Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-23 / 305. szám, kedd

7 1952 december 23 (II SZO 9 Párt- és kormányhatározat egészségügyünk további fejlődéséről 1953 n. 28-ig dolgozza kl a vi- tositsa a rendsžeres prevenciót a dék dolgozó népére vonatkozó, az gennyes megbetegedésekben és fej­eerészsésüe-vi szols-Aiat megjavitá- ! lessze ki a preventív eljárást a egészségügyi szolgálat sát célzó konkrét intézkedések tervét, főkép a Hl. és IV. típusú EFSz-ek, az Állami Traktorállo­mások és az Állami Birtokok tag­jaira; egyúttal különösen biztosí­tani kell az egészségügyi gondo­zást a sürgős mezei munkák ide­jén és hathatós intézkedéseket kell tenni a mlzőgazdasági sérülések ellen. Az anyákról és gyermekekről való gondoskodás elmélyítése érde­kében: a) az 1953. év folyamán legalább 20%-kai emelni kell a szülészeti kli­nikákon az ágyak számát, a gyer­mekágyakét pedig 10%-kai; b) 1953 XII. 31-ig a szakgondo­zást a terrénhez közelebb kell jut­tatni, úgyhogy a nőkről való gon­doskodást további 50 kerületben nőgyógyászok biztosítsák és hogy valamennyi kerületben biztosítva legyen a gyermekszakorvosi szol­gálat. 1953 II. 28-ig a kerületi nemzeti bizottságokkal való együttműkö­déssel, főkép Prešov, Nyitra, Kar­lové Vary és Ústí n. L. körzetei­ben tegyen további intézkedéseket a csecsemőhalandóság csökkentésé­re; 1953. XII. 31-ig tegyen olyan in­tézkedéseket, amelyekkel emelkedik a gyermekotthonok és gyermek­gondozók színvonala (a hároméves­nél nem idősebb gyermekek szá­mára), főkép rendszeres orvosi fel­ügyelet és az ápolónői gondozás javítása által úgy, hogy a gyer­mekotthonokban rendszerint ápoló­nővér dolgozzék; hogy 1953 V. 31-ig tegye meg a szükséges intézkedéseket az iskolai és a még nem tanköteles ifjúság gondozásának további javítása ér­dekében; hogy 1953 V. 31-ig vezessen be preventív vizsgálatokat a nagy­üzemekben dolgozó nők számára, különös tekintettel a rosszindulatú daganatok elleni küzdelemre; hogy 1953 V. 31-ig tegyen intéz­kedéseket a védelmi irányzat meg­erősítése érdekében a rák, szív- és az érbajok, valamint a reumatikus betegségek elleni küzdelem érdeké­ben, mélyítse el a munka diszpen­zárius módját a tuberkulózis és a nemibetegségek elleni harcban, biz­fogkezelésben; 1953 XII. 31-ig legalább hat hétre szorítsa le a várokási időt a tüdő­beteg-gondozó intézetekbe való fel­vételre azzal, hogy célszerűbben használj »k fel az intézeti kezelést és gyarapítsák a tüdöbajosok ágyainak számát; hogy javítsa az ambulanciák be­tegkezelésének organizációját, fő­kép pedig biztosítsa az egészség­ügyi központokban a folyamatos eljárást, úgyhogy a legkisebb mér­tékre szőrzsák le a betegek vára­kozási idejét és megszüntessék az időveszteségeket; hogy fokozatosan valósítsa meg a körzeti elvet, (a szovjet »účas­tok« mintájára), új rendszabályok alapján, főkép a) dolgozza ki a munka részle­tes organizációját és módszerét a körzetre és ismertesse meg vala­mennyi egészségügyi dolgozóval még a körzeti elv bevezetése előtt; b) a Központi Szakszervezeti Tanács elnökével és a tájékozta­tás- és népmüvelésügy miniszteré­vel együttesen még a körzeti elv bevezetése előtt ismertesse meg a közönséget ennek a jelentőségével; hogy fokozatosan vigye közelebb az egészségügyi intézmények mun­kájának organizációját az egyesí­tett kórház szovjet mintájához, fő­kép: a) 1952 XII. 31-ig biztosítsa, hogy a kórházi orvosok képesíté­sük szerint