Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-28 / 284. szám, péntek

1952 november 28 UJSZ0 legnagyobb büntetés sújtsa a gonosztevőket Dr. Jozef Urválek államügyész záróbeszéd e Polárok. bírSk! Népi demokratikus bíróságaink sJőtt eddig még nem tárgyalták Dlyan gonosztevők esetét, mint azonét, akik ma itt ülnek a vádlottak oadján és akik fölött ítéletet kell aozniok. Országunk egész népének arca ílött napról napra lelepleződött az irulás, kártevés és a hazaárulás lán;olata, olyan gazemberságek és bün:ettek láncolata, amelyeknél gyalásatosabbak nem fordultak elö országunk történelmében. Nemzeteink gyönyörű jövőjét építő minden dolgozónk szívét a legmélyebb útálat 53 igazságos harag tölti el azok ránt, akik az emberiség ellenségeilek, az amerikai imperialistáknak üs embertelen háborús térveiknek szolgálatába álltak. Láttuk, hogy miként igyekeztek visszaélni kommunista pártunkkal, lépünk dicső vezérével a szocializmus felé, hogyan adtak el minket a ívugati imperialistáknak gazdasági .éren és a nemzetközi kapcsolatok .erén is, hogyan ásták alá felszabadítónkkal és szabadságunk védőaajzsával, a Szovjetunióval való testvéri és szövetséges kapcsolatainkat, valamint a népi demokratikus országokkal való testvéri és szövetségi •capcsolataínkat; hogyan okoztak zándékosan mérhetetlen sok milliár3os károkat gazdaságunknak; hogyan tették hadseregünket képtelenlé szembeszállni az agresszorok támadásával; hogyan alapítottak milisztériumainkban, a vezető helyeden kémügynökségeket, hogyan kíérelték meg, hogy biztonsági tesületiinket összeesküvő terveik eszközévé tegyék. És mindezt egy célból — abból a célból, hogy országunkban bevezessék a titóista faiszta rendszert, annak minden következményével, ami a kapitalizmus megújítását jelenti országunkban, és zt, hogy országunkat újból az imoerialisták rabszolgaságába döntik ehetetlen gyarmatként és a Szovetunió és a népi demokratikus orzágok ellen előkészített háború alapjává. Megismertük e gonosztevők erkölsi arculatát teljes útálatos mezteenségében. Felismertük a veszélyt, ímely mindnyájunkat fenyegetett; elismertük a leleplezett büntettekel összefüggésben azokat az okoat is, amelyek előidézték azt, hogy omoly fogyatékosságok mutatkozak párt-, állami és gazdasági éleiink számos szakaszán. Mindnyájunk lőtt nyilvánvalóvá vált, hogy száíos nehézség, amelyet sokszor gyors elépítésünk kísérő jelentőségének ártottunk, éppen e gonosztevők zándékosan elkövetett, aljas müve olt. Ezerlábú polipként tapadtak a öztársaság testére és szívták vérét s velejét. Az elemi felháborodás, amely néünket eltöltötte ,azt mutatja, hogy épünk szétzúz mindenkit, aki ha.ánk szabadságához és függetlensééhez mer nyúlni, mindenkit, aki goosztevő kézzel meghiúsítani igyekzik szocialista építésünket, aki a zovjetuniónak és dicSö hadseregéek érdeméből elért szabadságunkra ör. Megmutatja, hogy népünk köyörtelenül végez mindenkivel, aki negkísérli a Szovjetunióval való szia.rd szövetségünket elszakítani, nindenkivel, aki a nyugati imperiastákkal való összeesküvő háborús zövetségben veszélyeztetni akarná öztársaságunkat. Felelősségteljes feladatom az, ogy e bünper végén összefoglaljam értékeljem e bünper eredményeit, alamint a vádlottak bűnösségét, ogy rámutassak e bünper különös ajátosságaira, amelyekből elég van. A vádlottak veszélyessége nemsak bennük magukban van. Veszéyességük\ elsősorban abban áll, hogy mögött az egész banda mögött az merikai imperialisták állanak. Vezélyességük abban áll, hogy ez az gész összeesküvő központ hazaáru. szabotáló és kémtevékenységével eljesen bekapcsolódott az amerikai imperialisták fokozott háborús előkészületeibe, és