Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-23 / 21. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! .m. i ÍSf'"';i'-*"'* k SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1953 január 23, péntek 2 Kčs VI. évfolyam 21. szám SZERETNI KELL A NÉPET ÉS BÍZNI KELL AL­KOTÓ EREJÉBEN — ÜGY, MINT LENIN ÉS SZTÄLIN. A DOLGOZÓ TÖMEGEK IRÄNT ÉR­ZETT EZEN SZERETET NÉLKÜL ÉS FELMÉR­HETETLEN EREJÜKBE ÉS KÉPESSÉGÜKBE VETETT BIZALOM NÉLKÜL NEM LEHET A SZOCIALIZMUST FELÉPÍTENI. Klement Gottwald. Lenin útján Sztálint követve a béke és szocializmus felé A V. I. Lenin-muzeum ünnepélyes megnyitása a prágai Népházban A prágai Népház — a munkásosztály történetének em­lékezetes helye. Ide hívta össze a halhatatlan Lenin negy­venegy évvel ezelőtt, 1912. januárjában az orosz bolsevikok történelmi jelentőségű konferenciáját. Itt voltak akkor a pártból kiűzött mensevikiek, itt született meg a világprole­tariátus vezető ereje, a Nagy Októberi Forradalom diadal­mas betetőzője — a Bolsevik Párt. Itt választották be a párt Központi Bizottságába először Lenin legkedvesebb ta­nítványát és hü követőjét, J. V. Sztálint. Itt Cntötték vé­rüket a prágai munkások az 1920. évi decemberi hősi har­cokban. Itt üdvözölte népünk a szabadságot, amelyet 1945. májusában örök időre meghozott a Szovjet Hadsereg győz­tes fegyvere. Ez az emlékezetes hely január 21-én a világproletariátus lángeszű vezetőjének és a világ első munkásállama építőjé­nek, V. I. Lsninnek halála 29-ik évfordulóján valóban tör­ténelmi jelentőségű eseménynek színhelye lett országunk és népünk számára: a kormánynak és Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának védnöksége alatt szen a napon nyitották meg itt ünnepélyesen a V. I. Lenin mú­zeumot, ajneiy méltó emléke lesz a világproletariátus hal­hatatlan vezetője és tanítója müvének és életének. Mától fogva ide fognak zarándokolni dolgozóink képvise. löi, hogy még alaposabban megismerjék a nagy Lenin éle­tét és alkotását, hogy népünk tanítójának — a Szovjetunió Kommunista Pártjának — dicső történetéből tovább tanul­janak és újabb erőt merítsenek építő munkájukhoz.. Ez a volt főúri palota így új, magasztos rendeltetést kap: a kom­munizmus iskolája lesz dolgozóink százezrei részére. A V. I. Lenin-múzeum nagytermében 16 óra előtt össze­gyűltek Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának elnökségi tagjai, a kormány tagjai Antonín Zápo- tocký elvtárs kormányelnökkel élükön. Továbbá ott voltak a testvéri és baráti országok diplomáciai képviselői, élükön A. J. Bogomolowal, a szovjet nagykövettel, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárai, a párt prágai kerületi és helyi képviselői, hadseregünk, tömeg, szervezeteink és művelődési életünk képviselői. Röviddel 16 óra előtt, a jelenlevők viharos üdvözlése kö­zepette megjelent Klement Gottwald elvtárs, a köztár­saság elnöke. A csehszlovák és a szovjet himnuszok elhangzása után szólásra emelkedik Zdenek Nejedlý tanár, a V. I. Lenin­múzeum építő bizottságának elnöke, iskola-, tudomány- és művelődésügyi miniszter. Rámutat annak történeti jelen­tőségére, hogy a Népházban menyitjuk ezt a múzeumot, amellyel megtiszteljük Vladimír Iljics Leninnek, a népek történetének lángelméjü alakját és