Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)
1952-11-07 / 265. szám, péntek
10 1 J J SZ0 1952 november 2 Szövetkezeti dolgozók! Vezessétek be a termelésbe széles méretekben a leghaladóbb szovjet mezőgazdasági tudomány vívmányait! Teljesült vágyam — szovjet traktorral harcolok a boldogabb jövőért A CSALLÖKÖZCSÜTÖUTÖKI tarktorállomás traktorosa vagyok. Fekete János brigádjába tartozom, a vajas-vattai EFSz-ben dolgozom Szükségesnek tartom, hogy először brigádunk munkájáról számoljak be röviden. A Fekete brigád a csalóközcsütörtöki traktorállomás legjobb brigádja. Egész éven keresztül a mi brigádunk haladt az élen és az öszi munkáknál is megtartotta az első helyet. Ez azonban nem volt vélet. len, hogy egész éven keresztül megbírtuk tartani az első helyet, mert iparkodtunk minél nagyobb mértékben elsajátítani az élenjáró szovjet traktorosok munkamódszerét. A bri gádvezetö Fekete elvtárs minden egyes traktorost felelőssé tett a kezére adott gépért és szerszámokért. Mindannyian fe'elősséggel tartozunk azért, hogy a gépek állandóan üzemképese* legyenek. Ez az egyéni fe lelösségérzet mindannyiunkat arra serkentett, hogy géljeinket a munka befejezése után gondosan átnrzziik. megolajozzuk. Traktoros társaim adig még se mosták a kezüket, míg tüzetesen át nem vizsgálták traktoraikat és csak" azutái/ ültünk vaciotához, ha meggyőződtünk róla. hogy másnap reggel minden akadály'nélkül foghatunk a munkához. Óriá-si segítségünkre volt a mun liák sikeres elvégzésében a szovjet traktoros tapaszta'rta szerint beve zífett mózgóműhely. Ha a földeken dolgozó traktornak történetesén valami baja esett, néni kellett behúzatni a gépállomásra vagy a brigádközpontba, lianern a mozgóműhely segítségével a helyszínen, a barázdában megjavítottuk. Ez óriási előnyt jelentett, mért a javítás sokkal kevesebb időt vett igénybe és nem kellett egy má sík traktort is kivonni a munkából, amely az üzemképtelen traktort a Javítóműhelybe vontatta volna. Ae itt felsorolt módosítások és a brigádnak törhetetlen munkalendületé tette lehetővé, hogy egész éven keresztül megtartottuk a verseny béri a', elšó helyet. BÜSZKE VAGYOK arra, hogy i-lven brigádnak lehetek a tagja. Igáz." még csak ez év elejétől dolgozóm Velük, helyesebben mondva, ntég csak ebben az évben léptem a traktoros pályára. A dolog úgy történt, hogy öt évig dolgoztam Csehországban egy állami birtokon. Nem panaszkodhatom, mert cseh munkatársaimmal nagyon jól megértettük egymást. A munkámmal is meg voltam elégedve. A rriéiőgazdáságban nőttem fel, megszerettem a földet, a gazdasági niu;*kát. Azt azonban észrevettem, különösen az utolsó években, hogy a gazdaság földjein dolgozó traktorok különösképpen érdekeltek, fzinte gyerekes kíváncsisággal néz tem a búgó traktorokat, amint végig robogtak a hatalmas parcellákon. A traktorok közül is főképpen s hatalmas hernyótalpas traktorok vontik magukra a. figyelmemet. Nem voltam rest. szabad időmben sokszor kilométereket gyalogoltam, ha észrevettem, hogy a „tank"' szánt valahol. A „tank" elnevezést-én magam adtam a traktornak, mivel nem tudtam a nevét és hatalmas lánc talpaival hasonlított egy otromba liareikocsihoz. A traktort egy fiatal, szőkehajú ' traktoros irányította. Fg.v alkalommal, akkor is a kelleténél tovább nézegettem a dübörgő masinát, egyszerre csak a traktor megáll és a traktoros int. hogy menjek közelebb. Aztán csehül azt mondta. „. . . látom Pista bácsi, hogy nagyon tetszik magának a traktor. Üljön csak fel. ide mellém." Minden szavát megértettem, mert már négy éve voltam Csehországban és azt lehet mondani tökéletesen