Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-27 / 283. szám, csütörtök

1052 november 27 UJSZ0 5 A Rudolf Szlánszky által vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bűnper ciaországba körülbelül ezer tonna konzervet szállítottunk ki többmillió korona értékben és ilymődon zavart okoztunk a lakosság ellátásában. Államügyész: Nemcsak zavart okoztak, hanem ezzel segítettek a kapitalista államoknak stratégiai készleteik növelésében. Minden egyes kártékony cselekedetük csupán esz­köz volt arra, hogy gyöngítsék ál­lamunkat és fokozzák a kapitalista .világ hatalmát, Vádlott: Igen. Államügyész: Hogy volt a hely­zet a gabonával? Vádlott: Ugyanebben az időben kritikus volt a helyzet a gabonael­látásban, úgyhogy a kormánynak új­ból be kellett vezetnie az élelmiszer­jegyeket. Ellenséges szándékomban utasítást adtam, hogy néhány tranz­akció alapján gabonát szállítsanak ki kapitalista államokba, mely tranz­akciókat 1950-ben kötöttem holland cégekkel. Rudolf Smejkal utasítá­somra 1950. végéig körülbelül 20.000 tonna gabonát adott Hollandiának a Svájcba és a Belgiumba irányuló további kivitelen kívül. Államügyész: Hogyan álcázta ezt a kártevékenységet? Vádlott: Helytelenül azt állítot­tam, hogy Hollandia megszüntetné áruellenszolgáltatásait, ha nem haj­tanánk végre ezt a gabonakivitelt és beperelné a Koospolt a szerződés be nem tartása miatt. Államügyész: Ön tehát segédke­zett oly helyzet kialakításában, hogy a kormánynak be kellett vezetnie a kenyérnek és a lisztnek jegyre való adagolását. Vádlott: Igen. Államügyész: Mindez arra irá­nyult, hogy elégedetlenséget váltson ki a dolgozó nép körében. Tegyen vallomást a Merkuriáról. Vádlott: A Merkuria csere-keres­kedelmi társaság, amelynek nem volt párja a demokratikus táborban, 1948-ban létesült, Löbl kezdeménye­zésére, a kapitalista Václav Cser­veny mérnök javaslata alapján. Esz­köz volt arra, hogy hagy kampenzá­ciós tranzakciókat bonyolítsunk le, amelyek a csehszlovák gazdaságot megkárosították és százmilliós vesz­teségeket okoztak. A Merkuria el­lenséges jellegének álcázása céljá­ból azt állítottuk, hogy a kompen­zációs tranzakció fontossága, terje­delme és bonyolultsága megkövete­li a társaság létezését. A Merkúria fontos csehszlovák termékeket cserél ki, a kapitalista világból származó kevésbbé fontos vagy jelentéktelen termékekért. Nagy árveszteségekkel járt ez, mind a behozatalnál, mint a kivitel­nél. Igen kevés esetben előzte meg a csehszlovák termékek kivitele a behozatalt, melynek következtében a befejezetlen tranzakciók százai ke. letkeztek, valamint Csehszlovákiá­nak a kapitalista államokkal szem­beni sokszázmilliót kitevő nagy kö­vetelései. Sok ilyen követelést nem fizettek ki a kapitalista államok­ban. Emellett a Merkuria társaság egyenesen zavarta más külkereske­delmi társaságok tevékenységét, úgyhogy a külkereskedelmi társasá­gok vetélytársává vált. A Merkuria közvetítésével közvetlenül támogat­tuk az emigránsokat, ellenséges ka­pitalistákat é s cionistákat, akik be­kapcsolódtak a Merkuria tranz akciókb a és akik számára lehetővé tettük az óriási meggazdagodást és ezzel szemben Csehszlovákia meg­rablását Államügyész: Hogyan károsítot­ták meg gazdaságunkat a Merkuria közvetítésével az emigráns cionista és más ellenséges elemek javára? Vádlott: Tudomásunkkai és támo gatásunkkal a csehszlovák gazdasá. got Izrael argentinai zsidó kapitalis­ta Benjámin Gesundheit izraeli cionis­ta, a Kofa és Urkofa cég tulajdono­sa, Simon Orenstein cionista károsí­tották meg, akik a Merkuriában együttesen bonyolították le a Jugo­szláviába irányuló kokszkivitelt és a jugoszláv pirit behozatalát, továb­bá az Intermerkur jugoszláv