Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-14 / 298. szám, vasárnap

V il ág proletárjai egyesüljetek! fe: > > ;«. . mi&T­s •. > \'i ­SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952 december 14, vasárnap 2 Kčs V. évfolyam 298. szám af mai izámhant: Hatalmas maxii f esztácí ó kkal ért véget a Csehszlovák­Szovjet Barátság Hónapja (2. old.) A. párt és kormány 1952 november 10-i ég december 2-1 határozata a testnevelés és sport fejlesztése érdekében teendő intézkedésekről (3, 4. old.) A nemzetgyűlés jóváhagyta a testnevelés és a sport megszervezéséről szóló törvényt (5. old.) Az ENSz közgyűlés hetedik ülésszaka (6. old.) Rádióműsor (8. old.) U j adótörvények A nemzetgyűlés csütörtökön tíz új adótörvényt tárgyalt meg és hagyott jóvá. E törvények betetőzik az adó­rendszer újjászervezését, hogy az teljes mértékben összhangban álljon szocialista építésünk feladataival, munkásosztályunk érdekeivel és a munkásosztály, valamint a kis- és középparasztság és a dolgozó értel­miség közti szövetség érdekeivel. Miért fektet pártunk és kormá­nyunk olyan nagy súlyt pénzügyi po­litikánkra és annak keretében az adópolitikára? Elsősorban azért, mi­vel a pénzügyi források nélkül és gazdaságos felhasználásuk nélkül ne m szélesíthetnénk ki termelésün­ket, nem valósíthatnók meg szocialis­ta iparosításunk nagyszabású befek­tetéseit, amilyenek például a szocia­lizmus építkezései, nem valósíthat­nók meg az iskolaügy, az egészség­ügy fejlesztését, nem biztosíthatnék a dolgozók nemzeti biztosítását és üdülését és ezenkívül nem gondos­kodhatnánk hazánk védelmi képessé­gének megszilárdításáról. Éppen azért, mivel államunk nagyrészt ki­küszöbölte az embernek ember által való kizsákmányolását és az emberi munka gyümölcsei már nem kerül­nek hatalmas hasznok formájában a kapitalisták zsebébe, fordíthattunk olyan nagy összegeket állami költ­ségvetésünk kiadásaira, amilyenekre a kapitalista rendszerben nem is gondolhattunk és ugyanakkor folya­matosan és jelentős mértékben emel­hettük a reális béreket. Állami költségvetésünk bevételei­nek jelentős részét az általános adó képezte. Most az általános adót a forgalmi és a teljesítményadó fogja helyettesíteni. Ennek az adónak se­gítségével vonják be a nemzeti vál­lalatokból az állami pénztárba a tö­kefelhalmozást, tehát azokat az ér­tékeket, amelyek azelőtt a magán­kapitalista gazdálkodás során a ka­pitalisták nyereségeit jelentették. Az új rendezés után, amelynek során nem változnak meg az árucikkek fogyasztási árai, ezt az adót nem a kereskedelemből vonják be, mint eddig, hanem közvetlenül a termelés­ből, tehát onnan, ahol a tőkefelhal­mozás képződik. Több más előnyön kívül az adónak egyenesen a terme­lésből való beszedésével az egyes üzemekben az önköltségi terv telje­sítésének ellenőrzése javul és foko­zódik a dolgozók érdeke abban, hogy gazdaságosabbá tegyék a termelést. Igy tehát ez az adó hatást fog gya­korolni a nagykereskedelmi és ennek következtében a kiskereskedelmi árak folyamatos csökkenésére. Ugyanilyen feladatot fog betölteni a teljesítményadó a különféle nemzeti és közüzemeknél, amelyeknek fel­adata javítómunkákat és különféle más szolgálatokat nyújtani a dolgo­zóknak. A dolgozó lakosság jövedelmi adó­ja. tehát a béradó és a mezőgazda­sági adó aránylag csekély részét te­szi ki az állami költségvetés bevéte­leinek. De ezeknek a jelentőségük is abban rejlik, hogy a dolgozókat ter­melékenyebb munkára ösztönzik, amit az eddigi adó nem teljes mér­tékben gyakorolt. A magas fizetések ugyanis nagyon nagy mértékben meg voltak terhelve adóval egészen a fizetés 85 százalékáig terjedően A munka mennyisége és minősége sze­rinti jutalmazás szocialista elvét gyakran következetlenül valósították meg: a bruttofizetések ugyan emel­kedtek. de aránytalanul emelkedtek a levonások is. Emellett azonban az alkalmazottak néhány csoportjánál különféle adómentesített fizetési többlet volt, ami nem volt igazságos. Helytelen