Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-01 / 260. szám, szombat

4 Ul SZ0 Í 1952 november 1 A. J. Visinszki! elvtárs beszéde a koreai kérdésről az ENSz-közgyűlés politikai bizottságának október 29-1 ülésén Az ÉNSz-közgyülés politikai, bizottsága október 29-én újra tárgyalta a koreai kérdést. Az ülésen beszédet mondott A. J. Vi sinszkij, a szovjet küldöttség ve. zetője. A Korea egyesítésére és helyreállítására alakult bizottság beszámolójának napirendi kérdése, az egész Koreáról szóló kérdéssé, a koreai népre kényszeritett háború kérdésévé, a háború megszüntető Sére vonatkozó perspektívák kérdésévé, a fegyverszünet és a koreai béke kérdésévé változik. A koreai háború megszüntetése és a fegyverszünet megkötése min. den békeszerető népnek, az egész haladó emberiségnek érdeke. A sok országban kibontakozott hatalmas népi békemozgalom közvetlen ösz. szefüggésben van a koreai háború megszüntetéséért, a koreai kérdés rendezéséért folyó harccal. • A Lengyel Népköztársaság küldöttsége — válaszolva a háború ellen és a béke védelmében szavú kat felemelő milliók e kitartó köve teléseire — már a közgyűlés mos tani ülésszakának kezdetén előterjesztette javaslatait. E javaslatok között első helyen áll a koreai kér. dés. A lengyel küldöttség — a Szovjetunió és több más ország küldöttségének támogatásával — szorgalmazta, hogy ezeket a javas latokat, köztük a Koreára vonatko iró javaslatot első helyre állítsák s az 1. számú bizottság elsősorban tárgyalja meg. Ezt egyes küldöttségek — főként az északatlanti országok küldöttségei, élükön az Egyesült Államok küldöttségevei — teljesen indoko. latlan ellenvetéssel fogadták és nem hagyták jóvá. Első helyre a Korea egyesítésére és helyreállítására ala kult bizottság már említett jelentéséről szóló kérdést tűzték, bár kez dettöl fogva nyilvánvaló volt, hogy ezt a kérdést nem lehet az egész koreai kérdéstől, vagyis a koreai háború és béke kérdésétől elszige telten tárgyalni. Október 29-én az 1. számú bizc,.eág meghallgatta az amerikai külügyminiszter csaknem három órán át tartó beszédét. Az amerikai külügyminiszter azonban ebben a beszédében mit sem szólt a Korea egyesítésére és helyreállítására ala kult bizottság beszámolójáról — mint az a napirend szerint várható lett volna. Az amerikai külügyminiszter ebben a beszédében minden figyelmét a koreai kérdés történetére összpontosította, a kérdés felmerülésé tői mostanáig terjedő történetére. Acheson azt a feladatot tűzte maga elé, hogy az 1. számú bizottság előtt behatóan foglalkozzék atz egész koreai kérdéssel, a kérdés kialakulásával és az Egyesült Nem zetek Szervezetének azzal a szere pével, amelyet az utóbbi években a koreai eseményekben betölt. Ache son nagy és felelősségteljes felada tot tűzött maga elé. Ez a feladat csak bizonyos feltételek kötelező megtartásával oldható meg. Ezeket a feltételeket azonban Acheson jobbnak látta mellőzni. Ezek a fel tételek a tények ismertetésének elengedhetetlen tárgyilagosságában s abban rejlenek, hogy azokat tör ténelnn igazságnak lehessen nevez ni. ami pedig összeférhetetlen a tények önkényes kezelésével, vagy még inkább a tények meghamisítá sávul. Acheson — aki a tényeket hámi san tüntette fel, durva hibákat kö vetett el s a közvetlen ferdítésektől sem riadt vissza — a másik uta-t választotta. Vegyük sorra a ténye ket Acheson elbeszélését az Egyesült Államok. Anglia és Kina képviselői nek 1943 decemberében tartott kai rói értekezletével kezdte. Az érte. kezlet résztvevői nyilatkozatot ad tak ki Koreáról. A nyilatkozathoz később a Szovjetunió is csatlako zott. Az amerikai külügyminiszter em lítést tett a Szovjetunió, az Ame likai Egyesült, Államok\és