népeink nagy barátját. Elő emlékmű ez, amelyben népünk elsajátítja a lenini gon­dolatok szellemét és amely minden dolgozónknak okulást fog nyújtani feladataink teljesítésére, a jelentésben, amely a fel­buzdulás és öröm színhelye és iskolája lesz. Nejedlý elvtárs méltatja azt a munkát, amelyet pártunk és kormányunk a múzeum felállítása körül végzett és különösen azt a nagy x gondosságot és figyelmet, amelyet a múzeum alapításának Gottwald elvtárs szentelt. Üdvözli a megjelent kiváló ven­dégeket és beszédét forró üdvözlettel fejezi be, amely eb­ben az ünnepi pillanatban a moszkvai Vörös-tér felé száll, ahhoz a mauzóleumhoz, amelyben Lenin fekszik és a Kreml­be, ahol Lenin müve felett őrködik és további sikerekre ve­zet a nagy Sztálin. Bevezető szavai után nagyjelentőségű nyilatkozatot tett Klement Gottwald elvtárs, köztársasági elnök. Rámutat a lenini eszmék legyőzhetetlenségére és a mostani nemzet­közi és belpolitikai helyzet alapkérdéseinek elemzése után kiemeli, hogy mai munkánkban milyen csalhatatlan irány­tű számunkra, mily megbízhatóan vezet bennünket a győ­zelem felé a nagy Lenin tanítványa és követője — Sztálin elvtárs. Befejezésül felszólalt G. D. Obicskin elvtárs, a moszkvai Marx-Engels-Lenin Intézet igazgatója. Hangsúlyozza a prá­gai V. I. Lenin-múzeum megnyitásának végtelen eszmei fontosságát a csehszlovák nép lenini, nemzetközi proletár szellemében, a nemzetek közti testvériségről szóló sztálini tanítás és a csehszlovák-szovjet nép közti testvériség szel­lemében való nevelésre. A múzeum ünnepélyes megnyitása, az Internacionálé eléneklésével ért véget. Ezután a vendé­gek, élükön Klement Gottwald elvtárs köztársasági elnökkel, megtekintették a múzeum termeit, az ott kiállított köny­veket, okmányokat, emléktárgyakat és műtárgyakat, ame­lyek Vladimír Iljics Lenin életét és müvét mutatják be. Klement Gottwald elvtárs köztársasági elnök beszéde ,,Elvtársnők és elvtársak, tisztelt ba­rátaim ! Valóban nagyfontosságú esemény, hogy ma, Vladimír Iljics Lenin halálá­nak 29-ik évfordulóján államunk fővá­rosában megnyitjuk az ő életének és művének múzeumát. Fontos esemény ez azért is, mert a Lenin-múzeumot abban az épületben nyitjuk meg, amelyben 1912 januárjában, tehát negyvenegy év­vel ezelőtt lefolyt az orosz szociáldemo­krata párt VI. konferenciája, amelyen a bolsevikok Lenin vezetése alatt a párt­ból kiűzték a mensevikeket és megal­kották a bolsevikok önálló pártját. Ennek a múzeumnak megnyitása újra bizonyítja Lenin eszméinek határtalan életerejét és újra bizonyítja a Ieniniz-> mus győzelmes előrehaladását a vilá­gon. Mindenekelőtt pedig örvendetes bizonyítéka ez annak, hogy a szabad csehszlovák nép, amely 1945-ben törté­netének új korszakát kezdte meg, telje­sen Lenin mellé állt, mint legnagyobb tanítója mellé és hogy a leninizmus zászlaját, mint saját zászlaját tekinti, Igen jól tudjuk, hogy dolgozó népünk csupán azért győzött és a kapitalizmust csupán azért tudtuk leverni, mert Le­ninnek és az ő legkiválóbb tanítványá­nak és követőjének, Sztálinnak útján haladtunk. Csakis azért építhetjük si­keresen a szocializmust, mert Lenin és Sztálin útján haladunk és mert megbíz­ható védőpajzsunk Lenin és Sztálin ha­talmas országa, a Szovjetunió. És csak