Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)
1953-01-23 / 21. szám, péntek
\ ül SZÖ 1953 január 23 Klement Gottwald elvtárs köztársasági elnök beszéde Kommunista Pártja XIX. kongresszusán — minden alapunk megvan arra a föltevésre, hogy egy harmadik világháború a kapitalista világrendszer összeomlására vezet. így világítja meg előttünk a leninizmus az imperialista háborúk törvényeit, így tanít meg bennünket a háború elleni harcra és főként így buzdít bennünket arra, hogy állandóan szilárdítsuk gazdaságunkat, államhatalmunkat, védelmi erőnket, mint a béke legfőbb biztosítékait és mint az imperialisták bármely szándékának meghiúsítására szolgáló fegyvert. 2. Érinteni akarom továbbá az amerikai imperializmus jellegének kérdéseit. Nálunk egyesek eddig nem tudják felfogni, hogyan van az, hogy az Amerikai Egyesült Államok lettek ma a világreN akció állandó központjává, az új háború fő szítójává és a szabadság és demokrácia nemzeteinek legnagyobb ellenségévé. Ezért nem értik meg kellően ezrt, mert naiv illúziókat táplálnak magukban Amerikának az utolsó világháború előtti ^ szerepéről. Ugy vélik, hogy ez előtt a háború előtt az amerikai imperializmus mégis csak haladóbb, mégis csak demokratikusabb, mégis csak békeszeretőbb volt, mint a többi országok kapitalizmusa. Ez a nézet alapjában téves, sőt ma veszélyesen téves. Lenin már az első világ-háború előtt leleplezte az amerikai kapitalizmusnak különösen ragadozó és rabló jellegét. „Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka" című művében mély elemzést adott az amerikai imperializmusról is és kimutatta, hogy annak különleges fejlődése következtében „a legújabb amerikai kapitalizmus élősdi vonásai különös élességgel ütköznek ki". Az amerikai imperializmusnak háborús alapirányzatát Lenin lángeszű előrelátással világította meg 1918 novemberében. Akkor azt mondotta, hogy Amerika és Anglia ugyanúgy megvadultak és elvesztették fejüket, mint annakidején Németország és hogy ezért ugyanolyan gyorsan, sőt talán még gyorsabban közelednek azon vég felé, amelyet a német imperializmus oly sikeresen elért. Kezdetben hihetetlen módon szétterpeszkedett Európának háromnegyad részére, de azután fölfuvalkodott és helyben szétpukkadt, borzalmas bűzt hagyva maga után. Hyen vég felé tart most az angol és amerikai imperializmus. Ugyanebben az időben egy más alkalommal Lenin az amerikai burzsoá demokráciáról ezt írta: Wilsonnak idealizált demokratikus köztársasága valóságban mint a legőrültebb imperializmus, a gyönge és kis népek leggyalázatosabb elnyomásának és fojtogatásának formája nyilvánult meg. Lenin e szavaiból teljesen megismerjük a mai amerikai kapitalista imperializmust is. Azok a vonások, amelyekre Lenin figyelmeztetett, még jobban megerősödtek és még fenyegetőbb alakot öltöttek. A koreai nép gyilkosai, a gyarmati és európai népek elnyomói a barbár fajelmélet hirdetői — ez az a legőrjöngőbb és leggyalázatosabb amerikai imperializmus. De ugyanolyan lángeszűen, mint ahogy Lenin az amerikai imperializmus lényegét meghatározta, rámutatott annak jövendő sorsára is. Fölemlítve, hogy a német imperializmus hogyan jutott csődbe, amikor el akarta nyomni a? orosz és ukrán nép fölszabadító mozgal mát, Lenin ezt mondta: Az angol és amerikai imperializmus annál inkább sirba kerül, ha olyan kalandba bocsátkozik, amely politikai bukásba viszi és ha katonaságát arra a feladatra ítéli, hogy egész Európa elnyomója és csendőre legyen. A hitleri fasizmus gyalázatos vége csak még jobban aláhúzta Lenin prófétai figyelmeztetését. Nem lehet kétség az iránt, hogy ha az amerikai imperializmus továbbra is mostani útján halad, akkor úgy végzi, mint a népek minden elnyomója és a világuralom minden jelöltje. így mutatja be nekünk a leninizmus az amerikai imperializmus jellegét és így mutatja meg annak fejlődési távlatait. 