Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-23 / 21. szám, péntek

4 UJSZ0 1953 január 28 Ä szovjet nép tisztelettel adózott a halhatatlan Lenin emlékének A német nép békeakarata meghiúsítja az imperialisták háborús terveit A Szovjetunióban ünnepi ülések folytak le e napokban, V. I. Lenin halálának 29. évfordulója alkalmá­ból. A vállalatokban, intézetekben és kolhozokban, kultúrklubokban és kultúrpalotákban beszédek, előadá­sok hangzottak el, beszélgetéseket tartottak és kiállításokat rendez­\ tek. A szovjet nép tiszteletben tartva a halhatatlan Lenin ragyo­gó emlékét, megemlékezett gyözel-' meiröl, melyeket a Kommunista Párt vezetésével, Lenin müve nagy folytatójának, Sztálin elvtársnak vezérlete alatt ért el. A lenini napok^ünnepségei mél­tóságteljesen folytak le a Szovjet­unió minden városában. MOSZKVA Moszkvában ünnepi ülést tar­tottak a főváros Lenin-, Sztálin-, Leningrádi-, Dzerzsinszkij-, Zsda­nov-, Scserbakov-, Krasznopresz­nyenszkij-, Október- és más körze­teinek dolgozói. Nagy tömeg vett részt a Vladimír Iljics Leninről el­nevezett üzem munkásainak, mér­nöki és műszaki dolgozóinak gyűlé­sén. Több mint 3000 dolgozó látogat­ta meg a Vladimír Iljics Lenin Központi Múzeumot. Köztük vol­tak a »Vörös Hös«-üzem dolgozói, a jaroszlavi pályaudvar vasúti munkásai, a K. A. Timirjazev me­zőgazdasági akadémia dolgozói, az iskolai ifjúság és a főváros más nagyszámú vendégei. A Szovjetunió V. I. Leninről el­nevezett állami könyvtárának lá­togatói megtekintették a lenini napok tiszteletére rendezett kiállí­tást 1. A kiállítás egyik részén, melynek elnevezése »Lenin-Sztálin győzedelmes eszméi megvilágítják A Szovjetunióban tartózkodó in­diai küldöttség, amejy résztvett Bécsben a Népek Békekongresszu­sán, január 20-án sajtóértekezletet tartott a Szovjet Békevédelmi Bi­zottság székházában. A küldöttség tagjai India legkülönbözőbb körei­nek képviselőiből, közöttük: politi­kai pártok ismert személyiségei, parlamenti képviselők, írók, újság­írók, egy ismert festő, egyházi sze­mélyiségek, a paraszt- és nőmoz­galom vezetői, üzleti körök képvi­selői, jogászok. A küldöttség 25 napot töltött a Szovjetunióban. Dr. Kumarappa, az Indiai Béke­tanács alelnöke a sajtóértekezleten nyilatkozatot tett közzé, amelyet a küldöttség minden tagja aláírt. A nyilatkozatban kijelentik, hogy a Szovjetunióban tett látogatásuk alkalmából sok helyre ellátogattak, sok mindent megtekintettek és igen sok emberrel elbeszélgettek. »A látottak alapján az a véle­mény alakult ki bennünk — mond­ja a nyilatkozat, — hogy až egész szovjet nép békés építéssel foglal­kozik és hazája további felvirágoz­tatására törekszik«. A nyilatkozat a többi között rá­mutat, hogy mély benyomást gya­korolt az indiai küldöttségre a szovjet nép egysége. A küldöttség­nek különösen szembetűntek az ál­A „Ny Dag" helsinki tudósítója Iközli, hogy Finnországban „a szo. ciáldemokrata párt tájékoztató osz­tálya" cégére alatt az Egyesült Ál. lamok számára dolgozó tannerista kémszervezet működik. A tudósító közlése szerint a finn jobboldali szo. ciáldemokrata vezetők közvetlenül a Finnországban működő amerikai megbízottaktól kapnak pénzt e kém­központ céljaira. A közlemény hozzáteszi, hogy az úgynevezett „tájékoztató osztály" ál­landó kapcsolatban van a szociálde­mokrata miniszterelnökkel, akitől fontos állami jelentőségű felvilágosí­tásokat kap. Rámutatott még a tu­dósító arra, hogy a szociáldemokrata miniszterek olyan személyeket neveznek ki finn állami intézmények felelősségteljes állásaiba, akiket az amerikai kato. nai