Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-30 / 286. szám, vasárnap

1952 november 30 UJSZ0 3 L J. Visinszkij elvtárs beszéde az ENSz-ben a koreai kérdésről Ä. J. Visinszkij elvtárs november 24-én az ENSz politikai bizottságában nagy beszédet mondott a koreai kérdésről. A beszéd első részét az Uj Szó tegnap közölte. Beszéde folytatásában Visinszkij elvtárs a többi között rámutatott: az indiai küldött hivatkozott arra az amerikai kijelentésre, hogy a beavatkozás célját elérték Koreában és az ország egyesítése az egyetlen hátralévő feladat. Az ilyen megállapítások ' hamis volta — hangsúlyozta A. J. Visinszkij — szembetűnő. Az amerikai ENSz küldöttség magatartása és álláspontja a hadifoglyok kérdésében, a liszinmanista küldött cinikus felszólalása és az amerikai uralkodó körök nyilatkozatai, azt mutatják, hogy továbbra is folytatni akarják ezt a barbár háborút, amely egyik alkotórésze az új világháború kirobbantását szolgáló gondosan előkészített terveiknek. A továbbiakban A. J. Visinszkij így folytatta: Az indiai küldött beszédének jelentős részében azokkal az elvekkel foglalkozott, amelyek alapján meg kell valósítani a koreai kérdés rendezését. Kijelentette, hogy gyakran »az elv egybeesik a jog területével, de gyakran nem« és hogy ennek ellenére nem zárja ki annak szükségességét, »hogy szilárdan ezekhez az elvekhez kell ragaszkodnia. A feladat az — amint az indiai küldött fejtegette, — hogy »a szempontokat anélkül egyeztessék, hogy megcsorbítanák magát az elvet«. Ha Menőn úr eleve igazolni akarja ezt a tételt, akkor az az elv, amely a koreai kérdés rendezésének alapját képezi, nem lesz azonos a joggal, — amint kifejezte magát — azaz a nemzetközi joggal és ebben az esetben felmerül az a kérdés, hogy milyen elv lesz ez, ha nem a nemzetközi jog elve. Kigondolnak ilymódon valamilyen elvet, amely nem egyezik a nemzetközi joggal, a nemzetközi jog elveivel. Azzal sem lehet egyetérteni — folytatta A. J. Visinszkij, — hogy az elv csorbítása nélkül össze lehet egyeztetni a szempontokat, ha ezek közül a szempontok közül az egyik önmagábanvéve ellentmond a nemzetközi jog elveinek. De még, ha el is fogadjuk az indiai küldött álláspontját és azt a feladatot tüzzük magunk elé, hogy olyan megfogalmazást dolgozunk ki, amely különböző szempontokat foglalhat magában a megegyezés általános keretei között, úgy ebből a szempontból sem . jelent valamennyire is kedvező megoldást az indiai határozati javaslat. Az indiai küldöttség láthatólag azt a kérdést helyezte határozattervezetének központjába, amelyet a tervezet harmadik pontjában fogalmaztak meg. Itt kifejezésre jutott a számunkra már ismeretes álláspont az angol-amerikai álláspont á hadifoglyokkal szemben való erőszak alkalmazásáról, hivatkozással mind »a hazatérésre valő figyelmeztetésre;;, mind »erre való kényszerítésükre;;. Az indiai küldöttség javaslata szerint ezt a kötelezettséget a hazatelepítési bizottságra kell bízni. Ezzel kapcsolatban hivatkoznak a genfi egyezményre. A. J. Visinszkij leszögezte, hogy az indiai küldöttség határozati javaslatában kísérletet tesz arra, hogy a genfi egyezmény megállapításaival leplezze az összes hadifoglyok hazatelepítése megtagadásának lehetőségét, ami azonban egyenesen ellentmond a genfi egyezmény követelményeinek. Világos, — folytatta A. J. Visinszkij, — hogy ilyen körülmények között az indiai határozati javaslat" nem tekinthető megfelelőnek mert arra irányul, hogy a Koreában hadviselő felek között csak azokat a hadifoglyokat cseréljék ki, akik »önként« kifejezik hazatérési kívánságukat. Hiszen ismeretes mit jelent ez pz »önkéntesség;- az amerikai hadifogság viszonyai közepette, az amerikai fogság bestiális rendszerében, a hadifoglyok tetoválása, lemészárlása mellett Az indiai