Igy ötödik hadoszloppá vált a világbéke elleni hadjáratukban. Az amerikai imperialisták zsoldjában az összeesküvők készek voltak teljesiteni bármilyen megrendelésüket. A bünper megmutatta, hogy az imperialisták milyen módon és milyen embereket toboroznak szolgálatukba. Ebben áll a bünper nagy nemzetközi jelentősége. Ez a központ a nyugaton született már a második világháború folyamán szoros kapcsolatban azokkal az elrabszolgásító célokkal, amelyekre a nyugati imperialisták ezzel a háborúval törekedtek. Nagyon jól tud juk, hogy a nyugati imperialisták a háborúnak egészen más lefolyását és eredményét tervezték és készítették elö, mint a mi tényleg bekövetkezett. Rossz kártyára tettek, amikor megkísérelték a Szovjetuniót Hitler segítségével elpusztítani. A Szovjetunió megsemmisítése nem sikerült nekik. Az imperialisták hiába halogatták a második front felállítását abban a reményben, hogy a Szovjetunió elvérzik. Beteljesült Sztálin elv. társ 1934-ben mondott lángeszű jóslata: „Aligha fér hozzá kétség, hogy a második Szovjetunió elleni háború a támadók teljes vereségére, Európa és Ázsia számos országában forradalomra s az országok burzsoa-földesúri kormányainak megsemmisítésére fog vezetni." A Szovjetunió megsemmisítette a náci „harmadik birodalmat" és a Mikádo Japánját is és gazdasági, valamint katonai hatalma, politikai és erkölcsi tekintélye mérhetetlenül megnövekedett. Európa és Ázsia számos országában és hazánkban is 1945 után a Szovjetunió és dicső hadseregé — felszabadítónk — történelmi győzelmének következtében megsemmisültek a burzsoá és földesúri kormányok. Az imperialisták azonban terveik csődbejutása után sem adták fel arra irányuló bűnös szándékaikat, hogy ismét uralmuk alá kerítsék azokat az országokat, amelyekben valaha mindenható urak voltak, azokat az országokat, amelyeket szégyentelenül kizsákmányoltak és ahol most a nép a maga kezébe vette a kormányt. Az imperialisták elsősorban nem mondtak le régi bűnös tervükről, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első napjai óta szüntelenül követnek, a Szovjetunió megsemmisítésének tervéről, mert a Szovjetunió puszta létezése és annál inkább hatalmas felépítése félelemmel tölti el őket és uralmak végének előhírnöke. Az amerikai imperialisták, Hitler ez elvadult utódai, akik az emberek százmillióit tartják rabszolgaSágban, minden erejükkel arra törekednek, hogy megakadályozzák a történelmi fejlődés törvényszerűségével bekövetkező végüket. Minden erejükkel és a iegbarbárabb eszközökkel újabb, azelőtt szabad nemzetek leigázására törekednek és a második világháború után új katonai, politikai összeesküvést szőnek a béke és a nemzetek biztonsága ellen, összeesküvést, amelynek célja az összes erők új háborúra való összevonása, amely az emberi történelem legvéresebb és legpusztítóbb háborúja volna. Az angol-amerikai Imperialisták már a második világháború alatt a nácik által megszállt országokból származó reakciós emigráns kormányoknak egész sorát tartották fenn mint ügynökségüket. Ezek a kormányok a náci Németország veresége után arra voltak hivatva, hogy biztosítsák számukra ezekben az országokban hatalmi pozícióik visszaszerzését, a burzsoázia uralmának megújítását és az, hogy ezekben az országokban ugródeszkát biztosítsanak számukra a Szovjetunió elleni új rablóhadjárat céljaira. Csehszlovákiában ezt a feladatot a nyugat régi ügynöke, Eduard Benes és társai, Hubert Ripka, Bohumil Lausman és a többiek által vezetett klikk volt hivatva teljesiteni. Ezért tartották ki őket Londonban abból a pénzből, amelyet valaha a köztársaságnak ígértek nyomorúságos ellenértékként azért, hogy Münchenben e kapitalistákkal együtt a köztársaságot Hitler kénye-kedvére kiszolgáltattak Ebből az úgynevezett „müncheni étlapból" fizettek ki segélyeket a nyugati emigránsoknak is. A felszabadulás után Benes ügynöksége jelentős hatalmi pozíciót fog. lalt el a köztársaságban. Irányítói a nyugati diplomaták voltak, elsősorban Steiijhardt amerikai nagykövet, amint ez bizonyítást nyert a Horáková és társai elleni bünperben. 