Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-11 / 295. szám, csütörtök

1952 december 14 U J SZO 465 A Népek Békekon^resszusa előtt KÖZEL-KELET: Kjrylptom, Juszef Hilmi, » né­pek békekongresszusa egyiptomi előkészítő bizottságinak főtitkára, kijelentette: »A népek békekon­greszusán száz delegátus fogja Egyiptomot képviselni..« Az egyip­tomi belügyminisztérium megta­gadta, hogy kiutazási engedélyt ad­jon Ausztriába. Erre Juszter Hilmi ,ezt mondotta: »Jól tudjuk, kinek az érdeke meggátolni az egyipto­mi hazafiakat, hogy Bécsbe utaz­zanak a népek békekongresszusára. • Ez az angol-amerikai imperializ­mus érdeke. Az imperialistáknak az a kísérete azonban, hogy meg­akadályozzák az egyiptomi nép és a többi nép érintkezését, csak ku­darccal járhat; Egyiptom képvisel­ve lesz a kongresszusion s az egyiptomi nép hangja messzire visszhangzik majd. Ott voltunk korábban a varsói és a párizsi bé­kekongresszuson — ez még Faruk király rendszere alatt történt — s nem azért jutottunk el a kon­gresszusra, mintha a király a bé­ke és szabadság híve lett volna, hanem azért, mert mi így akar­tuk.c Nabarasuí asszony, az Egyipto­mi Nőszövetség elnöke, a népek békekongresszusa alkalmából fel­hívással fordult az egyiptomi nők­höz. A felhívásban hangsúlyozza, hogy a bécsi békekongresszuson »a keleti népek képviselőinek szó­vá kell tenniök azokat a kérdése­ket, amelyek különösképpen nyug­talanítják őket. Ezek a kérdések a következők: az imperialista ka­tonai megszállás; katonai támasz­pontok létesítése az Atlanti-óceán­tól a Perzsa-öbölig; az úgyneve­zett katonai »védelmi« paktumok; gazdasági nyomás a kis államokra politikai engedmények kikényszerí­tése eéljából«. Libanon. A libanoni békeharco­sok országszerte számos bizottsá­got alakítottak a népek békekon­gresszusának előkészítésére, érte­kezleteket és nagygyűléseket tar­tanak. A Sekra-folyam völgyében élő parasztok békeértekezletet tartot­tak. A vidék négyezer parasztjá­nak képviselői vettek részt az ér­tekezleten, s mindannyian melegen támogatták a népek békekongresz­szusán&k összehívását. Békenagygyülést tartottak Szaid városban is. A nagygyűlésen részt­vevő munkások, parasztok és ér­telmiségiek küldöttei felhívással fordultak Libanon népéhez. A fel­hívás egyebek között kimondja: »Mi, a különböző társadalmi réte­gek képviselői békét óhajtunk az egész világon, nemzeti független­séget és szabadságot mind a mi népünknek, mind a többi keleti népnek.« Irán. Teheránban. Irán fővárosá­ban a nők nemrégiben országos konferenciát tartottak. Az érte­kezleten előterjesztett jelentés be­számol arról, hogy a nők az or­szág összes nagy városaiban és falvaiban békegyüléseket rendez­tek. Csupán Teheránban 200 béke­gyülés volt, 4500 nő részvételével. A békekonferenciáról üzenetet küldtek a bécsi békekongresszus­nak. Jóváhagyták az iráni nők kö­veteléseit tartalmazó határozatot. A határozat követeli a koreai há­ború megszüntetését, az öthatalmi békeegyezmény megkötését, az atomfegyver, és az összes tömeg­pusztító fegyverek betiltását, vala­mennyi ország fegyverzetének csökkentését, valamint Nyugat­Németország és Japán felfegyver­zésének megakadályozását. AUSZTRÁLIA: Ausztrália küldöttei útban van­nak a Népek Békekongresszusára. Előzőleg azonban kemény harcot kellett megvívniok Ausztrália reak­ciós kormányával. Amikor az ausztráliai kormány megtagadta az útlevelet annak az ausztráliai küldöttségnek 30 tag­jától, amely az ázsiai és a