Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-07 / 265. szám, péntek

1952 november 7 US SZO 9 A százezredik köbméter beton „Ah, az a százezredik köbméter!..." Ez az önök felkiáltása lehet Churchill és Truman úr. Nem tudják magukba fojtani elkeseredésüket és visszatarta­ni gyilkos haragjukat. De a bombákat, melyeket számunkra tartogatnak, önökkel együtt elsöpri végzetük. A munkások pörölycsapása alatt iszonyú uszításaik siralmakká változnak, lói tudják, mit jelentenek a mi sikereink. Oj falvakat, iskolákat, városokat, erő­müveket, üzemeket és gigantikus kom­binátokat épít országunk népe. Cpiti azt, amit önök és az önökhöz hason­lók nem tudtak és nem tudnak meg­tenni évtizedeken keresztül. A közelmúltban is még a nyomor, a munkanélküliség, elhagyatottság honolt hazánkban és most tudják-e. miért indult virágzásnak életünk? Tudják. Mert velünk a Szovjetunió, mert velünk van Sztálin. Rettegnek ettől a nagy erőtől. Az egyszerű em berek azt mondják, csak az kiabál oly hangosan, aki fél. S önöknek van mi­től tartaniok. Nemcsak a szocializmus táborától, hanem országaik dolgozói­tót is, akik, mint ahogy Sztálin elv­társ tanítja, a kommunisták és a de­mokratikus pártok képviselőivel az élen magasra emelik és előreviszik a nemzeti függetlenség és a nem­zeti szuverenitás zászlaját. Ezt önök sutba dobták. De vannak mii liók, akik ezt felemelik és a népet elnyomó rendszert az igazi, a népi demokráciával cserélik fel. „Jaj, az a százezredik köbméter! Hát mégis elérték?" — ez már elkese­redettségüknek elhaló sóhaja . •. Nem tudnak már bennünket haladásunkban meggátolni. Es a slapy-i erőmű építői, akik megígérték, hogy november 7-én a százezredik köbméter betont adják erőművüknek, az SzKP XIX. kongresz­szusának tiszteletére tett fogadalmu­kat e szóval teljesítik a mai napon, mint ahogy levelükben megírták a nagy kongresszus résztvevőihez: „Ez legyen méltó feleletünk a koreai gyer­mekek amerikai gyilkosainak és segí­tőiknek". November hetedike a győzelmes for­radalomnak, a Szovjetunió győztes kommunistáinak és velük együtt mi­magunknak is nagy ünnepe. Hogy mit jelent ez számunkra, — arra a sok-sok ezer példa közül csak a slapy-i erőmű példáját hozzuk fel. „ Vltava, ez a szépséges cseh falyó és vidéke a költök ihletője. A termé­szet az őserdőkkel, a sziklás partok­kal, a madarak csicsergésével a leg­regényesebb tájak egyikévé tette ezt a környéket. S a Vltava vidéke mégis várt a maga ,fllesiására". A termé­szet szépsége, vadregényessége nem adott kenyeret, nem enyhítette az itt­lakók nyomorúságát, nem hozta köze­lebb őket az élethez, s tavasz idején még elöntéssel is fenyegette a falvak kis házainak lakóit. A folyónak nagy ereje volt. Smeta­na, a híres cseh zeneszerző a Vltavá­ról szóló nagy művében nemcsak en­nek a vidéknek ragyogó szépségét tár­ja elénk, hanem a folyó vad lüktető erejét is, mely megfékezésre várt és az ittlakóknak a boldogabb élet utáni vágyát. De az első köztársaság idején a kapitalistáknak egy kormánya sem tudta ezt a kérdést megoldani, nem tudta, mert a burzsoá államban a vil­lamosítás kérdésében a szénbárók dön­töttek. Az $ hasznuk kérdése előbbre­való volt a nép és a nemzet ügyénél. De a Vltava vidékének dolgozói mind­untalan sürgették a segítséget, hogy mielőbb megszüntessék nyomorukat, a világtól való elszakadottságukat. Erre akkoriban kormányküldöttség