Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-11 / 295. szám, csütörtök

1952 december 11 Az igazság Kenya népének harcáról Keuya nagy ország. Kétszer akko8a, mint Anglia. Lakosságának száma (1948. évi adatok szerint) körülbelül 5,400.000, ebből 5,218.000 néger. A kenyai négerek szörnyű nyomorban, megrázó jogfosztottságban élnek. Ök az ország őslakói, de nincs földjük. Nem részesülnek orvosi segélyben. tuberkulózis, malária, álomkör dühöng köztük. Az európaiak sorra megkaparintották a művelhető földeket. Alig háromezer európai birtokolja a 16.700 négyzetméter legjobb földet. A négereket szinte alkalmatlan földekre, az úgynevezett rezervációkba szorították. A rezerváciugyanakkor „nyugodt hátország" biztosításával próbálkoznak. Éppen ezért a kenyai nemzeti szabadságmozgalom erősödése láttán elhatározták, hogy még az idén végeznek a nép növekvő lázongásával. S ekkor bukkant föl a titokzatos szó, a „Mau-Mau", a gyarmatosítóknak a „terrorista titkos társaságról" nagy sebbel-lobbal kifőzött provokációs meséje. Először a nyáron beszéltek róla, októberben pedig már a kenyai angol hatóságok a misztikus ,,Mau-Mau" elleni harc ürügyén drákói törvényeket hoztak. Megtiltják a néger szervezetek mindennemű tevéókban, ahol a népsűrűség négyzetmérföldenként eléri a 300, sőt az 1000 embert, leírhatatlan az élet. A földnélküli négerek tízezrei kénytelenek garasokért dolgozni a gyarmatosítók ültetvényein. A kenyai négerek teljes politikai jogfosztottságára vall, hogy a törvényhozó tanács választásán tulajdonképpen nincs szavazati joguk. Ebben a, „tanácsban" jelenleg csak a kormányzó által kinevezett hat tanácstagképviseli a több, mint ötmilliós néger lakosságot. De 30.000 európainak 14 választott és 25 kínevezett képviselője ül a tanácsban. Kenyában dühöngnek a faji törvények, s rabszolgasorba süllyesztik az őslakosságot. A négert bármikor elfoghatják, s kényszermunkára küldhetik. A helyi lakosságot voltakép megfosztották a szakszervezeti egyesülés jógától. Minden szakszervezet köteles bejegyeztetni magát; a vonakodást a hatóságok főloszlatással büntetik. Ez év áprilisában új rendelet jelent meg a szakszervezetekről. Ennek értelmében az illetékes hivatalok kényérekedvére megtagadhatja bármely szakszervezet bejegyzését. A bejegyzés megtagadásának egyik oka lehet, hogy a szakszervezet titkára vagy pénztárosa nem ismeri eléggé az angol nyelvet... De Kenya szabadságszerető népe sose nyugodott bele a gyarmatosítók szörnyű elnyomásába. Már a háború előtt sok megmozdulással és sztrájkkal fejezte ki, hogy szilárdan törekszik a nemzeti függetlenségre. A háború után országszerte fokozódott a nemzeti szabadságmozgalom. Ma a harc vezetője a Kenyai Négerek Szövetsége, amely a főid igazságoa elosztását a bérminimum megállapítását, a szakszervezeti jogok védelmét, a faji törvények hatálytalanítását és a lakosság életviszonyainak megjavítását követeli. A szövetség küldöttségei többször jártak Londonban, s petíciókat küldtek az angol kormányhoz, de egyikre se kaptak választ. Az angol imperialisták lába alól mindinkább kicsúszik a talaj, mert amerikai „barátaik" fokozatosan kiszorítják őket. Az angol imperialisták most Afrika más részein tatarozgatják pozícióikat. Kenya legnagyobb kikötőjét, Mombasát, „második Alexandriává" akarják kiépíteni. Gyors iramban építik a stratégiai utakat és repülőtereket. Teljesen érthető, hogy az angol imperialisták kenységét, s vad terrort alkalmaznak a néger lakosság ellen. Október 20-án az egész országban kihirdették a kivételes állapotot. Mindenekelőtt a Kenyai Négerek Szövetségét fosztották meg vezéreiktől. 