Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-16 / 299. szám, kedd

4 UJSZ0 1952 december 16 Joliot-Curie megnyitó beszéde (Folytatás a 3. oldalról.) Mi itt mindnyájan attól a forró vágytól áthatva gyültünk össze, hogy megtaláljuk a nyugtalanító problémák megoldását. Ezeket a megoldásokat senkire sem akarjuk rákényszeríteni és ezért' mindanynyian kompromisszumokra törekszünk, hogy biztosítsuk a békét. A népektől kapott megbízatás értelmében az a mi dolgunk, hogy tolmácsoljuk és visszhangozzuk a népek akaratát a kormányok felé. A mi dolgunk, hogy új lökést adjunk a világ közvéleményének ahhoz, hogy szóljon és cselekedjék. A mi dolgunk, hogy az előkészítő munka során kialakult kapcsolatokat és a létrejött összefogást megszilárdítsuk és tovább fejlesszük. A mi dolgunk végül, hogy tettekkel — békecsélekedetekkel — feleljünk meg azoknak a nagy reménységeknek, amelyeknek letéteményesei vagyunk. Mi nem „keresztes hadjáratot" hirdetünk, hanem küzdeni fogunk a hazugság, a gyűlölködés és az elöitéletek ellen. Amikor majd országainkba visszatérve hozzálátunk az itt elhatározott feladatok végrehajtásához, meg kell, hogy magyarázzuk mindazt, amit mások nem ismernek, vagy rosszul értelmeznek. Ha a tudatlanság a bizalmatlanságnak és gyűlöletnek szülőanyja, akkor a megismerés a testvériséghez vezet, az igazság pedig a világossághoz. (Percekig tartó nagy taps.) A Népek Békekongresszusáiiak pénteki ülése A népek békekongresszusának pénteki ülésén felszólalt Kicslu, az indiai küldöttség tagja, India békeszerető népe nevében a többi között a következőket mondotta: — E nagyjelentőségű kongreszszus egyik legfontosabb feladata, hogy még kedvezőbb feltételeket teremtsen a világ minden táján a békemozgalom számára. Az indiai küldöttség országunk egész népét, valamennyi világnézeti csoportját képezi ezen a kongresszuson, Pandit Nehru kormánypártjától egészen a kommunista pártig. Bizonyos, hogy nézeteink sok kérdésben nem egyeznek, de a béke követelésében és a békéért vívott harcban nincs közöttünk különbség. India népét jogos nyugtalansággal tölti el a koreai háború, amelynek befejezését a békemozgalomnak eddig nem sikerült elérnie. India népe keserves tapasztalatai alapján jól tudja, mit jelent a járvány és a betegség és ezért egy emberként elítéli azokat, akik nem átalják baktériumok felhasználásával pusztítani Korea békeszerető és szorgalmas népét. India békeharcosai az egész emberiség békeharcosaival együtt küzdenek a sötétség, a szeriVedés, a betegség, a halál, azaz a háborús veszély ellen. Kívánjuk, hogy az az erő, amely itt a Duna partján összehozott bennünket, végső diadalra vigye a béke szent ügyét. India népe mindenkor kiveszi részét abból a küzdelemből, amely e cél megvalósításáért folyik — mondotta Kicslu. Terranuova olasz küldött, az olasz parlament békevédelmi csoportja nevében szólalt fel. A többi között hangsúlyozta, hogy a békevédelmi csoport pártkülönbségre való tekintet nélkül egyesíti az olasz parlament mindazon képviselőit, akik aktív részt vállalnak a béke fenntartásáért folyó harcban. Terrannova elmondotta, hogy ő maga De Gasperi kereszténydemokrata pártjának képviselője. Kijelentette: azok a politikusok, akik az emberiség érdekeit semmibevéve háborút készítének elö, kirekesztik magukat népük közösségéből. Meg kell akadályoznunk az új háborús gaztetteket. Aki ma hallgat, különösen az, aki felelős állást tölt be és mégsem emel