Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-23 / 305. szám, kedd

Párt- és kormányhatározat egészségügyünk további fejlődéséről 16 egészségügyi gondozásba főkép az 1952 VI. 24-éröl kelt kormány­határozat után sok magasképesíté­sü dolgozó kapcsolódott be, köztük az orvosi fakultás tanárai is. Egyik-másik üzem azonban nem rendez be egészségügyi rendelőt a szükséges terjedelemben és felsze­reléssel; a legkirívóbb bajok ebben a tekintetben éppen a kulcsjelen­töségü nagy üzemekben és a szo­cializmus építkezésein vannak, ahol az egészségügyi szolgálat nagy­részt nincs kellőképpen biztosítva. Az üzemi egészségügyi berende­zések organizációs munkájában is vannak hiányok. Különösen súlyos és nem menthető hiány az, hogy némelyik rendelőben tömeges és hosszú ideig tartó várakozásra ke­rül sor, ámbár éppen az üzemek­ben lehet jól megszervezni a be­tegek célszerű behívását úgy, hogy ne zavarják meg a munkaidőt. Ma még sok olyan üzem van, amely eltűri, hogy az alkalmazottak a munkaidőben részesüljenek fogkeze­lésben, fizikális gyógyításban és más olyan szolgáltatásokban, me­lyeket el lehet halasztani. Ezzel főkép azok az alkalmazottak élnek vissza, akik nem akkordmunkát végeznek. Az ilyen kezelést elvben a munkaidőn kívül kell elvégezni. Az ambuláns gondozás ren­delőiben ä városokban az egészség­ügy egyesítése után bevezették az állandó szolgálatot, és ez a dolgo­zóknak lehetővé teszi, hogy az or­vost a munkaidőn kívül kereshes­sék fel. Üj kórházak és egészségügyi központok épülnek az ipari kerüle­tekben. A fürdőhelyek is megnyíltak a dolgozók számára. A fürdökezelést dolgozók számára egyrészt az ál­lam, másrészt a ROH biztosítja az ú. n. külön gyógykezelés formájá­ban. Évről-évre növekszik ennek a gondozásnak a köre, amely folyta­tása és oszthatatlan része a pre­venciónak és a gyógykezelésnek és jelentősen hozzájárul a dolgozók egészségének megszilárdításához. 1937-ben a betegbiztosítók számlá­jára fürdőkre és üdülőkre 39.973 biztosított személyt küldtek, 1951­ben számuk már elérte az 163.028­at. Javul az osztálykiválasztás a fürdőkbe való beutalás tekinteté­ben is. A fürdőkben kezelt munká­sok száma magasra szökött 1945 után, de főkép 1948 februárja óta. Ámbár 1947-ben a fürdőbe küldött biztosítottak teljes számából csak 35.61% volt munkás, ez a százalék­szám 1951-ben már 65.90%-ra emel­kedett. Ennek ellenére azoknak a bete­geknek a kiválasztásában és osz­tályösszetételében, akiket az álla­mi egészségügyi igazgatás és a ROH fürdőibe és üdülőhelyeire kül­denek, még mindig hiányok mu­tatkoznak, főkép a betegek kivá­lasztásában és behívásában. Felülbírálati szolgálat Az üzemi munkások érdekében kifejtett egészségügyi gondozás színvonalának megbízhátó mutatói azok az eredmények, melyeket a munkaképtelenséggel egybekötött betegségek elleni harcban érnek el. Ebben a harcban természetesen fontos tényező a felülbírálati szol­gálat. A felülbírálati szolgálatot eddig nagy részben a régi »pénztári« módon intézik és ezért akadályozza a nehézkes adminisztráció és nyil­vántartás. Sok nehézség származik főkép abból, hogy a munkaképte­lenséggel egybekötött betegségek elleni küzdelemben nem használjuk fel eléggé a szi-vjet tapasztalato­kat és munkaformákat, főkép a tanácsadó orvosi bizottságokat. A bizottságoknak eddig csak egy kis száma értékeli szovjet minta sze­rint a munkaképtelenség esetében hozott döntésben a nyújtott keze­lés színvonalát is. Egyik-másik ke­rületben ezeket a bizottságokat még fel sem állították. — A felül­bírálati szolgálatban a munkába való