Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-28 / 308. szám, vasárnap

1952 december 23 m szo i 5 A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye L A forradalmi elmélet és a forradalmi gyakorlat fejlesztése szem. pontjából hatalmas jelentőségű Sztá. lin elvtárs „A szocializmus közgaz dasági problémái a Szovjetunióban" című klasszikus munkája, amely a marxista-leninista politikai gazdaságtan fejlődésének magasabb fokát jelenti. A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényének és a szocializmus gazdasági alaptörvényének Sztálin által történt felfedezése ha talmas mértékben gazdagítja a politikai gazdaságtant. Sztálin elvtárs tudományosan bebi. zonyította, hogy a modern kapitaliz mus gazdasági alaptörvénye a maximális profit törvénye, amelynek fő vonásai és követelményei: „a maxi. mális tőkés profit biztosítása az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyo morbadöntése útján, más országok, különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül a legmagasabb profit biztosítása háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján." Marx Károly elsőnek magyarázta meg tudományosan a kapitalista pro. fit eredetét, elemezte a kapitalista profit keletkezését az értéktöbblet alapján, a munkások meg nem fizetett munkája alapján, amelyen az egész kapitalista társadalmi rendszer nyugszik. Marx megmutatta, hogy a profitszerzés a kapitalista termelés célja, a fogyasztás pedig a kapita lizmusnak csak Annyiban szükséges, amennyiben az biztosítja a profitszerzést. „A tőkés termelésben — írta Marx — a profitráta a hajtőerő, s csak azt és addig termelnek, amit és ameddig profittal termelhetnek". Marx felfedezte az értéktöbblet törvényét, a kapitalista profit létrejötté, nek és növekedésének törvényét, megoldotta az átlag profitráta keletkezésének kérdését, felfedezte azo. kat a tőrvényeket, amelyek a, pro. fitráta változásait irányítják. A kapitalizmus belépése az imperializmus korszakába lényegesen megváltoztatta a kapitalizmus fejlődésének gazdasági feltételeit. Lenin ős Sztálin zseniális müveikben, továbbfejlesztve a marxizmust, mélyrehatóan és sokoldalúan tanulmányozták a kapitalizmus gazdasá gi feltételeinek változásait az imperializmusnak és a kapitalista világ, rendszer általános válságának kor szakában. Megmutatták, hogy az im_ perializmus korszakában amikor a kapitalizmus hanyatlani kezdett, a kapitalista termelési mód minden el. lentéte rendkívül kiéleződött. Példátlanul kiéleződött a kapitalizmus alapvető ellentmondása — a termelés társadalmi jellege és a termelési eredmények kisajátításának kapitalista formája közötti ellentét. Sztálin elvtárs az SzK(b)P XVI. kon. gresszusán, 1930_ban tartott beszá mólójában ezeket mondta: „A kapitalizmusnak ez a fő ellentmondása abban az ellentmondásban jut kifeje zésre, hogy a kapitalizmus maximális tőkés haszon elérése céljából létrehozott termelési lehetőségei óriási mértékben növekednek, a milliós dolgozó tömegek vásárlóképes kereslete ellenben viszonylagosan csökken, mert a tőkések állandóan a legvégső, minimális határon igyekeznek tartani e tömegek életszínvonalát" A kapitalizmus fő ellentmondásá nak kiéleződése különös erővel nyíl. vánult meg a kapitalista világrendszer általános válságának idöszaká ban. Ilyen feltételek között a fő kapitalista országokban a bővített új. ratermelés üteme rendkívül meglas. sul, a túltermelési gazdasági válságok egyre huzamosabb időszakaiban pedig még egyszerű újratermelés sem történik. A modern monopolkapitalizmus, mint Sztálin elvtárs bebizonyította már nem elégedhetik meg átlagpro. fittal, amely a rentabilitás alsó hatá. rát jelenti, amely alatt a kapitalista termelés lehetetlenné válik. Az extraprofit, amely rendszerint csak né. mileg múlja felül az átlagprofitot, szintén nem biztosítja a modern monopolkapitalizmusnak azt a lehetőséget, hogy többé-kevésbbé rendszere, sen megvalósítsa a bővített újrater melést. Ennek érdekéber nem átlag, profit és nem extraprofit, hanem maximális profit szükséges, amely a monopolkapitalizmus mozgató ereje. A kapitalista fejlődés új stádiumában a megváltozott feltételeknek megfelelően változnak a kapitalizmus törvényei is. Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című müvében rámutat, hogy az értéktöbblet törvé. nye, a kapitalista profit létrejöttének és növekedésének törvénye a mono polkapitalizmus időszaka számára túlságosan általános törvény, amely nem érinti a legmagasabb profit problémáit. Sztálin elvtárs ezeket ír ja: „Hogy ezt a hézagot kitöltsük, konkretizálnunk kell az értéktöbb. let-törvényt, tovább kell fejleszte niink a monopolkapitalizmus viszonyaira alkalmazva, figyelembe véve, hogy a monopolkapitalizmus nem akármilyen profitot, hanem éppen maximális profitot követel. Éppen ez lesz a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye." A monopolkapitalizmus urai szá. mára a maximális profit szerzésének szükségessége még élesebbé vált a világkapitalista rendszer általános válságának második szakaszában. Ez a szakasz a második világháború időszakában bontakozott ki, különö sen az európai és ázstal népi demo kratikus országoknak a kapitalista rendszerről történt eválása után, amikor rendkívül kiéleződött a pia. cok kérdése. A második világháború, valamint gazdasági következményeinek leg. fontosabb gazdasági eredménye — tanítja Sztálin elvtárs — az egységes, mindent átfogó világpiac szétesése. A világpiac szétesése után szűkülni kezdett a fö kapitalista országok (az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország) számára a világ eröforrá sainak kiaknázási övezete Ezzel kap csolatban — mint Sztálin elvtárs rá. mutat — a termelés növekedése a fő kapitalista országokban szűkített alapon történik, mert az üzemek ka. pacitásának kihasználása ezekben az országokban csökken A maximális profitszerzés szükségessége a monopolkapitalizmust olyan kockázatos lépésekre ösztökéli, mint amilyen a gyarmatok és más, gazdaságilag elmaradt országok leigázása és rendszeres kifosztása,, a független országok egész sorának átváltoztatása függő országokká, to. vábbá újabb háborúi; szervezése, amelyek a modern kapitalizmus fő. kolomposai számára a maximális profit megszerzése szempontjából a legjobb „üzletet" jelentik, végül pe. dig a világuralom meghódításának megkísérlésére buzdítja a monopol, kapitalizmust. II. Setálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémát a Szovjet unióban" című munkájában mélyrehatóan megmagyarázza a kapitalista és a szocialista termelés céljai közötti gyökeres különbséget és e célok elérésének eszközei közötti különbséget. A szocializmusban a termelés célja nem a profit, hanem az ember, az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelés szüntelen növelésével és tökéletesítésével, a leg. magasabb technika alapján. Ezzel ellentétben a kapitalista ter. melés célja a maximális profit biz tcsítása. E cél elérésének egyik legfontosabb eszköze a kizsákmányolás fokozása, az adott ország lakossága többségének tönkretétele és nyomorbadöntése. A kapitalisták minden lehető esz. közzel fokozzák a munkásosztály kizsákmányolását, a reálbérek csökkentésével és a munka intenzitásának dühödt fokozásával növelik az érték többlet rátáját. A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényének hatása a munkás, osztály egyre fokozódó abszolút és viszonylagos elnyomorodásához ve. zet. A munkásosztály részesedése a nemzeti jövedelembe: csökken, a munkások és alkalmazottak reálbére rendszeresen süllyed így például Franciaországban és Olaszországban a munkások reálbére 1952-ben a háIrta: M. RUBINSTEĽN • ború