Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-02 / 2. szám, péntek

1953 január 2 UJ §20 Á szohotkaí állami gazdaság Sebesítette egész évi tervét A rimaszombati állami gazdaságon az 1952-es évi termelési feladatokat az egyes gazdaságokra már január havának első felében széttervezték. A gazdaságok termelési és beadási feladatait megtárgyalták a pártszervezetekben és a ROH-csoportban a CslSz képviselőinek jelenlétében. A termelési feladatokat a gazdaság termelési lehetőségei alapján tervezték. A legnehezebb feladatokat a szabadkai gazdaság vállalta, mégpedig azért, mert a munkások tudatában vannak, hogy az ő gazdaságukban vannak meg az állatte. nyésztés legjobb feltételei. Növényi termelésre az előfeltételek nem a legjobbak. Földjeiket a volt árendások hosszú éveken át tartó bérlete nagyon kifosztotta. Annak ellenére, hogy földjeik nagyon szegények, nem haboztak a növényi termelésben is a legnehezebb feladatokat vállalni. Bátran vállalták a feladatokat, mert gazdaságukban jól megszervezték a munkákat és teljes mértékben érvényesítik a szovjet tapasztalatokat. A termelési és beadási kötelezettségeiét Szabadkán szétosztották az egyes csoportokra —- az állattenyésztésben az egyénekre -is. A gazdaság munkásai tudatában voltak annak, hogy a kitűzött feladatokat csak akkor teljesíthetik, ha az összes munkákat előre megszervezik mind a növényi, mind az állati termelésben. Megegyeztek abban, hogy a tervezett feladatokat naponként hogyan fogják ellenőrizni,. T vábbá elhatározták, hogy a napi tervteljesítés eredményeit az összes dolgozóknak tudomására hozzák. Ebben nagy segítséget jelent az üzemi rádió, amelyet eddig csak zene közvetítésébe használtak. Ezenkívül elhatározták, hogy a szovjet mezőgazdaság eddigi új tapasztalatait érvényesíteni fogják az összes munkások mind a növényi, mind az állati termelésben. Ilyen intézkedéseket javasoltak a gazdaság dolgozói, amikor kitűzték az ötéves terv negyedik évének termelési és beadási kötelességeit. A feladatok széttervezésénél a gazdaság munkásai csak egy kötelezettséget vállaltak: a beadási kötelezettséget az állam iránt százszázalékban teljesítik. Csak egy kötelezettséget vállaltak, de ez a kötelezettség mozgosító erejű, amelyet az .év folyamán minden felmerülő akadály ellenére teljesítenek. A termelés kerekei a másik napon megindultak. Változás állott be az állattenyésztés szervezésében — mondotta Klucsk elvtárs, a gazdaság vezetője. — A hizlaldában a sertéseket négy etető osztotta fel egymás között és mindegyik a rájuk bízott állatokról gondoskodott, nem úgy, mint az 1951.es évben, amikor közösen etettünk és közösen részesedtünk a jutalomban. Az ilyen munkaformával nem teljesítenénk a tervet — mondotta Beláni elvtárs sertésetető. Az ő jelszava, hogy régi módon élni és dolgozni ma nem lehet. És igaza van, hangsúlyozza Donoval elvtárs sertésetetö is. — Én is már több év óta gondozom a sertéseket és \azt gondoltam, hogy már nem kell semmit sem tanulnom és ez bizony nem volt igaz. Meggyőződtem arról, hogy az új munkaíormáka^ a sertésetetésben is érvényesíteni kell. Ezért a sertések etetését olyan módon végezzük, ahogy azt az üzemi munkaiskolában tanultuk és ennek eredményei hamarosan megmutatkoztak. Naponta háromszor etettünk, s a gyorshizlaldában naponta négyszer etetünk és én — mondja Donoval elvtárs — a kisebb súlyú darabokat naponta ötször etettem. A takarmányt télen gőzöljük és nyáron pedig élesztővel kevertük, finoman átszitált árpasrótból, amellyel azután az egy etetési időszakra szükséges mennyiségi takarmányt gőzölünk. A téli időszakban közvetlenül a vízvezetékből használjuk a vizet. Az így elkészített taka rmánnnyai a napi átlaghízást 0.29 kg-ról 0.48 kg-ra emeltük. A gyors etetésben 0.58 kg súlygyarapodást is elérünk. Vannak állataink, amelyek némelyik hónapban naponta több mint 1 kg-ot híznak. A tervezett 0.54 kg átlagos súlygyarapodást eddig nem értük el. Ennek első ok^ az, hogy a téli időszakban ninc

