Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-07 / 265. szám, péntek

8 ÜL SZO 1952 november 7 NAGY NAPOK TÖRTÉNETÉBŐL „Mától fogva öj szakasz nyílik Oroszország: történetében és ennek a harmadik orosz forradalomnak végeredményében a szocializmus győzelméhez kell vezetnie.'' 1917. október 25. LENIN. Jlenitt (elUeUsľc hla Lenin, akit az ellenforradalom halálra keresett, az 1917. júliusi tüntetés vérbefojtása után illegalitásba vonult. Egy régi bolsevik, Sz. J. Allilujev szerény lakásán bújt meg, majd a Petrograd melletti Razliv község állomása mögött, egy kis tó partján, egy kaszáló mellett. Ide vitték újságait, leveleit. Egy nagy bokor mögött, szabad tüz mellett, írta Lenin cikkeit, amiket rendszeresen beküldtek Petrográdra. De még itt az erdőben sem hagyták Lenint békében. A kormány ügynökei a szomszédos munkáskerületben portyáztak. A párt Központi Bizottsága ezért elhatározta, hogy Lenint átköltözteti Finnországba. Az állandó figyelés miatt nem volt könnyű dolog Lenint átvinni. Eleinte úgy tervezték, hogy gyalog mennek át a határon. Földerítő útra mentek a határvonalra. Az űtlevél-ellenörzés mindenfelé nagyon szigorú volt. Le kellett mondani erről a tervről. Erre elhatározták, hogy a helyiérdekű vonat mozdonyán mennek át a határon, egy finn mozdonyvezető, Hugó Jalava segítségével. Közölték a tervet Leninnel. Vlagyimir Iljics beleegyezett. A terv a következő volt: gyalog Razliv vasútállomásig, onnan vonattal a Petrográd közelében lévő Ugyelnájáig, ott Lenin felszáll a mozdonyra fűtőnek s a mozdony ráviszi a finnországi vasútvonalra. De a legutolsó pillanatban úgy döntöttek, hogy gyalog mennek mintegy tizenkét kilométert Levasovo állomásig. Az erdőn kellett keresztülmenni. Libasorban mentek a keskeny, alig látható ösvényen. Alkonyodott. Beállt az éj. A sötétben eltévedtek és egy erdőégés közelébe kerültek. Lélekzetfojtó füst volt. Égett a tőzeg. Sokáig bolyongtak, állandóan azt kockáztatva, hogy belesüppednek az égő tőzegbe. Nagynehezen eljutottak egy kis folyóhoz. Lehúzták cipőjüket és a hideg vízben térdig gázolva átmentek rajta. A sötétségből hirtelen mozdony füttye hallatszott Vasútállomás. Éjjel egy óra felé járt az Idő. Az állomás perronján pislákolva égett egy magányos lámpa. Az állomás mellett felfegyverzett gimnazisták és hadapródok hemzsegtek. Lenin megbújt az útmenti árokban. Vlagyimir Iljics kísérői elmentek felderítőbe. Egyiküket feltartóztatták. Az őrjárat igazolványokat követelt és bevitte a letartóztatottat az állomás épületébe. A gyakorlatlan őrök csapatostól a letartóztatott után tódultak. A perron kiürült Ekkor futott be egy vonat az állomásra. Lenin gyorsan felugrott az utolsó vagonra. Közvetlenül utána felugrott útitársa is, Eino Rachja finn bolsevik. A letartóztatottat pedig igazolványainak átvizsgálása után szabadon bocsátották. Lenin és útitársa késő éjjel érkeztek el Ugyelnája vasútállomásra. Az éjszakai Petrográd lámpáinak fénye egész közelinek látszott Egy ismerős finnél töltötték az éjszakát. Másnap, ahogy előre megbeszélték, kimentek a vasútállomásra. Megérkezett a Finnországba menő vonat. A mozdonyon Jalava mozdonyvezető. A szerelvényt messze az állomáson túlra vitte és megállította a vasúti átjárónál. Lenin felszállt a mozdonyra, kezébe vette a lapátot és azonnal hozzáfogott fűtői kötelességének