Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-30 / 286. szám, vasárnap

1 UJSZ0 1952 december 2 ľ A szocializmus gazdasági alaptörvénye „A szocializmus gazdasági alaptörvényének lényeges vonásait és követelményeit körülbelül így lehetne megfogalmazni: az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szüntelen növekedése és tökéletesedése útján." (,J. V. Sztálin: „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban".) I. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével az emberiség történelmében új korszak kezdődött — a szocializmus korszaka. Azóta a szovjet nép Lenin és Sztálin nagy pártjának vezetésével felépítette országában a szocialista társadalmi és gazdasági rendet és hozzáfogott a kommunizmusra való fokozatos áttérés előfeltételeinek megteremtéséhez. A második világháború következményeképpen a kapitalista rendszerből kiszakadt és létrejött népi demokráciák egész sora a szocializmus építésének útjára lépett. Ezek a tények szükségessé tették, hogy a szocialista termelési viszonyokat meghatározó gazdasági törvények jellegét feltárjuk; hogy világos és tudományosan meghatározott formában választ adjunk ezekre az eddig még ismeretlen kérdésekre. Ezt a munkát Sztálin elvtárs végezte el: „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című új, zseniális közgazdasági müvében. A szocializmusban — mutat rá Sztálin elvtárs — éppen ügy, mint a többi előtte létező gazdasági-társadalmi formákban, léteznek és működnek az emberek akaratától függetlenül érvényre jutó objektív törvények. Azt jelenti-e ez azonban, hogy az emberek tehetetlenek ezekkel a törvényekkel szemben, vagy teljesen ki vannak szolgáltatva azok kénye-kedvének? Nem! Ezt, semmiesetre sem jelenti. „Az emberek — mondja Sztálin elvtárs — felfedezhetik, megismerhetik ezeket a törvényeket, támaszkodhatnak rájuk, felhasználhatják őket a társadalom javára, más irányt szabhatnak egyes törvények romboló hatásának, korlátozhatják hatókörüket, teret adhatnak más törvényeknek, amelyek utat igyekeznek törni maguknak, de nem szüntethetik meg őket és új gazdasági törvényeket sem teremthetnek". A szovjet hatalom — például — felismerve azt az objektív törvényt, hogy a termelési viszonyoknak meg kell felelniök a termelőerők jellegének valamely bizonyos társadalmi formában — a termelő eszközök társadalmasításával megszüntette a kizsákmányolás alapját és megteremtette a gazdaság szocialista formáját. Jelentheti-e ez azt, hogy a szovjet hatalom ezzel megváltoztatta vagy megszüntette ezt az objektív törvényt? Nem — nem jelentheti azt, csupán e törvény felismerését, a társadalom érdekében való felhasználását és a felette való uralkodást jelentette. II. A szocialista társadalmi és gazdasági rend alapvetően különbözik a tőkés és valamennyi többi kizsákmányoló rendszerektől. Éppen ezért gazdasági és társadalmi törvényei, céljai és azok elérésére felhasznált eszközei is, alapjában különböznek azokétól Hogy mi a szocializmus és a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye — főcélja — és az elérésére felhasznált eszközök, arra Sztálin elvtárs adott választ „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" cimű világtörténelmi jelentőségű munkájában. A szocializmus gazdasági alaptörvénye és követelményei: „Az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kultúrális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alap ján történő szüntelen növekedése és tökéletesedése útján" — mutat rá Sztálin elvtárs. A gazdasági alaptörvény tehát a szocializmusban az egész társadalom gazdasági és kultúrális életének legmagasabb fokú felvirágoztatása Minden más — így a tervezés és tervgazdálkodás is csak eszköz e főcél elérésére és csak abban az esetben vezethet eredményre, ha annak érdekében történik. Melyek azok az eszközök és módszerek, amelyeket a szovjet társadalom e gazdasági alaptörvény érdekében felhasznál? A szocialista termelés tervszerű és állandó fejlesztése, a munkatermelékenység emelése, a legfejlettebb technika és az egész társadalom kezdeményező és alkotó ereje. Egészen más jellegű a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye — főcélja — és az elérésére felhasznált eszközök. A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye