Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-11 / 268. szám, kedd

1952 november 11 UJSZ0 3 i. ironisaafc ai ENSz közgy ilése 2. színtű bizottságában mondott nagy beszéde A. A. Gromiko rámutatott, hogy sok gazdasági tekintetben elmara dott országban — bár ezeknek az országoknak jelentékeny természeti kincsei és hatalmas munkaerőtartalékai vannak, azaz megvannak a gazdasági élet fejlesztéséhez szükséges fontos feltételek — a lakosság igen súlyos anyagi helyzetben van, állandóan szükséget szenved és nyomorog, sokmillió embert pedig az éhhalál fenyeget. Az ENSz titkárságának az 1949—, 50. évi gazdasági világhelyzetről szóló jelentéséből kitűnik, hogy a világ lakosságának körülbelül egyharmadát számláló országoknak nemzeti jövedelme nem egészen 5 százaléka a világ összes országai nemzeti jövedelmének s egy före eső része évi ötven dollárnál is kevesebb. Ezen országok közé tartozik Burma, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Ecuador, Abesszínia, Haiti, SzaudíArábia, Thaiföld és több más állam. Ennek a helyzetnek mindenekelőtt az az oka, hogy az elmaradott országok politikai és gazdasági tekintetben az imperialista nagyhatalmaktól és a külföldi monopóliumoktól függenek. Az utóbbiak gyakorlatilag ellenőrzésük alatt tartják ezeknek az országoknak egész gazdasági életét, gazdasági életükön keresztül társadalmi életüket, kizsákmányolják ezeket az országokat, az elmaradott országok lakossága leglényegesebb létérdekeinek megsértésével, a magtik gazdagodása érdekében hatalmas profitot sajtolnak ki ezekből az országokból. Mindez úgy történik, hogy az elmaradott országok legértékesebb természeti kincseit, a kőolajat, az ónt, a rezet, a horganyt, a mangánércet, a nikkelt és más értékes természeti kincseket külföldi monopóliumok rabolják el. Nyomorgó, g-úzsbakötött parasztok A külföldi monopóliumolt sok országban jelentékeny földterületet kaparintottak meg és ezáltal a parasztlakosság jórészét függő helyzetbe juttatták. Malájföldön például a kaucsukültetvények háromnegyede az angol monopóliumoké, Tuniszban a megművelt föld 25 százaléka külföldi társaságoké és gyarmatosoké. Délnyugat-Afrikában a legjobb termőföldek 40 százaléka kapitalista társaságoké és gyarmatosoké. Sok ténnyel lehetne bizonyítani, hogyan kaparintják meg a köolajtársaságok a gyümölcsfelvásárló stb. monopóliumok Latin-Amerika hatalmas földterületeit. íme, néhány tény. Az amerikai „Standard Oil Company" támogatását élvező „Lago Petroleum" nevű társaságnak Venezuelában 2,100.000 acre földje van. Számítsák ki — mondotta Gromiko — hány millió paraszt lakhatna jól, ha ez a föld igazi gazdájáé, a venezuelai népé lehetne, nempedig a külföldi monopóliumoké, amelyek már évtizedek óta rabolják Venezuela nemzeti kincseit.- A ,,Caribian Petroleum" nevű cég, amely a, „Royal Oil Fields Limited" nevű angol cég leányvállalata, 3000 négyzetmérföldnyi föld tulajdonosa. Ilyen példát sokat lehetne találni a többi latinamerikai országban is, de nem csupán Latin-Amerikában. Az ENSz titkárságának a szociális világhelyzetről szóló említett jelentése — folytatta A. A. Gromiko — ugyancsak rámutat, hogy a földnek a nagybirtokosok és a külföldi társaságok kezében történt összpontosítása nagy földéhséget okoz a parasztok körében. ŕjl'ben a helyzetben, midőn a, földterület többsége vagy a helyi feudális nagybirtokosoknak, vagy a külföldi monopolistáknak a kezén van, a, mezőgazdaságnak — az elmaradott országok gazdasági élete fő ágazatának — jövedelmét pedig a földesurak és a külföldi monopóliumok kicsiny csoportja sajátítja ki, a. lakosság nagy tömegei az elemi létfeltételekkel sem rendelkeznek. Ezért van az, hogy ilyen