teljesítéséhez. Bjeloosztrov határállomáson a vonatot az ideiglenes kormány miliciája várta. Végigmentek minden vagonon, gondosan ellenőrizték az útleveleket és figyelmesen megnézték az utasokat. A kormány kopói már egészen közel értek a mozdonyhoz. Még egy-két perc és a spiclik elcsípik Leninit, de Jalava mozdonyvezető gyorsan feltalálta magát: lekapcsolta a mozdonyt, kijelentve, hogy vizet megy felvenni. Néhány kínos perc telt el. Már a második csengetés hangzott fel. A kalauz a perronon futkároz, sürget, fütyül, de a mozdony még sehol sincs. Jalava csak a harmadik csengetés után robogott vissza a mozdonynyal, sebtében összekapcsolta és gyorsan átvitte a vonatot a finn határon. Így aztán Kerenszkij kopóinak nem volt idejük arra, hogy a mozdonyra felmenjenek. Leninnek Helsingforsban — a mai Helsinkiben — találtak megfelelő lakást a munkásmilicia parancsnokánál, aki állásánál fogva a rendőrfőnök első helyettese volt, később pedig a város rendőrfőnöke lett. Ki gyaníthatta volna, hogy egy ilyen magasrangú állami tisztviselő rejtegeti a bolsevikok vezérét? A házigazda az utcán várta az érkező Lenint. Együtt mentek a ház felé. Vlagyimir Iljics csak miután meggyőződött arról, hogy senki sem követi, lépett be a házba. Itt írta meg Lenin „Állam és forradalom" című könyvét, amely a bolsevizmus egyik legfontosabb dokumentuma lett. Az illegalitás súlyos viszonyai közt, a kémektől üldözött Lenin figyelmesen követte az események menetét az ellenség minden lépését. Lenin azonnal észrevette, hogy fordulat állott be a burzsoázia taktikájában. Az ellenforradalom 1917 augusztusában vereséget szenvedett, de még nem volt legyőzve. Kornyilov tábornok próbálkozása, hogy az országban a monarchiát helyreállítsa, csődöt mondott s Kornyilov maga és cinkosai börtönben ültek, de nem hagytak fel azzal a gondolattal, hogy újból a nép ellen lépjenek fel. Még a „börtön" sem zavarta őket ebben. 1917 szeptember—októberében két, egymással élesen szembenálló táborra oszlott a társadalom. Az egyikben: a burzsoázia, a földesurak, a parasztok és a kozákok zsírosparaszti felsörétege a kadetpárt vezetése alatt, az eszer-mensevikiekkel szövetségben. Ez volt az ellenforradalom tábora, amely sietI ve készítette elő a polgárháborút a proletariátus ellen. A másik táborban: a proletariátus és a szegényparasztság, a bolsevik párt vezetése alatt. Ehhez a párthoz húzódott mind határozottabban a középparasztság zöme is. Gyökeresen megváltozott az országban a parasztmozgalom is. A Kornyilov-mozgalom megmutatta a széles paraszti tömegeknek, hogy a földesurak visszatérnek az „úri fészkekbe" és újból kezükbe kaparintják az egész földet. A Kornyilov-lázadás után a falvakban erősödött a földesúri birtokokat romboló mozgalom. A parasztok felgyújtották az udvarházakat, kifüstölték a földesurakat széthordták a felszerelést. A harc legfőbb formája a romboló mozgalom lett. A parasztok harca is eljutott a hatalom kérdéséhez. A parasztmozgalom parasztfelkeléssé lett. Üj harci forma jelentkezett a katonatömegek körében is. A katonák megtagadták az engedelmességet, nem hajtották végre tisztjeik parancsait. Sok ezredben a katonák elkergették nem kedvelt parancsnokaikat és másokat választottak helyükbe azok közül, akik közelebb álltak hozzájuk, leggyakrabban a közkatonák közül. Szeptemberben a Balti hajóhad matrózai