Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-07 / 292. szám, vasárnap

1952 december 11 U J SZO 5 Véget ért a Szovjetunió IV. országos békeértekezlete VÄ Szovjetunió negyedik országos békeért«kezletének második napja Tito Londonba készül Titó dedinyei Feli ér Palotájá­ban nagy a sürgés-forgás: a fő­vezér Londonba készül! A folyo­sókon felsorakoztak az udvari szabók, hogy kiválasszák a leg­megfelelőbb öltözéket, amelyben Tito megjelenhet Londonban. De Titónak ne m felel meg egy ruha sem. Mogorván ül, má>T a tizen­negyedik szabót is kidobta a pa­lotából. — Micsoda oktalan népség — dünnyögi. — De hogyan is érte­nének az öltözködéshez, amikor nem tanulták meg a mi „ideoló­giánkat". Id e a „föideológuso­mat", az majd megmondja, mit kell felvennem! Behívták Mose Pijadet! A gör­nyedthátú lakáj feszengve áll meg gazdája előtt. — Azért hivattam, — mondja Tito — hogy ruhát válasszon nekem a londoni utamhoz. Na­gyon kényes vagyok erre, mert Churchillel fogok tárgyalni. Ügy becsülöm őt, akár az apámat. Churchill hozott össze először az Intelligence Service-szel, ő ala­pozta meg a pályafutásomat... De minek is mondom, hiszen úgyis tudja, maga is az angolok­nál kezdte. Pijad e sunyin mosolyog és bó­logat. — Igen, tisztában vagyok a dologgal. Ami pedig a ruhát il­leti, az valóban kényes kérdés. Aháiay gazda, annyiféle izlés. Az amerikalak például olyan ruhá­ban szeretik látni az embereiket, amilyenben dolgoznak. A múlt­kor például az egyik amerikai lapban láttam egy képet a fran­cia követség fogadásáról. A francia diplomaták lakáj-livrét viseltek, feleségeik pedig szoba­lánynak öltöztek. — Ez érdekes dolog ,.. — Igen, én is arra gondoltam, hogy méltóságod a rendes hét­köznapi öltözékben jelenhetne meg. — Abban a szennyes kötény­ben? — Hát... arra gondoltam, de ezt az ötletet mégis el kell vetni. Az amerikaiaknál jó lenne, de Londonban az mégis más. Az an­golok szeretnek előkelősködni. így hát a világoskék egyenruhát javaslom. Az bizonyára tetszeni fog az angoloknak. — Helyes, de van még egy probléma. Megfelel-e vájjon az angol szokásoknak, ha a felesé­gemet is magammal viszem? — Azt hiszem, megfelel, de miért akarja utaztatni Jovánka asszonyt is? — Miért? Magának, mint „fő­ideológusnak", ezt tudnia kelle­ne! A feleségem 28 éves, most vettem el júliusban és nem sze­retnék úgy járni, mint Gyurics, akinek a feleségét a szerbiai mi­niszterelnök elcsábította. A zág­rábi kongresszus óta mindig a mi erkölcseink járnak az eszem­ben ... — Hát igen, manapság nálunk senkinek a felesége nem lehet biztonságban. Ha Jovánk a aiz­szony el is utazik, ez semmikép­pen sem zavarhatja a tárgyalá­sokat. — Nem bizony, mert a tárgyalá­sok igen rövidek lesznek. Átve­szem az utasításokat és pénzt kérek. — Azért ígérni i s kellene va­lamit az angoloknak. Az egész meghívás azért van, mert Chur­chillék féltik a balkáni üzletei­ket az amerikaiaktól. Ha ezt ki­használjuk, több pénzt tudunk belőlük kifacsarni. — De mit szólnak majd ehhez az amerikaiak? — Attól nem kell félnj, az amerikaiak tudják, hogy hűek maradunk hozzájuk. — Honnan tudják? — Ismernek azok bennünket Tudják ugyan, hogy az angolok voltak az első gazdáink, de azt is tudják, hogy oda húzunk, ahol több a pénz. Egyelőre pedig az amerikai pénzeszsák jobban tele van, mint az angoloké. Sztojkovics Szlavko Egész Nyugat-Németország dolgozói tiltakoznak a háborús szerződések ratifikálása ellen December 3-án a Szovjetunió ne­gyedik