Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-28 / 308. szám, vasárnap

4 ) m sto 1952 decmber 28 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG 1 Békesség a jóakaratú embereknek A jövő év első felében jelenik meg Ján Mareš kiváló cseh író „A győzelem útjára* című novella-gyűjteményének magyar fordítása, a »Naše Vojsko* kiadásában. A mű, amelyet Szőke Lőrinc fordított magyarra, rendkívül érdekes és tanulságos olvasmánya lesz nemcsak katonáinknak, lianem hazánk valamennyi dolgozójának, mivel a Szovjetunióban kiképzett csehszlovák katonai egység harcán keresztül mutatja be, hogyan született meg szabadságunk, az építő munka lehetősége. Az alábbiakban részletet közlünk a novellás kötetből. Karácsonyeste felé hajlik. Az alacsony fedezékben »Hindenburg-lámpa« ég — lapos gyertyák papírdobozkában. A hetes gránátos ezred katonái készülődnek a szentestére. Kicsomagolják a »reichből« kapott ajándékokat. A durva asztalon néhány apró karácsonyfa áll, amelyeket külön dobozokban küldtek ide, két-három pár kesztyű és egy sor lapos üveg magyar barackkal. ... wie schön sind deine Blätter ... dudorássza Puckel katona... deine Blä-ätter... Dúdol magában és a sok holmiból gondosan ügyes csomagot készít. így szépen, gyerekcsizmácska, fülvédős sapka göndör szőrméből és kis bunda. Ukrán báránybunda hímzéssel. Puckel felteszi a szemüvegét, megsimogatja őszülő bajszát és kedvtelve szétteregeti a bundácskát. Majd elgondolkodva és boldogan mormogja: — Nagy öröme lesz a kis Adolfnak biztosan! A bundácska majdnem új és meleg. A kölyök legalább nem idegenedik el tőlem. Gyerek ésszel is meg kell értenie, hogy az apja gondol reá. Mert esze már van. Márciusban lesz hat éves. Bárcsak vele lehetnék odahaza a fa alatt. Vagy legalább akkor, amikor megjön a csomag ... Csak néhány pillanatig ülhetnék velük. Egy nyurga frájter lebiggyesztette alsó ajkát, felülről Puckelra nézett és elvigyorodott: — Velük szeretnél lenni? Odahaza? Ha valamennyien olyan katonák lennénk, mint te vagy, akkor még nagyon hosszú ideig nem jutnánk haza. Negyvenhármat írunk és már az ötödik karácsonyt nem töltöm otthon. Negyvenegyben már egészen Moszkva alatt jártunk, idén pedig az ördög tudja, hova költözködünk a Dnyeper mögé. És kizárólag olyanok miatt vonulunk viszsza, mint te vagy, Azt mondja magáról, hogy a Führer katonája — s vagy félórát huzakodik egy vénasszonyai egy bunda miatt, amíg »megembereli« magát és egy sorozatot ereszt a testébe. öt gránátos nézett szemrehányóan Puokelra. _ Nem haboztam én agyonütni azt a vénasszonyt — védekezett Puckel, — csak a bundát sajnáltam keresztüllőni, fis az oroszokkal sohasem cicáztam. Mikor hadifoglyokat kísértem, tizenegyet puffantottam le közülük az úton. Ez is aztán nagy érdem — vigyorog a frájter, — a bajtársak foglyokat szereznek és Puckel úr az úton lelövöldözi őket. Ettől még nem kerülsz hamarosan haza. Puckel más irányba tereli a beszélgetést. — Amint megnyerjük a háborút, valami kisebb birtokot kérek DélUkrajnában. A kis Adolfomnak nem tesz jót a város. És itt olyanok a gyermekek, mint a makk, pirosak, egészségesek ... Kérek néhány muzsikot és gazdálkodni fogok. A frájter az órájára pillantott és ridegen mondta: — Nos, Puckel, fejezd be a csomagolást. felváltod Herbstet a gépfegyvernél! Puckel