Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-31 / 28. szám, szombat

f 1953 január 31 9fJ SI0 A cseklészi mezőgazdasági gépmüszaki iskoia haiigatói készülnek a íéléves vizsgákra Amiäsor az iskolába mentünk, azt hittük, hogy a mi tudásunk elég ahhoz, hogy valóban a szo­cialista falu apostolai legyünk. A kezdet kezdetén, amikor az alap­anyagot vettük át, nem is nagyon érdekeltek a dolgok. Ahogyan telt az idö, a tananyag egyre érdeke­sebb lett. Láttuk, hogy tudásunk milyen szükkörü. Egy hónap le­forgása alatt meggyőződtünk ar­ról hogy milyen keveset tudunk. A ránkbízott gépparkokat nem használtuk ki kellően és a gépek műszaki karbantartását sem vé­geztük gondosan. Az iskola meg­kezdése előtt senki sem adott ki­merítő választ arra, hogy mi a kö­telességünk, hogyan kell dolgozni. Ebből aztán szocialista mezőgazda­ságunknak is kára lett. Ebben az iskolában megtanuljuk a gépek karbantartásának helyes technikáját és munkák helyes meg­szervezését. Megismerkedünk az élenjáró agrotechnikával, mert csak így tudjuk sikeresen átalakítani el­maradott mezőgazdasági termelé­sünket nagyüzemi szocialista me­zőgazdasággá. Ez volna az érem egyik oldala. m Az érem másik oldalát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az EFSz-ek és a traktorállomások vezetői nem fektetnek kellő súlyt az iskolába küldött káderek kiválasztására. Számtalan traktorállomás vezetősé­ge csak a felső hivatalok kérésére küld valakit az iskolába. Ezt min­den előzetes megfontolás nélkül teszik, nem nézik azt, vájjon ér­demes-e azt a bizonyos elvtársat iskoláztatni. Nem gondolnak arra, vájjon az iskolába küldött elvtárs megérdemli-e az iskoláztatás költ­ségeit, amit a munkásosztály fe­dez. Nem okoznak-e kárt azz&l, ha az iskolára olyan embereket külde­nek, akik az iskola elvégzése után munkájukkal nem tudnak megfe­lelő ellenszolgáltatást adni a rájuk költött összegekért. Nagyon sok­szor találkozunk olyan esetekkel, hogy az elvtársak megjelennek az iskolán és akkor kiderül, hogy a traktorállomás vezetői még arról sem világosították fel őket, hogy milyen iskolába mennek és milyen célt szolgálnak ott szerzett tapasz­talataikkal a szocialista mezőgaz­daságban. Legtöbb elvtársat az utolsó pillanatban értesítik arról, hogy iskolába kell mennie. Az is­kola jelentőségéről nagyon keveset vagy egyáltalán semmit sem mon­rdanak nekik. A traktorállomások vezetői, hogy megszabaduljanak a »fölösleges« munkától, nem teszik megfontolás tárgyává és az üzemi pártszerve­zet, vagy a szakszervezet sem fog­lalkozik azzal, hogy kit küldjenek iskolába. Sok esetben megtörténik az is, hogy azt a bizonyos elvtár­sat az ő tudta nélkül jelölik isko­lába. A legnagyobb hiba sokszor éppen ebben rejlik, mert az illető elvtárs nincs rá felkészülve. Van ugyan eset rá, hogy öntudatos elv­társsal állunk szemben és az meg­érti az iskolázás jelentőségét. De van ám olyan eset is, hogy ez nem így történik, mert az illető elvtárs röviden kijelenti, hogy ö bizony nem megy az iskolára. Mit tesznek ebben az esetben a gép­állomás vezetői? Pillanatnyilag be­látják hibájukat, de nincs semmi kiút a kátyúból, tehát gyorsan sze­reznek egy másik elvtársat, aki sok esetben talán meg sem érdem­li, hogy a munkásosztály iskoláz­tassa. vagy pedig nincs is hajlama a tanulásra. Ez lenne a dolog egyik oldala, a másik pedig az, hogy olyan káder kerül az iskolá­ba, akiből nem lesz semmi haszna a munkásosztálynak. Az elvtársaknak meg kell érte­niök azt, hogy az iskolába mindig a legjobb kádereket kell küldeniök, akik az iskola elvégzése után tá­maszpontjaivá válnak a szocialista társadalomnak. Hosszabb gondolko­dás után rájöttem arra, hogy mi az oka annak, htígy gépparkjaink napról napra tehetetlenebbek, a napi munkateljesítményeik állan­dóan csökkennek. Hogyha így ha­ladunk továbbra is, akkor pártunk és kormányunk 1952 márciusában kiadott határozatát csak részben