elsajátítottam a nyelvüket. Rövid habozás utár. helyet foglaltam a fiatal traktoros mellett, aki közben elindította a gépet. Rövid csend után bátortalanul kérdeztem meg a traktorost: -„Mohdia már meg, hol cs nálják ezeket a nagyszerű gépeket?" Még most is emlékszem rá, hogy kérdésem után mosoly suhant át a trak toros arcán és azt felelt.?: — Hát Pista bácsi. e::ekft a Szovjetunióban csinálják. A Szovjetunió küldi nekünk ezeket a traktorokat, fiogy ezzel is segítségünkre lehessen mező gazdasági termelésünk növelésében. Megmondta ažt is. hogy a traktort DT 54-es jez's alatt emlegetik a szakemberek Arról is beszélt. h';gy milyen nagy teljesítményi iehit zzel a traktorra! elérni, ha olyan ember ül rá, ak: szereti a gépet és vele tud érezni. Amikor leszálltain a traktorról, még mindig a fülembe csengett a "zőke traktoros hangja. Szovjet gép . Nagy teljesítményt lehet, ve le elérni, ha olyan ember ül rajta, aki szereti a gépet .. Ebben a p 1lanatban villámként cikkázott át agyamon a gondolat. Hej, ha én egyszer ilyen szovjet gépre ülhetnék cie meg tudnám becsü'n ! Ver senyre hívnám ki a k.önyék traktorosait: most mutassák meg hát, ki a legény a gáton! EZEK UTÁN már mindig lestem, hogy hol dolgozik a DT 54-es traktor. Elgvre gyakrabban látogattam meg és mindig újabb és újabb csodálnivalót és örömet találtam a gép látásában. A traktoros is észrevette mennyire érdekel a gép, és rendszeresen maga mellé ültetett egy-két fordulóra. Egy ilyen alkalommal a gép kezelésének magyarázása közben trak toros barátom azt kérdezte tőlem: — Miért nem megy traktorosnak, ha annyira szereti a gépet? —• Erre a kérdésre örömhullám lutott át rajtam, de rövid ideig tartott, mert egy gondolát egyszerre elaltatta a felcsillanó remény lángját. Az jutott eszembe, hogyan lehetnék én, 40 éves fejjel traktoros, mikor 14 éves koromban sem tanulhattam ki még az asztalos mesterséget sem, mivel az illető asztalos mester azt kívánta, hogy minden fizetés nélküi négy évig legyek nála mint tanuló, azt is kijelentette, hogy ezalatt az idő alatt kosztot sem kapok. A cseh traktoros azonban mintha észrevette volna a gondolatomat, gyorsan a segítségemre sietett. Megmagyarázta, hogy nem kell megijedni, hiszen nem övdögi mesterség a traktervezetés.. Ha kedve van hozzá az embernek, könnyen megtanulja. Ezekután még gyakrabban jártam a traktoroshoz, egészen addig, míg haza nem jöttem. Aprólékosan megmutogatta a gép kezelésének művészetét, majd egy alkalommal helyet kellett vele cserélnem és nekem kellett a gépet kezelnem, ő csak felügyelt rám. így csináltunk meg egy kört. Ez így ment több napon keresztül és én büszke voltam rá. hogy már úgy, ahogy, tudok traktort is vezetni, A rövid próbák alatt éreztem, hogy napról napra jobban megsze retem a gépet és napról napra elválaszthatatlanabb barátság fejlődik ki a gép és énközöttem. A szó szoros értelmében beleszerettem a kiváló szovjet tarktorba. Ez év elején, amikor Csehországból hazakerültem szülőföldemre, a csallóközi Macházára. már tudtam ňogy milyen pályát válasszak. Alighogy hazaértem, máris elmentem a csallóközcsiitörtöki traktorállomás ra. ahol előadtam jövetelem célját Elmondtam, hogy mennyire megszerettem a traktort és szeretnék traktoros lenni. Felvételem után nagy segítségemre volt Fekete János brigádvezető, aki régi jó ismerősöm volt és mindjárt gondjaiba vett. Megkérdezte, milyen traktorhoz volna kedvem. Én minden kertelés nélkül megmondtam, hogy szovjet DT-54-esen szeretnék dol gozni. mert ezt a gépet nagyon megszerettem. Erre Fekete János barátom beosztott a műhelybe, ahol a DT-54-es traktorokat