még felirta a címet, feltűrte köpenye gallérját és kilépett a frájter mögött a nedves estébe, j Herbst átnedvesedett bakkancsával | a hólében cuppogott és hangosan ; fújta az orrát. Amint Puckel egyedül maradt, ; még jobban begubódzott az átmei legedett köpenybe és a sötétbe bámult. — Különös karácsony — elmélj kedett magában, — fehér, csillogó ! síkság helyett ilyen latyak. Olyan a sötétség, mint a pokolban és reggel óta s^kad a havas eső. Lenn délen talán csak jobb lesz... Puckel hegyezni kezdte a tűiét. Valahonnan messziről rövid hangot hallott, mintha fémet koccantanának össze. Majd szikrát vélt látni. Csak akkorát, mint amilyen akkor keletkezik, ha csákánnyal kemény köre ütnek. A gépfegyver agyát vállához szorította és hosszú sorozatot lőtt kí a hang irányában Balról is leadtak egy sorozatot. A szomszédos őrszem is észlelhet valamit. — Mi a csoda lehet ott? — töpreng Puckel — talán csak nem csoportosulnak át ezek az oroszok? Ah, ebben az. istenítéletben bizonyára örülnek, hogy mi nem vállalkozunk semmire és veszteg ülnek lyukaikban. Meg aztán ma szenteste van és ők is megértik, hogy ta a az angyalok békességet hirdetnek a jóakaratú embereknek. Csak nem lesznek olyanok, hogy éppen ma támadjanak. Puckel távoli zörejt hallott. Éppen olyat, mint a nehéz gépkocsiké. Uj szalagot tett be a gépfegyverbe és egy sorozatta] végigpásztázta a távoli előteret. Nehogy az oroszok még azt találják gondolni, hogy mi itten alszunk. A zörej nem szűnt meg és Puckel a hang irányában újra lőtt. Nem látta, hova csapnak be sötétben a golyók, de megnyugtatta magát, hogy talán valakit mégis csak eltalált. így van ez rendjén, gondolta, karácsony estéjén gubbasszanak a lyukaikban ós ne rontsák el a békesség ünnepét. Meg aztán minél gyorsabban írtjuk őket, annál hamarább ülhet együtt ^Puckel a kis Adolffal a karácsonyfa alatt. Ezalatt a fedezékben kinyitották az üvegeket és Puckelon mulattak. Ez aztán a jó katonája Hitler Adolfnak! Ugy alkudozott ázz*

5! a vénasszonnyal, mint a vásáron amikor Mozsajszkban Szepp »iöomította« azt a komszomolkát, azt tanácsolta, hogy inkább öliék me°r azonnal. Mindig csak a kis Dolfiját emlegeti. Az egész idő alatt mindössze egy oroszt fogott el. azt is ájultan, hehehe s még ő akar birtokot Ukrajnában. A frájter elnevette magát, kifelé mutatott, ahonnan gépfegyverugatás hallatszott és ez* mondta: — Ez aztán ellátja a bajukat, mi ? Ha valaki kidugja a fejét mindjárt kaput. Puckel karácsonyi ajándékokat osztogat, ha, ha ... Nehéz gépkocsik érkeztek az erdőbe, eloltott lámpákkal. Az álcázó ponyvák alól, mezeket esőtőcsák tettek súlyossá, tüzérek ugráltak elő. — Tovább már j magunk fogjuk tólni az ágyúkat — hangzik » parancsnok suttogó szava. — Mit sem szabad sejteniök a fricceknek. Minden a meglepetései múlik. Ha sikerül gyorsan szétvernünk a védelmüket, jónéhámy ldlamétexrel jutunk előbbre... — S megint közelebb leszünk egy darabbal az otthonunkhoz — tette hozzá egy mély hang. A tüzérek nekidőltek a kerekeknek és a tarackok védőlemezeinek. Bizony, nehezen ment. A durvi. csizmák csak úgy csúsztfk a feláz t agyagon. / z emberek hátán össze vegyült az '-szadság a gallér mögé csurgó esővízzel. Az ázott készt; ükben még jobtan fáztak a fagycsípte kezek. A megdejadt köpenyek csak ügy gőzölögtek. A