határozati javaslatban előirányzott hazatelepítési bizottság az amerikaiak ínyére volna. A. J. Visinszkij ez-< után rámutatott, hogy az olyan kérdéseket, mint a hadifoglyok kicserélése, vagy a fegyverszünet megkötése, semmiképen sem lehet csak a konfliktusban résztvevő felek segítségével megoldani. Emlékeztetett a szovjet határozati javaslatra, amely az Egyesült Államok. Anglia, Franciaország, a Szovjetunió, a Kinai Népköztársaság, India, Burma, Svájc. Csehszlovákia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea képviselőiből álló bizottság alakítását ajánlja. A szovjet javaslat szerint a bizottság munkaköre nem korlátozódhat a hazatelepítés kérdéseire, hanem intézkedést kell kidolgoznia az egész koreai kérdés rendezésére az ország egyesítésének szellemében. amit maguk a koreaiak valósítanának meg az említett bizottság felügyeletével. Ezután A. J. Visinszkij ezeket mondotta: Véleményünk szerint nem kielégítő az indiai küldöttségnek az a javaslata sem, amelyben indítványozza, hogy a négytagú bizottságban a döntő szó egy közvetítőt illessen, aki a bizottság elnökeként tevékenykedik majd, s ha a bizottság ülésének első napjától számított három hét alatt nem jön létre megállapodás a közvetítő kinevezése kérdésében, akkor ezt a kérdést a közgyűlés elé kell terjeszteni megoldás céljából. Ezzel kapcsolatban meg kell mondani, hogy elfogadhatatlan Indiának az a javaslata, hogy a hazatérési kívánságát önként kifejező hadifoglyokon kívül a többi hadifoglyot a hazatelepítési bizottság rendelkezésére bocsássák. Ebben a bizottságban a döntőbíró szerepét — amint India küldöttsége javasolja, — az Egyesült Nemzetek Szervezetére bízzák, amely mint itt Krisna Menőn úr India képviselője is kijelentette, hadviselő fél. Olyan egészen hihetetlen helyzet alakul ki, hogy a konfliktusban résztvevő egyik felet — mint amilyennek itt az Egyesült Nemzetek Szervezetét napról napra egyik beszéd után a másikban feltüntették, — vagyis jobban mondva a szervezetnek az ENSz nevében működő egy részét, felhívják, hogy bíráskodjék saját ügyében. Elképzeli hetjük, milyen lenne ez a helyzet j Ss pzt nevezik a kérdés igazságos megoldásának, amely állítólag megfelel a genfi egyezmény szellemének és elveinek. Ez az igazság? Az indiai határozati javaslatot elemezve láthatjuk, hogy ez a tervezet ugyanabból a jogi felfogásból indul ki, amelynek alapján az amerikai parancsnokság visszatartja a hadifoglyok egy részét. Menőn úr kijelentette: j>Nem szabad eröszakot alkalmazni a hadifoglyokkal szemben ... erről nem szükséges valamilyen ismételt nyilatkozatot tenni, minthogy ez az egyezmény alapja. Ez a nemzetközi joggyakorlat alapja a hadifoglyokkal kapcsolatban, annak érdekében, hogy az egyezmény előírása szerint fegyelmi intézkedéseken kívül eröszakot ne alkalmazzanak a hadifoglyokkal szemben.® Vájjon nem tény-e, — ismét fel kell hívnunk erre a figyelmet, — hogy az amerikai táborokban hoszszú hónapokon át napról napra a legbestiálisabb formában eröszakot alkalmaznak a koreai és a kínai hadifoglyokkal szemben ? Vájjon nem tény-e az. hogy az amerikai parancsnokság már a hadifoglyok ezreit dolgozta meg bestiális módon, hogy beleegyezésüket csikarja ki hazatérésük elutasításához? Vájjon nem tény-e az. hogy Kocsedoés Csezu-szigetén, valamint több más helyen az amerikai hadifogolytáborokban a koreai és kínai hadifoglyok hősi és elszánt ellenállást fejtettek ki és fejtenek ki az amerikai parancsnokság arra irányuló kísérleteivel szemben, hogy hazatelepítésük elutasítására kényszerítse őket? Nem tény-e, hogy a koreai és kínai hadifoglyok százai, sőt ezrei estek ennek halálos vagy sebesült áldozatává a világ szemeláttára? Vájjon nem tény-e, hogy az amerikai parancsnokság eddig már többezer koreai és kínai