körülmények között a parasztok állandó jellemzője az eladósodottság. Ez egyre inkább rontja a parasztság túlnyomó tömegeinek helyzetét, guzsbaköti, a földesurak és a külföldi töke rabjaivá teszi őket. Ugyanakkor a parasztlakosság hatalmas tömegének nincs munkaalkalma és nem képes biztosítani magának a valamennyire is elviselhető életet. A. A. Gromiko a továbbiakban rámutatott: feltétlenül szükséges, hogy ezekben az országokban földreformot hajtsanak végre a földnélküli-, kis- és középparasztok érdekében. A Kínai Népköztársaság példáján világította meg, hogy a földreform megszabadíthatja az elmaradott országok termelőerőit a fejlődésüket akadályozó feudális bilincsektől, földet ad a parasztoknak és megteremti az iparosodás feltételeit. Ezután kiemelte, hogy az egyéb külföldi tőkés körök ellenzik a földreformot a gazdaságilag elmaradott országokban. Az önzetlen araerikai segítség'

4 következményei A. A. Gromiko ezután így folytatta: Mivel magyarózható az, hogy az elmaradott országok helyzete nem hogy nem javul, hanem ellenkezőleg, rosszabbodik? A kérdés tárgyilagos vizsgálata esetén nem nehéz a válasz. Közismert, hogy az Egyesült Államok és több más fejlett kapitalista állam igyekszik az elmaradott országokat továbbra is gazdasági életének nyersanyagszállító függvényeként, áruinak elhelyező piacaként tartani, szemben az elmaradott országok jogos nemzeti érdekeivel. Emellett az említett kapitalista. államok arra törekszenek, hogy az elmaradott országikat bevonják agresszív háborús terveikbe, részben olymódon, hogy ezekből az országokból különféle nyersanyagokat szállítanak ki. De nemcsak ezen a módon. Az Egyesült Államok a megfelelő egyezmények megkötésekor állandóan azt követeli, hogy az elmaradott országokban katonai létesítményeket — repülőtereket, kikötőket, autóutakat stb. építhessen. Az elmaradott országok önálló gazdasági fejlődését állandóan hátráltatják, külkereskedelmét korlátozzák, ellenőrzés alá helyezik. Az Egyesült Államok hivatalos körei és az ENSz-ben működő képviselői azt a benyomást próbálják kelteni, hogy az Egyesült Államok önzetlen politikát folytat az elmaradott országok irányában. Gyakran hallunk ismét és ismét nyilatkozatokat arról, hogy a Truman-programm hírhedt 4. pontja alapján nyújtott úgynevezett „műszaki és gazdasági segély" az Egyesült Államok „önzetlen" szándékainak megnyilvánulása. Az ilyenfajta kijelentéseknek semmi közük sincs a valósághoz. A Truman-programm 4. pontja alapján nyújtott úgynevezett ,,segély" a valóságban nem egyéb, mint az amerikai bankárok és gyárosok terjeszkedési politikájának különleges formája. Célja pedig az, hogy méginkább .ellenőrzés alá helyezze és a Wall Street parancsuralrna alá rendelje az elmaradott országok gazdasági életét — és nemcsupán gazdasági életét. Az elmaradott országoknak nyújtott hiteleket, a műszaki és gazdasági „segély" különböző formáit, valamint az elmaradott országokban eszközölt tőkeberuházásokat állandóan politikai, gazdasági és katonai előjogok követelése kíséri. Ilyen előjogok nyújtása ellentétben áll a.z államok szuverenitásának és nemzeti függetlenségének elvével. Henry Bennet, az úgynevezett műszaki együttműködési szervezet vezetője, a7. Egyesült Államok külügyminisztérium;) nak közlönyében a következőképpen jellemezte a, 4. pontot: „Időnként azt halljuk, hogy a 4. pontot „jóléti programúinak" nevezik. A 4. pont azonban természetesen jóval több jóléti programúinál. Az amerikai diplomácia hatalmas fegyvere ez nemcsak a jövőben, hanem a jelenben is". Az amerikai diplomácia, fegyvere, azaz politikai fegyver! Nem rosszul mondották és elég nyíltan, nem követve az ENSzben müködö amerikai képviselők