organizált toborzás érdekében nem ritkán az egészségi állapot és munkaképesség felelőtlen megíté­lésének az esetei is előfordulnak. Hasonló a helyzet a rokkantság ' megítélésében is. A vidéki dolgozókról való gondoskodás Az egészségügy egyesítése lehe­tővé tette a vidéki dolgozókról va­ló egészségügyi gondoskodáiHkiszé­lesítését és megjavítását. Sok já­rásban betöltötték a vidéki kör­orvosi állásokat olyan helyeken, amelyek évek óta orvos nélkül voltak. Az egészségügyi szakmai dolgozók jobb szétosztásával, a kórházak szakosztályai számának az emelésével és a mentőszolgálat javításával a vidéki lakosságnak is lehetővé tették, hogy szakkezelés­ben részesülhessen, főkép az anyák­ról és gyermekekről való gondos­kodás tekintetében. Ennek ellenére a dolgozó nép egészségéről való gondoskodás még sok tekintetben elmarad mezögaz daságunk fejlettsége mögött. A mezőgazdaságban előforduló sérülé­sek elleni harc elmarad gépesítésé­nek a tempója mögött. A sürgős mezei munkák idején még nem szervezik meg mindenütt a foko zott egészségügyi gondozást, még nem érvényesítik következetesen az EFSz, az Állami Traktorállomások és Állami Birtokok preferenciáját. A vidéken még nem gondoskodtak kellőképpen az orvosok szakszerű fejlődéséről. Az anyákról és gyermekekről való gondoskodás Nagy eredményeket ,, értek el az anyák és gyermekek gondozásában. Igen sok történt a káderek széles hálózatának és azoknak az intéz­ményeknek a kiépítése tekinteté­ben, melyek az egészségügyi szol­gálatnak ezt a fontos szakaszát biztosítják. A járások nagyobb ré­szében már van gyermek- és női szakorvos. A kórházak női- és szü­lészeti osztályainak a száma az 1937. évvel szemben ötszörösre nőtt, a gyermekosztályok száma t tizennégyszeresre. Óriási fejlődést mutatnak a gyermekotthonok; ezekben a helyszám az 1937. évi állapottal szemben huszonnégysze­resre emelkedett. Határozottan javult a szülő anyákról való gondoskodás is. 1937-ben a ČSR-ben a klinikai szü­lések száma csak 18.5% volt, az 1952. év első nyolc hónapjában köztársaságunkban a klinikai szü­lések száma 55.8% volt, (a cseh részeken egészen 72.1%). E gon­doskodás eredménye az, hogy a szülés következtében történt halál­esetek száma erősen csökkent. 1937-ben 1000 szülőasszony közül 4.9 halt meg, 1951-ben lecsökkent a halálozás száma 1.01, az 1952. év első felében pedig 0.8-ra, ezer szü­letés után. De ezen a területen is még sok gátló körülményt kell elhárítani. A szülészeti klinikákon az ágyak szá­ma egyáltalában nem kielégítő. A gyermekintézetek hálózatában is vannak hiányosságok. A gyermek­otthonokban az egészségügyi gon­dozás még hiányos. Rendszeres or­vosi felügyelet, egészségügyi és ne­velési gondozás a gyermekottho­nokban még nincs mindenütt ren­desen biztosítva. Ennek az eredmé­nye aztán az, hogy némely gyer­mekotthonban a gyermekmegbete­gedések száma aránylag magas, ez pedig gyakran azt okozza, hogy az anyák a munkából kimaradnak és így meg van gátolva az asszonyok­nak a munkába való bekapcsoló­dása. A prevenció, megelőzés Határozottan fejlődik, különösen az egészségügyi gondozás némely szakában, a prevenció, a megelő­zés. A tanácsadó aktív gondozásá­ban életkoruk első évéig ma vala­mennyi gyermeknek 71%-a van, valamennyi terhes nőnek pedig a 95%-a. A dolgozók preventív ke­zelése szintén egyre jobban érvé­nyesül. A hivatásuk folytán beteg­ségeknek kitett dolgozókat mtr sok üzemben rendszeres vizsgálat­nak vetik alá. Rendszeres gondot fordítanak a tanuló ifjúság és a sorozásra kötelezett fiatalok egész­ségi állapotára is. Évről-évre ezer