felderítő tiszt felvezette az üteget a kijelölt állásokba a szovjet tü írek közé. Gyorsan beásni! Az Elst cseh szlovák brigád tüzérei csákányt és lapátot raga<*t k. Csak mélyebben, mélyebben fz ágyúval. A lapát ugyan nem valami karácsonyi hangszer, de megvédi az életedet további karácsonyok számára... Bubububvbu ... v- vtott fel egy német gépfegyver. A tüzérek egészen ? földig görnyedtek. Ujabb soro^-.t. — Csak úgy célzás nélkül pásztáz a bitang. Ha gyakrabban fog ilyen kellemesen szórakozni, jól megizz dunk. — Ne dugjátok ki a fejeteket! Térdre, fiúk! Lapuljatok a földre. — Ilyen karácsonyestém bizony még nem volt... — Mi a suda nem tetszik neked? Te leszel a Jézuska! — Fuss o&ak az ajándékokért, ott vannak az erdőnél. A gépkocsivezetők majd segítenek. — Mit gondoltok, gyerekek, eg" év mul v a otthor leszünk? — Az rajtunk múlik hogy hogyan fekszünk bele. A jószándék megvan, tehát "í kell harcolnunk a békességet . — Odahaza betlehemem van, fe lette két angyal, akik egy szalagot tartana!: ezel a felírással: «Békes.cég a jószándékú embereknek:* és trombitálniak. Ugy gondolom, hogy segítek ma nekik egy kicsit. A friccek aligha hallják .£ a trombitálást... Kubora őrvezető nekilendült az utolsó csákányütésnek. Ekkor t csákány kicsúszott a kezéből. A német oldalról leadott sorozat alacsonyan fütyült el az állás fölött. Kubera felsóhajtott összeesett és legurult: — Lányok, lányok, vigyétek el Kuberát... Jesszusom, hiszen már nem léi élezik. Erre lányok, erre ... A lányok me£jörnyedve vitték el Kuberát, aki már tényleg nem lélekzett. S a német gépfegyvere tovább ugatott. Most már csak a híradósok voltak veszélyben, akik a hu-. zaltekeircsekkel futottak a megfigyelő helyek felé. A tüzérek már 1' ' ~nsá~ban voStak. Nos, már kezdődik. A zseblámpa kék fénye mellett mindenki az óra számlapját figyeli. Most! A katyur'k vörös sávoO-' ' szántják át az esős égboltot. Feldübörögnek a tarackok első so"tüzei is. A fricceknél égnii kezd. Jelzőrakéták szállr-k fel. De ez se tartott sokáig. Az irányzék oly tökéletesen volt beállítva, hogy r német házakból és fedezékekből csak úgy repkedtek a gerendák és az átázett fűcsomók s gyaJogr-gunk máris támadásra indult. A gyalogosok átrohantak a feldűlt és elhagyott német állásokon és tovább törtek előre. A tüzérség utánuk. Védte a gyalogságot mozgásával és tüzével egyaránt. Az új íllást a német fedezékek között jelölték ki. • az egyikben, amelyét a híradósok választottak ki maguknak, öt náci feküdt feldőlt karácsonyfák, üvegek és új kesztyűk között. Volt ott egy összeégett doboz is, Gertrúd Puckelnek, Altstadtba címer

1 Nem ve

,

f idő alapos szemlélődésre mert a megfigyelőből már hívott az ütegparancsnok. Az els^ tiszt felvette a hallgató* és felemelte a karj't. Nem messze tőle egy alhadnagy kiáltott: — Po vragu — ogony! — Po fasisztám - ogony! — hangzott szinte egyidőben a másik ütegtől. — A jóakaratú emberek békességéért a friccekre tü* — kiáltotta a mi hadnagyunk és intett a karjával. így folytatódott ez aztán egész nap és a l övctkezö napokon is. Nei.i volt nyugtuk a náciknak István napra se, sem pedig későbben. így történt, hogy már negyvenötben újra belefújtak angyalok a trombitákba a betlehem felett. Es az első ágyú irányitója, Miklusák az angyalokra nézve