Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-27 / 283. szám, csütörtök

4 m szú 1992 u

ar

e

aámr ST A Rudolf Szlánszky által vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bünper Ügyész: Ezt mindannyian tették, ön is? Vádlott: Igen. Az ügyész ezután idézte, hogy Margolius a Löblre és Markusra vonatkozó kádervéleményekbe rakott hamis adatokkal félrevezette a pártot és hogy Márkus hogyan viszonozta ezt. Ügyész: Kéz kezet mosott. Részletesebben beszéljen kémtevékenységéről. Vádlott: 1949 elején utasítást kaptam Löbltöl, hogy fogadjam Vera Micheles Deant, az ügynevezett amerikai külkereskedelmi kutató szervezet igazgatónőjét és tájékoztassam öt a csehszlovák nemzetgaz daságról. Fontos adatokat árultam el neki a csehszlovák-szovjet kereskedelmi szerződésről. Azt mondtam neki, hogy habár a csehszlovák saj tó a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való kölcsönös együtt. munkálkodás fejlődéséről ír is. a mi igyekezetünk következtében azonban megtartottuk a kapitalista Nyugattól való függést. Ügyész: Vágyig ön tájékoztatta öt, hogy itt egy összeesküvő köz pont működik? Vádlott: Igen. Továbbá azt mondtam neki, hogy ezt a függő viszonyt igyekszünk kiszélesíteni. A vádlott felhozza, hogy a levélben lévő adatok a Szovjetunióból gyapotbehozatal terjedelmére, a textilgyártásra és külkereskedelemben való felhasználására vonatkoztak. Az ügyész a vádlottnak megmutatta a levelet és Dean válaszát, amelyben külön háláját fejező ki az adott információkért. Ügyész: ön azonban kémkapcsolatot tartott fenn más imperialista országok ügynökségeivel is? Vádlott: Kapcsolatban voltam a brit kémszolgálattal is. 1948 vége felé vagy 1949 elején levelet kaptam a londoni csehszlovák nagykövetség titkárától, Pavel Kavantól, amelyben kérte, hogy tájékoztatást nyújtsak Koni Zilliacus angol képviselőnek a csehszlovák külkereskedelemről. A levélhez csatolt jegyzék ben ott voltak Koni Zilliacus konkrét követelései. Mivel eddig az ideig semmit sem tudtam Zilliacusról, Löbl véleményét kértem, hogy mitévő legyek. Löbl megmagyarázta nekem, hogy Zilliacus a kommunisták régi ádáz ellensége, és hogy háborúalatti és háború utáni kokettálásával Anglia Kommunista Pártjával és a népi demokratikus államokkal csak leplezi régi ellenségessé gét a Szovjetunió és'az egész demokratikus tábor ellen. Azt mondta nekem, hogy még a jelentés kidolgozása előtt kapcsolatba kell lépnem Frejkával. Ezt megtettem és Löbl meg Frejka ezután azt az utasítást adták nekem, hogy a lehető legrészletesebben feleljek Zilliacus minden kérdésére. Elnök: Tudatában volt annak, hogy a külkereskedelem kérdéseire vonatkozó adatok államtitkok és hogy önnek kötelessége lett volna ezt a titkot megőrizni? Vádlott: Igen. Tudatában voltam annak, hogy Zilliacus esetében kémhírekről van sző és hogy ö ügynök. Ez világos volt előttem azokból a kérdésekből is, amelyeket Zilliacus feltett és a külügyminisztérium fontos-titkos kérdései iránti érdeklődéséből. A jelentést angol nyelven kidolgozva elküldtem Frejkának, és azután ezt futárpóstával elküldték az 'angliai csehszlovák nagykövetségnek. Kavan később Londonban .megmondta nekem, hogy e jelentést eljuttatta Zilliacushoz és hogy Zilliacus nagyon meg volt vele elégedve. A vádlott ezután beismeri, hogy Kavan közvetítésével Zilliacusnak további kémjelentéseket adott ált, így például 1949 nyarán, amikor Londonban volt, mint annak a csehszlovák küldöttségnek az elnöke, amely Nagy-Britanniával a kereske delml és pénzügyi