Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-27 / 283. szám, csütörtök

1952 november 27 ÜISZ0 I A Rudolf Szlánszky által vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bűnper soraiban is, akikkel szemben az en­gedélyek kiadásánál igen szigorúan jártam el. Államügyész: És mi volt az oka annak, hogy a zsidó kapitalistáknak jelentős vagyon kivitelét engedélyez­te, a szegény emberekkel pedig igen szigorúan járt el? Vádlott: Ezzel a szegény zsidók­kal szemben követett szigorú eljá­rásommal éppen azt lepleztem, hogy a burzsoáziát nagy vagyon kivitelé­nek engedélyezésével támogatom, így kerültem lelkiismeretes hivatal­nok hírébe, aki szigorúan ügyel arra, hogy ne vigyenek ki túlságosan nagy vagyonokat. Sőt az volt a hírem, hogy szigorúan és határozottan ül­dözöm a jogtalan vagyonkivitelt. A pozsonyi ülésre éppen azért mentem el, hogy beszédemmel leplezzem el­lenséges tevékenységemet és a jelen­levő cionistáknak határozott irány­vonalat adjak, amely szerint beszél­niük kell erről a ügyről, hogy ne leplezzenek le bennünket. Közössé­get vállaltam a zsidó burzsoázia ér­dekeivel és támogattam őket. Államügyész: Bemutatom önnek a pénzügyi ellenőrző szervek jelen­tését, akik figyelmeztették magát arra, hogy milyen óriási károkat okozott nemzetgazdaságunknak ez a törvényellenes vagyonkivitel. Mit tett ezzel a jelentéssel? Vádlott: Ezt a jelentést sok más hasonló jelentéssel együtt elsüllyesz­tettem az irattárban. Ez a jelentés arra az akcióra vonatkozik, amely­nek a „Brycha" fedőnevet adtuk. Az akció célja a zsidó reakció va­gyonának illegális kivitele volt, még­pedig nemcsak Csehszlovákiából, hanem a szomszédos népi demokra­tikus államokból, Lengyelországból, Magyarországból, Romániából is. A szállítmányokba olyan elemeket is fölvettek, akiket a nemzetbiztonsági testület körözött. Ezek az elemek a listákban álnéven szerepeltek és a Cionisták Központi Szövetsége ha­mis okmányokat állított ki nekik. Államügyész: Ki irányította az egész kitelepülési akciót? Vádlott: Ezeket az akciókat, el­sősorban a Brycha-akciót a prágai izraeli követség irányította, amely az akcióba törvényellenesen cseh­szlovák állampolgárokat sorolt be Michael jelszóval, ami tulajdonkép­pen Gutter amerikai ügynök álneve, aki Csehszlovákiában izraeli diplo­máciai tisztviselőnek álcázta magát. Államügyész: Hogyan juttatták át ezeket a személyeket a határon? Vádlott: A szállítmányokat Sala­mon Friedmann irányította a Bel­ügyi Megbízotti Hivatalban működő ellenséges elemek támogatásával. A szállítmányokat a cionista szerveze­tek és a hitközségek szervezték, amelyek a .szállítmányokba illegáli­san felvett csehszlovák állampolgá­roktól többtízezer koronát követel­tek. A Brychta-akció keretében a Joint amerikai cionista szervezet minden egyes kitelepülötől 100 dol­lárt követelt. Az akció 1948-tól egé­szen 1949. év közepéig tartott. Egy szállítmány esetében a pénzügyi szervek alapos ellenőrzést hajtottak végre. Kis csoportról, kb. 50— 60 sze­mélyről volt szó, kézipoggyászuk ellenőrzése során különféle értéktár­gyakat, nemesfémeket, ékszereket Stb. foglaltak le, amelyek értékét kereken 5 millió koronára becsülték. Államügyész: Erre a tevékenység­re vonatkozólag kapott utasításokat Szlánszky vádlottól ? Vádlott: Szlánszkynak elmondtam, hogy a kitelepülési akció súlyos ká­rokat okoz Cseh: zlovákiának. Szlán­szky. Erank és Geminder jelenlété­ben azt válaszolta nekem, hogy ez nem fontos, a cionista akcióknak Csehszlovákiában szabad kezet kell biztosítani. Államügyész: Milyen kapcsolato­kat tartott fenn a Joint amerikai cionista szervezet prágai fiókjával? .Vádlott: Kapcsolatom volt Henry Löwy főtitkárra! és Gregorral. Megígértem nekik, hogy biztosítom különféle szállítmányok vámmentes behozatalát az Egyesült Államokból a csehszlovákiai cionista szervezetek számára és ezt el is intéztem. Fe­deztem ennek a szervezetnek a ki­terjedt deviza-machinációit, amelyek abban álltak, hogy a kivándorlók a szervezetnek a devizákért nem hiva­talos árfolyam szerint fizettek és a szervezet ennek ellenértékét dollár­ban fizette ki nekik abban az or­szágban, ahova emigráltak. Ilymó­don például a Joint 500.