Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-09 / 293. szám, kedd

1952 december 9 III SZÖ Emlékszem régi májusokra Emlékszem régi májusokra, mikor derengő hajnalon kigyúlt bíbor szíve a proletárnak, mikor a fényben harsogva szálltak hatalmas, örök, mély igék, mikor szívünkre visszahullt, amit elorozott a mult: a szabadsággál terhes ég. Súlyos lábunk alatt a bűn vonaglott mint a kínok átka, fény zuhogott az éjszakára és fénybe mártottuk szemünk. Nagy szívünk riadót dübörgött, zászlónk alatt a nép haragja ömlött, hogy elsöpörjön minden rongy tivornyát, víg paloták vérrel emelt tornyát. Voltunk a tenger hullámverése, a tengertajték robaja, voltunk a lázadók jaja, tűzhányók roppant sistergése, élet ujjongó harsonája; és meneteltünk félelmet tiporva szívünknek szegzett szuronyok során a vérpadokon elhulltak nyomán. Hát volt-e nálunk igazabb élet, volt-e sodróbb, nagyszerűbb erő? Mint felviharzó hajnali ének, mit visszafojtottak az évek szívünkből a szó úgy buggyant elő. Zászlók repdestek, úsztak a magasban vörös folyamként a nagy áradatban és messze fönt, a nap csillaga fénylett. Megszépült akkor minden proletár, arcát a hajnal beragyogta és elcsitult az úri dáridó: üröm csordult a drága borba. Akasztófák árnyékában nőttünk a viharban is magasodva ' s miénk, miénk a végső győzelem. Emlékszem régi májusokra. Dénes György. A XIX. század cseh tájfestészete a Szlovák Nemzeti Galéria kiállításán Vasárnap, december 7-én megnyitották a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria kiállítási helyiségeiben a XIX. század cseh tájfestészetének új szemléltető kiállítását. Ez a jelentős esemény lehetővé teszi a szlovákiai közönségnek megismerni a cseh tájfestők csodálatosan szép alkotásait, amelyek vitathatatlanul hatalmas és nagyfontosságú fejezetét alkotják a mult évszázad cseh képzőművészetének, Ennek az időszaknak a tájfestészete ragyogóan bizonyítja a cseh képzőművészet sokoldalúságát és alkotó készségét, továbbá formai különbözőségét és specializálódását, amely csakis a legfejlettebb nemzeti művészeti kultúra mellett formálódhatott ki ilyen méretekben. A kiállítás ünnepi megnyitásán nagy számban vett részt a pozsonyi nagyközönség, amely egyre nagyobb figyelmet szentel a Szlovák Nemzeti Galéria kezdeményezésének, hogy a művészeti dolgozóknak és a dolgozó nyilvánosságnak hozzáférhetővé tegye nemzeteink művészeti értékeit. A megnyitás kultúrműsorán szerepelt a Csehszlovák Rádió vegyes énekkara, valamint hegedű, és csellószámok. A megnyitó beszédet dr. Karol Vaculik, a Szlovák Nemzeti Galéria igazgatója mondta, aki méltatta a kiállítás jelentőségét a szlovákiai tájfestők, valamint a dolgozó nyilvánosság szempontjából. Ezután a közönség megtekintette a kiállítást, amelyen szerepelnek Alojz Bubák, Bedrich Havránek, Antonín Chittussi, Adolf Kosárek, Karol Liebscher, Antonín Mánes, Jozef Mánes, Quido Mánes, Amálie Mánesová, Július Marák, Jozef Navrátil, Ján Novopackij, August, Piepenhágen, Karel Posti, Hanus Schwaiger, Leopold Stephan, Hugó Ullík, František Zverina és Václav Brozsik tájképei. Az összes festmények igen nagy figyelmet keltettek. Különösen sokan gyönyörködtek Antonín Mánes és gyermekei kiváló művészetében, valamint Bedrich Havránek gyönyörű olajfestményeiben. A látogató ezen a kiállításon értékes betekintést nyerhet a festészet történetében a XIX. század folyamán a klasszicizmustól a romanticizmuson át a művészeti realizmusig, mert szerencsésen megválasztott festmények kifejező képet adnak a cseh képzőnjfivészet óriási gazdagságáról és a természethez való elmélyült viszonyáról. Kezdetét vette Kassán a népi művészeti alkotóerok kerületi szemléje A Csehszlovák-Szovjet. Barátság