Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-09 / 293. szám, kedd

1952 december 9 UJSZ0 3 Vita az ENSz-ben az agresszió meghatározásáról Az ENSz 6. számú (jogi kérdésekkel foglalkozó) bizottsága befejezte az agresszió meghatározása kérdésének tárgyalását. Mint ismeretes, november 21-én a bizottság ülésén felszólalt A- J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere. A szovjet küldöttség vezetőjének felszólalása meghiúsította az amerikai-angol tömb vezetőinek terveit. Az amerikai-angol tömb vezetői ugyanig arra törekedtek, hogy az E&íSa közgyűlésének 7. ülésszakán megakadályozzák az agresszió meghatározása kérdésének aaegtárgyalását. A. J. Viszinskij ebben a felszólalásában megindokolta, miért kell az Egyesült Nemzetek Szervezetének meghatároznia az agreszA J. A. J. Visinszkij a bizottság december 4-i ülésén felszólalt és rámutatott, hogy az amerikai-angol tömb képviselőjének ellenállása miatt a 6. számú bizottság semmiféle haladást sem ért el az agresszió meghatározása kérdésének megolttása terén. A szovjet küldöttség vezetője Izekre szedte mindazokat a hamis politikai érveket, amelyeket az USA és Anglia képviselői az agresszió meghatározása ellen felhoztak. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy Green szenátor, amerikai küldött a vita során ismét meghamisítva a tényeket, úgy igyekezett beállítani az amerikaiak koreai agresszióját, mintha „Észak-Koreából kiinduló agresszióról" volna szó. Ezt megismételte utána több más küldött is, hogy félrevezesse a közvéleményt és leplezze azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy ÉszakKorea az amerikai agresszió áldozata volt. Visinszkij rámutatott ezzel kapcsolatban, hogy a Szovjetunió a közgyűlés ülésszakain immár harmadszor nyújt be bizonyítékokat, köztük stratégiai térképet is, amelyek mind teljes mértékben leleplezik az amerikai parancsnokságot az Észak-Korea ellen indított agreszsziőban. A Szovjetunió képviselője ezután emlékeztet* arra, hogy Acheson amerikai külügyminiszter a politikai bizottság egyik ülésén kijelentette: olyan térkép van birtokában, amely állítólag leleplezi az északkoreai parancsnokságot és az északkoreai kormányt a Dél-Korea elleni támadást illetően. Jellemző azonban, hogy ezt a térképet mostanáig sem mutatták be. „Én már 1 akkor mondtam, hogy Acheson úr hivatkozása erre a térképre nem más, mint kitalált dolog, blöff — mondotta A. J. Visinszkij. — Van BEonban egy másik térkép. Ezt a térképet én két esztendővel ezelőtt bemutattam az 1. számú bizottságban. Ez a térkép leleplezi a liszinöjanista haderőket, az amerikai parancsnokságot és az amerikai kormányköröket az Észak-Korea elleni Intervenció és támadás szervezéséBen. A velünk vitatkozó urak mindezt figyelmen kívül hagyják, amikor azt hajtogatják, hogy Észak-Koreából kiinduló agresszióról van szó. De ha a dolognak. erről az oldaláról, a tények semmibevevéséről nem is beszélünk — meg kell mondanom, hogy ellenfeleim szemmelláthatóan nem 'ismerik a nemzetközi jog kérdéseit." Ezután A. J. Visinszkij azzal a kérdéssel foglalkozott: alkalmazható-e az agresszió fogalma a polgárháborúra? Rámutatott: a nemzetközi jog szigorúan elhatárolja egyrészről a belső konfliktusokat, a polgárháborúkat, másrészről a nemzetközi konfliktusokat, az államok közötti háborút. Hangsúlyozta: senkinek eszébe nem jutna agresszióként felfogni az egy államon belüli háborút, a polgárháborút. Sőt, ellenkezőleg: egy külső állam beavatkozása bármelyik ország polgárháborújába, jogosan minősíthető mindig az agresszió tényleges megnyilvánulásának. Ennek alátámasztására a Szovjetunió képviselője