Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-16 / 273. szám, vasárnap

* 1952 november 7. UJSZ0 5 A Vörö*kereszt a múltban és ma BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG—, i ! A béketábor aktív harcosai lettünk Kinyílott előttünk a kaszárnya kapuja és velem együtt több száz fiatal lépte át küszöbét. Szívünk nagyott dobbant és egy pillanatra még visszagondoltunk a hátunk mö­gött maradt civiléletre. Mindnyájan új életet kezdtünk most, mert felöltve a szép új kato­naruhát, a béketábor aktív harcosai lettünk. Annak a tábornak a kato­nái vagyunk, mely szüárdan őrködik sokmillió munkás békéje és szabad­sága felett. Egy nagy ügynek va­gyunk a védői, az igazi világbéke és szabadság őrzői és ha kell, har­cosai leszünk a háborúra uszító im perialista betolakodók esetleges tá­madásai ellen. Megvédjük mindazt a munkát, melyet dolgozó népünk olyan nagy odaadással és hűséggel végzett idáig. Nem engedjük, hogy békés építő dolgozóinkra rátörjenek a fogukat vicsorító kapitalisták, hanem fáradságot nem ismerve, szi­lárdan vigyázunk munkásosztá­lyunk legdrágább kincsére a nyugodt . Újságot Olyan hadsereg kiépítése, amely teljesíteni akarja a haza védelmé­vel kapcsolatos nemes feladatot, nagy követelményeket támaszt a hadsereg minden egyes tagjával szemben. A nagyigényű feladatokat hadseregünk tagjai harcképességé­nek fokozása tekintetében dr. Alexej Čepička nemzetvédelmi miniszter, hadseregtábornok hangsúlyozta be­szédében. „Az új kiképzési év — mondta — nagy követelményeket támaszt a katona harci és politikai felkészültségének teljesítésével. A harci és politikai felkészültség pro­grammjának minden parancsnok és politikai dolgozó számára a legfel­sőbb törvénynek kell lennie, amiből nem engedhet egy jottányit sem." A miniszter elvtárs szavai nyíltan és érthetően mutatják, hogy nem csekélyek az előttünk álló feladatok és ezeket mindenképpen teljesíteni kell. A csehszlovák népi hadsereg minden egyes tagjának azon kell lennie, hogy mozgósítsa minden ere­jét, minden tudását a feladat kiváló elvégzésére, amit a maga helyéi) és esküjéhez híven teljesítenie kell. A tapasztalatok világosan bizonyítják, hogy a feladatok teljesítése bármely katonánál, legyen az bármilyen funkcióban, különböző rangú pa­rancsnok politikai dolgozó vagy sorkatona, — közvetlenül attól függ, hogy hogyan képes megszer­vezni a munkát, hogyan tanul, ho­gyan keresi ki segítőtársait. Nem titok már, hogy a parancsnok, aki munkájában a pártszervezet és az ifjúsági csoport segítségére támasz­kodik, sokkal jobb eredményeket ér el, mint az a parancsnok, aki ezt még nem tanulta meg. Hadseregünk számos tagja meg­győződött már róla, hogy naponta igen hathatós segítőtárs kínálkozik számára: pártsajtónk és katonai sajtónk. Igen sok elvtárs tapasztala­ta igazolja teljesen világosan, hogy­ha felhasználják az újságok nyúj­totta segítséget, akkor sokkal jobb eredményeket érnek el munkájuk­ban, mint azok az elvtársak, akik a sajtót csak futólag olvassák át, anélkül, hogy figyelmet szentelné­nek neki. Ez a tapasztalat érvényes minden katonára: akár parancsnok, akár politikai funkciót végez, akár pedig egyszerű sorkatona. Ugyan­úgy érvényes azon elvtársakra is, akik néhány nappal ezelőtt jöttek hadseregünk kötelékébe, hogy meg­tanulják a minden ellenség felett győzni tudás művészetét, mert ezt a művészetet gazdagon nyújtja ne­künk a világ legdicsőbb és legerő­sebb hadserege, a szovjet hadsereg. Sztálin elvtárs állapította meg a sajtóról, hogy az a párt legerősebb fegyvere. Az elvtársak, akik a saj­tó segítségével a maguk munkasza­kaszán jobb