Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-03 / 3. szám, szombat

I UJ SZ0 - 1953 január 3 Jaroszlav Hasek, a cseh szatíra harcos klasszikusa Ha itt élne köztünk, elégedett mosoly tanyázna gömbölyű arcán: nem harcolt hiába. Nem ment hiába megalkuvás nélkül az igazság után, A maradiság, a burzsoázia és a politikai kalandorok világa hazájában eljátszotta szerepét. Győzött a nép forradalmi ereje, amelyet mindig szolgált • és győztek az ideálok, amelyeknek nevében mint a Vörös Hadsereg tagja tevékenyen résztvett a nagy szocialista forradalomj^in. Ha köztünk élne, kellemetlenül érezné magát nem egy sikerhajhász, kétszínű és bürokrata ember, mivel szatíráiban ellenállhatatlan gúny céltáblája lenne. Ha köztünk élne, mai szatirairodalmunk olyan egyéniséggel lenne gazdagabb, amilyen csak ritkán tűnik fel a világirodalomban. De — a „ha" mindig csak „ha" marad. Hiszen ez év január 3-án 30 éve annak, hogy a legynagyobb cseh szatíraíró és egyáltalán Fucsík után a világon a legismertebb .cseh író, Jaroszlav Hasek 40 éves korában letette a tollat és viharos élete legkevésbbé sikerült tréfáját követte el: meghalt. Haseket az uralkodó burzsoázia igyekezett elhallgattatni, félreállítani, lekicsinyelni nemcsak életében, hanem halála után is. Érthető ez. Már Gogol is megmondta, hogy haragszik a tükörre, akinek görbe az arca. És a polgári társadalom elformátlanodott, rothadó ábrázatával semmiképpen sem vágyott azután, hogy meglássa önmagát Hasek tükrében. Hasek hivatalos méltatásához azért csak most látnak hozzá. Nem hivatalosan, természetesen már régen' méltányolta őt a legelhivatottabb kritikus, a nép, amely müvét szerette, amelynek Svejk halhatatlan alakja segített áttérni a monarchia rabsága iránti passzív ellenállásról az imperializmus erői elleni aktív harcra. Hasekot Cervaanteshez és Swifthez szokták hasonlítani, de beszélnek. szatíráiban Mark Twain hatásáról, valamint csehovi vonásokról is. A valóságban azonban Hasek azért és abban nagy, hogy humorában népiesen, tözsgyökeresen cseh. Hasek humorának magában kellett hordania a cseh humor és a cseh nemzeti jellem tipikus elemeit, hogy nemzetközi lehessen, hogy 30 nyelven vágjon magának utat az egész világba és Svejk közvetítésével meghódíthassa az összes világrészek nemzeteit. Jaroszlav Hasek szatírája a céltudatos cseh nevetés klasszikusainak haladó hagyományaiból nőtt, Hävlicsek Neruda, és Cseh müveiből. Két történelmi korszak határán fejlődött ki és mint a kor szeizmográfja a haladó burzsoá-rendszer egyedülálló bírája lett. Az első világháború küszöbén, de méginkább annak folyamán kezdte meg Hasek szenvedélyes harcát az imperialista háború ellen. Egyidejűleg azonban más irányban is harcolt: a cseh kispolgár és annak ostobasága, korlá toltsága, szolgaisága és szájhősködése ellen. Irodalmi hitvallását Hasek így fogalmazta meg: „Rabszolgaság és emberi ostobaság uralkodik a világon, ezek a legalacsonyabb fokra szállítják az életszínvonalat és ez ellen a baj ellen harcolni kell. Igen, a művészetben is tükröződnie kell ennek a harcnak." Harcot folytat tehát az emberi ostobaság ellen. És mivel az uralkodó világban igen sokan akadnak ostobák, számos ellenséget szerez. Ezért lettek müvei a kapitalista társadalomban nem kívánatosak, sőt egyenesen tiltottak. Az