történelmi példákat sorolt fel. Hivatkozott pl. Amerika északi és déli államai között a mult század hatvanas éveiben lezajlott polgárháborúra, amikor is senkinek sem jutott eszébe, sziót és feltárta,'mik az igazi okai annak, hogy az agresszív tömb országai, élükön az USA-val, nem hajlandók elfogadni az agresszió meghatározását. A bizottság következő ülésein Lengyelország képviselője, a Bjelorussz SzS?K kévpiselöje és a csehszlovák küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy az agresszió meghatározása az Egyesült Nemzetek Szervezetének kötelessége. Afganisztán, Irán. Eolivia és több más ország küldöttei az agresszió meghatározása mellett foglaltak állást. Rámutattak, hogy ez a meghatározás enyhítené a nemzetközi feszültséget. Az agresszív atlanti tömb képviselői, élükön az USA-val a bizottság ülésén az agresszió meghatározása ellen kardoskodtak, minden módon igyekeztek összezavarni a kérdést és meghiúsítani, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete meghatározza az „agresszió" fogalmát. Ezeknek a küldötteknek felszólalásai megmutatták, hogy félnek az amerikai-angol tömb agresszív politikájának leleplezésétől és elítélésétől. Az USA és Anglia képviselői felszólalásaikban elferdítették a történelmi tényeket, rágalmazó kirohanásokat Intéztek a Szovjetunió ellen, ezzel igyekeztek pótolni az agresszió meghatározása elleni érveket. légi haderői egy másik állam területét bombázzák, vagy szándékosan megtámadták egy másik állam hajóit, vagy légijármüveit; d) amelynek szárazföldi, tengeri és légi haderőit egy másik állam területére szállítják vagy vezetik anélkül, hogy az utóbbinak kormánya megengedné, vagy az említett haderők megsértik egy ilyen engedély feltételeit, például ottartózkodásuk tekintetében vagy az ottartózkodásukra kijelölt terület megnagyobbításával ; e) amely tengerzár alá veszi egy másik állam partjait vagy kikötőit. Ez a meghatározás megállapítja azt is, hogy nemzetközi konfliktusban támadó félnek ismerik el azt az államot, amely „támogatást nyújt olyan fegyveres bandáknak, amelyek az illető állam területén kaptak kiképzést, betörnek egy másik állam területére, vagy a betöréssel veszélyeztetett állam követeléseit figyelmen kívül hagyva, a saját területén vonakodik olyan — egyébként módjában álló — intézkedéseket foganatosítani, amelyekkel a nevezett bandák mindenféle segítségtől vagy támogatástól megfoszthatók". Az ilyenféle cselekmények pontosan meghatározott támadó cselekmények, amelyek mindenféle vitát és ellenvetést kizárnak arra vonatkozóan, hogy az erőszakhoz folyamodó állam hajtott-e végre támadást vagy sem. Az „agresszió" fogalmának ilyen meghatározása megkönnyítené a támadó fél leleplezését és megakadályozná az olyan irányzatot, amely egy vagy más politikai elgondolás miatt takargatná, vagy igazolná az agresszort. A Szovjetunió által benyújtott meghatározás különösen arra mutat rá, hogy „semmiféle politikai, stratégiai vagy gazdasági jellegű elgondolás, sem pedig olyan törekvés, hogy a megtámadott ország területén kiaknázzák a természeti kincseket, vagy mindennemű egyéb előnyökhöz vagy előjogokhoz juthassanak, továbbá semmiféle hivatkozás az Ott befektetett töke jelentős méreteire, vagy más különleges érdekekre, amelyek ezen a területen fennállhatnak, sem pedig az állam ismérveinek megtagadása nem szolgálhat igazolásul a támadásra". Ez igen fontos pont, amely a támadó felet agresszornak kijelenteni és a támadó felet meghatározni hivatott szérvet valóban felfegyverezi és lehetővé teszi számára feladatának sikeres megoldását. Igen fontos azt is megjegyezni, hogy a szovjet meghatározás