s elegendő jóminöségü takarmányunk, amelyek pótolnák a nedvdús takarmányokat. Az is megtörténik, hogy néha nincs magvas takarmányunk, aminek szintén befolyása van a súlygyarapodásra. Az 1 kg szaporulatra eső takarmányfogyasztás 4.5 kg, zabegységre átszámítva. A tehénistállóban is új munkamódszert vezettünk be, mindjárt a tejtermelési és beadási feladat kitűzése után — mondja Dubovicki elvtárs, a gazdaság legjobb fejője. — A mult évben néha naponta kétszer etettünk és fejtünk, voltak hónapok, hogy naponta háromszor is etettünk és fejtünk. Az etetés és a fejés ideje is gyakran változott. Ennek több oka volt, a fejők hiánya továbbá az, _ hogy nem fizetődik ki a legelőről ebédre a teheneket hazahajtani, sőt arra is hivatkoztak, hogy csak azért etetünk és fejünk naponta kétszer, mert nincs elég takarmányunk. Ezeket a hibákat már januárban kiküszöböltük azzal, hogy a teheneket szétosztottuk, s így egy fejőre 14 darab tehén esik. A takarmányt közösen készítjük elő. Az alapadag 7 liter tejhozamra van kiszámítva. Minden további liternél növeljük a takarmány-adagot. A takarmány előkészítésének rendkívül nagy figyelmet szentelünk. A téli időszakban a takarmányt azzal tesszük ízletesebbé, hogy a vágott szalmát sóoldattal gőzöljük. Száz liter felforralt vízbe 2 kg sót adunk. Ezzel az oldattal leöntött szecska, amelyet jól összekeverünk és rendesen letaposunk, jól gőzölődik és a takarmánynak jó íze van. Az elkészített takarmányt mindig 24 óra alatt etetjük fel. A tartalmas takarmányt kocsikon szállítjuk szét. Minden etető teheneinek azon norma szerint osztja ki a takarmányt, amelyet maga állapított meg minden egyes tehénre. Mi, a takarmányokkal takarékoskodunk és ezért csak annyit szórunk a tehenek elé, amennyit jóízűen megesznek. Egy etetésnél minden egyes tehén elé háromszor szórunk takarmányt és a harmadik takarmányszórás után adjuk a ráadást a 7 literes tejhozamon felüli állatoknak. Naponta háromszor etetünk, mégpedig reggel 4 órakor, délelőtt 11 órakor és este 6 órakor. Ugyancsak háromszor fejünk naponta. A fejést géppel végezzük. A tehenek fejésére nagy figyelmet fordítunk. A fejésnél segítenek a munkások feleségei is, ami az 1951-es évben sohasem történt meg. Ma azért fejünk — mondják az elvtársnők, — mert tudjuk, hogy a gyors kifejéssel és a tehenek hosszú pihenőjével szintén fokozódik a tejhozam és egyben segítünk ezzel férjünknek is. A fejésnél az elvtársak nem feledkeznek meg a tögymasszázsróí sem. Nagy figyelmet szentelnék a tehenek pároztatásának is. Tudatában vannak, hogy csak az a tehén ad tejet, amely évente egyszer borjazik. A tehenek teje a hetedik hónapban elapad. Nem történik meg már az idén az, ami még a mult évben megtörtént, hogy némelyik tehénnek néhány nappal a leborjazáá előtt apadt el a teje. Az elapadt tejü teheneket nagyon intenzíven etetik. Minden tehénnek a leborjazás után több mint 15 liter tejet kell adnia. Nem ritkaság az istállóban 20, sőt 25 liter tejhozamú tehén sem. Az átlagos évi tejhozam eléri a 9 litert. A mult évben az átlagos tejhozam 