és követelményei, — mutat rá Sztálin elvtárs — a következőképpen formulázhatók meg: „A maximális tőkés profit biztosítása az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorba döntése út ján, már országok, különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül a legmagasabb profit biztosítása háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján". Itt Etz alaptörvény — a főcél — tehát a tőkések profitjának a lehető legmagasabb fokra való emelése. Az elérésére felhasznált eszköz: a népek nyomorbadöntése, legembertelenebb kizsákmányolása és vágóhídra hurcolása. Legyen az NyugatNémetország, vagy a többi függő és gyarmati sorsban tartott országok népének kirablása a háborús és fegyverkezési kiadások hallatlan mértékű emelése útján, vagy a koreai gyermekek tömeges gyilkolása árán is! így fest a modern kapitalizmus — köztük a fökolomposok — az „Amerikai paradicsom" urainak igazi képe! III. Nézzük meg néhány konkrét példán, hogyan érvényesül a valóságban a két rendszer: a szocializmus és a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye. A Szovjetunióban & nemzeti jövedelem háromnegyed részét a dolgozók gazdasági és kulturális szükségleteire fordítják. Ezzel szemben a kapitalista országokban a nemzeti jövedelem 70—80 százaléka a háborús kiadások fedezésére és a hadianyaggyártásra esik. Közszükségleti cikkek — kenyér, zsír, ruha, stb. — termelése helyett ágyúkat, gépfegyvereket és tankokat gyártanak. Érthető is, hiszen semilyen üzlet nem biztosíthat olyan magas profitot a tőkéseknek, mint a fegyverkezés és a háború. Amíg a Szovjetunióban a dolgozók Jövedeftne az 1940—51-ig terjedő időszak alatt 78 százalékkal növekedett, addig még a vezető kapitalista országok dolgozóinak jövedelme, is ugyanezen idő alatt egyhelyben mozgott, vagy csak igen kevéssel emelkedett. A második világháború ót

a a Szov jetunióban öt ízben csökkentették jelentős mértékben a köszükségleti cikkek árát. Ugyanezen idő alatt mind a vezető kapitalista mind a függő és gyarmati sorsban tartott országokban ezeknek a cikkeknek az ára jelentősen emelkedett. A cári Oroszországban 96 főiskola volt 117.000 hallgatóval Ma, a Szovjetunióban 887 főiskola van 1,400 000 hallgatóval. A Szovjetunió gazdasági élete, amely egyenesirányű és állandóan emelkedő fejlődést mutat, nem ismeri a gazdasági túltermelési válságokat. Ipari termelése az 1929—51-ig terjedő időszakban csaknem tizenháromszorosára emelkedett A technika fejlettsége területén maga mögött hagyta a legfejlettebb kapitalista országokat is. Ezzel szemben még a vezető kapitalista államck ipari termelése is — a megismétlődő gazdasági terme lési válságokon keresztül — az 1929 -51-ig terjedő időszak alatt, csupán jelentéktelen mértékben emelkedett. Ezen idő alatt csupán az Amerikai Egyesült Államoknak sikerült megkétszerezni ipari termelését. (Ennél számításba kell venni azt a tényt is, hogy a koreai háború kirobbantása tette lehetővé az ipari termelés ilyen fokra való emelését.) A kapitalizmus általános válságának kezdete óta mind a vezető kapitalista, mind a függő- és gyarmati sorsban lévő országokban, állandósult a munkanélküliek tartalékhadserege, akiknek egyáltalán nincs biztosítva megélhetésük és akiket a tőkések a foglalkoztatott dolgozók munkabérének leszorítására használnak fel. Legszorosabb helyzetben a gyermati országok népei vannak. Ezeket nemcsak „saját" nemzeti burzsoáziájuk zsákmányolja ki, hanem a vezető imperialista államok nagytőkései is. Ezeket a népeket szószerint kirabolják és állati sorsban tartják. Csupán ebből a néhány felsorolt példából is világosan láthatjuk, hogy amíg a Szovjetunióban, — a megvalósult szocializmus országában — valóban az egész társadalom gazdasági és kultúrális szükségleteinek maximális kielégítése a főcél, addig a tőkés országokban a dolgozók anyagi és kultúrális helyzete állandóan rosszabbodik a tőkések kielégíthetetlen profitvágya következtében. A kapitalista országok népeinek sorsa lényegesen rosszabbodik a tőkések által kirobbantott háborúk idején. Ezt láthatjuk — például — a koreai háború kitörése óta is, amelyet az USA kalandor monopolistái robbantottak ki, a nagyobb profitszerzés reményében és a gazdasági válságtól való