Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-26 / 282. szám, szerda

6 UJ S7.

0 1952 november 22 Ä Rudolf Ssslánszkf áSfal vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bíiriper Államügyész: Ezt a Fabingert igen nagyra becsülték. A t államügyészségnek a vizsgálat eredményeképpen rendelkezésére áll az in 1948 december 1-én kelt levele és ab. ban a tudományos-műszaki bizottság betöltésével kapcsolatban ezeket írja: „Elvitathatatlanul nyilvánvaló, hogy a bizottság tagjaiként Radának 'és Fabingernek kellene maradniok". Ez volt az, aki rendszeresen fékezte és szabotálta a nehézipart? Vádlott: Igen. Frenka a továbbiakban azt vallotta, hogy a csehszlovákiai kohók vezérigazgatójának funkciójában — az ö szavai szerint — .,a csehszlovák monopoltöke régi ügynökét és a kohók háborúelőtti igazgatóját", dr. Jicsinszkit, a vegyészeti' ipar igazgatójának helyébe „Bat'a" régi neveltjét és a nácik, valamint a bolsevizmus elleni liga munkatársát" dr. Jaroszlav Tichyt, az energetikai ipar vezérigazgatójának funkciójába „a kalandor és kozmopolita" BártaBraunstein mérnököt tették, aki különösen szoros kapcsolatban állott Rudolf Szlánszkyval. A csehszlovákiai bányák vezérigazgatói tisztségébe és később az iparügyi miniszter funkciójába Szvatopluk Rada mérnököt, a kapitalizmus régi neveltjét, a bör- és gumiipar vezérigazgatójának tisztségébe, később pedig a textilipar vezérigazgatójának helyére, majd később az ipargvi miniszter helyettesének funkciójába dr. Ivan Holyt, a Gestapo ügynökét ültették be. A tervezés szakaszán Goldmann mellett Judr. Eduard Outrata nemzetközi fegyvergyárost és nagybirtokost helyezték el, akik azután e magas funkcióikban érvényesítették az államellenes összeesküvő központ ellenséges koncepcióját. Elnök: Nagy fontosságot tulajdonított ön a pénzügyi szakasznak is. Oda pedig kit tettek? Vádlott: A pénzügyi szakaszon dr. Ottó Fischl, régi burzsoá ügyvédet és cionistát, összeesküvő társunkat helyeztük el, akit a velünk való együttműködésbe Szlánszky vont be, mint a pénzügyminisztérium vezető tényezőjét, ahol aztán Rudolf Szlánszky közvetlen utasításait hajtotta végre. Elnök: Azon személyeken kívül, akiket az egyes szakaszok fejeinek nevezhetnénk, nem töltöttek be további helyeket? Vádlott: Még sok más ellenséges elemet helyeztünk szét vezető helyekre, egész gazdaságunk vezető funkcióiba, például a trockista Václav Vlkot, végül mint vezérigazgatót helyeztük el a nyersanyagbegyüjtö vállalatba, továbbá Jozef Trojan szlovák nacionalistát mint a bör- és gumiipar szlovákiai területi igazgatóját, dr. Ottó Eisler zsidó nagytőkést, mint a vegyiipar vezérigazgatóját, a cionista Zdenek Rudingert, aki a fémipari vezérigazgató titkárságát vezette és Fabingert a nehéz gépiparban helyeztük el. Más cionistát, dr. Vojtech Schlesingert például vezérigazgatóként az Intraspedbo, később pedig vezérigazgatóként a Metrans nemzetközi szállítást lebonyolító külkereskedelmi társaságba helyeztük el. További emberek egész sora végül az áruló emigrációnk sorába menekült. Főleg Bat'a régi neveltjei voltak ezek, mint dr. Cvachovec, Ján Kucsera, Simandl igazgatók és az öreg gyáros Eckart. Államügyész: Valamit ehhez az Eckarthoz. Az 1949 évi véleményben, amelyet ön írt, feltünteti, hogy a nyugati tájékoztató szolgálat munkatársa, tehát kém. Vádlott: Igen. Államügyész: Hogyan kerítette hatalmába a központi népgazdasági bizottságot? / Vádlott: Hatalmunkba kerítettük, mint az összes vezető és ellenőrző szervek közti legelső és legfontosabb