hadifoglyot gyilkoltatott le és hogy szándékában van folytatni ezt a bűnös, barbár eljárást? Talán nem tény az, hogy ilymódon az amerikaiak »kivégezték« magát a genfi egyezményt is, amelyre itt beszédeikben és nyilatkozataikban oly nagy pátosszal hivatkoznak az Amerikai Egyesült Államok képviselői és cinkosaik, — amelyre azonban nem mertek a 21 küldöttség képviselői által aláírt határozati javaslatban hivatkozni, mintha ilyen egyezmény nem is lenne, mintha nem állnának fenn azok a kötelezettségek sem, amelyeket az egyezményből kifolyólag az Egyesült Államok és társai elvállaltak? Követelést emelni az »önkéntes hazatelepülésre;; vonatkozólag ilyen körülmények között, — mint amilyeneket a 21 küldöttség határozati javaslatában, továbbá a mexikói, a perui, és az indiai határozati javaslatban találunk. — sem többet sem kevesebbet nem jelent, mint azt. hogy ilymódon próbálják palástolni a hadifoglyok erőszakos visszatartását. Az indiai küldöttségnek figyelembe kellett volna vennie a kialakult helyzetet. hogy ne engedje meg az önkéntes hazatelepülés hamis szólamainak felhasználását a hadifoglyok erőszakos visszatartásának leplezésére. Menőn úr — mondotta a továbbiakban A. .T. Visinszkij, — kijelentette, hogy nem szabad a háborúban életét kockáztató katona szellemét megtörni a fogságban. Az amerikai parancsnokság azonban éppen a hadifoglyok szellemét, igyekezett megtörni, amikor az úgynevezett »rostálások;; során hozzájuk intézett zaklató kérdésekkel, a hadifoglyokra gyakorplt különféle nyomással, a velük szemben tanúsított kíméletlen bánásmóddal és az engedetlenekkel szemben fegyver alkalmazásával a hazatérés elutasítására próbálta őket kényszeríteni. A. J. Visinszkij a továbbiakban élesen vitába szállt az indiai küldöttnek azzal a megállapításával, hogy a hadifoglyok osztályozása tisztára technikai kérdés. Ezzel kapcsolatban A. J. Visinszkij idézte Nam Ir tábornoknak, a koreai-kínai fegyverszüneti küldöttség vezetőjének nyilatkozatát. Nam Ir tábornok ezeket mondotta: „Ügy gondoljuk, hogy a fegyverszüneti egyezmény hatálybalépése után mindkét fél összes hadifoglyait demilitarizált övezetbe szállítják, a két fél által megállapított kicserélési helyre és átadják a szembenálló félnek. Ezután a két fél közös vöröskeresztcsoportjai felkeresik a hadifoglyokat. E csoportok egyrészt biztosítják majd, hogy a hadifoglyok visszatérhessenek otthonukba és békés életet élhessenek, másrészt szavatolják, hogy a hadifoglyok nem vesznek újból részt a koreai háborúban. Ezután a hadifoglyokat osztályozzák majd nemzeti hovatartozásuk és lakhelyük szerint az 1952 július 18-i javaslatunkban kifejtett osztályozási elv alapján, vagyis a hadifogságban levő kínai önkénteseket és az ENSzcsapatokból való hadifoglyokat mindenképpen szabadon kell bocsátani és haza kell telepíteni, a koreai néphadseregből való hadifoglyokat pedig, ha otthonuk Észak-Koreában van, szintén feltétlenül haza kell telepíteni, ha pedig otthonuk DélKoreában van, akkor Dél-Koreába lehet őket telepíteni. Ez az eljárás — hogy a két fél közös Vöröskereszt-csoportjai felkeresik a hadifoglyokat, hogy a foglyokat osztályozzák és hazatelepítik — semleges felügyelő csoportok felügyeletével végezhető". Mindazokból, amit Menőn úr nyilatkozatában mondott — folytatta A. J. Visinszkij — a hadifoglyok osztályozásának egész kérdése egyáltalán nem olyan jelleget ölt, amilyent a valóságban öltenie kell, mert mesterségesen elhagyja a kérdés legfontosabb részét, amely összefüggésben van az őszes hadifoglyok feltétlen és kikötés nélküli hazatelepítésére vonatkozó elv elismerésével. Láttuk, hogy India képviselője, elgondolását kifejtve, megkerülte a legfontosabbat és leglényegesebbet, azt, ami jellemzi a koreai-kínai parancsnokságnak a hadifoglyok