legalább napi két órát dolgozzanak az ambulanciás intéze­tekben (üzemeikben és körzeti központokban, tanácsadókban), ezt a munkát feladataik oszthatatlan részéül tekintve; b) az 1953. év folyamán meg kell tenni a részletintézkedéseket a szovjet egyesített kórház mintája szerinti munkamódszer bevezetésé­re, főkép pedig be kell kapcsolni a szakorvosokat a rendszeres kórházi szolgálatba. Ezenkívül a párt és a kormány meghagyja az egyes miniszterek­nek és a Központi Szakszervezeti Tanács elnökének, hogy tegyenek további intézkedéseket, főkép a fürdői és az egyéni gyógyítás meg­javítására, az alkoholizmus elleni küzdelem elmélyítésére, stb. III. Egészségügyünk tudományos alapja, — a kutatás A cseh tudománynak a megújulás korából származó hagyományaira és képviselőinek a biológia és az orvostudomány terén — Procházka, I. S. Presl, J. E. Purkyna és má­soknak szerzett kitűnő sikereire tá­maszkodva -- főkép pedig a ragyo­gó szovjet tapasztalatokat mintául véve a mi tudományunk is mindjob­ban megtalálja az utat ahhoz, ho­gyan szabaduljon fel a burzsoá tu­domány kozmopolita tájékozódásá­nak egészségtelen függésétől. Hála népi demokratikus kormányunk tu­domány iránti kiváló érzékének, a szocializmus építésében ez a tö­rekvés rendkívüli támogatás­ban részesül. A tudományos ku­tatás organizációjáról és a techni­kai fejlődésről szóló törvény kihir­detése óta a tudományos tevékeny­ség as egészségügy szolgálatában eddig nem Ismert fejlődéséhez ju­tott. A tudomány tervszerűn fejlődik, egyre szorosabban simul hozzá az ötéves tervhez: a fontos egészség­ügyi kérdések megoldására az egész­ségügyi minisztérium különleges ku­tató-intézeteinek egész rendszere épül fel. Az emiitett fejlődésnek azonban egjN egész sereg gátló körülmény van még az útjában, melyeket most el kell távolítani. Még egyáltalá­ban nincs likvidálva a munka in. dividulális módja. A tudomány sok­szor, épúgy, mint a múltban, el van szakítva a gyakorlattól, az elmélet­nek a gyakorlattal való szoros kap­csolata nehezen halad előre. A pav­lovi tanítás meg nem lett tudomá­nyos munkánk általános alapjává. Az egészségügyi minisztériumnak nincs még tudományos tanácsa, s ,ennek a rendezésére még nem ke­rült sor. A tudomány együttműködés a Szovjetunióval és a népi demokra­tikus államokkal sokatígérően fej­lődik, azonban terjedelme még mesz­sze elmarad az egészségügyi kuta­tásnak és a technikai fejlődésnek a szükségletei mögött. Ezeknek a hiányoknak, eltávolí­tása érdekében elrendelik'az egész­ségügyi miniszternek és az illetékes minisztereknek, hogy 1952 december 31-ig állítassa fel az egészségügyi minisztérium tudományos tanácsát és fejlessze ki tevékenységét; biztosítsa a kutató dolgozók rend­szeres szak- és ideológiai iskolázá­sát, rendezzen 1953. június 30-lg isko­lai kiképzést a pavlovi tanítás alap­ján a vezető szakdolgozók számára a kerületekben. Egyben meghagyja a párt 6e kor­mány, hogy tegyék meg a szüksé­ges intézkedéseket az egészségügyi tudományos kutatás koordinációjá­ra és a szakszerű kiadói tevékeny­ség biztosítására stb. IV. Káderek az egészségügyben Az egészségügyi gondozás fontos feladatainak sikeres teljesítése első­sorban az egészségügyi dolgozók ká­dereitől, az ő szakbeli és politikai érettségüktől, valamint helyes szét­osztásuktól függ. A párt és a kormány ezért a ká­derek állandó gyarapítására, neve­lésére és célszerű elhelyezésükre nagy gondot fordít. Ennek