kisfia fejét simogatta JS — Dehogyis angyalok, azoknak senki sem engedelmeskedik. A jő szándékú emberek békességééit gának a- emb«rnek kell kiállnia mégpedig nagyon határozottan! ^Ford; Szőke Lőrinc) Mi az, ami erőssé és legyőzhetetlen né teszi hadseregünket? Szabad hazánk védelmezője, néphadseregünk katonája lettem. Mint volt munkáslevelezö fenntartom eddigi kapcsolatomat a pártsajtóval, s azon keresztül dolgozó népünkkel, és pedig úgy, hogy mint kato nalevelező cikkeimben be fogok számolni néphadseregünk életéről, munkájáról. Hadseregünk forradalmi hagyományainak, békénket, s mindazt védi, amit dolgozó népünk a felsza'oa ditás és 1948 februárja óta épített. Ez a tudat erősíti minden katonánkban azt a szilárd elhatározást, hogy lelkiismeretesen fog tanulni, hogy elsajátítja a katonai művészetet, a katonai tudományt. Erre esküdtünk fel a dolgozó népnek és munkásosztályunk élcsapatának s bizalmát sohasem fogjuk megcsalni. A dicső Szovjet Hadsereg példáját követjük, annak a hadseregnek példáját, amely rengeteg áldozat árán vívta ki szabadságunkat. A világ leghaladottabb hadserege példája szerint fejlesztjük hadseregünket. Mi az, ami erőssé teszi a Szovjet Hadsereget és erőssé teszi a mi néphadseregünket is? Ez az erő, ahogy azt Sztálin elvtárs fogalmazta meg, három sajátosságból ered. A szocializmus országainak újtípusú hadseregei ugyanis a felszabadult munkások és parasztok hadseregei, a testvéri népek hadseregei és bennük a proletárnemzetköziség szelleme él, tartja őket össze. Ez a három sajátosság volt az, amely biztosította a győzelmet a Nagy Honvédő Háborúban. A szovjet katonák győzelmének titka abban rejlik, hogy a népek osztályukat, annak szabadságát védik. És az elmúlt világháborúban láthattuk, hogy Sztaľngrád, Leningrád, Szevasztopol és Odessza hősi védőivel szemben milyen alacsony erkölcsi színvonala volt a kapitalista hadsereg katonájának. Például a hatalmas mértékben megerősített Szingapúrt rövid időn belül elfoglalták a japánok. A kapitalista hadsereg katonái zsoldosok, akik csak pénzért küzdenek, ahogy azt a Koreában folytatott piszkos imperialista támadás mutatja. Ennek a hadseregnek az a hivatása, hogy letörje a dolgozók forradalmi megmozdulásait, nemzeti felszabadító harcát Mennyivel szebb a mi néphadseregünk feladata, küldetése. A dolgozó népet, a gyárakat, bányákat, szövetkezeteket védjük. Magunkat családjainkat és vívmányainkat oltalmazzuk. A szocializmus építésének tudata egybeforraszt minket hazánk dolgozóival és ugyanakkor ez a hadsereg iskola lett. Fejlődünk és művelődünk. Legnagyobb az érdeklődés a politikai és olvasókörök iránt Ezért ajánlom minden CsISztagnak, hogy már most aktívan dolgozzon a politikai körökben, mert ennek később nagy hasznát veszi. Énekegyüttesünk nemrégiben tartotta első nyilvános fellépését Sztálin elvtárs születésnapjának megünneplése alkalmából — nagy sikerrel. Ezen a napon egységünk minden egyes tagja kötelezettséget vállalt, hogy megnyeri a TOZ-jelvény első, vagy második fokozatát, valamint a Fucsík-jelvényt. Tizenöten kötelezték magukat, hogy elnyerik a példás katona jelvényét és többen elhatározták, hogy a szolgálati idő letöltése után néphadseregünk tagjai maradnak. Ilyen szép felajánlást tett Varga, Csabi, Jarina, Hepner és még sok más elvtárs. A