csen­desőceáni országok békekonferen­ciájára készült, kijelentette, hogy a jövöben ugyanígy megtiltja majd más békekonferenciákra készülő küldöttségek kiutazását is. A saj­tóhoz intézett tiltakozó levelek ha­tására azonban a legnagyobb ausztráliai újságok — köztük a »Sidney Morning Herald;; — aggo­dalmukat fejezték ki a »a szemé­lyes szabadság« ilyen nagyfokú korlátozása miatt. A kormány a hatalmas tiltakozási hullám ered­ményeként, táviratok, levelek és küldöttségek áradata után bejelen­tette, hogy megadja az útleveleket a népek békekongresszusára készü­lő küldötteknek. FRANCIAORSZÁG: Mind több francia művész kap­csolódik be a Népek Békekon­gresszusa előkészületeinek munká­jába. Sok író és színművész nyilat­kozatban üdvözölte a békekon­gresszust. »Senki nem állíthatja, hogy szereti -a művészetet — mon­dotta Vercors ismert francia író, — ha nem tesz semmit a béke vé­delméért!« Frederic O' Brady színművész nyilatkozatában egyebek közt eze­ket mondotta: »Az ember egyma­ga tehetetlen a fenyegető háború­val szemben. A béke megmentésé­hez tehát tömegmozgalomra, népi mozgalomra van szükség, Ezért teljes szívemből üdvözlöm a népek békekongress2usát«. HOLLANDIA: Számos holland tudós, író, festő, politikus és üzletember fejezte ki óhaját, hogy részt akar venni a népek békekongresszusán. Minnaert kiváló holland tudós felszólította a lakosságot, hogy támogassa a kon­gresszust. A Népek Békekongresz­szusa — hangzik a felhívás — bi­zalmat önt az emberek lelkébe, s alkalmat ad arra, hogy kifejez­zék béketörekvésüket. Mindenki­nek, aki valóban hozzá akar já­rulni a béke ügyéhez, támogatnia kell ezt a nagyszerű kezdeménye­zést. Franciaország Kommunista Pártjla Központi Bizottságának ülésezése végeiért Ezekben k napokbán végetért Franciaország Kommunista Pártja Központi Bizottsága plénumának ülése. A plénum négy határozatot fogadott el: egy általános határoza­tot, az országos pártkonferencia összehívásáról szóló határozatot, André Marty és Charles Tillon elle­ni szankciókról szóló határozatot, valamint a tuniszi kérdéssel kap­csolatos határozatot. A plenáris ülés befejezése előtt Jaques Duclos, Franciaország Kom­munista Pártja központi Bizottsá­gának tagja mondott beszédet. A l'Humanité című lap december 7-én a plenáris ülés négy határozata kö­zül hármat közzétett. A tuniszi kérdéssel kapcsolatos határozatban a plénum újból elítéli a Tuniszban folytatott gyarmati erőszak és kegyetlenség politikáját, a francia munkásosztály teljes szo­lidaritását nyilvánítja a tuniszi nép felszabadító harcával. Kegyelettel megemlékezik az imperialista meg­torló intézkedések áldozatainak, fő­leg a tuniszi dolgozók általános szö­vetsége főtitkárának Farhat Ha­chednak emlékéről és ismételten ki­jelenti, hogy az ENSz-ben most tár­gyalt tuniszi probléma egyedüli megoldás a az. ha a tuniszi népnek kielégíti a szabadság és független­ségre vonatkozó jogos törekvéseit. Ez lehetővé tenné, hogy felvegyék az egyenjogú, gazdasági, kultúráiig és más kapcsolatokat a két ország kö­zött, olyan kapcsolatokat, amelyek megfelelnének a tuniszi és francia nép érdekeinek. Franciaország Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága elhatá­rozta, hogy március első felében or­szágos pártkonferenciát hív össze. Franciaország Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága plénumának Leon Mauvaise: ,,André Marty és Charles Tillon frakciós tevékenysé­ge" című beszámolójával kapcsola­tos határozata a következőket