7 liter volt. A téli etetésre is nagyon gondosan felkészültek. Kétszáz etetési napra biztosítva van jó szilázs, kukoricából, salátalevélből és zöldséghulladékból. Kísérletként szilázsoltak cukorrépa szeleteket, Vágott rizsszalmával is. A ^ilázst rögtönzött gödrökben készítették, melyeket a gazdaságban maguk ástak ki. Egy etetési napra minden egyes tehénre 20 kg szilázs és 5 kg takarmányrépa van biztosítva. Ezenkívül mindennap minden tehénnek 5 kg lucernaszénát adnak. A nyári időszakban a tehenek legelőre járnak egészen szeptember végéig. A nyári időszakban a legeltetésen kivüi adnak nedvdús takarmányokat és magvas takarmányokat is, takarmányértékük és a tejhozamra való átszámítás szerint. Az első félév gyorsan elmúlt. A félévi kiértékelés megmutatta, hogy a kötelezettségek, amelyeket a feladatok szétírásánál vállaltak, teljesítve vannak. Kötelezettségvállalásukét meg is őrizték a Nagy Októberi Forradalom 35. évfordulójának tiszteletére. Megszilárdított kötelezettségvállalásukat is teljesítették. Az előírt tejbeadást 1952. szeptember 30-ig teljesítették és terven felül 51.63£| liter tejet adtak be, ahogy megszilárdított kötél ezettségvál lal ásukban kitűzték. A sertéshúsbeadást 1952. november 30-ig teljesítették és terven felül 120 sertést adnak be. A végső értékelés nagy örömet jelentett a szabadkai dolgozóknak. Hogyisne, mikor ők lettek az elsők az állami gazdaságok között folyó versenyben és példájukat a többiek is követik. Paulicska Pál, losonci állami gazdaság. Irta: EGRI VIKTOR A tocsnicai EFSz került az első helyre az őszi munkák folyamán A szocialista munkaverseny összszlovákiai viszonylatban való kiértékelésénél a losonci járásban lévő tocsnicai IV. típusú EFSz került az őszi munkák folyamán az első helyre. A tocsnicai szövetkezet tagjai ezt az elsőséget azért érték el, mert megértették a szocialista munkaverseny jelentőségét, amellyel meg akarják gyorsítani a szocializmus építését hazánkban. A tocsnicai szövetkezet tagjai az őszi munkákat két csocortban végezték. így nagyobb sikerrel végezhették a tervszerű munkát. Búzát 53 hektáron vetettek, ebből 32 hektáron keresztsoros vetési módszerrel. Rozsot 16 hektáron vetettek, ebből 12 hektárt keresztsoros vetéssel. Az őszi árpát 10 hektáron vetették, ebből 8 hektáron keresztsoros vetéssel. Az öszszes agrotechnikai időpontok és intézkedések betartása céljából és magasabb hektárhózamok elérése céljából kellő mennyiségű műtrágyát szórtak el. Ezenkívül kihordták és beszántották az összes istállótrágyát a tavaszi vetések alá és 5 mázsa szemcsés tárgyát készítettek. Az őszi munkák megkezdése előtt a tocsnicai szövetkezeti tagok a vetőmagvakat százszázalékban kitisztították és bepácolták. Ezenkívül szerződést kötöttek 12 hektárnyi szaporítási területre. A burgonyabetakarítást 25 hektárról a tervezett 18 nap helyett 12 nap alatt végezték el. Az őszi munkák bevégzését 5 nappal megrövidítették. Az előhántóval végzett mélyszántást 30 hektáron végezték el és ezenkívül 6 hektár parlagon heverő földet szántottak fel. A tocsnicai EFSz a kedvezőtlen körülmények ellenére a mélyszántást ssázszázalékban elvégezte. Az EFSz keretén belül szocialista munkaverseny folyik és a szövetkezet ennek köszönheti a termelési és beadási feladatok teljesítését. A gazdálkodásban mind a növényi, mind az állati termelésben a tocsnicai szövetkezeti tagok új agrotechnikai intézkedéseket vezettek be a szovjet kolhoztagok tapasztalatai alapján. így a növényi termelésben elérték a tervezett