélységes részvéttel vettük mi német írók a hírt a nagy veszteségről, amely a csehszlovák irodalmat és a csehszlovák népet erte Ivan Olbracht halálával. A munkásosztály kiváló nagy harcosának müveit ismerik és szeretik a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói is. Alkotójuk halála után is segítségünkre lesznek és támaszt nyújtanak a békés jövőért folytatott harcunkban. A Német írók Szövetsége elnöksége nevében: Anna áeghers, Stefan Hernlin. Willi Bredel. Hans Marchwitza, Ludwig Renn és Kuba." CSEMADOK-HIREK Egy évvel ezelőtt még igen kevesen tudták Szögyénben, hogy ml is tulajdonképpen a Csemadok. Bábindelj elvtárs, áz akkori járási titkár kísérletei eredménytelenek maradtak, mert egyes ellenséges elemek megakadályozták a helyicsoport megalakulását. Mikor azonban a magyar tannyelvű középiskola fiatal tantestülete vette át a kezdeményezést, a tagtoborzás sikeresen haladt előre. Rövid idő múlva a Csemadok szőgyéni szervezetének 40 tagja lett. Sajnos, azonban olyan egyének furakodtak be a helyi csoport vezetőségébe, akik ahelyett, hogy segítették volna kiépíteni és tovább fejleszteni a szervezetet, üzletnek tekintették a kultúrmunkát és az elvette a tagok kedvét. Hogy a szervezet szétesését megelőzzük, a vezetőséget leváltottuk. Később kitűnt, hogy a leváltott vezetőség elnöke, akire a Csemadok kultúrtevékenysége volt bízva, még csak tagja sem v pl t a Csemadoknak. Ilyen nehézségekkel indult munkába ez a kultűrcsoport, amely ma a párkányi járás büszkesége. A párkány; járásban a szőgyéni helyi szervezetet példaképül állítják valamennyi helyi szervezet elé. Különösen azok a Csemadok-csoportok és vezetőik vehetnek róla példát, akik még ezideig nem keltették fel a falusi magyar dolgozókban a kultúra iránti érdeklődést. Nagy hibát követnek el azok, akik nem élnek a kapott jogokkal és nem fejlesztik, sőt veszni hagyják a magyar kultúrát; Ezzel akadályozzák a szocializmus mielőbbi kiépítését hazánkban s ezért nagy felelősség terheli őket. Különösen most a téli időszakban, amikor a falusi nép a leginkább ráér, és nagy érdeklődést tanúsít az előadások és egyéb kultúrműsorok iránt, fontos feladata minden helyi csoport vezetőségének elmélyíteni a kultúrmunkát. Azzal, hogy szervezeteinket megszilárdítjuk, a reakciót is könnyebben felszámoljuk és leleplezzük mindazokat. akik a Csemadokmunka felélénkítésére tett kísérleteinket kigúnyolták és lebecsülték. A Csemadok szőgyéni helyi csoportja a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjában DunajeT\szkij Szabad szél« című operettjével lépett a közönség elé. Négyszeri sikeres előadás után a barátsági hónap befejezése alkalmából kultúrbrigádot szerveztek éa december 12-én a darabot Bényben is előadták. A bényi út után, december 21-én Bátorkesziben, január 4-én pedig Párkányban vendégszerepeltünk és a jövőben még több helyen szándékszunk előadni a Dunajevszkij operettet, amely nagyszerűen rávilágít az amerikai imperialistákra. Ugyancsak betanulta a szőgyéni Csemadok helyi csoport színigárdája Mikszáth Kálmán »Különös házassági című színmüvét, amely szintén nagy segítséget nyújt a falusi nép átnevelésében. Fóthy Ferenc, Szőgyén. A Csemadok érsekújvári helyi csoportja 1952 december 21-én, Sztálin elvtárs születése napja tiszteletére Egri Viktor s;Közös út t című színdarabjáét játszotta. A szereplők közül Borhidy Anna nyújtott kiváló teljesítményt az 50 éves Nagyné szerepében, továbbá Thirringné és Ivanics Lajos kultúrmunkások. A Csemadok oroszkai kultúrbrigéjrja a karácsonyi ünnepek alatt szlpen dolgozott. Az ünnepek alatt nagyszámú közönség előtt Móricz Zsigmond »Egérfogó«r és Kisfaludy Károly »Fösvény« című vígjátékát játszották. Azonban az oroszkai kultúrmunkában hibák is akadnak. Az első súlyos 'hjba, hogy a helyi akcióbizottság nem működik rendesen. Nem tudja a gyűléseket és a különféle előadásokat jól megszervezni. A tömegszervezetek kezdeményezéseit rendszertelen munkájával sok esetben akadályozza. A másik hiba a kultúrhelyiség körüL van. A kultúrhelyiség a cukorgyár tulajdona, de az állami film helyi mozivezetösége bérli. Ha az egyesületek ezt a helyiséget igénybe veszik, akkor a bért mind a cukorgyár, mind a mozi vezetői megkövetelik. Viszont egyetlen tömegszervezet sem áll anyagilag olyan jól, hogy egy-egy előadás megtartásáért kétszeres terembért fizessen. Ez a tarthatatlan állapot is fékezi a tömegszervezetek kultúrmunkáját. Az oroszkai kultúrmunkások örülnének, ha ez a kérdés megoldást nyerne. Hegedűs Ferenc, Oroszka. A Csemadok pozsonypüspöki helyi csoportja Sztálin elvtárs születése napja tiszteletére vállalta Urban Ernő Kossuth-díjas magyar író »Tüzkeresztség« című «zin darabjának bemutatását. A Csemadok-tagok teljesítették kötelezettségüket és az alőadáson tudásuk legjavát adták. A színjátszó csoport tagjai szövetkezeti tagiainknak megmutatták, hogy csakis összefogva és az osztályellenséget elszigetelve lehet jó munkát kifejteni a szövetkezetben. AZ öntudatos Csemadok-tagok tervbevették, hogy községeket Tátogatnak meg ezzel a darabbal, hogy így is elősegítsék Egységes Földműves Szövetkezeteink megszilárdulását és a falusi osztályellenség leleplezését. Fél Miklós, Bratislava.