Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)
1952-11-16 / 273. szám, vasárnap
* 1952 november 7. UJSZ0 5 A Vörö*kereszt a múltban és ma BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG—, i ! A béketábor aktív harcosai lettünk Kinyílott előttünk a kaszárnya kapuja és velem együtt több száz fiatal lépte át küszöbét. Szívünk nagyott dobbant és egy pillanatra még visszagondoltunk a hátunk mögött maradt civiléletre. Mindnyájan új életet kezdtünk most, mert felöltve a szép új katonaruhát, a béketábor aktív harcosai lettünk. Annak a tábornak a katonái vagyunk, mely szüárdan őrködik sokmillió munkás békéje és szabadsága felett. Egy nagy ügynek vagyunk a védői, az igazi világbéke és szabadság őrzői és ha kell, harcosai leszünk a háborúra uszító im perialista betolakodók esetleges támadásai ellen. Megvédjük mindazt a munkát, melyet dolgozó népünk olyan nagy odaadással és hűséggel végzett idáig. Nem engedjük, hogy békés építő dolgozóinkra rátörjenek a fogukat vicsorító kapitalisták, hanem fáradságot nem ismerve, szilárdan vigyázunk munkásosztályunk legdrágább kincsére a nyugodt . Újságot Olyan hadsereg kiépítése, amely teljesíteni akarja a haza védelmével kapcsolatos nemes feladatot, nagy követelményeket támaszt a hadsereg minden egyes tagjával szemben. A nagyigényű feladatokat hadseregünk tagjai harcképességének fokozása tekintetében dr. Alexej Čepička nemzetvédelmi miniszter, hadseregtábornok hangsúlyozta beszédében. „Az új kiképzési év — mondta — nagy követelményeket támaszt a katona harci és politikai felkészültségének teljesítésével. A harci és politikai felkészültség programmjának minden parancsnok és politikai dolgozó számára a legfelsőbb törvénynek kell lennie, amiből nem engedhet egy jottányit sem." A miniszter elvtárs szavai nyíltan és érthetően mutatják, hogy nem csekélyek az előttünk álló feladatok és ezeket mindenképpen teljesíteni kell. A csehszlovák népi hadsereg minden egyes tagjának azon kell lennie, hogy mozgósítsa minden erejét, minden tudását a feladat kiváló elvégzésére, amit a maga helyéi) és esküjéhez híven teljesítenie kell. A tapasztalatok világosan bizonyítják, hogy a feladatok teljesítése bármely katonánál, legyen az bármilyen funkcióban, különböző rangú parancsnok politikai dolgozó vagy sorkatona, — közvetlenül attól függ, hogy hogyan képes megszervezni a munkát, hogyan tanul, hogyan keresi ki segítőtársait. Nem titok már, hogy a parancsnok, aki munkájában a pártszervezet és az ifjúsági csoport segítségére támaszkodik, sokkal jobb eredményeket ér el, mint az a parancsnok, aki ezt még nem tanulta meg. Hadseregünk számos tagja meggyőződött már róla, hogy naponta igen hathatós segítőtárs kínálkozik számára: pártsajtónk és katonai sajtónk. Igen sok elvtárs tapasztalata igazolja teljesen világosan, hogyha felhasználják az újságok nyújtotta segítséget, akkor sokkal jobb eredményeket érnek el munkájukban, mint azok az elvtársak, akik a sajtót csak futólag olvassák át, anélkül, hogy figyelmet szentelnének neki. Ez a tapasztalat érvényes minden katonára: akár parancsnok, akár politikai funkciót végez, akár pedig egyszerű sorkatona. Ugyanúgy érvényes azon elvtársakra is, akik néhány nappal ezelőtt jöttek hadseregünk kötelékébe, hogy megtanulják a minden ellenség felett győzni tudás művészetét, mert ezt a művészetet gazdagon nyújtja nekünk a világ legdicsőbb és legerősebb hadserege, a szovjet hadsereg. Sztálin elvtárs állapította meg a sajtóról, hogy az a párt legerősebb fegyvere. Az elvtársak, akik a sajtó segítségével a maguk