ezen az úton érhetünk el újabb győzel­meket és tehetjük hazánkat gazdaggá és boldoggá és védhetjük meg a békét hajlékainknak. Ez természetesen arra kötelez ben­nünket, hogy mindig és minden körül­mények közt hűek maradjunk a lenini zászlóhoz. Ez arra is kötelez bennünket, hogy folyton mélyebben és mélyebben sajátítsuk el a lenini tanokat. Ezjt a célt fogja szolgálni Vladimír Iljics Lenin­múzeuma is, amelynek feladata, hogy népünk ezrei, százezrei és milliói számá­ra a kommunizmus igazi iskolája le­gyen. Elvtársnők és elvtársak^ mit jelent a leninizmus tanainak elsajátítása? Lenin és Sztálin tanait elsajátítani azt jelenti, hogy elsősorban tanuljuk meg ezt a ta­nítást a mindennapi életben alkalmazni, hogy tanuljuk meg útjainkon és vá­laszútjainkon ezt a tanítást iránytűként használni. Lenin és Sztálin tanítása se­gít bennünket abban, hogy megtalál­juk a választ azokra a legfontosabb kér­désekre, amelyek fölmerülnek előttünk és hogy olyan választ találjunk, amely segít abban, hogy minden helyzetben a dolgozó nép javára, a szocializmus javá­ra cselekedjünk. Foglalkozni akarok életünknek né­hány különösen fontos kérdésével, ame­lyeket csakis a lenini tanítás világításá­ban lehet megérteni és megoldani. 1. Ilyen elsősorban a háború és béke kérdése. Lenin volt az, aki föltárta a jelenkori háborúk okait és törvényszerűségét, aki leleplezte, hogy a jelenkori háborúk se nem „természetes népi dolgok", se nem elemi sötét erők, amelyek váratlanul, nem tudni hol és mikor robbannak ki, hanem hogy ezek a háborúk a kapitaliz­mus imperialista korszakának elkerül­hetetlen kisérő tünetei. A kapitalizmus imperialista korszakában rohamosan erősödik az egyes kapitalista országok gazdasági és politikai fejlődésének aránytalansága és így a gyöngébb raga­dozók gyakran hamarosan erősebbek lesznek, mint társaik. És minthogy az imperializmus idejében a világ, a világ­piacok és a nyersanyagforrások már szét vannak osztva, azért a háború az a legfőbb eszköz, amellyel a világot az erősebb és gyengébb tőkés ragadozók közt újra föl lehet osztani. Lenin az el­ső világháború idejében remek jellem­zését adta az imperialisták közti minden háborúňak. amikor róluk ezt írta: ..Há­borút minden nagyhatalom a zsákmá­nyért, a világ fölósztásáért, a piacokért és a népek rabszolgaságba döntéséért folytat. A burzsoáziának ez fokozott hasznot hajt". A második világháború után egyes elvtársak úgy gondolták, hogy a tőkés államok közt a háborúk az új föl tétélek következtében többé nem elkerülhetet­lenek és hogy a jövőben csakis a kapi­talizmus táborának a szocializmus tábo­ra elleni háborúja lesz lehetséges. Sztá­lin elvtárs „A szocializmus közgazdasá­gi problémái a . Szovjetunióban" című művében ezt a nézetet mint nem-lenini nézetet megcáfolta. Bebizonyította, hogy az imperialisták közti ellentétek­nek a mostani viszonyok közt is tovább kell élesedniök és hogy így a kapitalis­ta országok közötti háború elkerülhetet­lenségének törvénye továbbra is érvény­ben marad. Vájjon azonban ennek a törvénynek létezése azt jelenti-e, hogy a háborúknak oly elkerülhetetlenül kell bekövetkez­niük, mint mondjuk tél után a tavasz és tavasz után nyár következik ? Vájjon azt jelenti-e ez, hogy a háborút nem le­het