megállapítja, hogy nem szolgálhatnak támadás igazolásául: ,,A) Valamely állam belső helyzete, mint például: a) valamely nép politikai, gazdasági vagy kulturális elmaradottsága; b) kormányzásának felrótt hiányosságok; c) olyan veszély, amely a külföldiek életét vagy vagyonát fenyegetheti; d) forradalmi vagy ellenforradalmi mozgalom, polgárháború, rendzavarás, vagy sztrájkok; e) valamely politikai, gazdasági vagy társadalmi rendszer bevezetése, vagy fenntartása egy adott államban. B) Valamely államnak semminemű olyan cselekedete, törvénye vagy rendelkezése, mint például: a) nemzetközi szerződések megszegése; b) a kereskedelem, a koncessziók, vagy a gazdasági tevékenység bármely más területére vonatkozólag, más államok vagy polgáraik által szerzett jogok és érdekek megsértése; c) a diplomáciai vagy gazdasági kapcsolatok megszakítása; d) gazdasági vagy pénzügyi bojkottot elrendelő intézkedések; e) az Londoni hírek szerint az Egyesült Államok közölte ^den angol külügyminiszterrel, hogy kénytelen az iráni angol olajblokádot »figyelmen kívül hagyni«'. Az amerikai monopóliumok Anglia háta mögött már be is kapcsolódtak az iráni olaj eladásába. Ez kiderül abból, hogy egy amerikai társaság már iráni olajat kínál eladásra az Egyesült Államokban. Ugyanakkor biztosították, hogy az abadani olajfinomítókból repülőadósságok fizetésének megtagadás*? f) a bevándorlás megtiltása vagy korlátozása, vagy a külföldiekre vonatkozó rendelkezések megváltoztatása; g) egy másik állam hivatalos képviselőinek adott előjogok megsértése; h) az átvonulás megtagadása egy harmadik állam területére igyekvő fegyveres erőktől; i) vallási és vallásellenes jellegű intézkedések; j) határincidensek". Az agresszió meghatározása szovjet tervezetének harmadik pontjában olvasható, hogy „ha valamely állam határa közelében jelentékeny fegyveres erőket mozgósít, vagy összpontosít, akkor annak az államnak, ahaelyet ezek a lépések fenyegetnek, joga van a nemzetközi vitás kérdések békés megoldását lehetővé tevő diplomáciai, vagy egyéb módozatokhoz folyamodnia. Ugyanakkor válaszként az említettekkel megegyező katonai intézkedéseket is tehet, á határt azonban nem lépheti át". Ez a pont pontos és világos vár laszt ad arra a kérdésre, milyen intézkedéseket tehet valamely állam önvédelme ^rdekében a másik Állam részéről őt fenyegető lépések ellen. A. J. Visinszkij megmutatta, högy az agresszió szovjet meghatározása ezen pontjának megfogalmazása semmiféle kibúvót sem hagy az agresszor számára, aki ilyes vagy más lépésekkel próbálkozott meg támadás céljából, de ugyanakkor lépéseinek álcázása érdekében védelemre hivatkozik. A Szovjetunió küldöttsége vezetőjének beszédét nagy figyelemmel hallgatták meg, a beszéd több küldött részéről élénk visszhangra talált. Ecuador képviselője — aki A. J. Visinszkij után szólalt fel — kijelentette, hogy nem érthet egyet az agresszió meghatározása ellen felhozott kifogásokkal. Hozzátette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadhat ilyen meghatározást és el is kell fogadnia. „Az agresszió meghatározása kérdésének negatív kezelése önkényt támaszt a nemzetközi kapcsolatok területén" — mondta Ecuador képviselője, majd így folytatta: „Ha idejekorán elfogadták volna az agresszió meghatározását, több szomorú történelmi tényt sikerült volna elkerülnünk — nfiondotta Ecuador képviselője. — Az agresszió meghatározásának elfogadása létfontosságú a kis országok számára" — tette hozzá. Egyben javasolta, hogy a bizottság foglalkozzék tovább a kérdés kidolgozásával. Az ülés végén felszólalt Svédország és Franciaország képviselője. Ezeket a küldötteket