Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-30 / 286. szám, vasárnap

4 ff! SZŐ 1952 november 30 ADY ENDRE, A „VÉRLÁZÍTÓ" %901-ben a nagyváradi káptalan sajtópert indított Ady Éneire ellen »vérlázító«, »országgyalázó« cik­keiért. Közvetlenül a tárgyalás előtt Ady ezeket Irta a Nagyváradi Naplóban. »Én kicsinységem a jö­vőért harcolt mindig. S ebben a jövőben nemcsak a kanonok ne­gyed és a külváros rikító kon­trasztjának kibékítése van, hanem benne van az intelligencia teljes felszabadulása, a munka diadala s a klerikalizmus kíméletlen össze­csuklása. Ezért a jövőért küzdeni szép, s meg nem akadályozhat ben­ne néhány kövér kanonok vén­asszonyos pörpatvarkodása.« Ma mindaz testet öltött valóság, amiről a nagy költö, a nagy demo­kratikus forradalmár álmodott. Egy emberöltő alatt, a sötétség, a szo­morú véres előjáték után megszü­letett az új világ, amelyből kikelt tragyogva, szabadon az ember«. Megszületett az a világ, amelynek Ady Endre prófétája, előharcosa és énekese volt. De azt jelenti-e ez, hogy ma már nincs mit tanulnunk Ady Endrétől? Nem, nem azt jelenti. A magyar társadalom reakciós erői mindig küzdöttek azért, hogy Ady szellemét megöljék, tanításainak hatását megakadályozzák. Pártunk szétzúzta ezeknek az osztályoknak, rétegeknek gazdasági és politikai erejét, de szellemi befolyásuk, ideo­lógiai felfogásuk még most is fel­felüti fejét kulturális életünkben. Ennek egyik megnyilvánulása az a nézet, hogy Ady költészete már halott, nem hat. hogy Adytól már nincs mit tanulnunk. Ez a felfogás hamis, ártalmas és reakciós. Ez a felfogás a reakciós elemek felfogá­sa, akik így próbálják folytatni harcukat napjainkban Ady ellen. Pedig van mit tanulnunk ma is Adytól! Példák százai bizonyítják a vi­lágirodalomból, hogy az igazán nagy költőtől, írótól mindig és minden körülmények közt tanulhat népe. Éppen ex teszi őket na­gyokká, halhatatlanokká. Ezt bizo­nyítja Ady Endre példája is. Ady a feudál-kapitalista reakció egyik legsötétebb korszakában for­rón szerette hazáját, a magyar dolgozó népet. Gyűlölte az »urak Magyarországát^ de szívének min­den melegével fordult a dolgozó osztályok, a kisemmizett paraszt­ság, a nyomorgó munkásosztály felé. De Ady hazaszeretete nem egyszerű népimádat. Ostorozta né­pét hibáiért, és őt ls felelőssé tet­te az ország sorsáért. Nem húnyt szemet a nép hibái felett, hanem férfiasan a szemébe mondta. — Tudta és szentül hitte, hogy az or­szágot a pusztulástól a proletariá­tus és a dolgozó parasztság fogja megmenteni. Tudta, hogy »az üj Magyarország emberei annyi gyalá­zatos és szégyenteljes alku után meg fogják csinálni a nagy söp­rést, ebben a nagy, sokszemetü pitvarban«. Mindennek verseiben ls hangot ad: Föl-fölhajtott kS, bús akaratlan, kicsi országom példás alakban te orcádra ütök. Szemébe mondta népünknek a hibáit, ostorozni akarta a hibákat, felelőssé tenni öt is az ország sor­sáért, — ezt tanulhatjuk Ady ha­zaszeretetéből. Lángoló hazaszeretetre, kímélet­len harcra ösztönözte a sötétség, a maradiság és a reakció minden megnyilvánulása ellen. 1902-ben ezt írja: »Azt tartjuk és hirdetjük, hogy a militarizmusnak, klerika­lizmusnak, a feudalizmusnak falait le kell rombolnunk, ha élni aka­runk. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy az avult hagyományok, sza­már privilégiumok fölött győznie kell a munka érdemének s ha a csökönyös konzervativizmus, babona, önzés, felekezeteskedés, nemzeties­kedés, korlátoltság elénkbe feküsz­nek — hát keresztül kell rajtuk tipornia. Erre buzdít verseivel is, amikor ezt írja: Büdös űr-szag, pénz-szag, sehol így nem kábít. Minden: változásért és űjért kiált itt. A militarizmus, a feudalizmus falait ugyan már ledöntöttük és a szamár privilégiumok fölött győ­zelemre vittük a munka érdemé­nek diadalát, de még mindig előt­tünk áll a maradiság, sötétség, ba­bona, önzés, korlátoltság elleni harc nagy része az űjtlpusű, szo­cialista ember megteremtéséért. Es pártunknak ezt a harcát is segíti Ady Endre. A sötétség urai, a klerikális reakció elleni harcunkban különö­sen fontos Adynak azt a prófétai meglátását szem előtt tartanunk, amelyet így fogalmazott meg: »el­jön az idő. hogy Magyarországon a klerikálisok fogják megvédelmez­ni — a liberalizmust, hogy véde­kezhessenek általa a szocializmus ellen*. Hogy mennyire igaz ez a prófétai meglátás, azt napjainkban látjuk legjobban. Falvainkban a klerikális reakció mindent elkövet, hogy tompítsa, elkenje az osztály­harcot, amelynek élét Pártunk a kulákság ellen irányítja. A kleri­kális reakció ma engedékenységet, békülékenységet, rokonszenvet hir­det a beadási kötelezettséget, a me­zőgazdasági munkákat szabotáló, vagy a szövetkezeteinkbe beférkő­zött kulákokkal szemben. Ady Endre arra tanítja népünket, hogy ne higgyen a klerikális reakció liberalizmusának, mert ezzel a szo­cializmus építését igyekszik akadá­lyozni. De nemcsak erre tanítja Ady Endre népünket, hanem az Impe­rialista háború gyűlöletére és harc­ra ösztönöz az imperialisták hábo­rús üzelmei ellen. »Két kuruc be­szélget® című versében ezt írja: Tegnap ott, máma Itt győzelem­tort ülnek, »Nem leszünk ott, pajtás, mikor megbékülnek*. Hallom, pajtás, holnap nagy csatába visznek. »Minket, még ha győzünk, úgyis kisemmiznek«. Jól látta Ady, hogy az imperia­lista háború az urak érdekében folyik és hogy a dolgozó nép az ilyen háborúban semmit sem nyer­het. Ady háborúellenes versel ma is segítenek meggyülöltetni az im­perialistákat, és dolgozó népünket a béke szeretetére nevelik. Meggyülöltetni a multat, annak minden szennyét — ez ma egyik fontos nevelő feladatunk. Segít­het-e Ady ebben a munkánkban? Ökölbe szorul az ember keze, meg­markolja minden becsületes ember szívét, ha ezeket a sorokat olvas­sa: Tiszta ágyat és tiszta asszonyt Álmodik s vígan felkacag. Kicsit több bért, egy jó tói ételt, Foltatlan ruhát, tisztességet, S emberi szavakat. Erőt adnak ma ís ezek a szavak mindnyájunknak a fokozott mun­kához, a békeharchoz, az osztály­harc következetes végigviteléhez és arra tanítanak, hogy bátran halad­junk »mindig előre«, mig az új élet »jelét ki nem gyújtja az egész föl­dön a mi szívünk ...