országos békeértekezletének délutáni ülésén először Darja Szmir­nova sztahanovista fonónő, a mosz­kvai „Trjohgornaja Manufaktúra" textilkombinát dolgozója szólalt fel. — Büszkeség tölti el szívemet, — mondotta a kiváló fonónő, — hogy Moszkvából, ebből a dicső városból hangzik fel új erővel a felhívás a béke megvédésére. Mi szovjet em­berek harcolunk a békéért azzal, hogy hazánkban több mint 117 mil­lió ember Irta alá a Béke Világta­nácsnak az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését követelő felhívását. Békeharcunknak szerves része az, hogy a ezovjet küldöttség konkrét javaslatokat terjesztett elő az ENSz közgyűlés VII. ülésszakán a koreai hadmüveletek befejezéséről, az új világháború kitörésének meg­akadályozására, a béke és a népek közötti barátság erősítésére irányuló intézkedésekről. A mi békeharcunk a szovjet emberek millióinak alkotó munkája, akik hatalmas vízierömü­veket, csatornákat, öntözőrendszere­ket, új üzemeket és gyárakat, isko­lákat és lakóházakat, könyvtárakat és szanatóriumokat építenek. A küldöttek melegen fogadták SLZ emelvényen megjelenő világhírű or­vost, Vladimir Filatov akadémikust. Filatov akadémikus beszámolt a szov jet orvostudomány újabb eredményei­ről és hangsúlyozta, hogy a beteg­ségek ellen küzdő szovjet tudósok célja az emberiség egészségének és jólétének szolgálata. Nagyezsda Parfjonova, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának el­nökhelyettese a következőket mon­dotta felszólalásában: — A szovjet asszonyok lelkesen üdvözlik a népek békekongresszusát, hiszen tudják, hogy a békeharc leg­fontosabb feladatuk, szent köteles­ségük. Mi szovjet asszonyok — foly­tatta — azt mondjuk, hogy szívetek legyen telve elszántsággal. Azok, akik a békéért és gyermekeik boldog, eágáért harcolnak, mindig erősebbek, mint a hódítók és a gyilkosok. Az értekezlet résztvevői lelkes tapssal helyeselték Parfjonová szavait. A karéi-finn nép küldötte, A. Lut­ta biológusnő kijelentette, hogy a szovjet tudósok minden erejüket a betegségek elleni harcra fordítják, tanulmányozzák a láthatatlan ellen­ségeket, a vírusokat és a bacilluso­kat, hogy megmentsék az emberisé­get a betegségektől. Ezalatt a töke zsoldosai tenyésztik a fekete halált, hogy tömeges emberirtásra alkal­mazzák. Ezután az úttörők küldöttsége üd­vözölte a kongresszust. Az úttörők küldöttsége vörös selyemzászlóval és a békeharc nagy vezérének, J. V. Sztálinnak arcképével lépett a te­rembe. A küldöttség a teremben lé­vők viharos tapsa mellett adta át az értekezlet résztvevőinek a Szovjet­unió legfiatalabb nemzedékének lel­kes üdvözletét. Galja Kulakova az út­törők nevében kijelentette, hogy a szovjet gyermekek jótanulással har­colnak a békéért. Viktor Ambarcumjan, az örmény SzSzK Tudományos Akadémiájának elnöke emlékeztetett arra, hogy nem­régen angol-amerikai katonai képvi­selők jártak Szovjet-Örményország határa közelében, majd így folytatta: „Azt kérdem Anglia és Amerika egy­szerű polgáraitól, tudósaitól és mű­vészeitől, tudják-e, hogy milyen cél­lal küldik kormányaik tábornokaikat déli határainkhoz, amelyek sokezer kilométernyi távolságra vannak Amerikától és Angliától? Biztos va­gyok abban, hogy pusztán a kérdés feltevése is sok angol és amerikai polgárt meggyőz arról, hogy kormá­nyaik agresszív kalandortervei már túlságosan messzire mentek." • December 4-én Moszkvában véget ért a Szovjetunió IV. országos béke­értekezlete. Ezen az értekezleten a szovjet dolgozóknak