86 vezetőjét, köztük Jomo Kenyattát, Richard Achienget, Pred Kubait és másokat letartóztatták. A vád, hogy kapcsolatban voltak a „Mau-Mau"-val. Ugyanezért sok négert vetettek tömlöcbe; asszonyokat, öregeket s ifjakat is. A „Mau-Mau" tagjának nyilvánították az egész, egymilió főnyi kikuju törzset. Most vadállati módon üldözik a törzs tagjait. Lyttelton angol gyarmatügyi miniszter, aki személyesen irányította a kenyai gyarmatosítók terror-rendszabályait, s akiről a Daily Mirror azt írta, hogy „gyógyításával" megölte Kenyát, az angol alsóházban kijelentette, hogy a rendkívüli állapot elrendelése után egy hónap alatt 8500 kenyait börtönöztek be. Ugyanekkor 31.450 ember ellen indították meg a „vizsgálatot", magyarán szólva: a kínvallatást. Csupán november 23-án 18 négert öltek meg, s 350 négert börtönöztek be Kirawában, ahonnan az angolok elűzik a kikuju néger törzs tagjait. November 25-én Lyttelton kijelentette, hogy Kenyában egy ideje „rosszabbodott" a helyzet, s egyes kenyai körzetek lakosságával szemben kollektív megtorló intézkedéseket fognak alkalmazni. A sajtó jelentései elárulják, mit Jelent ez a gyakorlatban. Négerek ezreit távoli vidékekre telepítik át. „Rendőri repülőgépek" — írja a Reuter-iroda tudósítója — „biztosítják a levegőből un állandó fedezetet: jelentéseket adnak le az áttelepítettek és Jószágaik mozdulatairól". A hatóságok büntető intézkedései közé tartozik a jószág tömeges elhajtása, mert sok néger családnak a jószág adja az egyetlen megélhetési lehetőséget. A lapok közlik, hogy az angol megtorlócsapatok tüzérséggel lövik a néger lakosságot... Kenyában a harc tovább folyik. Élet-halál harc ez az angol gyarmatosítók és a földjéért küzdő, a szabadságát és emberi méltóságát védelmező néger lakosság közt. Ebben a harcban az egész haladó emberiség a bátor kenyai néppel tart... A Tartós békéért, népi demokráciáért c. lapból. AZ UJ SZÓ POSTÁJÁBÓL Terjesszük a „Tartós békéért, népi demokráciáért" c. lapot A füleki járási pártvezetöség kultúrpropaganda osztálya november 23-án járási konferenciát rendezett a „Tartós békéért, népi demokráciáért" című politikai hetilap olvasói részére, amelyen Fábry elvtárs a kerületi pártvezetőség kultúrpropaganda osztályának vezetője is részt vett. A konferencia a ?.Tartós békéért, népi demkoráciáért" című hetilap nagy jelentőségű küldetésével foglalkozott, valamint azzal, hogy minél több olvasót toborozzunk e lap számára, ami lehetővé tenné, hogy dolgozóink tájékozottabbak lennének a munkásmozgalmi és világpolitikai eseményekről. A Szovjet Hadsereg győzelme a fasiszta Németország felett 6s a mi felszabadulásunk a kapitalista iga alól lehetővé tette számunkra, hogy nemzetgazdaságunkat szocialista alapokra helyezzük, amit meg is tettünk gottwaldi ötéves tervünk keretén belül. Amint átszervezzük termelésünket, átformáljuk egyes foly amatait, hogy megfeleljenek a haladás előmozdítására, a munkatermelékenység állandó emelésere, úgy kell, hogy átneveljük és kiképezzük a termelést irányító dolgozókat is, ami záloga a termelékenység állandó fokozása biztosításának. Ha ezt el akarjuk érni, kell. hogy minden termelési folyamat irányítója, minden dolgozó öntudatos szakemberré váljon és ami a legfontosabb, politikailag és ideológiailag fejletté, mert csupán csak az a dolgozó, aki felelőségteljesen tisztában van munkájának jelentőségével, tud aktivizálódni a tölbterrr.elés érdekében. Politikai és ideológiai fejlettségén keresztül világosodik meg előtte, hogy miért dolgozik. Nekünk, kommunistáknak, elsősorban Is kötelességünk megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy ezt a fejlődési folyamatot megyorsítsuk, mert ezzel pártunk irányvonalának megvalósításáért harcolunk, a szocializmus mielőbbi kiépítéséért haA feledi mezőgazdasági mesterképző iskoláról Mi, a feledi mezőgazdasági mesterképző iskola hallgatói hálánkat fejezzük ki Pártunk és népi demokratikus rendszerünknek, hogy megadta nekünk a tanulási lehetőséget. Minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy minél jobban elsajátítsuk mind azt, aimire az iskolában tanítanak. Nagy előny számunkra, hogy tanulhatunk, mert nem elég az, hogy dolgozni tudjunk, hanem