eredményeket érnek el, tanúságot tettek emellett az éles fegyver mellett, amely naponta ren­delkezésükre áll. Ezt a fegyvert szilárdan megragadva és munká­jukban kihasználva valódi mesterei­vé válnak és megtanulják élét pon­tosan arra fordítani, ahol arra szük­békés, boldog életre. Vigyázunk ar­ra, hogy az édesanyák örömét ne váltsa fel többé a bánat és a féle­lem, hogy dolgozó népünk nyugodtan, biztosan építhesse országunkat, hogy az gazdag és virágzó legyen. Mindig készek vagyunk megvédeni népi de­mokratikus hazánkat, melyben olyan jó élni, és megvédjük szabadságun­kat, melyet annyi áldozattal harcol­tak ki számunkra példaképeink, a hős szovjet katonák. Bereznai László újonc. * Én, mint a csehszlovák népi had­sereget szolgáló fiatal újonc kato­na, tudatában vagyok annak, hogy milyen fontos szolgálatot teszek ha­zámnak, ha mindenkor teljesítem tisztjeink és altisztjeink parancsait. Tudom azt, hogy Amerika és szövet­ségesei milyen ádáz haraggal figye­lik hadseregünk fejlődését és annak napról-napra való előrehaladását. Ezért többi bajtársaimmal együtt, azon kell lennünk, hogy népi hadse­regünkhöz méltóan, példás katonái ség van és ahol ez a fegyver a leg­hathatósabbnak és a legerősebbnek bizonyul. A pártsajtó és a katonai sajtó, amely naponta érkezik az egysé­gekhez, éppen azért nyújthat min­den katonának hathatós segítséget, mivel egyetlen célja tppen ez a se­gítbég: sajtónk tartalmát nem olyan kérdések képezik, íimelyek a kato­náknak idegenek, távoliak lennének. Éppen ellenkezőleg, segítségére van­nak katonáinknak annak megértésé­ben, hogy miért szükséges a mai helyzetben egy erős és harcképes hadsereg kiépítése, miért szükséges, hogy minden polgárunk megtanul­ja védeni a hazáját és megvédelmez­ni bármilyen ellenség ellen. Az új­ságcikkek feltárják a katonák előtt, hogy milyen gyönyörű, gazdag és boldog hazát védelmeznek annak további virágzását biztosítva, meg­tanítják a katonákat szeretni a ha­zájukat, és mindazokat a nemzete­ket, amelyek velünk együtt a béke arcvonalához tartoznak, a hatalmas és erős Szovjetunióval az élen. Más­részt a sajtó leleplezi az angol­amerikai imperialisták új háborút előkészítő gonosz összeesküvését, és megtanítja katonáinkat mélységesen gyűlölni ezeket a gengsztereket. A katonai sajtó megvilágítja a katonák előtt, miért szükséges, hogy a hadsereg és minden egyes tagja kiválóan példaadó legyen, miért van szükség az éberségre és miért kell minden katonának a fegy­verforgatás mesterévé válnia. Az ilyen kérdéseket azonban nemcsak megmagyarázza a katonai sajtó, hanem a megoldásukhoz is hozzáse­gít azáltal, hogy olvasóinak átadja a legjobb parancsnokok, politikai dolgozók és az összes katonák ta­pasztalatait, akik hasonló kérdésben jő és kiváló eredményeket értek ^ el. A katonai sajtó határtalan segítsé­get nyújt a katonáknak azáltal, hogy naponta megismertetik őket a szovjet hadsereg és a szovjet nép tapasztalataival. Pártunk, kormányunk és hadse­regparancsnokságunk megteremtet­ték a hadseregben annak feltételeit, hogy minden egyes tagja támasz­kodhassék ma arra a pótolhatatlan segítségre, amelyet nekünk az új­ságok nyújtanak. Minden egyes ka­tonának megvan a lehetősége a pártsajtó és katonai sajtó napon­kénti beszerzéséhez, olvasásához és ahhoz, hogy naponként tanuljon be­lőle a maga és az egész hadsereg harcképessége fokozásának érdeké­ben. Népi hadseregünkben ki is hasz­nálják ezeket a kedvező feltételeket. A sajtó egyes parancsnokok, politi­kai dolgozók és a sorkatonák több­sége számára valóban nélkülözhetet­len napi segítőtárssá vált. Ezáltal részese lett a