Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-19 / 302. szám, péntek

2 UJ sw 1952 december 19 Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciája megértésére és tekintettel arra a körülményre, hogy a pártvita során néhány szervezet és néhány elvtárs fennakadt azon, miért hagytuk el a régi „szervezési szabályzat" elnevezést, mindjárt elöljáróban néhány szóval hozzá kell szólni ehhez a kérdéshez. A „szervezési szabályzat" elnevezés azt a nem pontos elképzelést keltette, mintha csak a párt belső felépítésének, és munkafolyamatának szabályzatáról volna szó. A valóságban többről van szó. Az alapszabályzat magában foglalja a párt jellegének taglalását is és ezt a párttagok jogainál és kötelességeinél konkretizálja. Az alapszabályzat tehát a párt alapvető törvényének nevezhető. Nyilvánvaló, hogy az alapszabályzat elnevezés jobban és pontosabban kifejezi ennek az alapvető törvénynek igazi tartalmát. Az alapszabályzat — ez a pártélet és a pártépítés alapja. Éppen ezért azonban az alapszabályzat nem merülhet részletekbe és a párt tevékenységének csak alapvető formáit adja meg és szervezési alapot nyújtanak a pártszervek ténykedésének. Nem helyes tehát, ha az alapszabályzatba minél több különböző kérdést és meghatározást igyekeznénk sűríteni, mégha ezek a kérdések helyesek is, még ha ezek a meghatározások szükségszerűen kell, hogy érvényt nyerjenek a pártszervezetek napi ténykedésében. A döntésnél azonban abból kell kiindulni, vájjon ez vagy az a javaslat beletartozik-e az alapszabályzatba vagy nem. Az alapszabályzat I. fejezete a párt fő feladatául a szocialista társadalmi rend felépítését tűzi ki. Ezzel kpcsolatban a vita során hangsúlyozták azt a követelményt, hogy egyenesen az alapszabályzatban határozzák meg pártunk végső célját, a kommunista társadalom felépítését. Habár ez a cél pártunknak nem közvetlen feladata, de vittahatatlan törekvéseink célja, ajánljuk ennek a kiegészítésnek belefoglalását az alapszabályzat szövegébe, mivel egész pártunknak és munkánknak világos távlatot nyit és messze előre megmutatja célunkat. Éppen úgy egyet kell érteni azzal, hogy az alapszabályzatnak még pontosabban kell kifejeznie pártunk hazafias jellegét, feladatát, hogy szocialista hazafiságra nevelje a dolgozókat. Az I. fejezettel kapcsolatos vita továbbá helyesen felhívta a figyelmet arra, hogy alapfogalma a társadalom közgazdasági alapjára vonatkozik és hogy nem pontos megfogalmazás ideológiai alapról beszélni. Ezt a hozzászólást is el kell fogadni és az erre vonatkozó mondatot világosan és pontosan kell megfogalmazni, hogy a párt munkájában a marxizmus-leninizmus elmélete szerint igazodik. További vitahozzájárulások a szövegnek néhány olyan kiegészítését vagy módosítását javasolják, amelyek semmiképpen sem járulnának hozzá a szöveg tényleges pontosabbá tételéhez. így például javasolják kifejezni a népi demokrácia jellegét, mint a proletárdiktatúra formáját, vagy hogy a marxizmus-leninizmus a dialektikus materializmusból indul ki, mint a marxista-leninista párt világszemléletéből stb., és hasonlóan. A felhozott gondolatok ezen kategóriájában kitűzött meghatározások helyesek. Ennek ellenére azonban az alapszabályzatba nem valók, mivel jellegüknél fogva vagy programmba vagy elméleti cikkbe tartoznak. Különösen nagy figyelem irányult a párttagsággal, a párttagok kötelességeivel és jogaival kapcsolatos meghatározásokra. Az alapszabályzat e fejezetéhez többezer hozzászólás érkezett, amelyek azt bizonyítják, hogy a párttagok és a pártszervezetek tudatában vannak annak, hogy nincs nagyobb megtiszteltetés, mint a kommunista párthoz tartozni, hogy kommunistának lenni az annyit jelent, mint minden erőt, tudást és képességet fenntartás nélkül a munkásosztály, a szocializmus és kommunizmus ügyének szentelni. A párttagok nagy aktivitása ennek a fejezetnek