mondla: A francia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága 1952. december 5,, 6. és 7-i gennevilliersi ülésezésén, amelyen résztvettek a tartományi pártszövetségek titkárai, megismer­kedett André Marty és Charles Til­lon valamennyi levelével és nyilat­kozatával, amelyeket a politikai iro­dának a központi távbizottság teljes ülésezése előtti időszakban küldtek; meghallgatva és megítélve a Polit­büró beszámolóját, amelyet Leon Mauvaise adott elö André Marty és Charles Tillon elhajlásairól és frak­ciós tevékenységéről, megállapítja, hogy nincs komoly mentség arra. hogy André Marty és Charles Tillon nem jelentek meg a teljes ülésen, jóllehet, többször hiába szólították fel őket erre. A Központi Bizottság teljesen jóváhagyja a Politbüró be­számolóját és a pártszabályzat 33. cikkelye alapján elrendeli: 1. André Martyt megfosztani va­lamennyi vezető funkciójától és a Pártban betöltött valamennyi állá­sától és egyben megfosztani a Po­litbüró tagsági funkciójától és ki­zárni a Központi Pártbizottság tag­jai közül; André Martynak a Politbüróhoz intézett leveleit és nyilatkozatait, főleg a november 2-i és 1952. de­cember 2-i keltezésű okmányokat pártellenes platformnak tekinteni és egyben elítélni azok terjesztését, amint azt maga André Marty tette; Elutasítani e levelek közzétételét azért, mert ezek. csak ellenséges sajtóban jelenhetnek meg; André Marty ügyét átadni meg­tárgyalás céljából annak a pártszer­vezetnek, amelynek tagja Marty, mivel a párt elveivel, politikájával és fegyelmével ellenkező eljárásával kapcsolatban, valamint rendőrségi elemekkel való kapcsolatai miatt felmerült a pártban való tagságá­nak kérdése. 2. Charles Tillont megfosztani összes vezető funkcióitól és állásai­tól a pártban és egyben megfoszta­ni a Központi pártbizottság tagsági funkciójától, mivel komoly hibákat követett el és megtagadta azt, hogy becsületes és őszinte önkritikát gyakoroljon úgy, ahogy azt tőle a párt megköveteli. A japán dolgozók az újrafelfegyverzés ellen Az amerikai imperialisták az utóbbi időben fokozták erőfeszíté­seiket Japán újrafelfegyverzésére. Repülőterek, laktanyák építésére egyre gyakrabban rabolják el a pa­rasztok földjeit. A „Tokió Times" címfi lap megírta, hogy a japán kormány az amerikaiak parancsára nemrégen elhatározta, hogy katonai célokra újabb 2733 hektárnyi föld­területet sajátít ki. A japán dolgozók erélyesen szem­beszállnak a földkisajátításokkal. A japán sajtó közölte, hogy nemrégi­ben összetűzés támadt a rendőrsé­gen és Ucinada falu (Isikava tar­tomány) parasztsága között, mivel a falu mellett tüzérségi gyakorló­teret akartak létesíteni A fukuokai rádióállomás közlése szerint a vá­rosi törvényhatóság rendkívüli ülé­sén egyhangú határozatot hoztak amelyben követelik az otacukai amerikai katonai légitámaszpont megszüntetését. A munkások nagyszabású sztráj­kokkal akadályozzák Japán mili­tarizálását. Az „AFP" jelentése szerint a bányaipari, a gáz. ég vil­lanyipari dolgozók sztrájkba léptek, s ez a sztrájk, amely már hetek óta tart, elsősorban az ország újrafel fegyverzését szolgáló üzemeket érin­ti. „Általános vélemény az — foly­tatja a jelentés — hogy a bányá­szok hét hét óta tartó sztrájkja négymillió tonna szénveszteséget, a villamosipari dolgozók sztrájkja pedig naponta több mint ötmilliárd jen veszteséget vont maga után". A román kormány nyilatkozata az új világháború veszélyének elhárításáról benyújtott lengyel javaslatról