sikereknek, amelyeket hadseregünk elért. Nem mondhatjuk még azonban, hogy a hadsereg min­den tagja naponta kihasználná a sajtó segítségét, és hogy ezáltal a katonák politikai és eszmei neve­lésének, valamint a nagyszabású legyünk hadseregünknek, mert ha­zánkat csak akkor tudjuk megvéde­ni az imperialisták háborúra uszító kezdeményezésétől, ha erősek és képzettek vagyunk. Tudjuk azt, hogy az imperialisták egy újabb há­ború borzalmait akarják ránk zúdí­tani, újra nyomorba akarják dön. teni a világ dolgozóinak millióit, hogy visszaállíthassák a grófok és földbirtokosok hatalmát. Tanúbi­zonyság erre a koreai és vietnami háború, ahol az imperialisták al­jasan, kíméletet nem ismerve bak­tériumbombákkal pusztítják a bé­kés, dolgozni vágyó koreai népet. Hogy ez nálunk be ne követkeahes­sék, megfogadjuk, hogy becsületesen és erős akarattal fogunk tanulni. Megtanulunk úgy bánni a fegyver­rel, hogy ha so r kerülne rá, bárme­lyik pillanatban szembe tudunk száll­ni a háborúra bujtogató imperialis­tákkal, és megvédhessük szabadsá­gunkat. Fürik Gyula, újonc. feladatok teljesítésére való mozgó­sításnak közvetítőjévé vált volna. Az ilyen elvtársakat igyekezni kell meggyőzni és konkrét példákon be­bizonyítani nekik a segítséget, ame­lyet az újságok által elérhetnek, szóval meg kell őket tanítani a saj­tóval dolgozni. Szükséges, hogy minden parancs­nok és politikai dolgozó tudatosítsa: nem lehet jó politikai munkáról be­szélni az egységnél, ha a pártpoli­tikai munka olyan jelentős eszköze, mint az újság, mellőzött és kihasz­nálatlan marad. Ezt a dolgot ma annál inkább tudatosítani kell, mi­vel új elvtársak jöttek a hadsereg kötelékébe. Mindenesetre látni kell azt is, hogy nem lehet ezt a kérdést egy­szerű adminisztratív intézkedéssel elintézni: megrendelni az újságot az újoncok létszáma alapján. Ha azt akarjuk, hogy valóban előfizetői és olvasói legyenek az újságoknak, és a sajtót valóban felhasználják mun­kájukban, akkor előbb meg kell őket győzni a segítségről, amelyet az újságok naponta nyújthatnak ne­kik. Meg kell őket győzni konkrét példákkal, — főleg az újoncokat, akik eddig még nem ismerkedtek meg teljesen a katonaélettel. Ez mindenesetre megköveteli a pa­rancsnokoktól és a politikai dolgo­zóktól, hogy naponta felkeressék katonáinkat újsággal a kezükben, hogy figyelmeztessék őket a fontos cikkekre, és hogy a sajtó anyagát ők maguk is felhasználják minden adandó alkalommal, valamint, hogy az agitátorokat is rábírják az új­ság állandó felhasználására. Csakis ilyen rendszeres, következetes és türelmes munkával érjük el azt, hogy a sajtóval való munka lénye­gesen megjavuljon és hogy ez a ja­vulás megnyilvánuljon az egység sajtó-előfizetői számának növekedé­sében is. Tanulni kell az e kérdésben már szerzett tapasztalatokból és ki kell küszöbölni az eddig felmerült hiá­nyokat. Lehetetlen tovább belenyu­godni és tétlenül nézni, hogy a ka­tonák megkésve és rendszertelenül kapják az újságot. Ez azt jelenti, hogy az elosztást úgy kell megszer­vezni, hogy minden egyes katona már reggel a délelőtti beosztása, szolgálata megkezdése előtt kézhez kapja az újságot. Fel kell hagyni a kollektív újságelőfizetéssel, amely lényegében azonos a sajtóelőfizetés elrendelésével az egység keretén be­lül és a pártnak ártalmas és idegen diktátori módszerek maradványa, amelyet még Szlánszky, Reicin és áruló társaik vezettek be. A sajtó­előfizetőket elsősorban azáltal kell megnyerni, hogy megtanítjuk őket újságot olvasni, az újsággal dolgoz­ni, és ezáltal rávezetjük őket arra, hogy önmaguktól előfizetőivé válja­nak az újságnak. Ezeket az