javították. Feladatom az volt, hogy nrné! tökéletesebben ínegismerkedjym a gép szerkezetével. A TAVASZI munkák megkezdésekor már én is mint traktoros egy DT-5l-essel vonultam ki a gépállomás udvaráról. Továbbra is Fekete János brigádjához ta: toztam és a vajas-vattai egységes földműves szövetkezetbe lettünk beosztva. Egykét nap nehezen ment a munka, de Fekete János mindenben segítségemre volt. Később már az elejtett beszélgetésekből megtudtam hogy meg vannak a munkámmal elégedve. A brigádok közti versenyben a mi brigádunk került az első helyre, és ezt az elsőséget meg is tartottuk egészen mostanáig. A nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának közelc. elése a mi brigádunkban is rendkívüli lelkesedésre talált Egym'is után születtek mez a kötelezettségválla lások traktorosaink között. Természetesen én sem maradtam ki. Eszembe jutott a mult. amikor mint cseléd szolgíltain a falu zsíros parasztjainál. Em'ékszem arra :s. nedig már jó néhány esztendő elteit azóta. ho,?y olyan helyen is szolgáltam. ahol sült krumpli volt az ebédem. főtt krumpli pedig a vacsorám. Azt sem felejtPm el soha ho.gy még a-t is szóvá tették kulák gazdáim. ha a krump'inak a héját eldobtam. Egyszóval még annyiba sem néztek, mint rendes csa'ádnál a kutyát. Mennyivel más ma már a munkásember helyzete! Negyve"három éves létemre szakmát tanu'hattam anélkül, hogy egy hetet is ingyen kellett volna valakinek dolgoznom. Öt gyermekem van odahaza és mind az öt isko'ába jár. Egy a fe'söipariba. kettő polgáriba, a többi pedig elemi isko'ába. De nem okoz gondot, mert "munkámért olyan jutalomban részesülök, hogy nyugodtan el tudom tartani Családómat. Azt sem felejtem el, hogv a múltban a sokgyermekes aoa akár éhenpusztulhatott családjával együtt, senki sem törődött vele. Ma azonban az állam gondoskodik a nagy családo. sokról, pl. én a gyermekeim után 4500 koronát kapok minden negyed évben. a murikámért 11—12.000 koronát havonként. Tudom jól. hogy ezt mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak köszönhetjük. Ezért hálámat azzal fejeztein ki. hogy kötelezettséget vállaltam arha. hogy az öszi munkatervemet november 12-re elvégzem, vagyi? 455 hektáron elvégzem a szántást. Ezenfelül arra is vállaltam kötelezettséget, hogy 1100 korona értékű üzemanyagot megtakarítok. A KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS teljesítésénél arra gondoltam, hogy feladatomat nem lesz nehéz teljesíteni olyan géppel, mint a DT 54-f-s szovjet traktor, mely tavasztól ed dig még javítva sem volt. A DT-54es után egy szovjet előhántós ekét akasztottam és ezzel fogtam hozzá vállalásom teljesítéséhez. A szovjet gépek segítségével naponta 23— 25 hektáron is el tudtam végezni a középszántást. A mélyszántás már nehezebben ment, de azért 15—16 hektárt ebből is el tudok naponta végezni. Igaz, van olyan nap is. hogy alig alszom valamit. Éjt nappallá téve dolgozom, de meg is van az eredménye, mert 12.000 korona havonként nem csekély összeg. Ezenfelül, ami a legfontosabb, vállalt kötelezettségemet nemcsak tel iesítem, hanem már túl is teljesítettem. Októberi kötelezettségválla lásomban az áll, ho<ry november 12 re végzek a 455 hektár szántással Be kell azonban jelentenem, hogy már Sí4 hektárt szántottam edd ;g fel és 1350 korona értékű üzemanyagot takarítottam meg. Egyszó. val kötelezettségvállalásomnak a nagyszerű szovjet gépek segítségével majdnem 200 százalékban tettem eleget Szorgalmas munkámmal akarok hozzájárulni szocialista hazám mezöga zda ságán a k f el v i rágoz Latásá hoz és a béke megvédéséhez. Fodor István, traktoros