tudjuk teljesíteni. A traktorállo­mások vezetői tartsák szem előtt azt az elvet, hogy »a legjobb ká­dereket az iskolába«, hogy mező­gazdaságunk minél hamarább talp­ra álljon és szocialista nehézipa­runkkal párhuzamosan fejlődjön. Mi, a cseklészi egyéves mester­iskola hallgatói köszönettel és há­lával tartozunk szeretett pártunk­nak és kormányunknak azért, hogy ebben az iskolában megtanulhat­juk azt, amit a kapitalista rend­szer megtagadott tőlünk. Látjuk, hogy tudásunk napról napra bővül, látókörünk szélesedik és ezt mind pártunknak köszönhetjük. Fogad­juk, hogy ebben a tudatban meg­erősödve féléves vizsgáinkat tőlünk telhető legjobb sikerrel végezzük el és ezzel rójuk le hálánkat sze­retett pártunk iránt. Göcze Lajos brigádvezető, Cseklész.< Eredményesen működik a szilicei szövetkezet Most, az új év elején minden be­csületes gazda számot vet mult évi gazdálkodásának eredményeiről. A szilicei szövetkezet tagjai is az év­záró gyűlésen értékelik mult évi munkájuk eredményét Az évzáró gyülé s megmutatta, hogy a szilicei szövetkezet tagjai nem henyéltek a mult évben. Azok a szövetkezeti ta­gok, akik becsületesen dolgoztak a szövetkezetben, most meg vannak elégedve. Szorgalmas munkájuk Után olyan jövedelmük van, amilyenről az egyénileg gazdálkodik még álmodni sem mernek. Gottler László állatgondozó is meg van elégedve. Egész éven keresztül 14 darab tehenet etetett és fejt. Több mint 60o munkaegységet dolgozott le. A ledolgozott munkaegységek után egész évi jövedelműi 33.000 ko­ronát, 2i mázsa terményt, 651 gyap­júpontot. és 6.50 kg mákot, ezenfelül még 20 százalék pót jutalmazást is kap. Szabó László sertésgondozó sem panaszkodik. Szorgalmáért becsüle­tes jutalomban részesül. Szabó Lász­ló a mult évbein 16 anyadisznótól 102 malacot nevelt fel, amelyeknek súlya a választáskor átlagosan 23 kg volt. Ezenfelül felnevelt ^14 tenyészapaál­latot, és 8 darab tenyészkocát. Le­dolgozott munkaegységeinek száma meghaladja az 500-at. A munkaegy. ségek után felvett 26.qp0 koronát 18 mázs a terményt, több mint 500 gyapjúpontot, azonfelül a munka­egységek után járó jutalom 20 szá­zalékát az évzáró gyülé H után kapta meg. Ezeket az eredményeket most örömmel állítjuk az egyénileg gaz­dálkodók elé és ezekkel az eredmé­nyekkel válaszolunk a falu reakciós elemeinek, akik azt hirdették, hogy aki a szövetkezetbe belép, éhenhal. Mi meggyőződtünk arról, hogy a kö­zös gazdálkodással többet és jobban tudunk termelni. Könnyebben tudunk élni, mint az egyénileg gazdálkodók. Meggyőződtünk arról is, hogy a szö. vetkezetben mindenki teljesítménye után részesül jutalomban. Az említett két példából minden egyénileg gazdálkodó láthatja, hogy az a szövetkezeti tag, aki becsülete­sen résztvesz a munkában, beosületes jutalomban is részesül. Gottlieber László és Szabó László maguk mond­ják, hogy sokkal több volt most a jövedelmük, mint amikor még egyé­nileg gazdálkodtak. A kamrájukban is több élelem van ma, mint a mult ban volt. A ruhaszekrényeik is tele vannak ruhákkal, mert a ledolgozott munkaegységek után kapott gyapjú­pontokra bőségesen vásárolhattak. Ezek az eredmények a szilicei szö­vetkezet tagjaiban megszilárdították a szövetkezethez való ragaszkodásu­kat, és elhatározták, hogy a jövőben még becsületesebben dolgoznak. Varjú József, Szilice cžšttak (Duna/e&szkifr sstiíletésn aft^áta Isaak Dunajevszkijt, a szovjet operett- és szórakoztató muzsika kiváló mesterét ünneplik a könnyű­muzsika híveinek legszélesebb kö­rei a Szovjetunióban, a baráti or­szágokban és a világ haladószelle­mü zenekedvelői mindenütt, szüle­tése 53. évfordulója alkalmából. Dunajevszkij zenei tevékenysége az októberi forradalmat követő mű­vészeti újjászületés idején kezdő­dött. Síkra szállt az operettért, a szórakoztató muzsika létjogosultsá­gáért. Nagy tehetsége, gazdag dal­laminvenciója, kiforrott ízlése lehe­tővé tették, hogy bebizonyítsa