szót a háború előkészítése ellen, nem más, mint a háborús gyújtogatok cinkostársa. A'2 olasz nép pártállásra való tekintet nélkül a béke biztosítását követeli. Ez a kongresszus mindennél jobban bizonyítja, hogy" a becsületes és jóakaratú emberek világnézeti különbségre való tekintet nélkül megtalálhatják egymást és összeülhetnek, hogy a béke megmentéséről tanácskozzanak és e nemes cél érdekében hatásos határozatokat hozzanak. A következő felszólaló Jean Paul Sartre, francia író, az existencialista világnézeti irányzat ismert képviselője mindenekelőtt kijelentette, azért jöít el a népek bécsi kongresszusára, mert lelkiismereti kötelességének tartja, hogy résztvegyen az emberiség jobbik felének nagy küzdelmében, a legfőbb emberi jó, a béke megmentésében. Ezen a kongresszuson, — hangsúlyozta a többi között, —nincsenek diplomaták, nincsenek miniszterek, de a jelenlévők sem mint tudósok, művészek, munkások, parasztok, lelkészek vannak itt, hanem mint egyszerű emberek, akik élni és dolgozni akarnak, akik nem hajlandók tűrni, hogy nagyszerű és nemes igyekezetükben gátolják őket. A háborús veszélyt az okozza, hogy a szembenálló felek tüzetesebb vizsgálat nélkül is ellenséget látnak egymásban, rágalmazzák és gyanúsítják egymást, ahelyett. hogy arra építenének, ami minden embert egybefüz. Az embereket sok minden elválaszthatja ugyan egymástól, de azt mindenki tudja, hogy a' háború nem lehet megfelelő eszköz nemzeti, gazdasági és szociális problémák megoldására. Nem vagyunk pacifisták, mert tudjuk, hogy a pacifista ember, aki a békét minden áron és minden feltétel nélkül elfogadja, nem mentheti meg a békét. A világ népei igazi, gyümölcsöző, szabad békét követelnek. Mi a békét választjuk és ezért belevetjük magunkat a politikába is, hogy megmentsük az emberiséget a legborzalmasabb veszélytől, a háborútól. A nyugati államokban tanúi vagyunk annak, hogy a proletáriátus reménykedve és szeretettel tekint a szocialista Szovjetunió és a lelkesen építő népi demokratikus országok felé. — A kongresszus legfőbb célja, hogy a kölcsönös bizalmatlanság felszámolásával elősegítse a nyugati és a keletý országok gazdasági együttműködését és a különböző társadalmi rendszerben élő népek őszinte emberf szolidaritását — mondotta Jean Paul Sartre, akinek beszédét a kongresszus résztvevői nagy tapssal fogadták. A szombati ülés A szombat délelőtti ülésen Izabelle Blume, az elnökség tagja, ismertette azokat a javaslatokat, amelyeket a népek békekongreszszusának pénteken megválasztott 150 tagú elnöksége terjeszt a kongresszus résztvevői elé. E javaslatok között szerepelt a kongreszszus titkárságának megválasztása a napirend megállapítása, a kongresszusi felszólalások tárgyainak ismertetése, végül pedig az egyes ülések elnökeinek és alelnökeinek megválasztása. A kongresszus elnöksége először a szombat délelőtti ülés elnökének személyére tett javaslatot. Ennek alapján a kongresszus résztvevői nagy lelkesedéssel választották meg elnökké Kicslut, %Z indiai küldöttség tagját. A szónok a továbbiakban a kongresszus résztvevői elé terjesztette az elnökség által elfogadott napirendet. A napirend fö pontjaiban a népek szabadságának és függetlenségének biztosításával, a koreai háború befejezésével, a nemzetközi feszültség enyhítésével kapcsolatos kérdések szerepelnek. Izabelle Blum közölte a továbbiakban, hogy a Joliot Curie és Giuseppe Nitti között lefolyt és a világsajtóból