járta be a tájat. Ebben Masaryk, volt köz­társasági elnök is résztvett és kijelen­tette, mint nagy „humanistához'' illik: „Az egész út alatt az az érzésem volt. hogy holt vidéken jártam. Rajiunk a sor, hogy itt életet teremtsünk ..." Szép és nagy szavak voltak ezek a nép megbékéltetésére. de Masaryk­ék sohasem váltották őket valóra. A szénbárók előbbre valók voltak, nekik nem volt szükségük erőművek építé­sére. S utánuk jöttek a német fasisz­ták. A Vltava és a Sazana folyó közli hatalmas területet kiürítették, s a gyilkos SS-manok gyakorlóterévé vál­toztatták. A békés parasztok elhagyott falvait egyszerűen céltábláknak hasz­nálták fel. Fogolytábor is volt itt. Ha az ember ezen a vidéken jár, megilletődve áll meg az országút mentén felállított emléktáblánál. Nem messze folyik a Vltava. Az emléktáb­la körül jegenyefákat ül'ettek. Mögöt­tük meg ott zöldéi a nagy fenyveser­dő. Amiről ez az emléktábla beszél, ennél kegyetlenebbet csak a gyilkos amerikai hóhérokról mondhatunk, akik a német fasisztákon is túltéve mészá­rolják a békés koreai embereket, fal. vakat és városokat döntve romokba. Az emléktáblára a következő szavakat viselte népünk: „örök emlékül azok­nak, akiket itt 1915 áprilisában mesz­sze szülőföldjüktől az SS-manok meg­gyilkoltak". S a vésett betűk mellől erős kéz ugrik elő babérlevelet tartva. Ez az erős kéz az elnyomatás végét, már az új életet, Vltava vidékén.'k gyökeres változását jelképezi. Amikor 1915 ben felszabadított ben­nünket is a Szovjet Hudsereg és a nép úrrá lett hazájában akkor úgy, mint a Szovjetunóban a kommunisták nálunk is pártunk jelölte ki azt az útat, mely meghozza a Vltava vidéke újjászületését is A Vltava vizét né­pünk szolgálatába állítjuk Lenin elv­társ tanítását követjük, aki azt mon­dotta, hogy a kommunizmus: a szov­jet hatalom plusz az egész ország vil-, lamosítása. A Vltaván egész sor új erőmű építésébe kezdtünk. Csak a slapy-i erőművel évente körülbelül 28 ezer vagon szenet takarítunk meg. Nagy előny ez és nagy erőt jelent! Ott, ahol azelőtt rimánkodott a nép, ott, ahol a hajósok letérdepelve imádkoztak, hogy a szentjánosi örvé­nyek ne sodorják hajójukat, csónak­jaikat a sziklákhoz, ott. ahol a fasisz­ták kegyetlenkedtek, ezen a holt vidé­ken a kommunisták a virágzó., lükte­tő életet alapozzák meg most, hajóz­hatóvá teszik a folyót, <! a Vltavcf vi­zéből áramot fejlesztenek. A Vltava vidéke dolgozóinak nem kell már a rsodatevő Messiásra várniok, maguk lettek életük formálói. Építik a slapy-i erőművet. Építik úgy, hogy a pártunk és kormányunk által kitűzött határidőre, 1954 május else­jére a folyó vizének ereje már áramot adjon. Most a fő betonmunkálatok lolynak. Bolsevik határozottsággal és szocialista hazafiassággal végzik mun­kájukat. t Az a százezredik köbméter beton, melyet a mai napon, november hete­dikén raknak az erőműbe, azt jelenti, imperialista urak, hogy csak önök nél­kül élhetünk boldogan. Az a százezre­dik köbméter beton azt jelenti, impe­rialista urak, hogy terveinket és fo­gadalmaitlkat teljesítjük és messze túlszárnyaljuk önöket, utat mutatva országaik elnyomott népeinek. A száz­ezredik köbméter beton azt jelenti, imperialista urak, hogy november he­tedike nélkül, a Szovjetunió kommu­nistáinak forradalmi győzelme nélkül nem élhetnénk szabadon és a nagy forradalmi évforduló most méginkább növeli erőnket, a