Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-28 / 284. szám, péntek

2. ül SZO 1952 november 28 Ítélet a Rudolf Szlánszky vezelte államellenes összeesküvő központ felett (Folytatás az 1. oldalról) len elkövetett árulásuk mélysége, bűntetteik nagy mérete, aljassága" és e büntettek rendkívüli veszélyes­sége szocializmust építő társadal­munkra, valamint az összes béke­szerető nemzetekre, amelyek a világ­békéért és a demokráciáért harcol­nak. E tények mellett, amelyeket a bí­róság súlyosbító körülményeknek minősít, a nevezett vádlottaknál mint enyhítő körülményt csak a beismerést lehet elismerni. Ezért a bíróság ezeknél a vádlottaknál nem alkalmazta a büntetőtörvénykönyv 29. f-ának második bekezdését, nem találva erre semilyen megokolást, mivel a' dolgozó nép olyan ellensé­geiről van sző, akiket az emberi társadalomból való eltávolításukkal kell ártalmatlanná tenni. Ezzel szemben Artúr London, Vav ro Hajdú és Evzsen Löbl vádlottak­nál a bíróság ezekből. az okokból al­kalmazta a büntetőtörvénykönyv 29. §-a második bekezdésének megálla­pítását. Habár Artúr London, Vavro Haj­dú vádlottak bűncselekményei a tár­sadalom szempontjából nagyon is jelentősek, nem lehet figyelmen kí­vül hagyni, hogy az államellenes összeesküvő központban vezető funkciót nem töltöttek be, annak el­lenére, hogy Szlánszky a felelős külügyminiszterhelyettesi tisztségbe helyezte őket. Éppen emiatt a bíró­ság figyelembe vette, hogy egy­részt bűncselekmények elkövetésére paraaic- ikat kaptak Bedrich Gemin­dertől és Rudolf Szlászkytói, más­részt közvetlen felettesüktől, Vladi­mír Clementlstől. Az államellenes központ vezetőségének keretén belül nem fejtették ki teljes mértékben saját kezdeményezést, mindketten összekötökapcsai voltak az össze­esküvők egész láncolatának. Artúr London büntetésének kiszabásánál a bíróság figyelembe vette azt is, hogy büntevékenységét rövidebb időn át fejtette ki, mint a többi vád­lottak. * Végül, ami Evzsen Löbl vádlott büntetését illeti, a bíróság minde­nekelőtt tekintetbe vette azt, hogy ezt a vádlottat az öszeesküvés részt­vevőiből elsőnek tartóztatták le és pedig 1949 november 24-én. Ez a vádlott letartóztatása után önkínt tett beismerést és jelentős mérték­ben hozzájárult ahhoz, hogy az ösz­szeesküvés többi résztvevőjét lelep­lezzék. Pusztán az a tény, hogy Ka­rel Sváb és Rudolf Szlánszky visz­szaélve hivatalukból eredő hatal­mukkal, az államellenes összeesküdő központ érdekében megakadályozták az összeesküvés résztvevői büncse. lekményeinek kivizsgálását okozta azt, hogy az összeesküvés többi tag­jainak ártalmatlanná tételére csak később került sor. Az említett tények és meggondo­lások alapján a bíróság arra a meg­állapításra jutott, hogy a törvény­ben megszabott büntetés azon bűn­cselekményekre, amelyekkel Artúr London, Vavro Hajdú és Evzsen Löbl voltak elmarasztalva, a többi vád­lott bűnéhez mérten aránytalanul szigorú volna, ezért a bíróság e vád­lottaknál a büntetőtörvénykönyv 29. §-ának második bekezdését alkal­mazta és a törvény által megállapí­tott halálbüntetés helyett bűnükkel teljesen arányban álló büntetést sza­bott ki rájuk. Az ítélet kihirdetése és a vádlot­taknak a fellebbezési lehetőségéről való részletes kioktatása után a ta­nács elnöke, dr. Novák, megszakí. totta a tárgyalást, hogy a vádlottak tanácskozhassanak védőikkel. Szünet után a bíróság ""fel é lépett Valamennyi vádlott és egymásután bejelentették, hogy az ítéletbe bele­nyugodnak és lemondanak a felleb­bezési lehetőségről. Az államügyész fenntartotta tör­vényes határidőhöz való jogát a nyi­latkozásra. 