« Ady hatalmas müve, költészete harca kimeríthetetlen tanulságfor­rás egész dolgozó népünk számára és segíti, egyengeti ma is népünk győzelmes útját a szocializmus felé. RrVfke József. Viharos lelkesedéssel üdvözlik Szlovákiaszerte a grúz állami népi táncegyüttest A grúz állami népi táncegyüttes szlovákiai vendégszereplése során a Pozsonyban aratott hatalmas si­kert november 24-én Besztercebá­nyán, 25-én Kassán, 27-én Szvitben, a Magas-Tátrában, majd 28-án Zsol­nán tetézte be. A besztercebányai Nemzeti Ház­ban megtartott díszelőadáson Jelen voltak többek közt a pótorl bányák, a podbrezovai Sverma-vasmüvek, az apátfalusi Polana, valamint más üzemek és az EFSz-ek dolgozói, akik a grúz művészek táncmutatvá­nyait viharos és szűnni nem akaró tapssal és tetszésnyilvánítással fo­gadták. A kassai, ugyancsak hatalmas ün­nepléssé és manifesztációvá növeke­dett előadás után a Magas Tátrába utaztak kedves grúz vendégeink, hogy ott a Tatrasvit és Chemosvit több mint 2500 dolgozóját örvendez­tessék meg kiváló művészi teljesít­ményükkel. A kassai kerülettől való búcsú alkalmából a kerület képvise­lői emlékalbumot nyújtottak át a grúz művészeknek a kassai kerület hatalmas szocialista építkezéseiről és városairól, amelyeket a szovjet vendégek megtiszteltek látogatásuk­kal. A Svit-üzem nevében Irena Kolá rová, az üzem legjobb élmunkásnője köszönte meg a , kedves vendégek­nek a gyönyörű estét. A zsolnai kerületben a grúz állami népiegyüttes tagjai nagy érdeklődés­sel megszemlélték az aggteleki cseppkőbarlangot, majd Zsolnára érkeztek, ahol a zsolnai lakosság, nemzeti viseletbe öltözött pionírok, CsISz-tagok sokasága és a Nemzeti Arcvonal szerveinek képviselői üdvö­zölték őket. A november 28-án este megtartott előadáson rendkívüli ér­deklődéssel és lelkes tapsviharral fo­gadták a zsolnai kerület dolgozói a grúz együttes művészi fellépését, és utána Rudolf Nachtigal, a kerületi szaktanács főtitkára köszöntette az együttest. A szívélyes fogadta­tásért, a szeretet megnyilvánulásáért és a zsolnai kerület dolgozóitól ka­pott ajándékokért Iliko Szuchisvili, a grúz szocialista Szovjet Köztársa­ság Sztálin-díjas nemzeti művésze, mondott köszöneteit. BÁBI* TIBOR: Ötágú csillag száll A Jövendő pártján állok ... t Egy nap vállukra vemnek, együtt ujjonganak velem a győzedelmes proletárok. S ha nem vers a Versem, akkor tégla lesz, malter, puskagolyó, izzó vas vagy ködarab, meginog, s reszket a föld rohamra dörgő lépteink alatt, s míg a múltból, a semmiből a jövendő felé rohanunk, rivalgó, zászlós táborunk felett ötágú csillag száll, ötágú csillag szál] — a mi napunk! A. DMITRIJEV: Kirov - a lánglelkű népszónok , Most 18 éve, hogy trockista-bucha­rinista-imperialista ügynökök orgyil­kos keze kioltotta Sz M. Kirovnak, a kivédő bolseviknek, Lenin és Sztálin követőjének, a Kommunista Párt és a szovjet állam egyik legkiválóbb fiá­nak, a szocialista forradalom lánglel­kű népszónokának életét. Sz. M. Ki­rov, Lenin és Sztálin hű tanítványa, egész életét a dolgozók felszabadítá­sáért folytatott áldozatkész szolgálat­nak, a kommunista harcnak szentelte. A Szovjetunió Kommunista Pártja magvának egyik tagja volt, amely Sztálin vezetésével megvédte V. I. Lenin nagy hagyományát. Összetömö­rítette Lenin műve köré az egész pár­tot és a szovjet népet a szocializmus győzelmes széles útjára vezette. Mint 18 éves ifjú lépett Sz. M. Ki­rov a forradalom harcos útjára. Az első orosz forradalom idején, 1905— 1907 években Szibériában volt, ahol élénk párttevékenységet fejtett ki és hivatásos forradalmárrá vált. Sem a letartóztatása, sem a börtön, amelybe a cári kormány többször vetette, nem törte meg a rettenthetetlen forradal­már akaratát. 