cég, Svájcban a svájci Sulcer cég. Olasz­országban Guttmann szénbáró. cseh­szlovák emigráns zsidó kapitalista és mások A Merkúrjának rendelke­zésére bocsátottunk jelentős mennyi­ségű fontos csehszlovák terméket, melyek deviza ellenében voltak kül­földre szánva, és így megkötöttük ezt az árut, amivel gátoltuk a devi­za bevételt, amiért fontos nyers­anyagokat vásárolhattunk volna. A Merkuria a fontos árukínálatoknál és keresleteknél egyenesen elárulta kapitalista társainak a csehszlovák gazdaság gyönge pontjait és azokat az engedményeket, amelyeket haj­landó számukra megtenni. Államügyész: A megrendelések te­hát összpontosított kémjelentések voltak ? Vádlott: Igen. Államügyész: Mire szolgált ez a kémkedés ? Vádlott: Megerősítette az imperia­listák pozícióját, lehetővé tette szá­mukra szándékaik megvalósítását, közvetlen beavatkozásukat a demo­kratikus táborba és az új imperia­lista háború előkészítését. Államügyész: A Tájékoztató Iro­da határozatának közzététele után folytatta ön a titóista Jugoszláviá­ba irányuló repülőgép motorszállítá­sokat? Vádlott: Igen. Államügyész: Tudta-e ön világo­san a Tájékoztató Iroda határozata előtt is, hogy ez az imperialisták nyilvánvaló szándéka? Vagyis, hogy lépésről lépésre önnek a nemzetközi kereskedelem terén tett minden egyes cselekedete Csehszlovákiát a háború táborába vonta? Vádlott: Igen. Államügyész: Lehetővé tette ön a nyugati imperialistáknak gazda­ságunkba való diszkriminációs be­avatkozásaikat a határhitelek rend­szeres kimerítésével? Vádlott: Igen. A kapitalista orszá­gokkal szemben való nagyfokú el­adósodás politikájával olyan helyze­tet akartunk létrehozni, amely az amerikai diszkriminációval kapcso­latban a kapitalista hitelező álla­moknak Csehszlovákiával szembeni tömeges fellépésére kellett, hogy ve­zessen, valamint gazdasági diktá­tumra, a kereskedelmi és fizetési szerződések felmondásának és a ke­reskedelem megszüntetésének fenye­getésével. Ezzel az ellenséges poli­tikával lehetővé tettük közvetlenül a kapitalista államoknak, hogy meg. különböztető politikát folytassanak, — hogy feltételeket szabjanak, hogy milyen árut kell szállítani, milyen feltételek, árak stb. mellett. Emel­lett arra használtuk ki kártevő po­litikánkat, hogy a határhitelek szán­dékos kimerítésével megállítottuk a számunkra fontos árunak a kivite­lét Csehszlovákiába, ezzel megkárosí. tottuk a csehszlovák ipar építését. Ez az ellenséges kereskedelmi poli­tikánk szöges ellentéte volt azoknak az alapelveknek, amelyeket a Szov­jetunió követ kereskedelmi politiká­jában. Államügyész: Ne feledkezzék meg saját személyéről, többes számban beszél. Vádlott: Egymagam folytattam ezt a bűnös politikát, amennyiben főleg a nyugatnémetországi, svájci, belgiumi, stb. korlátolt hitelekről volt szó. Államügyész: Minisztériumi alá­rendelt munkatársainak közvetlenül azt állította, hogy igen előnyös a szocializmus építésére, *ha Csehszlo­vákia az adós szerepében marad. Vádlott: Hamisan magyaráztam ezt a politikát azzal, hogy Cseh­szlovákia számára előnyös, ha meg­marad adósnak, mert ilymődon job­ban manőverezhet a kereskedelmi politika tárgyalásainál, éspedig ar­ra való tekintettel, hogy annak a hi­telező államnak, amelynek érdeke az általa nyújtott hitel megfizetése, el kell fogadnia az adós feltételeit. A valóságban azonban egészen ellen­kezője volt az igazság. A hitelező manőverezhetett, aki éppen ezzel az ellenséges politikával tudott feltéte­leket diktálni Csehszlovákiának. Aljamügy ész: Ön ezzel a tárgyalá­sával közvetlenül veszélyeztette or­szágunk szuverenitását. Vádlott: Igen. Ezen ellenséges ma­gatartásom miatt az árucsere során állandó zavarok és károk