Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-18 / 301. szám, csütörtök

6 III SZÖ 1952 december 18 A párt politikai és szervezeti munkája és a párt ói alapszabályzatának tervezete A népegészségügyi adatokon kívül más adataink is vannak, amelyekből meg lehet ítélni a lakosság anyagi és kulturális színvonalát. így pl. 1937-ben a községeknek csak 34 százalékában volt telefon, az idén már a községek 98 százalékában bevezették a távbeszélőt. A rádió vevőkészülékek tulajdonosainak száma 1937-ben 1,034.000 volt, az idén 2,717.000, tehát 163 százalékkal több. 1927-ben 18 állandó színházunk volt, az idén 58 és a színházlátogatók száma ez idő alatt 3 mülóról 10 millióra emelkedett. 1937-ben 1837 állandó mozi működött, az idén már 3.528 és a mozilátogatók száma 84 millióról 128 millióra szökött fel. A könyvtárak száma 13.100-ról 21.800-ra emelkedett, a kiadott könyvek évi példányszáma pedig 32 millióról 94 millióra. A gyermekek száma az óvodákban 88.200-ról 165.500-ra emelkedett. A" nemzeti iskolák száma 12.990-ről 15.270-re nőtt, a nemzeti iskolák tanítóinak száma pedig 41.000-ről 60.000-re emelkedett. A szakiskolák tanulóinak száma 60.000 volt, az idén pedig 82.000 körül mozog, a mezőgazdasági szakiskolák tanulóin kívül. A főiskolások szájna 18.000 volt, az idén 38.000. Ha kiszámítjuk a lakosságnak díjtalanul rendelkezésére álló szolgálatokra fordított kiadásokat, mint az iskolaügyre, egészségügyre, minden fajta szociális gondoskodásra fordított kiadásokat és a fizetett szabadságot — akkor e kiadások az 1937. évi 5.8 milliárd koronáról 1952-ben 81.2 milliárd koronára emelkedtek. Mindezek a díjtalan szolgálatok a bérek és fizetések átlagához viszonyítva 1937-ben 17 százalékot, 1952-ben már 42 százalékot tettek ki. Ami a lakosságnak mind élelmiszerekkel, mind közszükségleti ipari termékekkel való ellátását illeti — ezzel nem lehetünk megelégedve. Igaz, hogy nálunk általában több élelmiszert és több ipari terméket fogyasztanak, mint a háború előtt, mivel többen vásárolhatják meg ezeket a cikkeket, azonban ezirányban sem elégíthetnek ki bennünket többé a háborúelőtti méretek. Mi az oka közellátásunk hiányosságainak ? Vegyük pl. az élelmiszereket és az élelmiszeríeszítményeket. Itt az eddigi mezőgazdasági növénytermesztés és állattenyésztés, a begyűjtés és behozatal nem képesek fedezni a vásárlóképes keresletet. Emellett nem kevesebb, hanem sokkal több mezőgazdasági terméket hozatunk be, mint bármikor azelőtt. így pl. az idén az egész szükséglethez képest a búza 48 százalékát, a hús 5 százalékát, a baromfi 39 százalékát, a zsír 7 százalékát, a vaj 25 százalékát, a tojás 14 százalékát stb. hoztuk be. Kizáróag a Szovjetunióból és a népi demokratikus országokból történő behozatalról' van szó. Látjuk azonban, hogy ez sem elég. Ezért nem szüntetjük meg még a jegyrendszert a legfontosabb élelmiszerekben. Csak egy kiút van: a mezőgazdasági termelés fokozás_a, és a haszonállatok hozamának fokozása útján a begyűjtés megjavítása és növelése, valamint az árúalapok és a vásárlóképes kereslet kiegyenlítése. Ami a piacra kerülő ipari terméket illeti, itt semmiesetre sem állíthatjuk, hogy -könnyűiparunk termelőképessége ne tudna előállítani mindent, amire szükségünk van a belső piac kielégítésére. Azok a mendemondák, hogy a párt- és a kormány a belső piac ipari fogyasztási árúval való teljes ellátásához szükséges színvonal alá akarja süllyeszteni a könyűipar termelőképességét, ellenforradalmi recsegések. Nem, a mégfelelő ipari termelőképesség meg van és meg is marad. Természetesen lesznek nehézségek a behozott nyersanyagok körül. A fődolog azonban ez: Mind a könnyűipari, mind a más iparbeli