Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-03 / 288. szám, szerda

ül SZÖ 1952 december 3 Az örömteljes, hazafias, harcos iskoláért, a szocialista iskoláért December 1-én jöttek össze Pozsonyban két napig tartó III. szlovákiai konferenciára az iskolai dolgozók. A konferencián, amely „Az örömteljes, hazafias, har­cos iskoláért, a szocialista iskoláért" 'jelszó alatt fo­lyik le. értékelik a szlovákiai iskolai dolgozóknak az elmúlt évben elért munkaeredményeit és megadják a munka további irányvonalát. Több mint 600 résztvevő, legjobb nevelő é s iskolai dolgozó jött itt össze. A konferencián résztvettek Milos Gosiorovsky, az SzKP KB titkára, Jozef Lietavec belügyi megbízott, az is. kolaügyi minisztérium küldöttsége* Adolf Zajic iskola­ügyi miniszterhelyettes vezetésével, a főiskolai tanítók, Ivan Litváj, a CsISz szlovákiai központi bizottságá­nak titkára, a Nemzeti Arcvonal össze s szervezetei­nek képviselői, a köztársaság össze s kerületi nemzett bizottságai negyedik ügyosztályainak dolgozói é 3 a pártapparátus dolgozói. Az államhimnuszok elhang­zása után Pavel Kelco, az iskolaügyi megbízotti hi vatal osztályfőnöke megnyitotta a konferenciát. A konferencia első napján a főbeszámolókat Milos Gosi­orovsky, az SzKP KB titkára és Emészt Szikora is­kolaügyi megbízott mondották. A konferencia részt­vevői mindkét beszédet lelkes helyesléssel és tapssal fogadták. A délelőtti tárgyalás befejező részében üdvözlő táviratokat intéztek Klement Gottwald köz­társasági elnökhöz, Viliam Siroky kormányelnök­helyettes, külügyminiszter és dr. Zdenek Nejedlý egyetemi tanár, iskolaügyi miniszterhez. A konferen­cia délután a főbeszámoló körül megindult vitával folytatódott. Mifos Gosiorovsky elvtársnak, az SzKP KB titkárának beszédéből Gosiorovsky elvtárs beszéde elején megemlítette, hagy az iskolai dolgo­zók III. szlovákiai konferenciája je­lentős események idejében, a Szov­jetunió Kommunista Pártjának dicső XIX. kongresszusa, a Szlánszky ve­zette államellenes összeesküvő banda ellen folytatott bünper után, a CsKP országos konferenciája és a béke­szerető népek bécsi kongresszusa előtt jön össze. „Mindezen s további tények és események fényében, amelyek isko­láink életére ls befolyással vannak — mondotta beszéde további részé­ben Gosiorovsky elvtárs — még erö­sebben kitűnik az iskolai nevelés je­lentősége és általában a mult előíté­letei ellen folytatott következetes ideológiai harc jelentősége. Éppen a jelenlegi világtörténelmi események fényében tudatosítjuk, hogy minden szakaszon s elsősorban iskoláinkban fokozni kell a tudományok tudomá­nyának elsajátításáért, a marxizmus­leninizmusnak, ennek az egyedüli tu­.dományos világnézetnek elsajátításá­ért kifejtett igyekezetet. El kell mondanunk, hogy az utób­bi évek alatt pártunk és kormá­nyunk iskoláinkra kiterjesztett gon­doskodása eredményeképpen iskolá­inkban már sok mindent elértünk. Évről évre fokozódik összes iskolá­ink végzett növendékei előkészítésé­nek politikai és ideológiai színvona­la. És ha még például három évvel ezelőtt — főleg Novomesky burzsoa­nacionalista és egyszemélyben koz­mopolita, a francia kémszolgálat munkatársának hibájából kifolyólag iskoláinkban különféle elméletek szellemében