1909-től kezdve Észak­Kaukázusban fejt ki óriási propagan­datevékenységet a munkás és szegény goralok között. Az első világháború éveiben Sz. M. Kirov fáradhatatlanul küzd a párt te nini jelszavának meg­valósításáért, az imperialista háború, nak polgárháborúvá való változtatá­sáért. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomig tartó harc útja elvá­laszthatatlanul összefügg Lenin és Sztálin pártjának a cárizmus ellen, a nagybirtokosok és kapitalisták ural­mának megdöntéséért folytatott har­cával. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után Sz. M. Kirov minden erejét a munkások és parasztok világszerte első államának megszilárdítására, * fiatal szovjet köztársaságnak hazai és külső ellen­ségei ellen való megvédésére fordítot­ta. A polgárháború éveiben jelentős katonai tényezővé és a Vörös Hadse­reg politikai nevelőjévé lesz. Az ő neve szorosan összefügg Asztrahán­nak — Gyenyikin fehérgárdista ban­dái és angol intervenciósok elleni har­cos védelmével. V. I. Lenin és J. V. Sztálin vezeté­sével Kirov Asztrahánná< kialakította a szovjet uralomnak a Volga alsó folyása menti megközelíthetetlen erőd­jét. Kujbisevvel és Ordzsonikidzevel való harci együttműködése során Ki­rov résztvett a Gyenyikin hadsereg elsöprésére irányuló zseniális sztálini terv megvalósításában. Rövid idő alatt Észak-Kaukázust felszabadítot­ták az ellenséges csapatok uralma alól. A nagy Sztálin hú harcostársa tán­toríthatatlanul és szilárdan követte a párt fő irányvonala a szocializmusért folytatott harc minden szakaszán. 1926-ban a párt Kirovot a lenin­grádi pártszervezet élére állította. Ez az idő volt az, amikor a szovjet nép hozzáfogott az ország szocialista iparosítása nagyszerű sztálini tervé, nek megvalósításához. Leningrádra az a fontos feladat hárult, hogy a szocialista iparosítás fegyvertárává váljon. A leningrádi pártszervezetbe akkor befészkelték magukat a trockisták, zi­novjevisták, behódol ók, akik felléptek a sztálini fi irányvonal, az iparosítás ellen. Mivel a párt XIX kongresszusán 192S decemberibea vereséget szen­vedtek, tovább folytatták áruló, fel­forgató munkájukat a párt politikája ellen. Kirov szilárd keze is fáradha­tatlan harc a a párt egységéért segít­ségére volt a leninigrádi pártszerve­zetnek, hogy gyorsan megtisztuljon a trockista-zinovjevista fekélytől. Kirov vezetésével Lenin városának kommu­nistái még szorosabban tömörültek a lenini-sztálini Központi Bizottság és vezetője a nagy Sztálin köré. Lenin­grádot a Szovjetunió szocialista ipa­rosításának hatalmas fegyvertárává alakították. Sz. M. Kirov kezében égett a mun­ka és tüzével lángra gyújtotta a töb­bieket is— írják Sztálin elvtársnak a régi leningrádi munkások. Sok ener* giát fejtett ki új üzemek, új gépek, esztergagépek, turbinák termelésének bevezetésére, új üzemek és gyárak építésére, a város fejlesztésére. Külö­nös figyelmet fordított a dolgozók szükségleteire, hitet öntött a munká­sokba és megszilárdította bennük az erejükbe vetett hitet. Sz. M. Kirov a mezőgazdaság szo­cialista átépítéséért küzdők első sorai­ban állott. Az első Sztálini ötéves terv évei alatt a leningrádi terület a mezőgazdaság kollektivizálásának