megvitatásánál nemcsak azt bizonyítja, hogy a párttagok fokozott felelősséget éreznek a párt ügyével szemben, hanem azt is, hogy a múltban Szlánszky és társai kártevő ténykedése következtében a párttagok jogait megszegték. Élénk egyetértést váltott ki az a megállapítás, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagja lehet Csehszlovákia minden dolgozó polgára, aki nem zsákmányolja ki más munkáját, tehát hogy a földbirtokosok, kulákok, gyárosok, nagykereskedők nem valók a pártba, még ha meg is fosztották régi jogaiktól, az embernek ember általi kizsákmányolására és a munka nélküli jövedelem élvezésétől. Annak ellenére, hogy ezzel a meghatározással kapcsolatban élénk egyetértést fejeztek ki a vitafelszólalók, ehhez a ponthoz nagyszámú kérdés érkezett, különösen olyan személyeknek párttagságával kapcsolatban, akik a múltban kizsákmányoltak és a dolgozó nép nemproletár rétegeinek soraiból, a kis- és középparasztok, kiskereskedők és kisiparosok, az értelmiség stb. soraiból való tagjelöltek felvételével kapcsolatban. Ügy vélem, hogy ezek a kérdések hangsúlyozzák annak szükségességét, hogy rámutassunk az alapszabályzat I. fejezetére, amely világosan megállapítja, hogy a CsKP az egyformán gondolkodó embereknek — kommunistáknak önkéntes harci szövetsége, amely a munkásosztály, a dolgozó parasztok és a dolgozó értelmiség tagjaiból van szervezve. Továbbá rá kell mutatni arra, hogy a dolgozó nép nemproletár rétegeihez tartozó tagjait nem helyes összetéveszteni a , buzsoa kizsákmányoló elemekkel, mert ahogy Lenin elvtárs mondja: „A proletariátus diktatúrája különös formája az osztályszövetségnek, a proletariátus mint a dolgozók élcsapata és a dolgozók nagyszámú nemproletár rétegei (kispolgárság, kisüzemtulajdonosok, parasztság, értelmiség stb.) vagy azok többsége között — szövetség, amely a tőke ellen jött létre, a tőke teljes "leverésére, a burzsoázia ellenállásának és restaurációs törekvéseinek teljes elnyomására, a szocializmus végleges megteremtésére és megszilárdítására". Mindebből az tűnik ki, hogy nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy ezekből a rétegekből egyénileg fel ne vegyenek valakit a pártba. Ezeket a tapasztalatokat azonban nem helyes közvetlenül belefoglalni az alapszabályzatba, mivel ezek az alapszabályzatból következnek és ezért azok magyarázatához tartoznak. A vita során különböző hozzászólás és kérdés akadt, azoknak párttagságával kapcsolatban, akiknek nincs csehszlovák állampolgárságuk. Világosan meg kell mondani, hogy a CsKP tagja csak csehszlovák állampolgár lehet, éppen azért, mivel pártunk Csehszlovákia Kommunista Pártja és ennek az államnak tagjaiból van megszervezve nemzetiségre való tekintet nélkül. Amennyiben idegen állampolgárok pártcsoportot akarnának alakítani és politikai-szervezési ténykedést akarnának kifejteni, ilyen társuláshoz a CsKP Központi Bizottságának beleegyezését kell kikérniök. A széleskörű pártvita megmutatta, hogy a párttagság teljes mértékben egyetért az új alapszabályzatokban kitűzött magas követelményekkel. Az alapszabályzatban megfogalmazott feladatok jelentős mértékben hasonlítanak a Szovjetunió Kommunista Pártja tagjainak kötelességeihez, amit a tagság széles tömegei különösképpen lelkesedéssel fogadnak. A CsKP Központi Bizottságának küldött hozzászólások nagy része azt a célt követte, hogy pontosabbá tegye a párttagok kötelességeit és jogait, esetleg, hogy kiszélesítse azokat. Dyenfajta hozzászólásokról van szó: a párttag köteles a pártsajtóra előfizetni és azt olvasni, köteles a ROH vagy az EFSz tagjának lenni, köteles résztvenni a pártiskolázás évében, látogatni a bizottsági és taggyűléseket. A funkció elfogadásának kötelezettsége vagy elutasításának joga abban az esetben, ha azt a tag nem tudná jól ellátni stb. és hasonló javaslatok. A Központi Bizottság elnöksége úgy véli, hogy