már közismert levélváltás elveinek alapján a kongreszszus minden résztvevőjének joga van felszólalni és szabadon kifejteni nézeteit. — A felszólalók óvakodjanak attól, — mondotta befejezésül Izabelle Blum, — hogy beszédeikben egyes országok belügyeibe avatkozzanak, mert ilyen kérdésekkel foglalkozni nem a békekongresszus feladata. A felszólalók olyan kérdéseket vessenek fel, amelyek valóban előre viszik a béke megóvásának szent ügyét, amivel hozzájárulnak a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A kongresszus résztvevői viha-' ros tapssal juttatták kifejezésre, hogy egyetértenek az elnökség előterjesztett javaslataival. Kicslu, a szombat délelőtti ülés elnöke, ezután bejelentette, hogy a nagy kínai nép nevében Szun Csinlin asszony kíván felszólalni a kongresszuson. A résztvevők felállva, ütemes tapssal, lelkes éljonzéssel fogadták Szun Csin-lin aszszonyt, aki a kínai nép szívélyes üdvözletét tolmácsolta a kongreszszusnák. — Azért jöttünk itt össze, mondotta a többi között, hogy elősegítsük a békét. Ma, mint már oly sokszor a történelem folyamán, ismét két út áll az emberiség előtt: a pusztító háború útja és a szabadság, a béke útja. A népeiktől elszakadt vezetők eddig mindig a háború útját választották és háborúba sodorták a népeket. Ma azonban más a helyzet. Ma már nem határozhat az uralkodó kisebbség a nép hatalmas többségének véleménye ellenére. A világbéké-mozgalom hatalmas, leküzdhetetlen erővé vált. Most tehát elég ereje van az emberiségnek ahhoz, hogy megvédje a békét. Szun Csin-lin asszony a továbbiakban az amerikai néphez fordult. Arról beszélt, hogy az amerikaiak többsége ma még talán nem kutatja a népellenes, Marschall-terv vagy a koreai háború okait és célját. Pedig meg kell látnia, hogy az az út, amelyen az amerikai vezetők haladnak, a . háború, a pusztulás Útja. Az amerikai imperialisták Koreában százezernyi emberéletet áldoztak fel saját céljaikért, saját profitjuk biztosítására. Eisenhower és társai az ázsiai népek fiait akarják felhasználni az ázsiai népek kipusztítására. Az amerikai nép nem vonhatja ki magát a felelősség alól! Ez a kongresszus nagy lehetőséget nyújt az amerikaiaknak arra, hogy felismerjék a világ népei előtt álló legégetőbb kérdéseket és az igaz ügy mellé álljanak. — Az amerikai nép a háborús uszítók elleni harcában nem lesz majd egyedül — mondotta Szun Csin-lin asszony, — majd a továbbialtban ismertette a kinai nép békeköveteléseit, a többi között azt a követelést, hogy vonjanak ki minden idegen haderőt Korea földjéről. Szavait nagy ünneplés fogadta. Ezután Josef Wirth, volt német birodalmi kancellár, az egységes német küldöttség szónoka emelkedett szólásra. Beszédében rámutatott, hogy a német népet a bonni vezetők helytelen útra viszik. Most a Népek Békekongresszusa alkalom arra, hogy a német nép felemelje szavát a bonni vezetők bűnös politikája ellen. — Nincs ma fontosabb feladat a német politikus számára, mint a bonni szerződés ratifikálásának megakadályozása, — emelte ki Wirth, — majd hangsúlyozta: A német nép többsége a ratifikálás ellen van. A német nép nem a bonni vezetők, hanem a békéért küzdök mögött áll. A hamburgi, a brémai tüntetések mutatják meg a nép igazi békeakaratát. A német kérdés békés megoldása komoly hozzájárulást jelentene a béke ügyéhez. Josef Wirth végül követelte az általános leszerelést. Utána Edward Esquival, Argentína képviselője lépett a szónoki emelvényre, hogy