példáját. Walter Lipmann, a „New York Herald Tribúne" szemleírója 1952. március 5-én azt írta, hogy azok, akik kapják, úgy nevezik a 4. pont alapján nyújtott segélyt, hogy ez „kísérlet a régi nyugati imperializmusnak új formában való folytatására". Ez is igen érdekes beismerés. Nem véletlen, hogy Howard Buffet, az Egyesült Államok képviselőházának tagja a 4. fontot „régi eszmének" nevezte. Azt mondotta róla, hogy „ez az amerikai indiánok hetvenöt esztendőn át alkalmazott kény szerétrendje". Az indiánok, mint ismeretes, kihalófélben vannak. Talán Acheson, az Egyesült Államok külügyminisztere tette a leg nyíltabb beismerést arról, mennyire az Egyesült Államok önző érdekeivel kapcsolatos a 4. pont végrehajtása. Acheson. a „Statesman" című folyóirat közlése szerint január 28 án ezt mondotta erről a programm ról: „Nem a® emberszeretet hajt minket. Ehheü a progra.mmhoz gyakorlati érdekeink fűződnek". Mint láthatták, ez szintén elég nyílt beszéd. \ Igaza van Wiliam Douglasnak, az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága tagjának, aki a „New York Herald Tribúne" március 20-i közlése szerint kijelentette, hogy azokban a körzetekben, ahol minden gazdaság néhány család kezében van, ott a 4. pont alapján nyújtott segély a tőkéseket gazdagítja, de semmit sem nyújt a dolgozók millióinak, akik pedig nyomorban, az éhínség szélén élnek. Ez a kijelentés egy tekintetben helyreigazításra szorul: nemcsak a „segély"-ben részesülő országokban élő tőkések gazdagodnak, , hanem mindenekelőtt azok, akik a segélyt nyújtják, az amerikai gyárosok és bankárok. ../ „Aranyozott, bilincsek" Ismeretes, hogy az úgynevezett segély nyújtása külsőleg úgy történik, hogy az elmaradott országok Ital se^yál y e gy ezmión yt kötnek, néha az ENSz cégérének felhasználásával. De miféle megállapodás ez ós mi a véleményük erről a megállapodásról az eilmaradott országoknak? A ..Hindosztam Standard" .1952 január 7-i számában a,

z Egyesült Államok és India által január 5-én aláírt 9egél y megállapodással, a többi között a megállapodásinak azzal a ikjikötéséveil foglalkozik, hogy az; amerikai pénzből semmit sem lehet az amerikai megbízott beleegyezése nélkül felhasználni. A lap cikkének címe: „Aranyozott bilincsek". A „Hindo'sztan Standard" a többi között ezt írja: ,,Világos tehát, hogy az ajándék nincs bilincs nélkül, bár eaek a bilincsek csinos zsinórok képét öltik." Az „Al-Míszri" című egyiptomi lap azt írta az Egyesült Államok és Egyiptom megállapodásáról, hogy ez „segíti az Egyesült Államokat, hogy lenyelje az egyiptomi gazdasági életet és talán még rosszabb, minit az 1936 évi angol-egyiptomi szerződés." Egyes elmaradott országok elutasították a 4. pont alapján nyújtandó amerikai segélyről szóló javas, latot (Szíria, Chile). Az „Economist" című angol folyóirat március 1 -i ^zámában közölte, hogy Indonézia ugyancsak visszautasította az amerikai segítséget, mert annak elfogadása Indonézia számára igen súlyos feltételekkel járt volna. Burma és Irán kinyilvánította, hogy "nem kíván segélyegyezményt kötni az Egyesült Államokkal. A?.ukban az esetekben, midőn az elmaradott országok bizonyos szilárdságot árulnak el és kifejezésre juttatják, hogy nem aka.rják alávetni magukat kívülről reájuk erőszakolt kötelezettségeknek, akkor az Egyesült Államok fenyegetődzve ráförmed ezekre az országokra, nyomást gyakorol reájuk, hogy kényszerű kötelezettségek vállalására késztesse őket. Az Egyesült Államok és az úgynevezett amerikai segélyben részesülő országok közti viszony történe te nem kevés példáját szolgáltatja annak, hogy az Egyesült Államok kormánya durva, nyomást gyakorolt a „segélyezett" országokra. Nyomás