szerződésről tárgyalt. Vallomást tesz továbbá a cionista Leo Brenner nemzetközi kereskedővel és osehszlovákiai emigránssal fenntartott kapcsolatáról. Brennernek nagyon szoros Kapcsolata, volt Rotschil-d zsidá mágnással és egyáltalában a zsidó kapitalista világkörökkel. Brenner ez alkalommal Csehszlo. vákiának kölcsönt nyújtott, amely a magas provízió és kamatláb miatt igen kedvezőtlen volt. Emögött is jövőbeli kémkedés és felforgató tevékenység rejlett. A vádlott ezt mondja: Ettől az időtől kezdve Brennernek kémtájékoztatásokat nyújtottam. Ügyész: Ezt a kémkapcsalatot csak Csehszlovákiában tartotta fenn, vagy pedig a határokon túl is? Vádlott: Külföldön is. A legintenzívebb kémkapcsolatra köztem és Brenner között 1949-ben Londonban került sor a kereskedelmi-politikai tárgyalások során. Londonba menetelem előtt utasítást kaptam Löbltöl, hogy Brennert tájékoztassam arról, hogy a szerződés megkötésé, vei tulajdonképpen a brit kapitalisták érdekeit támogatjuk, akiknek ilymódon lehetővé válik kárpótlást kapniok csehszlovákiai tőkerészesedésük államosításáért, lehetővé válik a München előtti köztársaság régi kapitalista adósságainak törlesztése és a háború alatti időszak adósságai nak kifizetése és végül is ezzel azt a célt követjük, hogy fokozzuk Csehszlovákia függését Nagy-Británniától. Megkértem Brennert, hogy értesítse Ritshildékat, hogy a szerződés megkötésének segítségével kárpótlást szerezhetnek az államosított vítkovieei vasmüvekért és hogy ezért a megkötött szerződéseket támogassák. Brennerrel kapcsolatban álltam a kereskedelmi-politikai tárgyalások egész,.ideje alatt, vagyis 1949 június elejétől október elejéig. A vádlott ezután felsorolja, hogy milyen tárgyúak voltak azok az információk, amelyeket Brennernek nyújtott. Ügyész: Ezek többnyire olyan információk voltak, amelyeket úgy tudott meg, hogy magas funkciót töltött be a külkereskedelmi minisztériumban . és amelyek olyan tényeket tartalmaztak, amelyeket a kormány titkolt? Vádlott; Igen. A vádlott ezután beismeri, hogy Brennerrel a kémkapetsolatot egészen 1951-ig fenntartotta. Tudatában volt annak, hogy ez a kémkapcsolat a brit imperialisták szempontjából igen értékes és Brenner maga néhányszor beszélt abban az értelemben, hogy együttműködését nagyon megkönnyíti az, hogy a csehszlovákiai külkereskedelem vezetésében olyan emberek vannak, mint Margoliusz és Löbl. Brenner azzal tartotta meg Margoliusz rokonszenvét, hogy különféle ajándékokat adott neki és Csehszlovákiából szökése esetére helyet kínált neki üzemeiben. Ügyész: Margoliusz vádlott, a vizsgálat megállapította, hogy ellenséges felforgató tevékenységet fejtett ki a svéd kapitalisták érdekében is. Beszéljen erről! Vádlott: Ezt a felforgató tevékenységet Ottó Wilhelm Winter volt csehszlovákiai svéd követ közreműködésével folytattam. Löbl ismertetett meg vele 1948-ban, 1. és tudtam róla, hogy kapcsolatot tart fent Geminderrel és Szlánszkyval. 1949-től 1951-ig tartó kapcsolataink során különféle fontos kémadatokat árultam el Winternek a csehszlovák külkereskedelemről, főleg a Svédországgal tartandó kereskedelmi-politikai tárgyalásokra való felkészültségének helyzetéről. Winter a Rotschildékkal folytatott csehszlovák tárgyalásokon különleges érdeklődést tanúsított a Freja-bánya iránt. Ez a bánya a vítkovici vasmüvek tulajdona volt, amely a háború előtt a Rothschildok vagyona volt. Elárultam Winternek a tárgyalások állását és elmondtam neki, hogy a Freja-bánya sorsa Svédország kezében van és ha a svéd