szükségünk van arra is, hogy kultúrszínvonalunk emelkedjék, öntudatos dolgozóként tudnunk kell azt is, hogy miért és kinek dolgozunk. Mindazon javakat, amelyeket ma termelünk, nem a kizsákmányolók és egyes kiváltságos egyének élvezik, mint a mult kapitalista rendszerben, hanem mi magunk, akik azért megdolgozunk. Megfogadjuk, hojjy hazatérve, még nagyobb erővel és lendülettel fogunk hozzá a munkához, hogy így segítsük szocialista hazánk építését. Takács László, Feled. Hideg és sötét az ajnácsköi váróterem Az ajnácsköi vasúti állomáson több mint 400 munkába induló dolgozó vár a kora reggeli órákban a vonatra. Ezek a dolgozók Almágyról, Dobfenékről, Egyházasbástról, Hidegkútról, Óbástről, Sőregről, Tajtiból, Vecseklőröl autóbuszon, vagy gyalog érkeznek az állomásra. Legtöbbjük a füleki Kovosmalt, az építővállalat és a Drevoindusztria nemzeti vállalatok dolgozói, akik mindig hideg váróteremben, vagy a szabad ég alatt várják a néha későn érkező vonatot. A váróterem nemcsak hideg, de sötét is. Kérjük a ÖSD-t, gondoskodjék arról, hogy ezen a viszonylag elég nagyforgalmú állomáson megfelelő fűtött ég világos váróterem álljon a dolgozók rendelkezésére. Az Ajnácskőn felszálló dolgozók Mindenütt agitáljunk Harmincnyolc férfi és 7 női dolgozónk üdült a szakszervezetek üdülőtelepén Szerafinovban. Mindezen munkások jó és eredményes munkájukkal érdemelték ki, hogy ezen a felejthetetlen szép üdülőhelyen pihenhettek. Az egyik kirándulásunk alkalmával megismerkedtünk a kékkői járás nagyzelői szövetkezetének tagjával, Kiss József 65. éves munkással, aki ezelőtt mint gazdasági cseléd dolgozott. A vonatban vitába bocsátkoztunk az utasokkal. Kiss József elvtárs a vitába aktívan bekapcsolódva, ismertette a szövetkezet fontosságát és hasznos tanácsokkal látta el a falusi dolgozókat. Vonatunk egy óriási szántóföld mellett haladt el, ahol traktorok szántottak. Kiss József elvtárs megmagyarázta, hogy mit jelent ma a gépesítés mezőgazdaságunkban. Olyan lendülettel és meggyőzően beszélt, hogy a vonaton utazó dolgozókat szemmelláthatőan sikerült meggyőznie az Egységes Földműves Szövetkezet fontosságáról. Rák Mária, Kövesd. zánkban és egyúttal a tartós világbéke megteremtéséért. Dolgozóink ideológiai fejlődésének folyamatát elösegitjük, ha a pártoktatást rendesen kihasználjuk. Ezenkívül, képeznünk kell magunkat a sajtó, így a „Tartós bekért, népi demokráciáért" című hetilap állandó olvasásával is, amelyet a kommunista, valamint a munkáspártok tájékoztató irodája ad ki azzal a céllal, hogy a legszélesebb tömegeket a világ politikai eseményeiről tájékoztassa. Ezek alapján öntudatosabbá, tájékozottabbá. éberebbé és szélesebb látókörűvé teszik a dolgozókat, ideológiai fejlődésük kiszélesítésével. Ez a hetilap beszámol a kommunistaés munkáspártok tapasztalatairól, sikereiről és idejében figyelmeztet a hibákra,, amelyek ellen idejében feltudunk készülni, vagy védekezni. A konferencián résztvevők kötelezettségeket vállaltak a lap terjesztésével kapcsolatban és ígérték, hogy aktiv agitátoraivá válnak a „Tartós békéért, népi demokráciérf" című politikai hetilapnak. Ne is legyen egyetlen kommunista sem hazánkban, aki ne lenne előfizetője és lelkes olvasója ennek az értékes lapnak. Olvasása fejleszti ideológiai ismereteinket, ami visszatükröződik a munka termelékenységének állandó fokozásánál., am; hathatós fegyver a kapitalizmus, valamint annak csökevényei ellen folytatott harcunkban. a szocializmus kiépítéséért hazánkban, a tartós világbéke megőrzéséért. Kuralj József munkáslevelező, Korlát. A dunaszerdahelyi pionírokról Az 1952—1953-as iskolaév elején gimnáziumunk magyar tagozatú CsISz-csoportjának tagjai a középiskolai pionír-csoportjainak vezetői lettek. A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapja alkalmából meglátogattuk a magyar középiskola negyedik osztályai pionírjainak gyűlését. A gyűlés célja a CsISz fontosságának