bizonyítéka elsősorban egészségügyi dolgozóink számának a gyors emelkedése. Az orvosok száma 1945 óta csaknem megkét­szereződött: a tóbbi egészségügyi dolgozó száma is emelkedett, ha­bár az orvosok számához mérten még mindig nem elegendő a szá­muk. Ha ennek ellenére orvosok­ban mégis hiány mutatkozik, ez nemcsak annak a ténynek az ered­ménye, hogy az okkupáció ideje alatt a fc­:skolák bezárása miatt meglehetősen kevés a száma a kö­zépkorú, tapasztalt orvosoknak; ez a körülmény egyúttal tükre népünk egészségügyi igényei állandó növe­kedésének, bizonyítéka anyagi és kultúrális színvonala emelkedésé­nek. Szak- és politikai érettség Különös gondosságot kell fordí­tani az egészésgügyi dolgozók, fő képp az orvosok szak- és politikai érettségének fokozására. A szocializmusnak és az új egészségügynek a felépítése új táv­latot nyit meg előttünk és- e kilá­tások most elöször teszik lehetővé az orvosi munka magas társadalmi értékének télies érvényesülését és ez természetesen az orvosok jelenté­keny részét az új társadalom aktív építőinek a sorába vezeti. Az egészségügyi dolgozók szak­és politikai érettségében azonban még mindig komoly hiányok mutat­koznak. Ez elsősorban még a régi kapitalista nevelés öröksége, és még mindig kísért az orvosi hivatásnak régi kapitalista felfogása is. An­nak az eredményei is mutatkoznak, hogy az előbbi állam nem törődött az orvosok szakképzettségének a fejlesztésével, hogy a fakultás el­végzése után a további tanulás az orvos magánügye volt. így aztán nagy különbségek keletkeztek az egyes orvosok szaktudásában. Hasonló volt a helyzet az egész­' ségügyí dolgozók középső rétegei­ben is. f Ezért volt szükséges egyrészt az új káderek kiválasztását és okta­tását új alapokra helyezni, más­részt megkezdeni és vezetni a har­cot azon egészségügyi dolgozók ká­dereiben mutatkozó hiányoknak az eltávolítása érdekében, akik a régi társadalomban nőttek fel. Ebben a tekintetben nem kielégí­tő a tanulók kiválasztása a egész­ségügyi középiskolák számára: a munkás és a dolgozók családjaiból való jelentkezést kell lényegében fokozni. A káderek képzése Az új orvosok képzése kiszéle­sült az új orvosi fakultások (fió­kok) felállításával Plzeňben, Olo­moucban, Hradec Královéban és Kassán. Az orvosok képzése azon­ban még nem irányul eléggé az egészségügyi gondozás gyakorlati szükségletei felé., Nem használják fel eléggé a szovjet tapasztalatokat egyrészt az orvosi fakultások mun­kamódszerei tekintetében, másrészt az előadások jelentős részének tar­talma és ideológiai alapja tekinte­tében. Hasonló a helyzet a közép egészségügyi dolgozók számára való iskolákban. Ezekben sokszor nem fordítottak szükséges gondot az egészségügyi tantárgyakra. Ezeknek a hiányoknak egyik oka az a körülmény, hogy az egészség­ügyi oktatás nálunk — eltérően a Szovjetunió és a népi demokratikus államok helyzetétől — nincs az egészségügyi minisztérium igazga­tásában. A munka üzemi iskolái szélesebb körben még nincsenek elterjedve. Ha vannak hiányok az új káde­rek nevelésében, még többel tarto­zunk a többi orvos és egészségügyi dolgozó rendszeres nevelésének és átnevelésének. Nem ismertették meg velük eléggé és rendszeresen a szov­jet egészségügy példáját, munkájá­nak eredményeit, az egészségügyi munkának haladó materialista fel­fogását és új formáit. Sok eset­ben gátolja átnevelésüket a helyte­len kádergyakorlat, amely néha nem tudja megkülönböztetni