kormány nem avatkozik be, a bánya Csehszlovákia tulajdonába megy át Államügyész: Hogyan igyekezett Winter felhasználni ezeket a jelentéseket? Vádlott: Nemsokára ezután a svéd kormány törvényt adott ki, a külföldiek vagyonát képező bányák államosításáról. Emellett egyetlen ilyen svédországi bánj'a éppen a Freja-bánya volt, tehát külön erre a bányára adott ki törvényt a svéd kormány. A csehszlovák kormány tehát kényszerítve volt a Frejabányát igen hátrányos feltételek mellett eladni, úgy hogy ezzel Csehszlovákiát > óriási veszteség érte. Ezenkívül a svédek az általam Winternek elárult többi híreket is felhasználták a csehszlovák gazdaság közvetlen megkárosítására. A vádlott beismeri, hogy kémjelentések továbbításával elárulta a sebezhető helyeket, amelyekre azután a külföldi kapitalisták minden igyekezetüket összpontosították, hogy kárt okozzanak gazdaságunknak. Ugyanolyan célt követett például a kapitalista cégek több képviselőjének a csehszlovák külkereskedelemről nyújtott különféle fontos adatok elárulásánál is. Ezekkel a képviselőkkel külkereskedelemügyi min

:szterhelyettesi funkciójában folytatott kereskedelmi tárgyalások alkalmával lépett kapcsolatba. Államügyész: írja most le, mily kártevékenységet folytatott a külkereskedelem terén, mint az államellenes központ tagja? Vádlott: Lőbl és az én közvetítésemmel összeesküvő központunk külkereskedelmi vonalon számos szaboiázscselekményt hajtott végre, melyek a csehszlovák külkereskedelemnek és az egész csehszlovák gazdaságnak a kapitalista nyugathoz való láncolására irányultak, egyben pedig a demokratikus táborral való kapcsolatok megszakítására is, azzal a szándékkal, hogy Csehszlovákiában megújítsák a kapitalizmust, és elszakadjon a demokratikus tábortól. E téren a gyakorlatban változatlánüí á B'ones- és Ripka-féle klikk ellenséges vonalát hajtottuk végre, jellegében változatlanul, azonban végleges terjedelemben és gyorsabban. Elnök: Hogy volt ez február után ? Vádlott: Február után változatlanul tovább folytattuk a Ripkaféle irányvonal követését, azonban még nagyobb terjedelemben és gyorsabban, úgy, hogy azt Szlánszky irányelvei alapján 1948 február végén megtartott tanácskozáson Frejka nekünk meghagyta. Azoknak a nagy akcióknak egyike, amelyek a csehszlovák gazdaságnak az imperialista táborhoz való kapcsolásának célját követték, volt az úgynevezett Überall-akciő és az az akció, amelyet dollároffenzíva néven emlegettek. A vádlott Margoliusz azután részletesen ismertette mindkét gonoszcélú akciót, melyeket Frejka, Löbl és ő az összeesküvő központ tagjai szerveztek és vezettek Szlánszky utasításai szerint, valamint a cionista mozgalom különféle képviselőinek és a nyugati imperialisták ügynökeinek segítségével. Az Überall-akciót, — amint azt a vádlott Margolius beismerte, — a világcionista és főként amerikai cionista körökkel és zsidó nagykapitalistákkal karöltve hajtották végre, akiknek nagy nyereséget kellett volna ek/ből bezsebelniök. Az összeesküvők maguk is tevékenyen résztvettek az akcióban, és megosztoztak a nyereségeken. Az Uberall-akciót Alex Taub mérnökkel, Csankajsek fövezérkari tanácsadójával, amerikai kémmel, 1946 óta pedig Fábinger cionista autóipari tanácsadóval együttműködve valósították meg. A dollároffenziva lényegében az Egyesült Államokba irányuló kivitel nagymértékű növelését jelentette a cionista szervezetek és az USA zsidó kapitalistáinak közvetítésével és köztársaságunknak az Egyesült Államoktól való további és még mélyebb • függőségét