Hónapjának gazdag műsora Kassán szombaton, december 6-án a népi művészeti alkotó erők együtteseinek kerületi szemléjében csúcsosodott ki, amelynek megnyitása a Slovan-szálló nagytermében zajlott le. A megnyitó műsoron 8 keletszlovákiai együttes szerepelt, amelyek bemutatták Kelet-Szlovákia népének alkotó készségét, energiáját és erejét. A műsoron fellépett a kassai pedagógiai gimnázium CsISz énekegyüttese, a rozsnyói „Ifjú bányász" táncegyüttes, a rozsnyói Csemadok énekegyüttes, a közismert néprajzi együttes Žsdiar községből, az Iskolai Alkalmazottak Szövetsége poprádi üzemi klubjának néprajzi együttese, a tyahanovcei kultúrotthon táncegyüttese, a kassai postaalkalmazottak üzemi klubjának fúvószenekara, valamint a rozsnyói „Bányász" énekkar. Ugyancsak a népi alkotó erők kerületi szemléje keretében megnyitották vasárnap, december 7-én délelőtt a kassai kerület népi képzőművészednek kiállítását, amelyen munkások, diákok és a dolgozó értelmiség körülbelül 50 alkotása szerepel. Vasárnap délután a népi művészeti alkotó erők szemléje bábjáték előadással folytatódott. A Szovjetunió nemzetei szeretik Julius Fucsíkot A Szovjetunió nemzetei már régen szívükbe zárták Július Fucsíkot — nemzeti hősünket. „Üzenet az élőknek" című riportkönyve egyike a szovjet nép legolvasottabb könyveinek és Fucsík példamutató hősként áll a szovjet ifjúság előtt. Számos szovjet művész Fucsík fénylő emlékezetének ajánlja művét. A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapja folyamán még nagyobb lett az érdeklődés a Szovjetunióban Július Fucsík iránt és a festők, költők és zeneszerzők további alkotásai születnek vele kapcsolatban. Alexej Trichanovics ukrán zeneszerző A. Kulesov, Sztálin-díjas költő szövegére kantátét alkotott Fu. csíkról „A nép fia" címen. Anatol Velugin fehérorosz költő verset irt Fucsíkról „Csúcs az Altájon" címen, míg a közelmúltban Ozeriscse falu legnagyobb fehérorosz népművészeti együttese új zenei és irodalmi műsort adott elő, amelyet Fucsíkról szóló költeményekből és dalokból, valamint cseh népdalokból Tatjana Lopatinská érdemes művésznő, kolhozmunkásnö — zeneszerző állított össze. Leningrádban kiállítást nyitottak meg leningrádi művészek alkotásaiból, amelyek közül az egyik „A világ ifjúsága harcol a békéért" címen Fucsíkot ábrázolja a fasiszták fogságában. Alexander Daskjevics, Nikolaj Brandt és Félix Lemberszkij leningrádi festők képsorozatot készítenek Júliusz Fucsík életéről. A lenini Komszomol leningrádi színházában Tovsztonogov és Bragin „A halhatatlanság útján" című színmüvét játsszák. A századik előadást megért színdarab szintén Július- Fucsík hősi életéről szól. A grúz állami népi együttes befejezte vendégszereplését Csehszlovákiában A grúz állami népi táncegyüttes látogatása hazánkban nemcsak a csehszlovák'és szovjet nép barátságát erősítette m

eS, hanem nagy előnyére volt táncművészetünknek, valamint táncegyütteseinknek, mivel értékes ismereteket szereztek a táncművészet gazdagságáról és formáiról. A grúz állami népi táncegyüttes december 4-én tartotta meg búcsúfellépését a prágai Lucerna nagytermében, amelyet az utolsó helyig megtöltöttek a prágai dolgozók, az ifjúság és a katonaság, hogy gyönyörködjenek a grúz nép tánckultúrájában. A grúz együttes tagjai prágai fellépésük után baráti beszélgetést folytattak a Csehszlovák táncművészekkel és legkiválóbb együtteseink tagjaival. A csehszlovák állami ének- és táncegyüttes az összejövetel keretében megismertette a grúz művészeket a cseh és szlovák nép legközkedveltebb táncaival és dalaival. A műsort J. Vicpálek nevét viselő, népi hangszereken játszó ifjúsági együttes fejezte be. Ezután élénk vita következett, amelynek