osztályozásának kérdésében elfoglalt álláspontját és ami a legfontosabb ebben az álláspontban: a koreai és kínai hadifoglyok teljes és általános . hazatelepítésének feltétlen és kategorikus követelését. Az indiai megbízott idillikus képet fest arról a helyzetről, — mondotta a továbbiakban A. J. Visinszkij — amelybe a koreai és kínai hadifoglyok kerülnének az úgynevezett demilitarizált övezetbe. „A hadifogoly jön — mondja ő — és megkérdezi, amit tudni akar. Bárki bármiről tájékoztathatja a hadifoglyokat hazatérésükre vonatkozólag." Menőn úr azonban elfelejtette, hogy a koreai és kínai hadifoglyok csak azután kerülnek ebbe az övezetbe, amikor már végigjárták az amerikai kínzások borzalmainak útját, amikor már átélték az amerikaiak erőszakos rostálásainak minden rémségét, amikor már ezek következtében lelkileg megtörtek, amikor már teljesen megfélemlítették őket az említett tortúrákkal. E tények fényében világosan kidomborodik, mennyire hamis az az állítás, miszerint az indiai delegáció határozati javaslata összhangban van a genfi konvenció elveivel s elősegíti a koreai kéidés valóban békés rendezését. Az indiai delegáció határozati javaslata a valóságban nem a háború megszüntetését, hanem annak folytatását tartja szem előtt. Az elmondottak alapián világosan látható, hogy az indiai határozati javaslat nem kielégítő, elfogadhatatlan. A. J. Visinszkij ezután emlékeztetett Eden angol külügyminiszter szavaira, amelyek szerint az indiai javaslat fő elveiben megegyezik az angol állásponttal, s konstruktív kísérletet jelent arra, hogy kijussanak a zsákutcából. A. J. Visinszkij ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy India és Anglia álláspontja a hadifogolykérdésben tehát egyezik s feltette a kérdést: különbözik-e az indiai javaslat az amerikai javaslattól. Majd igy folytatta: A valóságban az indiai küldöttség határozati javaslata korántsem konstruktív kísérlet arra hogy kijussunk a zsákutcából, amelybe kerültünk. Ez a határozati javaslat semmiféle kiutat sem mutat abból a zsákutcából, ahova az angol-amerikai tömb terelte az ügyet. Az indiai küldöttség, amint ez határozati javaslatából kitűnik, olyan úton jár, amelyen haladva semmiféle lehetőség sincs arra, hogy kijussanak abból a zsákutcából, ahova a panmindzsoni tárgyalások jutottak, ez a javaslat nem teszi lehetővé, hogy erőfeszítéseket tegyünk a hadifogolycsere kérdésének az igazságosság szellemében és az általánosan elismert nemzetközi jogi szabályokkal és elvekkel egyező megoldására. Ez a határozati. javaslat éppúgy nem mutat semmiféle kiutat, mint a huszonegy küldöttség határozati javaslata cégére alatt szereplő amerikai határozati javaslat, s a mexikói vagy perui határozati javaslat sem. Az indiai küldöttség határozati javaslata nem oldja meg a hadifogolycsere kérdését. Az indiai küldöttség által előterjesztett határozati javaslatról szólva figyelmet kell fordítanunk arra is, hogy ez a javaslat elsősorban azért nem kielégítő, mert semmi olyant sem tartarmaz, ami a koreai vérontás azonnali megszüntetésére vezethetne, s a javaslat — éppen ebből kifolyólag — a hadmüveletek továbbfolytatását tartja szem előtt. Egy szó sincs benne arról, hogy meg kell szüntetni a koreai háborút. Az indiai küldöttség határozati javaslata a koreai hadmüveletek megszüntetésére vonatkozólag semmiféle előterjesztést nem tartalmaz. Nem tartalmaz ilyen előterjesztést a 21 küldöttség határozati javaslata, s a mexikói, valamint perui határozati javaslat sem. Ez megint csak arra mutat, hogy ezek a javaslatok valamiképpen közös nevezőn vannak ebben a fontos kérdésben. A Szovjetunió a jelen ülésszakon éppen úgy, mint az előző ülésszakokon, kezdettől fogva azon volt, hogy meg kell vizsgálni, milyen rendszabályok alkalmasak a tűzszünet