munkaszakaszán jobb eredményeket érnek el, tanúságot tettek emellett az éles fegyver mellett, amely naponta rendelkezésükre áll. Ezt a fegyvert szilárdan megragadva és munkájukban kihasználva valódi mestereivé válnak és megtanulják élét pontosan arra fordítani, ahol arra szükbékés, boldog életre. Vigyázunk arra, hogy az édesanyák örömét ne váltsa fel többé a bánat és a félelem, hogy dolgozó népünk nyugodtan, biztosan építhesse országunkat, hogy az gazdag és virágzó legyen. Mindig készek vagyunk megvédeni népi demokratikus hazánkat, melyben olyan jó élni, és megvédjük szabadságunkat, melyet annyi áldozattal harcoltak ki számunkra példaképeink, a hős szovjet katonák. Bereznai László újonc. * Én, mint a csehszlovák népi hadsereget szolgáló fiatal újonc katona, tudatában vagyok annak, hogy milyen fontos szolgálatot teszek hazámnak, ha mindenkor teljesítem tisztjeink és altisztjeink parancsait. Tudom azt, hogy Amerika és szövetségesei milyen ádáz haraggal figyelik hadseregünk fejlődését és annak napról-napra való előrehaladását. Ezért többi bajtársaimmal együtt, azon kell lennünk, hogy népi hadseregünkhöz méltóan, példás katonái ség van és ahol ez a fegyver a leghathatósabbnak és a legerősebbnek bizonyul. A pártsajtó és a katonai sajtó, amely naponta érkezik az egységekhez, éppen azért nyújthat minden katonának hathatós segítséget, mivel egyetlen célja tppen ez a segítbég: sajtónk tartalmát nem olyan kérdések képezik, íimelyek a katonáknak idegenek, távoliak lennének. Éppen ellenkezőleg, segítségére vannak katonáinknak annak megértésében, hogy miért szükséges a mai helyzetben egy erős és harcképes hadsereg kiépítése, miért szükséges, hogy minden polgárunk megtanulja védeni a hazáját és megvédelmezni bármilyen ellenség ellen. Az újságcikkek feltárják a katonák előtt, hogy milyen gyönyörű, gazdag és boldog hazát védelmeznek annak további virágzását biztosítva, megtanítják a katonákat szeretni a hazájukat, és mindazokat a nemzeteket, amelyek velünk együtt a béke arcvonalához tartoznak, a hatalmas és erős Szovjetunióval az élen. Másrészt a sajtó leleplezi az angolamerikai imperialisták új háborút előkészítő gonosz összeesküvését, és megtanítja katonáinkat mélységesen gyűlölni ezeket a gengsztereket. A katonai sajtó megvilágítja a katonák előtt, miért szükséges, hogy a hadsereg és minden egyes tagja kiválóan példaadó legyen, miért van szükség az éberségre és miért kell minden katonának a fegyverforgatás mesterévé válnia. Az ilyen kérdéseket azonban nemcsak megmagyarázza a katonai sajtó, hanem a megoldásukhoz is hozzásegít azáltal, hogy olvasóinak átadja a legjobb parancsnokok, politikai dolgozók és az összes katonák tapasztalatait, akik hasonló kérdésben jő és kiváló eredményeket értek ^ el. A katonai sajtó határtalan segítséget nyújt a katonáknak azáltal, hogy naponta megismertetik őket a szovjet hadsereg és a szovjet nép tapasztalataival. Pártunk, kormányunk és hadseregparancsnokságunk megteremtették a hadseregben annak feltételeit, hogy minden egyes tagja támaszkodhassék ma arra a pótolhatatlan segítségre, amelyet nekünk az újságok nyújtanak. Minden egyes katonának megvan a lehetősége a pártsajtó és katonai sajtó naponkénti beszerzéséhez, olvasásához és ahhoz, hogy naponként tanuljon belőle a maga és az egész hadsereg harcképessége fokozásának érdekében. Népi hadseregünkben ki is használják ezeket a kedvező feltételeket. A sajtó egyes parancsnokok, politikai dolgozók és a sorkatonák többsége számára valóban nélkülözhetetlen napi segítőtárssá vált. Ezáltal