során Hiko Szuchisvili, a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság Sztálin-díjas nemzeti művésze, a grúz együttes művészeti vezetője válaszolt a hozzá intézett kérdésekre főleg az együttes megalakulásával, fejlődésével, az ősi táncokhoz való anyaggyűjtéssel, valamint az együttes jelenlegi tevékenységével kapcsolatban. Miért nincs a tompái EFSz állatállománya közös istállóban ? Szövetkezeteinkben országszerte nagy iramban folyik az állatállomány közös istállóban való elhelyezése. Mi is azon voltunk, miután szövetkezetünk megnövekedett, hogy az állatállományt minél előbb összpontosítsuk. Ezért kötelezettséget vállaltunk, hogy az állatállományunkat november 7-ig közös istállóban helyezzük el. Azonban minden Igyekezetünk ellenére sem tudtuk e kötelezettségvállalásunkat teljesíteni, noha minden mód meg lett volna rá, hogy az állatállományt pár nap alatt közös istállóba helyezzük. Azonban minden tervünk a bürokrácia útvesztőjében rekedt meg. Hogy a dolgok mélyére nézzünk, szükséges, hogy megemlítsük, ki is volt annak a megakadályozója, hogy szövetkezetünk állatállománya még a mai napig sincs összpontosítva. Négy éven keresztül volt a helyi Nemzeti Bizottság elnöke Hraskó András, aki már annak idején is a legnagyobb ellensége volt a közös gazdálkodásnak, amikor a szövetkezet megalakult községünkben. Hraskó András nagyon jó barátságban volt Páricska József kulákkal. Jó barátságának jeléül, hogy Páricska Józsefet felmentse az állam, iránti kötelességteljesítéstől, a helyi Nemzeti Bizottság tagjainak beleegyezése és a helyi pártszervezetnek tudta nélkül önhatalmúlag az ottani állami birtoknak adta át a Páricska-gazdaságot az épületekkel és gazdasági felszerelésekkel együtt. Ha jobban megvizsgáljuk ezeket a dolgokat, magában véve ez ugyan nem lett volna rossz cselekedet, ha az állami birtoknak tényleg szüksége lett volna Páricska gazdasági épületeire. De amint később kitudódott, Páricska épületeit az állami gazdaság átadta az inszemináeiós állomásnak és a 60 férőhelyes istállóba két bikát helyeztek el. Az inszemináeiós állomás részére ugyan máshol volt hely kirendelve, de Hraskó András keze olyan hosszú volt, hogy azt is megakadályozta, hogy ilyen úton megkaphassa szövetkezetünk a Páricska-gazdaság épületeit. Tehát Páricska József »egy gondolaton* volt Hraskó Andrással, a helyi Nemzeti Bizottság volt elnökével, és minden erejükkel azon voltak, hogy fékezzék a szövetkezetet a fejlődésben és a nagy istálló megvonásával megakadályozzák, hogy az újonnan megnövekedett szövetkezet közös istállóba helyezhesse az állatállományt. Az ipolysági járási pártszervezet még szeptember 7-én letárgyalta az ügyet és határozatot hozott, hogy mivel a gazdaság fele már úgyis a szövetkezet tulajdonát képezi, Páricska teljes gazdaságát az épületekkel együtt át kell adni a szövetkezetnek. Hogy a határozat ne csak papíron maradjon, a járási pártbizottság az ügy elintézésével a járási Nemzeti Bizottság elnökét Nikoletty elvtársat bízta meg. Nikoletty elvtárs több ízben megígérte, hogy az ügyet rövidesen elintézi és a szövetkezet megkapja a 60 férőhelyes istállót. A járási pártbizottság október 18-án újra \ felhívta a járási Nemzeti Bizottság elnökét, hogy Páricska gazdasági épületeit minél rövidebb időn belül adják át a szövetkezetnek. De ez még mind a mai napig csak ígéret maradt. ' Legalább tízszer voltunk Besztercebányán a kerületi Nemzeti Bizottságon is, hogy tegyenek lépéseket az ügy elintézése érdekében. Á járási Nemzeti Bizottságon ugyancsak ígéretet tettek és annak ellenére, hogy többször átutaztak községünkön a kerületi Nemzeti Bizottság funkcionáriusai, mégsem tettek kellő intézkedéseket