A Román Népköztársaság kor­mánya szombaton nyilatkozatot in­tézett Pearsonhoz, az ENSz köz­gyűlésének elnökéhez, amelyben a többi között ezeket mondja: A Román Népköztársaság kor­mánya tanulmányozta a 'lengyel küldöttség javaslatát, amelyet 1952 október 17-én az ENSz közgyűlésé­nek ülésén az új háború veszélye el­hárításáról, a béke és a népek közti baráti együttműködés megerősítésé­ről előterjesztett és úgy véli, hogy a lengyel küldöttség javaslatai tel­jesen megfelelnek a román nép ér­dekeinek és reményeinek, a béke ügye megvédésében érdekelt vala­mennyi nép reményeinek. A nyilatkozat ezután ismerteti a felszabadult román nép vívmányait, rámutat arra, hogy a Román Nép­köztársaság a Szovjetunió vezette békeszerető országokkal együtt te­vékenyen résetvesz a béke és a nemzetközi együttműködés meg­szilárdítását szolgáló intézkedések­ben. A nyilatkozat ezután megállapít­ja: a román nép nem nézheti közö­nyösen a bék e és a népek közti együttműködés lábbaltiprásának po­litikáját, amelyet az Egyesült Ál­lamok kormánya folytat. Az Egye­sült Államok az egész világra igyekszik ráerőszakolni uralmát, új világháborút készít elő és meg­kezdte a közvetlen agresszív cse­lekményeket. A nyilatkozat megbélyegzi az Egyesült Államok agresszív cse­lekményeit, s ráirányítja a figyel­met arra, hogy az amerikai mono­polista körök agressziós központo­kat próbálnak létrehozni Délkelet­európában, a Román Népköztársa­ság é s más országok határainál, megpróbálják összetákolni Jugo­szlávia, Törökország és Görögor­szág agresszív katonai szövetségét, hogy a világnak ebben a részében fenntartsák a feszült helyzetet. A jugoszláv kormány az amerikaiak agresszív terveit végrehajtva, ál­landóan provokációkat hajt végre a Román Népköztársaság államhatá­rain és a többi békeszerető ország határain. Az amerikai kongresszus — foly­tatja a nyilatkozat — az államok egymásközti kapcsolatainak alap­vető szabályait, a nemzetközi jog és az ENSz alapokmány előírásait megsértve megszavazta, az Egye­sült Államok elnöke pedig jóvá­hagyta a z úgynevezett „kölcsönös biztonság: törvényt", amely célul tűzi ki a Román Népköztársaság és a többi békeszerető állam elleni bű­nös kémtevékenység, szabotázs, di­verzio és egyéb terrorcselekmények nyílt pénzelését Kétségtelen, hogy az EgyesüM Államok kormányánali a nemzetkö­zi kapcsolatok rontására, az agresz­sziós tömbök megteremtésére irá­nyuló politikája komolyan fenyege­ti az egész világ békéjét. Ez a po­litika tiltakozásra készteti é 5 fel­háborítja az 'egész világ népeit, amelynek érdeke az új világháború elkerülése és a béke fenntartása. A román nép, amely végigszen­vedte a háború borzalmait íj pusz­tításait, egyre határozottabban száll síkra a békének, az emberiség leg­nagyobb kincsének védelmére. A Román Népköztársaság külpoliti­kája a béke védelmének, a, minden békeszerető néphez fűződő barát­ságnak politikája. A román kormány a béke és a nemzetközi együttműködés politi­kájára támaszkodv a újból bejelenti: a Román Népköztársaságnak joga va n a z ENSz- tagsághoz és állha­tatosan követeli, hogy az ENSz ha­ladéktalanul oldja meg ezt a kér­dést. A Román Népköztársaság kor­mánya úgy véli, az ENSz tagjainak kötelességük, hogy elfogadják a lengyel küldöttség határozati javas­latában foglalt indítványokat, ame­lyek megfelelnek az egész emberi­ség létérdekeinek é s leghőbb vá­gyainak — fejeződik be a nyilatko­zat. Gyilkos rendőríerror Tunisz, Algir és Marokkó lakossága