keletkez­tek, melyeket ki sem lehet számok­ban fejezni. Emellett ezt a köztár­saság önállósága ellen irányuló vo­nala* közvetlenül Szlánszky utasítá­sai és irányelvei szerint, Frejka jó­váhagyásával és támogatásával va­lósítottuk meg. A vádlott továbbá vallomást tesz arról, hogyan hajtotta végre a szbl botázscselekményeket a népi demo­kratikus országokkal és a Szovjet­unióval való gazdasági kapcsolatok terén és megerősíti azt az ellensé­ges vonalat, amelyről már vallomást tettek Frejka és Lőbl vádlottak, és felsorolja e vonal megvalósításának egyes módszereit. Újra feltünteti, miben állt a pénzpolitikában folyta, tott kártevő tevékenységük, és mint Löbl, ö is azt vallja, hogy a kártevé­kenység álcázására a Nemzeti Bank­ban úgynevezett M-számlát létesítet­tek, amely azokat az óriási veszte­ségeket leplezte, amelyek a kapita lista államokkal való kereskedelem terén keletkeztek, másrészt pedig a népi demokratikus államok megrab­lását is leplezte. Az államügyész kérdésére, lehető volt-e, hogy ipari termelésünk megállapítsa, hogy mi­lyen áron adják el termékeit kül­földön, a vádlott szó szerint ezt vá­laszolja: ,,Ez nem volt lehetséges. Megakadályoztunk és lehetetlenné tettünk mindenféle ellenőrzést, akár a pénzügyminisztérium, a bank, ipar, vagy bárki is végezte, aki be­tekintést akart nyerni ebben a kár­tevő gazdálkodásunkba." Államügyész: Mondja el nekünk, mily módon károsította meg a bé­ketábort, amennyiben a gépszállít­mányokról és más nehézipari beren­dezésekről van szó? Vádlott: Ez a kártevékenység leg­inkább a gépipari szállítmányok szek­torában nyilvánult meg. A Kovo tár. saság például a Szovjetunióba irá­nyuló villanymotor szállítmányokért 400 százalékkal magasabb árat kö­vetelt, mint az az ár volt, amelyért ezt az ugyanazon fajta árut a kapi­talista államoknak kínálták. Államügyész: Tegyen most vallo­mást arról, hogyan szabotálták önök maguk a papírkivitelt a népi demo­kratikus Magyarországba 1951-ben. Vádlott: Magyarország mintegy ezer tonna rendkívüli rotációs papír­szállítmányt kért. Ezt a szállítást megtagadtam azzal az indokolással, hogy nincs papírunk, ami nem volt igaz. Ezt a papírt Brazíliába szállí­tottam nagyon előnytelen árfeltéte­lekkel. És Margolius vádlott tovább foly­tatja vallomását az összeesküvők káros tevékenységéről, amelyben ma­ga is résztvett a népi demokratikus országokkal való külkereskedelem terén. Az összeesküvők szabotálták a tudományos-műszaki segítségről Lengyelországgal folytatott tárgya­lásokat, ellenséges árpolitikát foly­tattak a népi demokratikus államok­kal szemben és a kiviteli társasá­gok vezetőinek ezt a bűnös tevé­kenységét azért támogatták, mert ez a politika leplezte a kapitalista államok szektorában végzett saját kártevő működésüket. Amikor Len­gyelország, Magyarország és az NDK komlópalánták szállítását kérték, Margolius maga szembehelyezkedett ezzel, azt mondván, hogy ezek az államok saját termelésükkel kon­kurrálhatnának Csehszlovákiával — jóllehet — ezt megelőzően az izraeli ceruzagyárak esetében nem voltak ilyen aggodalmai. Államügyész: Tegyen vallomást arról, hogy a dolgozó nép pénzével hogyan finanszírozták az áruló emigrációt ? Vádlott: Mivel a kapitalista világ­ban élö áruló emigrációnak lényegé­ben ugyanaz a célja volt, mint a mi összeesküvő központunknak, cseh­szlovák külföldi képviseleti hálóza­tunkban összeesküvő központunk irányvonala szerint megtartottuk és egyenesen támogattuk főleg a volt kapitalisták soraiból kikerült cseh­szlovák emigránsokat, számos cio­nistát. zsidó tőkést és más ellen­séges elemeket A csehszlovák emig­ránsok ilyen módon hozzá voltak fűzve a csehszlovák külkereskede­lemhez és mi ezen