Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-06 / 291. szám, szombat

440 III SZO 1952 december 7 A szovjet polgárok alapvető Jogai A Szovjet ember ereje Irta: GEORGIJ MDIVANI A Sztálini Alkotmány a szovjet polgároknak olyan jogokat és szabadságot adott, amelyek nincsenek és nem Is lehetnek meg egyetlen kapitalista országban sem. Ehhez járul még az is, hogy a Sztálini Alkotmány nem tartalmaz semmiféle fenntartást és korlátozást a kinyilatkoztatott jogokkal kapcsolatban, míg a, kapitalista országok alkotmányában a korlátozások és fenntartások egész sorát találhatjuk meg. Sőt. mi több, a Sztálini Alkotmány a polgárok jogait felsoroló cikkelyeiben azonnal rámutat arra is, hogy mivel biztosítja ezeknek a jogoknak a megvalósítását. Ezt nem találjuk meg egyetlen burzsoá alkotmányban sem. A jogoknak a valóságban, az életben való biztosítása — természetesen a legfontosabb. Sztálin elvtárs a Szovjetek VIII. rendkívüli Össz-szövetségi Kongresszusán tartott nagyjelentőségű beszédében rámutat azokra a változásokra, amelyek szükségessé tették az 1924-ben életbelépett Alkotmáríy megváltoztatását. Felsorolja azokat a változásokat, amelyek a Szovjetunió életében 1924töl 1936-ig terjedő időszakban végbementek. E változások lényege az, hogy 1921-ben a Szovjetunió az új gazdasági politika első szakaszában volt, amikor a szovjethatalom a szocializmust minden eszközzel fejlesztette, de megengedte a kapitalizmus bizonyos felelevenedését. Számított arra, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer közötti versenyben megerősödik a szocialista rendszer, a szocializmus hadállásai megerősödnek és kiharcolják a kapitalista elemek felszámolást és betetőzik a szocialista rendszernek, mint a népgazdaság alaprendszerének győzelmét. 1936 ezzel szemben, amikor a Szovjetunió a »NEP« utolsó időszakát élte, azaz a NÉP« végét, már a kapitalizmus teljes felszámolásának időszaka volt a népgazdaság minden ágában. Ez azt jelentette, hogy a Szovjetunióban gyökeresen véget vetettek az ember ember által való kizsákmányolásának, megszilárdult a munka és a termelőeszközök szocialista tulajdona, mint a szovjet társadalom megingathatatlan alapja. Egyidejűleg e. változásokkal, amelyek a Szovjetunió gazdasága terén végbementek, nekik megfelelően megváltozott a szovjet társadalom osztályösszetétele is. Eltűntek a kizsákmányoló osztályok mind a falvakon, mind az ipar területén, eltűntek a kereskedők és spekulánsok az áruforgalom területén. Hegmaradt a munkásosztály, megmaradt a parasztok osztálya, megmaradt az értelmiség. A Szovjetunió társadalmi életében végbement változásokról nem nyújtanánk teljes képet, ha nem beszélnénk a Szovjetunióban élő nemzetek egymáshoz való viszonyáról. A Szovjetunióban, mint ismeretes 60 különféle nemzet nemzetiség és népcsoport egyesült A szovjetállam népeinek egymáshoz'" való viszonya a Szovjetunióra nézve elsőrangú fontosságú kérdés. 1922-ben alakult meg a Szovjetunió első szovjet kongresszusán a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a szovjet népek egyenjogúságának és önkéntes egyesülé- I sének elve alapján. Az azóta 1936ig eltelt idő alatt a sok nemzetiségű állam megalakításának a kísérlete, a szocializmus alapján teljesen sikerült a Szovjetunióban és ez kétségtelen győzelme a leninisztálini nemzetiségi politikának. E győzelem magyarázata Sztálin elvtárs szavai szerint i »az, hogy nincsenek kizsákmányoló osztályok, amelyek fő szervezői voltak a nemzetek egymásközti viszályainak, az, hogy nincs kizsákmányolás, amely a