attasé és a Finnországban mű. az utat a népek előtt a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban«, J. V. Sztálin elv­társnak »A szocializmus közgazda­sági problémái a Szovjetunióban« című zseniális müve és a párt XIX. kongresszusán mondott záró­beszéde látható. V. I. Lenin halálának 29-ik év­fordulója , alkalmából a körzeti pártkönyvtárakban, munkásklubok­ban, kultúrházakban és kultúrpalo­tákban és agitációs központokban is kiállításokat nyitottak meg. A főváros mozijaiban tizenhárom művészi és dokumentációs film mu­tatja be Lenin életét és müvét. LENINGRÁB A Leninről elnevezett város gyá­rainak és üzemeinek műhelyeiben, intézeteiben, intézményeiben, isko­láiban, agitációs központjaiban, stb. az agitátorok ezrei beszéltek Vla­dimír Iljics Lenin nagy életéről azokról a világtörténelmi győzel­mekről, amelyeket a szovjet em­berek értek el Sztálin elvtárs ve­zetésével. Az ifjú leningrádiak hagy figyelemmel hallgatták meg a Nagy. Október eseményeiben részt­vett régi munkások visszaemléke­zéseit. A névai gépgyárban, amely a nagy Lenin nevét viseli. új mun­kasikereket értek el a nagy nap tiszteletére. A gyár története el­választhatatlanul összefügg Vladi­mír Iljics Lenin forradalmi tevé­kenységének kezdetével. A gép­gyár hatodik turbinamühelyében éppen befejezték az első gőzturbina próbáját, amelyet már az 1953. évi tervfeladatok keretében gyártottak. A próba jó eredménnyel járt. A 2. számú műhelyben, ahol valami­taluk meglátogatott intézmények vezetésének demokratikus módsze­rei és a faliújságok, amelyek sza­badon gyakorolnak kritikát az in­tézmények vezetőségének tevékeny­sége felett. A nyilatkozat befejező részében hangsúlyozza: az indiai küldöttség megállapította, hogy a szovjet nép őszintén törekszik a békére és hogy a Szovjetunióban folyó alko­tómunka, — amelynek célja a nép jólétének emelése, — csak békés törekvések alapján valósulhat meg. »A szovjet nép — jelentették ki a küldöttek, — lelkesen törekszik arra, hogy a legszorosabb baráti kapcsolatokat teremtse meg az in­diai néppel és fejlessze az Indiával való kulturális és kereskedelmi kapcsolatokat. Ha visszatérünk hazánkba, min­den erőnkkel azon leszünk, hogy széles körben terjesszük az igazsá­got á Szovjetunióról. Ez az ^igaz­ság elősegíti, hogy népeink jobban közeledjenek egymáshoz, s hogy együttesen még fokozottabban har­coljunk a béke szent ügyéért«. Ezután a küldöttség tagjai vála­szoltak a sajtó képviselőinek kér­déseire, amelyek arról tanúskod­tak, hogy a szovjet emberek mé­lyen érdeklödnek India népének élete iránt. ködő többi amerikai megbízott ajánl. x A „tájékoztató osztály" kémtevé­kenységén kívül figyeli a haladó ele­meket, főként a Finn-Szovjet Társa, ság tagjait, a békebizottság tagjait és más demokratikus szervezetek kép­viselőit. A „tájékoztató osztály" az amerikai „lélektani hadviselési köz. pont" utasításainak meg) felelően, a sajtó és a rádió felhasználásával rendszeres hajszát folytat a finn ha. ladó szervezetek és demokratikus ve­zetők ellen. A,,Ny Dag" befejezésül megírja, hogy a „szociáldemokrata párt tájé­koztató osztálya" szoros kapcsolat­ban van a finn tartalékos tisztek szövetségével. E szövetség tagjait széles körben felhasználják értesülé­sek szerzésére és szovjetellenes pro­pagandaanyag terjesztésére. kor Ivan Vasziljevics Babuskin, Lenin tanítványa dolgozott, akit Vladimír Iljics néphösnek nevezett el, összeszerelték a sztálini ötéves terv egyik építkezésére készült légvezetéket. Nagyszámú kiránduló kereste fel a napokban a V. I. Lenin Központi Múzeum