szövetkezetünk érdekében. Azt is tudják mind a járáson, mind a kerületben, hogy Tompán túlnyomőrészben kisés középparasztok laknak, tehát nagyobb istálló nincs, mint kéthárom szarvasmarha befogadására alkalmas. És azt is nagyon jól tudják, hogy az állatállomány közös istállóban való elhelyezésének egyedüli módja az, ha a Páricskaféle istállót átadják a szövetkezetnek. Később voltak nálunk Pozsonyból, a földmüvelésügyi megbízotti hivatalból, de ahelyett, hogy a szövetkezet vezetőségével beszéltek volna, az ügyet elintézték az inszemináeiós állomás vezetőjével. Mi nem tartjuk helyesnek, hogy az ilyen fontos ügyet az inszemináeiós állomás vezetőjével, Klapál elvtárssal tárgyalják meg, akinek ugyancsak nincs rendben a szénája. Az inszemináeiós állomás vezetője ragaszkodik a Páricska-féle gazdasághoz, mert a gazdasággal együttjár egy 4 hektáros kert tele gyümölcsfával és ez kertészetre nagyon alkalmas hely, mert a gazdaság közvetlenül folyó mellett terül el. Az inszemináeiós állomás vezetője apósával együtt sokkal fontosabbnak tartja saját érdekeit, ezért ragaszkodnak az épülethez és vele együtt a kertészethez, hogy az abból származó hasznot ne a közösség javára fordítsuk, hanem saját maguk zsebét tömhessék vele. Tiszta spekuláció az egész és ennek következtében szövetkezetünk állatállományát nem tudjuk közös istállóba elhelyezni. Pedig nagy szükségünk volna az épületre, mert az istállón kívül a kulák rezidenciáján van két pince, gabonaraktár, kukoricaszárító, 'sertésólak és több pajta. Tehát magától értetődő dolog, hogyha ebben a hatalmas épületben csak két bika van elhelyezve, korántsem mondhatjuk, hogy gazdaságosan használják ki a spekulánsok és a kulákok épületeit. Szövetkezetünk a jövő évi húsbeadásának teljesítése érdekében szükséges volna, hogy az illetékes szervek tegyék meg ebben az ügyben a kellő intézkedéseket és a bürokrácia útvesztőjébe került kuláktanyát minél rövidebb időn belül adják át szövetkezetünknek, hogy azután nyomban elhelyezhessük benne a szövetkezet állatállományát. A tompái III. típusú Egységes Földműves Szövetkezet dolgozói. Jó úton halad a zádori szövetkezet Jó néhány hónapja, hogy Zádorban is megalakult a IH. típusú Egységes Földműves Szövetkezet. A község kis- és középparasztjai csaknem teljes számban beléptek a szövetkezetbe. Tehát Zádorban is bebizonyult az, hogy hiába volt a reakció minden erőlködése, mert a népnevelők jő meggyőző és felvilágosító munkája, valamint a falu kis- és középparasztjainak az újhoz, a jobbhoz való ragaszkodása megcáfolta a reakció hamis állításait. Zádorban olyan szövetkezet alakult, mely rövid időn belül a járás legjobb szövetkezetei közé küzdheti fel magát és erre minden lehetőség megvan, mert a községnek jó fekvésű s jó termőföldü határa van. A szövetkezetnek lelkes tagjai és olyan vezetői vannak, akik magukévá tették a szövetkezeti gazdálkodás ügyét és fáradságot nem ismerve harcolnak a reakció ellen és azért, hogy a rájuk bízott feladatot hiánytalanul teljesítsék. Azonban egy hiba mégis van a szövetkezetben. Miért nem tudatják munkájuk eredményeit a zádori szövetkezetesek ? Miért gubóznak be selyemhernyó módjára? Ezekre a kérdésekre talán azt felelnék a szövetkezetben, hogy kivel tudassuk eredményeinket. Bizonyos, hogy a zádori szövetkezet tagjai is olvasnak újságot és észrevehették, hogy a napi sajtóban nagyon sok olyan beszámoló van, melyet szövetkezeti dolgozók írnak. Szükséges volna tehát, hogy a zádori szövetkezetesek is a sajtón keresztül beszámolnának kimagasló eredményeikről, valamint megírnák hibáikat, hiányosságaikat, ami nagy segítségükre lenne a szövetkezet további fejlődésében. Bettes Ernő, Ó-Tátrafüred. \