— koronát kapott, amiért külföldön 1 dollárt fizetett a kivándorlóknak. A Joint amerikai központja ezen az üzleten minden egyes dolláron 9 dollárt ke­resett, mert, hogy Csehszlovákiá­ban 500 koronája legyen, normális és hivatalos átutalások keretében 10 dollárt kellett volna küldenie. Az így szerzett pénzt ez az amerikai ügynökség a Csehszlovákia ellen irányuló ellenséges felforgató tevé­kenység pénzelésére használta fel és megszervezte az emigránsok pénzé­nek külföldre átutalását. Azzal .a céllal, hogy ezt az amerikai ügynök­séget megvédjem, azt a hazug állí­tást terjesztettem róla. hogy Cseh­szlovákiában emberbaráti működést fejt ki. A Joint kérdésében Plener­rel, LöblleL és Margoliusszal is tár­gyaltam és abban egyeztünk meg, hogy ellenséges tevékenységének útjába nem gördítünk akadályokat és továbbra is lehetővé tesszük a Joint működését. Államügyész: Beszéljen arról, hogy milyen együttműködést foly­tatott a Cionisták Központi Szövet­ségével. Vádlott: Támogattam ennek az el­lenséges szervezetnek a tevékeny­ségét is. Amikor letartóztatták a szervezet elnökét, Krasznyanszkyt, aki kapitalista és a népi demokra­tikus rend esküdt ellensége volt, tárgyalásokat folytattam Reis és Gottstein aktív cionistákkal, továb­bá Dr. Kleinnal, a prágai zsidó hit­község képviselőjével. Kérésükre és a Joint kérésére elősegítettem Krasznyanszky szabadon bocsátását, noha az ellene folyó bűnügyi eljárást még nem zárták le. Krasznyanszky kevéssel azután külföldre szökött. Ennek ellenére megmentettem a va­gyonát. Államügyész: Krasznyanszky le­tartóztatása idején lakásán terhelő anyagot foglaltak le. Tud erről? Vádlott: A házkutatás során olyan anyagot foglaltak le, amely a Cio­nisták Központi Szövetségének el­lenséges tevékenységéről tanúsko­dott. Többek között a cionisták te­vékenységére vonatkozó irányelvek­ről volt szó, amelyekben az az uta­sítás szerepelt, hogy a cionisták ke­rítsék hatalmukba az állami és gaz­dasági apparátus fontos pozícióit, hogy innen támogathassák a cionis­ták ellenséges munkáját. Ezt az anyagot' a Prágai Központi Nemzeti Bizottság pénzügyi osztályának irat­tárában rejtettem el, mert meg akartam védeni a* Cionisták Közpon­ti Szövetségét és meg akartam aka­dályozni, hogy felülvizsgálják a Szlánszky által hivatalba juttatott zsidó burzsoa-nacionalista és cionis­ta kádereket, akikhez tartozott Frejka, Goldmann, F. J. Kolár. Margolius. Löbl, én és mások. Államügyész: Maga tehát Krasz­nyanszky irányelveinek megfelelően kártevő munkát végzett az államap­parátusban. Vádlott: Igen. Államügyész: Izrael támogatásá­ra ezenkívül legális utakat is fel­használt ? Vádlott: Ilyesmi az Izrael és a Csehszlovák Köztársaság között 1949-ben lefolytatott kereskedelmi tárgyalások alkalmával történt. Ak­koriban Löbllel folytattam tárgyalá­sokat arról, hogy. Izraelnek az áru­szállításoknál 20 százalékos áren­gedményt adjunk, annak a vagyon­nak az ellenértékeként, amelyet a zsidó kapitalisták hátrahagytak Csehszlovákiában. Emellett persze mindketten jól tudtuk, hogy éppen én voltam a zsidó burzsoázia és a kapitalisták segítségére abban, hogy nagy vagyont vigyenek ki Csehszlo­vákiából. Államügyész: A bírósági szakér­tők véleményéből kiderül, hogy a károk, amelyeket a cionista szer­vezetekkel együttműködve okozott a csehszlovák nemzetgazdaságnak. 