kellett szolgálnia. Ez a kivitel óriási veszteségekkel járt, mert az árak Igen alacsony, veszteség árak voltait. Számos esetben nemcsak mélyen a piaci árakon alul, hanem a termelési árakon alul adták el. Államügyész: Ki dolgozta ki e dollároffensíva tervezetét ? Vádlott: Én dolgoztam ki a cionista Karel Finkkel, az Egyesült Államokbeli volt kereskedelmi ügyvivőnkkel és Löbllel, akiktől tudom, hogy ennek kidolgozására Rudolf Szlánszky adott utasítást. Ales államügyész ezután okmányokat terjesztett elő Margoliusznak mindkét akció tervének kidolgozásában és ezek végrehajtásában való részvételéről. Fink volt kereskedelmi ügyvivő Margoľuszhoz írott leveleiben lévő cinikus és uszító kitételek arról, hogyan népszerűsítették az USA-ban ezek a kártevők a csehszlovák árút és hogyan dobáltak ki milliókat az úgynevezett propagációs kiállítások rendezésére, megmutatják e jellemtelen kozmopoliták és ellenségek igazi arcát. Államügyész: Milyen berendezést sikerült önnek kivinn> Izraelbe? Vádlott: Az 1948-as és 1949-es években, a csehszlovákiai burzsoá elemek Palesztinába emigrálásának idején, a központi bizottság titkársága mellett működő úgynevezett külkereskedelmi biztonsági bizottság beleegyezésével és tudomásával, amely bizottság tagjai én, Lőbl, Fischl és Kleiner voltunk, régi és felesleges gépek címén jó gépberendezéseket vittek ki Izraelbe. Többnyire a volt csehszlovák cionista kapitalisták vagyonát képező gyárakból származtak, akik Palesztinába emigráltak. Ezzel segítettünk nekik, hogy újra megszerezzék azokat a termelő eszközöket, amelyeket államosítottak, vagy amelyeknek kivitelét egyszerűen nem engedték meg. Ezzel többmilliós károkat okoztunk a csehszlovák gazdaságnak. Ezenkívül Csehszlovákiát megfosztottuk fontos gépberendezésektől: amelyekét hiá-s helyeken lehetett volná félhasználni. Államügyész: ön kötötte , meg a kereskedelmi szerződést 1950-ben Izraellel ? Vádlott: Igen, ez szintén kártevő cselekedet volt, amely a csehszlovák gazdaság ellen irányult. E szerződés kártékony volta főleg abban állt, hogy a csehszlovák áru Izraelbe történő kiviteli értékének 17 százalékát abból a vagyonból kellett fedezni, amit a Palesztinába kivándorolt csehszlovák emigránsok hagyták Csehszlovákiában. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a csehszlovák kivitel 17 százalékát nem fizették meg, másrészt lehetővé vált olyan vagyonnak átvitele, melynek kivitelét nem engedte meg a csehszlovák kormány. Ezenkívül a' szerződés még más módon is megkárosította a csehszlovák gazdaságot, mivel megengedtem, hogy a szerződésben Izraelbe történö kivitelre fontos csehszlovák árúk kontingensei szerepelhessenek, mint gépberendezések, cukor, fürésztelepi áruk, papír, hengerelt drót, stb. Emellett ezt a kivitelt csak kis részben kellett dollárokban fizetni, a többit clearingben, azaz izraeli áruszállításokkal, ami Csehszlovákia számára teljesen szükségtelen volt. Államügyész: Hogyan sikerült önnek ilyen káros szerződéseket kötni? ön tudta, hogy Csehszlovákia nem zárkózik el a kapitalista államokkal kötendő kereskedelmi szerződések elöl, azonban természetes, hogy szem előtt kell tartania bizonyos előfeltételeket. Milyeneknek kell lenníök azöknak a szerződéseknek, amelyek elől nem zárkózunk el, hanem örömmel fogadjuk őket? Vádlott: Olyan szerződéseknek kell lenniök, amelyek a kölcsönös egyenlőség mindkét fél előnyben részesítése és mindkét fél fenségjogának megőrzése alapelvén állnak, azaz, olyan szerződések, melyek nemcsak az