Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-31 / 28. szám, szombat

4 III SZ0 1953 január 22 Az angol és amerikai monopóliumok konkurenciaharca . Nyugat-Németországban Az amerikai és angol monopó­liumok kapitalista nyereséget, po­litikai és gazdasági uralmat haj­szolva Európában, igyekeznek a lehető legnagyobb mértékben be­hatolni Nyugat-Németország gaz­daságába, betelepedni iparának döntö ágazataiba, és ezt az ipart rabszolgaszerzödésekkel és kötele­zettségekkel megbéklyózni. Nyugat­Németországban ezért elkeseredett harc fejlődik ki USA és Nagy­Britannia különféle monopólista csoportjai között. Az imperialista monopóliumok között folyó konkurenciaharcban az erösebb győz. Nem csoda ezért, hogy az amerikai monopóliumok, amelyek kerestek a háborún, min­denütt érzékeny csapásokat mér­nek angol konkurrenseikre. A Nyu­gat-Németországban folyó angol­amerikai küzdelemre jellemző az is, hogy az angol tökét fokozato­san kiszorítják eddigi pozícióiból és helyére amerikai tőke érkezik. Ežt a tényt erősítik meg azok az adatok, amelyeket nemrégiben tett közzé a német gazdasági intézet. Az amerikai monopóliumok most 447 német céget őriznek ellen, te­hát a nyugatnémetországi vállala­ti tökének több mint egyharmadát, amely most Idegen ellenőrzés alatt áll. Az angol monopóliumok ellen­őrzésük alá rendeltek 232 nyugat­német céget, tehát a külföldi mo­nopóliumok által ellenőrzött töké­nek egyötödét. Az amerikai tőké­sek így messze megelőzték angol konkurrenseiket. Azonban az angol monopóliumok nem adják át harc nélkül pozícióikat az amerikai mo­nopóliumoknak. Az amerikai töke behatolása az angol nagyiparosok szívós ellenállásába ütközik. Az amerikai és angol monopóliu­mok között Nyugat-Németország valamennyi fő iparágazatában fo­lyik a harc. Hogy elképzelést al­kothassunk e harc intenzívitásáról, elég néhány példát megfigyelnünk. Nyugat-Németország gumiiparának külföldi beruházásaiban a Dunlop Rubber angol konszern tökéjének van túlnyomó része. A ,Dunlop Rubber« fő támaszpontja a rajna­vidéki Hanse városban lévő Deut­sche Dunlop Gummi Company cég. Az utóbbi időben az amerikai tökének Nyugat-Németország gu­miiparába való behatolása azzal a következménnyel járt, hogy a nyu­gatnémet gumitrösztök egész sora amerikai kezekbe került. Elkesere­dett harc fejlődött ki a nyugatné­met Phőnix-társaság körül, amely az egyik legismertebb nyugatné­metországi gumiárú termelő társa­ság. Ez a harc úgy végződött, hogy a »Fireston Taier and Rub­ber« amerikai társaság a mult év őszén megszerezte a Phönix-társa­ság egy részvénykötegét 4 millió márka értékben berendezések és szabadalmak ellenértékeként. Ez nagy kavarodást okozott az angol burzsoá gazdasági sajtóban, mert az említett részvényköteg megszer­zése tulajdonképpen annyit jelen­tett, hogy a Phőnix-társaság ame­rikai ellenőrzés alá kerül. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezzel összefüg­gésben az USA és Nagy-Britannia gumimonopólíumai között jelentő­sen kiélesedett a harc. Az utóbbi félévben hasonlókép pen kiélesedett a harc Nyugat­Németország kőolajiparában is. Az amerikai monopóliumok ellenőrzik az ebben az ágazatban beruházott egész külföldi töke 55 százalékát, és az angol monopóliumok a 43 százalékát. Az angol konkurrencia ezért az amerikai köolajtársaságok számára nagyon érezhető és az amerikai konszernek elhatározták, hogy megsemmisítő csapást mér­nek az angolok