részese lett a sikereknek, amelyeket hadseregünk elért. Nem mondhatjuk még azonban, hogy a hadsereg minden tagja naponta kihasználná a sajtó segítségét, és hogy ezáltal a katonák politikai és eszmei nevelésének, valamint a nagyszabású legyünk hadseregünknek, mert hazánkat csak akkor tudjuk megvédeni az imperialisták háborúra uszító kezdeményezésétől, ha erősek és képzettek vagyunk. Tudjuk azt, hogy az imperialisták egy újabb háború borzalmait akarják ránk zúdítani, újra nyomorba akarják dön. teni a világ dolgozóinak millióit, hogy visszaállíthassák a grófok és földbirtokosok hatalmát. Tanúbizonyság erre a koreai és vietnami háború, ahol az imperialisták aljasan, kíméletet nem ismerve baktériumbombákkal pusztítják a békés, dolgozni vágyó koreai népet. Hogy ez nálunk be ne követkeahessék, megfogadjuk, hogy becsületesen és erős akarattal fogunk tanulni. Megtanulunk úgy bánni a fegyverrel, hogy ha so r kerülne rá, bármelyik pillanatban szembe tudunk szállni a háborúra bujtogató imperialistákkal, és megvédhessük szabadságunkat. Fürik Gyula, újonc. feladatok teljesítésére való mozgósításnak közvetítőjévé vált volna. Az ilyen elvtársakat igyekezni kell meggyőzni és konkrét példákon bebizonyítani nekik a segítséget, amelyet az újságok által elérhetnek, szóval meg kell őket tanítani a sajtóval dolgozni. Szükséges, hogy minden parancsnok és politikai dolgozó tudatosítsa: nem lehet jó politikai munkáról beszélni az egységnél, ha a pártpolitikai munka olyan jelentős eszköze, mint az újság, mellőzött és kihasználatlan marad. Ezt a dolgot ma annál inkább tudatosítani kell, mivel új elvtársak jöttek a hadsereg kötelékébe. Mindenesetre látni kell azt is, hogy nem lehet ezt a kérdést egyszerű adminisztratív intézkedéssel elintézni: megrendelni az újságot az újoncok létszáma alapján. Ha azt akarjuk, hogy valóban előfizetői és olvasói legyenek az újságoknak, és a sajtót valóban felhasználják munkájukban, akkor előbb meg kell őket győzni a segítségről, amelyet az újságok naponta nyújthatnak nekik. Meg kell őket győzni konkrét példákkal, — főleg az újoncokat, akik eddig még nem ismerkedtek meg teljesen a katonaélettel. Ez mindenesetre megköveteli a parancsnokoktól és a politikai dolgozóktól, hogy naponta felkeressék katonáinkat újsággal a kezükben, hogy figyelmeztessék őket a fontos cikkekre, és hogy a sajtó anyagát ők maguk is felhasználják minden adandó alkalommal, valamint, hogy az agitátorokat is rábírják az újság állandó felhasználására. Csakis ilyen rendszeres, következetes és türelmes munkával érjük el azt, hogy a sajtóval való munka lényegesen megjavuljon és hogy ez a javulás megnyilvánuljon az egység sajtó-előfizetői számának növekedésében is. Tanulni kell az e kérdésben már szerzett tapasztalatokból és ki kell küszöbölni az eddig felmerült hiányokat. Lehetetlen tovább belenyugodni és tétlenül nézni, hogy a katonák megkésve és rendszertelenül kapják az újságot. Ez azt jelenti, hogy az elosztást úgy kell megszervezni, hogy minden egyes katona már reggel a délelőtti beosztása, szolgálata megkezdése előtt kézhez kapja az újságot. Fel kell hagyni a kollektív újságelőfizetéssel, amely lényegében azonos a sajtóelőfizetés elrendelésével az egység keretén belül és a pártnak ártalmas és idegen diktátori módszerek maradványa, amelyet még Szlánszky, Reicin és áruló társaik vezettek be. A sajtóelőfizetőket elsősorban azáltal kell megnyerni, hogy megtanítjuk őket újságot olvasni, az újsággal dolgozni, és ezáltal rávezetjük őket arra, hogy önmaguktól előfizetőivé váljanak az