hazája és egész Latin-Amerika népei nevében javaslatokat tegyen a kongresszus résztvevőinek. E javaslatok sorában ott van az a követelés, hogy olyan országok vizsgálják meg a koreai kérdést, amelyek nem érdekeltek a koreai háborúban, az öt nagyhatalom komoly mértékben csökkentse fegyveres erőit, hozzanak határozatot az atomerő nemzetközi ellenőrzésére, továbbá nyilvánítsanak háborús bűnösnek minden olyan kormányt, amely elsőnek alkalmaz atom- vagy baktériumfegyvereket. Esquival végül az argentin nép forró üdvözletét tolmácsolta a kongresszus résztvevőinek. Yves Farge vitaindító beszéde előtt utolsónak René Bovard, svájci pacifista üdvözölte a kongreszszust. Kiemelte: ez a kongresszus is élő bizonyítéka annak, hogy a vitás kérdéseket testvéri szellemben meg lehet oldani. A háború viszont sohasem oldja meg a vitás kérdéseket, csak új igazságtalanságokat szül — mondotta. Ezután került sor Yves Farge nagy figyelemmel várt beszédére, amelyről a vita a szombat éjszakai ülésen indult meg. (Yves Farge beszédének ismertetésére visszatérünk.) Yves Farge nagy tetszéssel fogadott beszéde után elsőnek Ciancha, volt olasz miniszter, az olasa küldöttség tagja szólalt fel. Rámutatott, hogy a békemozgalom Olaszországban feltartózhatatlanul növekszik, akármilyen nyomást is gyakorolnak a tömegekre az Atlanti Szövetségbe tömörült népellenes erők. E felszólalás után a kongreszszus részvéttel vette tudomásul Izabelle Blum bejelentését: Joaquin Tegeira saopaoloi szakszervezeti vezető, a brazil békeküldöttség tagja, szombaton reggel Bécsben meghalt. A kongresszus résztvevői egy perces néma felállássál rótták le kegyeletüket a békemozgalom kiváló hacrosának, a brazil nép egyik ^egjobb képviselőjének emléke előtt. A kongresszus szombat délelőtti ülése ezzel végetért. A Népek Békekongresszusának küldöttei a délutáni órákban résztvettek a bécsi lakosság nagyszabású béketüntetésén, majd az éjszakai ülésen folytatták a vitát Yves Farge beszámolója felett. Bécs lakosságának hatalmas békefiinfetése Az osztrák főváros lakossága szombaton délután nagyszabású béketüntetésen fejezte ki rokonszenvét é

s szolidaritását a Népek békekongresszus

a iránt. A béketüntetés résztvevői a főváros kilenc pontján gyülekeztek, majd a. Schwarzenberg-Platzról az osztrák parlament elé vonulvia hatalmas lelkesedéssel köszöntötték a Népek békekangresszusának küldötteit, akik élükön a Béke-Világtanács elnökségével, a parlament előtt felállított díszemelvényen é

B az épület lépcsőzetén helyezkedtek el. A kék kelmével beborított díszemelvényen hatalmas felirat hirdette a bécsi kongresszus egyik vezető jelmondatát: • — Jobb i egymással tanácskozni, mjnt egymásra lövöldözni! A béketüntetésen több, mint százezer bécsi lakos vett részt. A békemenet elindulása előtt Emi] Zátopek, csehszlovák olimpiai futóbajnok — a nemzetközi békestaféta Utolsó futója átnyújtott^ JoliotCurie tanárnak, a Béke Világtanács elnökének azokat az üdvözleteket, amelyeket a világ békeszerető ifjúsága a Népek békekongresszusához intézett. Ezután megkezdődött Bécs népének felejthetetlen béke tüntetése. Zárt sorokban, az Osztrák Köztársaság, a nemzetközi békemozgalom 1 és a Szabad Osztrák Ifjúság lobogóival, valamint békejelmondatokat hirdető táblákkal vonultak fel a bécsi kerületek lakosságának képviselői, a bék