volt az is, hogy a túlórák­ért járó jutalmat adómentesítették A béradó levonása is jelentős mér­tékben egyszerűbbé válik azzal, hogy az adót és a nemzeti biztosítás díját nem vonják le külön-külön, ha­hanem egyszerre a béradó levonása keretében. A béradót természetesen mindig az egész bruttofizetésből szá­mítják ki, de a levonási tételek ala­csonyabbak lesznek, mint eddig. Míg eddig csak a nemzeti biztosításra még a legalacsonyabb fizetéseknél is 8.9 százalékot vontak le, az új ren­dezés szerint az egész levonás 5—20 százalékig terjed. A munkások nagy részénél az új adórendezéssel a net­tó bevételek növekedni fognak. Igy például egy kétgyermekes munkás 4000 korona bruttofizetésnél csaknem 100 koronával kesevebb adót fog fi­zetni, egy háromgyermekes munkás 7000 korona bruttofizetésnél több, mint 300 koronával kevesebb adót fog fizetni, még ha eddig az egész bruttofizetésből vonták ls le nála az adót. Ami azokat a hivatalnokokat illeti, akik az új rendezés következté­ben jelentős mértékben nagyobb fi­zetéseket kapnának, különösen a ma­gas fizetésüeknél, ezekben az ese­tekben a bruttofizetéseket úgy ren­dezik, hogy a nettofizetés lényegében változatlan maradjon. A földművesadő abból az elvből in­dul ki, hogy a kis- és középparasz­tokat lényegében olyan adó terhelje, mint a munkásokat. Teljesen helytelen volna, hogy a dolgozó lakosság egy része, a föld­művesek továbbra is lényegében adó­mentesek legyenek, míg a munkás­osztály a béradó formájában hozzá­járul az állami költségvetéshez. Nagy elöny$j$et nyújtanak a szövet­kezeti tagoknak, különösen a Hl. és IV. típusú szövetkezetekben. Ezek a szövetkezetek sokkal alacsonyabb adókat fizetnek majd, mint a ma­gángazdálkodók. A munkaegységek­ért járó jutalmakból nem vonnak le semmiféle adót. Az egységes földmű­ves szövetkezeteknek nyújtott nagy előnyöket jogossá teszi már az is, hogy a szövetkezetek a közellátás­nak sokkal több mezőgazdasági ter­méket adnak, mint a magángazdál­kodók. A földmüvesadó így arra ösztönzi a földműveseket, hogy fo kozzák a munka termelékenységét a mezőgazdaságban és támogassák a szövetkezeti gondolat terjedését a kis- és középparasztok soraiban. Egy kicsit magasabb mértékben, mint a munkásoknál, de jövedelmeik­hez mérten adóztatja meg államunk az orvosok, fogtechnikusok, és az iparűzési engedéllyel bíró egyének magánpraxisát, ha nem foglalkoz­tatnak idegen munkaerőket. Azoknál, akik idegen munkaerőket kizsákmányolnak, vagy más, munka nélkül szerzett jövedelmekkel ren­delkeznek, a kulákoknál, a nagyobb iparosoknál és a kereskedőknél, va­lamint a nagy házak tulajdonosainál az adóteher eszközt képez, amelynek segítségével államunk, a dolgozók jóléte érdekében elvonja tőlük meg nem érdemelt jövedelmük jelentős részét. A nagy-vállalkozóknál a jö­vedelem 80—90 százaléka esik adó alá. A háztulajdonosok a házbér 45 —50 százalékát adják le adóba, de a további 30 százalékot is csak az épü­letek javításaira és rendbentartására használhatják fel. A háztulajdonosok a lakbért kénytelenek lesznek ban­kokban elhelyezni. Emellett termé­szetesen a bérlő lakbérének magas­sága nem változik. Az új adóknak tehát kimondottan osztályjellegük van. segítséget nyúj­tanak a szocialista tulajdon megszi­lárdításában és a kapitalista vállal­kozások kiszorításában és korlátozá­sában a városokban és a falvakon. Ami a dolgozók egészben véve jelen­Ünnepélyesen megnyílt a Népek Békekongresszusa Bécs még nem élt ehhez hasonló napokat. A pénteki nap folyamán száz ország küldöttei özönlöttek a repülőterekről és vasútállomásról a bécsi „Konzerthaus" épületébe, amelynek nagytermében néhány na­pon keresztül az összes nemzetek képviselői tárgyalnak arról, hogyan lehet megvédeni a világbékét. Bécs keleti övezete ünnepélyesen fel van díszítve zászlókkal és transzparensekkel. A Praterstern­téren óriási tábla látható Ausztria térképével. Ezen a térképen a vi­lág minden országából kiinduló su­garak futnak