ismertetése volt. A IV. a osztály pionírjainak gyűlésén a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjának lényegét és a pionír csoport küldetését vitattuk meg. Horvát Ferenc gimn. tanuló, Dunaszerflahely. A legjobb téglaégető A kassai téglagyár régi üzemének első kemencéjénél dolgozik Voronko Dimitrij, aki 1919-ben került a kassai téglagyárba. Voronko bácsi magas kora ellenére egyik legjobb* dolgozónk és most, mint téglaégető megkapta az üzem legjobb munkása című kitüntetést. Nagyon szereti munkáját és amint mondja, még sokáig szeretne dolgozni. Held János, Kassa. Beracka Eva bányász lesx A mosolygó arcú, 15 éves Beracka Évával beszélgettünk arról, hogyan élnek a Korompa melletti állami niunkaerőtartalékok intézetében. Beracka elvtársnő a következőket mondja: „Először is munkás napjaimról számolok be. Reggel fél ötkor kelünk, aztán tisztálkodás, és a szoba kitakarítása után következik a reggeli. Fél hatkor jön értünk az autóbusz, amely munkahelyünkre szállít bennünket. Az én munkahelyem e hónapban a csille felhúzásnál volt, de ez nem állandó, mert minden hónapban más beosztást kapunk. Délután kettőig dolgozunk, majd visszamegyünk az Intézetbe, ahol már vár ránk a kész ebéd. Ebéd után szabad foglalkozás következik, majd utána a közösségi munka. Mint az énekkar tagja, énekpróbákra járok. Ez történik a hét három első napján, a további három napon pedig iskolába járunk. Az iskolában, melyet kitűnő tanítók és előadók vezetnek, tanuljuk a bányászgépek alkatrészeinek összeállítását és a velük való munkát. Igyekszem elsajátítani szakmám minden módszerét, hogy munkámmal segíteni tudjam hazánk felvirágzását és előrehaladását. Igyekszem meggyőzni barátnőimet is a bányászmesterség fontosságáról — fejezi be Beracka Éva. Kérdésemre, hogy hogyan jutott el a bányászruháig, a válasz a következő: — Ez egy kicsit hosszú történet, — mondja Éva, — még a polgári iskola első osztályában kezdődött. Egyszer bányászok látogatták meg az osztályunkat és kérésünkre elmondták, hogyan élnek, a milyen Is az a bányászmesterség. A velük való beszélgetés során értem el életem forduló pontjához, altikor határoztam el, hogy bányász leszek. Elhatározásomat közöltein szüleimmel, akik bizony nem akartak engedni. Nemsokára meglátogattuk a handlovai bányásztanulókat, akik megmagyarázták, milyen nagy szükség van ma a bányászokra. Szüleim meggyőzésében segítséget kaptam a tanári kartól, az iskolában tartott szülői értekezlet alkalmával. Szüleim először nem akartak engedni, de látták szilárd elhatározásomat és így ök is megértették, hogy milyen fontos szerepe van a bányásznak a szocializmus építésében. Mint minden bányásznak jelentkező én is egy havi üdültetésen vettem részt, amely teljesen ingyenes volt. Beracka Éva édesanyja, aki végighallgatta leánya sugárzó arccal elmondott beszédét, kérésünkre elmondotta, hogyan egyeztek bele leányuk pályaválasztásába. — Bizony, hogy őszinte legyek, nem akartuk engedni Évát bányásznak, de mikor a tanári kar megmagyarázta nekünk a Jfányászmesterség fontosságát, férjemmel együtt beleegyeztünk lányunk választásába. Most már örülök, hogy így történt, mert látom lányom jó nevelését és a gondoskodást, melyet államunktól kap. Megkértem, hogy saját magáról és családjáról is mondjon valamit. Láttam, hogy Beracka Mihályné az államvasutak egyenruháját viseli. Kérdésemre nevetve válaszolt Beraekáné: — Mint háromgyermekes anya jelentkeztem még tavaly a vasút szolgálatába. Mint kaszárnyás dolgozom, az én dolgom felkelteni a munkába induló vasutasokat és mozdonyvezetőket. Férjem, a helyi villanytelep kőműves samotozója. A legidősebb fiam a komáromi Skodagyár műszerésze, Éve pedig bányász. A kisebbik leányom még iskolás, de már ö is emlegeti, hogy hajós szeretne lenni. Ha nem változik meg választása később sem, úgy öt is örömmel fogjuk engedni és segítünk jövője biztosításában. Katz János, Komárom.