gazdasági dolgozóinknak meg kell szokniok, hogy bőséges választékú jó minőségű árút fognak termelni a belső piac számára is, hogy a behozott nyersanyagokat gazdaságosan és ízlésesen fogják feldolgozni, hogy hazai forrásokból fognak keresni új nyersanyagot a főszükségleti árúcikkek előállítására és arról is fognak gondoskodni, hogy az illető üzemek kellő menynyiségben gyártsák azokat az apró szükségleti cikkeket, amelyek nem követelnek sok nyersanyagot, energiát és munkaerőt, mivel ezeknek a cikkeknek hiábavaló hajszolása feleslegesen keseríti asszonyaink életét. Az is jó lesz, ha kereskedelmi dolgozóink nem fognak átvenni a termelésből minden vacakot, hanem meg fogják követelni a jó minőséget és az ízlésességet és ha maguk is súlyt helyznek arra, hogy raktáron tartsák azokat az apró szükségleti cikkeket, melyek iránt kereslet mutatkozik. Ily előfeltételek mellett belátható időn belül lényegesen javíthatjuk belső piacunk ellátását ipari szükségleti cikkekkel. Pártunk és kormányunk politikája továbbra is a lakosság növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére fog törekedni. Emellett természetesen senkinek sem szabad elfelejtenie, hogy — amint már megemlítettem a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusáról tett jelentésemben — a szocializmus sztálini gazdasági alaptörvényének három egymástól elválaszthatatlan része van. Az első rész teljesítésének, azaz „az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítése biztosításának feltétele — a második résznek 1- azaz a termelés szüntelen fejlesztésének, valamint a harmadik résznek, „a termelés szüntelen tökéletesítésének a legfejlettebb technika alapján" — a teljesítése. Azt hiszem számunkra ez az egyedüli járható út, amely biztosan elvezeti népünket a jóléthez. III. A pártról és a párt új alapszabályzatának tervezetéről Áttérek most a párt és az új pártalapszabályzat•• tervezet néhány kérdésére. A párt minden tagjának és különösen a fiataloknak állandóan a vérükbe kell oltani: elvtársnő — elvtárs — a párt minden! A kapitalista járom nehéz éveiben a munkásúttörők megteremtették a pártot, hogy a munkásosztályt harcra vezesse a tőke ellen szociális felszabadulásáért. A hitleri nemzeti elnyomás nehéz időszakában, amikor mindenki csődöt mondott, a párt mint egész, kitartott és harcolt a nemzeti felszabadításért is. És a párt küldetését és kötelességét teljesítette. Amikor a Szovjet hadsereg — ugyancsak a kommunista párt, a Szovjetunió Kommunista Pártjának gyermeke — legyőzte Hitlert, a párt biztosította népünk nemzeti és szociális felszabadulását. Amikor azután 1948 februárjában a hazai és a külföldi reakció újra népünk nyakára akarta akasztani a kapitalista és imperialista igát, a' párt volt az, amely az egész nép élén ezt a sötét tervet megakadályozta. És amikor február után, a leplezetlen reakció leverése után, a hazai és külföldi ellenség magának a kommunista pártnak belsejében lévő ötödik hadosztályára tette az egész tétet, a párt elég erős volt ahhoz, hogy ennek az amerikai ötödik hadosztálynak a fejét eltiporja. (Viharos, hosszantartó taps. Valamennyien felállnak. Lelkes éljenzés: „Éljen a CsKP! Hurrá!") Egyszóval, a párt és csak a párt volt népünk felszabadulásának biztosítéka. A párt, csak a párt biztosítéka annak, hogy az urak soha többé nem jutnak hatalomra. A párt, csak a párt biztosítéka annak, hogy egész népünknek felépítjük a boldog, szocialista jövőt. (Viharos, hosszantartó taps.) Az egyén akármilyen magas pozícióba is volna állítva, megcsalhat, elárulhat. A párt azonban, elvtársak és elvtársnők, sohasem árul el. (Viharos, hosszantartó taps, újr^, felhangzik a szűnni nem akaró éljenzés. „Éljen