össze és a háttérben ez a felírás áll: „A diplomaták nem egyeztek meg. A nemzetek a béke ügyét saját kezükbe veszik." Bécs nyugati szektoraiban a rend­őrség hiába igyekszik letépni a bé­keharora felhívó plakátokat, jelsza­vakat é s meggyengíteni a kongresz­szus jelentőségét. Minden drákói in­tézkedés, amelyhez az amerikai im­perialisták és nyugateurópai segítő­társaik folyamodnak, csupán azt bizonyítják, hogy a háborús gyúj­togatok félnek a békehívek erősödő szövetségétől. Félórával a Népek Békekongresz­szusának ünnepi megnyitása előtt a Konzerthaus nagytermét megtöltöt­ték a küldöttségek és egyre újabb küldöttek jöttek a további orszá­gokból. Már leült az asztal mellé a 150 tagú angliai küldöttség, már találkoztak és üdvözölték egymást az egész világ legkiválóbb kultúrá­lis. tudományos és egyéb dolgozói. Az elnöki asztal mellett elfoglal­ja helyét a Népek Békekongresszu­s a elnökségének 150 tagja. Frede­ric Joliot-Curie professzor a jelen­levők szűnni nem akajró lelkesedése mellett kijelentette: I „Megnyitom a Népek Békekon­gresszusát ..." és átadja a szót Er­win Koch bécsi lelkésznek, a béke­hívek bécsi bizottsága elnökének. Koch üdvözli a megjelent küldötte­ket Bécs lakosainak és az egész osztrák népnek nevében és biztosít, ja a küldötteket, hogy az osztrák nép rendíthetetlenül harcolni fog valamennyi nemzet oldalán a világ­békéért. Azután Joliot-Curie professzor, a Béke Világtanács elnöke emelkedik szólásra, hogy a Népek Békekon­gresszusának beszámoljon a Béke Világtanács eddig végzett munká­járól és megjelölje azokat a ponto­kat, amelyekről a kongresszus tár­gyalni fog. Több mint egy hétig fog tartani a Népek nagy Békekongreszusa, amelyet tegnap nyitottak meg Bécs­ben. A nemzetgyü és üdvözlete a Népek Békekongresszusához A Csehszlovák Köztársaság nem­zetgyűlésének pénteki, december 12-i ülésén — a népek békekon­gresszusa megnyitásának napján — L. Klenyhová-Besszerová képviselő­nő szólalt fel, aki beszédében a bé­keszerető emberiség e legnagyobb gyűlésének nagy jelentőségéről be­szélt. Beszédében többek között ezeket mondta: A mai napon kezdődik meg a Népek Békekongresszusa Bécsben, amelynek munkájára az egész világ minden becsületes emberének fi­gyelme összpontosul. A Népek Bé­kekongresszusán résztvesznek az összes nemzetek, fajok, vallásfele­kezetek és társadalmi rétegek kül­döttei, hogy meghatározzák a bé­keharc konkrét feladatait. A kon­gresszus az egész világ népének legfontosabb kívánságairól fog tár­gyalni: minden háború megszünte­téséről, amelyek most a világban folynak, a pusztító hidegháború bevégzéséről és a világ összes nem­zetei függetlenségének biztosításá­ról. Ezek azok a kérdések, amelyek a haladó és demokratikus gondol­kozású emberek többségének szí­vén fekszenek, amelyek szívén fek­szenek mindazoknak, akik békében akarnak élni, akik nem óhajtják az új világháború kirobbantását. Nálunk, Csehszlovákiában is egész dolgozó népünk nagy figyelemmel követi a békéért folyó küzdelem kérdéseit és mindazokat az esemé­nyeket, amelyek a béke megőrzésé­vel összefüggnek. Főleg a nemzet­közi eseményeknek azon eseteit követjük figyelemmel, ahol a ne­héz és fontos kérdéseknek békés úton és nem az erőszak útján való megoldásának új lehetőségei nyíl­nak. Az emberek nálunk mély rokon­szenvet éreznek a szerencsétlen ko­reai nemzet iránt, amelyet azok pusztítanak és sújtanak, akiknek az országban nincs semmi keresni­valójuk. Lelkünk mélyéig meg vagyunk győződve arról, hogy Korea kérdé­se más módon oldható meg, mint az ártatlan és védtelen emberek le­gyilkolása útján, megoldható a ko­reai nép belső ügyeibe és jogaiba való durva beavatkozás nélkül. Ezért népünk azon országok né­péhez, amelyeknek hadserege részt­vesz ezen országban végrehajtott intervencióban, azt a felhívást in­tézi: szüntessétek be a háborút Koreában! Élénk érdeklődéssel követjük a Szovjetuniónak Németország kér­dései békés megoldására tett vala­mennyi