ellen A francia gyarmatosítók tovább folytatják kíméletlen terrorjukat a tuniszi lakosság ellen. A francia ka­tonai parancsnokság bejelentette, hogy hétfőn hajnalban végrehajtot­ták a halálos ítéletet három tuniszi hazafín, akiket a hadbíróság ítélt ha­lálra. A „l'Humanité" foglalkozik a na­pokban meggyilkolt Ferrhat Hased halálával s megírja, hogy a francia gyarmatosítók által elkövetett újabb gaztett a felháborodás és tütakozás hullámait keltette a tuniszi népben. A lap hangsúlyozna, hogy „Hased an­nak a terrornak az áldozata lett, amelyet a gyarmatosítók azért al­kalmasának, hogy fenntarthassák uralmukat és tovább folytathassák a gyarmati népek kizsákmányolását." A CGT táviratot küldött a Tuniszi Dolgozó Szakszervezeti Szövetségé­nek, amelyben a francia munkásosz­tály nevében szolidaritását fejezi ki a francia gyarmati iga ellen küzdő tuniszi néppel. A „Liberation" és a „Franc Ti­reur" című lapok azt írják, hogy Fer­hat Hased meggyilkolása a francia gyarmatosítók terrorszervezetének müve„ és hogy ez a szerveset előző­leg egyik röplapjában leszámolással fenyegette Hasedot. Ferhat Hased tuniszi szakszerveze­ti vezető meggyilkolása elleni tiltako­zásul vasárnap tömegtüntetések vol­tak Marokkóban és Algírban is. Va­sárnap Casablancában nagy tüntetés zajlott le Hased meggyilkolása elle­ni tiltakozásul és a tuniszi nép iránti szolidaritás kifejezésére. A rendőr­ség tüzelt az 5000 főnyi tüntető tö­megre. A véres rendőrtámadásnak — az „AFP" jelentése szerint — két halálos és számos sebesült áldozata volt. Harminc tüntetőt letartóztat­tak. Casablancában páncélgépkocsi­kon rendörjáratok és katonai egysé­gek cirkálnak. Hétfőn Casablancában folytatód­tak a tüntetések. Az arab lakosságú munkásnegyedekben mintegy 3000 főnyi tömeg tüntetett Ferhat Hased meggyilkolása miatt. A francia ha­tóságok katonaságot vezényeltek ki a tüntetők ellen. A katonaság sortü­zet nyitott, amely — a „Reuter" je­lentése szerint — mintegy 25 tünte­tőt ölt meg. Guillaume marokkói francia fő helytartó utasítására a Casablancá­ban állomásozó katonai alakulatokat riadókészültségbe helyezték. Rendőr­ség és katonaság szállta meg a ban­kokat, erőműveket, a középületeket és az európai városrész bejáratait. A főhelytartóság közleményt adott ki a vasárnapi összetűzésekről. Esze­rint három ember meghált, ITetven embert letartóztattak. A letartózta­tottak között 10—12 éves gyermekek is vannak. Letartóztatták a Marok­kói Kommunista Párt két ismert ve­zetőjét: Tajed Ben Abdel Kádert és Belaid Abdallah Alit. Letartóztatták a marokkói CGT szakszervezeti szö­vetség főtitkárát, Mohammed Fuad­zzát is. A brit birodalom miniszterelnökeinek értekezlete A londoni rádió jelentése szerint hétfőn folytatták a brit birodalom miniszterelnökeinek londoni érte­kezletét. Az értekezlet előrelátha­tóan e héten ér véget. Churchill angol miniszterelnök vasárnap külön megbeszélést foly­tatott Ausztrália és Ujzéland mi­niszterelnökével. A megbeszélésen Kanada miniszterelnöke is részt­vett. A londoni rádió szerint »a Csendes-óceán védelmi tanácsának jövendő kiépítéséről;; tárgyaltak. Mint ismeretes, az úgynevezett csendesóceáni tanácsból — amely­nek tagjai: az Egyesült Államok, Ausztrália és Ujzéland — Nagy­Britanniát rövid úton kizárták. Politikai megfigyelők szerint Chur­chill most igyekszik a csendes­óceáni tanácsnak a brit birodalom­hoz tartozó tagjainál ellensr'yoznl az amerikai befolyást.

Next

/
Thumbnails
Contents