elodázni, hogy nem lehet megaka­dályozni és hogy csak ölbetett kézzel kell várni a háború bekövetkezését? Erre a kérdésre is világos választ adott Lenin. A bolsevikok, élükön Le­ninnel, voltak egyedül azok, akik az el­ső világháború után nem estek áldoza-, tul a háborús uszításoknak és hadat üzentek az imperialista háborúnak a demokratikus béke érdekében. Akkor sokan voltak, akik fölényesen lenézték a bolsevikok háborúellenes tevékenysé­gét és képzelőd őknek nevezték őket. Mégis az ő tevékenységük eredménye volt az, hogy 1917 növemberében a világ egyhatod része véget vetett nemcSak a háborúnak, hanem a háború okának, a kapitalista rendszereknek is és ura­lomra juttatta a munkások és földmű­vesek kormányát. A Szovjetunió létezése új helyzetet te­remtett a dolgozó tömegeknek a béke megtartásáért folytatott harcában. Az imperializmus világával szemben, amely :sa.k háborúkat szül, itt szocialista hata­lom keletkezett, amely politikáját a bé­kéért való harcra alapította. így a Szov­jetunió már keletkezése óta legfőbb akadály lett az imperialisták véres há­borús terveinek megvalósításában. Azonban az imperialistáknak a Szov jetunió minden törekvése ellenére végűi mégis sikerült a második világháborút / kirobbantani. Ennek eredménye azon­ban új, fenyegető figyelmeztetést jelent a világ tőkései számára. Ahogy az első világháború és a Nagy Októberi Forra­dalom következtében a kapitalista rend­szertől elvált a világ egy hatodrésze 140 millió lakossal, úgy a második világhá­ború és a Szovjetuniónak a fasizmus fö­lött aratott győzelme következtében megnövekedett a béke és a szocializmus tábora több minlí 800 millió emberre. Ma ez természetesen még nagyobb akadály a háborús uszítók számára, mint bármikor azelőtt. Annál nagyobb akadály ez, mert e szocialista tábor kö­rül csoportosult a hatalmas világbéke­mozgalom, amely a kapitalista orszá­gokban is a dolgozók újabb tízmillióit foglalja magában. Ez az óriási mozga­lom — élén a Szovjetunióval — ma meg­hiúsítja az, imperialisták mesterkedését, széttépi a háborús uszitás és hazugsá­gok szövevényét és Európa, Ázsia, Af­rika és más világrészek népeit a szabad­ságért és nemzeti függtelenségért való harcra buzdítja. Nincs kétség afelől, hogy ennek a mozgalomnak megvan az ereje ahhoz, hogy elhárítson egy új há­borút és megóvja a békét. Ezért nincs kétség afelől sem, hogy a mi feladatunk is az, hogy mindent megtegyünk a béke­tábor megszilárdításáért és megerősí­téséért. Azonban azt is meg kell mondanunk, hogý nem félünk az ellenség fenyegeté­• seitől. A Szovjetunió és a népi demokrá­cia országainak oldalán meg tudnánk védni és oltalmazni hazánkat a támadó­val szemben. És egy ilyen háborúra nem a szocializmus tábora, hanem az imperialista támadók fizetnének rá drá­gán. Már sokkal a második világháború előtt figyelmeztette Sztálin elvtárs az imperialistákat arra, hogy a világ föl­osztásának egy második háború kísér­lete ,,a világkapitalizmusnak sokkal drá­gább lesz, mint az első". Sztálin jós szavai teljes mértékben beteljesedtek. Ezért nem lehet abban kételkedni, hogy abban az esetben, ha az imperialisták újabb háborús öldök­lést kezdenének, akkor — ahogy Ma­lenkov elvtárs mondotta a Szovjetunió

Next

/
Thumbnails
Contents