Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)
1952-11-01 / 260. szám, szombat
1952 november 1 UJ SZO 5 A. J. Visinszkij elvtárs beszéde a Itoreas kérdésről az EHSz-köziFOlés poiit kai bizottságánál* október 29-i ülésén lö választójog alapján tartott szabad választásom útján. 3. Segíteni a koreai népnek, hogy országa újjászülessen, mint független, demokratikus állam, s kifejlődjön nemzetgazdasága és nemzeti kultúrája. A szovjet kormány azt a javaslatot is előterjesztette, hogy a közös szovjet-amerikai bizottság kezdje meg újra munkáját a koreai kérdésben létrejött moszkvai megegyezés pontos teljesítésének alapján, s 1947 július-augusztusánál nem később megvizsgálás végett terjessze a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya elé az ideiglenes demokratikus koreai kormány megalakítására vonatkozó javaslatok kidolgozása terén végzett munkájának eredményeit. A közös bizottság szovjet küldöttsége a közgyűlés második ülésszaka előtt igyekezett meggyorsítani az ideiglenes demokratikus koreai kormány megalakításának munká jót s elfogadta az amerikai küldöttségnek azt a javaslatát, miszerint szóbelileg kell kikérni a koreai demokratikus pártok és társadalmi szervezetek véleményét (ami nézeteltéréseket idézett elő a bizottság ban), majd új javaslatokat terjesztett elő arra vonatkozólag, hogy tanácskozó szervként meg kell alakítani az ideiglenes összkoreai nemzetgyűlést egész Korea demokratikus pártjainak és társadalmi szervezeteinek képviselőiből. Az amerikai küldöttség ezeket a javaslatokat elutasította. Ez volt a .helyzet abban az időben, amikor az Egyesült Államok kormánya Elhatározta, hogy megszakit'ja a koreai kérdésben a moszkvai értekezlet határozatai álapján a Szovjetunióval folytatott együttműködését s még határozottabban fog működni Korea kettészakadásának elmélyítésén és a maga reakciós agresszív terveinek megvalósításán. Ez volt az Igazi oka annak, hogy az Egyesült Államok megszegve a Koreára vonatkozó nemzetközi egyezményeket — a közgyűlés elé terjesztette a koreai kérdést. Acheson úr beszédének jelentős részében azzal próbálkozott, hogy megvádolja az északkoreaiakat, a egyúttal a Szovjetuniót azzal, hogy Li Szin Man kormányának megdöntése céljából aknamunkát végeznek Dél-Koreában. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a szovjet kormány ebben az időben különleges figyelmet fordított megfelelő káderek képzésére, akik a Szovjetunió hívei közül kerültek ki, s felelőségteljes párt- és állami pozíciókat töltöttek be ÉszakKoreában. Természetesen nem mulasztotta el, hogy az amerikai kiilügymisisztériumra jellemzően, ellenséges kirohanásokat intézzen a Szovjetunió ellen, célozva a szovjet titkosrendőrségre — amely állítólag tevékenységet fejtett ki Észak-Koreában, — és a Szovjetuniónak az északkoreai kormány feletti „uralmára". Felesleges kitérni arra, hogy ezek teljesen üres és minden alapot nélkülöző kijelentések. Acheson úr hosszan elidőzött ennél a témánál, s igyekezett elterelni a közvélemény figyelmét azokról az antidemokratikus módszerekről, amelyeket az Egyesült Államok alkalmazott északkoreai működése során, amikor Korea reakciós osztályának képviselőire, a nagybirtokosokra és félfeudális urakból toborzott ügynökeire támaszkodott. Ezek az osztályok a japán gyarmati uralom támaszai voltak és hosszú éveken át aktívan segítették a japán gyarmatosítókat az , ország rabságbantartásában, japán szuronyok védelme alatt kifosztották az országot és tönkretették a koreai népet. Csak ezt lehet mondani az olyan hétpróbás japán ügynökökről, amilyenek például Kim Szon Szu-li