újságnak. Ezeket az újságokat pedig naponta rendszeresen kell kapniok. Az újságfogyasztásban mutatkozott eddigi hibák kiküszöböléséért Hazánkban 1952 november 2-tól, november 9-ig tartott a Vöröskeresztes hét. Ebből az alkalomból ismertetni szeretném a Vöröskereszt történetét és hivatását a kapitális, ta társadalomban és a mi népi demokratikus rendszerünkben. Hogy megismerkedjünk a Vöröskereszt történetével, vissza kell térnünk az 1859-ben lezajlott francia— osztrák háborúra. Mint tudjuk a történelemből, a franciák az osztrákokat Szolferinonál megverték. A döntő csata napján 40.000 halott és sebesült maradt a csatatéren minden segítség nélkül. Nem volt elegendő orvos és egészségügyi személyzet, aminek következtében nagyon sok sebesült, akin még segíteni lehetett volna, elpusztult. Estefelé, széttekintett a csatatéren egy Dünan Henrik nevű svájci ember. Ezer és ezer sebesült könyörgött hozzá segítségért Dünan Henriknek megesett a szíve a szenvedő embereken, a közeli falvakból kocsikat hozatott és a sebesülteket első segélyben részesítette. Ez a szomorú tapasztalat Dünan Henriket gondolkodóba ejtette. Egy olyan nemzetközi, minden országot magába ölelő szövetség tervezetét dolgozta ki, amelynek .az a célja, hogy háború esetén minden sebesült kellő ápolásban részesüljön. A sebesültek ne álljanak többé segítség nélkül, mert a harcképtelen katona már nem ellenség, hanem segítségre szoruló embertárs. Dünan Henrik ezután az egész életét ennek az ügynek szentelte. Munkát írt „Emlékezés Solferinó"-ra címmel, amelyben a háború minden borzalmait a világ szeme elé állította és hangozBefejezödött az első vöröskeresz- | tes tanfolyam Udvardon. A vizsgát 36-an tettük le sikeresen. Voltak többen, akik velünk együtt kezdték a tanfolyamot, de nem jártak el rendszeresen az előadásokra. Nem gondoltak arra, hogy a tanfolyamon sok hasznos ismeretet szerezhetnek, melyet nemcsak saját javukon, hanem embertársaik javára is felhasználhatnak. A tanfolyam sikeres befejezéséért köszönet illeti dr. Péteri Imre orvost, ki fáradhatatlanul és teljes odaadással dolgozott és tanított minket. Szívvel-lélekkel azon volt, hogy minél több hasznos ismeretet A komáromi építkezési üzemnél 1952 április 1-én „Szocialista béke munkaverseny" indult meg. Az üzem dolgozói felfogva a verseny jelentőségét, tömegesen jelentkeztek és írták alá a szocialista béke-munkaverseny szerződéseket. A verseny hat hónapig tartott. Szeptember hó végével befejeződött a munkaverseny, az értékelés megtörtént és eredményeként 195 dolgozó nyerte el a kiváló és érdemes munkás büszke címét. 3952. október 26-án bensőséges ünnepség keretében kapta meg az üzem 195 dolgozója a „vörös csillag" jelvényt. Az ünnepséget az üzemi bizottság elnöke, Horváth elvtárs nyitotta meg, aki megemlékezett a dicsőséges Októberi Szocialista Forradalomról, amelynek aktív harcosa volt. Rekk Pál, a helyi Nemzeti Bizottság és a Kommunista Párt járási titkárságának elnöke, meghatott szavakkal mondott köszönetet az üzem munkásainak azokért a teljesítményekért, amelyekkel hozzájárultak hazánk szocialista építéséhez. Tóth Antal üzemi pártszervezet elnöke meleg szavakkal értékelte a munkások teljesítményét, felhívta a dolgozókat, hogy továbbra is ily lelkesedéssel vegyék ki részüket a munkából és felszólította őket, hogy éljenek a párt által adott joggal, amely szerint pártonkívüliek is folytatott harcnak éppúgy, mint az újsággal való munka megjavításáért folyó harcnak, a parancsnokok és a politikai dolgozók mindennapi gondoskodásának részévé kell válnia egységeinknél. A pártsajtó és a katonai sajtó új olvasóinak és előfizetőinek szervezésével kapcsolatban tatta, hogy már békében fel kell készülni a védelemre. 