előttinek alig fele, Angliában 20 százalékkal kevesebb a háború előttinél. Az Egyesült Államokban — a villamosipari munkások szakszervezetének adatai szerint — a megélhetési költségek az 1939 évihez képest csaknem megháromszorozódtak. A munkásosztály fokozott elnyomo. rodásának különösen fontos tényező, je a munkanélküliek sokmilliós serege A munkanélküliség nemcsak a munkanélkülieket, hanem a munkában lévő munkásokat is sújtja. A munkanélküliek nagy száma ingataggá teszi a termelésben foglalkoztatott munkások helyzetét, bizonytalanná teszi számukra a holnapot A háború befejezése óta a törne ges, krónikus munkanélküliség még nagyobb méreteket öltött. Olaszor szágban ezidőszerint több mint két. millió a teljes munkanélküliek szá ma, igen sok a részleges munkanélküli Nyugat-Németországban. csak. nem hárommillió a teljes és részié, ges munkanélküli. Japánban mintegy tízmillió a teljes és rész.eges munka nélküliek száma. Az Egyesült Álla mokban legalább 3 millió teljes és 10 millió részleges munkanélküli van. Az amerikai monopo.'töke a maximális profit utáni haj-wában tönkre teszi a farmerek és a városi kispolgárság óriási tömegeit is. Az egyik legfontosabb módszer, amelyet a fináncoligarchia alkalmaz a maximális profit megszerzésére a lakosság többségéneK tönkretétele, kifosztása útján: a monopolista árak. A monopolista árak a fizetőképes kereslet fokozott csökkenéséhez vezetnek a lakosság túlnyomó többségé, nél. A monopolista árai-, segítségével a kapitalisták fokozzák a dolgozók nak nemcsak mint termelőknek, ha nem mint az általuk létrehozott áruk fogyasztóinak kizsákmányolását és kirablását is. A dolgozók viszonylagos és abszo. lút elnyomorodása a kapitalista or. szágokban erősen fokozódik az adók példátlan növekedése, a közszükségleti cikkek árának emelkedése és az infláció következtében Az imperialista országok állami pénzügyei, egész pénzügyi, hitel- és pénzrendszere eszköz arra, hogy a monopó liumoknak maximális profitot bizto. sítsanak. Az Egyesült Államokban a folyó költségvetési évben a lakos, ságtói beszedett közvetlen adók az 1937—38. költségvetés) évhez viszo nyitva — még ha figyelembe vesszük is a valuta elértéktelenedését — több mint 12-szeresére emelkedtek. Ezenkívül a dolgozók széles tömegeire tel. jes súllyal nehezednek az óriási közvetett adók. A munkásosztály kizsákmányolá sának fokozása, a lakosság többségé, nek tönkretétele és nyomorba dönté. se a kapitalista országokban, a mo. nopolisták maroknyi csoportjának maximális profitja érdekében, elkerülhetetlenül az osztályellentétek éles fokozódásához vezet. Erősen kiéleződnek az osztályellentétek egy. felöl az imperialista burzsoázia, másfelöl a munkásosztály es minden dol. gezó között. A munkások sztrájk, mozgalma egyre szélesebb méreteket ölt A háború utáni időszakban tel. jesen törvényszerű a kommunista vi. lágmozgalom óriási növekedése. A kapitalista társadalomban az ember alá van vetve a maximális profit megszerzése könyörtelen tör. vényének, amelynek érdekében a dolgozókat nyomorra, éhezésre, munkanélküliségre, súlyos szenvedésekre kárhoztatják. Homlokegyenest ellenkezik ezzel a szocializmus gazdasági alaptörvényének hatása. A szocializmusban — mutat rá Sztálin elvtárs — „a maximális profit biztosítása helyett — a társadalom anyagi és kulturális szükségletei maximálisa kielégítésé ne(< biztosítása: a termelésnek fellen. düléstől válságig, válságtól fellendü lésig tartó megszakításokkal végbemenő fejlődés helyett Í termelés szakadatlan fejlődése; a technika fej. lődésének periódikus megszakadásai helyett, amelyek a társadalom termelőinek elpusztításával járnak együtt — a termelés szakadatlan tö. kéletesedése a legfejlettebb technika alapján" A szocializmus a dolgozók számára jómódú és kulturált életet biztosít. üi. Azzal egyidejűleg, hogy