néhány hajóról a tengerbe dobták tisztjeiket. A katonák harca felkeléssé lett. A mozgalom a hadseregben is közvetlenül a hatalom kérdése előtt állt. Végül jelentékeny fordulat jött létre az elnyomott nemzetiségek dolgozói kötében ls. A dolgozók tömegei burzsoa-nacionalista szervezeteik feje fölött mind gyakrabban léptek összeköttetésbe a bolsevik szervezetekkel. Az elnyomott nemzetiségek dolgozói kezdték megérteni, hogy nem a burzsoá szervezetektől, hanem a győzedelmes néptől kaphatják meg szabadságukat. 1917 őszén a proletariátus teljes egészében támogatta a Lenin—Sztálin vezette bolsevik pártot. Lenin a Központi Bizottsághoz, a Petrográdi és Moszkvai bizottsághoz levelet írt és ezt a kővetkező szavakkal fejezte be: „A sikeres felkelés összes objektív feltételei megvannak. Rendkívül kedvező helyzet előtt állunk, amikor csakis a mi győzelmes felkelésünk fog véget vetni a népet kínzó ingadozásoknak, amiknél nincs gyötrelmesebb a világon; amikor csak a mi győzelmes felkelésünk fogja meghiúsítani a forradalom ellen irányított játékot a külőnbékével, hogy nyíltan, teljesebb, igazságosabb, közelebbi békét fog felajánlani, olyan békét amely a forradalom érdekelt szolgálja". És a bolsevikok Központi Bizottságához írt második levelében Lenin kifejezést adott a győzelembe vetett törhetetlen hitének: „Egyszerre kell megragadni a hatalmat Moszkvában is, Petrográdon is (nem fontos, hogy ki kezdi, még az is lehet, hogy Moszkva kezdheti) feltétlenül és minden bizonnyal győzünk." n. Lenin leveleit a bolsevik Központi Bizottság szeptember 15-én vitatta meg. Ezen a gyűlésen Kámenyev, akit később mint a nép ellenségét agyonlőttek, élesen állást foglalt Lenin ellen. Azt bizonygatta, hogy Lenin elszakadt az élettől. Káme-_ nyev követelte, hogy égessék el a leveleket, s egy „őrült lázálmának" nevezte őket. „A válság megérett — Irta Lenin szeptember 29-én. — Egy kártyára van feltéve az orosz forradalom egész jövője. A bolsevik párt egész becsülete forog kockán. A nemzetközi szocialista munkásforradalom egész jövője a tét." De a cselekvésnek vannak ellenzői. Trockij azon az állásponton volt, hogy a felkelést el kell halasztani a szovjetkongresszus napjáig. Trockij nem mert nyíltan fellépni a fegyveres felkelés ellen, de valójában ugyanúgy, mint Kámenyev, igyekezett elgáncsolni a felkelést. Mint minden mensevik, Trockij is fél a felkeléstől, lehetségesnek tartotta a hatalom kérdésének békés megoldását. Lényegében Trockij álláspontja a burzsoá hatalom fenntartására irányult. Sőt, ml több, Trockij azzal, hogy a felkelést a szovjetkongresszusig halogatta, felfedte a forradalom kártyáit az ellenség előtt, bomlasztotta a forradalmárok sorait, demoralizálta a harcba tóduló tömegek hangulatát. Lenin élesen kikelt a felkelés szabotálói ellen. A harcos forradalmár szenvedélyével, a győzelem biztos hitében mutatott rá, hogy a halogatás árulást jelent. A párt Központi Bizottsága október első napjaiban elérkezettnek látja az Időt, hogy visszahívja vezetőjét finnországi illegalitásából. Hiszen négyszázezer tagot számlál, hatalmassá fejlődött és meg tudja védeni a Kerenszkij kopóitól halálra keresett vezére féltett életét. Október 7-én Lenin megváltoztatva külsejét átöltözve vonatra száll, majd egy finn elvtárs segítségével, kijátszva a Kerenszkij-spiclik éberségét mozdonyon fűtőként