Anglia külügyminisztereinek 1945 december afi.tól 26 ig tartott moszkvai értekezletéről. Ezen az értekezleten megállapodás jött létre Koreára vonatkozóan. A moszkvai értekezle ten fontos határozatot hoztak ideig lenes koreai demokratikus kormány alakításának elősegítéséről. Ennek érdekében közös bizottságot alakítottak a Dél-Koreában lévő amerikai csapatok és az Észak-Koreában lévő szovjet csapatok parancsnok ságának képviselőiből. A bizottság nak az volt a főfeladata, hogy javaslatokat dolgozzon ki a koreai nép politikai, gazdasági és szociális haladásának, valamint Korea de mokratikus önkormányzata kifej leszt'ésének és Korea állami függetlensége megteremtésének elösegíté sére. A közös bizottságnak ezt a feladatot az ideiglenes koreai de mokratikus kormány részvételével, valamim* a koreai demokratikus szervezetek bevonásával és véleményük kikérésével kellett volna telje, síteiie. 11 kell ismerni, hogy Mr. Acheson — itt, az 1. számú bízott ságban — nem csekély igyekezettel törekedett elferdíteni az említett bizottság tevékenységével és a moszkvai tanácskozás munkájával kapcsolatos tényeket. Acheson például szóra sem méltatta a koreai nép politikai, gazda sági és társadalmi előrehaladásának és a koreai ''

p mokratikus önkor mányzat fejlesztésének fontos kérdését. Nem röstslte úgy feltüntetni a dolgot, mintha az Egyesült Álla mok által kidolgozott és Koreában a közigazgatási és gazdasági terű leten való együttműködés fejlesztésére irányuló intézkedéseket a Szovjetunió azzal az indokolással utasította volna el, hogy »ezek sértik a -izovjctuimó hatáskörét az északi övezetben*. Felesleges ezt a koholmányt cáfolni, mert a Szovjetunió ilyesmit soha nem jelentett ki. A valóságban egészen másként festett a dolog, mint ahogyan azt Acheson itt feltüntette. A szovjet küldöttség valójában azt jelentette ki, hogy szükségesnek tartja az árucsere megszervezését Észak és Dél-Korea között egyenlő értékű, kölcsönös szállítások formájában. A szovjet parancsnokság, figyelem, bevéve Dél Korea szükségleteit, beleegyezett abba, hogy kellő mennyiségű villamosenergiát, szenet, műtrágyát, acélt, rezet, cinket, ónt, különféle savakat, faanyagot, és egyéb árut szállít Dél-Koreának 89,539.289 jen értékben. A szovjet parancsnokság a maga részéről arra számított, hogy Észak-Korea részére élelmiszert (rizst) kap. Ez tette volna ki a délkoreai szállítások összértékének kétharmadát, továbbá arra számított, hogy tartalékalkatrészeket és tartalékanyagot stb. kap az északkoreai vasúti közlekedés, az északkoreai szén. és villamosipar részé, re. Az amerikaiak a szovjet küldöttség igénylésére válaszul átnyújtottak hatmillió jen értékű közszükségleti cikk, tartalékalkat rész és géprész jegyzékét. Később ezt az árujegyzéket kibővítették tízmillió jen értékű árura. nymodon az egyenlőértékü árucserére vonatkozó megállapodásnak ellentmondó amerikai javaslat Észak Korea számlájára 79 millió jen értékben szándékozott áruhitelt nyújtani Dél Koreának. Az amerikai javaslat teljesen törölte a szál lítandó cikkek jegyzékéből az élelmiszert (rizst), bár a szovjet kül döttség kifejezetten hangsúlyozta: ,>a szovjet parancsnokság attól füg gően oldja meg az árucsere kérdé sét, hogy szállít e az amerikai pa rancsnokság élelmiszert az árucikkeket gyártó északkoreai munkás. ság ellátasára«. Az amerikaiak kereken megta gadták a rizsszállítást Észak-Ko reába Abban reménykedtek, hogy ezzel éhínséget idéznek elő Észak Koreában és kompromittálják a szovjet parancsnokság politikáját, A szovjet küldöttség ezért kényte len volt elnapolni az árucsere kér dés megvitatását mindaddig, »amíg az amerikai parancsnokság szava tolhatja az ipar számára