meg ezer olyan gyermeket külde­I nek az üdülőhelyekre, akiknek egészségét veszély fenyegeti, vagy akik a kiállott betegségek követ­keztében legyengültek. Különleges üdülőhelyeket ( létesítenek azoknak a gyermekeknek, akik reumatizmus­ban vagy szívbajban szenvednek. E kedvező eredmények ellenére a betegség megelőzésére vonatkozó egészségügyi gondozás dolgában még sokkal tartozunk a szocialista alapelvnek. így pl. az üzemekben még nincs rendszeresen bevezetve a prevenció. Sokhelyütt még egy­mástól külön van választva a pre­ventív gondozás a gyógykezeléstől. Még nincs kifejlődve az egészség­ügyi intézmények munkájának disspenzárius módja, aínely a bete­geknek és az egészségi tekintet­ben veszélyeztetetteknek tényleges meglátogatásában és állandó szem­meltartásában, valamint egészségi állapotuk befolyásolásában áll. A legfontosabb lépés e hiányok eltávolítására az egészségügyi mun­ka körzeti elvének fokozatos be­vezetése lesz a szovjet »úCastek« mintájára. A körzeti elv abban áll, hogy az orvos, más egészségügyi dolgozók kollektívumára támasz­kodva, teljes mértékben felel a sa­ját körzete lakosságának egészségi állapotáért. Az organizációnak ez a módja lehetővé teszi, hogy kö­vetkezetesen érvényesüljön az egésálégügyi szolgálatban a teljes személyes felelősség elve; ez arra indítja az orvost, hogy jól ismerje a rábízott körzet lakóit és azt a környezetet, amelyben élnek. Ez lehetővé teszi neki, hogy aktív megelőző (preventív) és gyógyító beavatkozásokkal és az élet egész­ségügyi feltételeinek a figyelembe­vételével állandóan javítsa körzete lakosságának egészségi állapotát. A tömeges megbetegedések elleni küzdelem A tömeges betegségek elleni küz­delemben nagy eredményeket ér­tünk el. Ez elsősorban a tuberku­lózisról áll, amely azelőtt a dolgo­zók tipikus betegsége volt és első helyen állott á halál okainak a so­rában. 1937-ben a tüdövész okozta hav lálozások száma az egész halandó­ság 8.4%-át tette ki, de ez a szám 1951-ben 5.8%-ra csökkent. Évről­évre enyhülnek' ennek a betegség­nek a súlyos esetei. Hála az egész­ségügyi központok szakosztályai kiterjedt hálózatának, ezt a beteg­séget már csírájában elfojtják. A védőoltások révén a tuberkulózis­ban megbetegedett gyermekek szá­ma csaknem 80%-kai csökkent. A tüdőbaj elleni küzdelemben a na­gyobb sikerek elérésében gátol bennünket a hosszú várakozási idő; a betegeket ugyanis nem le­het mindjárt elhelyezni a gyógy­intézetekben és ezt a várakozási időt nem lehetett nagyobb mérték­ben megrövidíteni az ágyak szá­mának óriási megnövekedése elle­nére sem. Rendkívül jó eredményeket ér­tünk el a nemibetegségek elleni küzdelemben. A PN eredményes akciója kapcsán mintegy 4% mil­lió embert vizsgáltak meg és vala­mennyi megállapított esetben új, hatékony módszereket alkalmaz­tak. Még nincs eléggé kifejlődve a reumatizmus, a szívbajok, érbe­tegségek és rosszindulatú dagana­tok elleni harc. Különösen nincs még megvalósítva elegendő mér­tékben ezeknek a betegségeknek a prevenciója, a betegről való disz­penzáris gondoskodás révén. A sérülések elleni küzdelem A sérülések és következményeik elleni harcban nagy jelentősége el­lenére csak most kezdődik az első­segélynyújtás megszervezése, a sé­rülések idejekorán történő ápolása és a rehabilitációs gondozás a sé­rülés utáni állapotban. Az esetek nagyobb részében eddig még nem foglalkoztak a sérülések okainak elemzésével még nincs kifejlődve a sérülések prevenciója. Sok ~ üzem vezetősége nem telje­síti kielégítő módon azt a köteles­ségét, hogy a munka biztonságát fokozza. A