tanítottak, szocialista építésünk élő valóságára való tekin­tet nélkül, ma — főleg a CsKP KB elnökségének a tankönyvekről szóló határozata után — bátran elmond­hatjuk, hogy iskolai nevelésünk lé­nyegében már a marxizmus-leniniz­musra, a szocializmus felépítésére hivatott munkásosztály világnézeté­re támaszkodik. Emelkedett a taní­tás ftiinősége és egész sereg új tan­könyv segitségével növekedett az összes iskolák tanulói és diákjai tu­dásának színvonala. Mindnyájunknak be kell ismer­nünk, hogy a sikerek ellenére, ame­lyeket a mult évhez viszonyítva el­értünk és amelyeket évről évre el­érünk, több helyen az iskolai nevelés nem tart lépést népeink fejlődésének általános ütemével, hogy a tananyag magyarázata nagyon gyakran ala­csony eszmei elméleti színvonalon áll, hogy az anyagot gyakran szocialista építésünk jelenlegi problémáival való konkrét kapcsolat nélkül magyaráz­zák, akár Szlovákia iparosításáról, az EFSz-ek építéséről és megszilár­dításáról, akár embereink tudatában élő előítéletek elleni küzdelmünkről van szó, amely előítéleteket nemze­ti és szociális elnyomatásunk keserű múltjából örököltünk. Iskolapolitikánk és iskolai nevelé­sünk területén elért sikereink azon­ban mindnyájunkat feljogosítanak arra a hitre, hogy az őszes említett hiányosságokat leküzdjük" már csak azért is, mert leküzdésükre megvan minden előfeltételünk. Mindenekelőtt arról lesz szó, hogy mindnyájan, va­lóban minden tanítónk és iskolai dol­gozónk teljes mértékben és teljes terjedelmében tudatosítsa azt a nagy megtiszteltetést, amelyben azáltal részesültek, hogy pártunk, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja és kormá­nyunk, amelyet az iskolaügyi osztály képvisel, megbízta őket ifjúságunk­nak a tudományos szocializmus hal­hatatlan tanításának eszméiben, an­nak a tanításnak eszméiben való ta­nításával, amely éppen a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kon­gresszusán ünnepelte további diada­lait. Ez azt jelenti: állandóan fokoz­ni kell az eszmei-politikai, az esz­mei-elméleti színvonalat, állandóan és tervszerűen tanulmányozni a marxizmus-leninizmus klasszikusai­nak müveit és legjobb csehszlovákiai tanítványuknak, Klement Gottwald elvtársnak müveit. A jelen pillanat­ban ez konkrétan azt jelenti: alapo­san elsajátítani az SzKP XIX. kon­gresszusának egész anyagát, főleg azt a müvet, amely új korszakot al­kot a marxista gondolkodás fejlődé­sében, Sztálin elvtársnak „A szocia­lizmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című müvét. Konk­réten ez azt jelenti, nem szabad, hogy egy olyan tanító is legyen ná­lunk, aki ne tanulmányozná át kö­vetkezetesen a kongresszusi beszá­moló beszédeket, és okmányokat, fő­leg Sztálin, Malenkov, Szuszlov elv­társak beszédét, a Szovjetunió ötö­dik ötéves tervére vonatkozó irány­elveket, az SzKP új szervezeti sza­bályzatát, stb. Általában a magasabb eszmei-po­litikai, eszmei-elméleti színvonalért kifejtett törekvésben iskolai és pe­dagógiai dolgozóink előtt az a fel­adat áll, hogy állandóan fokozzák a nevelési-tanítási folyamat színvona­lát is a szovjet iskolával való szoro­sabb kapcsolattal. És ha azt akar­juk, — és mi akarjuk is — hogy az iskola terén tanuljunk a szovjet tapasztalatokból, iskolapolitikánk