12 óra után az Állambíróság ta­nácsának elnöke, dr. • Novák, befe­jezettnek nyilvánította a főtárgya, lást. Harcolfanak a póton szénbányák kommunistái a politikai tömegmunka fokozásáért, a magasabb technika elsajátításáért Hazánk valamennyi üzemében, — ahol még nem teljesítették a gott­waldi ötéves terv negyedik évének tervfeladatait — « dolgozók a kom­munistákkal az élen lankadatlan küzdelmet folytatnak azok mielőbbi' teljesítéséért, hogy a XIX. pártkon­gresszus, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 35. évfordulójának, Gottwald és Sztálin elvtársak szü­letésnapjának tiszteletére vállalt kö­telezettségüknek idejében eleget te­gyenek. Ennek egyik előfeltétele a határozott politikai munka, a dolgo­zók építő kezdeményezésének állan­dó fokozása. Jó példáját mutatja en­nek többek között a Selmecbányái kohászati üzem, a rozsnyóbisztrói ércbánya, ahol a kommunisták az élen haladtak a szovjet munkamód­szerek bevezetésével a tömegagitá­ciók kifejlesztésében és eredményes tevékenységük ez évi terv idöelötti teljesítésében mutatkozott meg. Ellenben nem így cselekszenek a pótori bánya kommunistái, mert nép­nevelői munkájukkal eddig nem tudták munkatársaikat a terv folyamatos teljesítésére mozgósítani Az SzKP XIX. pártkongresszusá­nak és az Októberi Forradalom 35. évfordulójának tiszteletére a pótori bányászok bányarészlegeik vala­menyi dolgozójával együtt vállalták, hogy évi tervüket 107 százalékra teljesítik. Ezt a felajánlást abban az Időben tették, amikor előírt felada­taikat nem teljesítették, amikor bá­nyaüzemeink kiépítésére, a bánya­munkák gépesítése továbbfejleszté­sére való tekintettel egyre növeked­tek feladataik s ezért nagyjelentősé­gű kötelezettségnek számított fel­ajánlásük. A kommunisták november havi taggyűlésükön felhívással fordultak a bányák valamennyi "dolgozójához, hogy a tömegszervezetek aktivizá­lásával, a tömegpolitikai munka fo­kozásával biztosítsák a fejtési terv túlteljesítését. Tudniok kell azon­ban, hogy a felhívás csak akkor vá­lik mozgósító jellegűvé, ha a kom­munisták valóban teljesítik a párt­tagsággal járó kötelességeiket és a párthatározatokért, az üzemi párt­szervezet határozataiért harcolnak. Ennek, mint a valóság mutatja, nem tesznek eleget. A kékkői szénme­dencében dolgozó kommunistáknak tudatosítaniok kell, hogy a terv nem teljesül önmagától, azért a techni­ka vívmányainak felhasználásával és a politikai tömegmunka alapos kifejlesztésével kell harcolniok. Jól végzett megirvőző munkájuktól függ, hogy megértessék bányásztársaikkal a fejlett szovjet munkamódszerek jelentőségét, hogy emelkedjen a mű­szaki dolgozóknak a munka iránti felelőssége, hogy aztán közös erővel teljesíthessék feladataikat. Most, amikor évi tervüket csak 95 százalékra teljesítik, váljék a kom­munisták legfőbb feladatává, hogy a handlovai bányászok példá­jára mozgósítsák munkás­társaikat. Hiszen szeptemberben együtt fo­gadták meg a handlovai és a nová­ky-i' bányászokkal, hogy bevezetik a termelékenységet rohamosan nö­velő szovjet módszereket, még pedig a munkahelyeken történő műszak­váltást, ami a handlovai bányászok­nak a munkaverseny kiszélesítése mellett folyamatos tervteljesítésük­nek legfőbb előmozdítója lett. Ezt a pótori bányák közül részben csak Szlatinkában vezették be, ahol a kommunisták és a műszaki dolgo­zók jobb szervező és így agitációs munkájukkal tervüket 110 százaié­kan felül teljesítik. Ezt a sikerüket azzal is elősegítették, hogy műszaki dolgozók védnökséget vállaltak egyes munkacsoportok felett. A munkahelyeken történő műszak­váltás bevezetésében eddig azért ma­radtak el, mert a kommunisták nem tették ezt a maguk ügyévé, nem