több mint ezer képviselője vett részt. Az értekezlet­ről az egész világba sugárzott a szov­jet nép hatalmas hangja, amely béké­ben és barátságban akar élni a világ Valamennyi nemzeteivel. A december 3-i délutáni záróülésén az Ivan Petrovszkij akadémikus „A szovjet nép a béke megőrzéséért és megszilárdításáért folytatott harc­ban" című beszámolójával kapcsold tos vita véget ért. Tkadlena Jekaterina Podsoiliajeva az ivanovi körzet textílmunkásainak munkasikereiről beszélt. Tavaly ezek a munkások az országnak terven fe­lül 17 millió méter szövetet adtak és a mult év tíz hónapja alatt majdnem 12 millió métert. A textilüzemek a legkorszerűbb önműködő szövőgépek­kel és korszerű fonógépekkel vannak ellátva. Óriási gondot fordítanak a textilmunkások életére. A textilmun­kások és a családjaik számára szá­mos új lakóházat, klubot, bölcsödét és óvódát építettek. A szovjet mun­kásnők az ivanovi textilmunkások nevében Anglia, Franciaország, Amet rika, Japán, India és Egyiptom tex­tilipari dolgozóihoz, valamint az egész világ anyáihoz fordulnak és felhívják őket, hogy húzzák keresz­tül az imperialisták bűnös számítá­sait, emeljék fel haragos tiltakozó hangjukat a gyermekgyilkosok — a háborús gyujtogatók — ellen. A Szovjetunió északkeleti részében lévő távoli Jakutszkából Moszkvába jött Alexandr Jegorov. Jegorov el­mondja, hogy Jakutszk, amely a cá­rizmus alatt a kényszermunkák és a száműzetés, a babonák és a tudatlan ság vidéke volt, a szovjet évei alatt virágzó ipari-, agrárköztársaság lett. A jakut mezőgazdaság a technikai felszerelés terén sokkal magasabb fokon áll, mint némelyik európai or­szág. — Boldog életünket a nagy orosz nemzetnek és a Szovjet Köztársasá­gok többi testvérnemzeteinek kö­szönhetjük, — mondotta Jegorov. Ezután Alexandr Geraszimov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiá­jának elnöke lépett az emelvényre. — Mi, szovjet művészek — jelentette ki Geraszimov — egész alkotásunkat, minden gondolatunkat a nagy szov­jet népnek, a nemzetek közötti ba­rátság megszilárdítása ügyének szen­teljük. Felhívom az egész világ ha­ladó művészeit, hogy egyesítsék erői­ket, tehetségüket, munkájukat a szent békeharcban. Akakije Chorava felszólalásával ért véget az Ivan Petrovszkij akadé­mikus beszámolójával kapcsolatos vita. A vitában az értekezletnek 85 küldöttje vett részt. Az értekezlet számos üdvözletet kapott a Szovjetunió dolgozóitól, va­lamint a külföldi békehívek szerve­zeteitől. A szovjetország különböző városaiból és falvaiból érkezett leve­lek és táviratok a szovjet nép mun­kasikereiről szólanak. A szovjet em­berek biztosítják az értekezlet kül­dötteit, hogy minden erejüket az egész világ békéjének megszilárdítá­sára szentelik és felhívják a béke összes barátait, hogy legyenek ébe­rek, egyesítsék erőiket az új háború veszélye elleni harcban. A Béke Vi­lágtanácshoz érkezett távirat meg­győződését fejezi ki, hogy az értekez­let sikeres lesz és azt mondja hogy minden becsületes ember forró kö­szönetét fejezi ki a szovjet népnek azért a nagy erőfeszítésért, amelyet a béke megőrzésének és megszilár­dításának szentel. Az értekezletnek forró üdvözletet küldött Kínából a nemzetközi Sztálin békedíjjal kitüntetett Kuo Mo-zso. Ugyancsak üdvözletek érkez­tek a konferenciához Magyarország­ból, Lengyelországból, Bulgáriából, Albániából, Romániából és más or­szágokból. • Az értekezlet résztvevői ezután megválasztották a békehívek szovjet bizottságát. A