szervet. Szlánszky először elnökként és titkárként engem ültetett be oda, azután központi népgazdasági bizottság többi tagjaként összeesküvésünk további résztvevőit ültettük be. Államügyész: E személyek az önök rendelkezésére állottak mint vezérigazgatók, majd a népgazdasági bizottságba vitték át őket. Mit értek el ezzel? Vádlott: Igen, szándékosan történt így, mert azután ezek az emberek a központi népgazdasági bizottságban betöltött funkcióikban és egyúttal saját funkcióikban egy személybon a csehszlovák gazdaság vezető és ellenőrző szervei voltak, egyúttal pedig a gyakorlati gazdasági tevékenység vezető szervei is. Ezzel .lehetetlenné tettük ezen emberek ellenséges tevékenységének bármily ellenőrzését, sőt. ellenkezőleg, egyenesen diktátori hatalommal 'áttuk el őket ellenséges tevékenységükben. Államügyész: Önök nem maradtak a központban, hanem közvetlenül a kerületekbe mentek? Vádlott: Igen, további utat építettünk ki összeesküvő irányvonalunk 'érvényrejuttatása érdekében a csehszlovák gazdaságban és kerületekben és járásokban úgy, hogy hasonló módon hatalmunkba kerítettük a kerületi népgazdasági bizottságokat és tagozataikat is. Ezt zavartalanul tehettük, mert Rudolf Szlánszky és Mária Sverrnová Csehszlovákia legnagyobb ipari vidékeire saját embereiket állították a CsKP kerületi bizottságának vezető titkáraiként, mint Slinget, Fuchsot, LomslVt vagy Polákot, akik mindnyájan zsidó burzsoá eredetűek és akik a háború alatt Angliában szintén felvették a kapcsolatot az imperialista körökkel. Államügyész: Milyen eredménnyel járt az önök központi népgazdasági bizottságának munkája ? Vádlott: Eredményei olyanok voltak. hogy 1948 őszén ezek különféle alakulatait mint gazdaságunk szocialista átépítésének fékezöit és akadályát, fel kellett oszlatni ellenséges tevékenység miatt. Államügyész: Ön azt mondotta, hogy ez ellenséges tevékenység, mert ismét álcázták? Vádlott: Ezt; nem mondottuk. Ellenkezőleg. a népgazdasági bizottság és különféle- alakulatai feloszlatásának okait oly hatékonyan titkoltuk, hogy a CsKP központi titkárságán egy újonnan megalakult szerv, mely ipari, kereskedelmi és pénzügyi osztály elnevezést visélte, rövideif POP, — összeesküvésünk résztvevőjének. Jozef Franknak vezetésével, gyakorlatilag és ugyanolyan emberekkel folytathatta ellenséges tevékenységét. Államügyész: Hogyan kerítették hatalmukba a központi tervbizottságot? Vádlott: Hasonló módon, mint a központi népgazdasági bizottságot. Rajtam kívül még Milan Reimannt és Goldmannt ültették a központi tervezöbizottságba, akik velem és az én közvetlen vezetésem alatt, mint a központi tervezőbizottság legbefolyásosabb tagjának közvetlen vezetésével és összeesküvésünk más résztvevőivel együtt uralták a központi tervbizottságot. E bizottságban is kiépítettük a bizottságok és munkacsoportok egész hálózatát. Ott is elhelyeztük azokat az ellenséges elemeket, amelyek azelőtt gazdasági életünkben vagy a központi nemzetgazdasági bizottságban voltak. E bizottságok és munkacsoportok összetételére vonatkozólag megegyeztem Rudolf Szlánszkyval és dr. Outrata nemzetközi fegyvergyárossal, aki ez időben a kormányelnöki hivatal mellett működő gazdasági tanács főtitkára és egyúttal a központi tervbizottság vezető alelnöke volt. Államügyész: Milyen más szervet kerítettek még hatalmukba? Vádlott: Más ilyen irányító és ellenőrző gazdasági szervünk volt a központi iparszövetség és annak gazdasági csoportjai. Ezeket Rudolf Szlánszky már Angliából való megérkezése előtt hatalmába kerítette azzal, hogy