és Kim Szon Szu, ismert koreai textilkirályok és nagybirtokosok, Pak Hin Szik repülötársaságtulajdonos s a reakciós hivatalnoki kar tagjai, akik hazaárulással vásárolták meg a jogot arra, hogy a gyarmati igazgatási apparátusban szolgálhassanak. Köztudomású, hogy Li Szin Mant 1945 októberében külön repülőgépen küldtéfc az Egyesült Államokból Dél-Koreába. Ennek az embernek egész tevékenysége ékesszólóan tanúsítja hétpróbás fasiszta voltát. Acheson igyekezett foltot ejteni egyes becsületes koreai hazafiakon, akik egész erejükkel és életükkel a koreai nép javát szolgálták és szolgálják, s lankadatlanul igyekeznek erősíteni a Szovjetunióval való barátságot és együttműködést. A szovjet emberek részéről az ilyen emberek teljes kölcsönösségre találnak és fognak is találni. A szovjet emberek szilárdan ápolják a barátságot más országok haladó személyiségeivel, akik országuk jogos nemzeti érdekeiért, a demokratikus átalakulásért, hazájuk szabadságáért és függetlenségéért harcolnak. De ugyan mit mondhatunk Li Szin Man-ról, aki tagja volt a koreai uralkodó titkos tanácsának, aktívan együttműködött az áruló japánbarát elemekkel s akit még 1898-ban életfogytiglani kényszermunkára ítéltek. Ettől csak japán közbelépése mentette meg. Köztudomásu, hogy Li Szín Man 1904-ben az Egyesült Államokba ment, de onnan 1910ben, Korea Japán által történt annektálása után visszatért és újból japán imperialista gazdái szolgálatába szegődött. Később Ismét az Egyesült Államokban tevékenykedett, s igyekezett érdemeket szerezni új gazdái előtt 1920—22-ben arra igyekezett felhasználni kapcsolatait, hogy Koreát, mint mandátumos területet az Egyesült Államok kezére játssza. Ilyen emberre persze szükségük volt az amerikai megszálló hatóságoknak. Tudták, mit csinálnak, amikor Li Szín Mant támogatták, aki mestere a népnek elnyomását példátlan kegyetlenséggel, rablással és a néptömegek barbár kizsákmányolásável egyesítő gyarmati igazgatás „művészetének". Li Szin Man nem kivétel. Dél-Korea uralkodó köreiben ott voltak az olyan megrögzött reakciósok is, mint például Li Bum Szek, a „Koreai Nemzei Ifjúság" fasiszta szervezet vezetője, továbbá Csak Tiak Szan külügyminiszter, volt szöuli rendőrfőnök, aki a „pogromlovag" dicstelen hírnevére tett szert, Cson Dzin Han közmunkaügyi miniszter, a reakciós „szakszervezetek" vezetője; Li Jim In igazságügyminiszter, a japán bíróság volt tisztviselője; Jon Csi Jen belügyminiszter, egy egykori koreai japánbarát szervezet aktív vezetője. Mindezekkel az urakkal, a nyílt és titkos együttműködőkkel és japán ügynökökkel az amerikai hatóságok a legszorosabb kapcsolatokat tartották fenn. Erről a „New Etatesman and Nation" című londoni lap már 1945-ben beszámolt. Az amerikai monopolisták ennek az ügynevezett kormánynak segítségével erélyesen hozzáláttak Dél-Korea kincseinek kiszipolyozásához. Wolfram molibdén és egyéb stratégiai jelentőségű ritka fémek kicsikarásával óriási összegeket vágnak zsebre. Ugyanakkor katasztrofális méretekben romlott a Dél-Koreában a parasztság és a dolgozó tömegek helyzete. Állandóan emelkedett a munkanélküliek száma, ami időnként elérte a két-három milliót. A parasztok nyomorogtak, roskadoztak a magas haszonbér, az adók, a mindenfajta dézsmák elviselhetetlen terhe alatt. 