szocializmus tábora­nak erejét s a világ haladó dolgozóit még inkább arra ösztönzi, hogy mind magasäbbra emeljék országaikban a szabadság és a nemzeti szuverenitás zászlaját. PETRÖCI BÁLINT A handlovai szénbányászok teljesítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójára kitűzött kötelezettségvállalásaikat A legjobb handlovai bányászok közé tartoznak a terv teljesítésé, ben az új Nyugati bánya előkészítő munkásai is. Feladatuk teljesítésé, ben segítségükre volt a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójára vállalt kötelezettsé gek teljesítése, amelyben célul tűz. ték ki az új fejtési alapok biztosi, tására 180 méter hosszú folyosó he­lyett 545 méter hosszú folyosó vá­gását. E felajánlások teljesítése érdeké­ben két előkészületi terepen mun. kába állították a Ferrum.jelzésű vájógép-^ket. A műszavakkal való jó együttműködés folytán felaján. lásukat már november első hetében 111.17%-ra teljesítették. Kiváló eredményt értek el Vrábnik Pál él­munkás csoportjának tagjai is a plO-es számú munkahelyen, akik felajánlásukat már az első héten 110%.ra teljesítették. Švihla György élmunkáscsoportja kötelezettség, vállalását ennek bejelentése óta 122Í7%.ra teljesíti. Az er-'ített élmunkáscsoportok a handlovai szénbányák előkészítő te repének legsikeresebb élmunkás, csoportjait képezik. A vájatokban kitűntek Laucsik István élmunkás csoportjának bányászai. Feladatai­kat átlag 1_41% ra teljesitik, a ne. gyedik év tervét pedig 1952 október 23.án teljesítették. E hónapban mái­számos teherkocsi szenet termeltek ki az ötéves terv ötödik évének tervteljesítóse keretében. f A falazással végzett szénfejtés ben legjobbak Dienesch Zoltáji, az »Épitéshen szerzett érdemekért, kitüntetés viselője élmunkáscso. portjána' és Kandera János élmun­káscsoportjának tagjai az Üj Déli. bányában. Mimikájukban a szovjet bányászok tapasztalatait alkalmaz, zák é ciklusom grafikon szerint dolgoznak. Októberben 12 ciklust értek el 312%.os teljesítménnyel. E kiváló élmunkáscsoportok mun káj valamint a többi bányászok munkája, akik teljesítik és túllép k a Nagy Októberi Szocialista Fórra, dalom 35. évford .lójára vállalt kö­t -lezettségeiket, gyönyörű ered. ménnyel jár. November 3-án a handlovai bányászok 103.8% .ra, november 4.én 103%-ra teljesítették fejtési tervüket. Handlová fölött már október 21.ke '­1 két nap ki­vételével, -mikor az összüzemi terv. teljesítéshez csupán néhány száza­lék hiányzott, a győzedelmes Vöiv­csillag ragyog. A Béke és a Barátság Hónapja A világbékéért folytatott harc kö­zepette a Csehszlovák-Szovjet Ba­rátság Hónapja a Szovjetunió és hazánk népei testvéri kapcsolatainak legszebb ünnepe. A Barátság Hó­napjának minden megnyilvánulása igazolja előttünk, hogy a háborúkat előidéző imperializmusnak el kell tűnnie a föld színéről, mert az em­berek békében és barátságban akar­nak élni egymással. Mi mindennapi beszédünkből számüztük a pestis, a kolera, a lep­ra szavait, mi örökre felejteni akar­juk a fertőzött kutákat, a járvá­nyok dúlását, mi helyükbe szabad haza építéséről, újítók nemes vetél­kedéséről, munkaversenyről, népi alkotásról, boldog ifjúságról szó­lunk, a fény felé tart utunk, mi fel­felé törünk, — de lám ugyanakkor a sötétségnek négerlincselö, atom­bombás és baktériumháborút készí­tő lovagjai a középkort, a kizsák­mányolás világát akarják! Köztársaságunk