ROH szervei a munka­felügyelet szempontjából nem tel­jesítik kellőképpen fontos feladatai­kat, még a régi módszert alkal­mazzák. A munkavédelem és biz­tonsági bizottságai sok üzemben nem fordítanak elég gondot arra, hogyan teljesítik a munka bizton­ságáról szóló törvényt. Néhol eze­ket a bizottságokat össze sem állí­tották. A szakszervezeteknek eddig szintén nem sikerült megfelelő mértékben meggyőzni a dolgozókat arról, mennyire fontos a munka­biztonság elveinek és követelmé­nyeinek a megtartása. A gyógykezelés színvonala A prevenció és a gyógyító eljá­rás szakszerű színvonala állandóan fejlődik. Az új gyógymódok jelen­tékenyen megrövidítették a legfon­tosabb betegségek gyógykezelésének idejét és sok életet mentenek meg olyan esetekben is, amelyeket az­előtt gyógyíthatatlanoknak véltek, (pl. a tuberkulotikus agyhártya­gyulladást). Ennek ellenére a preventív és gyógyító eljárásnak szakszerű szín­vonalában és megszervezésében ko­moly hiányok mutatkoznak. Szám­talan ambulációs intézet kezelésé­nek gyakran »futőszalag« jellege van. Az egészségügyi szolgálat ve­zetéséből származó bajok felesleges időveszteséget okoznak. Ehhez já­rul az egészségügyi intézmények területi széttagoltsága is. Az 1952 VI. 24-éröl kelt .kormányrendelet­nek ezen intézmények központosí­tásáról szóló rendelkezéseit nem tartják meg, főkép a nemzeti bi­zottságok. A prevenció és a gyógykezelés szakszerű szintjének a fejlődését meglehetős mértékben gátolja az ambuláciÓ3 kezelésnek a kórházak­tól való különválasztása. Egyelőre az ambuláoiós orvosok csak cse­kély számban vannak bekapcsol, va a kórházi ázolgálatba; követke­zetesen még nincs bevezetve az in­tézeti orvosok bekapcsolódása az ambulanciás szolgálatba. Az ilyen állapot hátráltatja az örvösek kva­lifikációjának a fejlődését és ez munkájuk minőségére is károsan hat. így aztán még az első lépést sem tesszük meg a szovjet egyesí­tett kórház bevált módszere felé. Az emberről való gondoskodás kultúrája Az egészségügyi intézetek nagy részének munkájából az ember­ről való gondoskodás meg nem fe­lelő kultúrája tűnik ki. Ez az em­berhez való régi viszonyból fakad, amely* szerint az orvosok nagy része csak »esetet« lát. Intézeteink egész sorában, főkép az egészségügyi központokéban, az egészségügyi dolgozók modortalanságával talál­kozunk, az emberi figyelmesség hiányában a betegek iránt, a pa­ciensek egyik helyről a másikra való gépies küldözgetésével, udva­riatlan, sértő és néha goromba vi­selkedéssel. ^ A helytelen kölcsönös viszonynak az egészségügyi dolgozók és a be­tegek között az oka természetesen néha a paciensek viselkedése is. Az egészségügyi intézetekben ke­vés gondot fordítanak a kellemes környezet kialakítására, pedig ez az első része a gyógyításnak. Az élelmezés színvonala a kórházak­ban szintén nem mindig megfelelő. Az emberhez való régi viszonyból eredő igen sok hiány tapasztalható főkép a fürdőhelyeken, ahol a bor­ravaló-elfogadás igen rossz szokása még mindig erősen divatozik. A munka organizációja A munka organizációjában az egészségügyi intézetekben, főkép a körzetekben, szintén vannak ko­moly hiányok. A munkán organizá­ciójának a megjavításával főkép a betegek szerfölötti megvárakozta­tását kell csökkenteni és meg kell szüntetni az egyik orvostól a má­sikho^ való küldözgetésüket. Az új munkaformák következetes beveze­tését, ami egyike az egészségügyi munka színvonalába való emelke­dés feltételeinek, megnehezíti az a tény, hogy eddig még nincs meg­oldva a magánrendelések kérdése. A magánrendelés vezetésének érde­ke gyakran