a'CsKP!") Az összeesküvő árulók nem csekély igyekezetet fejtettek ki, hogy megrendítsék a tömegeknek a pártba vetett bizalmát és a párttagok bizalmát a párt vezetősége iránt. Ez nem sikerült nekik. A tömegek bizalma a párt iránt újból fokozódik, különösen azért, mivel a tömegek látják, miként tudja a párt megtisztítani sorait az idegen, ellenséges hordaléktól, látják, hogy a párt milyen szigorú és legszigorúbb éppen azok iránt, akiket azelőtt vezető helyekre helyezett, akik azonban megcsalták és elárulták. Azelőtt, a kapitalizmus során a nép ügyét, a nemzet ügyét büntetlenül elárulhatta bármely rongyernber, sőt, minél inkább volt áruló, annál jobban jutalmazták, annál inkább gazdagodott. Ma nálunk a nép és nemzet árulója odajut, ahova az összeesküvő, áruló banda jutott. Senkin sem segít, ha zsebében ott van az uralkodó párt igazolványa. Ellenkezőleg, annál szigorúbban ítéljük el és büntetjük meg. Az árulóknak vezető helyekről való eltávolítása után a pártban mozgalmasabb politikai, szervezési és eszmei élet indult. A párt városokban, üzemekben, járásokban és kerületekben működő szervei jobban dolgoznak és aktívabban állnak minden politikai, gazdasági és kultúrális történés élén. Azt mondhatjuk, hogy legyőztük azt a bénultsági állapotot, amelybe a párt szervezetét az összeesküvő árulók juttatták. Pártunk életére is nagy esemény volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa. Tanúi voltunk azon párt kongresszusának, amely történelmi és világtörténelmi műveket valósított meg és valósít meg, Lenin és Sztálin pártja kongresszusának. (Viharos taps.) Tanúi voltunk annak, hogy miként ítéli meg ennek a pártnak választott vezetősége sztálini módszerrel az eseményeket, miként értékeli bírálólag és önbírálólag a maga munkáját, és miként állít maga elé új, bátor clkitűzéseket. Már ez a kongresszus magában véve is sok mindenre megtanított bennünket. Az a módszer, mód és eljárás, ahogy a szovjet elvtársak hozzálátnak az ügyek intézéséhez, az a világosság és meggyőző erő, amellyel megoldják a fennálló kérdéseket, az a konkrét mód, amellyel biztosítják a kiszabott feladatok teljesítését és a kitűzött célok elérését, — egyszóval a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának már egész munkastílusa számunkra is rendkívül tanulságos. Egész közvéleményünkben és természetesen annál inkább a párton belül, rendkívüli, figyelmet keltett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa. A napi sajtóban, a brosúrákban és könyvekben közölt kongresszusi anyagot nemcsak olvassák, hanem tanulmányozzák is. A pártiskolázás éve a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa anyagának és okmányainak és „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című, a kongresszus előtt kiadott zseniális sztálini műnek tanulmányozása jegyében folyik. Már sokszor megmondtuk, hogy a tanulásnak nem szabad elvontnak, akadémikusnak lenni. Hogy az a fő, hogy a dolog áttanulmányozása után a levont tanulságokat a mi viszonyainkra alkalmazzuk és belőlük saját gyakorlatunkhoz okulást merítsünk. Nos, a mai országos konferencia elé terjesztett új pártszabályzati tervezet kísérlet arra, hogy ilyen alkotó módon a mi viszonyainkra alkalmazzuk a XIX. kongresszus eredményeit, tekintettel saját tapasztalatainkra és saját szükségleteinkre. A Szovjetunió Kommunista Pártjának alapszabályzata, amelyet a XIX. kongresszus elfogadott, kifejezője azoknak a nagy tapasztalatoknak, amelyeket a szovjet kommunisták a pártépítés CS 8> pártmunka, az állam vezetése és politikai, gazdasági, kultúrális felépítése, a nagy Honvédő Háború vezetése, a győzelem utáni időszak munkája és a kommunizmushoz való folyamatos