hadseregben maradt Fábián Pál elvtárs, a komáromi hajógyár volt dolgozója is. Ezen elvtársak példáját tömegesen fogják követni a bajtársaik. Pakos Pál, közkatona. A példás katonai fellépés ré*ze az öntudatos fegyelemnek Minden katonának nagy gondot kell fordítania arra, hogy meglegyen a katonás fellépése, hogy rendesen fel legyen öltözve és tiszta legyen. A külsőről való gondoskodás nemcsak formális kellék. Ma csak egy leszakadt gomb, vagy rosszul kitisztított cipő, holnap ez a gondatlanság már komolyabb következményeket vonhat maga után, pl. a fegyver ápolásában. Ezek az úgynevezett kicsiségek mutatják meg minden katonának a készenlétet a parancs teljesítésére. Példának vehetjük a szovjet hadsereg katonáit, s látjuk mindjárt, hogy milyen nagy szerepet játszik náluk ezeknek a szabályoknak betartása. Harc esetén ugyanis ezeknek a követelményeknek benemtartása sokszor azt a következményt vonhatja maga után, hogy néha az egész egységet ki kell vonni a harcból. Csak egy egyszerű példa erre. Amikor a katona hanyagul N húzza fel bakancsát, ügy, hogy összegyűrődik benne minden és ha éppen ekkor jön sor egy hosszú menetelésre, a bakancs feltöri a lábát és már az első kilométereknél sántit. így rögtön elveszti harcképességét és kénytelen lemaradni bajtársaitól. Állandóan az előírások szerint kell öltözködni, hogy már az öltözetük is hirdesse, hogy néphadseregünk tagjai vagyunk. Könyvekből és filmekből ismerjük az amerikai katona megjelenését. Hanyagul, rágógumival a szájában, kezét zsebretéve jelképezi az amerikai hadsereget, amely a legborzalmasabb gyilkosságra vetemedik a védtelen emberiség ellen, semmibevéve a nemzetközi szabályokat. A mi katonánk ezzel szemben annak a hadseregnek a tagja, amely védi a békét, a szocializmust, a mi katonánk mind viselkedésében, mind megjelenésében teljesen eltér az imperialista hadsereg katonáitól. Hadseregünk szabályzata a katonai udvariasságról szólva kötelezi katonáinkat arra, hogy adják meg a tiszteletet parancsnokaiknak, feljebbvalóiknak és pontosan tartsák be a katonai udvariasság szabályait. A mi katonáink parancsnokaikban a dolgozó nép képviselőit látják. Nálunk nincs osztálykülönbség a katonák s a tisztek között és az érdekük, céljuk egyezik. Nézzük meg egy pillanatra, hogy milyen a viszony a szovjet katonák s a tisztek között. A Nagy Honvédő Háborúból vett példák ezrei mutatják, hogy a közkatonák hogyan védték parancsnokaikat. Nagyon gyakran előfordult, hogy a tiszt és közkatona egymás életét mentették meg. Egy leszerelt katona ezt írta a parancsnokának: — Kedves parancsnok elvtársam, gyakran gondolok bajtársaimra, de különösen magára, katonáink nevelőjére és barátjára. A katonai szolgálatom alatt sokat segített nekem, hogy öntudatos polgárrá váljak és megtanított engem a katonai tudományokra, megtanított arra, hogyan kell áthidalni a nehézségeket a kiképzésben, a munkában. Igen, a mi hadseregünkben is kifejlődik ilyen viszony a parancsnok és a katona között. Ezért a tiszteletadási és az udvariassági szabályzatok betartása természetes, tudatos kötelesség. A példás katonai fellépés és megjelenés szerves része az öntudatos fegyelemnek, A katonai fellépésben megmutatkozó hibák kiküszöbölése kötelessége hadseregünk minden egyes tagjának. Kocka István, tizedes.