pozícióira a nyu­gatnémet kőolajiparban. A »Stan­dard Oil« amerikai konszern ta­valy megszerezte a Hamburg kör­nyékén lévő nagy olajfinomítókat, ahol eddig a z angol befolyás üral­kodott. A »Standard OiU konszern főleg a hamburgi és wilhelmsburgi kőolajtársaságokra terjesztette kl ellenőrzését. Ez lehetővé tette az amerikai monopóliumoknak, hogy jelentős mértékben aláássák az an­golok pozícióit a naftafeldolgozó nyugatnémet iparban. Az angol-amerikai harc kiélező­désének Nyugat-Németországban érdekes példája a Krupp konszern úgynevezett »átszervezésével« össze­függő ellentétek kirobbanása. Ta­A haladó erők előtörlek az olasz részleges községi választásokon Január 25-én az Abruzzok vidé­kének Campagnának és Szardíniá­nak 13 községében községi válasz­tás volt. Mint a l'Unita jelenti, a haladó pár­tok növelték szavazataik számát a választásokon. Scofában (Pescara megye) a kommunisták, szocialisták és független baloldaliak listájára a szavazatok 56 százalékát adták, míg 1952-ben a szavazatoknak 'csak 51 százalékát kapta a lista. Maranoban (Nápoly megye) a szocialista, kommunista és függet­len baloldali jelöltek 3088 szavaza­tot kaptak. A monarchisták és fa­siszták 2577 szavazatot kaptak, a kereszténydemokraták, szociálde­mokrat'ák, köztársaságiak és libe­rálisok listájára 2200 szavazatot ad­tak le. Az 1952. májusában tartott választások eredményeiliez képest a haladó pártok 664 szavazatot nyer­tek, míg a kereszténydemokraták és szövetségeseik 421 szavazatot vesz­tettek. Casale di Princiben (Caserta me­gye) a kereszténydemokraták 731 szavazatot vesztettek 1952-höz vi­szonyítva, míg a haladó pártok négyszerannyi szavazatot kaptak, mint tavaly. Ľ Unita ezeket az eredményeket kommentálva megállapítja: ez an­nak eredménye, hogy a nép ellensé­gesen tekint a kormány választási ,,reform" tervezetére. Van Fleet leváltása az amerikai agresszorok reménytelen helyzetét jelképezi Pekingi katonai megfigyelők Van Felett tábornokok leváltásának hírét kommentálva rámutatnak, hogy az amerikai 8. hadsereg parancsnokát azért mozdították el, mert nagy­számú agyba-főbe dicsért „offenzi­vája" és „katonai nyomása" teljes kudarcot vallott. E megfigyelők szerint Washing­ton egyre nagyob mértékben elége­detlenkedett Van Fleet Koreában játszott katonai szerepével. A Wall Streetnek a koreai és kínai hadifog­lyok erőszakos visszatartását célzó mesterkedéseit teljes mértékben le­leplezte az a tény, hogy Van Fleet képtelen volt a közvélemény előtt eltitkolni az incidenssel kapcsola tos igazságot. Van Fleet leváltása — mutatnak rá a pekingi katonai megfigyelők — annyiban jelentőségteljes, hogy a? amerikai agresszorok reménytelen helyzetét jelképezi. A legmagasabb rangú katonai személyiségek levál­tása — Ridgway kinevezése, Mac Arthur, majd Clark kinevezése Ridgway helyébe — semmi válto­zást sem hozott a koreai háború menetében. Van Fleet ,.nyugdíjazá­sa" sem egyéb, mint a vesztes já­tékos újabb lépése, amellyel part­nerét hibáztatja a balszerencséért. Az a tény azonban, hogy Van Fleet utódjául Maxwell D. Taylor tábornokot nevezték ki, szintén azt mutatja, hogy Washington még az eddiginél is nagyobb katonai kalan­dokkal keres menekvést reményte­len helyzetéből. Taylor parancsnoka volt egy Iégiúton szállított amerikai hadosztálynak, amely a második világháború alatt két nyugateuró­pai partraszállásban vett részt. Ki­nevezése nyilvánvalóan kapcsolatban