dolgozói, akik év­ről-évre fokozódó szeretettel és nö­vekvő lelkesedéssel készülnek a Ba­rátság Hónapjára, mélyen átérzik, milyen örvénybe akarják belesodor­ni hazánkat az amerikai agresszo­rok, s milyen leírhatatlan nyomort hozna ránk a profitéhes tőkés ura­lom. Ez az érzés táplálja és szilár­dítja barátságunkat a Szovjetunió iránt, — azt a barátságunkat, amely a fasiszta támadók ellen folytatott felszabadító harc tüzében edződött és most a békéért folytatott küzdel­meink során eltéphetetlen kötelékké fonódik. A Barátság Hónapjában a meg­ajándékozottak és felszabadítottak boldog örömével és hálájával fel­mérjük újra és újra, hogy mit je­lent számunkra a Szvojetunió! Legelébb is jelenti legfőbb óha­junk biztosítékát: a békét! Jelenti szabad életünk védelmét, függet­lenségünk és szabadságunk legfőbb őrzőjét, A hazánkat meglátogató szovjet emberek — tudósok és művészek, élenjáró munkások és kolhozparasz­tok — elhozzák gyárainkba, szö­vetkezeteinkbe, építkezéseinkre, színházainkba gazdag tapasztalatai­kat és példamutatásukkal megjavít­ják munkánkat, segítenek hibáink kiküszöbölésében, lendületet adnak építő munkánknak és előre lendítik kultúrforradalmunk ügyét is. A szovjet filmek és szovjet köny­vek — ezek is mind útmutatóink, testvéri barátsággal jönnek segít­ségünkre, jelzik az utat, amelyen haladnunk kell, hogy amiért erőnk megfeszítésével küzdünk, az miha­marább megvalósuljon. És jelenti azt is, hogy nem állunk egyedül. Hatalmas baráti táborba tömörültünk a népi demokráciák dolgozóival és a felszabadulásukért még küzdő népek millióival, akiket mind a Szovjetunió, a béketábor ve­zetője iránti közös szeretet fűz ösz­sze egy békevédő nagy családdá. Felszabadultunk, újjászülettünk. 1945. tavasza 'óta egyre szebbé és örömtelibbé válik életünk. És meg­állás nélkül haladunk előre, biztos és szilárd léptekkel törünk előre, a szocializmus építésének korszakába lépve a boldogabb élet felé. Itt áll­va a gottwaldi ötéves terv utolsó évének küszöbén, a hála és hűség érzésével gondolunk arra, hogy e harcos és küzdelmes évek minden sikere összeforr a szovjet néppel, a Szovjetunióval, a béketábor vezető­jével és annak vezérével, a nagy Sztálinnal. „A békemozgalom... az embe­rek százmüliólnak demokratikus mozgalma. A béke hívei olyan kö­veteléseket és javaslatokat terjesz­tenek elő, amelyeknek elő kell mozdítaniok a béke megőrzését, az új háború megakadályozását" Sztá­lin elvtárs emlékezetes halhatatlan szavai után, amelyeket a béke meg­őrzéséről és megvédéséről mondott, most Malenkov eltársnak a Szovjet­unió Kommunista Pártja XIX. kon­gresszusán mondott megállapításai­val a dolgozók milliói újabb re­ményt és biztonságot kaptak. Biz­tonságot abban, hogy a háború és a béke tábora közti jelenlegi erővi­szony világosan routatia a Szovjeté unió és a béketábor fölényét és a béke megvédésének biztos kilátá­sait Az ötéves terv, amely a szovjet népet az elkövetkezendő évek folya­mán elvezeti a szocializmusból a kommunizmusba, azt mondja ne­künk, hogy minden, támadásra fel van vértezve a szovjet nép és vele együtt ezért fel vagyunk vértezve mi is. A kommunizmus építésének terve hatalmas békemű. Békemű azért, mert oly gazdagságot teremt, annyi új erőforrást nyit meg, hogy szinte megtízszerezi a Szovjetunió erejét. A Barátság Hónapjában ha­zánk minden dolgozója tudatosítja magában ezt a roppant