Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-16 / 299. szám, kedd

1952 december 20 UISZ0 5 Ä szocializmus gazdasági alaptörvénye Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című zseniális müvében minden oldalról kidolgozta a szocializmus politikai gazdaságtanának alapkérdéseit, megvizsgálta a társadalmi termelés és az anyagi javak elosztása törvényeit a szocialista társadalomban, megmutatta a szocializmusból a kommunizmusba vezető fokozatos átmenet útjait. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa, amely a gazdasági és kulturális építés hatalmas arányú programmját jelölte meg, határozatainak alapjává tette Sztálin elvtársnak az alkotó marxizmus e nagy müvében foglalt, programmotadó útmutatásait. A forradalmi elmélet és gyakorlat, a kommunizmusért vívott harc szempontjából rendkívüli jelentőségű, hogy Sztálin elvtárs feltárta és megokolta a modern kapitalizmus, gazdasági alaptörvényét és a szocializmus gazdasági alaptörvényét. A gazdasági alaptörvény nem a társadalmi-gazdasági alakulat fejlődésének valamely, különálló oldalát, vagy valamilyen különálló folyamatát, hanem e fejlődés valamennyi fő vonását és valamennyi fő folyamatát, az adott termelési mód lényegét határozza meg. A gazdasági alaptörvény feltárása és megismerése kulcsot ad az adott termelési mód valamennyi törvényszerűségének megértéséhez és megmagyarázásához. Sztálin elvtárs továbbfejlesztette az imperializmus lenini elméletét, a modem kapitalizmus lényegének mély elemzése alapján megmutatta, hogy a monopolkapitalizmus nem akármilyen profitot követel, hanem a profit maximumát. Maximális profit szükséges a bővített újratermelés többé-kevésbbé szabályos végrehajtásához. Sztálin elvtárs rámutat, hogy a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényének fővonásai és követelményei: „a maximális tőkés profit biztosítása az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorbadöntése útján, más országok, különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül a legmagasabb profit biztosítása háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján." A szocializmus gazdasági alaptörvényének lényeges vonásait és követelményeit — mint Sztálin elvtárs rámutat — körülbelül így lehetne megfogalmazni: „Az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szüntelen növekedése és tökéletesedése útján." A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényének és a szocializmus gazdasági alaptörvényének sztálini meghatározásában feltárul a két termelési mód gyökeres különbsége és mély ellentétessége. Sztálin elvtárs feltárta a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényét és a szocializmus gazdasági alaptörvényét Ez a felfedezés döntő csapást mér a kapitalizmus minden védelmezőjére, megmutatja a szocializmus nagy fölényét a kapitalizmus felett. I. A gazdasági törvények objektív törvények, amelyek a gazdasági fejlődés folyamatait tükrözik. Ezek a folyamatok az emberek akaratától függetlenül mennek végbe. Sztálin elvtárs a szocializmus gazdasági törvényeink jellegét elemezve megmutatta, milyen mélységesen hibásak azoknak az embereknek nézetei, akik feltételezik, hogy a gazdasági fejlődés törvényeit létre lehet hozni, meg lehet semmisíteni, vagy „át lehet alakítani". A gazdasági törvényeket nem az emberek akarata teremti, azok határozott gazdasági feltételek alapján keletkeznek. A társadalom azonban nem tehetetlen a törvényekkel szemben. Az emberek feltárhatják az objektív törvényszerűségeket, megismerhetik őket és .reájuk támaszkodva felhasználhatják őket a társadalom érdekében. A kommunista párt a szovjet rend éltető alapját alkotó politikájában a társadalom fejlődése törvényeinek ismeretére támaszkodik. Pártunk, amikor megszervezte a munkásosztály és a parasztság szövetségét, biztosította a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét és megvalósította a legmélyebbrehatő társadalmi-gazdasági átalakulásokat, arra a törvényre támaszkodott, mely szerint a termelési viszonyoknak feltétlenül meg kell felelniök a termelési erők jellegének. E társadalmi-gazdasági átalakulások eredményeképpen szűnt meg az embernek ember által való kizsákmányolása, a munkaeszközök és termelési eszközök szocialista tulajdona pedig a szovjet társadalom megingathatatlan alapjaként, megszüárdult. Országunk hatalmas, szocialista, ipari-kolhozhatalommá vált. A társadalmi tulajdon megszilárdulásával a termelési viszonyok a termelőerők jellegének megfelelőkké váltak, mert a termelési folyamat