első köztársaság és a világ többi liberáliskispolgári része csökkenteni igyekezett Hasek értékét és az irodalom külvárosába szorították. A fasizmus teljesen indexre tette öt. Göbbels Hasek „Svejk" című szatirikus könyvét elégette a határon. De a nép olvasta, védelmezte mint bibliát a legnehezebb pillanatokban is. 1911-ben jelenik meg először Hasek humorszkjeiben Svejk alakja. Akkor és még későbbi változatai ban is (1916-ban) még csak jellegzetes népi alakocska, aki megindító igazmondásával és látszólag ostobaságával aláássa a Monarchia tekintélyét. A hódító háborúk elleni tevékeny, öntudatos harcossá Svejk csak akkor válik, amikor végleges alakot nyersz 1921/23-ban megírt terjedelmes regényben, amelyet eszmeileg nyilvánvalóan az Októberi Forradalom, valamint a Vörös Hadsereg forradalmi ténykedésében való részvétele benyomásai alapján dolgozott fel. — „Egész Euróga népei állatként mentek a vágóhídra, ahová őket a császármészárosokon, királyokon és más hatalmasságokon, valamint hadvezéreken kívül a különböző vallású papok is vezették," — mondja könyvében Hasek. Az ő Svejkjének a háborútól való undora nem azonos a lélektelen pacifizmussal. Svejk kritikus típus és az imperialista háborúk iránti negatív állásfoglalása a korhadó kapitalista rendszer bírálásából ered. Az ő bomlasztó feladata annál nyomatékosabb, mivel — mint arra Fucsík is figyelmeztetett — lényegében egy nem forradalmi emberről van szó, egy félig proletarizálódott kispolgárról, aki a háborúban ismerkedik meg közvetlenül a kapitalista állam gépezetével. A középkori népi humor a kritika és a gúny legélesebb szavait az uralkodó társadalmi rend ellen komikus népi hősök, ,,bolondos" pojácák szájába adta, mivel egyedül ezek mondhattak büntetlenül élesebb szavakat, mivel az uralkodó réteg nem vette őket komolyan, nem tekintette őket embereknek. Ezt az ötletet, hogy egy látszólag ártalmatlan bonlonddal mondat ki igazságokat otV ahol ez különben nem volt megengedve, használta fel Havsek is sikeresen. Az ö Svejkje hivatalosan védjegyezett „gyengeelméjü". Senki ysem tagadhatja ezt, orvosi és hivatalos bizonyítvánnyal is erősíti ezt. Ezért megengedheti magának, hogy olyan dolgokat mondjon a császári és királyi hadseregről, a militarizmusról, a háborúról, az elnyomókról, hogy szavaitól a magas katonai méltóságok előbb elzöldülnek, de a másik pillanatban már uralkodnak magukon' hiszen ezt egy beszámíthatatlan bolond, egy „hivatalos gyengeelméjü" Jozef Svejk mondta! Mi azonban tudjuk, hogy ez az „ostoba" — aki nem véletlenül lesz a nép kedvence — képes volt mégbuktatni az összes bölcselkedöket, akik felbomláshoz és megsemmisüléshez vezették az első világháború német hadigépezetét. Ez a kis emberke, ,,aki maga se tudja, hogy tulajdonképpen mit jelent a nagy kor történetében", aki „nem gyújtotta fel az efezoszi istennő templomát, mint az a, bolond Herosztratesz, csak azért, hogy bekerüljön az iskolakönyvekbe" olyan alakok és alakocskák összegyúrásából született, amilyenekkel „naponta találkozunk az utcán", akik sietnek látszólag fontos céljaik után,- hogy valamelyik sarokban észrevétlenül éljenek és meghaljanak, mintahogy észrevétlenül jöttek a világra is. — „Kialakítani egy típust nem csekély feladat" — lelkesedett Marié Majerová írónő Hasek Svejkjéért. Hasek „Svejk a jó katona" című művének világraszóló diadala háttérbe szorította Hasek további alkotásait, bár jogtalanul. Hasek több mint 1200 rövid humoreszket írt. Ezeknek csak egy töredéke jelent meg könyvalakban, nagyrésze azonban máig ismeretlen az olvasók számára és különböző jelzésekkel ellátva bukkan fel a folyóiratokban. Ezek a humoreszkek nemcsak a nagy szatíra írónak, a Svejk szerzőjének lángeszét igazolják, hanem egész sor további bizonyítékot nyújtanak az író haladó és fórra; dalmi szelleméről, mélységes szociális érzéséről és nemzetköziségéről. Egyszer a kispolgárok „humanitását" gúnyolja ki y( ..Leves intézet"), máskor pedig csehovi aláfestéssel rajzolja meg a burzsoázia erkölcseit (Pepicsek Novy elmondja nővére eljegyzését). Egyszer éles tőrrel szúr egyet az álintelligenseken (A bibliofilek közt), máskor a füzetes ponyvairodalom Nagytermelőibe köt bele (Az amszterdami emberkereskedő), míg máshelyütt jellemző képet fest az amerikai üzletemberek módszereiről. (Reklám jelenet.) Pezsgő, féktelen, a groteszkbe átcsapó humorát mindenütt átszövi az elavult társadalom elité lésével. Más nemzetek iránti sovinizmus mentes állásfoglalása, ämely a proletárnemzetköziség legékesebb bizonyítéka, hatja át idegen környezetből vett , elbeszéléseit. Hasek őszintén és érzelgősségtől mentesen szerette Szlovákiát. Szlovák környezetből vett vidám elbeszéléseinek egész sora tanúskodik a szlovák nép iránti szeretetéről. Hasonlóan baráti érzéseket táp iáit a magyar dolgozók iránt is, de kemény volt a rendszer képviselőivel szemben, mégpedig abban az időben, amikor az uralkodó körök mindkét részről fokozottan arra törekedtek, hogy kitenyésszék a nemzeti torzsalkodást és gyűlölködést. A „Betyártörténet" című elbeszélésében szeretetteljes mosoly lyal ábrázol két pásztort és „Ajgo Mártonról" című müvében a falusi ingyenélöt gúnyolja ki, aki annyira elhízott, hogy egy vadászat alkalmával tévedésből valaki lelőtte, mert medvének nézte. Hasonló realista megfigyelést tartalmazó humoreszkeket írt a románok, szerbek, lengyelek életéből is, olyan környe zetböl, amelyben szívesen forgolódott. • A polgári társadalom, amelyet Hasek olyan mesterien kigúnyolt, azon igyekezetében, hogy csökkentse müveinek jelentőségét, Svejket számtalanszor vitte színpadra és filmre olyan formában, hogy ez a népi hős bolondként szerepelt. Ugyanez a polgári társadalom ugyanezzel a szándékkal úgy emlegette Haseket, mint részeges, kóborló és kicsapongó embert, tehát mint egy kisebb értékű egyéniséget. Nos, az így ítélkezők nemcsak Hasek müvét sértétték meg, hanem Haseket az embert is. Mert Hasek, a humorista azonos volt Hasekkel, a harcossal. Igen, elkövetett bohém tetteket, mert nyugtalan természet volt és mért ezzel is gúnyolni akarta az egész polgári társadalmat. De ha nem is tudott megszabadulni hibáitól és tévedéseitől, amelyeket a régi társadalmi rend hagyott benne, amely ellen harcolt, 'mégis, ha komolyra fordult a dolog, Hasek mindig tudta, hogy hol a helye és helytállt. A sztrájkoló munkások pártjára állt, bár ezzel elvesztette szerény szerkesztői állását. A világháborúban önként orosz fogságba esett és belépett a légióba, hogy résztvegyen a nemzete felszabadításáért folyó harcban. És amikor fellángolt az Októberi Forradalom, ismét