A. J. Visinszkij leleplezte, hogy durván elferdítették a történelmi tényeket és megrágalmazták a Szovjetuniót. A két küldött az ülés végén elhangzott felszólalásában mentegetődzött. A. J. Visinszkij idézte a svéd küldöttnek a bizottság egyik elmúlt ülésén elhangzott kijelentését és bebizonyította, hogy a svéd küldött nem tudja elhárítani a rágalom vádját. A. J. Visinszkij a francia küldöttnek válaszolva okmányokat idézett. Ezek az okmányok bizonyítják, hogy a francia uralkodó körök _ a Szovjetunióval kötött megnemtámadási szerződés ellenére 1939—1940-ben segítették a finn fasisztákat a Szovjetunió elleni háborúban és hogy akkori francia uralkodó körök a Szovjetunióba való betörés céljára expedíciós hadtestet készültek Finnországba küldeni. A bizottság ülése ezzel befejeződött. A bizottság következő ülésén hozzákezd az előterjesztett határozati javaslatok megtárgyalásához. benzint szállítsanak az amerikai hadügyminisztérium számára. Ezl az ajánlatot az tette lehetővé, hogy a sConsolidated Brokerage« társaság szerződést kötött Iránnal lő millió tonna olaj szállítására. A »Daily Mail« című angol lap röviddel ezelőtt beszámolt arról, hogy az Angol-Iráni Olajtársaság próbálja menteni, ami menthető és amerikai olajtrösztökkel titkos tárgyalásokat folytat a társaság iráni jogainak átadásáról. Visinszkij elvtárs beszéde hogy az északiakat .vagy a délieket agresszoroknak nyilvánítsa. Ugyanakkor azonban, amikor az angol kormány fegyveres intervenciót készített elő a déliek megsegítésére, jogosan bírálták az angol kormány politikáját, mint beavatkozást Amerika belügyeibe. Ezután utalt a kínai polgárháború példájára, amikor az USA kormánya, amely támogatta és most is támogatja a Kuomintang-klikket, nem nyilvánította a Kínában küzdő felek egyikét sem agresszornak. Majd így folytatta: „Fontos az, hogy az agresszió fogalma nem alkalmazható a polgárháborúra. Éppen ez az elv jut szilárdan kifejezésre abban a meghatározásban, amelyet a Szovjetunió küldöttsége javasolt az agresszióra. Ezt jóváhagyta .a Népszövetség mellett működő biztonsági kérdésekkel foglalkozó bizottság, amelynek kötelékébe 16 állam képviselői tartoztak, közte az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország képviselői is. Ez az elv kifejezésre jutott abban a javaslatban is, amelyet a szovjet kormány most indítványoz az agresszió meghatározására. így tehát egészen világos, hogy a nemzetközi jog általánosan elfogadott elveinek, valamint a nemzetközi jogtudomány elveinek szempontjából alaptalan ostobaság bármiféle Dél-Korea "elleni „Észak-Koraeából kiinduló agresszióról" beszélni. Az a harc, amely Koreában az északkoreaiak és az északkoreaiakat megtámadó délkoreaiak közt folyik, polgárháború, amelyre egyáltalán nem alkalmazható az agresszió fogalma. Koreában agressziót az amerikai vezetp körök kezdtek és folytatnak, akik az „Észak-Koreából kiinduló agresszióra" vonatkozó szóbeszédekkel akarják elterelni a figyelmet a Koreában folyó amerikai intervencióról." A. J. Visinszkij ezután megbélyegezte az USA uralkodó köreinek mesterkedéseit. E mesterkedések célja, hogy elvesse a nemzetközi jognak mindazokat az általánosan elismert alapelveit és szabályait, amelyek gátolják az amerikai kormányt abban, hogy kártevő és terrorista tevékenységet valósítson meg az agresszív északatlanti tömb háborús tervei érdekében. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy annakidején, amikor az ENSz-közgyülés 6. ülésszakának napirendjére tűzték ki a béke és az emberiség biztonsága elleni bűncselekmények kódexének kérdését, az amerikai küldöttség igyekezett elérni, hogy a kérdést vegyék le az ülésszak napirendjéről. Tette ezt azért, mert a kódex elfogadása meggátolhatta volna, hogy az USA-ban elfogadják az 1951 október 10-i törvénynek a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok elleni felforgató és terrorista tevékenységre százmillió dollár kiutalását előíró módosítását. ,.Mit árul el ez a tény? — folytatta A. J. Visinszkij. — Elárulja azt, hogy az amerikai küldöttség minden esetben tiltakozik az ellen, hogy a közgyűlés olyan rendszabályokat fogadjon el, amelyek célja: megakadályozni a más országok elleni agresszív tervek valóraváltását. Ezek az urak egyik esetben az ellen tiltakoztak, hogy a közgyűlés megvizsgálja az úgynevezett „béke és | \ biztonság elleni bűncselekmények kódexének" tervezetét, a másik esetben ellene voltak az agresszió fogalma meghatározásának." A. J. Visinszkij rámutatott: az USA uralkodó körei félnek attól, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete meghatározza az agressziót, mert aas ilyen meghatározás megakadályozhatja bűnös tevékenységük folytatását. Az az álláspont, — mondotta A. J. Visinszkij —, amelyre az amerikai és angol megbízott, valamint az őket támogató más megbízottak az agresszió fogalmának meghatározásával kapcsolatban helyezkednek, egyébként miben sem különbözik kormányaiknak ebben a kérdésben már hosszú évek óta elfoglalt álláspontjától. A jelen ülésszakon tett nyilatkozataikban legfeljebb az az új, hogy még rosszhiszemübb, még gonoszabb indulattól fűtött érveket hoznak fel, s nem szégyenlik még a tények elferdítésót és meghamisítását sem." A szovjet küldöttség vezetője a továbbiakban foglalkozott az amerikai-angol tömb képviselőinek azokkal a kísérleteivel is, hogy valamilyen jogászi igazolást találjanak arra, miért ellenzik az agresszió meghatározásának elfogadását. Megmutatta, mennyire tarthatatlanok ezek az „érvek" és leleplezte, hogy járatlanok a nemzetközi jogban azok, akik ilyenfajta érveket hoznak fel az ENSz agresszor magva álláspontjának rejtegetésére. A. J. Visinszkij hangsúlyozta, hogy az agressziónak a szovjet küldöttség által adott pontos és világos meghatározása a nemzetközi jog és a nemzetközi együttműködés fejlesztésének ügyét. szolgálja, semmiféle kibúvót sem hagy az agresszorok cselekményei számára és lehetővé teszi e döntő fontosságú kérdés mielőbbi megoldását. A. J. Visinszkij bírálta az amerikai-angol tömb képviselőinek azokat a próbálkozásait, hogy ezzel az állítással próbálják rejtegetni az agresszív cselekményeket: „Midőn agresszió fenyeget, az államnak joga van önvédelem esetén elsőként támadni." Ez a meghatározás — mondotta A. J. Visinszkij — durva hiba. Ezt a meghatározást nem lehet másként értelmezni, mint az egyik fél katonai támadása jogának igazolását a másik fél ellen, önvédelem ürügyével. Ez az állítás gyökerében hibás, az agTesszor kezére jár, módot nyújt neki, hogy ilyenfajta hivatkozásokkal rejtegesse agreszsziv cselekményeit. Az agressziónak a szovjet küldöttség által előterjesztett meghatározásából világosan látható, hogy az „agresszió" fogalmának meghatározásában az agressziót meg nem indokoló körülményként kell felsorolni mindazokat a körülményeket, amelyekre agressziós ürügyként általában hivatkoznak. A Szovjetunió által előterjesztett meghatározás rámutat, hogy nemzetközi konfliktusban támadónak minősül az olyan állam, amely először hajtja végre a következő cselekmények egyikét: a) amely háborút üzen egy másik államnak; b) amelynek fegyveres erői, akár hadüzenet nélkül is, benyomulnak egy másik állam területére; c) amelynek szárazföldi, tengeri, Angol-amerikai vetélkedés az iráni olajért