van azzal, hogy Pentagon a jövőben kétlaki offenzívákat tervez Koreá­ban. valy ősszel jelentették, hogy a Krupp és a nyugatnémetországi szövetséges főbizottság között lét­rejött egyezmény alapján Krupp­nak visszaadják az összes kizáró­lag fegyvergyártási vállalatait és szénbányáit 350 milliárd márka kártérítésért »kisajátítják«. A »kisajátított« bányákat két társa­ságba egyesítik és besorolják a »Schuman-terv« alapján létesített szén- és vaskartellbe, amelynek igazi urai az amerikai monopóüs­ták. Az angol nagyiparosok számára ez az »átszervezés« nem jelentett mást, mint azt, hogy Krupp válla­latait kiragadták befolyásuk alól és ezeket az üzemeket — közvet­ve vagy közvetlenül amerikai be­folyás alá helyezték. Már régen ismeretes, hogy a börtönben ülő Krupp egyetértett azzal, hogy va­gyonának jelentős részét az ame­rikai fegyverkezési konszernek mágnásainak kezébe helyezzék kár­pótlásul azért az ígéretükért, hogy kiszabadítják és visszaadják va­gyonát. Nem csoda ezért, hogy ez az egész »átszervezés« az angol bur­zsoá sajtó elégedetlenségét váltot­ta ki. Az angol lapok egész sora, közöttük a ^Manchester Guardian* a »Daily Mail«, és más lapok ezzel kapcsolatban amerikaellenes cikke ket közöltek, amelyek visszahatást váltottak ki az amerikai reakciós sajtóban. Nagy ellentéteket figyelhetünk meg Anglia és az USA között az úgynevezett »Schuman-terv« elfő gadásával kapcsolatban. Ismeretes, hogy ennek a tervnek az a felada­ta, hogy az amerikai monopólok és a ruhrvidéki és rajnavidéki if­jabb partnereik ellenőrzése alá egyesítsék a nyugatnémet szén- és kohóipart, hogy azt felhasználhas­sák az új világháború kirobbantá­sára. Az angol monopóliumoknak érthetően nincs kifogásuk a Schu­man-terv katonai céljai ellen, azonban nyilvánvalóan jól megér­tik, hogy a nyugateurópai szén- és kohászati konszern megalakítása komolyan veszélyezteti Anglia fém- és kohóiparát, valamint nye­reségeiket. Éppen ezért tekintet nélkül a Washingtonból jövő erős nyomásra, az angol monopólisták elutasítják a Sehuman-tervhez va­ló csatlakozást. Saját szén- és ko­hóiparukat nyílta,n szembe állítják a Schuman-terv alapján alakított amerikai-bonni szén- és kohászati kartellel. Amint látható, az angol és ame­rikai imperialisták közötti ellenté­tek Nyugáí-Németországban mind­jobban kiéleződnek. Még a hivata­los londoni és washingtoni propa­ganda sem tudja ezt a tényt töb­bé eltitkolni. A német nép nem akarja, hogy külföldi imperialisták zsákmányol­ják ki. Levonja a következtetése­ket abból a piszkos játékból, amely most Nyugat-Németország gazda sági kincsei körül folyik. A német nép hazafias erői szilárdan el van­nak szánva, hogy az ország sor­sát saját kezükbe veszik és meg­értik, hogy csak ezen az úton ér­hetik el Németország nemzeti egy­ségét, megújhódását, függetlenségét és a békét. A dolgozók szakmai tudásának emelésével javítják a termékek minőségét az apáííalusi textilgyárban A NAP SUGARAI élesen villan­nak keresztül az apátfalusi Polana textilüzem fedelének üvegtetején. Szívderítő látvány, ahogy a januá­ri napfény megcsillan a zakatoló gépeken és a gépek mellett tevé­kenykedő asszonyokon, lányokon. Kezük munkája nyomán egyre nő és csavarodik fel a hengerre a nyersszövet, amiből a további mun­kálatok elvégzése után dolgozó né­pünkhöz kerül a szépen elkészített szövetárú. Sok idős és fiatal, szlovák és magyar dolgozó, aki a szövőben dolgozik, beleadja