fokozza az illető ország lakossága többségének kizsákmányolását, a munopoltőke a maximális profitot más országok né. peinek, különösen az elmaradt orszá. gok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján is biztosítja. A fi náncoiigarchia óriási profitjának fon. tos forrása a tőkekivitel. V. I. Lenin a tőkekivitelt „élösdiség a négyzeten"_nek nevezte, amely lehetővé teszi a finánctöke számára, hogy minden országra kivesse hálóját és óriási sarcot szedjen a gyar mati és függő országok lakossága százmillióinak kizsákmányolásából. A kapitalista világrendszer általa nos válsága idején az Amerikai Egye sült Államok az egész Kapitalista vi lág fö tökeexportálójavs és fö pénzügyi kizsákmányolójáva vált. Egyedül az amerikai monopoliumok és bankok Külföldi magántőkebefekteté. se' meghaladják a töbD

4 imperialista ország külföldi tökebefektetéseit együttvéve. Az amerika' monopoliumok más országok kizsákmányolása bői származó együttes jövedelme, be leértve a külföldi tőkebefektetésekből és a függő országokkai való, nem egyenértékű árúcserébő) származó profitokat, V. Perlő, haladó közgaz. dász hozzávetőleges számításai szerint 1948-ban 7.5 milliárd dollárra rúgott. Az amerikai monopolistáknak ez az óriási profitja az egyik fö oko. zója az amerikai imperializmus igája alá került elmaradott országok nép tömegei nyomorának, éhségének és kihalásának. Nagy profitot eredményeznek az Egyesült Államok monopóliumai szá mára az évről évre növekvő állami kölcsönök és hitelek is, például a ..Marshallterv." alapján, a katonai segélyprogramm. „Truman pro. grammjának 4. pontja' alapján stb. nyújtott kölcsönök és hitelek is. Ezek a kölcsönök és hitelek katonai rendőri jellegűek és céljuk az, hogy az egész világon támogassák, a reakció és a fasizmus erőit. A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényének hatásara erősen fokozódnak az ellentétek az Egyesült Államok és a többi kapitalista ország között, mert ezek monopolistái nem tűrhetik a végtelenségig a mai helyzetet, amikor is az amerikai mono póliumok terjeszkedése elveszi piacai, kat és gyarmati nyersanyagforrásaikat és ilymódon katasztrofálisan fenyegeti magas profitjukat. Az amerikai és angol monopóliu mok a maximális profit megszerzésére irányuló törekvésükben elkesere. dett harcot vívnak a piacokért áruik számára, az olcsó nyersanyagforrásokért különösen az olaj, kaucsuk, színes és ritkafémek lelőhelyeiért stb. Miként G. M. Malenkov elvtárs a XIX. pártkongresszuson mondott beszámolójában megiegyezte, „Anglia és nyomában Franciaország, s a többi kapitalista ország arra tö. rekszik, hogy kiszakítsa magát az Egyesült Államok uraima alól, s így önállóságot és magas profitokat biztosítson a maga számára". Az imperialista hatalmak rabló módon kizsákmányolják az elmara dott országokat. Ez visszatartja a termelőerők fejlődését, az emberek százmillióit teszi tönkre, szűkíti a piacokat és így még lobban fokozza a kapitalista világrendszer ellentmondásait. Évről évre növekszik a nemzeti felszabadító mozgalom len. diilete a gyarmati és függő országokban, amelyek népei mind határo. zottabb ellenállást tanúsítanak az amerikai leigázókkai szemben. A nemzeti felszabaditó mozgalom nö vekvő lendületét tanúsítja Vietnam, Burma, Malájföld, a Fülöp.szigetek, Indonézia népeinek harca, a nemzeti ellenállás Indiában, Iránban, Egyiptomban és más országokban. A há ború folytán és a gyarmati és függő országok nemzeti felszabadító harcának újabb fellendülése Következtében gyakorlatilag széthullóban van az imperializmus gyarmati rendszere. Ilymődon a kapitalizmus gazdasági alaptörvénye a végsőkig kiélezi a kapitalista világrendszer minden ellentmondását. A max