egyik fő feladata lesz iskolarendsze­rünknek la szovjet iskolarendszer szerint való gvors átépítése, hogy még jobban, még sikeresebben ve­hessük át p téren is a szovjet ta­pasztalatokat. Ha szocialista építésünk minden szakaszára érvényes, hogy az új csak a régivel folytatott könyörtelen harcban születik, akkor még inkább vonatkozik ez a nevelés, főleg az if­jú nemzedék nevelésének területére is. Ebből összes tanítóinkra a jelen időszakban a következő feladat há­rul: iskoláinkban, főleg a magasabb évfolyamokban minden magyaráza­tot össze kell tudni kapcsolni új, a szocializmus felé haladó társadal-, munk jelenlegi feladataival a régi ideológia, a múltnak az emberek agyában levő előítéletei ellen folyta­tott harc terén, amely előítéleteket a kapitalizmustól örökölték, amely­től csupán hét év választ el bennün­ket. A mult egyik ilyen előítélete pél­dául a vallási előítéletek, amelyek különösképpen a szocializmusba va­ló átmenet idején szocialista építke­zésünk feladatai teljesítésén^ ko­moly fékezöivé válnak, mivel a val­lással terhelt embereket akadályoz­zák a társadalmi élet és a természet jelenségeinek helyes felfogásában, mert akadályozzák őket a jelensé­geknek gyakorlati célokra való föl­használásában. Az ideológiai arcvo­nalon nem tehetünk semmiféle en­gedményt, sőt ellenkezőleg! A hívő polgárok vallási érzéseinek tisztelet­bentartása mellett — amint azt Ko­pecky elvtárs mondotta a CsKP IX. kongresszusán — „az állam számára tartjuk fenn az összes gyermekek nevelésének feladatát, az államnak tartjuk fenn az egész iskolaügyve­zetését és Igazgatását különbség nél­kül és az állam számára tartjuk fenn azt a küldetést, hogy vezesse az egész iskolai és iskolánklvüli ál­lami nevelést ideológiánk szellemé­ben, a tudományos igazság szellemé­ben, a marxizmus-leninizmus szelle­mében". Ez persze semmiképpen nem jelenti azt, hogy most az Isko­lákban ultraradikális szélsőségekbe kell esni, végtére is ez helytelen len­ne, hanem pozitívan azt jelenti, hogy a természetrajz, fizika, vegytan, tör­ténelem stb. órákon tudományos igazságunk szellemében tartott ma­gyarázatokat nyújtsanak a világ­rend fejlődéséről, az élet keletkezé­séről a földön, az anyag tulajdonsá­gairól, a természeti és társadalmi erőkről, fejlődésük törvényszerűsé­geiről, stb. És végül kérlelhetetlen harcot kell folytatni a különösen veszedelmes el­lenséges ideológiák ellen, amelyek a múltban iskolai nevelésünkben is megnyilvánultak: a burzsoa-naciona­lizmus és a kozmopolitizmus ellem. E küzdelem tanítóink becsület­beli feladata, akikre ma a szo­cializmusba való átmenet feltételei között elsőkként hárul az a meg­tiszteltetés és kötelesség, hogy isko­láinkban is még határozott küzde­lembe fogjanak a burzsoa-nacionaliz­mus és kozmopolitizmus minden megnyilvánulása ellen. A kozmonp-. litizmus és a burzsoa-nacionalizrrjps ellen folytatott e küzdelmet elsősor­ban tevékenyen kell folytatnunk az­zal, hogy történelmünkből, szövetsé­geseink történelméből, irodalmunk­ból, természettudományunkból, ha­zánk életéből vett konkrét példákon magasra emeljük a szocialista haza­fiság és a proletár nemzetköziség eszméit. Az iskolákban végzett nevelömun­ka elválaszthatatlan tartozékává