javaslatát. Mi, csehszlovák emberek, lelkünk mélyéből kíván­juk, hogy szomszédaink békében élhessenek, hogy éppúgy, mint mi is, építhessék országukat és boldog, örömteli életet készíthessenek elö gyermekeik számára. A Népek bécsi Békekongresszusa új történelmi hozzájárulás a világ összes haladó embereinek a béke megőrzése érdekében folytatott küzdelméhez, amelyhez oly jelentős mértékben hozzájárul a Szovjet­unió politikája. Az egész világ dolgozóinak nagy barátja, Sztálin elvtárs, Lenin és Sztálin dicsőséges pártjának XIX. kongresszusán azt mondotta: »... Pártunk érdekei nemcsak, hogy nem állanak ellentétben a békesze­rető népek érdekeivel, hanem ellen­kezőleg, eggyéforrnak azokkal. Ami a Szovjetuniót illeti, annak érde­kei egyáltalán nem különíthetők el az egész világ békéjének ügyétől.® Sztálin elvtársnak ezek a szavai a szovjet nép gondolkodását mu­tatják, amely mélyen elmerülve a kommunizmus építésébe, minden tettével a béke megőrzéséért har­col. A Szovjetunió és békepolitiká­ja az egész világ békeszerető em­és berei számára világító tornyot védelmet jelent. Mi, Csehszlovákiában meg tud­juk ítélni, hogy mit jelent a Szov­jetunió békepolitikája minden egyes ország léte és életének fejlődése szempontjából. A biztonságnak és bizonyosságnak milyen felbecsülhe­tetlen érzését adja nekünk a Szov­jetunióval kötött szövetségi és köl­csönös segélynyújtási szerződés, amelynek évfordulóját a mai na­pon ünnepeljük. Igen, a béke nevében, gyerme­keink boldogsága, nemzeteink bol­dogsága nevében megszilárdítjuk és elmélyítjük a Szovjetunióval és annak népével el nem muló barát­ságunkat és szövetségünket. Senki és semmi nem téríthet el és nem ragadhat el bennünket a szocializ­mus építésének, a békeharcnak út­járól. A béke nevében, szeretett köz­társasági elnökünk, Klement Gott­wald vezetésével mindenütt becsü­lettel teljesíteni fogjuk a felada­tainkat, munka és hazafiúi felada­tainkat az utolsó betűig. A béke nevében és szeretett köz­társaság; elnökünk, Klement Gott­wald vezetésével becsülettel teljesí­teni fogjuk a rohamcsapat felada­tát, amellyel bennünket a Szovjet­unió Kommunista Pártja XIX. kon­gresszusán Sztálin elvtárs tüntetett ki! Ebben az értelemben üdvözöljük a nemzetgyűlés nevében és a cseh­szlovák nép nevében a Népek bécsi Békekongresszusát. A béke az egész világ "nemzetei­nek legdrágább tulajdona. A béke megőrzésének érdekében nem sza­bad megijednünk semilyen nehéz­ségtől, sem áldozattól. A békéért nem fogunk könyörögni, a békéért harcolni fogunk! A béke megőrizhető! A békét meg kell őrizni! téktelen megadóztatását illeti, az új adók támogatják minden egyén arra irányuló igyekezetét, hogy fokozza a munka termelékenységét. Igy tehát az új adőrendezés segít­séget nyújt Köztársaságunk és benne a nép hatalmának mindenoldalú meg­szilárdításában, és csak népünk érde­két szolgálja. Ezért valamennyi dol­gozó örömmel fogadja a tíz új adó­törvényt és megértéssel fogadják azok az egyének is, akik eddig magas és csak részben adóztatott fizetések­kel rendelkeztek és akiknél a levo­nások, ha jelentéktelen mértékben is, de emelkednek. Az új törvények lényegesen fokoz­zák a járási nemzeti bizottságok és azok pénzügyi osztályainak felelős­ségét a járás pénzügyi politikájáért, különösen az adók behajtásáért. A járási nemzeti bizottságok funkcio­náriusainak tudatosítaniok kell, hogy az államfegyelem teljes mértékben érvényes a pénzügyi politika szaka­szán is törvényeink teljesítésével kapcsolatban. Nem nézhetjük közöm­bösen az adóbevonásnál mutatkozó könnyelműséget, amely okozza, hogy sok járás ebben az évben több mint 10 millió korona adóval tartozik ál­lamunknak. Nem feledkezhetünk el arról, — tanít minket Lenin elvtárs, — hogy minden radikális reformun­kat már előre sikertelenségre ítéltük, ha nem lesz sikerünk a- pénzügyi po litikában. Ettől a feladattól függ a társadalom tervezett szocialista át­alakítása hatalmas müvének sikere.

Next

/
Thumbnails
Contents