fiókintézetét. Köztük sok moszkvai, urálvidéki és balti-ten­gerparti, továbbá kaukázuson-túli és középázsiai dolgozó volt. KIEV Ukrajna fővárosának Lenin, Sztálin és Pecserai s más körze­teiben ünnepi üléseket tartottak. A vállalatokban és építkezéseken, hi­vatalokban és tudományos intézmé­nyekben előadásokat és beszámo­lókat olvastak fel: »29 év Lenin nélkül, Sztálin elvtárs vezetésével a lenini úton«, »V. I. Lenin és J. V. Sztálin nagy barátsága«, »Leninizmus — a világ népei bé­kéért, demokráciáért és szocializ­musért folytatott harcának zász­laja« címmel. A »Leninskaja Kuznyica«-üzem­ben és más vállalatokban fénykép­kiállításokat rendeztek a szovjet nép sikereiről, melyeket Lenin­Sztálin pártjának vezetésével ért el. BAKU A régi nafta-terület körzeti kul­túrpalotájában összegyűltek a naf­taipari és gépgyári munkások, mérnökök és technikusok, pedagó­gusok és orvosok, hogy nagy fi­gyelemmel meghallgassák az ün­nepi beszédet, amelyet »29 év Le­nin nélkül, Sztálin elvtárs vezeté­sével a lenini úton« címmel tartot­tak meg. A Lenin-körzet — dicső forra­dalmi hagyományának körzete, me­lyeket még Sztálin elvtárs alapo­zott meg még a földalatti munka idejében. A körzet dolgozói sze­mük fényeként őrzik és minden­képpen gyarapítják ezeket a ha­gyományokat. Tisztelik a nagy Lenin emlékét és ígérik, hogy sem erőt, sem fáradságot nem fognak kímélni, hogy az országnak sok naftát adjanak, amennyire csak szüksége van a szocialista nép­gazdaságnak. ASHABAD Szovjet-Turkménia városaiban és falvaiban ünnepi gyűléseken rótták le tiszteletüket V. I. Lenin emléke előtt. Az agitátorok ezrei beszél­tek a nagy vezér életéről és tevé­kenységéről és azokról a jelentős változásokról, amelyek a köztársa­ságban végbementek a szovjet­hatalom alatt. Különösen hangsú­lyozták, mit tett "a szovjet állam a föld öntözőrendszerrel való ellátása érdekében. A köztársaságban egy­re nagyobb lendülettel folyik a Turkmén Főcsatorna építése, mely a maga nemében legnagyobb a vi­lágon. A kommunizmus ezen épít­kezése teljesen megváltoztatja Ka­rakum képét és millió hektár terü­leten az azelőtt sivár, puszta föld helyén virágzó életet teremt. A lengyel államtanács kitüntette a Szovjetunióból visszatért művészeket A Lengyel Népköztársaság állam­tanácsa 1953. január 15-én határo­zatot hozott a Szovjetamióban járt kiváló lengyel együttesek és művé­szek kitüntetéséről. A Lengyel Népköztársaság állam­tanácsa a poznani „Moniuszko" ál­lam; operaház együttesét a Munka­érdemrend első fokozatával, a „Ma­zowsze" állami ének- és táncegyüt­test pedig a Munkaérdemrend má­sodik fokozatával tüntette ki. A Lengyel Népköztársaság állam­tanácsa Walérian Bierdiajew prc^ fesszort, a „Moniuszko" állami opera­ház igazgatóját és Halina Czerny­Stefanszka zongoraművésznőt a Munkaérdemrend első fokozatával, Wand a Wjlkomlrszka hegedűművész­nőt pedig az Újjászületett Lengyel­ország érdemrend tiszti fokozatával tűntette ki. Magas kitüntetésben részesült a ,,Moniuszko" állami operaház mű­vészegyüttesének több tagj a is. Napról napra növekedik Nyugat­Németország lakosságának ellen­állása a békeellencs háborús egyez­mények megkötése miatt. A békét óhajtó német lakosság nagygyűléseken, békemanifesztáció­kon tiltakozik Adenauer háborús politikája eilen és fokozza erőfeszí­téseit, hogy megakadályozza a há­borús egyezmények ratifikálását. Egy Münchenben tartott nagygyű­lésen Rosa Hillebrand szociálde­mokrata tartománygyülési képvi­selőnő többek között a következő­ket hangsúlyozta: „Szilárd meggyő­ződésem, hogy a Szovjetunió nem akar háborút, ezzel