Vajas-vatta. Példaképünk a szovjet kolho/,paraszt sztendeje múlott a nyáron, hogy a szovjet kolhozpai ászt kül. döttség meglátogatta szövetkezetünket. Az elmúlt • napokban ke zenibe kerültek szok a képek, rne lyeket annak idején a küldöttség látogatása alkalmából készítettek A felejthetetlen napok emlékéül ezeket az élethű képeket megnya. gyittattuk és a szövetkezet u'odá. jában helyeztük el, hogy mindig láthassuk azokat ' az elvtársakat, akik megtanítottak bennünket a közös nagyüzemi gazdálkodásra s arra. hogy nehézségeinkből hogyan találjuk meg a kiútat. Lángoló szeretettel és szívunk minden melegéve' gondolunk vissza 1951 nyarára ... Ahogy elnézeget, tem a képeket, röviden ennyi jutott az eszembe: szovjet emberek; s ezek a hős szovjet emberek voitak talán azok akik 35 évvel ezeiött résztvettek abban a küzdelemben, amikor a szovjet nép a dicső Kommunista Párt vezetésével lerázta magáról a rabbilincset és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzött Oroszországban. Győzött az igazság, a szabadságért és a békéért harcoló szocialista táboi a í'othadárnaik induló kapitalizmus felett. A bátor szovjet nép azóta nagy alkotásaival és odaadó mim kájával bebizonyította, hogy nincs erösebb rendszer, nriint a kizsákmá nyolástól mentes munkás-paraszt szövetség haladó rendszere. Ez az összetartás és a szabadságra vágyó nép bátor harckészsége legyőzte a szocializmust tönkrezúzni vágyó fasiszta Hitler.hordákat és nem. csak a szovjet hazából űzték ki a fasiszta fenevadakat hanem felszabadítottak milliós elnyomott töme geket is. Ezek között voltunk mi is. Csallóköz egyik kis faluja. Nagy 'ég do gozó parasztjai. Nem is tudom, hogy öntsem for. mi.ba gondolataimat. Hisz leírha. tailannak képzelem azt a hntárta. lan szeretetet, segítséget és odaadó tanítást, amit a kolhozpargszt küldöttség irántunk tanúsított. Szö vetkezetünk az akkori időkben — megvallva az igazat — gyenge lá bon állt. Egyrészt azért, mert ha_ taim-as földterületünkön nem tudtunk gazdaság san és jól dolgozni, másrészt a soraink közé befurako. lott kulákok reakciósok állandóan fékezték szövetkezetünk fej. iődését. Azonban a szovjet kolhoz paraszt küldöttség látogatása után mindez megváltozott. M most is emlékszem az egyik elvtárs szavaira: »Sokkal jobban fogtok gazdálkodni, ha a földterületet nagyobb részekre oszt. játok. Előnyösebben és gazdaságo. sabban ki tudjátok használni a gépeket. Hisz a mi célunk az, hogy a munkák legnehezebbjét gépekkel végezzük el.« És később rájöttünk, hogy úgy van helyesen, ahogy az elvtárs mondotta. Az akkori 30 hektáros táblákból újra tagosítás sal 60 hektáros táblákra osztottuk be földterületünket. Ment is ám a munka aratás alatt, mint a karika csap is. A hatalmas szovjet kombáj. nok úgy úsztak a nagytábla föld. jeinken. mint a hajó a tengeren. Alig egy.két rap leforgása alatt végeztünk az aratással. Nagyapáink sem emlékeznek olyan időkre, amikor Légen 9 nap alatt az egész ha tárban keresztekben lett volna a gabona. Mi ezt a szovjet koíhozpa rasztok tanítása nyomán és tapas* talataik felhasználásával, a szovjet kombájnok segítségével elértük. Sokat magyaráztak nekünk a szovjet elvtársak a keresztsorosan vetett terményekről is. Megfogad, tuk. hogy a jövőben földjeink na. gvobbrészét keresztsorosan vetjük be. Az idén már kézzelfogható bizonyítékok tanúskodtak arról, hogy sokkal elönyösebb és nagyobb ter mést hoz a keresztsorosan vetett gabona. Keresztsorosan vetett bú zánk 6 mázsával, zabunk 8 mázsá. val több termést adott hektáron, ként < a közönségesen vetetteknél. Y| imkacsoportjainkat Is a szov. jet elvtársak tanítása nyomán szerveztük át, mégpedig úgy, hogy a csoportokon belül alakítottunk munkacsapatokat; így széles mértékben elterjedt a szocial.sta mun. kaverseny. A kapásnövényeket meg. művelésre szétosztottuk egyének, nek, akik egész éven keresztül gondozlak és ápolták a maguk részét. 