is­merték fel ennek építő jelentőségét. Ez a fogyatékosság a funkcionáriu­soknál is észlelhető, különösen a pártvezetőség alelnökénél és így ter­mészetesen eddig* nem is végezhet­tek eredményes meggyőző munkát, nem érvényesíthették vezetöszerepü­ket a termelésben, nem álltak a terv teljesítéséért folyó harc élére. S en­nek következtében a szakszervezeti üzemi csoport sem teljesíti hivatását, keveset segít a termelés fokozásáért folyó harcban s az üzemi tanács gyűlésein túlnyomó részt termelési kérdések helyett másodlagos értékű ügyekkel foglalkozik. A kommunis­tákra ezen a térén is komoly feladat vár, hogy megjavítsák a szakszer­vezet munkáját, hogy ezen keresz­tül is kifejlesszék a tömegpolitikai tevékenységet, mert csak így tér­hetnek arra az útra, melyen az üzem dolgozóit az építőfeladatok túltelje­sítésére vezethetik. A politikai meggyőző munka be­csületes végzése azért szükséges a pótori bányákban, hogy megértessék a dolgozókkal a bánya egyre fokozó­dó gépesítésének jelentőségét, hogy megszerettessék a dolgozókkal a gé­peket és így csökkentsék azok sérü lésének számát, növeljék a termelé­kenység emelése szempotnjából a gé. pek kihasználási idejét. Az eddigi gyakorlati gépsérülések ösztönözzék a kommunistákat fokozottabb éber­ségre is, s megalkuvás nélkül küzd­jenek a soraik között megbúvó osz­tályellenség ellen, aki magát álcáz­va szabotálja építőmunkánkat. Váljék mozgósító jellegűvé a pó­tori bányák kommunistáinak párt­tunk új szabályzattervezetének következő szakasza: „A párttag kö­teles a munkában példásnak lenni, elsajátítani munkájának techniká­ját szak- és munkaképzettségének állandó fokozásával, minden módon védelmezni és megszilárdítani a tár­sadalmi és szocialista tulajdont, mint a népi demokratikus rendszer szent és érinthetetlen alapját". „A párttag kötelessége, — mondja a továbbiák­ban a szabályzattervezet — töre­kedni öntudatosságának fokozására a marx-lenínizmus alapjainak elsa­játítására. Az osztályöntudat fokozásán, a politikai tömegmunka eredményessé­gén alapszik a terv teljesítésével és annak túlteljesítésével összefüggő valamennyi kérdés sikeres megoldá­sa, így a magasabb fokú technika bevezetése, a munka iránti szocia­lista viszony kialakulása is. Mindez elősegítheti a pótori bányákban a felmerülő nehézségek idejében való leküzdését. A Szlatinka-bányában pl. a megszabott méretnél nagyobb bányafát adnak, amivel nemcsak nö­velik az üzem önköltségét, hanem lassítják a bányászok munkáját is. Szükséges, hogy a villanyszerelők fo. kozzák tevékenységüket és ők is be­kapcsolódjanak a ciklusos fejtésbe. Amikor a bányászok ütemterv sze­rint dolgoznak, akkor úgy kell dol­gozniok a villanyszerelőknek is, hogy elősegítsék a bányászoknál a ciklu­sok betartását. A napokban több munkacsoport állt amiatt, mert a fúrógépeket nem kapcsolták be az áramhálózatba. Elengedhetetlen, hogy a közép műszaki káderek, akik a legszorosabb kapcsolatban vannak a bányák dolgozóival, szüntelenül ja­vítsák a munkáról és a dolgozókról való gondoskodásukat. Ez aljhoz ve­zeti majd őket, hogy nagyobb gon­dot fordítanak majd a szellőztetésre s a munka jobb szervezésével, a gé­pek és az emberek gazdaságos szét­osztásával biztosítják a ciklusos ütemterv szerint a gyorsabb előre­haladást a fejtési munkálatokban és meggyorsítják a felgyülemlő talajvíz kiszivattyúzását a bányából. Ugyan­ezekhez a kérdésekhez tartozik a közlekedés megjavítása, a dolgozók­nak a munkából való hazaszállítása és az űj telepen az ivóvíz biztosí­tása. Petrőci Bálint. Búcsáest a szovjet kultúra képviselőinek üsz'eletére A Csehszlovákiai Szovjet Barátok Szövetségének