hektárhozamokat és a közös állattenyésztésben is állandóan növekedő hasznosságot érnek el. így pl. a sertéstenyésztésbe bevezették Juszkovová módszerét, amelynek segítségével egy ellésné] 13—14 darabot mala- cozik az anyaállat. A tocsnicai EFSz egész évi termelési terv szerint . gazdálkodik és így biztosítja a termelési terv teljesítését és ezzel a beadási feladatok folyamatos teljesítését is. Ilyenkor télidőben estefelé a szövetkezet irodája az, ahol a legélén. kebben lüktet a falu szíve. Dércsípte orcákkal és borostás állal jönnek a csoportvezetők, jönnek az emberek, hogy jelentéseiket leadják és ügyesbajos dolgaikat megbeszéljék az elnökkel, a könyvelővel. Egy két barátságos szó esik és menten körülölel a közösség családias melege. Ilyenkor óhatatlanul megérzed, milyen sokrétű, színes és változatos a falu. Mindig valami újat dob eléd, nem egyszer meleg tűzzel ragyogó ékköveket. Ma kettőt is leltem — két nagyszerű igaz embert. Elmondom egyszerűen, ahogy történt. Délcegjárású, jókiállású fiatalem. ber lép az irodába. Ahogy báránybőrsipkáját tisztelettudóan leveti, fényes barna haja előrehull domború, magas homlokára Rövidrenyirott bajszán zúzmara csillog. Első szemre fiatal házasnak nézem, van vala mi kedvesség a morgós hangjában, egy kis elégedett fény a szemében, csak úgy árasztja az arca a derűt, a tiszta emberi boldogságot, az asznyonyt, a bölcsöt, az otthon melegét, amely a munkanap után várja. Az elnök észreveszi, hogy érdeklődve figyelem. Odainti magához és bemutatja: — Mikó Imre, a legjobb traktorosunk. — Ne pirongasson meg, Elek bácsi — vág rá zavartan a fiatalember és,húzza máris a sipkáját. — Inkább mondja ei az elvtársaknak, ki volt a legrosszabb tavaly! És mért akart elzavarni! Azzal már el is viharzik, mintha parázs égne a talpa alatt. — A legrosszabb volt? — nézek kétkedve az elnökre. Még innen lehet az ötvenen, mégis mindenki Elek bácsinak • szólítja. No, de most nem róla akarok beszélni, mert abból egész kis regény kerekednék ki, csupán a traktoros Imre dolgát akarom azon melegiben papírra vetni, ahogy a puha, halkszavú emberből erélyes és erőskezű vezető lett, ahogy Elek bácsitól hallottam. — Tavaly ősszel vagy húsz trak tor dolgozott itt a határban. Akkor még a gépállomás küldte a traktoro sokat, köztük ezt az Imrét is. Hát ahogy járom a határt, egyszer csak látom, hogy a tárcsa éppen csak kaparja a göröngy tetejét. Ejnye, mon. dom magamban, tiszta gazság így dolgozni! — Hé, fiú, állj meg! — kiáltok rá. — Mi baj? — szól vissza hetykén — Láthatod magad... — önt el a méreg. — Eriszd le a vasat, hadd fogja mélyebben. Magam is megtehettem volna, hi. szen értek hozzá, de gondoltam, szálljon le a gyerek és csinálja ma. ga. Egy pissz nélkül meg is tette, oszt megy vissza a traktorra. No, ezt eligazítottam, gondolom és megyek tovább. Még a tábla szélén se voltam, hát látom, hogy a fiú ott piszmog a kultivátornál. Csak nem igazítja vissza a szemtelen ? Nem volt elég, hogy rápirítottam ? — Mit csinálsz? — szaladok hozzá. — így akarod túllépni a normádat? Ilyen pocsék munkával? A fiú konokul hallgat. Most már én nyúltam a szabályozó után és lejjebb állítottam. Közben próbáltam a lelkére beszélni. — Traktoros vagy ? .. . Ugy ímak rólatok, hogy tik vagytok a falu díszei! Hogy tik vagytok a mi büszkeségünk!... Hát te... te falu dísze, azt akarod, hogy nekünk itt ne teremjen kenyerünk? Azt hiszed, a szövetkezet lopta a pénzt? Mondtam én még egyebet is. De nagyon tartottam magam, hogy le ne gazemberezzem. Mert