nehezedik a latin-amerikai országokra, a közel- és középkeleti országokra, a Távol-Kelet országai ra, végül pedig sok európai országra, nagyokra és kicsinyekre. Nem lehet azt mondani, hogy az Amerikai Egyesült Államok által alkalmazott fogások tetszenek azoknak, akik az amerikai milliárdosok „segítségéhez" folyamodnak, A tények | Lelkes, ünnepi felvonulások a Nagy Október ünnepén a Szovjetunió köztársasagaiban A Szovjetunió szövetséges köztársaságainak népei lelkes örömmel ünnepelték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulóját. A köztársasági fővárosokban a helyőrségi csapatok díszszemléje után az ünnepi felvonulás résztvevőinek végtelen sorai töltődték meg a központi utcákat és tereket. Ukrajna fővárosának fő útvonalán 400.000 dolgozó vonult fel. Mint. egy 300.000-en vettek részt a ba ktuá ünnepi felvonuláson. Azerbejdzsán fővárosának utcáin végtelen sorokikan hömpölyögtek az olajipari- és olajfinomító gyúrj munkások oszlopai. Kora reggel Riga lakosainak százezrei igyekeztek a Győzelem - térre* az ünnepségek hagyományos színhelyére. A háború befejezése óta újjászületett és újjáépített gyárak, újonnan épült csodaszép iskolák, színházak, lakóházak, az ötödik sztálini ötéves terv új építményei mellett haladtak el. A szovjet emberek békeakarutának szimbólumaként élő galambok röpködtek a/, oszlopok felett. Hatalmas lelkesedés jegyében folyt le Vilnában, Litvánia fővárosában és Tallinban, Észtország fő városában az ünnepi felvonulás. Az ünnep alkalmából zászlódíszt öltöt Jereván, Örményországnak az Ararát lábánál levő fővárosa is. A menetoszlopok zászlóvivői között sok híres termelési új'tó, élenjáró dolgozó haladt. A felvonulók közül 4000 sztahanovista már a sztálini új ötéves terv következő éveire kitűzött termelési feladatát teljesíti. Órákon át tartott az ünnepi felvonulás Taskent utcáin, tľzbekisztán fővárosában mintegy 400 ezren vonultak tel. A napsütötte Tbiliszben, Grúzia fővárosában 350.000-en vonultak fel a nagy ünnepen. A felvonulók élén a . harcos forradalmi hagyományokban gazdag lenini kerületi dolgozók haladtak. E kerület legrégibb vállalatában, a mozdony- és vagon javítógyárban (az egykori vasúti főműhelyben) a nagy Sztálin tanította több mint fél évszázaddal ezelőtt a munkásokat a forradalmi tudományra, lelkesítette őket harcra a cárizmus ellen. Nagy ünnepi felvonulás volt Alma-Atában (Kazahasztán), Frunze. ban (Kirgízia) és a többi fővárosban. a Szovjetunió városainak és munkáslakótelepeinek sJíázaiban. A felvonulások kifejezték a szovjet nép eltökélt szándékát, hogy megvalósítja a Kommunista Párt XIX. kongresszusának aoc új ötéves tervre .vonatkozó történelmi határozatait és ezzel még- jobban megszilárdítja a szovjet országnak, az egyetemes béke bástyájának hatalmát. A dolgozók tfovember íj nagyszerű ünnepi felvonulásaTragyögóan megmutatták, hogy a szovjet emberek a nagy kommunista párt és a haladó emberiség zseniális vezére, Sztálin elvtárs köré tömörülnek. Az ENSz-közgyűlés ülésezéséről November 6-á(n teljes ülést tartott az ENSz közgyűlése. Vita nélkül elfogadták a külön politikai bizottság által előkészített határozati javaslatot az ENSz-nek a palesztinai menekültek megsegítésévei foglalkozó közelkeleti hivatala igazgatójának jelentéséről. A határozat előírja a Palesztinából elmenekült arabok megsegítésére szánt összegek emelését. A Szovjetunió, Ukrajna, Bjelorusszia, Csehszlovákia, Lengyelország és Irak küldöttsége tartózkodott a szavazástól. Ezután a közgyűlés vita nélkül határozatot fogadott el a béke meg_ figyelö-bizoftsáig 14 tagja meghatalmazásának meghosszabbításáról. A bizottság tagjai: a