társadalmi jellegét a termelési eszközök társadalmi tulajdona támasztja alá. Az országunkban megszilárdult új szocialista termelési viszonyok jelentik azt a fő és döntő erőt, amely a termelőerők további hatalmas fejlőlését megszabja. Feltárva a kapitalizmus gazdasági alaptörvényének és a szocializmus gazdasági alaptörvényének lényegét, Sztálin elvtárs rendkívüli mélységgel mutatta meg a kapitalizmusban és a szocializmusban folyó termelés céljainak és a cél elérése eszközeinek különbözőségét. A kapitalista termelés célja a profit megszerzése. Fogyasztásra a kapitalizmusnak csak annyiban van szüksége, amennyiben a fogyasztás biztosítja a profit megszerzését. Éppen ezért az ember szükségleteivel együtt eltűnik a kapitalizmus látóköréből. A kapitalista • társadalomban az ember a monopóliumok maximális profitszerzése könyörtelen törvénynek van alárendelve. E törvény miatt az emberekre súlyos szenvedések, nyomorúság, "munkanélkü-, liség és vérontó háborúk várnak. A szocialista termelés célja a kapitalizmusba,] ellentétben nem a profit, hanem az ember és szükségletei, az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése. A szocialista társadalomban az egész termelés az embernek van alárendelve, akinek szükségletei szüntelenül növekednek. Ebben rejlik az új, a kapitalizmusnál magasabbrendü társadalmi rendnek, a kommunizmusnak legnagyobl} fölénye. A szocializmus feltételei közepette a társadalmi termelés az emberiség történelme során elsőízben került a társadalom tudatos ellenőrzése alá és a dolgozók érdekeit, növekvő szükségletei kielégítésének feladatait szolgálja. A Szovjetunióban folyó társadalmi termelésnek, amely a dolgozók kezében van, nem lehet egyéb célja, minthogy kielégítse a társadalom anyagi és kulturális szükségleteit, felvirágoztassa anyagi és szellemi erőit. Emellett szem előtt kell tartani, hogy a szocialista társadalom szükségletei nem korlátozódnak _ csupán a társadalom tagjainak személyes szükségleteire. Már Marx rámutatott „A Gothai programm kritikájá"-ban, hogy milyen szükségleteket kell kielégítenie a szocialista társalalomnak és milyen módon osztja majd szét az a társadalmi termékek összességét. A társadalmi terméknek az elfogyasztott termelési eszközök pótlását, a termelés kibővítését, tartalék-, vagy biztosítási alap megteremtését, az igazgatási kiadásokat, a társadalmi és kulturális intézmények fenntartását, az egészségügyet, a munkaképtelenek eltartását és a dolgozók személyes szükségleteinek kielégítését kell fedeznie. Marx hangsúlyozza, hogy „a termelőtől, mint magánszemélytől történő minden visszatartás közvetlenül vagy közvetve, mint a. társadalom tagjának, az ő javára válik". Azzal együtt, hogy a szocializmusban megváltozik a termelés célja, elvileg megváltoztak az eszközök is Irta: V. SZOBOLJ e cél elérésére. A kapitalizmusban a maximális profit biztosításának eszköze a dolgozók egyre fokozódó kizsákmányolása, a népek leigázása és kirablása, a militarizálás és a véres háborúk. A szocializmusban a társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális biztosítását a szocialista termelés szakadatlan növekedésével és tökéletesítésével érik el a legmagasabb technika alapján. A szocialista rendszer korlátlan teret nyit a legújabb technika alkalmazására. A Szovjetunióban a gépek nemcsak munkát takarítanak meg, hanem egyúttal meg is könnyítik a dolgozók munkáját. A kommunista párt óriási jelentőséget tulajdonít a tudomány és a technika fejlesztésének, megszervezi a tudomány és a termelés dolgozóinak alkotó együttműködését, annak érdekében, hogy a legmagasabb technika alapján továbbfejlődjék és tökéletesedjék a szocialista termelés. Ilymódon a szocializmus körülményei között a maximális profit biztosítása helyett a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése történik meg; ahelyett, hogy a termelés megszakításokkal fejlődnék, fellendülésből válságba és válságból fellendülésbe, miként ez a kapitalizmusban van — a termelés szakadatlanul fejlődik; a technika fejlődésében mutatkozó időszakos megszakítások helyett, amelyek a kapitalizmusban a társadalom termelőerőinek elpusztításával járnak — a termelés szakadatlan tökéletesítése folyik a legmagasabb technika alapján. A szocializmus gazdasági alaptörvénye meghatározza a szocialista társadalmi termelés lényegét. Tartalmazza e termelés feladatát. Ennélfogva a szocializmus minden egyéb gazdasági törvénye, amely a szocialista termelési mód fejlődésének egyes oldalait és egyes folyamatait határozza