1947—1948-as évek folyamán a Szovjetunió által felszabadított országokban és nálunk is 1948 februárjában a nyugati imperialista államoknak ezeket a nyílt ügynökségeit, amelyek egyben a saját országaik burzsoáziájának érdekeit képviselték, leleplezték, ellenforradalmi puccsra irányuló kísérleteiket felszámolták és képviselőiket a jelentős legális hatalmi pozíciókból a győzelmes nép kiűzte. És így ez a legreakciősabb burzsoa-nacionalista és fasiszta elemekből álló ügynökség megsemmisült. Kiderült azonban, hogy az imperialistáknak a Szovjet Hadsereg által felszabadított országok népének sorsáért folytatott aljas játékukban még egy további hamis kártya volt kezükben. A kommunista és munkáspártok Tájékoztató Irodájának 1948. és 1949. évi határozatai, amelyek teljes mélységben feltárták a titóista klikk árulását Jugoszláviában, éppen a titóista Jugoszlávia példáján mutattak rá arra, hogy ez milyen és mennyire veszélyes kártya volt. A határozatok megmutatták, hogy a burzsoázia régóta azt a régi módszert alkalmazza, hogy kémeket és provokátorokét fogad fel a munkásosztály belsejébe. Megmutatták, hogy éppen ezen a módon igyekeznek az imperialisták belülről szétbomlasztani ezeket a pártokat éá maguk alá rendelni. Jugoszláviában ez sikerült nekik. A Tájékoztató Iroda határozatai nemcsak a titóista klikk megsemmisítő vereségét, hanem elsősorban a nyugati imperialisták vereségét idézték elő. A titóista klikket, amelynek szégyenteljes áruló szerepet kellett játszania abban az időben, amikor az imperialisták háborút robbantottak ki a Szovjetunió ellen, a titóista klikket, amelynek a háború tervezőinek stratégiai terve alapján meg kellett bontania a béketábor frontjának balszárnyát, felismerték és a Szovjetunió Kommunista Pártja nagy történelmi tapasztalatainak hála, az egész világ előtt leleplezték. Az imperialisták aljas szándékai azonban nem szorítkoztak csupán Jugoszláviára. Nemcsak Jugoszláviában, hanem más országokban is, ahol a dicsőséges ' Szovjet Hadsereg által felszabadított nép bátran és vidáman a szocializmushoz vezető útra lépett, az imperialisták ügynökeiknek parancsot adtak kémek, pro. vokatőrök és megvásárolható árulók toborzására a kommunista és munkáspártokon belül. Fokozatosan lelepleződtek ezek az ügynökségek, amelyek egyenesen a népi demokratikus országok uralkodó kommunis ta és munkáspártjaiba telepedtek be. Hála a dolgozó nép és a kommunista pártok éberségének, leleplezték és ártalmatlanná tették Rajk László áruló bandáját Magyarországon, Trajcso Kosztovét Bulgáriában. Kocse Dodzéét Albániában, Patre Szcanáét Romániában, Gomulkáét Lengyelországban. Mindezeknek ugyanazoknak az uraknak — az amerikai imperialistáknak — parancsára adott pillanatban teljesíteniük kellett volna aljas terveiket, amelyek arra irányultak, hogy ezeket az országokat az amerikai imperialistáknak a Szovjetunió és a szocializmust építő országok ellen előkészített bűnös, barbar háború céljaira katonai támaszpontokká alakítsák át. Ezen hazaárulók ellen folytatott bünperek újból bebizonyították, hogy a nyugati imperialisták már a második világháború kezdete óta a burzsoá pártok és csoportok képviselőiből álló nyílt ügynökségük mellett teljesen tervszerűen egy