szükséges gépalkatrészek és az iparban fog lalkoztatotit munkások számára a szükséges élelmicikkek szállítását Dél Koreából ,Észak-Koreába olymódon, hogy a kölcsönös szállítások értéke hozzávetőlegesen egyenlő iegyen«. A szovjet küldöttség a bizottság május 6 i ülésén arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem a koreai gazdasági élet igazgatásának funkciójával felruházott polgári közigazgatási apparátus megteremtése a legfontosabb feladat — amint azt az Egyesült Államok képviselői javasolták, — hanem az ideiglenes koreai, demokratikus kormány meg alakítása, amit az Egyesült Államok kitartóan elutasított. Acheson a gyámságról szólva nem említette, hogy Byrnes eredeti amerikai tervezete egyáltalában nem helyezte kilátásba koreai nemzeti kormány alakítását, hanem olyan közigazgatás létrehozását irányozta elő Koreában, amelynek két katonai parancsnokkal az élén kellett volna ellátnia Korea igazgatását a gyámság bevezetéséig. A moszkvai értekezlet a szovjet kormány javaslatára szükségesnek tartotta az ideiglenes koreai demokratikus kormány megalakítását. A szovjet kormány rámutatott arra, hogy ez megfelel a koreai nép nemzeti követelésének, továbbá arra, hogy az ideiglenes koreai demokratikus kormány megalakításának elő kell segítenie a hosszú japán uralom végzetes következményeinek felszámolását. Az amerikai tervezet indítványozta, hogy az említett két hatalom képviselőiből alakítsanak végrehajtó-tanácsot és azt ru. házzák fel végrehajtó, törvényhozó, valamint bíráskodási hatalommal Ebben az amerikai tervezetben ismét nem indítványozták koreai kor mány alakítását. A moszkvai értekezlet szüksé. gesnek tartotta ideiglenes koreai kormány alakítását és közös szovjet-amerikai bizottságot alakított e fontos ügy érdekében. A szovjet kormány kezdettől fogva következetesen síkraszállt a valóban független, demokratikus, egységes Korea megteremtésére irányuló intézkedések mellett, Acheson kifejtette a demokratikus pártok véleményének kikérésé röl szóló kérdést is és — enyhén szólva — szemlátomást elitért az igazságtól, Acheson egyszerűen megismételte azt, amit annak idején ezzel kapcsolatban Marshall, a;k kori külügyminiszter írt. Marshall az egész ügyet a »demokratäkus« szó meghatározására vezette vissza, noha nem a szavaikon mult a dolog, hanem ennél sokkalta komolyabb nézeteltéréseken. E nézeteltérések onnan adódtak, hogy az Egyesült Államok képviselői egyszerűen szabotálták a moszkvai értekezlet fentemlített határozatait, amelyek előírják a koreai demokratikus pártok, valamint társadalmi szer. vezetek véleményének kikérését. A közös szovjet-amerikai bízott ság amerikai küldöttsége az ilyen, állítólag »demokratikus« pártok kö. zé főként a Li Szin Man-féle tábor pártjait igyekezett sorolni. Egész sor nagyobb délkoreai demokratikus szervezetet azonban igyekezett törölni a valóban demo

: kratikus pártok jegyzékéből, mint például a Koreai Szakszervezeti Szövetséget, a parasztszövetséget, a Koreái Nemzeti Forradalmi Pár tot, a Koreai Ifjúság Országos Szövetségét, amelyeknek taglétszáma milliókat számlált. Az amerikai küldöttség javasolta, hogy a ta. nácskozásba olyan kis csoportokat vonjanak be, amelyeknek semmiféle tekintélyük sincs Koreában és csupán délkoreai reakciós beállítottsá. gú felső köreit képviselik. Acheson helytelenül alapította meg ezzel kapcsolatban, hogy a Szovjetunió ellenezte olyan politikai csoportoknak, vagy pártoknak a tanácskozásba való bevonását, amelyek tiltakoztak a moszkvai egyezmény előírta gyámság ellen. A Szovjetunió síkraszállt amellett, hogy kikérjék azoknak a demokra tikus pártoknak és szervezeteknek véleményét, amelyek' teljes egészé ben támogatták