kell válnia valamennyi tanulónkban nem­zeti történelmünk haladó hagyomá­nyaihoz, irodalmunk nagyjaihoz, gyö­nyörű hazájukhoz, derék népüknek építő sikereihez való büszke kapcso­latok ápolásának. íme, mit mondott 50 ik születésnapján népünk legjobb fia, Gottwald elvtárs hü harcostár­sa, Siroky elvtárs, amikor a kulturá­lis, tehát az iskolai dolgozók üdvöz­letére küldött válaszában többek kö­zött megemlítette: I ,,-A szlovák nemzetnek gyönyörű múltja van ... Nem igaz, hogy a szlovák nemzet történelme reakciós társadalmi támadások története. A szlovák nép haladó volt és helye van a haladó népek küzdelmének történelmében. Ha egy kérésemet fe­jezhetem ki, — mondotta továbbá Siroky elvtárs — akkor ezt mon­'dom: meg kell tanulni egybekapcsol­ni az új, müveit emberért folyta­tott történelmi küzdelmet a múlt­tal... Ez a fő feladatunk az ideoló­gia és a kultúra minden szakaszán." Igen, ez iskolánk fő feladata is. Iskolai ifjúságunkban ápolni a nem­zeti büszkeség érzetét, legyenek büsz­kék arra, hogy már ezer évvel ez­előtt, amikor a nyugati országokban a nemesség szégyelte népének nyel­vét és csak latinul beszélt, a mi kör­nyezetünkben népünk között Cirill és Metód terjesztették az első szláv írást. Ápolni kell iskolai ifjúságiunk­ban a hazafias büszkeség érzetét a fölött, hogy hazánk szívében, Prá­gában már 150 éve fennállt a Ká­roly-egyetem, amikor Kolumbus még csak fölfedezte Truman és Eisenho­wer mai Amerikáját. Ápolni kell is­kolai ifjúságunkban a nemzeti büsz­keség érzetét oly tényezők felett, mint Jan Kollár, Ľudovít Stur, Jan­ko Král és a nemzeti és szociális szabadság más harcosai voltak. Ápolni kell ifjúságunkban a nem­zeti büszkeség érzetét azon is, hogy munkásosztályunk 55 évvel ezelőtt fölemelte a szocializmus zászlaját, ápolni kell iskolai ifjúságunkban a hazafias büszkeség érzetét azzal is, hogy hazánk szive, Prága volt az a hely, ahol Lenin és Sztálin vezetésé­vel megalakult a dicső bolsevik párt. Ápolni kell ifjúságunkban a nemzeti büszkeség érzetét azzal is, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom után munkásosztályunk is csat­lakozott Lenin és Sztálin eszméihez, hogy ő is megalakította a cseh és szlovák nemzeti történelem legdi­csőbb pártját — Csehszlovákia Kom­munista Pártját. Ápolni kell iskolai ifjúságunkban a nemzeti büszkeség érzetét azzal is, hogy • párt veze­tésével — amely történelmünkben minden legjobbnak jogosult örököse győzelemre vezette népünknek a ka­pitalizmus vereségéért és a szocia­lizmus győzelméért folytatott har­cát. Ápolni éa fejleszteni kell iskolai ifjúságunkban a legközelebbi test­vérnemzethez, a cseh nemzethez va­ló szívélyes viszonyt, rámutatni, ho­gyan talált nemzetünk mindig test­véri segítségre a testvér cseh nem­zetnél a szlovák nemzeti történelem legnehezebb időiben, hogyan tanúsí­tottak már a múltban különleges gon­doskodást népünk jövője iránt annak legjobb képviselői, mint írtak né­pünkről, nyelvünkről múlhatatlan szeretettel a cseh irodalom és a cseh művészet legjobb tényezői (Bozsena Nemcová, Adolf Heydtlk, Mikolás Alea éa mások); — rá kell mutatni arra, hogyan építjük főleg ma pá­ratlan otthonunkat a cseh munkás­osztállyal szövetségben és az ő ön­zetlen segítségével. Igen, ápolni