1944-től 1947-ig a vetésterület 31 százalékkal csökkent és ugyancsak körülbelül ilyen mértékben csökkent a rizstermés is. DélKorea, az ország egykori éléstára — súlyos, krónikus élelmiszerhiánynyal küzdött, lakosságát pedig éhezésre és nyomorra kárhoztatták. De a gyarmasítók és a földbirtokosok jövedelme azért gyarapodott. Dél-Koreában egyre romlott a nép helyzete. Ezt még az ENSz „koreai bizottsága" sem titkolhatta el. Ez a bizottság az 1948. év első felére vonatkozó beszámoló jelentésében kiemelte azoknak a „tényezőknek" hatását, amelyek továbbra is pusztító befolyást gyakoroltak Dél-Korea gaz. dasági életére. „A bizottságnak az a jelentése, amely az 1949. évet és az 1950-es év szeptember 4-ig terjedő időszakát tárgyalja, azt hangsúlyozza, hogy „1949-ben a délkoreai pénzügyi helyzet tovább romlott." A bizottság állítása szerint ennek egyik fő oka az volt, hogy a rendőrség és a hadsereg céljaira hatalmas többletkiadásokat fordítottak. A rendőrséginek és a hadseregnek az a feladata, hogy elnyomja a Li Szin Man-uralom elleni népi megmozdulásokat. Li Szin Man uralmát nemcsak- a koreai nép gyűlöli, hanem a délkoreai társadalom azon köreinek jelentős része is, amelyek az amerikai katonai hatóságok nyomására kénytelenek együttműködni Li Szin Man-nal. A lakosság fő élelmiszerének, a rizsnek állandó 1 áremelkedése a bizottság beismerése szerint „megrémítette és felháborította" az átlagpolgárt. Csúfoa kudarcot vallott az amerikaiak úgynevezett „gazdasági stabilizációs" programmja, amelyet 1950 első felében próbáltak Dél-Koreában végrehajtani. A korrupció, a hatóságok megvesztegethetősége végtére is szétmarta a kormánygépeaetet. Az úgynevezett „önkéntes áldozatvállalás" gyakorlata, ami a valóságban kierőszakolt, törvénytelen adóterhet jelentett a rendőrség és a hadsereg javára, sőt a Li Szin Man-féle kormány védnöksége alatt levő bizonyos „társulatok" javára, olyan durva visszaéléseket szült, hogy még az ENSz bizottságnak is el kellett ismernie — mint jelentésében közli —: „ez a gyakorlat az adórendszer egész összetételének komoly veszélyeztetéséhez vezetett." Ezzel kapcsolatban Acheson jobbnak látta, ha hallgatásba burkolózik. Az ilyen fajta és még az ENSz bizottság által is nyilvántartott tények elárulnák Korea történetének durva meghamisítását. Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere ujjyanis azt ígérte nekünk, hogy elmeséli Korea történetét. Az ilyen tények akadályoznák Acheson urat a liszinmanista rendszer magasztalásában és azoknak a károknak és bajoknak elkendőzésében, amelyeket az amerikai hatóságok pártfogása alatt „virágzó" rendszer okozott DélKorea lakosságának. Ha a mondottakhoz hozzátesszük azokat az intézkedéseket, amelyek a demokratikus törekvések valamennyi megnyilvánulásának kíméletlen elfojtására irányultak éa^melyekkel a liszinmanista rendszer beszenyezte magát, akkor a teljes politikai bomlás képe minden különösebb magyarázat nélkül is világos lesz. Acheson urat, ugylátszik teljesen kielégíti a Dél-Koreában uralkodó politikai rendszer. Bármilyen szófogadó legyén is az ENSz koreai bizottsága, minden törekvés ellenére sem sikerült enyhíteni azokat a sötét színeket, nem tudta eltitkolni azokat a tényeket, amelyek leleplezték Li Szin Man „rendszert", hétpróbás reakciós, valóban fasiszta rendszert. A bizottság a 7. ülésszak elé terjesztett beszámolójában például nem tudta eltitkolni azt a körülményt, hogy az 1950. április-^májusi választási hadjárat idején mintegy 200 demokrata választót tartóztattak le. A gyanú az volt ellenük, hogy támogatják az amerikai hatóságok jóváhagyásával kiadott hírhedt nemzetbiztonsági törvény alapján betiltott Délkoreai Munkapártot, hozzátartoznak vagy együttéreznek vele. „ ... A jelöltek híveit — az említett bizottság beszámolójából idézek — megfélemlítés céljából 'megfenyegették, sőt bántalmazták, részint a rendőrség emberei, részint más ismeretlen személyek. Eléggé