félelmükben. Ajt hiszik az USA és a többi országok kapitalistái, hogy ezzel megmenekülhetnek a gazdasági vlságtól? Ez nem igaz! Miért? „Mert — mutat rá Sztálin elvtárs — mit is jelent az ország gazdaságának hadiútra terelése ? Azt jelenti, hogy az iparnak egyoldalú háborús irányt adnak, hogy mindenképpen kiszélesítik ä háború céljaira szükséges cikkek termelését,, amelyek nem függnek össze a népesség fogyasztásával, mindenképpen szűkítik a népesség fogyasztására szükséges cikkek termelését és különösen piacra bocsátását, — vagyis csökkentik a népesség fogyasztását és gazdasági válság elé viszik az országot." Országaik és a függő- és gyarmati sorsban levő országok népei — akiknek nemcsak betevő falatjukat, hanem a háborúkkal életüket is elveszik, — vágóhídra hajtják idegen érdekekért — a munkásosztály és a kommunista pártok vezetésével egyre forradalmibb módon lépnek fel követeléseikért és mindent elkövetnek. hogy alkalomadtán lerázhassák nyakukról hóhéraikat. A kapitalista rendszer túlélte magát. Előbb, vagy utóbb, de el kell tűnnie a történelem színpadáról. IV. A Szovjetunió népei a szocializmus gazdasági alaptörvényei alapján állandóan szilárdítják országukban a szocialista gazdasági és társadalmi rendet és hozzáfogtak a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos áttérés előkészítéséhez. Hogy az áttérést előkészítsék, ahhoz — Sztálin elvtárs szerint — legalábbis három alapvető előfeltételt kell megteremteni. 1. Biztosítani az egész társadalmi termelés szakadatlan növekedését, elsősorban a termelőeszközök termelésének növelését, mert enélkül elképzelhetetlen a bővített újratermelés megvalósítása, 2. Szükséges, hogy a kolhozok és az egész társadalom számára előnyös és fokozatos átmenetek útján a kolhoztulajdont felemeljék az össznépi tulajdon színvonalára és az áruforgalmat — ugyancsak fokozatos átmenetek útján — felváltsák a termékcsere rendszerével. 3. El kell érni a társadalom minden egyes tagjának olyan magasfokú kultúrális fejlődési fokát, amely elegendő ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés aktív tényezőivé váljanak és ne legyenek a fennálló munkamegosztás miatt egész életükre egy bizonyos foglalkozási ághoz láncolva. Ehhez szükséges a munkaidőnek 6. majd 5 óróra való csökkentése, a reálbérek nagyfokú emelése, az árak lényeges leszállítása és az oktatás magasfokú megszervezése. Megvannak-e a gazdasági lehetőségek a Szovjetunióban ezeknek a feltételeknek a teljesítésére? Igen, megvannak! Melyek azok? a) A Szovjetunióban már megvan a kommunizmus első — alacsonyabb — foka, a szocializmus. b) A Szovjetunió 1951-től 1955-ig terjedő időszakra szóló ötödik ötéves terve közelebb hozza a Szovjetuniót a szocializmusból a kommunizmusra való fokozatos áttérés előfeltételeihez. Ezen időszak alatt, az ipari termelés színvonalának emelkedése évi 12 százalékot, — ezen belül a technika fejlődésének alapjául szolgáló villamosenergia termelés évi emelkedése 16 százalékot tesz ki. Az 1950es év végéhez viszonyítva, 1955, végére 90 százalékkal több húsféle, 70 százalékkal több állati zsiradék, 80 százalékkal több ruházati cikk fog a szovjet társadalom rendelkezésére állni. Jelentősen kibővítik az oktatási hálózatot is. c) A Szovjetunióban már ma is megvannak a termékcsere csírái, az egyes kolhozok és az állami ipar között, amelynek kiszélesítése végeredményben az áruforgalom megszüntetését fogja eredményezni. Népünk is rálépett a szocializmus építésének útjára. Mindennapi gyakorlatunk, munkánk során állandóan felvetődnek azok a kérdések, amelyeket Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című lángeszű müvében megvilágított. Hogy milyen világtörténelmi Jelentőségűek és hogy milyen jelentőségük van számunkra Sztálin elvtárs közgazdasági müveinek és e legújabb müvének, arra Gottwald elvtárs a következőkben mutatott rá: „ ... Sztálin új munkájának óriási íelentősége van a népi demokratikus Csehszlovákiára nézve is, amely a szocializmus építésének kezdeténél tart. Ugyanígy hatalmas jelentőségű Sztálin elvtárs munkája a kapitalista országok kommunistái és többi haladó embere számára is. Haladószellemű mű ez, amelyet igen alaposan kell tanulmányoznunk, amelyből tanulnunk kell és mindennapi gyakorlati munkánkban alkalmaznunk kell a belőle leszűrt tanulságokat". Homolya László. Előadás „A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa" címmel A Csehszlovákiai Szovjet Barátok Szövetségének pozsonyi városi bizottsága november 28-án a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjában rendezett előadássorozatok keretében előadást tartott „A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa" címmel. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusáról, amely a szovjet nép óriási sikereinek büszke mérlegelése és a marx-leninizmus életadó és leküzdhetetlen alkotó erejének, diadala volt, Michal Szabolcsik, a pozsonyi központi politikai pártiskola vezetője, beszélt. Az előadást nagy érdeklődéssel hallgatták végig a jelenlevők. Pozsony asszonyainak és leányainak harcos békemanifesztációja A december 5-én összeülő Népek Béke Kongresszusa előtt hazánkban országszerte békegyüléseket tartanak a becsületesen gondolkodó és békére vágyó asszonyaink, hogy ezúton is kifejezésre juttassák és tudomására adják a világnak törhetetlen békeakaratukat. Pozsony békeharcos asszonyai 6 hó 28-án tartották meg manifesztációs gyüiísüket a Vigadó nagytermében, amely mind az ünnepi külsőségekben, mind lelkes hangulatával méltón fejezte ki Pozsony asszonyainak harcos békevágyát. A Vigadó nagytermét • színültig megtöltő közönség lelkesen ünnepelte Janečková-Muriňová Emíliát, munkaerőügyi megbízottat, Milán Lajéiák államdijas költőt, akit megválasztottak a bratislavai kerület küldöttévé a bécsi konferenciára, az SzKP, a Szakszervezeti Tanács, KNB képviselőit, valamint a „Március 8." üzem élmurikásnőjét, Anna Obuchovát. A békegyülést melegen üdvözölték a bratislavai pionírok, majd Emília Janičková-Murifiová megbízott ünnepi beszéde után Krista Bendová költőnő felolvasta a pozsonyi dolgozó nők levelét, amelyet Népek Béke kongresszusára küldtek Bécsbe. A békemanifesztáció szép kultúrprogrammal fejeződött be, amelyet az állami munkatartalékok szaktanonc iskolájának növendékei adtak elő tehetségesen éa lelkesen. Szlovákia a népek békekongresszusának előkészületeiben A napokban egész Szlovákiában széles ismertető kampány megy végbe „A békét ki lehet vívni — a békéért harcolnunk kell" központi jelszó alatt a népek december 12-én Bécsben megtartandó békekongTeszszusáról. A kerületi és járási békevédelmi bizottságok az üzemekben, EFSz-ekben, gép- és traktorállomásokon, valamint az állami birtokokon békebeszélgetéseket folytatnak és a dolgozók manifesztációit szervezik, melyeknek tartalmat a világbéketanács berlini rendkívüli ülésének határozatai adnak. A dolgozók az összes munkahelyekről megbízást adnak a küldötteknek, hogy a kongresszuson tolmácsolják elszántságaikat arra, hogy fokozott munkaigyekezettel küzdenek a német kérdés békés megoldásáért és a Japánnal való igazságos békeszerződés megkötéséért, mert tudatosítják, hogy e kérdések megoldása a legnagyobb hozzájárulás lenne a világbéke megszilárdításához. A besztercebányai kerületben a népek bé kekongresszusa előkészületeinek keretében sok békebeszélgetést és manifesztációi tartottak, többek között a podbrezovai Sverma vasmüvekben, az apátfalusi Poľana-Uzemben 6a a a és a A besztercebányai Szolvenka-üzemben Majerik Karola szövetkezeti tag, a népek békevédelmi kongresszusának kiküldöttje, a felsőgaram-vidéki dolgozó nép kezéből már 200 békehatározatot és mandátumot vett át szocialista felajánlásokkal. A pozsonyi kerületben megtartott békegyüléseken a városok és falvak dolgozói megismerkednek békevilágtanács határozataival munkafelajánlásaikkal köszöntik népek bécsi békekongresszusát, pozsonyi Matador-gyár dolgozói a népek bécsi békekongresszusának tiszteletére az év végéig 866.000 Küs önköltséget takarítanak meg. Ezt az örömteljes felajánlásukat összüzemi gyűlésükön bejelentették Andrej Szarvasnak, a kerületi békevédelmi bizottság elnökének, a bécsi kongresszuson a pozsonyi kerület kiküldöttének. A pozsonyi Matadorüzem békemandátumával egyidejűleg a Kovosmaltnak, a Csehszlovák autóforgalmi vállalat szállítási üzemének, a Predlejka-üzemnek, a ligetfalusi Bruna-üzemnek dolgozói, továbbá a ligetfalusi 21 -ik középiskola kiküldöttei is átadták békemandátumaikat Andrej Szarvasnak.