második ügynökséget létesítettek, mint stratégiai tartalékot, amelyeket az uralkodó kommunista és munkáspártokba helyeztek. Az imperialistáknak ezek a stratégiai tartalákai aktivizálódnak abban az időben, amikor a nyugati imperialisták frontális támadást indítanak a béketábor országai ellen diverzánsok és gyilkosok segítségével, akiket abból a százmillió dollárból pénzelnek, amelyet Truman úr javaslatára erre a célra az amerikai kongresszus megszavazott. Furcsa volna, ha a nyugati imperialisták éppen a mi országunkat hagynák békésen fejlődni. Hisz éppen a ml országunk az, amely gazdagságával, gazdasági potenciáljával és stratégiai fekvésével komoly akadályként áll agresszív terveik útjában. És valóban nem panaszkodhatunk „érdeklődésük" hiányára. A miinchenelőtti burzsoá köztársaság imperialista protektorai a második világháború kezdetétől fo£va mindmáig nem hagytak semmit sem kihasználatlanul arra, hogy országunkat tönkretegyék és ismét hatalmukba kerítsék. Ez a bünper azonban azt mutatják hogy nem feledkeztek meg arról sem, hogy országunkban kialakítsák stratégiai tartalékukat a vezető pártban, Csehszlovákia Kommunista Pártjában is. A bünper megmutatja egész eljárásuk tervszerűségét ezen tartalék-ügynökség kialakításában egészen a második világháború kezdetétől fogva. Véletlennek lehet-e tartani, hogyha későbben összetoborzott kémeken kívül ez államellenes összeesküvő központból 6 vádlott: Clementis, Lobi, Sling, Frejka, Hajdú és André Simoné idegen hírszerző szolgálatok által közvetlenül lekötött kémeitként térnek vissza hozzánk? Vagy véletlennek lehet-e tartani, hogy 1939-ben az angol burzsoázia ügynökei, akik mindig halálosan gyűlölték a kommunizmust, Ripka ügynök kezdeményezésére két kommunista képviselőnek, Szlánszkynak és Clementisnek a nácik elől való megmentésére sietnek? Vagy pedig azt, hogy ennek a Clementisnek, amikor 1939-ben Franciaországban internáló táborban találja magát, angol lordok segítenek? Nem, ezek nem véletlen jelenségek. Éppen úgy nem véletlen, hogy az úgynevezett „jótékony szervezet"nek, amely a valóságban kémszervezet: a Trust-Fundnak élén, amely Lengyelország megszállásának kezdetén emigránsokat karolt fel, Hermán Field leleplezett kém áll, aki ott szerzi kémeit. Hasonló szerveAllán Dulles legközelebbi munkatársa, annak a Dullesnek munkatársa, aki az amerikai kémtevékenységet és Kelet-EurópáFrejka vallomása valódi jellegéről emigráció viszotényeket teljesen i bünper megcávezeti Középban. Sling és a Trust-Fund és a nyugati nyairól ezeket a megerősíti. Ez folhatatlanul bizonyítja, hogy az imperialisták már a második világháború előestéjén megalakították ügynökség ijket kommunista pártunkban különböző ellenséges elemekből, amelyek befurakodtak a pártba. Az imperialistáknak ezek az ügynökei már Londonban szoros kapcsolatban állottak Benessel és embereivel és készségesen teljesítették parancsaikat. Ezek a lekötött kémek, e bünper vádlottal és más trockista és cionista ügynökök, valamint más árulók is, a felszabadulás után országunkba özönlöttek. Mégpedig, amint Slingnél láttuk, pontos hazaáruló feladatokkal jöttek hozzánk. Az összes ellenséges elemek élére az imperialisták Rudolf Szlánszkyt állítják, akit e bünperben lelepleztek, mint a munkásmozgalomban működő régi ügynököt, mint a nép aljas árulóját. Az amerikai imperialisták megbízásából Szlánszky maga köré tömörítette az egész kiterjedt, bandát és annak atamánjává — az összeesküvés fejévé vált. Rudolf Szlánszky ezen államellenes összeesküvő központ alkotója és feje. Mindjárt az elején meg kell világítani azt az utat,, amely őt a nép ellen elkövetett legútálatosabb gaztettekhez, végül pedig a bíróság elé, a vádlottak padjára vezette. Rudolf Szlánszky egy jómódú kereskedő fia, burzsoá eredetének terhével furakodott be a Kommunista Pártba. Sohasem szaggatta szét azokat a bilincseket, amelyek őt e környezethez láncolták. Politikai tevékenységének kezdete óta opportunista elhajlásokra vetemedett. Mint opportunista, gyáván viselkedett a münchenelötti köztársaság burzsoá bíróságai és rendőrsége előtt. Gyalázatosan megtagadta a Kommunista Párt eszméit. 