nem volna helyénvaló a párttag eme részkötelességeit beiktatni az alapszabályzatba, mivel ez a pártkötelesség formális értelmezését jelentené és ezeknek a kötelességeknek elsekéíyesítéséhez vezetne. A párttag kötelességeinek súlya és jelentősége nem lesz nagyobb azzal, ha az alapszabályzat egyes pontjait még jobban részletezzük, esetleg, ha beiktatjuk az alapszabályzatba, mint a párttag kötelességét az elvi szempontból kisebb jelentőségű különféle kérdéseket is. A legfontosabb azonban az, hogy néhány megszövegezés elfogadása a valóságban az alapszabályzat leszűkítését .jelentené. így például, ha meghatároznánk a párttag kötelességét résztvenni a pártiskolázási évben, ez a marxizmus és a nevelés jelentőségének megszűkítését jelentené, mivel az alapszabályzatban rögzítve van a párttag alapvető kötelességeinek egyike, hogy igyekezzen fokozni öntudatosságát, elsajátítani a marxizmus-leninizmus alapjait és ez a kötelesség magában foglalja a pártiskolázási évet is, mint annak egyik részét. Egyik más példa: néhány elvtárs azt akarja, hogy az alapszabályzatban meghatározzák a párttagnak ezt a kötelességét, hogy funkciót kell elfogadnia. Ezzel szemben áll, hogy a pártban funkciót teljesíteni nagy dicsőség a kommunista számára és bizonyítéka a párt bizalmának. A párt a politikai és szaktapasztalatok és képességek szerint azokat bízza meg funkciókkal, akik a funkciók teljesítését mint önkéntes, öntudatos kötelességet és a párt nagy bizalmát értelmezik. Mindezt, elvtársak és elvtársnők, nem lehet helyettesíteni semilyen rendelkezéssel. Ezért az alapszabályzat egész szellemével ellentétben áll a párttagot a formálisan értelmezett pártkötelességek szempontjából megítélni. Ezért nem ítélhetjük meg a párttagot csak aszerint, hogy hord-e jelvényt, hogy vásárolja-e a Rudé Právot vagy a Pravdát, vagy hogy Práci česť-el köszön-e. Ezeknek a kiegészítéseknek besorolása az alapszabályzatba a párttag kötelességeinek ellaposítását jelentené. Megkíséreltem részletesebben megmagyarázni azokat az okokat, amelyek miatt a Központi Bizottság elnökséne nem ajánlja elfogadni az alapszabályzat harmadik pontjával kapcsolatos hozzászólásokat és kiegészítéseket, kivéve az i) ponttal kapcsolatos első kiegészítést. A vita során főleg az elvtársnők hangsúlyozták, hogy a kommunistának magas erkölcsi értékekkel rendelkező embernek kell lennie. Tekintettel arra, hogy az egész alapszabályzatot áthatja a magas öntudatos szocialista erkölcs követelménye és hogy a tervezet egészbe véve magasan kiemeli a párttag erkölcsi arculatát, javasoljuk az illetékes pontnak kiegészítését azzal, hogy a párttag köteles betartani a párterkölcsöt. Az alapszabályzat negyedik pontjához a párttagok jogaival kapcsolatban aránylag kevesebb hozzászólás érkezett, amelyekből a Központi Bizottság elnöksége két indítvány elfogadását ajánlja, és pedig a 4. c) és az 5. pont stilisztikailag pontosabbá tételével kapcsolatban az írásban szétosztott alapszabályzat tervezete szerint. A vitafelszólalásokban ezzel a ponttal kapcsolatban az elvtársak nagy száma magyarázatot kért, vájjon az a meghatározás, hogy a párttag jogosult bármilyen kérdéssel és közléssel a párt bármely szervéhez, egészen a CsKP Központi Bizottságáig fordulni, anynyit jelent-e, hogy a párttag a járási vagy kerületi bizottság megkerülésével közvetlenül és azonnal fordulhat-e a Központi Bizottsághoz, vagy pedig csak a városi bizottság, a járási bizottság vagy a kerületi bizottság útján? Engedjék meg, hogy az ezirányú gyakori kérdésekre azokkal a szavakkal feleljek, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán Malenkov elvtárs mondott: „Ha valamelyik szervezetben rosszul mennek az ügyek, kárt okoznak a párt és az állam érdekeinek, a párttag köteles, személyre való tekintet nélkül, jelentést tenni a hiányosságokról a párt vezető szerveinek egészen