és fejleszteni kell is­kolai ifjúságunkban a nemzeti büsz­keség érzetét, ez ország, a Cseh­szlovák Köztársaság, annak vezető ereje — Csehszlovákia Kommunista Pártja és vezére, a köztársaság el­nöke — Gottwald elvtárs iránti ha­tártalan, mérhetetlen szeretetet. A nemzeti büszkeségnek ezzel aía ápolásával együtt, amely szocialista hazafiságunk egyik oldala, ápolni kell iskolai ifjúságunkban felszaba­dítónk, védelmezőnk és a szocializ­mus építésében legjobb segítőtár­sunk, a Szovjetunió bölcs vezére — Sztálin elvtárs / iránt a forró vi­szonyt!" Sykora elvtárs iskolaügyi megbízott beszédéből íykora elvtárs iskolaügyi megbí­zott bevezetőjében értékelte az ed­digi iskolai munka sikereit és hiá­nyosságait. Kiemelte az óvodák nagy fejlődését, amelyek száma csu­pán 1952 júliusa óta további 231 új iskolával növekedett. Tovább bő­vült a középiskolák, főleg a magyar tannyelvű iskolák hálózata. Nagy fejlődésen mentek keresztül a fő­iskolák is, mert az idei iskolaév­ben további 14 fakultás nyílt meg, ezzel pedig a főiskolások száma to­vábbi 3100-zal növekedett. A meg­bízott elvtárs kiemelte néhány pél­dás tanító gyönyörű munkáját. Ki­tűzte az elkövetkező időszak föfel­adatait, amelyeknek biztosítaniok kell a szocialista iskola építésének gyors ütemét: „Mindenekelőtt szükséges, hogy is­koláink tartós ideológiai offenzívá­ba, szívós mindennapi küzdelembe kezdjenek az újért a régi ellen. Az államellenes összeesküvő központ tagjai ellen lefolytatott bünper igen fényesen megmutatta a burzsoá ideo­lógia nevelte „régi" ember erkölcsi arculatát. A kihallgatásnál lerántot­ták a leplet Novomesky áruló kép­mutató arcáról. Halljátok, mit mond ez a képmutató arc, amikor lerán­tották róla az álarcot: „...A cseh­szlovákiai dolgozó nép érdekeihea való ellenséges viszonyom miatt és saját ellenséges szándékaim megva­lósítása érdekében mint szlovák na­cionalisták különféle kémösszeköt­tetésbe léptünk a nyugati imperia­listákkal. Magam kapcsolatban áll­tam Étienne Manach, a pozsonyi francia konzul közvetítésével a fran­cia hírséerzö szolgálattal, aki an­nak ügynök e volt". Novomesky val­lomása a napnál is fényesebb bizo­nyítéka annak, milyen a burzsoá-na­cionalizmus és a kozmopolitizmus kártevői és mélyen ellenséges ideoló­giája. Novomesky vallomása a nap­nál is fényesebben bizonyította nem­zetietlen jellegét. Az egész államellenes összeesküvő központ fölötti bíráskodás kell, hogy arra buzdítson bennünket, hogy lé­nyegesen megjavítsuk munkánkat az ifjúságnak a forró szocialista hazafiságra való nevelésében. A ha­zafiság , az új szocialista ember er­kölcsének egyik legjellegzetesebb vonása. A béke, a demokrácia és a szocializmus esküdt ellenségei (Folytatás az 1. oldalról) lelepleznek és könyörtelenül lesúj­tanak mindenkire, aki nagyszerű vívmányaikra tör. Az emberiség történelme eddig nem ismert oly hatalmas alkotó­erőt, mint a békeszerető országok táboráé. A kommunista és mun­káspártok a Sztálin elvtárs új té­teleivel és következtetéseivel gya­rapodott, és új, magasabb fokra emelt marxista-leninista tudomány­nyal fölfegyverezve, biztosan veze­tik a tömegeket előre, elsöprik a föld színéről minden ellenségüket, az imperialisták mindenrendü és rangú szolgahadát. A