5 milliárd koronát tesznek ki. Ez az egész kár, amit gazdaságunknak okozott? Vádlott: Nem. Hatáskörömbe tar­tozott a pénzügyminisztérium bün­tetőjogi osztálya is, amit az ameri­kai ügynökök érdekében használtam ki. Például Csehszlovákiában letar­tóztattak egy csoportot, amelynek tagjai izraeli állampolgárok voltak, akiket azért küldtek hozzánk, hogy itt tisztességtelen üzleteket és szél­hámosságokat hajtsanak végre. . A vizsgálat során kiderült, hogy Izrael­ből az egész világon üzleteket szer­veznek és ezekre felhasználják a deviza, és árkülönbözeteket. Ezek az üzletek azt a célt szolgálták, hogy jelentős, károkat okozzanak azoknak az államoknak, ahol lebo­nyolították őket. Az üzeleteket a Sonnebohne izraeli társaság szervez­te, amely a Hisztadruth félfasiszta szakszervezetek közvetlen -felügyele­te alatt működött. Ezeknek a szak­szervezeteknek a politikai képviselő­je, Majer Grünbaum közvetlen kap­csolatot tartott fenn dr. Felix-szel, aki Csehszlovákiában szervezte meg az említett üzleteket. Dr. Félix ké­résére szabadlábra helyeztettem Greifet, a csoport egyik tagját és utasítást adtam arra, hogy 13 mil­lió korona bírság helyett csak 2,300.000 koronát fizessen. Államügyész: Beszéljen az Ander­esetröl. Vádlott: Az Ander-család tagjai, az ,,ASO" egységárúházak ismert tulajdonosai, adó. és devizacsalások­kal 70 millió korona kárt okoztak a köztársaságnak, egyéb machiná­ciók útján pedig 16 millió koroná­val károsították meg államunkat. A bűnvádi eljárás megindításakor uta­sítást adtam az eljárás beszünteté­sére azzal az ürüggyel, hogy Ande­rék lemondanak üzleti vagyonuk­ról. A valóságban nem volt miről lemondaniuk, mert áruházaikat már államosították. Ezzel nemcsak meg­védtem Anderékat a büntetéstől, hanem megmentettem nagy magán vagyonukat is. Az államügyész ezután bemutatja a bíróságnak az amnesztia-eljárás lefolytatásáról szóló jegyzökönyvet Hasonló módon fedezte Fischl ai Arnstein és Pieck-cég tulajdonosait a nemzetközi kapitalista Vogl fivé­reket, akik különböző devizamachi­nációkat és szélhámosságokat követ tek el és a csehszlovákiai dolgozó népet 80 millió koronával loptál? meg. Fischl elérte, hogy rokonaikat Waldstein cégvezetőt és Koblitzot szabadlábra helyezték, noha tudta nogy mindketten bűnösek. Mindket­ten kevéssel utóbb megszöktek Cseh­Szlovákia területéről. A vádlott to­vábbá elmondta, hogyan volt a feb­ruári események után különböző gyárosok és kereskedők segítségére, abban, hogv nagy vagyont csempész­szenek át a határon. Elsősorban Pachlról, a Rupa-gyár tulajdonosá­ról, a vádlott barátjáról van szó, akinek segítségére volt, hogy a cseh­szlovák dolgozó népet mintegy 70 millió koronával meglopja és ezek­ért a szolgálataiért 120.000 korona jutalmat fogadott el. Frejka sógo­rának. Körbernek is segédkezet nyúj­tott, hogy csaló módon milliós va­gyont csempésszen ki külföldre. Államügyész: Hogyan támogatta továbbá a kapitalista elemeket az ú. n. kártalanítási szerződések meg­kötésénél ? Vádlott: Résztvettem ezeknek a szerződéseknek a megkötésében. A szerződésekben köteleztük magun­kat, hogy milliós kárpótlásokat fi­zetünk ki a nyugati kapitalista cé­geknek Csehszlovákiában államosí­tott vagyonukért, noha ez ellenke­zett a csehszlovák törvények szelle­mével. Azzal érveltünk, hogy bizo­nyosfajta kompenzációról van szó kereskedelmi szerződések megköté­se ellenében. Ilyen kártalanítási szer­ződést kötöttünk az