szemben más hatalmak félreérthetetlenül háború­ra • készülnek. A népek békeharca azonban győzni fog." Egy másik nagygyűlésen, amelyet Bréma dol­gozói tartottak, az egyik felszólaló határozottan rámutatott arra, hogy részben a németektől függ, hogy a béke fennmarad-e. Ezért nyomaté­kosan követeli, hogy a nagyhatal­mak kössenek végre békeszerződést Németországgal: „Adenauer útja romlásba vinné Németországot, ez­ért nem lépünk erre az útra, ha­nem a bonni és a párizsi paktumok végleges elutasítását, az Adenauer kormány haladéktalan lemondását és a népek békekongresszusán ho­zott határozatok megvalósítását kö­veteljük." És így sorra felsorolhat­nánk azt a számos megnyilatkozást, a nyugatnémet lakosság erélyes kö­vetelését, amelyek országszerte el­hangzanak és amelyekben Aden­auer háborús politikája és a hábo­rús egyezmények ratifikálása ellen tiltakoznak. A washingtoni és bonni háborús összeesküvőket a német népnek ez a mind erösebbé és határozottabbá váló magatartása egyre idegesebbé teszi. Eisenhower, az USA új elnö­ke és Adenauer izgatottan sürget, nék, provokációs beszédeket tarta­nak és azzal fenyegetödznek, hogy az idei fegyverkezési célokat szol­gáló „segítséget" nem fizetik ki azoknak az országoknak, amelyek nem ratifikálják a háborús szerző­déseket. Mindig nyilvánvalóbbá válik: a német nép nagy többsége a hábo­rús szerződések ellen van. Mind harcra készebben lép fel Adenau­er háborús irányzata ellen. Egy év­vel ezelőtt Nyugat-Németországban még mindenütt ezt a szót hallhat­ta és láthatta az ember: „Nélkü­lünk!" — vagyis a német nép nem akar résztvenni a háborúban. A széles néprétegek felismerték, hogy nem elegendő a bonni háborús po­litikusoknak csupán passziv módon hátat fordítani, rájöttek, hogy ak­tívan kell szembeszállni velük. Ma Nyugat-Németországban mindenütt ezt a harci felhívást hallhatja és olvashatja az ember: ,,Le a hábo­rú a szerződésekkel döntsétek meg az Adenauer-kormányt!" A nyugatnémet sajtó hireiből ki­tűnik, hogy nemcsak a szociálde­mokrata, hanem a pártonkívüli dol­gozók is egyre erélyesebben emelik fel hangjukat, és az egy év előtt passziv magatartás harci ^kiállás lett. Schweinfurtban Dehler, bonni igazságügyminisztert egy gyűlésen a következő kiáltásokkal fogadták: „L» Adenauerrel és minisztereivel, le a háborús szerződésekkel, éljen a béke, éljen a munkásosztály akció­egysége!" A hangulat olyan izzóvá lett, hogy Dehler jobbnak látta dol­gavégezetlenül a hátsó kijáraton tá­vozni. Több mint 15 millió nyugatnémet lakos mondott az aláírási akció so­rán határozott nemet az általános háborús szerződésre és egyben a békeszerződés mielőbbiá megkötése mellett foglalt állást. A mult évben az amerikaiak nem tudták terveiket megvalósítani. Ere­detileg az általános háborús szerző­déseket legkésőbb 1952. áprilisáig akarták ratifikáltatni, mégis május lett, mire a szerződéseket egyálta­lán aláírtált. A parlamentben a szerződések júniusban kerültek el­ső olvasásra. A második és harma­dik olvasást többször el kellett ha­lasztani. Végezetül a szerződések jóváhagyására az amerikaiak de­cember elejéig adtak határidőt. Az amerikai főbiztos türelmetlenül sür­gette Adeanueréket. Adenauer se­milyen eszköztől sem rettent visz­sza, hogy a parlamentre, — elsősor­ban saját kormánykoalíciójára - erős nyomást gyakoroljon. A képviselő­ket megvesztegették és megfenye­gették. Nem használt semmi sem. December elején kénytelenek voltak a szerződések végleges ratifikálá­sát a következő évre elhalasztani. A ratifikálás új időpontjáról jelen-, leg a kulisszák