központi és városi bizottsága november 26-án a prágai Lucerna nagytermében baráti búcsú estét rendezett a szovjet kultúra képviseletében nálunk járt küldött­ség tagjainak tiszteletére, akik a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hó­napjának keretében három hetet töltöttek hazánkban. A dolgozók ezrei töltötték meg a terem helyi-­ségét. A terem homlokfalán ott ra. gyogott a központi jelsző:' ,,A Szov­jetunió győzedelmes kommunistái­nak mintájára felépítjük a szocia­lizmust hazánkban!" A kedves vendégeink tiszteletére rendezett búcsúesten résztvett Vác­lav Dávid, a CsKP Központi Bizott­ságának titkára és a nemzetgyűlés alelnöke, dr. Václav Vacek Pr$ga főpolgármestere. Z. K. Novgorodov, a külfölddel való kultúrális kapcso­latok össz-szövetségi társaságának Csehszlovák Köztársaságbeli meg­hatalmazottja, a CsISz KB-nak. a Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lom képviselői, a Csehszlovákiai Szovjet Barátok Szövetségének élenjáró dolgozói és nyilvános éle­tünk számos máj? kénviselőie. Boris Polevoj Sztálin-díjas író és M. I. Carijov a Szovjetunió kiváló művésze, A. S. Mjasznyikov tanár, irodalomtudós és S. I. Iszájev Sztá­lin-díjas tanár tiszteletére rendezett búcsúestét, az Internacionáléval kezdték meg. Ladiszlava Klenyhová. Besserová képviselő a CsSzBSz prá­gai kerületi bizottságának elnöke, a CsSzBSz Központi Bizottsága elnök­ségének titkársági tagja üdvözölte ezután a Szovjetunió képviselőjét, és bevezető beszédében többek kö­zött a következőket mondta: „Szovjet barátaink látogatása, akik a Csehszlovák-Szovjet Barát­ság Hónapjában számos előadásuk és fellépésük keretében átadták munkájuk felbecsülhetetlen tapasz­talatait, határtalan jelentőségű volt számunkra. Ladiszlava Klenyhová-Besserová képviselőnő azután köszönetet mon­dott a szovjet vendégeknek a nyúj­tott segítségért és kérte őket, hogy tolmácsolják a szovjet népnek, Sztá­lin generalisszimusznak forró üdvöz­letünket, hálánkat és szeretetünket. Azután lelkes üdvözlés közepette S. I. lézájav, a Sztálin-dijas tanár emelkedett szólásra. Beszélt arról, amit háromhetes csehszlovákiai tar­tózkodása alatt látott, üzemekről, EFSz-ekről, egyetemekről, a gyö­nyörű Prágáról és más városokról. Iszájev tanár Micsurin régi tanítvá­nya és munkatársa örömmel beszélt arról, hogy meggyőződött dolgozó­ink szeretetéről a micsurinj tanítás és lelkes alkalmazása iránt. ..Mi­csurin tanítása hűen szolgálja a szovjet népet és hiszem, hogy se­gítségükre lesz önöknek művük fel­építésében." A. S. Mjasznyikov neves szovjet irodalomtanár azután rámutatott az est résztvevői előtt arra, milyen mély érdeklődést tanúsítanak a szovjet emberek a csehszlovák kul­túra iránt, hogy jól ismerik nemzeti történelmünk forradalmi haladó ha­gyományait és figyelemmel kísérik építő sikereinket és élénk érdeklő­dést tanúsítanak országrunk minden kulturális eseménye iránt. Megem­lítette, hogy Fuosíknak „Üzenet az élőknek" című müve a Szovjetunió­ban 26 kiadásban jelent meg. M. I. Carijova Szovjetunió nem­zeti művésze, elragadó sikerrel sza­valta Szergej Vaszilijev „Lenin zászlaja alatt" című versét. Az est résztvevői lelkesen éltették ezután Lenin legnagyobb tanítványát, a bé­ke zászlóvivőjét, Sztálin generalisz­szimuszt. Ezután Boris Polejov Sztálin-dí­jas író beszélt csehszlovákiai élmé­nyeiről. .,Már az, hogy most önök­kel prágaiakkal fordító nélkül be­szélhetek — mondotta — nemze­teink felbonthatatlan barátsága megszilárdulásának csodálatos kife­jezője. Holnap eltávozunk hazánk­ba, de mindegyikünk Csehszlovákiá­ban hagyja szíve egy részét,» Ezután véget ért az est első része és a szovjet