a Be­csületes, ámbár a régi nevelés nyo­mait magán hordó dolgozót az új társadalom valódi ellenségétől. Nem tudtuk eddig helyesen értékelni az egészségügy példás dolgozóit és pél­dájukat kiemelni. Eddig nincsenek nálunk bevezetve a kitüntetések, tiszteletbeli címek és különleges ju­talmak a példás dolgozók számá­ra. A káderek elhelyezése A sikeres munka alapfeltétele az egészségügyben a káderek megfele­lő széthelyezése. A kapitalista első köztársaság e tekintetben nagyon rossz örökséget hagyott hátra. Az orvosok elsősor­ban a nagyvárosokban telepedtek le, az orvosi kezelés a munkások járá­saiban és a vidéken nem volt biz­tosítva; különösen komoly hiányok mutatkoztak az orvosok elhelyezé­sében Szlovákiában. 1948 után si­került lényegesen csökkenteni az egyes kerületek közti meg nem okolt különbségeket, foljpzni az or. vosok számát, főkép az ipari és határmenti járásokban és Szlovákiá ban. Ennek ellenére még nem sike­rült mindenütt biztosítani az egész, ségügyi gondozás elsőbbségét a fon­tos (kulcs) iparban dolgozó legjobb egészségügyi munkások számára. A közép egészségügyi dolgozók elhelyezésében is hasonló hiányok i vannak. A helyzeten még rontott az a körülmény is, hogy az a kisszá­mú ápolónővér, akiknek az iskolá zásáról az állam gondoskodott, idő előtt megvált az egészségügyi szol­gálattól. A vezető káderek összeállítása, főkép az orvosoké, még nincs min­denütt helyesen megvalósítva. A Káderekkel v^ló közvetlen munka helyett sokszor a kérdőívekből ál­lapítják meg kt L iégüket. A népi igazgatás néme.y szervének szűk látókörű, a helyi patriotizmustól fűtött érdekei is megenehezítik a káderek helyes felállítását. A káderekről való gondoskodás Az egészségügyi káderekről való gondoskodás, amely fontos feltéte­le jó munkájuknak és kifejezője an­nak a jelentőségnek, melyet álla­munk ennek a munkának tulajdo­nít, állandóan javul. Az egészség­' ügyi alkalmazottak anyagi helyze­te hasonlíthatatlanul jobb, mint 1945 előtt. A fiatal orvosoknak, akiknek azelőtt gyakran éveken át kellett fizetés nélkül dolgozniok, ma pre­ferenciális fizetési feltételeik van­nak. A közép egészségügyi dolgo­zók fizetése szintén lényegesen ja­vult. Az orvosok sok tekintetben szé­lesebb körben élvezik a szociális biztosítás előnyeit, mint azelőtt. Az egészségügyi káderekről való gondoskodásnak azonban még van­nak hiányai. Nem fordítanak elég gondot az alkalmazottak egészségé­nek a gondqzására, ámbár egészsé­güket fokozott mértékben veszély fenyegeti. E dolgozókat nem vetik alá rendszeres orvosi vizsgálatnak. Ezzel függ össze az»egészségügyi alkalmazottaknak meglehetősen ma­gas abszenciája, mégha ezt a jelen­séget bizonyos mértékben az elég­telen munkafegyelem számlájára le­het is írni. Az egészségügyi dolgo­zók elszállásolására sem fordíta­nak elég gondot. Sok nemzeti, bi­zottság ugyan erélyesen kiharcolja magának az új orvosokat, lakást azonban nem biztosit nekik. A la­káshiány nagyon megnehezíti az or­vosok célszerű elhelyezését, kivált az ipari vidékeken. Az orvosok és az ápolónővérek nagyrészt még a kórházakban, a betegek számára rendelt helyiségekben laknak. En­nek az évnek az elején az egész­ségügyi dolgozók számára való la­kások a kórházak ágyszámának több mint tizedrészét foglalták le. Az 1952. június 24-ről kelt kor­mányrendeletet, amely az egészség­ügyi dolgozók elsőbbségét élvező el­szállásolásáról intézkedik, nem hajt­ják végre