jelentős számú jelölt visszavonta jelölését, ami nyilvánvalóan a rájuk gyakorolt nyomásról tanúskodik." Néhány letartóztatást, a választási törvény 117. cikkelyének nyilvánvaló megsértésével eszközöltek. Magának az ENSz-bizottságnak jellemzésére meg kell jegyezni, hogy ez a bizottság, amely megállapította a választási törvény, az elemi demokratikus jogok és szabadságjogok felháborító sárbatiporását, végül mégis kijelentette, hogy a választások megszervezése dicséretreméltó volt és a hatóságok egyáltalán nem avatkoznak bele törvénytelenül a választási hadjáratba: Nesze neked, Nagyanyó meséi!' Azóta a helyzet nem hogy nem változott, hanem még jobban megromlott és kiéleződött. (Visinszkij elvtárs beszédének folytatását az Uj Szó holnapi számában közöljük.) / f A franc a Kommunisták az ország nemzeti függetlenségének véde mezői Október 29-én Párizsban a Mutualité termében Franciaország Kommunista Pártja nagygyűlést rendezett. A gyűlés résztvevői nagy figyelemmel hallgatták meg August Lecournak. Franciaország Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárának beszámolóját, aki tagja volt a francia kü' , KUségnek a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. -oit-resszusán. August Lecoeur az SzKP XIX. kongreszusáról és annak történelmi jelentőségéről beszélt, majd áttért a Francia Kommunista Párt feladataira. „A népek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy abban a pillanatban, amikor a hazát nem szavakkal, hanem tettekkel kellett megvédelmezni, az ország becsületéért és szabadságáért a Szovjetunió barátai harcoltak és ezzel szemben azok. akik a Szovjetunió ellenségei voltak, hazájukat elárulták..." August Lecoeur rámutatott arra, hogy , a szocialista párt tagjai előtt még jobban le kell leplezni a Szovjetunió elleni rágalmazó kampányt, az ország nemzeti függetlensége, a munkásosztály egysége ellen irányuló kampányt, amelyet a jobboldali szocialista vezetők amerikai uraik parancsára vezetnek. Lecoeur azután rámutatott arra, hogy meg kell alakítani és meg kell szilárdítani az ország nemzeti fügetlenségéért és a békéért harcoló egységes nemzeti arcvonalat Franciaország munkásosztálya és annak kommunista pártja körül. A szovjet üzemek határidő előtt felesitífe a tízhavi tervet A kuznyeci Sztálin Kohókombinát kollektívája már október 28-án teljesítette a tizhavi tervet az egész termelési ciklus alapján. Az egész kombinátban jelentősen megjavult az agregátok kihasználása. A magaskemencések már többezer tonna nyersvasat olvasztottak terven felül. Az acélmunkások nagymértékben alkalmazták a gyorsolvasztási módszert és minden egyes négyzetméter keverékből 280 kilogramm acélt olvasztottak terven felül. A kuznyeci bányászok éppúgy, mint számos más üzem kollektívái is, sikerüket az SzKP XIX. kongresszusa történelmi határozatainak és J. V. Sztálin elvtárs beszédének hatására érték el. Október 29-én teljesítette a tízhavi tervet a magnitogorszki Sztálin Kohókombinát kolektívája is. Az önköltségek csökkentésével a kollektíva az év kezdete óta már 21.5 millió rubelt takarított meg. A csuszovi kohókoiMbinát és a lyszvjenszki kohóüzem acélmunkásai és hengerészei, valamint magaskemencései a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának tiszteletére indított munkaversenybein a kitűzött határidő előtt teljesítették tízihavi terveiket. A széntermelés tízhavi tervét a „Kuzbasz—Szugol" kombinát bányászai már négy nappa] október vége előtt teljesítették és számos más szovjet bánya kollektívái már a novemberi terv alapján fejtik a szenet A Sztálin-automobilüzem a gyári termelés tízhavi