vendégeknek átadták a csehszlovák dolgozók ajándékát. A tények lelepleznek (Folytatás az I oldalról ) len kapcsolatban álltak ezzel az összeesküvéssel. És Washingtonban mindezek után is azt állítják, hogy az Egye­sült Államok külföldi diplomáciai képviselői »kötelességeik teljesíté­sén« kívül semmi egyébbel nem foglalkoznak. Ebben az esetben természetesen felvetődik a kérdés, mi az Egyesült Államok diplomá­ciai képviselőinek »kötelessége« a külföldi országokban? Az Egyesült Államok kormányá­nak külföldi kémtevékenység cél­jaira szolgáló kiutalásai csupán egy részét teszik azoknak az óriá­si összegeknek, amelyeket az Egye­sült Államok imperialista körei ezekre a bűnös célokra fordítanak. Az amerikai adófizetők vállára ne­hezedő költségvetési kiutalásokon kívül az Egyesült Államok mono­póliumai magánúton is nagy össze­geket bocsátanak a kémkedés és kártevés pénzelésére. Az »United States News and World Report« című amerikai fo­lyóirat beismerése szerint 1951-ben az amerikai monopóliumok — a Du Pont, a Mellon-cég. a »General Motors* és mások — több mint 350 millió dollárt bocsátottak kü­lönböző olyán reakciós szervezetek rendelkezésére, amelyek aknamun­kát végeznek a békeszerető orszá­gok ellen. Az ilyen szervezetek kö­zé tartozik például a »Ford Alap«, amelynek élén egy időben a hír­hedt Georges Kennan állt. Kémek, orgyilkosok, kártevők, felforgató elemek becsempészése — ez az igazi tevékenysége a »Ford Alap«­hoz hasonló szervezeteknek. Ezt ábrázolja a háborús gyújtogatok sajtócsőcseléke »a szabadságért indított kereszteshadjáratnak«. Á szabadság bajnokainak tógájában tetszelgő washingtoni gonosztevők képmutatását mindenütt felháboro­dással fogadják az emberek milliói, így az amerikaiak is. A Louisville­ben megjelenő »Courier Journal« című újság például közölte egyik olvasójának, Fourdnak a levelét, amelyben leplezetlen iróniával ezt írta: »A szabadság védelmében in­dított kereszteshadjárat, amelyet bőkezűen finanszíroznak és reklá­moznak a vezető üzleti körök, azt jelenti, hogy az Egyesült Államok­ban már olyan sok a szabadság, hogy abból örömet exportálha­tunk ... Európában és Ázsiában az ébredő millióknak pontos képe van arról, mi az a szabadság. Ebbe a fogalomba nemcsak a gondolat-, a szólás- és a sajtószabadság tarto­zik, hanem és különösen, a nép szabadsága a kizsákmányolástól, a gazdasági válságoktól, a munka­nélküliségtől és nyomortól... Igaz, Európában és Ázsiában az utóbbi években néhány jog és szabadság elveszett: a földesuraknak és kapi­talistáknak az a szabadsága, hogy rabszolgák helyzetében tartsanak 800 millió embert. És ezt a hamis »szabadságot« akarják visszaállítani a mi gazdagjaink kereszteshadjá­ratukkal ...« A terror és a kártevés csütörtö­köt mondott fegyver. Csak az fo­lyaAiodik hozzá, aki érzi elszige­teltségét a néptől, aki tudja, hogy tervei gyűlöletesek a népek szemé­ben. Éppen ilyenek az amerikai agresszorok embergyülölettöl fűtött tervei, amelyeket határozottan el­utasít az egész haladó emberiség. A kémkedés washingtoni sugal­mazóinak és felbérelt banditáiknak bűnös mesterkedéseire kudarc vár. Biztosítéka ennek a népi demokra­tikus - rendszer megingathatatlan szilárdsága; a szabad népek, a kommunista és munkáspártok ma­gasfókú forradalmi ébersége. A népek számot vetnek magukban azzal, hogy minél reménytelenebb a béke ellenségeinek ügye, annál gyakrabban nyúlnak »extrém esz­közökhöz*!. A béke és demokrácia tábora az imperialista reakció bünö s próbál­kozásaira éberségének további fo­kozásával. sorai egységének és ösz­szeforrottságának megszilárdításá­val válaszol.

Next

/
Thumbnails
Contents