bizottságba egyhan­gúlag 127 személyt választottak. Kö­zöttük vannak a termelés újítói, élen­járó kolhozdolgozók, a szovjet tudo­mány és kultúra kiváló képviselői. A konferencia résztvevői ugyan­csak egyhangúlag megválasztották az 50 tagú küldöttséget a népek bé­kekongresszusára. A konferencia elfogadta a népek békekongresszusára delegált szovjet küldöttség mandátumát. A mandá­tum kimondja, hogy a IV. országos békekonferencia megbízza a szovjet küldöttséget, hogy hangsúlyozza a szovjet nép elszántságát a béke ügyé­nek megvédésére és készségét, hogy mindazokkal együtt akar dolgozni, akik őszintén óhajtják a háború el­hárítását, a nemzetek közötti barát­ság megszilárdítását és az egyes or­szágok közötti gazdasági és kultúrá­Iis kapcsolatok kibővítését. A szovjet küldötteket megbízzák, hogy hagyja jóvá a Béke Világtanács tevékenységét, amely a békehívek mozgalmának fejlesztésére és meg­szilárdítására irányul és amely fon­tos szerepet játszik a háború elhárí­tására folytatott harcban. Továbbá megbízást nyernek, hogy támogassák a nemzetek nemzeti függetlenségé­nek és szuverenitásának védelmét, ami a béke megőrzésének és megszi­lárdításának egyik legfontosabb fel­tétele, foglaljanak állást amellett, hogy az összes nemzetek területének biztonsága és érinthetetlensége bízta, sítva legyen, hogy minden nemzet szabadon választhassa életmódját és hogy az egyenlőség alapján nagymé­retű gazdasági és kulturális együtt­működés létesüljön a nemzetek kö­zött, követeljék a koreai háborús agresszió megszüntetését, a nemzet­közi egyezmények betartása alapján a gyors fegyverszünet megkötését és az összes külföldi csapatok visz­szavonását Koreából, határozottan ítéljék el a baktériumfegyverek al­kalmazását az amerikai agresszorok által, valamint az emberek tömeges kiirtásának szörnyű eszközeinek al­kalmazását, követeljék a bakté­rium-, atom- és vegyi fegyverek, valamint más tömegpusztító eszkö­zök eltiltását és követeljék, hogy azokat a személyeket, akik bűnösek ily eszközök alkalmazásában, szigo­rúan felelősségre vonják, tartsanak ki amellett, hogy a nemzetek egyhangú akaratát, az öthatalmi békeegyez­mény megkötését valósítsák meg és emellett tartsák szem előtt, hogy a békeegyezmény megkötése megte­remti a nemzetek közötti tartós bé­ke . biztosításának, a fegyverkezés csökkentésének és az összes vitás nemzetközi kérdések békés úton való megoldásának előfeltételeit. Amikor a bonni szövetségi gyű­lés megkezdte második olvasásban a háborús szerződések ratifikációs vitáját, Nyugat-Németország lako­sainak küldöttei felkeresték a par­lamentet. Be akartak jutni meg­választott képviselőikhez, hogy ki­.fejezzék tiltakozásukat, követelik, vegyék le a napirendről a háborús egyezmények tárgyalását és tegye­nek lépéseket a Német Demokrati­kus Köztársaság népi kamarájával megkezdett tárgyalások folytatásá­ra. Lehr terrorrendörsége feltartóz­tatta a dolgozók küldötteit. Ami­kor az egyik küldött azt kérdezte: nem beszélhetne-e telefonon vala­mely képviselővel, a ' rendőrök ezt válaszolták: »Az ilyen csőcselék számára itt nincs telefonösszeköt­tetés.