erőt, amely lebirhatatlan sorompót állit a há­borús uszítók útjába. A holnaptól való félelmek utolsó szikrájának is el kell szállnia, ha ezt a hatalmas erőt érezzük életünk minden napjában. Egy szabad élet­nek híradása szól felénk biztatóan és nem igéri, hanem teli kézzel ad­ja, szinte szórja mindazt, ami a dol­gozó és alkotó ember vágya: nap­jaink munkás derűjét, alkotásaink biztonságát, gyermekeink zavarta­lan fejlődését, az öregek békességét, holnapunk nyugalmát és a töke urai csalásainak, hazudozásalnak, uszításainak szembeszegezi vágya­ink és célunk netovábbját: a békét! Ha mindig újból és újból el fog­juk olvasni Sztálin elvtársnak zse­niális müvét „A szocializmus köz­gazdasági problémái a Szovjetunió­ban", és elmerülünk a kongresszusi beszámolók tanulmányozásába, úgy hatalmasan érezni fogjuk, hogy a béke üzen nekünk. A béke üzen minden alkotó, dolgozó embernek. Legyünk hálásak ennek a híradás­nak és feleljünk rá azzal, amivel a szovjet ember felel: teremtő munká­val, amely a béke záloga. A béke és a mi ötéves tervünk győzelme erősen függ attól, hogyan akarunk és hogyan tudunk dolgozni érte. A Szovjetunió elküldte hozzánk felszabadító hadseregét és küldi most gépeit, tapasztalatait, sztaha­novistáit, könyveit és filmjeit, hogy példát vehessünk tőlük. A Barátság Hónapja tudatosítsa bennünk, hogy ez a nagy segítség csak akkor vá­lik termékennyé, ha egész szivünk­kel és egész értelmünkkel felfogjuk ezeknek az üzeneteknek, ennek a segítségnek értelmét, A Barátság Hónapja mozgósítson minket, ha-' zánk magyar dolgozóit, hogy mun­kánkkal, felajánlásainkkal, a tnun­kaversenyek példás fokozásával, a termelékenység emelésével, az iga­zolatlan elmaradások leszorításával, a gyárakban, az üzemekben és épít­kezéseinken a kétlakiság megszün­tetésével mi is példásan a békeharc élvonalába sorakozzunk fel. A Barátság Hónapja mozgósítsa Csemadok-csoportjainkat példás kö­telezettségvállalásokra a munka és a kultúra frontján. Szervezzenek mi­nél több brigádmunkát szövetkeze­teink megsegítésére, bocsássanak mii\él több előadót a Szovjetba rá­tok rendelkezésére, szerezzenek mi­nél több aktív hallgatót az orosz nyelv tanulásának népi tanfolya­maira, terjesszék lelkesen és szere­tettel a szovjet sajtót. Vegyenek példát a rimaszécsi csoporttól, amely a községben, ahol még/ nem működik a Siovjetbarátok Szövet­ségének szervezete, vállalta a népi tanfolyam teljes megszervezését és eddig már hatvan hallgatót szer­zett. Vagy kövessék a ládányi helyi­csoport példáját, amely 200 brigád­óra ledolgozását vállalta és 20 hall­gató beszervezését a népi tanfo­' lyamra. Ilyen vállalások egy-egy rést tün­tetnek el építésünk és kultúrhar­cunk frontján és egy-egy lépéssel visznek előre utunkon a szocializ­mus felé. Ezzel a munkánkkal válik gyümölcsözővé és eredményessé a Barátság Hónapja, ez a munkánk teszi bensőségessé a kapcsolatot a Szovjetunióval és ez biztosítja szá­munkra is a gyönyörű jövőt, amely­ről Scslpacsov, a nagy szovjet köl­tő „Az én hitvallásom" című versé­ben Így ír: „Üdv kommunizmus! Hozzád eljutunk ml, nem kérünk ehhez beleegyezést, S ki a földön él, akkor fogja tudni, hogy a világ valóban csodaszép. Eljössz, nincsen már messze a reggel, a szemhatáron fárosz fénye int, é3 boldog frigyben boldog emberekkel boldogan -élünk, mert testvéreink!" . Egri Vikton.

Next

/
Thumbnails
Contents