főtitkárként a már említett Milan Reimann kémet ültette be oda és az ö segítségével azután a központi iparszövetségben és annak munkacsoportjaiban a legkülönfélébb ellenséges elemeket helyezte el. Ez a központi iparszövetség és annak gazdasági csoportjai több mint ezer emberből álló járási bürokratikus apparátust képeztek, nagyrészük régi kapitalista szakember volt, akik a náci megszállóktól örökölt előírások szerint irányították a csehszlovák ipart, Ez az alakulat felesleges volt és tulajdonképpen iparunk irányítása mellékvágányra futott. Annak ellenére, hogy a nemzeti vállalatok ezen alakulat fenntartása ellen sokszor tiltakoztak, ezt az ellenséges appartust Szlánszkyval együtt 1949—1950-ig fenntartottuk. Einök: Amikor most mindezeket a tényeket összefoglaljuk, mire támaszkodott ön és az önök összeesküvő csoportja? Vádlott: Egyrészt a központi gazdasági osztályon betöltött pozíciókra, közvetlenül a CsKP Központi Bizottságában, továbbá a vezérigazgatóságokon és a gazdasági minisztériumokban, s végül gazdaságunk különféle irányító és ellenőrző szerveiben, mint a központi népgazdasági bizottságban, központi tervbizottságban és a központi iparszövetségben betöltött funkciókra támaszkodtunk. E hatalmi pozíciókra támaszkodva az államellenes összeesküvő központ gátolta a szocializmus felépítését Csehszlovákiában a tervezésben, iparban, kereskedelemben, pénz ügyekben, a mezőgazdaságban, stb. elkövetett kártettekkel és szabotázscselekményekkel. Ezt az összeesküvő tevékenységét az államellenes összeesküvő központ a nyugati imperialisták érdekeivel összhangban folytatta, melyek hírszerzőszolgálataival különféle utálton állott összeköttetésben. Éln terjedelmes kémjelentéseket juttattam a nyugati imperialistákhoz Zilliacuson és Hermán Field amerikai kémen keresztül. Elnök: Maradjunk az elsőnél, Zilliacusnál. Mikor ismerkedett meg ve. le? f Vádlott: Zilliacus-szal 1944-ben ismerkedtem meg, az angliai emigrációm alatt. Már akkor különféle tájékoztatásokat nyújtottam neki a csehszlovákiai viszonyokról, amelyeket pártkapcsolataim során szereztem. Ezen érintkezések során végül annyira közeljutottunk egymáshoz, hogy abban is megegyeztünk, hogy a háború után is folytatni fogjuk ezt az összeköttetésünket, hogy meglátogatja Közép- és Kelet-Európa országait és szüksége lesz arra, hogy az olyan emberek, mint én és más baloldali emigránsok, akikről feltéte. lezte, hogy fontos szerepet fognak játszani ezekben az országokban, tá. jákoztassák öt ezen országok gazdasági és politikai viszonyairól. Elnök: Tudta ön akkor, hogy Zilliacus kém? Vádlott: Tudtam, hogy a nyugati imperialisták ügynöke és hogy ebbe beleértve a kémkedés feladatát végzi. N Elnök: Hogyan kezdte azután gyakorlati módon megvalósítani ezt a megegyezést? Vádlott: A háború után, amikor Zilliacus mint a nyugati imperialisták ügynöke keresztülutazott a népi demokratikus országokon. A vádlott vallomást tesz, hogy Zilliacus ezekre az útjaira kompromittáló okmányok egész sorát vitte magával, amelyeket az angol uralkodó körök bocsátottak rendelkezésére. Köztük voltak különféle embereknek a brit imperialistákkal való együttműködésre vállalt kötelezettségei és az a kötelezettség is, amelyet Frejka írt alá 1941-ben az Intelligence Service-nek. Vádlott (folytatja): Zilliacus először 1946-ban Prágában látogatott meg. Azt mondtam neki, hogy fontos érdekünk a kapitalista nyugattal való kereskedelmi kapcsolatok kibővítése. Azt akarta még megtudni tőlem, mily módon készülünk fel a tervgazdaságra. Megismertettem