eltéríti az orvost a nyilvános intézetekben való műkö­déstől és meglassítja szocialista egészségügyi dolgozókká való át­formálásukat. A magánrendelők átvétele szer­vezés nélkül és nem egyöntetűen történik; a magánrendelőket az ál­lami intézetek rendszerébe leg­többnyire csak forma szerint kap­csolják be és továbbra is a régi módon dolgoznak bennük. A ma­gánrendelők átvételénél az egész eljárásba tervszerűséget, rendet és nagyobb következetességet kell be­vinni. A hiányok megszüntetése érde­kében és hogy a prevenció és gyógykezelés további fejlődése biz­tosítva legyen, a párt és a kor­mány elrendeli az egészségügyi miniszternek és az érdekelt minisz­tereknek főkép azt, hogy az 1953. év folyamán rendszeresen egészít­sék ki az egészségügyi intézmé­nyeket, főként a névszerint felso­rolt üzemekben és az 1954-re meg­szabott tervben biztosítsák kiépíté­süket, úgyhogy ezek az intézmé­nyek megfeleljenek az üzemi dol­gozók preventív- és gyógykezelésé­nek; hogy biztosítsa, hogy az egészségügyi igazgatás szervei, az üzemek vezetőségeivel és a ROH szerveinek közreműködésével az üzemekben: a) 1952 XII. 31-ig szabják meg az üzemekben a munkásegészség­ügyi körzeteket és szervezzék meg e körzetekben az egészségügyi gon­dozás juttatását a körzeti elv alap­ján; b) javítsák meg az üzemi egész­ségügyi intézmények munkaszerve­zetét, úgyhogy megszűnjék a feles­leges időveszteség, főként, hogy az olyan esetek kezelése, melyek nem halaszthatatlanok (fogkezelés, fizi­kális gyógymód, stb.), elvben a munkaidőn kívül történjék; tegyék meg a szükséges intézke­déseket arra, hogy elmélyítsék a dolgozó ifjúság egészségügyi gondozását, főkép az állami munkaerőtartalékok iskoláinak ta­nulóiét és 1952 XII. 31-ig az álla­mi munkaerőtartalékok iskoláival együtt a kerületi utánpótlás gon­dozása érdekében minden kerület­j ben biztosítsák a vezető orvos szol­gálatát; hogy a Központi Szakszervezeti Tanács elnökének közreműködésé­vel tegye meg az intézkedéseket a munka biztonságának a fokozására, a munka és a közlekedés lebonyolí­tása közben történt sérülések csök­kentésére, de főkép azt, hogy biztosítsa: a) rendes teljesítését azoknak a kötelességeknek, melyek az üze­mekre a munka biztonságának a fokozása tekintetében háramlanak; b) hogy az üzemekben az üzemi vezetőséggel, a ROH és az egész­ségügyi szolgálat szerveinek bevo­násával tárgyaljanak meg minden sérülést és e sérülések okait; c) tárgyaljanak meg minden ha­lálos sérülést és ezek okait az ille­tékes minisztériumok testületeivel; 1953 IV. 30-ig dolgozzanak ki tervet a sérültekről való szervezett gondoskodás bevezetésére (trauma­tológikus szolgálat) és a sérültek meggyógyítására. és 1953 VI. 30-ig vezessék be ennek a szolgálatnak az új organizáció/át, tekintettel azokra az üzemekre, ahol nagy a sérülések száma; a Központi Szakszervezeti Ta­nács elnökétől megköveteli, hogy szigorítsa meg az ellenőrzést a dolgozók védelmére szolgáló intéz­kedések végrehajtása tekintetében és teljes mértékben használja fel azt a jogkört, melyet a munka biztonságáról szóló törvény a mun­kafelügyelet szerveinek nyújt; az intézkedések végrehajtásáról és eredményükről 1953 VI. 30-ig te­gyen jelentést a kormánynak; — bízza meg a szakszervezeti szö­vetségeket, hogy 1953 III. 31-ig tárgyalják meg az illetékes minisz­tériumokkal a biztonsági rendsza­bályok kidolgozására vonatkozó terveket azoknak a munkaköröknek és szakaszoknak részére, amelyek­nek számára eddig ilyen rendsza­bályokat még nem adtak ki, vagy ahol nem felelnek meg; \

Next

/
Thumbnails
Contents