megkötésére és a koreai kérdés békés rendezésére, ami az Egyesült Nemzetek Szervezetének fő feladata, A Szovjetunió küldöttsége a 6. ülésszakon megfelelő javaslatokat terjesztett elő. Javaslatait azonban elutasították. A szovjet küldöttség a jelen ülésszakon határozottan és lelkesen támogatta a lengyel javaslatoaat, amelyek követelik a hadmüveletek azonnali megszüntetését. Köztudomású, hogy e kérdés megvizsgálására irányuló kitartó követelésünket mindenekelőtt az Egyesült Államok és az Egyesült Államokat támogató egyes más küldöttségek nyomására utasították el. A Szovjetunió küldöttsége ráadásul mindjárt azután, hogy a bizottság megkezdte a koreai kérdés tárgyalását, előterjesztette saját javaslatát a koreai helyzet békés rendezésére és egy olyan bizottság megalakítására, amelynek feladata egyrészt az volna, hogy minden tekintetben előmozdítsa a hadifoglyok hazatelepítését, másrészt pedig az, hogy megoldja azt a problémát, hogyan lehet e bizottság ellenőrzése mellett Koreának koreaiak által történő egyesítése szellemében elérni a békés rendezést. N— Mi követeltük, hogy hívják meg idé' az északkoreai kormány képviselőjét, mert nélküle lehetetlen komolyan tárgyalni, s még kevésbbé megoldani ezt a kérdést. Nem szabad, hogy valamiféle aeropágnak, valamiféle legfelső bíróságnak képzeljük magunkat, s megpróbáljuk diktálni saját feltételeinket. Ebből, uraim, semmi jó nem származhatik. Említést tettünk arról is: az általunk javasolt bizottság minden tekintetben elő fogja mozdítani, hogy mindkét fél hazatelepítse a hadifoglyokat. Javaslatainkban e;lső helyen szerepelt ez az előterjesztés: a közgyűlés javasolja a Koreában hadbanálló feleknek, hogy azonnal szüntessék meg a hadműveleteiket a szárazföldön, a tengeren és a levegőben. Ám javaslataink, amelyek éppen ennek elérésére irányulnak, rendszeresen elutasításra találnak. Ez feljogosít bennünket arra, hogy kijelentsük: azok, akik elutasítják javaslatainkat, nem akarják a tüzszünetet. Az első bizottságban folyó vita eddigi lefolyása megmutatta, hogy ez különösen az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a koreai háborúban résztvevő többi ország képviselőinek beszédeire áll. Ezeknek az országoknak a megbízottai nemcsak hogy megoldani, de még megvitatni sem akarják a koreai hadmüveletek megszüntetésének rendkívül fontos kérdését. Márpedig az, ami az ülésszakon folyó viták zaja mellett történik Koreában, a koreai terület elleni meg nem szűnő légi kalóztámadások sorozata, a városok és falvak további pusztítása, a lakosság megsemmisítése — bizonyítja, hogy az Egyesült Államok vezető köreinek nem célja a koreai háború megszüntetése. Szörnyűség volt hallani «zek után, amikor a perui megbízott kijelentette, hogy nem az Egyesült Államoknak, hanem a Szovjetuniónak érdeke a koreai háború folytatása, szörnyű volt hallani e megbízottnak azt a rágalmazó kijelentését, miszerint a Szovjetunió arra törekszik, hogy — mint ö mondta — tovább follyék „az agónia Koreában", hogy a „nyugati hatalmakat így a fokozott fegyverkezés gazdasági terheivel még jobban kimerítse". Nem szégyenletes az ilyen rágalom?! Az ilyen koholmányokat még cáfolni sem érdemes. Az eféle kijelentések annyira vadak és esztelenek, hogy ez már maga mindent megmond. Akiben a jóakarat akárcsak halvány nyoma is felfedezhető, eleve nem képes ilyen kijelentést tenni, mert ha mást nem is, de legalább azt belátja, hogy a Szovjetunió rendszeresen követeli a fegyverzetek és fegyveres erők csökkentését, a fegyverkezési hajszának és a katonai költségvetések felduzzasztásának megszüntetését stb. srtb., ami tanúsítja, hogy éppen a Szovjetunió figyelmezteti a nyugati hatalmakat, hogy politikájuk kimeríti országaik °razdasági készleteit, hogy agresszív (Folytatás az 5. oldalon)