a koreai kérdésben hozott moszkv i határozatot. A Szovjetunió azon volt, hogy a közös bizottsággal folytatott tanácskozás, ba bevont pártok, vagy társadalmi szervezetek ne jelöljenek ki olyan egyéneket képviselőjükül, akik a moszkvai határozat elleni aktív fellépéssel kompromittálták magukat. Az amerikai . parancsnok, amint ez 1946 december 24-i leveléből kitűnik, bizonyos módosításokkal helyeselte ezt a javaslatot. V. M. Molotov 1947 május 7-én Marshall tábornoknak küldött levelében elfogadta ezeket a módosításokat s kifejezésre juttatta: reméli, hogy ilyen körülmények között semmi ok sincs többé a közös szovjetamerikai bizottság összeülésének elhalasztására. A bizottság összeülését ugyanis éppen azok az ellentétek akadályozták, amelyek a koreai demokratikus pártok véleményének kikérésére álltak fenn. Az amerikai fél azonban továbbra is kitartott antidemokratikus irányvonala mellett, támogatta a reakciós szervezetekét s elzárta a demokratikus szerveze tek elöl a tanácskozásban való részvétel útját. Az amerikai kormány nemcsak hogy törölte a demokratikus pártok és szervezetek jegyzékéből a neki nem tetsző összes, valóban demokratikus pártokat és szervezeteket, hanem még megtorló hadjáratot is indított Dél-Korea valóban demokratikus pártjai és szerveztei ellen, amelyek támogatták a moszkvai határozatokat és a közös bizottság határozatait. A demokratikus pártok és szervezetek vezetőit sorra letartóztatták. 1947-ben letartóztatták a demokratikus népfront központi bizottságának és kiadóvállalatának igen sok vezetőjét és munkatársát, továbbá a demokratikus népfront városi és kerületi bizottságainak vezetőit, a parasztszövetség elnökét és több kiváló vezető személyiséget, a szakszervezeti szövetség központi bizottságának tagjait, a demokratikus nőszövetség, a szövetkezetek országos szövetsége, az írószövetség, a jogászszövetség stb. vezetőit, ezenkívül pedig / a dolgozó nép pártjának egész vezetőségét. A közös bizottságba delegált szovjet küldöttség természetesen nem nyugodhatott bele ebbe a helyzetbe és követelte, hogy az amerikai küldöttség azonnal tegyen intézkedéseket a délkoreai demokratikus pártok és szervezetek létezéséhez és tevékenységéhez, valamint a közös szovjet-amerikai bizottság munkájához szükséges normális viszonyok helyreállítására. Ugyanezt hangsúlyozta V. M. Molotov 1947 augusztus 23-án G. C. Marshallnak küldött levelében. Rámutatott arra, hogy ez a helyzet nem normális és megengedhetetlen, s hogy lehetetlenség lesz. végrehajtani a koreai kérdésben a három mi. niszter moszkvai. értekezletén hozott határozatot, ha nem szűnik meg teljesen és azonnal a délkoreai demokratikus szervezetek és politikai tényezők üldözése. R. Lovett ,aki a külügyminiszteri teendőket látta el abban az időben, V. M. Molotovnak küldött válaszlevelében nem tagadta, hogy az amerikai övezetben letartóztatták a de mokratikus pártok és szervezetek képviselőit. A letartóztatásokat azzal próbálta indokolni, hogy állítólag a törvényes hatalom s az amerikai övezetben érvényes törvények és rend ellen irányuló aknamunka megakadályozása érdekében volt erre szükség. Ám a valóságban szó sem lehetett semmiféle „aknamunkáról". Egészen másról volt itt szó. El akarták nyomni a délkoreai demokratikus mozgalmat, amely Korea igazi egyesítését, s a független, demokratikus koreai állam megteremtését tűzte ki céljául. Lovett levele — ha hinnénk Acheson úr reklámjának — azt tanúsítja, hogy az Egyesült Államok állítólag demokratikus politikát folytat, amelynek célja: egyesíteni Koreát, biztosítani függetlenségét és demokratikus rendjét. Ez a levél azonban valójában arról tanúskodik, hogy az amerikai hatóságok egyáltalában