kölcsönös bizalmatlanságot ápolta és szította a nacionalista szenvedélyeket; az hogy a munkásosztály van hatalmon, amely minden elnyomás ellensége, és hűséges hordozója a nemzetköziség eszméjének; az, hogy a népek valóban kölcsönösen segítik egymást a gazdasági és társadalmi élet minden területén; végül az, hogy fellendült a Szovjetunió népeinek nemzeti kultúrája, amely formájára nemzeti, de tartalmára szocialista. Mindezek és más ezekhez hasonló tényezők oda vezettek, hogy a Szovjetunió népeinek képe gyökeresen megváltozott, eltűnt náluk a kölcsönös bizalmatlanság érzése, kifejlődött a kölcsönös barátság érzése és ilymódon megalapozódott a népek igazi, testvéries együttműködése, az egységes szövetségi állam rendszerében.® Az új Alkotmány tervezetének összeállításában az Alkotmányelökészítö Bizottság abból indult ki,' hogy az Alkotmányt nem szabad összetéveszteni a programmal. A prpgramm arról beszél, ami még nincs megvalósítva és amit még el kell érni, ki kell harcolni, az alkotmánynak pedig arról kell beszélnie ezzel ellentétben, ami már megvan, amit a jelenben elértek és kiharcoltak. A programm a jövőre vonatkozik, az alkotmány a jelenre. A burzsoá alkotmányok viszont rendszerint abból a meggyőződésből indulnak ki, hogy a kapitalista rendszer megingathatatlan. Ez a burzsoá alkotmányoknak föalapja; a kapitalizmus elve tehát az, hogy a föld, az erdő, a gyár és a többi munka és termelőeszköz magántulajdon, az, hogy az ember az embert kizsákmányolja, az, hogy kizsákmányolók és kizsákmányoltak léteznek. A Szovjetunió új Alkotmánya a kapitalista rendszer felszámolásának tényéböl indul ki abból, hogy a Szovjetunióban győzött a szocialista rendszer. A Szovjetunió új Alkotmányának fö alapját a szocializmus elvei, a szocializmusnak már kivívott és megvalósított legfőbb pillérei alkotják: a föld, az erdők, a gyárak, és egyéb termelő szerszámok és eszközök szocialista tulajdona a kizsákmányolás és a H^sákibányoló osztályok fels^pv.'*-;* a többség nyomorának és a k > bbség fényűzésének felszámolása, a munka•nélkül'séf; felszámolása; a munka mint minden munkaképes polgár kötelessége és becsületbeli ügye

r e tétel szerint: »Aki nem dolgozik, az ne is- egyék«. Minden polgárnak joga van ~ a biztosított munkára, a pihenésre, művelődésre, stb. Amikor a szovjet ember kimondja azt a csodálatos és hatalmas szót. hogy Ml. szeme előtt kitárul a szocializmus országának végtelen területe és megjelenik előtte ennek az or szágnak kétszázmillió fia és leánya, akik egyként fognak hozzá oltjon nagy és hősies ügy teljesítéséhez, amilyenre még nem volt példa *az emberiség történelében Mi — ez a szó jelenti az oroszokat is. az ukránokat is a középázsiai sztyeppék és kaukázusi hegyek lakóit, a bjelorusszokat és a Balti-tenger menti köztársaságok embereit. Mt — ez az egész szovjet nép egyként ... Egyként, bánatban és örömben egyaránt .. , Egyként akkor is, amikor a Haza felett halálos veszély lebegett és akkor is, amikor a Haia felett ünnepi zene hangja zengett s az eget üdvlövések dörgették, amelyek a háború frontján és a felszabadult munka frontján elért győzelmet ünnepelték A legnagyobb és legkisebb, legjelentéktelenebb ügyben is, amelyet az ön tudatos szovjet ember kitervel és megvalósít. benne kell lennie ennek. Min denbe be kell hatolnia —. mintha az ország gazdájának átható, tudást szomjazó tekintete lenne. Ez a rendeltetése, kötelessége, szükségszerűségeÉs mindegyikünk, minden szovjet ember meg van győződve róla. hogy nem csak annyit érünk el munkánkkal, amennyit a