17 hektár jutott egy egy csoport, nak. Ekkora területen valaha 3 hé. tig tartott a répaszedés, most a szovjet répaszedö.kombájn segítségével egy hét alatt végeztünk. Egész újságot tudnék teleimi azzal, hogj a szovjet kolhozparaszt küldöttség látogatása után sok mindenben megváltozott szövetke. zetünk és más lett tagságunk is A munkákban előforduló nehézségeknél mindig esz-ünkbe jutnak a szov. -jet elvtársak szavai: »A szocializmus ' építésének útja nem sima, egyenes, hanem göröngyös, akac'.á. lyokkal telt út.« Az akadályok bi. zony a mi szövetkezetünkben is felmerültek, mégpedig a soraink közé befurakodott kulákság és a reakció képében. S ekkor valóraváltajk a szovjet elvtársak szavai, hogy a szocializmus építése nem megy magitól és most már tudjuk, hogy az továbbra is az osztályharc útja marad . .. Megfogadtuk taná. osaikat s a nem közénk valókat ez év tavaszán eltávolítottuk szövetkezetünkből. Egy év nem sok idő. Mégis az a változás, ami falunkban a szovjet kolhozparaszt küldöttség látogatása után végbement, sokat jelent mind gazdasági, mind kulturális téren. Községünk dolgozó parasztjai értékelni tudják azt a sok jót, amit n'fpi lemokrácián/któl kaptunk. Ma már nincs a községben egyetlen olyan szülő sem. aki gye. rekeit ne járatná közép- vagy fel. söbb iskolába... Jól emlékszem azokra az időkre, amikor csak a módosabbak gyerekei járhattak kö. zép'skolába. Ma. ha úgy reggelen, ként megnézzük a vonatot vagy az autóbuszt, zsúfolva ván. A szabad haza ifjú építői mennek Šomoŕjára, polgáriba. Valamennyien egyfor. mák, nincs köztük »szegény« vagy »gazdag«, de tele vannak örömmel és boldogsággal. De nincs is annál nagyobb gazdagság a vtlágc n, mint szabad hazában a szovjet nép példája nyomá.n építeni egy kizsák. mányolástól mentes, békés, szocialista társadalmat. És ezt a gazdagságot 35 évvel ezelőtt Len'n.Sztálín dicső pártja vezetésével az Októberi Szocialista Forradalom győzelmével a bátor szovjet nép hozta meg nekünk is. É, ipítőmunkájnikban a szovjet kolho: paraszt örökké példaképünk marad. Tanulni fogunk tőlük. Kü. lönösen az elmúlt hetek történelmi jelentőségű eseménye nyomán, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán a szovjet nép újabb feladatául tűzték ki az ötödik ötéves terv gigantikus alkotásainak megvalósítását. Két. szeres reménységgel és bizakodás, sail bátran nézünk tehát a jövőbe, hisz napi munkánkban szemünk előtt van a szovjet kolhozparaszt. Azok a parasztok, akik alkotóero. jükkel ü3 hatrrtalan hazaszeretetükkel magasra emelik a győze. lem zászlaját... A szocialista mezőgazdaság feladatai is hatalmasak. A termelést öt év alatt 40—50 szá. zalékkal emelik. I egyőzve a tenné, szetet. a halarió agrotechnikai tudó mány segítségével termék .nr y é tesznek óriási kiterjedésű mocsaras vidékeket, a szovjet földek erdők, kel és ligetekkel telnek meg és \ a bőségesen termelt javakból bőven jut mindenkinek emelkedik a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonala. És ezen -az úton akarunk haladni mi is. A gazdag szovjet ta. pasztalatokat elsajátítva és a mun. ká bármelyik szakaszán alkalmazva. szocializmust építő bátor helyt, állással, mint egy nagy család. r a szovjet r,ép vezetésével küzdünk a haladó emberiség legdrágább kin. cséért, a világbékéért. Horváth Béla. EFSz-könyvelő, \ Nagyi ég.