:mális profit utáni hajszában az amerikai monopoltőke arra törekszik, hogy katonai erővel gyűrje maga alá az egész földkerekséget, új világháborút robbantson ki. A kibékíthetetlen ellentmondásoktói. marcangolt imperialista táborral ellentétben — egyre jobban erősödik a szocializmus táborához tartoző cr. szágok baráti és gazdasági együtmlködése. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok gazdaságilag összefogtak, megindították a gazda, sági együttműködést és a kölcsönös segélynyújtást. Eggyüttmüködésük alapja az az őszinte ónaj, hogy egymáson segítsenek és általános gazda sági felemelkedést érjenek el. IV. V. I. Lenin és J. V. Sztálin kimutatták, hogy az imperializmus elkerülhetetlenül háborúra vezet. A háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása a monopoltöke legfontosabb esz. közei közé tartoznak amelyekkel maximális profitjukat biztosítják. Sztálin elvtárs rámutat arra, hogy az imperialisták számara a háború a legjövedelmezőbb üzlet, ezért az imperializmus ügynökei új világhá. borút igyekeznek kiprovokálni. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország imperialistái minden úton módon felszítva a háborús hisztériát a demokratikus tábor ellen, gazda ságukat háborús vágányokra állították, abban a reményben, hogy a ka. tonai megrendelések és szállítások biztosítják a maximáli.s profitot. A koreai agresszív háború folytatása és az új világháború lázas előkészítése a monopolisták számára valóban példátlan profitot biztosított. Még csökkentett hivatalos adatok szerint is az Egyesült Államok kapitalista monopóliumainak profitja az 1938. évi 3.3 milliárd dollárról 1951 ben 42.9 milliárd dollárra emelkedett, va gyis 13_szorosára növekedett. Abban a törekvesükben, hogy fenntartsák és még jobban növeljék háborús nyereségeiket az amerikai imperialisták agresszív katonai tömbőket létesítenek. Nyugat Németországot és Japánt stratégiai katonai felvonulási területekké változtatják a békeszerető népek «aen. Sok amerikai közgazdász, az amerikai monopoltőke ideológusa, az egymást köve tó háborúk szakadatlar. sorozatáról álmodik, amely örökössé teszi a hadigazdálkodást és fenntartja a hadi. ipari monopóliumok mesés nyereségeit Válaszul a növekvő háborús veszélyre, a világ minden országában kibontakozik a népek békemozgalma. Az amerikai imperializmus, a világ e zsandárja ellen gyűlölet és ellenál. lás hulláma támad az általa leigá. zott népek részéről. Izmosodnak és megszerveződnek a béke híveinek erői, amelyek fáradhatatlanul leleplezik a háborús gyujtogatókat * A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényének és a szocializmus gazdasági alaptörvényének ellentétes hatása két ellentétes vonalat ered. ményez a gazdaság fejlődésében. A modern kapitalizmus gazdasági vo. nála a termelőerők tespedésére, a kapitalista világrendszer általános válságának elmélyülésére és megismét lődö túltermelési gazdisági válságok, ra eltorzult, egyoldalú hadigazdálkodásra vezet, amelynek célja a ter. melőérök tönkretétele és az embe. rek kiirtása. A Szovjetunió vezette szocialista, demokratikus tábor gazdaságának vonala: a békés gazdasági fejlődés vonala, olyan gazdasági fejlődésé, amely nem ismeri a válságokat és a munkanélküliséget bizto. sítja a néptömegek anyagi és kulturális színvonalának rendszeres eme. lését. A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye megmagyarázza az im. perialista államok agresszív rablópolitikájának okait és e? államok ellentéteinek növekedésit E törvény hatása a kapitalizmus általános válságának elmélyülésére, a kapitalista társadalom ellentéteinek elkerülhetetlen növekedésére és kirobbanására vezet. A modern kapita'izmus gazdasági alaptörvénye és a szocializmus gazdasági alaptörvénye arról tanús, kodik, hogy a kapitalista rendszer túlélte magát, hogy át (teli adnia he. lyét az új, magasabb -módszernek, a szocialista rendszernen (Megjelent a moszkvai „Pravda" ban.)