felismerte, hogy hol a helye. Belépett a világ első proletárhadseregébe és mint politikai biztos lelkes felhívást intézett az Oroszország területén harcoló cseh katonákhoz: Ilyen 'volt Jaroszlav Hasek az ember, és hiábavaló volt a reakció kísérlete, hogy csökkentse müvei értékét személyének bemocskolásával. Hasek müve klasszikus lett és máig is megőrizte időszerűségét. A Nagy Honvédő Háború idején Svejk ismét felbukkant a szoVjet rádióin, filmen és sajtóban, hogy új formábap és új feltételek mellett segítsen legyűrni a régi ellenséget. A mai időben, amikor fokozott mértékben van szükség korszerű szatírákra és amikor az elhanyagolt irodalmi műfaj érdekében ragyogó példaként állítják elénk a klasszikusokat, abban az időben, amikor Malenkov szovjet gogolokat és styedrinokat óhajt, Hasek szatirikus müveinek a mi társadalmunkban különösen nagy a jelentőségük. — Mai hasekokra van szükségünk — egészíthetjük ki, — de annál nagyobb szükségünk van Hasekre magára, mert derülátó, forradalmi humorának a ma számára is van mondanivalója. Ján Halina. Í Jlftl WOLKER: postaláda Nem akármilyen dolog, az utcasarki postaláda. Kéken virít, megbecsülik, méltó az ember bizalmára. Derű és bánat levele egy-egy oldalról hull bele. A levél hímporként fehérlik vonatra, hajóra, emberre várva, hogy széthordják mint méhek virágport virágra — várók szívére, kehelybe rejtett vörös bibére. Ha rászáll az írás, gyümölcse mint mosoly és sírás, édes és fanyar. Ford.: Szántó Éva. Csemadok-kultúregyüttesek a kassai népművészeti alkotóversenyeken A kassai kerületi népművészeti alkotóverseny méltó befejezése Volt a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjának s beigazolása annak, hogy a kultúrális felemelkedés óriási lehetőségét országunkban a szov. jet hadsereg hősi harca s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme teremtette meg. Az egy hétig tartó versenyeken több Csemadok-kultúregyüttes is fellépett. A színjátszócsoportok közül a kassaiak Ladányi „Jegorovna Tat. jána" című kétfelvonásosát, a sza_ lánci együttes tagjai pedig Artdai Mária „Gyurka" című egyfelvonásos színdarabját mutatták be. Ladányi színmüvének kiválasztása szerencsés volt. Rámutat a szovjet nő hősiességére, a közös és nagy emberi célokra, az önfeláldozó hazaszeretetre. De ugyanúgy leleplezi a tőkés uralom aljasságát, mely pénzért megalkuszik az ellenséggel is. A kassai együttes színjátszói közül erősen kivált Novotnyné, Tatjána szerepében. Alakítása meggyőző erővel hatott; átélte szerepét. A színdarab betanulása alatt azonban 3 rendező váltotta fel egymást s ez meg i^s látszott a színészek játékán. A rendezés nem teremtette meg a szereplők egységes munkájának előfeltételeit. Ezenkívül még egy nagy hibára kell rámutatnunk, ami a kültúrverseny valamennyi színjátszó, csoportjánál fennállott: a tiszta, helyes és ízes kiejtés hiányosságára. Ezen a téren sok tennivaló vár mind a szlovák, mind a magyar színját. szókra. A szalánci színjátszócsoport egyfelvonásosa egy gépállomás életéből vette témáját. A csoport, a kezdeti nehézségektől eltekintve, jól szere, pelt. A rozsnyói Csemadok-csoport énekkarának tagjai ugyanolyan lelkes dolgozói a népművészeti alkotó munkának, mint a bányáknak. Az énekkar műsorát jól válogatta meg. Haladó magyar és szovjet