a párt Központi Bizottságáig." Ebből világos, hogy ha a párt szervei — a városi, járási, kerületi bizottság — a szervezetek és a párttagok javaslatait, panaszait, bejelentéseit nem oldják meg, minden szervezetnek, minden párttagnak joga és kötelessége mellőzni a közvetlenül fölérendelt pártszerveket és közvetlenül a Központi Bizottságnak jelenteni az ügyet. Ezekben az esetekben is érvényesek számunkra Malenkov elvtárs szavai, hogy akadnak nálunk olyan vezetők, akik szerint, ha a nekik alárendelt funkcionáriusok jelentést tesznek a hiányosságokról sc párt Központi Bizottságának, akkor akadályozzák őket a vezetésben és aláássák tekintélyüket. Határozottan le kell számolnunk az eféle káros és mélységesen pártellenes nézetekkel. A pártszervezetek és a párttagok teljes egyetértéssel fogadták a párttagoknak azt a jogát, hogy a pártgyűléseken a párt bármely tagját, funkcionáriusát és bizottságát bírálhatják. Néhány párttag a vita során felhívta a figyelmet arra, hogy előfordulnak nemcsak a kritika elnyomásának esetei, hanem másik oldalon sor kerül a bírálatra való jognak visszaélésével demagóg támadásokra, rágalmazásra stb., és ezért követelik az alapszabályzat ilymódon történő közvetlen kiegészítését: „szabadon tárgyilagosan bírálni", vagy „konstruktívan és felelősségteljesen bírálni". A Központi Bizottság elnöksége nem tartja helyesnek a felhozott záradékok segítségével határt emelni a kritikának, mivel elsősorban a párt alapszervezeteinek, a párttagoknak kell megítélniök, vájjon a felhozott kritika. tárgyilagos, építő vagy felelősségteljes volt-e, vájjon a kritikát azzal a tiszta szándékkal gyakorolják, hogy segítsenek a pártnak és a szocializmus építésének, vagy pedig szennyes, ellenséges célzatból. Sztálin elvtárs arra tanít minket, hogy a kritikát meg kell hallgatni és le kell belőle vonni a tanulságot, még ha annak csak egy kis része is indokolt. A párthatározatok teljesítéséért folytatott harcban a kritika és az önkritika erős fegyver. Pártunk ereje főleg abban áll, hogy saját hiányaink kritikájából és önkritikájából tanulságot és az előrehaladáshoz további erőt merít. Sztálin elvtárs arra tanít minket, hogy a kritika és önkritika üldözése annyit jelent, mint a pártszervezetek műiden kezdeményezésének elnyomása, mint a vezetőség autoritásának aláásása a párttagok tömegeiben, annyit jelent, mint a pártnak megbontása és a bürokraták és a pártellenségek pártellenes erkölcseinek megerősítése a pártszervezetekben. A párt alapszabályzata védelmébe veszi azokat, akik leleplezik a hiányokat, rámutatnak a párt- és államhatározatok be nem tartására és védik őket azok ellen, akik elnyomják a kritikát. , A tagjelölteknek párttagokká való felvételi eljárásával kapcsolatos vita során a legtöbb hozzászólás az ajánlókról szóló meghatározást érintette. Ez a vita azt bizonyítja, hogy nem értelmezték helyesen a pártba való és az alapszervezet közvetítésével történő egyéni felvétel értelmét, valamint azt, hogy a felveendő tagért a szervezet felelős. A beérkezett hozzászólások gyakran az ajánlók intézményében látják a kérdés teljes megoldását. Ezért azt javasolják, hogy az ajánlók számát megkétszerezzük, mivel több ember többet tud. Vagy azt akarják, hogy az ajánlók hoszszabb ideig legyenek párttagok, mondjuk kétszer olyan hosszú ideig, vagy még tovább, mivel az ilyen hosszú időtartam nagyobb biztosítékot nyújt. Az üggyel kapcsolatos ilyen eljárás természetesen teljesen könnyelmű és helytelen. Az UNP Bechyne melletti Libusine Lázne-i üzemi szervezete elvtársainak, akik az ajánlók számának lényeges növelését és parttagságuk tartamának meghosszabbítását javasolják, éppúgy azt lehetne felelni, hogy bizonyára 12 ajánló több mint 8 és hogy 5 év az több mint két év. A párttagok felvételi eljárásánál a döntő elv az egyéni kiválasztás. És vi

1

Agos az, hogy maguknak a