emigrációnak óriási meggazdagodását és a cseh­szlovák gazdaság megrablását tet­tük lehetővé. Emellett ennek az emigrációnak az volt a fontos, hogy megszerezze a népi demokratikus Csehszlovákia ellen irányuló ellensé­ges, felforgató tevékenysége számá­ra a fő eszközöket. Én magam szá­mos esetben segítettem abban, hogy a csehszlovák kereskedelem képvise­letének hálózatába ilyen ellenséges elemeket bekapcsoljanak és hogy a legmagasabb jutalékok, az áruk ala­csony árai és különféle mesterke­dések segítségével ezeknek az emig­ránsoknak és az egész emigrációnak általában megadják az eszközöket a csehszlovák gazdaság felforgatá­sára. Államügyész: Soroljon fel konkrét eseteket. Vádlott: Ilyen volt Angliában Schmitzer csehszlovákiai emigráns, cionista kapitalista; a Centrotex képviselője az Egyesült Államokban az emigráns zsidó kapitalista cionis­ta Lindt-család volt. A Centrotex további képviselői voltak továbbá Je­rie, volt csehszlovákiai gyáros és Korda, a Mauthner-üzemek volt igazgatója, mindketten emigránsok. A Kovo-társaság képviselője Argen­tínában Peter, zsidó kapitalista emigráns, volt droubnicei gyáros volt. A Kovo képviselője Braziliában Singer, volt pilzeni gyáros volt. A gépipari üzemek képviselője az Egyesült Államokban Fried, február utáni menekült, a Skoda-üzemek volt igazgatója volt. Az Exico tár­saság képviselője Venezuelában Odehnal csehszlovák emigráns volt. A Csehszlovák Bányák nemzeti vál­lalat képviselője Olaszországban Gutman szénbáró, zsidó kapitalista csehszlovákiai emigráns volt. Gut­man magas jutalékot kapott és tör­vényellenesen úgynevezett felárakat számított, amelyeket a széneladás­nál ért el Olaszországban. Ezt a szerződést Gutmannal lehetővé tet­tem és az én utasításomra további transzakciókat kötöttek vele, úgy, hogy Guttmannak óriási, milliós nyereségeket tettünk lehetővé. Államügyész: Gutmannak egyene­sen biztosítva volt, hogyha nem is fog kereskedni, évente negyedmilliós minimális jutalmat kap. Ez úgy-e, kimondottan munka nélkül szerzett nyeresésg volt, amit biztosítottak számára: Vádlott: Igen, ez biztosítva volt számára. Az én kezdeményezésemre hasonló egyezményeket kötöttek a Centrotex-el, művirágoknak az Egyesült Államokba a Tiras-cég ál­tal való kizárólagos eladására, amely cég a jutalékokon kívül a kép viseleti hivatal közvetítésével nagy havifizetést is kapott. Margolius vádlott ezután az ehhez hasonló káros kereskedelmi szerző­dések további eseteit sorolta fel, amely szerződéseket az ő utasítá­sára kötöttek és amelyek számos árulónak és emigránsnak óriási jö­vedelmeket és rendkívüli nyeresége­ket hoztak több tízmilliónyi korona értékben. Ezenkívül Margolius tud­tával a külföldi tőkéseknek kárté­rítést fizettek az államosított válla­latokért, még akkor is, ha erre egyáltalán semmi igényük sem volt. Ugyanilyen káros egyezményeket kötött Margolius a kapitalista nyu­gattal. így lehetővé tette az impe­rialistáknak, hogy a csehszlovák ke­reskedelmet diszkriminálhassák, mert Csehszlovákiát szállítási köte­lezettségei akkor is kötötték, ha a másik szerződő fél kötelezettségeit nem teljesítette. Margolius vádlott az angol kapitalisták érdekében egyezményt kötött arról is, hogy hogy Csehszlovákia lefizeti háború­előtti és habárűs adósságait, ame­lyeket egyrészt a München előtti kor­mány, másrészt az emigráns kor­mány követett el. Ezenkívül bele­egyezését adta, hogy megfizessék a még a München előtti köztársaság idejéből származó magánkapitalista adósságokat is néhány milliárd ko­rona értékben. Az adósságokat Mar­golius beleegyezése szerint főleg bőr és textiláruval, vagyis fontster­lingért behozott nyersanyagokból készült áruval kellett megfizetnünk. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a behozott nyersanyagokból olyan áru készül, amelyet ingyen szállítot­tak Nagy-Britanniába. Államügyész: Milyen további ese­tek irányultak még a tőkések meg­gazdagítására ? Vádlott: Például 1950-ben már az amerikai imperialisták Korea ellen indított támadása után az én uta­sításomra gumiabroncsokat szállí­tottunk ki a kapitalista világba na­gyon alacsony árakon, ugyanolyan árakon, mint amüyéneken ezt az árut még a koreai háború kitörése előtt szállítottuk. Ezzel tulajdonkép­pen a csehszlovák gazdaság megká­rosítását céloztam, mert a kaucsuk ára 280 százalékkal emelkedett. Ugyancsak beleegyezésemet adtam 1948. és 1949-ben gumiabroncsok kivitelére Belgiumba nagyon ala­csony árakon és rossz fizetési és szállítási feltételek mellett. Emellett néhány ugyanilyen fajta gumiabron­csot ismét behoztunk Belgiumból, ami Csehszlovákiának sokmillió ko­ronányi veszteséget és a kapitalis­táknak meggazdagodást jelentett. Mivel gyakorlatilag nem volt fontos az, hogy hol készült az áru, az új­ból exportált áru visszaťért Cseh­szlovákiába. Államügyész: Akar még valamit hozzátenni vallomásához? Vádlott: Nem mondhatok már semmi lényegeset. Mégegyszer rá akarok mutatni arra, hogy Rudolf Szlánszky által irányított összees­küvő központunk az angol-amerikai imperialisták érdekében nagyszabá­sú kártevő tevékenységet folytatott. Célja a csehszlovák gazdaság fel­forgatása, a szocializmus Csehszlo­vákiában való felépítésének meghiú­sítása, a Csehszlovákia, Szovjetunió és a népi demokratikus országok kö­zötti kapcsolatok szétbontása, Cseh­szlovákiának a demokratikus tábor­tól való elszakítása volt és Csehszlo­vákiának az angol-amerikai impe­rialisták egyik támaszpontjává való alakítása az új imperialista hábo­rúban. Én magam mint az összees­küvő központ tagja, résztvettem eb­ben a felforgató tevékenységben és ezáltal súlyosan vétkeztem Csehszlo­vákia dolgozó népe és az egész bé­ketábor ellen. Azokat a károkat, amelyeket bűnös működésemmel a külkereskedelem terén okoztam, egyáltalán nem lehet számokban ki­fejezni. Tudatában vagyok ennek a bűnömnek és tudatában vagyok an­nak, hogy a valóságban tevékeny­ségemmel a háborús gyujtogatókat támogattam és segítettem és az egész béketábort megkárosítottam. Végtelenül sajnálom, hogy így go­nosztevő módon megzavartam és szétzúztam mindazt, amit a dolgozó nép épít, hogy ezen a módon nem­csak a dolgozó nép ellen, hanem sa­ját családom és .saját gyermekem ellen cselekedtem és így az ö jövőjét is romboltam. A tanács elnöke ez­után ismertette Margolius .vádlott előtt vádlott társai vallomásainak tartalmát és ezzel véget ért a bíró­sági főtárgyaás ötödik napjának délelőtti része. • A főtárgyalás ötödik napja dél­után Vladimír Blazsek tanúnak, a nehéz gépipari minisztérium hiva­talnokának kihallgatásával folyta­tódott, aki vallomást tett Lőblnek és Margoliusnak a Szovjetunió el­len elkövetett szabotázsairól. Löbl például elrendelte és az ő letartóz­tatása után Margolius végrehajtotta az úgynevezett területi szolgálatok rajonjának eltörlését és a kereske­delemnek árufajták szerint való megszervezését. Ez a szervezés megakadályozta a monopolista társaságokat abban, hogy világos áttekintésük legyen egészkeresletükröl és kötelezettsé­geikről a Szovjetunióba való szállí­tások teljesítésénél. Lőblnek további kártevő cselekedeti volt a Szovjet­unió ellen az az .árpolitika, amely szerint a Szovjetunióba szállított árukért megállapított árak sokszor­ta magasabbak voltak, mint a ka­pitalista külföldre szállított ugyan­azon áruért megállapított ár. Ami­kor Blazsek tanú ezt a szabotázst

Next

/
Thumbnails
Contents