Unilever-céggel és köteleztük magunkat, hogy kár­pótlást fizetünk nekik a Schicht­konszernért is, amely pedig náci te­vékenysége miatt elkobzás alá esett. Kártalanítási szerződéseket kötöt­tünk Belgiummal, Hollandiával, Franciaországgal, Svájccal és An­gliával. Államügyész: Milyen eljárást kö­vettek a háborúelötti kölcsönök után fizetendő kamatok kérdésében? Vádlott: A háborúelötti kölcsönök­ért óriási kamatokat fizettünk a nyugati imperialistákhak, mégpedig devizákban, amelyeŔet a nyugatra irányuló fokozott kivitellel kellett megszereznünk. Ezzel elmélyítettük Csehszlovákia függő viszonyát a nyugattal szemben. A vádlott ezután beszámol a biz­tosítókban kifejtett kártevő tevé­kenységéről, amellyel még február után is nagy csehszlovák vállalato­kat biztosított a nyugati biztosítók­nál, amelyeknek nagyösszegü illeté­keket kellett fizetnünk devizákban. Államügyész: Milyen volt ezzel szemben az ön állásfoglalása a test­véri népi demokratikus országakkal szemben ? Vádlott: Be kell vallanom, hogy ellenséges. Zavartuk a' béketábor országai között kifejlődő és elmé­lyülő baráti kapcsolatokat. Államügyész: Hogyan igyekezett megteremteni pénzügyi vonalon a kapitalizmus visszaállításának elő­feltételeit? Vádlóit: Annak érdekében, hogy Csehszlovákiában visszaállítsuk a kapitalizmust, pénzügyi politikánkat is a hazai kapitalista reakció támo­gatására állítottuk be és pénzügyi politikánkkal igyekeztünk növelni a kezükben levő anyagi eszközöket. Ezzel megbontottuk az árualap és a piacon fellépő pénzalap egyensúlyát. Ilymódon, a kenyérgabona-ellátás­ban, a külkereskedelemben, a közel­látásban és egyebütt elkövetett sza­botázsokkal elégedetlenséget keltet­tünk a lakosság soraiban, megaka­dályoztuk a csehszlovák dolgozó nép életszínvonalának emelkedésének le­hetőségét. Ellenséges tevékenysé­günk nélkül ma a dolgozó nép élet­színvonala magasabb lehetne. Államügyész: Ez azt jelenti, hogy az államellenes kártevő és szabo­tázs-tevékenység, a dolgozó nép leg­alapvetőbb létéjfckei ellen irányult? Vádlott: Igen. Az államügyész ezután számos okmányt mutat be a bíróságnak, amelyek a vádlott bűnösségét bizo­nyítják. Az utolsó kérdést Dr. Ru­žička védő teszi fel a vádlottnak: Elkövette volna-e mindazokat a bűn­tetteket, amelyek miatt a bíróság előtt áll, Szlánszky támogatása és utasításai nélkül is? Vádlott: Gonosztevő vagyok éí bűntetteket követtem el. Természe­tes, hogy a párt fötitkáiának támo­gatása nélkül ezt nem tehettem vol­na és hogy tetteim nem voltak el­szigetelhetek a többi politikai ese­ménytől és hogy Szlánszky elvete­mült eszköze voltam. Végül felolvasták JUDr. és PHDr. Alexander Goldstein egykori nagy­mihályi ügyvédnek a vallomását, aki különféle funkciókat töltött be a Cionisták Központi Szövetségében. Goldstein megállapítja, hogy a Cio­nisták Központi Szövetsége orszá­gos szervezet volt, amelyet közvet­lenül Palesztmából irányítottak és tevékenységének célja a népi demo­kratikus rendszer megdöntése volt Csehszlovákiában. Ezt a tevékeny­séget az állami és gazdasági appa­rátus kulcspozícióiban működő ex­ponensek tették lehetővé. Ezek egyi­ke volt Otto Fischl, akivel Dr. Re­zek, a Karén Haissot zsidó cionista alapítvány vezetője tartotta fenn a kapcsolatot. • Az esti órákban a bíróság Sling Ottót hallgatta ki, majd a tárgya­lást félbeszakították. A tárgyalást kedden reggel 8 órakor folytatták-. A főtárgyalás ötödik napjának zá­rórészében az Állambíróság elnöke megkezdte Otto Sling a vádlottak, a CsKP brnói kerületi bizottsága volt titkárának kihallgatását, aki tagja volt a Rudolf Szlánszky által veze­tett államellenes összeesküvő köz­pontnak. Elnök: Bűnösnek érzi magát a vádiratban felhozott bűntettekkel kapcsolatban ? Vádlott: Igen, a vádirat teljes ter­jedelmének éltelmében bűnösnek ér­zem magam. Elnök: Miben látja bűnösségét? Vádlott: Tagja voltam a Rudolf Szlánszky által vezetett államellenes összeesküvő központnak, amely el­lenséges ténykedésében hasonló módszereket használt, mint Tito és klikkje Jugoszláviában. Az államel­lenes összeesküvő központ a népi demokratikus Csehszlovákiában a burzsoa-nacionalisták, trockisták, kollaboránsok és hasonló ellenségek sorából toborzott ellenséges eleme­ket összpontosított. Az amerikai imperialisták által inspirált és irá­nyított államellenes központ célja a népi demokratikus rendszer likvi­dálása és a kapitalizmus újrafel­újítása volt Csehszlovákiában. Fel­forgató tevékenységet folytattunk a politikai, gazdasági és a közélet va­lamennyi szakaszán, a nemzetbizton­sági testületben és a hadseregben. Elsősorban az ártalmas káderpoli­tikára, a nemzetgazdaság és más szakaszok szabotálására gondolok. Elnök: Ez az ön 1945 utáni tény­kedését illeti. Mi volt azelőtt? Vádlott: Beismerem, hogy 1939-től 1945-ig angliai tartózkodásom során mint zsidó burzsoa-nacionalista el­lenséges tevékenységet fejtettem ki. Már akkor kispolgári és burzsoa­nacionalista elemekkel vettem körül magamat, amelyek Csehszlovákiába visszatérésem után 1945-ben fontos helyeket foglaltak el a Rudolf ázlánszky-féle összeesküvésben. Elnök: Mit tud mondani a kém­kedésről ? Vádlott: Kapcsolatot létesítettem a Brit Comitéval és később a Trust Fund tényezőivel. Ezek a szer­vezetek az angol és amerikai kém­szolgálatok központjai voltak és ezek irányították ténykedésüket. Ugyanebben az időben ellenséges kapcsolatba léptem Benessel és klikkjével és az amerikai ügynökök­kel együttműködve kémtevékenysé­get folytattam. Elnök: Milyen volt az ön viszonya a párthoz Londonban? Vádlott: Mint a CsKP-n belül rej­tőző ellenség a Szovjetunió iránti gyűlöletemből kifolyólag a CsKP londoni tagsága közt bizalmatlan­ságot terjesztettem a Szovjetunió iránt. Elnök: Természetesen azt, amit nekünk eddig elmondott a kémte­vékenységbe való bekapcsolódásáról, nem minden. Vádlott: Nem. Beismerem, hogy 1939-ben kémkapcsolatba léptem Emanuel Vosk amerikai kémmel és kémjelentéseket adtam neki a kom­munista párt emigrációbeli tényke­déséről, angliai funkcionáriusairól, londoni ügynöke, Václav Pacák köz­vetítésével. Kémkapcsolatot létesí­tettem az Intelligence Service ügy­nökével. Hamsennel is, aki 1944 de­cemberében konkrét kémfeladatokat tűzött elém jövőbeli csehszlovákiai felforgató tevékenységemmel kap­csolatban. 1944 vége felé együttmű­ködve Benessel és klikkjével, az úgy­nevezett orvosi küldöttséget szervez­tem, amelynek az volt a feladata, hogy otthon megtévessze a csehszlo­vák népet. Elnök: Milyen ténykedést fejtett ki kerületi pártfunkciójával kapcso­latban ? Vádlott: Csehszlovákiába való visszatérésem után, mint az államel­lenes összeesküvő központ tagja a CsKP brnói kerületi vezetőtitkárá­nak funkciójában kispolgári elemek­kel vettem magam körül, amelyeket a brnói pártgépezet felelős funkciói­ba helyeztem el. Akkor kezdtem meg és azóta állandóan gátoltam a cseh­szlovák nemzetgazdaság helyreállí­tásának fejlődését és a brnói kerü­letben szabotáltam a felépítést. Elnök: Mit tud mondani az úgy­nevezett szakembereknek különböző ágazatokba való elhelyezéséről? Vádlott: Ellenséges káderpolitikát érvényesítettem a kapitalista ele­meknek a politikai, gazdasági élet, az államapparátus, a csehszlovák hadsereg és a nemzetbiztonsági tes­tület szakaszain való elhelyezésével.

Next

/
Thumbnails
Contents