hát nem szokásom gorombán rámenni az em. berre. Inkább szőrmentén, szép szóval ... Csak annyit mondtam, hogy a pénz ördöge ül a lelkén. És addig nem lesz belőle rendes ember, amíg azt az ördögöt megtűri magában. Az veszi rá a rosszra, arra a pocsék munkára. Magyaráztam neki, nem baj, édes fiam, ha ma kicsi a kereset. Holnap könnyebb munka jut rád, hát behozod, amit ma mulasztottál. De ne rövidíts meg minket és az egész országot. Mondtam néki azt is, ládd, nekem elég, ha annyi van, hogy teljék egy pakli dohányra, meg egy féldecire néha ... Ugy mentem el, hogy azt hittem, fogott rajta a szép szó és rendes lesz a munkája. Hiszen hallgatott, még bólintott és olyan becsületes, jóravaló a képe... De hát tévedtem. Harmadszor is csak a könnyebb végit fogta meg a dolognak. Fölemelte a tárcsát — a kereset miatt, a pénz ördöge ült a lelkén. Megyek vissza, de már azzal, hogy elkergetem. — Szállj le a gépről! — kiáltok rá. — Nem kell a munkád, ez nem munka. Hord el magad! Húzom is a noteszemet, kitépek egy lapot és ráírom, hogy elküldtem, nem kell a pocsék munkája! A fiú csak áll előttem dacosan és nem akarja átvenni a cédulát. — Miért akar elküldeni? — kérdi végre piros képpel és olyan a szeme, mint a vasvilla. A kezem ökölbe szorult. Még van képe pofázni, szájaskodni! Szerettem volna úgy megütni, hogy holta napjáig megemlegesse. De hát az én kis erőmmel... ö meg óriás énhozzám, még ö ütne le ... Nem vagyok én verekedős ember, csak azt mondtam: — Mert rongyember vagy... te ... te falu dísze... te traktorosok szé. gyene! Odavágtam a cédulát a lába elé és sarkon fordultam. Ne lássa a gazember, hogy milyen szörnyen tehetetlen és gyönge vagyok ..,. Ha ott maradok, kinevetne, hogy sírnom kell, amiért nem bírok vele. Utánam futott. Azt hittem, rám veti magát és megüt. Ilyen naplopótól, ilyen falu díszétől ez is kitelik. Hát üssön, akár agyon is üthet. Visz. szafordultam, hogy a szemébe nézzék ... Akkor történt az... hogy is mondjam... Elek bácsi elhallgatott, kereste a szavakat. — A Fordulat? — kérdem. — Az . .. a fordulat! ... — Elek bácsi! kiáltott rám a fiú. — Én nem vagyok a te Elek bácsid! A fiú egészen közel jött hozzám. Tudom, hogy látta, hogy

1 csak gyűl az a nedvesség a szemembe a dühtői, meg a gyengeségtől. — Mért nem ütött meg? — cso. dálkozik rám. — Hiszen igaza van. Ne sírjon, Elek bácsi... Én ígérem, soha többé nem teszem... Nem vagyok én rongyember! A kezét nyújtotta felém és úgy nézett rám, hogy muszáj volt megszorítani a tenyerét. Milyen furcsa is az ember... Én abban a pillanatban olyan biztosan tudtam, hogy az ígé. ret nem puszta szó ... Hogy megtörtént vele... hogy is mondjam csak, hogy ember lett. Igaz ember. Hát így volt az eset a Mikó Imrével. Ö lett a legjobb traktoros. Május óta pedig egészen a miénk. Ide. valósi lányt vett el, a Balogh Marit. Jövőre tavasszal a keresztapja leszek az első gyerekinek ... Már van három keresztfiam és két keresztlányom ... Ez lesz a hatodik gyerek. A legkedvesebb. Elek bácsi elhallgatott azzal a kis nedvességgel a szemében, amelyből csak úgy sugárzott az emberség, a megértés s a jóság. Szép volt ez az est a szövetkezet irodájában. Szép volt megint érezni, milyen gazdag is a mi életünk. Minden falunak akad már ilyen Elek bácsija, és nőnek az erős és gyengéd szó nyomán a Mikó Imrék is, nőnek, fejlődnek, szépülnek a fiaink, az unokáink. Van, akit erővel kell meggyőzni, mást meg gyengédséggel... De hogy valakit gyengeséggel is lehet... Hát a Mikó Imre esete ilyen volt! 4