kielégítő módon. Ezeknek a hiányoknak a meg­szüntetése érdekében elrendeljük: az egészségügyi miniszternek, az érdekelt m nisztereknek és a nem­zeti bizottságoknak: mélyítsék el az egészségügyi dolgozók szakbeli és politikai nevelését. a) főkép építsék ki 1953. június 30-ig a munka üzemi iskoláinak alaphálózatát az egészségügyi in­tézmények dolgozói számára és fo­kozatosan iskoláztassák vezetőiknek a kádereit, b) állítsanak fel 1953. június 30-ig intézetet az orvosok továbbiskolá­zására, , c) biztosítsák az 1953. év folya­mán az orvosok kiképzését a dia­lektikus és a történelmi materia­lizmusnak. a szovjet micsurini bio­lógiának és a pavlovi fiziológiának alapvető kérdéseiben. Biztosítsák az állami egészség­ügyi igazgatás szükséges közremű­ködését a felsőbb egészségügyi szak­iskolák létesítésében és készítsék elő ezeknek az iskoláknak az álla­mi egészségügyi igazgatás körébe való bevonását legkésőbb az 1953/ 54. iskolai év kezdetéig. Az 1953/54. iskolai évtől kezd­ve fokozzák a Szlovákiából való hallgatók toborzását az orvosi fa­kultásokra, úgyhogy az új orvosok­ban való szaporulat megfeleljen Szlovákia szükségléteinek, és bizto­sítsa képzésüket megfelelő mérték­ben a cseh kerületek orvosi fakul­tásain is. Javítsák meg a káderek kiválo­gatását a felsőbb egészségügyi szakiskolákba és biztosítsák az egyes kerületek számára e kerüle­tek keretén belül a közép egészség. ügyi dolgozóknak elegendő számban való toborzását és nevelését; 1952. december 31-ig vizsgálják felül az orvosok elosztását és az 1953. év folyamán javítsák szét­osztásukat úgy, hogy elsősorban a) képesített dolgozókkal elegen­dő módon biztosítva legyen a dol­gozók egészségügyi gondozása, fő­kép a preferált üzemekben; b) távolítsák el az orvosok egyen­lötleri , elosztásának főakadályait, Rendszeresen gondoskodjanak a szocialista verseny fejlődéséről, az új munkanormák és a javító moz­galom terjesztéséről. 1952. decembsr 31-ig terjessze­nek elö a kormánynak javaslatot a tiszteletbeli címek és kitüntetések bevezetésére és az egészségügy ki­váló dolgozóinak luttatandó jutal­makról. V. Gyógyszerekkel és más egészségügyi cikkekkel való ellátás A lakosságnak gyógyszerekkel és más egészségügyi cikkekkel való el­látásában az utóbbi években jelen­tős sikereket értünk el. Ma vala­mennyi dolgozó megkap minden szükséges értékes gyógyszert, árá ra való tekintet nélkül. A betegbiz­tosítók azelőtti takarékosságát a beteg biztosítottak kárára, az is­mert ,, aszpirinkezelést" 1945 után megszüntették. A gyógyszerfo­gyasztás erősen emelkedik. Csak 1946 óta, kb. a két és félszeresére emelkedett. Azt, hogy teljes mértékben ki­elégíthetjük ezeket a fokozott igé­nyeket, elsősorban államosított gyártásunk fejlődésének köszön­hetjük. A München előtti köztársaság­ban a gyógyszergyártás alacsony színvonalon állott, nem volt saját nyresanyagkészlete. Nem irányult az alapgyógyszerek gyártására. Csak a farmaceutikus ipar államo­sítása révén teljesültek az alap­győgyszertermelés kiépítésének a feltételei és a behozatali függéstől való megszabadulás. Ma már van saját értékes termelésünk penicilin­ben, inzulinban, hormonokban, vita­minokban és szulfonamidokban. Gyógyszeriparunk .amely felépítésé­nek gyors állapotában van, biztosí­tani tudja a mindig tökéletesebb, folyamatos ellátást a gyógyszerek bő választékában. Mindig nagyobb figyelmet fordítanak a gyógynövé-

Next

/
Thumbnails
Contents