meg, alá van rendelve a szocializmus gazdasági alaptörvénye követelményeinek. E törvények működése csak akkor kaphat teret, ha e törvények a gazdasági alaptörvényre támaszkodnak. Sztálin elvtárs feltárta a szocializmus gazdasági alaptörvényének és a népgazdaság tervszerű, arányos fejlesztése törvényének kölcsönös kapcsolatát s ugyanekkor bírálatnak vetette alá egyes közgazdászok nézeteit, akik a szocializmus gazdasági alaptörvényének a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődésének törvényét tekintették. A népgazdaság tervszerű fejlődésének törvénye nem lehet a szocializmus gazdasági alaptörvénye, mert nem ad választ arra a kérdésre, milyen feladat érdekében folyik a népgazdaság tervszerű fejlődése. Ezt a feladatot a szocializmus gazdasági alaptörvénye tartalmazza e törvény követelményeinek formájában. Ennélfogva a népgazdaság tervszerű fejlődése törvényének hatása csak abban az esetben érvényesül teljesen, ha a szocializmus gazdasági alaptörvényére támaszkodik. A szocializmus gazdasági alaptörvénye és a népgazdaság tervszerű arányos fejlődésének törvénye közötti kölcsönös kapcsolat tudományos elemzéséből kiindulva Sztálin elvtárs a népgazdaság tervezésével kapcsolatos feladatok fontos tételét fogalmazta meg. A népgazdaság tervezése csak akkor járhat pozitív eredményekkel, ha helyesen tükrözi viszsza a népgazdaság tervszerű fejlődésére vonatkozó törvény következményeit, és h

a mindenben megfelel a szocializmus gazdasági alaptörvénye követelményeinek. Ez a sztálini tétel világosan megtestesül a Kommunista Párt XIX. kongresszusának irányelveiben, amelyek megszabják a Szovjetunió fejlesztésének ötödik ötéves tervét. II. A szocializmus gazdasági alaptörvényének és a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényének működése a gazdasági fejlődés két vonalát határozza meg: a gazdaság egyenesvonalú fejlődésének vonalát a szocializmus táborában, és a kapitalizmus egyr

e mélyülő általános válságának harapófogójában vergődő rothadó kapitalista gazdaság vonalát. Szemléltető képet nyújtanak erről a kővetkező számok. A Szovjetunióban 1929-től 1951-íg az ipari termelés majdnem tizenháromszorosára növekedett. Ugyanezen időszak alatt az Egyesült Államokban az ipari termelés kétszeresére, Angliában 60 százalékkal emelkedett, egész soi^ nyugateurówai országban pedig még mindig az 1929. évi színvonal körül egyhelyben topog. Különösen világosan látható a gyökeres különbség a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényének és a szocializmus gazdasági alaptörvényének hatásában, ha egymás mellé állítjuk a kapitalista országok dolgozóinak és a Szovjetunió dolgozóinak anyagi és kulturális színvonalát. A kapitalista országokban a dolgozók életszínvonala katasztrófálisan hanyatlik. Jelenleg az Egyesült Államokbán a létfenntartási költségek az 1939. évihez viszonyitva háromszorosára, a lakosságtól behajtott közvetlen adók a folyó költségvetési évben az 1937—38. költségvetési évhez viszonyítva (mégha a valuta elértéktelenedését számításba vesszük is), több mint tizenkétszeresére emelkedtek. Franciaországban és Olaszországban a munkások reálbére 1952ben a háború előttinek még a felét sem éri el, Angliában 20 százalékkal alacsonyabb, mint a háború előtt. A kapitalizmus gazdasági alaptörvénye a munkások viszonylagos és abszolút elnyomorodásának fokozódására, a munkanélküliség és nyomor növekedésére vezet. Az Egyesült Államokban legalább három millió a teljes és tízmillió a részleges munkanélküliek száma. Olaszországban és Nyugat-Németországban a munkanélküliség méretei meghaladják az 1929—1^33. évi világgazdasági válság legsúlyosabb éveinek színvonalát is. A szocializmus gazdasági alaptörvénye a szocialista társadalom dolgozói anyagi jólétének és kulturális színvonalának szakadatlan emelkedését eredményezi. A Szovjetunió nemzeti jövedelme, a tőkés országok nemzeti jövedelmétől eltérően, teljes egészében a dolgozóké. Az 1940-től 1951-ig eltelt időszak alatt a Szovjetunió nemzeti jövedelme 83 százalékkel növekedett. Rendszeresen emelkedik a munkások és alkalmazottak reálbére, emelkednek a parasztok Reáljövedelmei. A Szovjetunióban évről-évre óriási méretű lakás- és közüzemi építkeaés folyik, különös gondot fordítanak a szovjet dolgozók egészségének megóvására, csökken a halandóság, növekszik a lakosság szaporulata. Csupán az utóbbi három év alatt a Szovjetunió lakosságának tiszta szaporulata 9,500.000 erhber volt. A Szovjetunióban egyre szélesebb arányú kulturális munka bontakozik