dalaik, valamint népdalaik műsoruknak ün. nepélyes keretet adtak, a közönség, ben pedig harcos, bizakodó és derűs hangulatot keltettek. A kar a dalok belső tartalmának megfelelően megtalálta a helyes kifejezési formát, a szövetkiejtésben azonban nem volt mindig. egyöntetű. A rozsnyói énekegyüttes a versenyen fellépett vegyeskarok közt második helyezést ért el. Az énekkar most azzal a tervvel foglalkozik, hogy Rozsnyó vidéké, nek népdalokban, hagyományokban gazdag bányatelepein, falvain végez gyűjtést, és az összegyűjtött népdalokat az énekegyüttes műsorában dolgozza majd fel. Több szólóénekes vett részt a versenyeken. Király Ilonka, Takács Lajos, Herényi László és Kránicz Gyu. la. Király Ilonka három népdalt énekelt. Hangjának színe, a dalszöveg tiszta kiejtése hozzájárult fellépésé, nek sikeréhez. A jövőben azonban nagyobb súlyt kell helyeznie a népi előadásmódra, a realisztikus kifejezési formára s igyekeznie kell levetni a polgári- ízlés formaságait. A népdalt úgy kell énekelni, ahogyan azt a nép énekli, hiszen a népművészet legfőbb erénye az egyszerűség s a közvetlenség. Herényi László dalai a mult szomorú emlékeit, a dolgozók nehéz sorsát idézték fel. Ez a hangulat nem illett bele az alkotóversenyek fiata. los, derülátó légkörébe. Takács Lajos és Kránicz Gyula szólói jók vol. tak; az előbbi fejlett technikájával széles hangterjedelmével, az utóbbi ízes, eredeti előadásmódjával tünt ki. Az a tény, hogy három szólóénekes csupán magyar dalokkal lépett fel a versenyen, arra figyelmeztet bennünket, hogy föltétlenül változtatni kell a népi alkotóművészeti verseny, ben, a müsorpolitika egyoldalúságán. A magyar népdalok éneklésén kívül szükséges a szovjet és a népi demokratikus köztársaságok népdalainak, mozgalmi dalainak, ezenkívül a magyar nemzeti klasszikusok müveinek betanulása is. Nagyon jó volna, ha ezt a müsorpolitikát a kórusok is szem előtt tartanák s műsorukat Liszt, Erkel, Bartók és Kodály mű. veivel egészítenék ki. Értékes nyeresége volt a kultúr, szemlének a szalánci tánccsoport. Fellépése lelkesedést, örömet keltett. A táncolók a táncot minden részletében alaposan kidolgozták, mester, kéltség nélkül mozogtak a színpadon. A tánccsoport vezetője Hemerka Olga elvtársnő. A népművészeti alkotóversenyek befejeződtek, a csoportok ismét OŐSL. haza vannak munkahelyükön. A tagok fokozott lendülettel folytatják munkájukat az ötéves terv teljesítésén. Politikai öntudatosságuk, a népművészeti alkotómunkában Való te. vékenykedésük élharcossá teszi őket a béke és a szocialista építés nagyszerű feladatainak teljesítésében. Méseáros Gyula, a Csemadok közp. munkatársa. A Szovjetunió egyik kulturális központja: Kazány A „Pravda" kazányi tudósítója írja: A szovjet batalo'm évei alatt Kazány, a Tatár ASzK fővárosa, a Szovjetunió egyik legnagyobb tudományos és kultúrális központjává fejlődött. A városban harmincöt tudományos kutató intézet működik, amelyek munkájában kétezer tudományos dolgozó vesz részt. A város tíz főiskolájában kb 20.000 diák tanul, majdnem húszszor anynyi, mint a forradalom előtt. Kazányban zeneakadémia, hat színház, cirkusz, negy múzeum, több mozi, klub. iskola és gyermekotthon létesült. A tatár állami könyvkiadó 1951-ben körülbelül 500 irodalmi művet adott ki, több mint négymillió példányban.