1864-ben 16 európai állam képviselői tanácskozásra ültek össze Genfben és megszervezték a nemzetközi Vöröskeresztet. A Vöröskereszt a múltban, a kapitalista társadalomban elsősorban jótékonykodási egyesület volt, vezetői pedig a felsőbb „kiváltságos" osztályból kerültek ki, bankárok, gyárosok, földbirtokosok és hasonló kizsákmányolók feleségei voltak, akik a jótékonyság ürügye alatt teaestéket és divatbemutatókat rendeztek. A méltóságos és kegyelmes asszonyok estélyi ruhája néha többe került, mint sok munkás egész évi keresete. Másnap nagykegyesen pár fillérnyi alamizsnát dobtak oda azoknak a munkanélkülieknek, akiket a gyáros urak máról-holnapra kitettek az utcára. Ma már hála a dicső felszabadító Szovjet Hadseregnek és a mi bölcs vezérünknek, Gottwald elvtársnak, a Vöröskeresztnek egészen más a hivatása. Ma már nem kell a dolgozóknak könyöradományt adni, ma minden ember munkája után tisztességesen, ember módjára él. Ma a Vöröskereszt hivatása a dolgozók egészségére vigyázni, a tömegeket az elsősegély nyújtásának módjára megtanítani, hogy mind háború, mind béke idején segíteni tudjunk nemzetiségi különbség nélkül embertársainkon. Kívánatos ezért tehát, hogy minél többen legyenek segítségére a Vöröskeresztnek kiépítése munkájában és minél többen jelentkezzenek az elsősegélynyújtó tanfolyamra. Gajdos András, Tornaalja. | szerezzünk. Köszönet illeti Sulcová elvtársnőt is, aki szívesen magyarázott és foglakozott velünk. Továbbá Perlaki Júlia elvtársnőt, aki mint régi műtős nővér igen sokszor segítségünkre sietett gyakorlati ismeretek nyújtásával. örülünk, hogy a tanfolyamon szerzett ismereteinkkel hasznára lehetünk hazánknak. Sokan további tanfolyamra készülünk, hogy minél többet tanulva hasznos tagjai legyünk hazánknak, s így megköszönhessük azt a sok jót, amelyet szocialista államunk nekünk, munkásembereknek nyújt. Német Istvánné, Udvard. résztvehetnek a pártiskolázáson. Kozár János, a vállalat vezetője, megköszönte a munkások buzgó és odaadó munkáját, amellyel hozzájárultak a tervnek 120 százalékos teljesítéséhez. Barta elvtárs, a párt járási titkára, a békeharc jelentőségéről beszélt, amelynek sikeréhez a munkaverseny résztvevői nagyban fiozzájárultak. A siker jelentőségét emeli az a tény, hogy éppen abban az időben fejeződött be a verseny, amikor az SzK(b)P XIX. kongreszszusa a további utat jelölte meg számunkra és az Októberi Forradalom 35. évfordulójának megünneplésére készültünk. A tömegszervezetek képviselői meleg szeretettel üdvözölték a munka hőseit és további példamutatásra hívták fel a munkásokat. Csík János, a rádió országszerte közismert munkásénekese dalokkal köszöntötte a kiváló és érdemes munkásokat. A vállalat megvendégelte a résztvevőket s a jelvények kiosztása után Horváth ^András elvtárs zárta be az ünnepséget, mely az Internacionálé eléneklésével ért véget. A résztvevők azzal a fogadalommal távoztak, hogy munkájukat még példásabban teljesítve felelnek a nyugati imperialista háborús uszítóknak. Molnár Antal, munkáslevelező Komárom. az új elvtársak között meg kell valósítani a jelszót: „Üjságot minden katona kezébe!" Fontos munka lesz ez, a katonaság hárci és politikai felkészültségének jelentős része, amely csehszlovák népi hadseregünk harcképességének állandó fokozásához vezet. minden katona kesébe Elvégeztük a vöröskeresztes tanfolyamot Értékeltük munkaversenyünk eredményeit