® »A parlamenti Gestapo«, — ahogy a német nép ezeket a terrorlegé­nyeket nevezei — minden mester­kedése ellenére a küldöttségek mégis bejutottak az épületbe. Ek­kor brutálisan megtámadták őket. A nőket és a gyermekeket meg­verték, a küldöttségek két tagját letartóztatták. Többen megsérül­tek. A lakosság egyik képviselője így kiáltott fel: »Ez már a külön­szerződés®. A bonni belügyminisztérium uta­sítására Bonn környékén és Észak­raj,na-Wesztfáliában riadókészült­ségbe helyezték a rendörcsapato­kat, hogy szükség esetén erőszak­kal elfojthassák a háborús szerző­dések ellen tiltakozó tömegakció­kat. A terror ellenére a dolgozók egész Nyugat-Németországban fel­háborodottan tiltakoznak a hábo­rús különszerződés ellen. Hamburg különböző városrészei­ben szerdán az esti órákban az if­jak és leányok fáklyásmenetben tüntettek. Felhívást intéztek a szövetségi gyűlés képviselőihez, hogy feltétlenül utasítsák el a bon­ni és párizsi szerződéseket. Transz­parenseiken a következő felírat állt: »Le a különszerződéssel®. »Le Adenauerrel.® A tüntetők mellett elhaladó járókelők nagy tapssal üdvözölték a jelszavakat. A hamburgi kikötőben szociál­demokrata munkások aláírásokat gyűjtöttek a háborús szerződések ratifikálása elleni tiltakozásra. Egy fiatal szociáldemokrata niunkásnö rövid idő alatt 70 aláírást gyűjtött a szövetségi gyűléshez intézendő felhívásra. Nürnberg számos nagyüzemében a szociáldemokrata, kommunista, kereszténypárti és pártonkívüli munkások közös tiltakozó akció­kat indítottak a háborús különszer­ződés és az európai hadseregről szóló szerződés második és harma­dik olvasása ellen. Több üzemben küldötteket választottak, akik Bonnba utaznak, hogy közöljék a képviselőkkel: a nürnbergi dolgo­zók a háborús szerződések elutasí­tását követelik. Többszáz munkás írta alá azt a petíciót, amelyen a háborús szerződések ratifikálása he­lyett a német kérdés békés megol­dását követelik. A mannheimi Daimler-Benz­müvek üzemi tanácsa Ehlers szö­vetségi gyűlési elnökhöz intézett táviratában követeli: azonnal ve­gyék le a szövetségi gyűlés napi­rendjéről a különszerződést és az európai hadseregről szóló szerző­dést. Csütörtökön reggel 9 órakor folytatták a ratifikálási vitát a bonni szövetségi gyűlésben. Az el­ső szónok Wahl CDU képviselő volt, aki ismertette az Adenauer­klikk hazaáruló állásfoglalását. Második szónokként Arndt szociál­demokrata képviselő beszélt. Mind az Adenauer koalíció, mind a szo­ciáldemokrata párt szónoka azt a taktikát követte, hogy agyonma­gyarázza a szerződést. A csütörtöki ülés megnyitása után egy szakszervezeti küldöttség kért bebocsátást a szövetségi gyű­lés épületébe, hogy a szövetségi gyűlés olyan képviselőivel beszél­hessen, akik szakszervezeti tagok. A küldöttség fel akarta szólítani ezeket a képviselőket, hogy foglal­janak állást a háborús szerződések ellen. A rendőrség durva erőszak­kal megakadályozta a küldöttséget, hogy belépjen a parlament épüle­tébe. Norvég küldöttség a népek békekongresszusára Norvégia különféle köz- és szak­szervezeted elhatározták, hogy kül­dötteket küldenek a népek béke­kongresszusára. Elsősorban kijelöl­te küldötteit a békehívek bizottsága, amely magában egyesíti a pacifista szervezeteket és Oslo város fém­munkásainak szakszervezete is kül­dötteket küld a kongresszusra. Koreai hadiieíentés A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének fő­parancsnoksága jelenti december 5-én: A néphadsereg egységei és a kí­nai népi önkéntesek az elmúlt nap folyamán az amerikai-brit inter­venciósokkal és liszinmani csapa­tokkal eddigi állásukban folytattak harcokat. A légelhárító csapatok és az el­lenséges repülőgépekre vadászó re­pülök 2 ellenséges repülőgépet le­lőttek és 6 repülőgépet, amelyek békés lakótelepeket bombáztak, megrongáltak.

Next

/
Thumbnails
Contents