újságo­kat pedig naponta rendszeresen kell kapniok. Az újságfogyasztásban mutatko­zott eddigi hibák kiküszöböléséért Hazánkban 1952 november 2-tól, november 9-ig tartott a Vöröske­resztes hét. Ebből az alkalomból is­mertetni szeretném a Vöröskereszt történetét és hivatását a kapitális, ta társadalomban és a mi népi de­mokratikus rendszerünkben. Hogy megismerkedjünk a Vörös­kereszt történetével, vissza kell tér­nünk az 1859-ben lezajlott francia— osztrák háborúra. Mint tudjuk a történelemből, a franciák az osztrá­kokat Szolferinonál megverték. A döntő csata napján 40.000 halott és sebesült maradt a csatatéren minden segítség nélkül. Nem volt elegendő orvos és egészségügyi személyzet, aminek következtében nagyon sok sebesült, akin még segíteni lehetett volna, elpusztult. Estefelé, széttekin­tett a csatatéren egy Dünan Henrik nevű svájci ember. Ezer és ezer se­besült könyörgött hozzá segítség­ért Dünan Henriknek megesett a szíve a szenvedő embereken, a kö­zeli falvakból kocsikat hozatott és a sebesülteket első segélyben része­sítette. Ez a szomorú tapasztalat Dünan Henriket gondolkodóba ejtette. Egy olyan nemzetközi, minden országot magába ölelő szövetség tervezetét dolgozta ki, amelynek .az a célja, hogy háború esetén minden sebesült kellő ápolásban részesüljön. A sebe­sültek ne álljanak többé segítség nélkül, mert a harcképtelen katona már nem ellenség, hanem segítségre szoruló embertárs. Dünan Henrik ezután az egész életét ennek az ügy­nek szentelte. Munkát írt „Emléke­zés Solferinó"-ra címmel, amely­ben a háború minden borzalmait a világ szeme elé állította és hangoz­Befejezödött az első vöröskeresz- | tes tanfolyam Udvardon. A vizsgát 36-an tettük le sikere­sen. Voltak többen, akik velünk együtt kezdték a tanfolyamot, de nem jártak el rendszeresen az elő­adásokra. Nem gondoltak arra, hogy a tanfolyamon sok hasznos isme­retet szerezhetnek, melyet nemcsak saját javukon, hanem embertársaik javára is felhasználhatnak. A tanfolyam sikeres befejezéséért köszönet illeti dr. Péteri Imre or­vost, ki fáradhatatlanul és teljes odaadással dolgozott és tanított minket. Szívvel-lélekkel azon volt, hogy minél több hasznos ismeretet A komáromi építkezési üzemnél 1952 április 1-én „Szocialista béke munkaverseny" indult meg. Az üzem dolgozói felfogva a verseny jelentő­ségét, tömegesen jelentkeztek és ír­ták alá a szocialista béke-munkaver­seny szerződéseket. A verseny hat hónapig tartott. Szeptember hó vé­gével befejeződött a munkaverseny, az értékelés megtörtént és eredmé­nyeként 195 dolgozó nyerte el a ki­váló és érdemes munkás büszke cí­mét. 3952. október 26-án bensőséges ünnepség keretében kapta meg az üzem 195 dolgozója a „vörös csillag" jelvényt. Az ünnepséget az üzemi bizottság elnöke, Horváth elvtárs nyitotta meg, aki megemlékezett a dicsőséges Októberi Szocialista For­radalomról, amelynek aktív harcosa volt. Rekk Pál, a helyi Nemzeti Bi­zottság és a Kommunista Párt járá­si titkárságának elnöke, meghatott szavakkal mondott köszönetet az üzem munkásainak azokért a telje­sítményekért, amelyekkel hozzájá­rultak hazánk szocialista építéséhez. Tóth Antal üzemi pártszervezet elnöke meleg szavakkal értékelte a munkások teljesítményét, felhívta a dolgozókat, hogy továbbra is ily lel­kesedéssel vegyék ki részüket a munkából és felszólította őket, hogy éljenek a párt által adott joggal, amely szerint pártonkívüliek is folytatott harcnak éppúgy, mint az újsággal való munka megjavításá­ért folyó harcnak, a parancsnokok és a politikai dolgozók mindennapi gondoskodásának részévé kell válnia egységeinknél. A pártsajtó és a ka­tonai sajtó új olvasóinak és előfi­zetőinek szervezésével kapcsolatban tatta, hogy már békében fel kell készülni a védelemre. 