minaen erejét és legjobb tudását, hogy közös célun­kat, a gottwaldi ötéves terv ötödik esztendejét sikeresen és idő előtt teljesítse. Ez a nagy igyekezet ki­tűnik mind a tervteljesítésnek, mind az árú minőségének javulásá­ból is. A dolgozók között nem ke­vés azoknak a szövőnőknek a szá­ma, akik évtizedek óta dolgoznak szakmájukban. Mindegyik életéről egy-egy regényt lehetne írni, amelyből kitűnne, mit éltek át, mikor az elmúlt kapitalista rend­szer idején az apátfalusi üzem le­állt és családjuktól elszakadva, la­kóhelyüktől távol kellett munkát kereaniök. A legtöbb asszony ab­ban az esetben, ha munkát talált, keresete legnagyobb részét kényte­len volt munkanélküli férjének, családjának hazaküldeni. Erről az időről beszél nekünk az üzem két kiváló szövőnője, Kovács Margit és Szykora Livia, akik ketten kol­lektív munkával hat gépet szolgál­nak ki. Mielőtt megkérdeznénk őket, megnézzük munkájukat. Mindjárt szembetűnik terw^erü munkabe­osztásuk, amivel elkerülik a kap­kodást. Nyugodtan járnak gépeik közt és végzik a szövéssel járó munkálatokat, töltik és váltják a vetélőket, megkötik az elszakadt szálakat, stb. Végül is Kovács Margitot szólítjuk meg elsőnek, akinek a munkáján meglátszik, hogy szereti és örömmel végzi ezt. Ezt bizonyítják következő szavai is: NEM IMINDIG végeztem ilyen jó kedvvel és megelégedéssel munká­mat, Mert mi voltam én azelőtt? Dolgoztam látástól vakulásig. De a munkámért a múltban semmiféle megbecsülésben nem részesültem. Ma ez már másképp van, úgy ahogy az ének mondja: ki mennyi munkát végez, annyit ér. Ezért is igyekszem gépeimből a lehető leg­többet kihozni. Ezt mondva, elin­dítja gépét és átmegy következő gépéhez. Mikor visszajött, megkér­tük beszéljen családi életéről, és arról, hogy munka után mivel fog­lalkozik odahaza: — Ha hazamegyek, van mivel foglalkoznom. Mindig munkát je­lent a férjem meg a két kicsike. — Látszik azonban rajta, hogy ezt nem panaszképpen mondja, mert őszinte, jókedvű mosoly kíséri sza­vait. Szykora Livia nem volt már ilyen közlékeny. De aztán elmondja, hogy még csak négyéves volt, amikor az édesapja meghalt, édes­anyja mindig betegeskedett és így rá volt utalva, hogy 14 éves korá­ban a téglagyárba menjen dolgoz­ni. Bár a gyárban nem egy fejlet­len kislánynak való munkát végez­tettek vele,, ott maradt 1939-ig, míg újra üzembe helyezték az apátfalusi textilgyárat, - ahol mai napig dolgozik és egyike a leg­jobb szakmunkásnőknek. Elsők kö­zött volt, akik kollektív munkára tértek át. Müszakváltás idején jókedvű zsi­bongás veri fel a gyárépület udva­rát. Bent az üzemben is csoporto­san jönnek-mennek a szövőnők. Sok gépnél megfigyelhető, hogry a délutáni műszakra érkezők megbe­szélik az előző ípüszakban dolgo­zókkal, milyen nehézségek fordul­tak elő a gépekkel. — .MINDEN MÜSZAKVALTAS­KOIT \zoktunk ilyen kis megbeszé­lést tartani. Az engem váltó Gon­dová Katalina nem tud ugyan ma­gyarul, én meg nem tudok jól szlo­vákul. De azért jól megértjük egy­mást. Legutóbb elhatároztuk, hogy megtanuljuk egymás nyelvét. Az apátfalusi textilüzem szövő­déjében sikeresen folyik tovább a sztahanovista szövőnők iskolázása. Egy újabb munkafogás begyakor­lása van a tanulás programmján. A vetélöből az üres cséve lehúzása és a vetélő újramegtöltése. Továb­bi Időméréssel meg fogják állapí­tani, hogy kinél tart e müvelet a legrövidebb ideig és annak a mód­szerét fogják tanítani és