3. Harmadszor meg akarok emlékezni Lenin tanításának nemzetközi érvényéről és a Szovjetunió tapasztalatairól. Lenin állandóan hangsúlyozta a bolsevizmus nemzetközi jellegét és tapaszfcapatait. „A bolsevizmus alkalmas arra, hogy mindenki számára a taktika mintája legyen." Ezt írta a renegát Kautskyval folytatott vitájában. Végül teljesen bizonyítják ezt kommunista pártunknak tapasztalatai. Hogy ha pártunk képes volt valamire, hogy ha vezetni tudta népünket a darab kenyérért való harcban és a fasizmus elleni harcban, végül hogy ha le tudott számolni a kapitalistákkal és az árulókkal, ezt csak azért tudta, mert Moszkvába jártunk, hogy megtanuljuk a bolsevikoktól, hogyan kell a burzsoázia nyakát kitekerni. Lenin azonban ugyanolyan helyesen előre látta, hogy a Szovjetunió gazdasági kiépítése „mintaképül fog szolgálni a jövendő szocialista Európa és Ázsia számára". Leninnek ezek a szavai, amelyek természetesen nemcsak a gazdasági kiépítésre, hanem általában a szocialista társadalom kiépítésére vonatkoznak — különösen ma nyernek különös fontosságot, amikor valóra válnak mind az európai népi demokratikus országokban, mind a népi Kínában. Természetes, hogy a szocializmus felé vezető útunkon ugyanúgy, mint a népi demokrácia többi országaiban, nem kevés eltérés van a Szovjetunió útjától. Különbözik már maga az 1945-ös év az 1917-estől. Ezek az eltérések azonban csak a formát érintették, de nem az új rendszernek lényegét, amit a dolgozó nép kormánya jelent a munkásosztály vezetése alatt, amit a proletariátus diktatúrája képez. Ezt a kérdést is megvilágította Lenin, amikor ezt írta. A kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet kétségkívül a politikai formák nagy gazdagságát és változatosságát hozza magával, azonban lényege elkerülhetetlenül csak egy lesz: a proletariátus diktatúrája. Ezért butaság és veszélyes dogmatizmus volna, hogy ha nem vettük volna észre ezt az eltérést 1945 óta megtett útunkon. Ellenkezőleg. Az, hogy figyelembe vettük és helyesen fel tudtuk használni, megsegített bennünket abban, egyebeken kívül, hogy 1948 februárjában le tudtunk számolni a belső burzsoá reakcióval. Másrészt azonban bűnös butaság volna, hogy ha ezen „eltérések" némelyikét, amelyek csak átmeneti jellegűek voltak és fokozatosan elhalnak, konzerválni akarnánk. A szovjet tapasztalatok folyton bővebb és mélyebb kihasználása és így az egyre fokozódó közeledés a szovjet mintához, ez a népi demokra tikus országok fejlődésének egyik legfőbb törvénye. Tehát minden szorosabb közeledés a szovjet mintához, ahhoz a társadalomhoz, amely már kiépítette a szocializmust és amely hely ttürik is számos fájdalmat, megpróbáltatást szenvedett el, amikor kereste és megtalálta az új életformát — ez a mi sikerünk, ez jelentős haladás a szocializmus félé vezető úton. Ilyen siker például pártunk új alapszabályzatának elfogadása, amely legfontosabb pontjaiban teljesen egyezik a Szovjetunió Kom j munista Pártjának alapszabályzatával. Viszont az alacsonyabb átmeneti formák kiemelése és konzerválása és ezeknek megváltoztathatatlan „specifikum" gyanánt való feltüntetése ugyanúgy, mint ahogy a szovjet példa és tapasztalatok elhanyagolása vagy visszautasítása, végül is a népi demokrácia lényegének tagadásához, annak megdöntéséhez és a kapitalizmus visszaállításához vezet. Ekként a leninizmus megtanít bennünket, hogy minden tekintetben felhasználjuk a szocializmus első országának nagyszerű tapasztalatait és hogy a szocialista társadalom építésének alsóbb formáiról magasabb formák felé haladjunk. 4. Végül engedjétek meg, hogy megemlítsem azt a kitűnő írást, amelyet Lenin éppen 30 évvel ezelőtt, január elején írt a „Szövetkezeti mozgalomról" és amely Sztálin elvtárs szavai szerint Lenin politikai végrendeletéhez tartozik. Ebben az írásban Lenin a marxizmus történetében először adta meg az irányelveket ahhoz, hogy hogyan kell elintézni a szocializmus építésének egyik legbonyolultabb feladatát, azt a feladatot, hogy a kisföldműveseket megnyerjük a szocialista építés számára, azt a feladatot, hogy a kis mezőgazdasági termelést átalakítsuk szocialista nagytermeléssé. Rámutatott, hogy ezt a szövetkezeti mozgalom segítségével kell megtenni a kollektív elvek fokozatos bevitelével a mezőgazdaságba, először a mezőgazdasági termények fogyasztásának, azután azok termelésének terén is. Lenin a szövetkezeti mozgalomban az új rendszerre való átmenet „legegyszerűbb, legkönnyebb és a földművesek előtt legmegérthetőbb" útját látja. Lenin lángeszű ösztönzése alapján Sztálin kidolgozta és