1864-ben 16 európai állam képviselői tanácsko­zásra ültek össze Genfben és meg­szervezték a nemzetközi Vöröske­resztet. A Vöröskereszt a múltban, a ka­pitalista társadalomban elsősorban jótékonykodási egyesület volt, veze­tői pedig a felsőbb „kiváltságos" osztályból kerültek ki, bankárok, gyárosok, földbirtokosok és hasonló kizsákmányolók feleségei voltak, akik a jótékonyság ürügye alatt tea­estéket és divatbemutatókat rendez­tek. A méltóságos és kegyelmes asszonyok estélyi ruhája néha töb­be került, mint sok munkás egész évi keresete. Másnap nagykegyesen pár fillérnyi alamizsnát dobtak oda azoknak a munkanélkülieknek, aki­ket a gyáros urak máról-holnapra kitettek az utcára. Ma már hála a dicső felszabadító Szovjet Hadseregnek és a mi bölcs vezérünknek, Gottwald elvtársnak, a Vöröskeresztnek egészen más a hivatása. Ma már nem kell a dol­gozóknak könyöradományt adni, ma minden ember munkája után tisz­tességesen, ember módjára él. Ma a Vöröskereszt hivatása a dolgozók egészségére vigyázni, a tömegeket az elsősegély nyújtásának módjára megtanítani, hogy mind háború, mind béke idején segíteni tudjunk nemzetiségi különbség nélkül em­bertársainkon. Kívánatos ezért tehát, hogy mi­nél többen legyenek segítségére a Vöröskeresztnek kiépítése munkájá­ban és minél többen jelentkezzenek az elsősegélynyújtó tanfolyamra. Gajdos András, Tornaalja. | szerezzünk. Köszönet illeti Sulcová elvtársnőt is, aki szívesen magya­rázott és foglakozott velünk. Továb­bá Perlaki Júlia elvtársnőt, aki mint régi műtős nővér igen sokszor se­gítségünkre sietett gyakorlati isme­retek nyújtásával. örülünk, hogy a tanfolyamon szerzett ismereteinkkel hasznára lehetünk hazánknak. Sokan további tanfolyamra készülünk, hogy minél többet tanulva hasznos tagjai le­gyünk hazánknak, s így megköszön­hessük azt a sok jót, amelyet szo­cialista államunk nekünk, munkás­embereknek nyújt. Német Istvánné, Udvard. résztvehetnek a pártiskolázáson. Kozár János, a vállalat vezetője, megköszönte a munkások buzgó és odaadó munkáját, amellyel hozzájá­rultak a tervnek 120 százalékos tel­jesítéséhez. Barta elvtárs, a párt járási titkára, a békeharc jelentősé­géről beszélt, amelynek sikeréhez a munkaverseny résztvevői nagyban fiozzájárultak. A siker jelentőségét emeli az a tény, hogy éppen abban az időben fejeződött be a verseny, amikor az SzK(b)P XIX. kongresz­szusa a további utat jelölte meg számunkra és az Októberi Forrada­lom 35. évfordulójának megünnep­lésére készültünk. A tömegszervezetek képviselői meleg szeretettel üdvözölték a mun­ka hőseit és további példamutatás­ra hívták fel a munkásokat. Csík János, a rádió országszerte közis­mert munkásénekese dalokkal kö­szöntötte a kiváló és érdemes mun­kásokat. A vállalat megvendégelte a részt­vevőket s a jelvények kiosztása után Horváth ^András elvtárs zárta be az ünnepséget, mely az Internacionálé eléneklésével ért véget. A résztvevők azzal a fogadalommal távoztak, hogy munkájukat még példásabban tel­jesítve felelnek a nyugati imperialis­ta háborús uszítóknak. Molnár Antal, munkáslevelező Komárom. az új elvtársak között meg kell va­lósítani a jelszót: „Üjságot minden katona kezébe!" Fontos munka lesz ez, a katonaság hárci és politikai felkészültségének jelentős része, amely csehszlovák népi hadsere­günk harcképességének állandó fo­kozásához vezet. minden katona kesébe Elvégeztük a vöröskeresztes tanfolyamot Értékeltük munkaversenyünk eredményeit

Next

/
Thumbnails
Contents