átlépi a határt. Háromnapi emigráció után Lenin, akit Sztálin már tájékoztatott az események menetéről, megjelenik a Központi Bizottság gyűlésén és ezután már személyesen intézi a forradalom előkészítését. % Lenin legfőbb, fáradhatatlan munkatársa ezekben a forró napokban Sztálin. A Központi Bizottság október 7-i ülésén csak ketten léptek fel Lenin ellen. Kámenyev és Zinovjev. Mindkettő azt bizonygatta, hogy a nemzetközi helyzet a proletariátus számára nem előnyös. Jobb lesz védekező álláspontra helyezkedni — jelentették ki. Lényegében ezzel a kapitalizmust védték, elfogadva Kautsky álláspontját, vagyis a parlament, az alkotmányozó nemzetgyűlés révén a szocializmusba való békés belenövés pozícióját. De senki sem állt a kapítulánsok, a meghátrálók mellé. A Lenin fogalmazta határozat az egész bolsevik párt direktívája lett. A Központi Bizottság ülése késő éjtszaka fejeződött be. Az utcán, a nyirkos ködben, csak itt-ott világított egy-egy utcai lámpás. Dzerzsimzkij elvtárs levetette esőköpe. ... ^.^.IWIWWWIM^ Októberi lűz Október győzelme — mily távoli s mily élő, tüze ma is ég és napról napra égőbb, forró lángja felcsap, harcosan lobog, ahol elnyomott tömeg perel jogot, s ahol duzzad, szárnyal, dalol a gondolat a tág égbolt alatt. Októberi tűzben milliók sorsa fordult. Csak így előre! — ki ne lépj a sorbul. Október győztes zászlaját ne add, tudod, hogy érte, és vele haladsz a tudás és jólét csúcsai felé s csak általa vagy ember, szabad, büszke lény. Októberi tűzben tették le a téglát, s szökkenő falakhoz simultak a létrák, épült szédületes, hatalmas erővel a szovjetek földje, béke szülőanyja, ringató karjában a munka hatalma, s Sztálin fogadalma. Szovjet föld — szovjet nép — nagyszerű erő — Te! Tündöklő, magasló Kreml csillagfénye. Hadd nyujtsuk most feléd tiszta szép szívünket, szoros láncba fűzve izmos ökleinket. S ki nem lép a béke s munka seregébe — pusztuljon a földről, kivesse a föld méhe. Gály Olga. nyét és Vlagyimir Iljics vállára borította. Lenin tiltakozott, de Dzerzsinszkij nem engedett. — Ne tessék ellenkezni! Szíveskedjék felvenni az esőköpenyt, különben nem engedem ki az utcára. Lenin messze lakott. Beleegyezett abba, hogy egy közellakó munkás lakásán tölti az éjtszakát egy parányi kis szobában. Azt akarták, hogy ágyba feküdjön, de ő ezt határozottan elutasította és feje alá könyveket téve a földre feküdt. A szervezés a földkerekség egy hatodát elfoglaló hatalmas orosz birodalom minden részében a csúcsához közeledik: Petrográdban, Moszkvában, a Don vidékén, Ukrajnában, Fehéroroszországban, a Balti-tenger mentén, az Uraiban, Szibériában és a Kaukázusban. Október 20-ra van kitűzve a nagy nap. Ara árulás történik. Kámenyev és Zinovjev leveléből az ellenség megtudja, hogy felkelés készül. Az árulók a forradalom hátába tőrt döfnek és csak a vezetők, Lenin és Sztálin elvtársak éberségén, gyors cselekvőképességén és bámulatos tetterején múlik, hogy a forradalom sorsa, amelybe annyi észt, annyi erőt fektettek, amelyhez a proletariátus és a szegényparasztság milliós tömegeinek reményei és vágyai fűződnek, nem bukik el. Zinovjev és Kámenyev árulása után a bolsevikok még hatalmasabb erőket gyűjtenek össze és szerveznek meg. Az ellenforradalmat a munkások, parasztok és katonák viharos forradalmi tengere veszi körül és alig múlik el néhány nap az árulás után, újból megjelenik a „Rabocsij Puty" és a vörösgárdisták és a forradalomhoz csatlakozó katonák harcos lendülete meghiúsítja a Kerenszkij-tábor, a vezérkar terveit. A Néva összes hidjai a forradalmárok kezébe kerülnek. 