életbe léptette a mezőgazdaság kollektivizálását, azt a kollektivizálást, amely a Szovjetunió mezőgazdaságát szocialistává tette és a szovjet földműveseket a szovjet rendszer hű támaszaivá, azt a kollektivizálást, amely véglegesen és örökre elintézte a „gabonakérdést" és amely a szovjet mezőgazdaságot a világon első helyre emelte. Sztálin, amikor a „Szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című művében a szovjet mezőgazdaság fejlődési útjáról besizél, ezt mondja: „Nem kétséges, hogy minden olyan kapitalista ország számára, amelyben többé-kevésbbé számottevő kis- és középtermelő osztály van, a fejlődésnek ez az útja az egyetlen lehetséges és célszerű út a szocializmus győzelme szempontjából". így Lenin 30 évvel ezelőtt nekünk is megmutatta a falu szocialista átalakításának egyetlen útját. És ahogy akkor azt mondta, hogy „s mégis nem minden elvtárs ad magának számot arról, milyen gigászi, mérhetetlen jelentőségre tesz szert most a mi szempontunkból Oroszországnak szövetkezetekbe tömörítése", ez a megfelelő változtatással a mi viszonyainkra is érvényes. Nálunk is vannak egyes elvtársak,- akik előtt még nem világos, mily óriási, mérhetetlen jelentőséggel bír számunkra is a föld műves szövetkezeti mozgalom kiépítése és megszilárdítása. Csakis egészséges és viruló egységes földműves szövetkezetek kiépítésével nyerjük meg a kis- és középföldműveseket véglegesen a szocialista életformának. Csak így fokozhatjuk mezőgazdaságunk hozamát és oldhatjuk meg égető gabona és általában közellátási kérdéseinket is. És csak így jutunk tényleg előre a szocializmus győzelméhez. — Erre tanítanak bennünket Lenin és Sztálin. Elvtársak, ez néhány időszerű kérdés, ahogyan azokat Lenin és Sztálin tanítása előttünk megvilágítja. 5. Ahhoz azonban, hogy az ő tanításaikat életbe is tudjuk léptetni, egyre van szükség: a lenini-sztálini munkastílusnak, a szocializmusért való leninisztálini harci tulajdonságoknak elsajátítására. Szeretni kell a népet és bízni kell alkotó erejében — úgy, mint Lenin és Sztálin. A dolgozó tömegek iránt érzett ezen szeretet nélkül és fölmérhetetlen erejükbe és képességükbe vetett bizalom nélkül nem lehet a szocializmust fölépíteni. Kérlelhetetlennek kell lenni a külső és belső ellenségekkel szemben — úgy, mint Lenin és Sztálin. Legyőztük a februári reakciósokat, szétzúztuk az öszszeesküvő bandát. Az osztályharc törvénye azonban arra tanít, hogy minél nagyobb a sikerünk, annál aljasabb és kíméletlenebb az ellenség cselszövése. Ha nem volnánk kérlelhetetlenek ellenségeinkkel szemben, nem tudnánk ellenük megvédeni hazánkat és szocialista építésünket. Tárgyilagosan, szívósan és következetesen kell dolgozni — úgy, mint Lenin és Sztálin. Lenin mondása „kevesebb fellengző frázist, több egyszerű mindennapi munkát" legyen mindnyájunk jelszava. Nem szabad — ahogy Lenin és Sztálin tanítják — sikerek után kikapcsolódni, vagy pedig nehézségek esetén nyafogni. Hogyha sikerek esetén kikapcsolódunk, ez azt jelenti, hogy lebecsüljük a munka további nehézségeit és így leghamarabb arra az útra jutunk, amen lyen az elért vívmányokat is elveszítjük. Nehézségek miatt való nyafogás pedig azt jelenti, hogjy még ezzel is nehezebbé tesszük az azok leküzdéséhez vezető utat. Sem így, sem úgy nem jutnánk messzire, Ez néhány lenini-sztálini tulajdonság, amelyek különösen ma fontosak, nemcsak kommunistáink számára, hanem országunk valamennyi becsületes építője és fia számára is. * Elvtársnők, élvtársak, befejezem szavaimat. Engedjétek meg 1, hogy befejezésül felemlítsek egy tényt: ez alatt a fedél alatt a Lenin vezetése alatt álló prágai konferencián, 1912. januárjában választották be a bolsevik párt újjáalakított Központi Bizottságába Sztálin elvtársat, Sztálint, Lenin legnagyobb tanítványát és leghívebb bajtársát, aki azután Lenin művének dicső folytatója lett, Sztálint, aki napjaink Leninje. Ezért Lenin útját követni azt jelenti, hogy Sztálint követjük. Mi pedig ezen az úton haladunk, mert csak ez vezet a békéhez és népünk nagy és boldog jövől'éhez. Ezért éljen és emelkedjék mind magasabbra a világ fölött a halhatatlan Lenin zászlaja! Sokáig éljen és vezessen íennünket új győzelmekre a nagy Sztálin!