öt a kétéves tervvel való elökészületeinívkel. Továbbá tájékoztattam öt arról, hogyan ment végbe nálunk a bankok és az ipar államosítása, mily állapotban van az ipar és a bankok, és mily nehézségekkel találkozunk. Elnök: Mi haszna volt ebből a beszélgetésből Zilliacusnak ? Vádlott: Zilliacus részletes áttekin. ,tést nyert tőlem a csehszlovák gazdaság állapotáról és arról is, mik sebezhető pontjai, amelyeken a nyugati imperialisták nyomást gyakorolhatnának Csehszlovákiára. Elnök: Milyen volt az ön ez irányú további együttműködése Zilliacusszal? Vádlott: Zilliacus 1947-ben ismét meglátogatta Csehszlovákiát, amikor néhányszor összejöttem vele. Ezeken az összejöveteleken ismét különféle tájékoztatásokat • árultam el neki a csehszlovák gazdaság helyzetéről, és főleg a külkereskedelmi kapcsolatokról tájékoztattam öt akkor, éspedig nemcsak a kapitalista Nyugattal, hanem a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatokról ás. A vádlott továbbá vallomást tesz arról, hogy Zilliacus Csehszlovákia gazdasági kapcsolatairól Angliávál tárgyalt, és ezzel kapcsolatban Zilhiacuszal összeköttetésbe hozta az államellenes összeesküvő központ egy másik résztvevőjét, Evzsen Löblt, akinek Zilliacus számára részletes jelentést kellett kidolgoznia külkereskedelmünkről. Az elnök kérdésére mit árult el akkor Zilliacusnak a kétéves tervről a vádlott ezt vallja: tájékoztattam Zilliacust kétéves tervünk teljesítéséről különféle szakaszokon. Zilliacus részletesebb tájéköztatást akart a terv teljesítéséről és Csehszlovákiai ipari teljesítőképességéről is. Ezért ilyen jelentést dolgoztattam kí összeesküvésünk egy másik társával, Jozef Goldmannal és ezt a jelentést azután Zilliacusnak Személyesen átadtam. Elnök: Mikor folytatott további beszélgetést Zilliacus-szal ? Vádlott: Zilliacus még 1948 őszén meglátogatott. Beszélt arról, hogy éppen Jugoszláviába távozik és ezzel kapcsolatban a Tájékoztató Iroda határozata ellen nyilatkozott, melyet ezelőtt hoztak nyilvánosság ra. Elnök: Milyen állást foglalt ön a Tájékoztató Iroda határozatával szemben ? Vádlott: A Tájékoztató Iroda ezen határozatával szemben nem foglaltam el pozitív álláspontot. Elnök: Mit mondott ön akkor Zilliacusnak? Vádlott: Ez ízben tájékoztattam őt külkereskedelmünkről a> csehszlovák külkereskedelemről szóló 1948. első negyedévi jelentés másolata alapján. ( Elnök: Joga volt önnek ily jelentést tenni,, vagy erről beszámolni Zilliacusnak ? Vádlott: A legkisebb jogom sem volt ehhezElnök: Es mit szegett meg ön ezzel? Vádlott: Államtitkot. Elnök: S hogy volt azután? Vádlott: Azután Zilliacusnak átadtam e jelentés másolatát. Elnök: Kinek a számára kellettek Zilliacusnak e jelentések ? Vádlott: Zilliacusnak Csehszlovákia bel. és külpolitikai helyzetének megállapítására kellettek a jelentések. A nyugati -imperialistáknak kellettek, hogy beavatkozhassanak Csehszlovákia belső viszonyaiba és tovább vezethessék államellenes összeesküvő központunkat. Államügyész: Ez azt jelenti, vádlott, hogy ön összekötőként szerepelt a központ és az imperialista hírszerzöszolgálatok között. Vádlott: Igen, ilyen összekötő voltam. Vallomása további részében a vádlott leírta Szlánszkynak Zilliacusszal tartott összejövetelét, amelyen Frejka is jelen volt. Szlánszky ez alkalommal megadta Zilliacusnak a kért tájékoztatásokat és a kém Zilliacusnak kijelentette, hogy szoros kapcsolatokat fogunk fenntartani a kapitalista Nyugattal, főleg Angliával. A vádlott a továbbiakban ezt vallja: Ezzel fejeződött be