következtében a fogyasztó területből a Szovjetunió egyik legtermékenyebb területévé vált. Sz. M. Kirov a nagy Sztálin utasí­tásait követve fényesen oldja meg a szocialista ipar kialakításának felada­tát a sarkkör mögött. Létrejön a Fe­hér. és Balti-tengeri csatorna, kibő­vül Murmanszk északi kikötő • város. Sz M. Kirov állandóan törődik a kul­túra, tudomány és a technika összes ágazatainak fejlődésével. , Ragyogó szónoki művészete és rend­kívüli szervező képességei folytán a marx-leninizmus tanításának, Lenin és Sztálin eszméinek jelentős nép­szerűsítőjévé vált. Sz. M. Kirov min­den irányban képzett marx-leninista, I. V. Sztálinnal és A. S. Zsdanovval együtt kidolgozta az új történelmi tankönyv és a Szovjetunió tankönyve tervezetéhez fűzött, ismert megjegy­zéseit. Résztvett „A polgárháború tör­ténete a Szovjetunióban" című mű szerkesztésében. A párt- és komszomol­kádereknek a kommunizmus szellemé­ben történő nevelésénél felhívást tett, hogy Lenin és Sztálin tanításait a mindennap alkotó munkájában apli­kálni kell és a párt egységét és sorai tisztaságát szemefényeként kell őriz­ni. Sz. M. Kirov harcba hívott, és pe­dig teljes bolsevik energiával a szo­cialista termelést fékező hiányosságok ellen, követelte a kritik« és az ön­kritika állandó fejlesztését. uAz ön­kritika azáltal, hogy felkelti a töme­gek energiájának és kezdeményezésé­nek hatalmas hullámát' 1 — mondotta — segítő kart nyújt a szocialista épí­tésnek és nem látott méretekben meg­szilárdítja azt". Sz. M. Kirov fárad­hatatlanul dolgozott a szovjet szocia­lista állam — a kommunista társada­lom felépítésén és megerősítésén. Minél jojóban fognak dolgozni gyá­raink és üzemeink — mondotta — an­nál megbízhatóbb és biztonságosabb lesz a Szovjetunió védőképessége, minden dolgozó szocialista hazájának katonai ereje. Sz. M. Kirov a szocialista ország nagy hazafia, és a szovjet állam bé­keszerető külpolitikájának lankadat­lan propagátora volt. Azonban óvással rámutatott „Ha békepolitikát is foly­tatunk, senkinek sem engedjük meg, hogy játékszerként bánjon a dolgozó nép nagy országával". Az imperialista támadók címére intézett komoly intés szavai voltak ezek. A második világ­háborúban a nagy Sztálin vezette Szovjetunió nemcsak megvédte sza­badságát és függetlenségét, de világ­történelmi győzelmet aratott a fa­siszta Németország és az imperialista Japán felett és megvédte az egész világ nemzeteit a fasiszta rabszolga­ság veszedelmével szemben. Sz. M. Kirov törhetetlenül hitt a nép alkotó erejében, a Lenin és Sztá­lin géniusza által alapított szovjet állam hatalmasságában. Amikor szer­vezte a dolgozókat is a szocialista építés feladatainak teljesítésére buz­dította őket, mindenütt és mindig hangsúlyozta a kommunista párt mozgósító és irányító feladatát. A dolgozók tömegeit a párt és a nagy Sztálin iránti határtalan ragaszkodás és szeretet szellemében nevelte. 1934­ben Sz. M. Kirov a leningrádi párt­konferencián kijelentette: „Nehéz el­képzelni egy olyan gigászi személyi­ség alakját mint amilyen Sztálin.., E férfi erős akarata, határtalan szer. vezöképessége biztosítják a párt szá­mára nagy történelmi változások megvalósítását, amelyek összefüggnek a szocializmus győzedelmes felépíté­sével,

Next

/
Thumbnails
Contents