1927-ben már mint osztravai kerületi párttitkár a troc•kista álláspontot védte. 1935-ben, amikor a népfront politikájáról volt szó, a reformista pártok jobboldali vezéreivel és a Benessel való együttműködés opportunista álláspontját ^ védqjmezte, hasonlóképpen, mint számos más kérdésben, ahogy erről maga is vallomást tett. Nem hiába írták be a burzsoá rendőrség kartotékába: „Szlánszky Trockij csoportjának híve". A burzsoá rendőrség jól tudta, hogy Szlánszky a tüntetések alkajmávai Trockijt éltette abban az idében, amikor már Trockijt leleplezték, mint az SzK(b)P felforgatóját, pártellenes elemét. Szláíjszky egész tevékenységét a munkásosztállyal és a párttal szemben a hítszegés jellemzi. Szlánszky, amikor vallomása során múltját értékelte, helyesen mondta az egyedül lehetséges összegezést: „Soha sem váltam igazi kommunistává és soha sem voltam igazi kommunista". Hozzá kellett volna azonban tennie: mindig áruló voltam. E szavakban rejlik azoknak a kérdéseknek magyarázata, hogy Szlánszky, aki 1921 óta párttag, állítólag 30 évig „küzdött" a kapitalizmus ellen, most, amikor a kapitalizmus vereséget szenvedett, a szocializmus ellen küzd a kapitalizmus visszatéréséért. Szlánszky sohasem volt kommunista, a forradalmi mozgalomban mindig a burzsoázia ügynöke volt, mindig csak alkalmazkodott és álcázta magát. Jozef Vondrácsek rábizonyította Szlánszkyra kémösszeköttetését Geiringer-Granwill amerikai kémmel és az első köztársaság alatti cionista szervezetek képviselőjével. Szlánszky igyekezett tagadni Vondrácsek vallomásának valódiságát. Nem akarja beismerni, hogy már 1930 óta az amerikai kémszolgálat ügynöke lett amint az a per folyamán kitűnt s elárulta a Kommunista Pártot és a zetet épít ki Svájcban Noel Field,

\forradalmi munkásmozgalom érdekeit. Vondrácsek után azonban Mordechaj Oren tett vallomást és megerősítette Szlánszkynak szoros kapcsolatát a cionistákkal és az izraeli követséggel a köztársaság felszabadulása után, valamint azt is, hogy az összes cionista akciókat az ő védelme alatt hajtották végre. További tanúvallomást tett Oszkár Langer, nemzetközi cionista ügynök és újra megerősítette, hogy Szlánszky az öSszes zsidó burzsoa-nacionalisták igazi védnöke volf, hogy a vele való beszélgetés során hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a gazdasága politikai és nyilvános élet fontos helyeit cionisták és zsidó burzsoa-nacionalisták foglalják el. Számunkra állítólag nélkülözhetetlenek és nem kell tekintetbe venni kizsákmányoló osztályeredetüket. És végül kik voltak az ő legközelebbi társai ifjúságától egészen mostanáig? Hisz.

e bírósági teremben újra összejöttek a nép színe előtte Geminder, Frejka, Reicin, Sling és mások, — mindnyájan régi cionista ügynökök, Szlánszky ifjúkorabeli csoportja és utánuk a fontosabb helyeken ülő további cionisták egész sora Hiába igyekezett Szlánszky elrejteni zsidó, burzsoa-nacionalista arculatát! Ha tudatosítjuk a zsidó burzsoa-nacionalizmus lényegét, amelyből kinőttek a nemzetközi cionista szervezetek, mint az amerikai imperializmus legjelentősebb ügynöksége és eszköze, — Szlánszkynak ebben a vonásában is meg van annak a kérdésnek ma/ i