terv előír, hanem többet. Sokkai többet, hiszen mi hozzászoktunk ahhoz, hogy csodáltat műveljünk, amikor teljesítjük a terveket és megszázszorozzuk eeeket a csodákat, amikor túlteljesítjük őket, hozzászoktunk ahhoz, hogy az idő előtt járjunk és a természetet, a technikát, a tudományt. a kultúrát a dolgozók érdekében használjuk fel. —. A brandenburgi kapunál leszünk! — Kitűzzük a győzelem zászlaját Berlinre! — mondották a szovjet emberek 1941 nehéz nap1 jaiban, amikor az ellenség még szívünk felé, Moszkva felé hatolt, amikor tűzvész pusztította Ukrajna, Bjelorusszia és a Baltikum városait, és falvait. De mí akkor is hittük, hogy eljön a megtorlás és a győzelem örömteli napja, hogy eljutunk Berlinig és átlyuggatott vörös hadilobogónk büszkén fog lengeni a Reichstag felett. Ezzel a hittel véste magát bele Gasztello lángbaborult repülőgépével az ellenség páncélos oszlopaiba, utat nyitva támadó csapatainknak. Ebben a hitben tapasztotta be mellével az ellenséges lőrést Alexandr Matroszov, utat nyitva zászlóalja támadásának. Ebben a hitben énekeltek kivégzésük előtt harci dalokat Krasznodon ifjúgárdistái. Ebben a hitben úszta át a Dnyepert, a Dnyesztert és az Oderát-, fergetegszei'ü ellenséges tűzben — sokszázezer katona és tiszt, a fenevad barlangját ostromolva. Ebben a hitben szabadították fel a győztes Szovjet Hadsereg csapatai a fasiszta elnyomás alól Európa sok országát, amelyek a történelmi fejlődés új útjára, a szocializmus útjára léptek. A jég közé saorult halász a tudományos dolgozik a bajbajutott ex pediciós, a magános vadász megsebesült a távoli tajgán a medvével vívott szemtől-s.rembeni küzdelemben — mind tudja, hogy a szovjet emberek nem hagyják őket cserben. Felkutatásukra sok tíz repülőgép röppen a magasba, hatalmas jégtörők úsznak a, tengeren, a levegőben zúg a szovjet rádióállomások őket kutató jelzéce, megtalálják őket boldog országunkban, a nagy optimizmus országában. ,.A szovjet népet nem fenyegeti semilyen marshallizálás — mondotta Malenkov elvtárs — nem fenyegeti az életszínvonal csökkenésének, a reálmunkabér csökkenésének állandó korbácsa, amint az a kapitalizmus országaiban történik A szovjet nép felett nem lebeg Damoklesz kardiaként a nyomor és a munkanélküliség veszélye, - ellenkezőlo" a Tanácsok országában minden dolgozónak megvan a lehetősége arra, hogy emelje életszínvonalát." Alexandr Csutkih, a krasznoholmi gyapjúfeldolgozó kombinát segédmestere, Vaszilij Matrozov cipő gyári szabász, Praszkovja Angelina, Grigcrij Evdocsenko és Ivan Sapkij traktorbrigádvezetök, Nyikolaj Roszikszij, a „Kaliber"-gyár mestere és sokezer élmunkás és kolhozista a dicső akadémikusokkal, az irodalom és a művészet mestereivel együtt az ország népszerű, szeretett emebereivé váltak. A szocialista munka sokezer hőse, a gabona., a hús-, a cukor-, a szölóbőség harcosai megérdemelten viselik mellükön az Aranycsillag-ot országunk legkiválóbb embereinek jelét. Gabonatermelök — oroszok, ukránok, bjelorusszok, a balti országok emberei... Grúzia citromültetvényeinek és hatalmas szőlőinek mesterei... a középázsiai köztársaságok és Azerbejdzsán gyapottermelői. .. tiszteletben álló juhászok, pásztorok... a répaültetvények mesterei... fejönők, traktoristák, kombájnkezelök — ők azok az emberek, akik tudósainkkal, akadémikusainkkal vállvetve átalakítják a természetet, megteremtik a mezőgazdasági termékek bőségét, virágzó kertté alakítják a szocializmus országát!... A munkás a gépnél, a kolhozista a mezőn, a tudós a laboratóriumban arra törekszik, hogy olyasmit