1917 október 24-ét írjuk. A reakció erői, a hadapródok megszállják a telefonközpontot és kikapcsolják a Szmolni-épület telefonjait, ahol Leninék székelnek. Az ideiglenes Kerenszkij kormányhoz hü csapatokat a Téli palotához vonják össze. Éjfél van. A forradalmi katonai bizottság csapatai megindulnak a telefonközpont felé és már csak órák kérdése, hogy a Vörös Gárda osztagai harcolva eljussanak a Téli palotáig és elfoglalják a reakció utolsó fellegvárát. Petrográd utcáin folynak a harcok, a Szmolni-palotában Lenin vezetésével Sztálin, Szverdlov, Dzerzsinszkij irányítják a forradalom győzelmes erőit. Viharos órák ezek, az emberiség történelmének legválságosabb pillanatai. Vájjon győznek-e a forradalomnak új világot meghirdető, üj rendet teremtő erői a reakció, az önkény, a kizsákmányolás még ezer hatalmas forrásból táplálkozó erői felett? Vájjon gyöz-e október 25-ének vörös napja a sötétség évezredes hatalma felett? Igen, az igazság feltámadt vörös napjának győznie kellett a sötétség évezredes hatalma felett! A Téli palota elestével az ideiglenes kormány hatalma végleg megszűnt. A fővárosban győzött a Nagy proletár forradalom. És győzött aztán egész Oroszországban. Az októberi győzelem megmutatta, hogy milyen erővé válnak a néptömegek, ha kipróbált, harcos proletárpárt vezeti őket. A megalkuvók és a burzsoázia azzal ijesztgették a proletariátust, hogy a polgárháborúban „patakokban fog folyni a vér." De a sikeres felkelés százés százezer katonát mentett meg attól, hogy az imperialista háborúban elpusztuljon, millió és millió szegényparasztot szabadított meg a földesurak jobbágyi elnyomásától, millió és millió proletárt a munkanélküliség rémétől, az éhhaláltól és kizsákmányolástól. Soha a világon felkelés nem volt olyan megszervezett és egységes, oly gondosan és alaposan előkészített, mint az Októberi Szocialista Forradalomban. Mindezt a gondos előkészítést szervezettséget és fegyelmezettséget mindezt a merészséget a bolsevik párt Központi Bizottsága biztosította, Lenin és Sztálin vezetése alatt. Nem volt a felkelésnek olyan kérdése, amelyet a Központi Bizottság jő előre meg ne vitatott volna. Ez a magyarázata annak, hogy ennek a hatalma9 forradalomnak, ahol óriási erők csaptak össze s a résztvevők száma százezrekre rúgott, olyan kevés áldozata volt; a Téli palotáért folyó harcban csak nagyon kevesen pusztultak el. A Párizsi Kommün nagy hősei Párizs városán belül védekeztek, ahelyett, hogy teljes erejükből az ellenségre vetették volna magukat Az 1848-as és 1871-es nyugateurópai forradalmakban, valamint az 1905-ös oroszországi forradalomban rengeteg harcos esett el, anélkül, hogy harcukat győzelem koronázta volna, mert eltértek Marx és Engels ama követelésétől, hogy a felkelést mint művészetet kell . kezelni. Az Októberi Szocialista Forradalom, melyet Lenin és Sztálin pártja szervezett és vezetett, kijavította a Párizsi Kommün harcosainak hibáit, tekintettbe vették az összes felkelések tapasztalatait s ezért, mint a gyakorlati cselekvés ragyogó vezérfonala íródott bele a forradalmi proletár világmozgalom történetébe. /