átmenet évtizedei során szereztek. És mi az érdekes? Az, hogy azonnal, mihelyt a sajtó közölte a Szovjetunió Kommunista Pártja új szervezési szabályzatának tervezetét, mindannyian éreztük, hogy legfontosabb pontjaiban teljes mértékben egyezik azzal az alapszabályzattal, amelyre pártunknak is szüksége van. Ez annyit jelent, hogy a Szovjetunió területén keletkezett és a Szovjetunió Kommunista Pártjának szánt alapszabályzatban visszatükröződnek a mi saját tapasztalataink is, amelyeket a pártépítésben és az államigazgatásban szereztünk. így. keletkezett tehát pártunk új alapszabályzatának tervezete. Ismeretes, hogy a tervezetet széleskörűen megvitatták a szervezetekben és a pártsajtóban. A vitát megkönnyítette az, hogy sok párttag már pártunk új alapszabályzat-tervezetének közzététele előtt behatóan tanulmányozta a Szovjetunió Kommunista Pártjának új alapszabályzatát, amelyet az SzKP kongresszusa elfogadott. A vita igen élénk volt. Az új alapszabályzat tervezetéhez több mint 10 ezer hozzászólás érkezett, amelyekbe a párttagok általában elvi egyetértésüket fejezik ki az új alapszabályzat tervezetével, azonban különböző módosító és kiegészítő ^javaslatokat tettek. A Központi Bizottság elnöksege megtárgyalta ezeket a javaslatokat és azt indítványozza az országos konferenciának, hogy néhány módosító és kiegészítő javaslatot fogadjon el, néhányról pedig úgy döntsön, hogy besorolják őket az alapszabályzatot magyarázó részletesebb irányelvekbe és végül, hogy néhány meg nem felelő javaslatot vessen el. Ezt az indítványt részletesebben Siroky elvtárs indokolja meg. Én a figyelmet csak az új alapszabályzat néhány kérdésére akarom felhívni. Az alapszabályzat — a párt belső törvénye, amelyet a párt azért hoz, hogy az legyen, aminek lennie kell, vagyis az egyformán gondolkozó emberek, kommunisták harci szövetsége. Az alapszabályzat — a párt harci tapasztalatainak összefoglalása. Azoké a tapasztalatoké, hogyan kell magát a pártot építeni és vezetni és hogyan kell teljesíteni a párt nagy feladatát — a társadalom szocialista átformálását. Az alapszabályzat — egyben útmutatás minden párttag, minden pártszervezet és a. párt minden vezető szerve, mindennapi gyakorlati, pártonbelüli és közéleti munkájában. Ezért beszél az új alapszabályzat tervezete az egyes tagok kötelességeiről éppúgy, mint a mindenfokozatú pártszervek kötelességeiről. A párt tagjának tevékenyen harcolnia kell a párt határozatainak végrehajtásáért. Eddig azonban nem csekély számú olyan esetről tudunk, amikor a párttag nemcsak, hogy nem védelmezi a párthatározatot és nem harcol annak teljesítéséért, hanem kitér a párthatározat teljesítése elől. Világos, hogy ilyen eljárással meggyengíti a párt akcióképességét. A párttagnak be kell tartania a párt- és állami fegyelmet ,amely egyformán kötelező minden párttagra. A párt- és állami fegyelem egyformán kötelező mind a vezető funkcionáriusokra, mind az egyszerű tagokra. Emellett tudni kell azt, hogy a pártós állami fegyelem nálunk ma megbonthatatlanul összefügg, hogy egy és ugyanazon érem két oldalát alkotja és egyik a másik nélkül nem képzelhető el. És mégis egész közéletünkben, politikánkban, gazdaságunkban és kultúránkban — láthatjuk, hogy milyen gyakran szegik meg a párttagok a párt- és államfegyelmet. Már népgazdaságunk felépítésének értékelésével kapcsolatban mondottam, hogy az állami és munkafegyelem hiánya népgazdaságunk ostora. Ezért különösen ezzel kapcsolatban rá kell mutatni az új alapszabályzat azon részére, amely a következőket mondja: „A párt- és állami fegyelem megsértése súlyos vétség ,amely árt a pártnak és ezért összeegyezhetetlen a párí soraiban való maradással !