egyik félnek, hanem mindkét félnek javára válnak, és ezek az előnyök egyensúlyban állanak. Államügyész: De miben állt az ön kártevékenysége? Vádlott: Az én kártevékenységem abban állt, hogy a kapitalista államokkal kötött kereskedelmi szerződéseknél Csehszlovákia érdekeit alávetettem az imperialista, kapitalista államok érdekeinek, és eltitkoltam ezt a döntö tényezők előtt. A vádlott továbbá részletesen megmagyarázta! hogyan rendelte alá Csehszlovákia érdekeit a kapitalista államok érdekeinek, a kapitalista államokkal kötött kereskedelmi szerződésekkel. így például Svédországgal, Norvégiával, Belgiummal, Hollandiával és Izlanddal olyan gazdasági szerződéseket kötött, amelyekkel igyekezett fenntartani és kiszélesíteni Csehszlovákiának függését a kapitalista világtól. A vádlott akadályozta a Lengyelországból történö hal- és haltermék behozatalt, habár ez igen jól kielégíthette volna szükségletünket. Államügyész: Mindezekkel a kereskedelmi szerződésekkel ön kártevő módon megszegte azokat az alap. elveket, amely alapon készek voltunk és állandóan készek vagyunk kereskedelmi szerződéseket kötni, azaz az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapelvét. Vádlott Igen. Államügyész: Ebben áll bűntettének lényege tevékenységének e szakaszán. Vádlott: Igen. A vádlott azután részletes vallomást tesz arról, hogyan kötött a ka. pitalista országokkal elégtelen kereskedelmi szerződéseket azzal a szándékkal, hogy megkárosítsa a csehszlovák gazdaságot, ártson az ország védőképességének és megerősítse a kapitalista államok katonai hatalmát, és hogyan működött közre abban, hogy az ország védelmére szükséges termékeket és nyersanyagokat szállítsanak nyugatra. „A kiviteli árak, —• mondotta a vádlott — amelyekért ezt az árut a kapitalista államba kiszállították, igen alacsonyak voltak, úgyhogy a végén még ez áruban bennfoglalt nyersanyagok felvásárlásával kapcsolatos költségeket sem fedezték. Ennek ellenére ugyanezen anyagból készült árut a demokratikus táborba 40 százalékkal magasabb áron szállították ki". Államügyész: Az ön összeesküvése annak a nagy összeesküvésnek volt része, amelyet az imperialisták már évek óta terveznek a Szovjetunió és a béketábor ellen. Vádlott: Igen. Államügyész: ön tehát tevékenységével megsértette a világbékét is és tulajdonképpen ön a háborús uszítók segítőtársainak sorába állott. Vádlott: Igen. Államügyész: Az ön utasítására a kapitalista államokba olyan árut szállítottak ki, hogy ez veszélyeztette a csehszlovák lakosság élelmezését. Vádlott: Igen. 1950-ben és 1951 elején Csehszlovákiában kritikus helyzet állott elö a húsellátásban. A népi demokratikus rendszer iránti ellenséges magatartásomban, hogy elégedetlenséget keltsek a nyilvánosságban a kommunista párt és a kormány ellen, és hogy zavart okozzak Csehszlovákia lakosságának ellátásában, utasítást adtam a kapitalista világba irányuló húskivitelre. Teljes tudatában voltam emellett annak, hogy a húshiány fekezésére még a demokratikus táborból kellett behozatni húst. Amikor sor került a húskivitel tilalmára, csaló módon kihasználtam azt a tényt, hogy e tilalom csupán a húsról tett említést, nem pedig a konzervekre és utasítást adtam arra, hogy konzerveket szállítsanak ki a kapitalista államókba. Államügyész: Ki segített tehát önnek ? Vádlott: Rudolf Smejkal, a Koospol vezető igazgatója, aki ezeket a tranzakciókat a kapitalista cégekkel lebonyolította E tranzakciók jelentős méretűek voltak. Például 1951 elején Angliába, Svájcba éa Frao*