tervét október hó 28-ig teljesítette. A belga nép a bécsi bé&ekongresszusra készül Egész Belgiumban folyik a dolgozó nép készülődése a népek békekőngresszusára, amely december 12-én kezdődik Bécsben. A különféle politikai meggyőződésű és vallásfelekezetü aktív békeharcosok a városi és falusi békebizottságok által szervezett gyűléseken megmagyarázzák a bécsi békekongresszus összehívásának jelentőségét és fontosságát a belga dolgozó népre. Ezeken a vitagyüléseken küldötteket választanak, akik a belga nép nézeteit fogják tolmácsolni a bécsi kongresszuson. Belgiumban békelevelezőlap-akció folyik, amelynek jövedelméből fedezik a békeküldöttek bécsi ' útjának kiadásait. A haladó belga sajtó a békekon. gresszus előkészületeinek nagy figyelmet szentel és cikkeket, jelentéseket közöl,. amelyben leírja, hogy az egyes békebizottságok és békehívek milyen sikeresen propagálják a széles néptömegek körében a béke ügyét. A „Le Drapeau Rouge" című lap felhívást tett közzé, amelyet a béke. hívek belga bizottsága intézett a belga néphez. A felhívás hangsúlyozza, hogy az egész világon már néhány hét óta a legkülönfélébb politikai nézetű férfiak és nők összegyűlnek, hogy közösen tárgyalják meg a béke megőrzésének legjobb eszközeit. A békegyülések napról napra jobban terjednek, előítéletek dőlnek meg, terjed a meggyőződés, hogy cselekedetre van szükség, hogy a háborút megakadályozzák és hogy a népek közös akciója lehetséges. A felhívás továbbá rámutat arra, hogy Nyugat-Németország újrafelfegyverzése Belgiumban hatalmas ellenállásba ütközik. A bonni kormány ki akarja erőszakolni a különszerződés ratifikálását A bonni parlament elnöksége Adenauer utasítására november 26ra, 27-re és 28-ra tűzte ki a különszerződés és az úgynevezett európai védelmi egyezmény második és harnadik olvasásban való ť ~yalását, valamint a szerződések ratifik« 1 Äs«t Adenauer azonban a német nép elszánt ellenállása és az ellenzék egyre határozottabb fellépése miatt kénytelen ismét elhalasztani a háborús szerződések ratifikálását. Bonni hivatalos jelent*" közli, hogy a különszerződés parlamenti tárgyalására nem kerülhet sor december közepe előtt. Adenauer azt reméli, hogy addig börtönbe zárhatja a politikája ellen legkövetkezetesebben és legbátrabban harcoló kommunista képviselőket és ezzel a polgári oártok inéra dozó képviselőit iszszariaszthatja az ellenállástól. A bonni parlament mentelmi bizottsága Adenauer utasítására már indítványozta is, hogy függesszék fel Max Reimann, Fritze ^tische, Heinz Renner, Walter Fisch, Gertrúd Strohbach, Ottó Niebergall, Willi Agatz és Oskar Mül-ler kommunista képviselők mentelmi jogát és szolgáltassák ki őket a kormány vészbíróságainak. A Német Kommunista Párt vezetös-_ felszólította 1 1'.vasat,Németország dolgozó népét, hogy hiúsítsa meg ezt a becstelen tervet és védje meg az alkotmányban biztosított szabadságjogokat. A demokratikus német sajtó jelentése szerint a keresztény demokrata unió és a szedői.. J—lokrata párt 'ionni parlamenti képviselsoportjai a ipo-„*Ahbí b^almas megbeszélést folytattak a különszerződés ratifikálásával kapcsolatos kérdésekrft' n P —~beszé , r~~ , ren Adenauer is részt vett ^jelentette: knrrr.' „a tu:.->o -"-o-vezr *,vt kötött az Éeycjiut Államok kormányával. A titkos pótegyezmény értelmében a "ueatnémet államot a közeljövőben véglegesen és formailag is feleszik a? és- i tömb tag?' 1 1 "mai sor'Ni. Adenau teljes titoktar*' kérte a képviselőket. .,Ha kitud' c, hogy ilven p_' _„ezményünk van az amerikaiakkal, a frj ' • --^ze'^vülés sohas^ rati"í'-ílní o szerződéseket" mondotta Adenauer.