e osztrák hívei, a bécsi nagyüzemek: a Siemens-Schuckert, a Brown-Bowery, a Saurer gépkocsialkatrészgyár és más osztrák üzemek dolgozói, a Szabad Osztrák Ifjúság, az Osztrák Nök Demokratikus Szövetsége tagjai, a közlekedési vállalatok alkalmazottai, vasutasok é

g postáisok, férfiak és nők, fiatalok és idősebbek. Az egyes csoportok között zenekarok haladtak, amelyek békeindulókat játszottak. A béketüntetés résztvevői kendőket és papírból készült fehér békegalambokat lengetve, békejelszavakat hangoztatva, köszöntötték a föld népeinek békeküldötteit. A menetben vitt transzparensé, ken ilyen feliratok voltak: — Ausztria nem a háború, hanem a béfte támaszpontja akar lenni! A munkanélküliség ellen csak a béke biztosításával lehet küzdeni! Legyen vége a hidegháborúnak! Az öthatalmi békeegyezmény meghozza Ausztria számára az államszerződést! Az osztrák ifjúság sohasem lesz ágyú töltelék! Ötezer fáklyavivő felvonulásával fejeződött be Béc

s lakosságának felemelő "béketüntetése. A vietnami néphadsereg alakulatainak győzelmes harcai A vietnami hírügynökség jelenti: A vietnami néphadsereg előrenyomuló alakulatai Ninh-Binh tartományban (Észak-Vietnam) december 5-én megsemmisítették Hua Cao ellenséges őrhelyet. Hua Cao Hanoitól több, mint 100 kilométerre délre fekvő, jól megerősített őrhely, amelyet az idegen légió 5. gyalogezrede második zászlóaljának egy százada tartott megszállva/ A több, mint egy órán át tartó harcban a népi erők 60 foglyot ejtettek, köztük az őrhely parancsnokát. Az ellenséges század teljesen megsemmisült. December első napjaiban a népi alakulatok Nam-Dinhtől 20 kilométerre délre, Biu-Hu térségében ellenséges támadást vertei^ vissza. Előzetes jelentések szerint az ellenség ebben a harcban mintegy 400 embert vesztett. A népi erők alakulatai ugyanakkor Nam-Dinh tartománybein több helyen egész sor támadást indítottak, így megtámadták a Cole-Pagoda közelében elhelyezett két ellenséges századot és 100 főnyi veszteséget okoztak az ellenségnek. Ugyanakkor pedig más népi alakulatok beszivárogtak Ho-Moiba és Ngoc-Tinhba és harcképtelenné tették a negyedik marokkói ezred második zászlóaljának egyik századát. A Szon-La tartománybeli arcvonalon november 30-án éjszaka indult meg a népi erők támadása két ellenséges őrhely — Pu-Hong és Ban-Hoi — ellen, amelyek oldalról védelmezik Na-Szan repülőterét. Mint ismeretes, a Szon-La tartomány déli határán fekvő Na-Szan a franciák utolsó állása abban a térségben. Pu-Hongna a naszani repülőtérről észak-keletre fekvő magaslaton — a népi erők csaknem száz foglyot ejtettek, köztük Mathais századost, a második marokkói zászlóalj egyik • századparancsnokát. A népi erők alakulatai másfél órán át tartó harcban megsemmisítették Ban-Hoi őrhelyet, csaknem teljesen felmorzsoltak egy ellenséges századot és foglyul ejtették a thai-tartománybeli második zászlóalj V. századának mintegy 50 emberét. December elsején a népi erők viszszaverték az ellenségnek Ban-Hoi ellen intézett négy egymásutáni támadását. A támadók 50 halottat hagytak a (csatatéren. December 1-én és 2-án éjszaka a népi erők alakulatai a naszani repülőteret védelmező más őrhelyeket támadtak. A népi erők tüzérsége hevesen lőtte a repülőteret, az ellenséges parancsnokságot és az ellenség állásait. Ezekben a támadásokban az ellenség csaknem 200 embert veszített halottakban és sebesültekben, öt ellenséges repülőgép súlyosan megrongálódott és az újonnan létesített védelmi berendezések jelentős része — nagymennyiségű lőszerrel együtt — elpusztult. \