begyako­rolni. Hogy az üzemben dolgozók ma­gasfokú szakmai tudására milyen nagy súlyt helyez a vezetőség, aa abból is kitűnik, hogy a sztahano­vista iskolázáson kívül február ele­jétől kezdve 50-es csoportokba osztva további szakmai kiképzésben fognak részesülni az összes szövő­nők. A dolgozók szakmai tudásának fejlesztéséről való gondoskodás a biztosítéka annak, hogy nemcsak a tervteljesités terén, hanem á termékek minőségének javításával is szép eredményeket érnek el a jövőben. Rwi Eva. A nováky-i szénbányák valamennyi üzeme már a februári terv teljesítésén dolgozik SCcfeai hadijelenfés A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság főparancsnoksága közli ja­nuár 28-ám, hogy a koreai néphad­sereg egységei szoros együttműkö­désben a kínai népi önkéntesekkel a napokban helyi jelentőségű harcokat vívtak az angol-amerikai beavatko­zókkal és a liszinmanista katonaság­gal. A B-29 típusú amerikai bombázó repülőgép január 27-én bombázta a Canhvan járásban levő békés tele­püléseket Számos gyermek, aggas­tyán és nő a bombázások következté­ben meghalt Sok ház elpusztult. A néphadsereg légelhárító tüzér­sége és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek január 28-án négy ellenséges repülőgépet lelőttek és hármat megrongáltak. Csütörtökön, január 29-én a kora reggeli órákban a nováky-i szénbá­nyák munkásai az éjjeli műszak alatt kitermelték az 1953. év első hónap­ja szénfej tési terve szerint terme­lendő mennyiség utolsó csille sze­nét. így a nováky-i szénbányák vállalata a januári tervet határidő előtt három nappal elvégezte és az év eleje óta feladatait 114 száza­lékra teljesíti. Ezen a napon is a legsikeresebb a Béke-bánya volt, amelynek dolgozói szerdán .már a márciusi terv teljesítésén dolgoztak. A napi tervelőirányzatot 255.6 szá­zalékra teljesítették és az év eleje óta a tervet 124.18 százalékban tel­jesítik túl. Utánuk következnek a Lehota-tizem dolgozói, akik a napi tervet szerdán 194.5 százalékra tel­jesítették. Itt az évi tervet eddig 64.5 százalékkal teljesítették túl. Az I. bányában a tervteljesítésben az év kezdete óta 26 százalékos túltel­jesítést értek el és így sikeresen ja­vítják a termelésben való elmara­dást a n. bánya dolgozói is, akik­v nek már nem is egészen 1 százalék hiányzik ahhoz, hogy 100 százalé­kosan teljesítsék a tervet. A csütörtökön munkába lépő mű­szakok már az februári feladatok végzését kezdték meg. A nováky-i bányászok a tízper­ces megbeszélésekén és gyűléseiken az új bérrendezésről tárgyalnak. Az új bérrendezés a nováky-i bányákban is hozzájárul a terv jobb teljesítéséhez és így bányászaink ke­resetének emelkedését is jelenti. A Selmecbányái ércbányák állandóan 100 százalékon felöl teljesítik tervüket A Selmecbányái bányászok már második hete 100 százalékon felül teljesítik a tervet. A január 19-től 26-ig terjedő héten a szocialista verseny, az új munkaformák alkal­mazása és a szovjet tapasztalatok felhasználása segítségével a fejtési tervet 104.2 százalékra teljesítették, ami azt jelenti, hogy az első két hét lemaradását már régóta pótol­ták és a tervet január elejétől szá­mítva 103 százalékosan teljesítették. Valamennyi tárna bányásza kö­telezettséget vállalt arra, hogy a napi normát túlteljesítik és az év végéig egyenletesen teljesitik a ter­vet. Naponkint figyelemmel kísé­rik az eredményt a grafikonokon ős nagyon élénken vitáznak róla. Í

Next

/
Thumbnails
Contents