iga­zát és megdöntse a zeneesztéták és egyes úgynevezett »komoly« muzsikuskörök csökönyösen han­goztatott elvét, amely szerint ko­moly zeneszerző nem írhat könnyü­muzsikát, szórakoztató zenét! Dunajevszkij azonban nemcsak a magasszínvonalú szórakoztató ze­nétől is irtózó zeneszakértőkkel és kritikusokkal küzdött, hanem ke­mény csatát kellett vívnia azzal a műfajjal is, amelynek sikeréért síkra szállt — az operettel is. Tud­ta, hogy az operettet meg kell tisztítani az álérzelgösségtöl, az ol­csó kávéházi humortól és a porno­grafikus tolmácsolástól. Nem volt ez könnyű feladat, Dunajevszkij azonban mesterien megoldotta. Az operettek témakörét a legnagyobb gonddal válogatta ki, az előadá­sokhoz igyekezett kiváló szereplő­ket szerződtetni és a konstruktív szovjet zenekritika és zeneelmélet hatékony támogatásával lassan, de annál erősehb alapokon épült, csi­szolódott az új, egészséges operett, melynek fő célja nemes és feleme­lő szórakozást nyújtani a könnyű­zene barátai legszélesebb köreinek. Nagyszabású és ugyancsak sike­res tevékenységet végzett Duna­jevszkij a filmmuaaika tarén is. A szovjet filmművészet kiváló alkotá­saihoz írt és ír ma is nagyszerű, hatásos kísérő zenét. Muzsikájának szépsége, dallamainak ereje és hoz­záférhetősége, de ugyanakkor ne­messége és őszintesége Dunajev­szkijt a legnépszerűbb operett- és filmmuzsikusok közé emelte. Dalait az énekművészet legkiválóbbjai éneklik, mint például Paul Robe­aon, a híres néger énekes, akinek kedvenc számai közé tartozik Du­najevseldj »Hazám« (Široká stra­na moja rodnája) cimü dala. Mind­nyájan szívünkbe zártuk a »Szabad szél«, »Kubányi kozákok* és még számos más nagyszerű mü szerző­jét, aki mint minden szovjet mű­vész, müveivel tesz tanúságot a kommunizmust építő ember törek­vései és békeharca mellett.. Boráros J. A Csemadok járási konferenciák elé Közeledik a Csemadok járási kon­ferenciák ideje, a helyi csoportok munkájának járási méretekben való értékelése. Ezek a járási konferen­ciák a további feladatok elvégzésé­nek lesznek irányadói. Még folynak a helyi csoportok évzáró közgyűlései, amelyeken a csoportok vezetőségei beszámolnak a tagság előtt az eddig végzett munkáról, kiértékelik az eredményeket, feltárják a hiányossá­gokat és a tagok a tanulságokat le­vonva, megválasztják az új vezető­séget. Ahol a Csemadok helyi csoportok bebizonyították, hogy a magyar dolgo­zók tanítói, segítői mindennapi mun­kájukban, a szocializmus mielőbbi felépítésére irányuló törekvéseikben, ott a Csemadok évzáró közgyűlése nemcsak hazánk magyar dolgozó tö­megeinek, hanem az egész ország dolgozóinak ügyévé növekszik. Most helyi csoportjaink tagsága előtt az a cél áll, hogy a kultúrmun­ka által hozzájáruljon a dolgozók ál­talános életszínvonalának emelésé­hez. Ennek elősegítésére egyes helyi csoportok tagsága szép kötelezettsé­geket vállalt. Terbegec és Dacsóke­szi helyi csoportjai vállalták, hogy Illés Béla magyarországi író Prágába érkezett Szerdán, január 28-án Prágába érkezett Illés Bél a kiváló magyar író, akinek számos müve már cseh fordításban is megjelent. Illés Béla Prágában meglátogatta a Csehszlo­vákiai írók Szövetségét, ahol talál­kozott a legkiválóbb cseh irodalmi dolgozókkal. (legfénylőbb csúcs Szlovákia szép földjét járva utam a Tátrához ért. Ügy éreztem, nyugtalan vágyam csak fenn a csúcson érne célt. De fehér köd fedett be mindent, elbújtak a sziklák, a fák, előlem a szeszélyes óriás elrejtette ábrázatát. Elbújt az óriás. De elébem álltak egyszerű emberek, kemény kezükbe csákány simult, szemük tiszta volt és meleg. Viszocsány, Karlin népe egykor forrott. Több bért az ökle kért. Kolbeni öntő, moszti bányásiz harcolt a boldog életért. Náci igában azt dörögték: megadni magunkat nem szabad! S a „Rudé právót" rejtegették szívük felett s a gép alatt. Győztek. De a harc még tovább tart. Szemükben új tett lángja ég. Dalol a gép s felette tábla: „Százhúsz, százharminc százalék!" Találkoztunk. Elvtársai jobbjuk szorítása ég kezemen. Gyáraikban az otthont szívtam, mint Inotán vagy Csepelen. Baráti szíves szavainkba keveredett a cseh s magyar. Sztálin .