Szovjetunió, Csehszlovákia, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, India, Pakisztán, Svédország és mások. Ezután meghallgatták a jogi bizottság beszáttnol5ját a jogi kérdések megvizsgálására alkalmazott módszerekről és ' eljárásokról. A csehszlovák küldött felszólalásában rámutatott arra, hogy a beszámolóval kapcsolatos határozat elfogadása függővé tenné a politikai bizottságokat a jogi bizottságtól és új nehézségeket támasztana a közgyűlés munkájában. A csehszlovák küldött három módosítást javasolt a jogi bizottság határozati javaslatához. Entezam iráni küldött, a közgyűlés volt elnöke, hozzászólásában kijelentette, hogy a csehszlovák küldöttség módosításai nélkül a határozat csak kárt okozna a közgyűlés munkájában. A csehszlovák módosig tások közül kettőt a közgyűlés elfogadott. Ezután vita nélkül elfogadták azt a határozatot, amely javasolja az ENSz főtitkárságának és a Gazdasági é

s Szociális Tanácsnak, hogy folytassák a menekültek és az állampolgÉtriság nélküli személyek (hontalanok) státusáról szóló egyezmény kidolgozását. A Szovjetunió,, Ukrajna, Bjelorusszia, Lengyelország és Csehiszlovákia küldöttsége e határozat ellen szavazott, mert A menekültek és az állampolgárság nélküli személyek kérdése az államok belső illetékességéhez tartozik é

s az ENSz alapokmánya értelmében a közgyűlésnek nem kell i'og-i lalkoznia. vele. A közgyűlés többsége megszavazta az Egyesült Államok, Kanada, Peru és Venezuela határozati javas_ latát, amely ajánlja, hogy vegyék fel Japánt a Nemzetközi Polgári. Repülésügyi szervezetbe. A Szovjetunió, " Bjelorusszia, Lengyelország:, Ukrajna, Csehszlovákia és a Fülöpszigetek tartózkodott a szavazástól ezzel a haiározati javaslattaí kapcsolatban. Nemzetközi értekezlet Berlinben a német kérdés békés megoldására Berlinben szombaton este. a német kérdés békés megoldására irányuló nemzetközi értekezlet kezdődött. Az értekezleten a Németországgal szomszédon államok lakosságának mintegy 200 képviselője vett részt. A dán és svéd kormány Washington parancsára nem engedélyezte az értekezletnek Odenseeben, illetőig Stockholmban való .megtartását. Joan Marié Do-menach, az ,,Esprit" című katolikus francia folyóirat főszerkesztője, ,az értekezlet nemzetközi kezdeményező ^ bizottságának egyik vezetője, sajtónyilatko. zatában közölte, hogy a Berlinben összegyűlt küldöttek elsősorban a német kérdés béké

s megoldásának politikai vonatkozásairól fognak tárgyalni. Általános felfogás szerint az a legfontosabb, hogy Németország ne vegyen réeeat semmiféle katonai szövetkezésben vagy tömbben. A berlini értekezlet napirendjének egyik pont ja az úgynevezett európai hadsereg igazi jellegének és céljainak megállapítása. • Doménach Mária nyilatkozatábaa hangoztatta, hogy a német fegyveres erők kérdéséről az értekezlet majd a német nép képviselőinek jelenlétében tárgyal. azonban azt mutatják, hogy az amerikai „segélyt" igénybevevő kapitalista államok közül — sajnos — igen kevés szánta el magát arra, hogy hangosan kijelentse: az Egyesült Álltmiok által erőszakolt súlyos feltételek elfogadhatatlanok. A „segélyében részesülő sok ország kor-mánya — mint a tények mutatják — kevéssé törődik az ország nemzeti érdekeivel és elfogadja ezeket a feltételeket. Emellett egyre gyakrabban vagyunk tanúi annak, hogy egyre szélesebb társadalmi körök kezdik, megérteni, hová. vezet az az út, 4s milyen következményekkel fenyegeti az említett országok állami függetlenségét, szuverenitását. Egyre gyakrabban és gyakrabban hangzik el. hogy ezeknek az államoknak jogos érdekeit meg kell védeni, hogy az amerikai parancsolgatást vissza kell utasítani. (Gromiko eilvtárs beszédéae*: további részét holnapi számunkban közöljük.}