Zilliacusnak Szlánszkynál tett látogatása, de tudomást szereztem még Szlánszkynak Zilliacus-szal való további kapcsolatáról és pedig egy évvel később, 1848 őszén. Szlánszky ekkor telefonon felhívott és részletes jelentést akart tőlem a csehszlovák gazdaság állapotáról, Zilliacus-szal a következő napon folytatandó tárgyalása alapjaképpen. Felvetettem, hogy gyakorla tilag és fizikailag lehetetlen ilyen részletes jelentést egy nap alatt kidolgozni és felajánlottam, hogy csupán rövid jelentést dolgozok ki. Szlánszky ebbe végül beleegyezett, emellett ifiegjegyezte, hogy úgyis kap részletesebb jelentést a vezérigazgatóságoktól. Jelentésemet ennek ellenére kidolgoztam és elküldtem Szlánszkynak. Benne foglaltatott egy általános népgazdasági áttekintő kép, illetve elemzés, ami főleg Csehszlovákia gazdasági megújulásának 1948-ig elért színvonaláról szólt. Továbbá a jelentés részletes adatokat foglalt magában a legfontosabb ipari termékek termelésének magasságáról, a fekete- és barnaszénfejtésről és koksztermelésről, nyersvas, acél, hengerelt anyag, villanyáram, aútomobil, traktor és cement gyártásról. A jelentésben továbbá fontos adatok voltak a külkereskedelmi forgalomról, beleértve a külkereskedelmi mérleget is. Államügyész: Összeköttetésben voltak Ziliacuszal az összeesküvés tagjai is? Vádlott: Igen, Evzsen Löbl és Jozef Goldmannon kívül Zilliacuszal személyes kapcsolatba hoztam ' a központi népgazdasági bizottságban helyettesemet František J. Kollárt, és amint tudom, összeköttetésben álltak még vele Geminder, Clementis, Richard Szlánszky és Goldstücker. Az államügyész azután az Állambíróságnak felmutatja Goldstücker 1947. augusztus 9-én kelt levelét és Frejka Zilliacushoz írt levelének másolatát, amelyben tárgyalják Frejka részvételét a népgazdasági dolgozók angliai konferenciáján, amelynek a népi demokratikus országok belső viszonyaiba való beavatkozás eszközeként kellett szolgálnia a nyugati imperialistáknak. A konferencián azonban Frejka nem vett részt, mert nem tartották meg. A vádlott beismeri, hogy mindkét okiratot ismeri. Államügyész: Mikor és mily alkalomból vette fel a kapcsolatot Fiedl amerikai kémmel? Vádlott: A hábörúalatti angliai emigrációm idején, amikor Fiedl egyike volt az úgynevezett TrustFund vezetőinek, melynek én is tagja voltam. A Trust-Fundot az angolamerikai imperialisták hozták létre az emigránsoknak nyújtandó támogatás ürügye alatt. A valóságban azonban az angol-amerikai hírszerzöszolgálatok fontos központja volt, amelyek kormányaik utasítására már 1939-ben megkezdték az ügynökök tömeges megnyerését a közép és kelet-európai emigránsok soraiból, hogy azután a háború befejezése után ügynökségeikként használhassák fel őket. Az amerikai és az angol hírszerzöszolgálat a TrustFundot és elődjét, az úgynevezett brit bizottságot a csehszlovákiai menekültekből való ügynökök szerzésére használta fel. Angol vonalon ezt a tevékenységet Willies, amerikai vonalon Hermán Field irányította. Az elnök felhívására, hogy közelebbről világítsa meg Fielddel folytatott kémmüködését, a vádlott ezt mondja: „Fielddel való kémösszeköttetésemet a háború után ismét felvettem a Csehszlovák Köztársaságban, már mint az államellenes összeesküvő központ résztvevője. 1947 őszén történt ez, Field prágai látogatása alkalmával. Field látogatásának éppúgy, mint Zilliacus látogatásának a célja tájékoztatások szerzése volt gazdaságunkról a nyugati imperialisták számára, hogy legyen alapjuk arra, hogyan avatkozzanak be legjobban belső viszonyainkba és ho-