„. Gottwald... Rákosi — mondtuk és szót értettünk csakhamar. Lelkük szilárd. Harcuk a béke. A munkapad az őrhelyük. A hegyóriás elbújt előlem, de találkoztam — ővelük. Egyszerű, csendes emberek, de oly fényesek, hatalmasak, mint a szikrázó Sztálin-csúcs, ha beragyogja a nyári nap. Tátra Lomnic, 4952 december hó. Soós Magda. az 1953. évben megszervezik közsé­geikben az EFSz-et, amely ma egye­düli helyes formája a földmüvesség anyagi és kulturális felemelkedésé­nek. A tesmaki helyi csoport elhatá­rozta, hogy brigádmunkával kultúr­házat épít, a jánosi helyi csoport 200 brigádórát ledolgozik útjavításnál, a pádári helyi csoport tagjai pedig kö­telezettségvállalásukat, hogy az EFSz építkezéseiben 100 órát tégla­hordással segítenek, máris teljesítet­ték. Azoknál a helyi csoportoknál te­hát, amelyeknek tagjai bebizonyítot­ták, hogy céljuk társadalmunk fej­lődésének elősegítése volt, az ered­mény nem is maradt el. Egyes helyi csoportoknál azonban nem ment a munka, mivel a választott funkcioná­riusok hanyagul kezelték a rájuk bí­zott feladatokat. Minden helyi cso­portnak, minden egyes Csemadok ­tagnak szívügye kell, hogy legyen a járási konferenciák minél magasabb színvonala, hogy azok visszatükröz­zék a helyi csoportok kultúrmunká­ját. Nem szabad félni a hiányossá­gok feltárásától, mert csak úgy tud­juk a hibákat kiküszöbölni, ha őszin­te, becsületes kritikát alkalmazunk. Természetesen ügyelni kell arra, hogy a kritikánkat ne hassa át sze­mélyeskedés vagy elfogultság, ha­nem mindig a tiszta igazságot és a közösségi érdeket tartsuk szem előtt. Irányitsa a járási konferenciák mun­káját Gottwald elvtársnak a Cseh­szlovákia Kommunista Pártja orszá­gos konferenciáján tartott beszéde. Munkánk megjavítására alkalmazzuk a konferencián 10 pontba foglalt irányelveit. Fokozzuk tagságunk, a magyar dolgozó tömegek eszmei és kultúrpolitikai szinvonalát, hogy va­lóban kezdeményezői és elősegítői le­gyünk az eredményes alkotó munká­nak, amely feltétele az öntudatos szo­cialista ember kifejlődésének. Fokozottabban kell gondoskodnunk arról, hogy a Csemadok-funkcioná­riusok politikai és szakmai ismerete állandóan bővüljön. Vessünk véget annak a rossz szokásnak, hogy a vá­lasztásoknál csak gépiesen szavaz­zunk és a jelölő listán felsorolt neve­ket minden mérlegelés nélkül jóvá­hagyjuk. Gondoljuk meg alaposan, hogy a funkcióba választott egyén meg fog-e feleim hivatásának, el fogja-e tudni végezni a rá váró fel­adatokat. Minden egyes helyi csoport tartsa szem előtt a fejlődőképes, vezetésre alkalmas káderek kiemelését, gon­doskodjunk tagságunk politikai és szakmai fejlődésének elősegítéséről, nyissuk meg az utat a tehetségek előtt, hogy mindenhová a legmegfe­lelőbb emberek kerüljenek. Vonjuk be a munkába az arra méltó haladó ér­telmiséget. Legyünk következetesek, ragasz­kodjunk szigorúan az állami és mun­kafegyelem betartásához. Ne enged­jük meg, hogy a párt- és kormány­határozatokat semmibe vegyék, mert ezek a mi munkánk alapjai és irányí­tói. Vezessük be és fejlesszük ki mi is munkánk és vezetőségeink határo­zatai végrehajtásának rendszeres el­lenőrzését. Különösen fontos a rend­szeres ellenőrzés a kötelezettségvál­lalásoknál. ^ Ha mindezeket a feltételeket figye­lembe vesszük és a Csemadok járási konferenciákat a CsKP országos kon­ferenciájának szellemében tartjuk meg, amely a nagy szovjet nép veze­tő erejének, az SzKP-nek XIX. kon­gresszusából merítette tapasztalatait, akkor megteremtjük annak előfelté­telét, hogy a Csemadok járási vá­lasztmányai hazánk magyar dolgo­zóinak élenjáró vezetőivé válnak. Gorász István, a Csemadok-központ dolgozója.

Next

/
Thumbnails
Contents