ki, gyorsan emelkedik a város és a falu dolgozóinak kulturális színvonala. A kommunista párt a jövőre vonatkozó tervek kidolgozásában a szocializmus gazdasági törvényeinek ismeretére, a kommunista társadalom építésének tudományára támaszkodik. Ezt a tudományt Sztálin elvtárs dolgozta ki. Ahhoz, hogy előkészítsük a szocializmusból a kommunizmusba vezető tényleges átmenetet — mutat rá Sztálin elvtárs — legalább három előzetes alapfeltételt kell megvalósítani. Szükséges először is az egész társadalmi termelés szakadatlan növekedésének, elsősorban a termelési eszközök növelésének biztosítása, mert enélkül nem lehet meg-valósítani a bővített újratermelést. Szükséges másodszor a kolhozok számára előnyös módon megvalósított fokozatos átmenet útján a kolhoztulajdon felemelése áz össznépi tAlajdon színvonalára, az árúforgalmat pedig szintén fokozatos átmenet útján a termékcsere rendszerével kell felváltani. Szükséges harmadszor a társadalom olyan kulturális fejlődésének elérése, amely a társadalom minden tagja számára biztosítja testi és szellemi képességeinek mindenoldalú fejlesztését, hogy a társadalom tagjainak lehetőségük nyíljék elegendő műveltség megszerzésére ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés aktív tényezőivé váljanak, hogy szabadon megválaszthassák foglalkozásukat és ne legyenek egész életükre a fennálló munkamegosztás következtében egy valamely foglalkozási ághoz láncolva. Csak ezeknek az előzetes feltételeknek, valamennyinek együttvéve történő megvalósítása teremti meg a reális alapot az áttérésre a szocialista formulából — „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint" — a kommunista alapelvre: „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint". . A XIX. pártkongresszus Sztálin elvtárs programmot adó tételeiből kiindulva elfogadta az irányelveket a Szovjetunió fejlesztését célzó 1951 —1955. évi ötödik ötéves tervhez. Ezek az irányelvek a népgazdaság minden ágának, a nép anyagi jólétének és kultúrájának újabb hatalmas felemelkedését irányozzák elö. Az ipari termelés színvonala az ötéves időszak alatt körülbelül 70 százalékkal emelkedik. Ez azt jelenti, hogy 1955-ben az ipari termelés háromszorosan múlja felül az 1940. évi színvonalat. Az ipar egész bruttó termelése növekedésének átlagos évi ütemét az irányelvek körülbelül 12 százalékban határozzák meg, a termelési eszközök termelése növelésének ütemét 13 százalékban, a fogyasztási cikkek előállításának növekedését pedig 11 százalékban. A termelőeszközök termelésének elsösorbani növelése visszatükröződik a nehézipar különböző ágainak, a vas- és színesfémkohászatnak, a széniparnak, az olajiparnak további hatalmas fejlesztésében. Különösen nagy figyelmet fordítanak az ország villamosítására. Lenin ismert tételére támaszkodva, amely szerint ä kommunizmus = szovjethatalom, plusz az egész ország villamosítása, a kommunista párt biztosítja, hogy népgazdaságunk villamosítása gyors ütemben növekedjék. A Szovjetunióban sohasem látott méretekben bontakozik ki a hatalmas villamoserömüvek építése. Az új ötéves terv biztosítja a szovjet nép anyagi jólétének további növekedését. A munkások és alkalmazottak reálbére az ötéves időszak alatt legalább 35 százalékkal emelkedik, " a kolhozparasztok reáljövedelme legalább 40 százalékkal. Az ötödik ötéves terv a szoyjet nép újabb kulturális emelkedését, az élenjáró szovjet tudomány, a népoktatás további fejlesztését ^irányozza elö. Az ötödik ötéves terv kifejezésre juttatja a szocializmus gazdasági alaptörvényeinek követelményeit. E terv teljesítése újabb nagy lépés lesz a szocializmusból a kommunizmusba vezető fejlődés útján. A szovjet nép Lenin—Sztálin pártjának vezetésével hatalmas lelkesedéssel harcol az új ötéves terv sikeres megvalósításáért. A szocializmus gazdasági alaptörvényének felfedezésével és megalapozásával Sztálin elvtárs világos perspektívát adott a kommunista pártnak és országunk dolgozóinak a szakadatlan előrehaladásra. Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című munkája világtörténelmi jelentőségű. Elméleti felfedezéseivel Sztálin elvtárs alkotó módon gazdagítja és továbbfejleszti a marxizmus-leninizmust. A nagy Sztálin eszméi lelkesítik a Szovjetunió népeit a kommunizmus felépitésére, újabb sikerekre lelkesítik a népi demokratikus országok dolgozóit új életük építésében, megmutatják az egész világ dolgozóinak a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért vívott harc útját. (A moszkvai „Pravdá"-ban megjelent cikkből.)