mögött folynak tárgyalások. Ezenkívül Adenauerék egy megtévesztési manőverhez folyamodnak. Ugy tesznek, mintha a háborús szerződéseket még a ra­tifikálás előtt „meg akarnák vál­toztatni". E manőver célja nyilván­való: a nyugatnémet népet először megtéveszteni, figyelmét elterelni és aztán a szerződések jóváhagyá­sával kész tények elé állítani. Adenauer törekvései azonban az egész német nép mind erösebbé váló ellenállásába ütköznek a háborús egyezményekkel- szemben. Adenauer. nek még saját táborában is voltak és vannak nehézségei. Nehézségei vannak saját kormánykoalíciójának képviselőivel/ nehézségei vannak bi. zonyos tartományi kormányzatokkal, nehézségei vannak a tartományi ta­náccsal. Ezek azonban csupán az ál­talános népi ellenállás kísérő jelensé. gei. A német .nép nem háborút, hanem békét akar. Ezért követeli és kitart mellette, hogy végre megkössék a potsdami egyezmény által biztosított békeszerződést. Az NDK népi kama­rája mint az egész német nép aka. ratának tolmácsolója mindent elkö­vetett, hogy Németprszág kettészakí. tottságának véget vessen és hogy el­érje a német békeszerződés megkö. tését. Mindeddig nem került erre sor. A népi kamara számos indítványára a bonni urak vagy hallgatással, vagy .pedig kibúvókkai és manőverezések­kel válaszoltak. Azonban a nép akaratát senki sem hagyhatja büntetlenül figyelmen kí­vül, még a bonni urak sem. A bonni vezetők nép. és békeelle­nes politikát folytatnak. Ezzel saját magukat szigetelték el és egyre szé­lesebb néprétegek ellenkezését vált. ják ki. A bonni helyzet az amerikai háborús gyujtogatóknak már elég fejfájást okozott. Ezekben a napok­ban Drew Middleton, a New York Times bonni levelezője a többek kö­zött ezeket írta' „A háborús szerződések ratifikálá­sának kilátásai ezen a héten ismét erősen rosszabbodtak... A német népnek az az óhaja, hogy Német­ország kettészakítottságát ne mélyít­sék el még jobban, hozzájárult a bonni helyzet rosszabbodásához." Hogy a. bonni rendszer mennyire megrendül, ezt legjobban Adenauer. nek Ollenhauerral, a jobboldali szo­ciáldemokraták vezérével folytatott legutóbbi tárgyalásai mutatják. A német szociáldemokrata párt vezető­sége eddig úgyszólván .„csendes tár­sa" volt az Adenauer-kormánynak. Ha most látszólagos ellenzékiségét feladja és a bonni kormány nyílt bűn. társává válik, ez azt jelenti, hogy Adenauernek utolsó tartalékait kell mozgósítania. Ollenhauer azonban nem jelenti a szociáldemokrata mun­kásságot. A nyugatnémet szociálde­mokrata munkások nem hagyják magukat a bonni hadiszekér elé fog­ni. Egyre hevesebben szállnak szem. be a szociáldemokrata vezetőség irányzatával, mind nyíltabban mutat­ják készségüket, hogy akciőegység­re lépjenek az összes munkásokkal. Sólingen, Bréma, Duisburg városi képviselőtestületeiben a kommunis­ták és a szociáldemokraták már kö­zös politikai lépéseket tesznek. Nincs a világon , olyan hatalom, amely tartósan megakadályozhatná a sokmilliós német népnek az igaz. ságosságTa, az egységre, a demokrá­ciára, a függetlenségre és békére, va. lő jogát. A német nép közös harcának biz­tos a győzelme: „Nincs messze a nap, amikor a német nép megdönti az Adenauer-rendszert" — mondja Né­metország újra egyesítésének pro­grammja. „Az amerikai megszállók és német segítőtársaik uralma véget fog érni. Szabaddá válik az út, az egységes, demokratikus és független Németország felé!" Prottcs Jolán A Népek Békekongresszusán járt indiai küldöttség sajtóértekezlete a Szovjetunióban Szovjetellenes tannerista kémszervezet Finnországban

Next

/
Thumbnails
Contents