cselekedjen, amit eddig még senki a világon nem cselekedett. Arra törekszik, hogy ügyének újítójává váljék, túlhaladja az eddig fennálló összes normákat, új búzát, kaucsukfajtát termesszerf, új géptípusokat termeljen. Üj típusú repülőgépeket, motorokat, gépeket, kombájnokat készíteni... új energiaforrásokat, értékes ásványokat felfedezni, a termés növelésének újabb módszereit megtalálni — ez a szovjet ember * titkos gondolata, mindennapi gyakorlati problémája. Mi nem csodálkozunk azon, hogy a szerszámkészítő munkás vagy a lentermelö kolhozista nö előadásokat tart módszeréről az egyetemek tanárainak és diákjainak. Mi nem csodálkozunk azon, hogy a távoli falvakban villanyfény világít, hogy a kolhozisták új kőházakban laknak, a hosszú téli estéken rádiót hallgatnak és a legújabb regényeket és verseket olvassák saját könyvtárukból, nem csodálkozunk azon, hogy szemünk láttára szűnik meg a város és a falu év. százados ellentéte. Mi nem csodálkozunk azon, hogy munkásaink éš kolhozistáink olyan szakértelemmel vitatják meg a nemzetközi helyzet kérdéseit, mint ahogy csak az arra tapasztalt politikai és állami tényezők képesek. Mi nem csodálkozunk azon, hogy a sivatagban, a kopár földön kinőnek a szocialista ipar óriásai, amelyeket fiatal kertek szegélyeznek, nem csodálkozunk azon. hogy a Nagy Honvédő Háború után a romokból új városok, falvak, új gyárak és üzemek nőnek ki, amelyek hatalmasabbak és tökéletesebbek, mint a háhnrú előttiek. Mi nem csodálkozunk azon, amiKi >r sok százezer kolhozista szerszámával kimegy a mezőre és kollektív munkával olyan hatalmas öntözöcsatornákat készít, amelyekhez hasonlót nem ismer a történelem, és nem csodálkozunk azon, hogy bő vizek élesztik fel az évszázadokon át halott sztyeppét és a sivatag helyén virágzó gyümölcsöskertek, ringó búzamezők és hófehér gyapottáblák nőnek. Mi nem csodálkozunk azon, hogy Moszkva vidékén illatos micsurin' szőlő érik és észak kertjeiben a kolhozisták húsos, édes cseresznyét szednek le a fáról. Mi nem csodálkozunk azon, hogy a legdélibb növény, a teabokor, a teaültet/ények mesterei és a biológusok fáradhatatlan munkájának eredményeképpen Grúzia feketetengeri partjairól fokozatosan északra kúszik és a tea már megnő a krasznodári vidék körengetegeiben is. Mi nem vsodálkozunk azon, hogy parasztküldöttségek érkeznek hozzánk a világ különféle országaiból. Meglátogatják kolhozfalvainkat, csodálkoznak az elért eredményeken, megtanulják kolhozistáinktól, hogyan kell növelni a termést., hogyan kell megszervezni a kollektív munkát — boldogságunk és gazdagságunk alapvető biztosítékát — megtanulják, milyeneknek kell lenniök, hogy országunk szabad polgáraivá váljanak. Mi nem csodálkozunk akkor sem, mikor az újságokban olvassuk a Szovjet Távirati Iroda jelentését, hogy hazánk atomfegyver rel rendelkezik. A mi legerősebb, leghatalmasabb fegyverünk Marx, Engels. Lenin és Sztálin eszméinek a nagy osztályharcokban kipróbált fegyvere Ez a szovjet nép és szovjet állam „titkos" ereje, amit mi senki elöl sem rejtünk el és jogosan büszkélkedünk vele. Szilárdan hisszük, hogy kommunista társadalomban fogunk élni. amelynek élő palántáit már el is ülteuük. Ez az életigenlő hit, öz a mindent legyőző optimizmus — a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége polgárának alaptulajdonsága. Mert a szovjet ember szereti hazáját és hisz a Haza államrendjének hatalmasságában; szereti alaptörvényét — a Sztálini Alkotmányt, amelynek jogaival egyformán él a kolhozista, a miniszter, a akadémikus, a munkás, a pásztor és ^ Szovjet Hadsereg tábornoka, szereti vezérét, büszkeségét — Sztálin a'vt.