jugoszláv nép mind bátrabban és egyre magasabbra emeli a sza­badságharc zászlaját. Megelégelte már a fasiszta Tito-klikk aljas hit­szegéseit és álnokságát. Jugoszlá­via munkásai, parasztjai, dolgozó értelmisége egyre nyíltabban szem­beszáll a titóisták véreskezű rend­szerével. Nehéz viszonyok között, a kemény antifasiszta küzdelem tüzében új, forradalmi, igazi kom­munista párt kovácsolódik ki Jugo­szláviában, olyan párt, amely védi a munkásosztály és az egész nép érdekeit, s föltétlen odaadó híve a proletárnacionalizmus zászlajának. A jugoszláv nép összes demo­kratikus haladó erői a titóista inkvizítorok bandája ellen vívott hősi harcuk során a »Jugoszlávia népeinek a Tito—Rankovics-klikk fa­siszta elnyomása alól és az impe­rialista rabságból való felszabadí­tásáért küzdő jugoszláv hazafiak szövetségben"' fognak össze. Köze­leg az idő, amikor a titóista áru­lók teljes súlyosságában érzik majd saját bőrükön a nép harag­jának és gyűlöletének rettentő ere­jét. A kommunista világmozgalom története azt tanítja, hogy az im­perialisták mindig igyekeztek be­csempészni ügynökeiket a munkás­osztálynak és pártjainak soraiba. Erről tanúskodik a Tito-klikk áru­lása Rajk, Kosztov, Szlánszky és az imperializmus egyéb elvetemült lakájainak pöre. A kommunista és a munkáspártok tapasztalata, s el­sősorban a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának tapasztalata meg­győző erővel mutatja, hogyan kell harcolnunk e söpredék ellen, ho­gyan kell lelepleznünk és gyökere­sen kipusztítanunk őket. i A kommunista és munkáspártok világszerte egyre inkább tudatára ébrednek, hogy jártassá kell vál­niok az imperializmus ügynökeinek fölismerésében és ártalmatlanná tételében, bármily zászló alá rej­tőzzenek is. Erős .forradalmi éber­ség nélkül, a bátor és elvi bírálat és önbírálat kifejlesztése nélkül nem harcolhatnak sikeresen a bé­kéért, a demokráciáért, a szocia­lizmusért. Minél reménytelenebbé válik az ellenség helyzete, annál inkább kapkod a szélsőséges esz­közök után. Egyetlen fegyverük ez a pusztulásra ítélteknek az idejét­múlta imperialista szolgaság fenn­tartásáért folytatott küzdelmükben. A jugoszláviai Tita-fasiszta ban­da leleplezése, az imperializmus árulói és kémei fölött a népi de­mokráciákban lezajlott pörök újra meg újra emlékeztetnek minden kommunista és munkáspártot, hogy akár hatalmon vannak, akár még a drákói burzsoá törvények elnyo­mása alatt végzik munkájukat, so­se feledkezzenek meg az ellenség bűnös cselszövényeiröl és minden­képpen fokozzák soraikban az éber­séget. A Tájékoztató Iroda történelmi jelentőségű határozatai igen nagy fontosságúak: valójában a népi de­mokratikus országok fciegmentöi. A kommunista és munkáspártok­nak, a népi demokratikus országok dolgozóinak nagyfokú forradalmi ébersége következtében az ameri­kai-angol reakció sohasem szakít­hatja el ezeket az országokat a szocializmus táborától! A világ kommunista és munkáspártjai ma- • gasra emelik a proletár-internacio­nalizmus zászlaját, a béke, a demo­krácia és a szocializmus Szovjet­unió vezette táborához való hűség zászlaját s rendületlenül haladnak előre, mert útjukat Marx, Engels, Lenin, Sztálin mindent legyőző ta­nítása világítja meg.

Next

/
Thumbnails
Contents