nem törekednek együttműködésre egy valóban demokratikus koreai kormány megalakítása céljából. Elegendő, ha megemlítem, hogy a javaslatok, amelyeket az Egyesült Államok Lovett levelében kifejtett, az ideiglenes úgynevezett övezeti törvényhozó gyűlésnek megalakítását vették tervbe. Az amerikai terv szerint ezeknek a gyűléseknek kellett volna megalakítaniok az ideiglenes nemzetgyűlést, vagyis az összkoreai törvényhozó gyűlést. Nyilvánvaló, hogy ez a javaslat — amely előírta ideiglenes törvényhozó gyűlés megteremtését külön DélKoreában és külön Észak-Koreában, vagyis külön a szovjet és külön az amerikai övezetben — nem segítette volna elö Korea kettéosztott ságának megszűnését, hanem — éppen ellenkezőleg — megszilárdította volna ezt a kettéosztottságot. Természetes, hogy a szovjet kormány — amely szilárdan kitartott a moszkvai értekezletnek Korea demokratikus alapon történő egyesítése kérdésében elfoglalt álláspontja mellett — nem fogadhatta el Lovett javaslatát. Az Egyesült Államok azért szakította félbe a koreai kérdésben a Szovjetunióval folytatott tárgyalásait, ' mert a szovjet kormány elutasította ezt a szakadár-javaslatot. „Az Egyesült Államok képviselői — mondta ezzel kapcsolatban Acheson — ebben a pillanatban világosan megértették, hogy többé semmit sem várhatnak a. Szovjetunióval folytatott kéthatalmi tárgyalásoktól. Arra a következtetésre jutottunk, hogy mi minden tőlünk telhetőt megtettünk az ügy elörelendítése érdekében, de a másik fél részéről semmiféle visszhangra nem találtunk. Az Egyesült Államok kormánya azért az Egyesült Nemzetek Szervezete elé vitte ezt a kérdést." Abból, amit az előzőekben mondtam. kitűnik: mit tett tulajdonképpen az Egyesült Államok, s az, amit tett, „elörelenditette-e az ügyet", hogy Acheson kifejezésével éljek. Erre a kérdésre csak tagadó választ lehet adni. Az Egyesült Államok semmit nem tett, hogy elörevigye az ügyet és biztosítsa a demokratikus mozgalom sikerét DélKoreában, semmit nem tett az ország egyesítése, demokratizálása, nemzetgazdaságának helyreállítása, s a kultúrális építés érdekében. Észak-Koreában ennek éppen az ellenkezője történt. Az Egyesült Államok ugyanakkor húzódott a politikai szabadságjogokat és a lakosság életszínvonalának emelését biztosító demokratikus reformoktól is. Ebben az időszakban, amikor DélKoreában dühöngött a reakció, s megsemmisítette a legelemibb szabadságot és emberi jogokat is, Korea északi Tészén törvénybe iktatták az általános választójogot és a nők egyenjogúságát, szabad demokratikus választások útján megalakították az államhatalom helyi szerveit, végrehajtották a földreformot, amelynek eredményeként 725.000 nincstelen és kevés földdel rendelkező paraszt több mint 1 millió ha földet kapott a japán gyarmatosítók és koreai szekértolóik egykori birtokaiból. Ugyanekkor államosították azokat az , üzemeket, amelyek azelőtt japán kézben voltak. Törvényt hdztak a nyolcórás munkanapról, a munkavédelemről és a társadalombiztosításról; az iskolákban ismét bevezették a koreai nyelven folyó tanítást és az iskolahálózatot kiszélesítették. Végrehajtották a közoktat ás reformját. Ennek eredményeképpen a tanulók száma jelentékenyen megnövekedett. A szovjet kormány már akkor, 1947-ben javasolta, hogy elsősorban az alábbi rendszabályokat foganatosítsák: 1. Demokratikus koreai kormány megalakítása az összes demokratikus koreai pártok és társadalmi szervezetek bevonásával, hogy ez elősegítse Koreának, mint szuverén, idegen befolyástól mentes, államnak politikai és gazdasági egyesülését. Ez véget vetne az ország két részre szakításának. 2. A hatalom demokratikus szerveinek megalakítása egész Koreában, általános és egyea/