ársat és hisz az ő bölcs, előremutató szavaiban és nasy. az egész emberiség javát szolgáló tetteiben. A burzsoá alkotmányok abból indulnak ki, hogy a társadalom egymással ellentétes osztályokból áll, vagyonos és' vagyontal&n osztályokból, és bármilyen párt jutna hatalomra, a burzsoá állam vezetésének a burzsoázia kezében kell lennie és az alkotmányra azért , van szükség, hogy megszilárdítsa a vagyonos osztályoknak előnyös társadalmi rendet. A burzsoá alaptörvényekkel ellentétben a Szovjetunió alkotmányának alapját az képezi, hogy a társadalomhaji nincsenek többé ellentétes osztályok, hogy a társadalom két egymás iránt baráti osztályból munkásokból és parasztokból áll és hatalmon a dolgozók vannak és a társadalom állami vezetése a munkásosztálynak, mint a társadalom élenjáró osztályának a kezében van. A Sztálini Alkotmány megszilárdítja a dolgozók számára előnyös társadalmi rendet. A burzsoá alkotmányok hallgatólag abból idulnak ki, hogy nemzetek és fajok nem lehetnek egyenjogúak, hogy vannak teljesjogú és nem teljesjogú nemzetek. Söt, még ezenkívül a nemzeteknek és a fajoknak egy harmadik kategóriája is létezik még pedig a gyarmatokon: a gyarmati népeknek még kevesebb a joguk, mint a nemteljesjogú nemzeteknek. A burzsoá alkotmányok alapjukban véve nacionalista alkotmányok, vagyis uralkodó nemzetek alkotmányai. A Szovjetunió új alkotmánya ezekkel ellentétben mélységesen internacionalista. Abból az elvből indul Isi, hogy minden nemzet és faj egyenjogú; hogy bőrszín, vagy nyelv különbsége, a kultúrszínvonalnak, vagy az államfejlődés színvonalának különbsége, vagy bárminő más különbség a nemzetek és fajok között nem lehet alap arra, hogy igazolja a nemzeti jogegyenlíítlenséget. Abból indul ki, hogy minden nemzetnek és fajnak egyforma jogokat kell élveznie a társadalom gazdasági, szociális, állami és kulturális élete minden szakaszán. A Sztálini Alkotmány további sajátossága a következetesen véghezvitt demokratizmus. A burzsoá alkotmányokban a deriiokratizmus jogokat és szabadságokat kiforgatják. Beszélnek egyenlő jogokról, de ugyanakkor hozzáteszik, hogy ez- nőkre nem vonatkozik, söt értelmiségi és vagyoni korlátozások is vannak benne. A Szovjetunió alkotmányának nincsenek ilyen fenntartásai, nem ismer aktív és passzív állampolgárságot. Nem ismer különbséget nők és férfiak között, vagyonosok és vagyontalanok között, képzettek és nem képzettek között. A szovjet állampolgároknak egyenlő állampolgári jogát nem hivatali állásuk vagy nemzeti származásuk, vagy vagyoni helyzetük állapítja meg, hanem személyes képességeik, vagy személyes munkáik. . Végül a szovjet Alkotmány hatodik sajátossága az, / hogy a szovjet állampolgároknak nem formális jogaik vannak, hanem biztosítva vannak megadott jogaik és biztosítva vannak azok az eszközök, amelyekkel ezek a jogok megvalósíthatók. Nemcsak leszögezi az állampolgárok egyenjogúságát, hanem biztosítja törvény formájában a kizsákmányoló rendszer felszámolásának tényét, az állampolgárok felszabadítását a kizsákmányolás alól. Nemcsak leszögezi a munkára való jogot, hanem biztosítja is azt, mert a szovjet társadalomban nincsenek válságok és megszűnt a munkanélküliség. Nemcsak törvénybe iktatja a demokratikus szabadságjogokat, hanem törvényhozási úton biztosítja az anyagi eszközöket megvalósításukhoz^ A Sztálini Alkotmány demokratizmusa nem »közönséges«, »széltében elismert« általános demokrácia, hanem szocialista demokrácia. T. >1.