Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-26 / 282. szám, szerda

1952 november 2

6 ' U

J 3 A RudoH Ssliánszky álta! vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni b&inper Elnök: Miben áll még az ön bűne? Vádlott: Bűnös vagyok továbbá abban, hogy már 1941 óta az Intellingence Service ügynöke voltam és a második világháború idején kapcsolatot vettem fel az Intelligence Service volt tisztjével, később a brit alsóház képviselőjével és Tito jugoszláviai puccsának egyik irányítójával, Koni Zilliacus-szal, továbbá Hermán Field hírhedt amerikai kémmel. Field ebben az időben a háború alatt az úgynevezett Trust Fund vezetőinek egyike volt Londonban, amelyet az angol-amerikai imperialisták és emigránsok támogatásának ürügye alatt létesítettek. A valóságban ez a Trust Fund az angol-amerikai hirszerző szolgálatok fpmtos központja volt, amely kormányaik parancsára, még Hitlernek a Szovjetunió elleni hitszegő támadása előtt megkezdte ügynökök tömeges megnyerését a Közép- és Dél-Európából emigráltak soraiból, hogy őket azután a háború befejezése után ügynökeikként a mostani népi demokratikus országok kormányaiba és pártjaiba beültessék. Elnök: Hogyan alakultak az ön kapcsolatai Zilliacus-szal és Fielddel a háború befejezése után? Vádlott: A háború befejezése után megújítottam kapcsolataimat Zilliacus-szal és Fielddel Csehszlovákiában, még pedig már mint a Rudolf Szlánszky által vezetett állemellenes összeesküvő központ résztvevője. Gyakrabban találkoztam velük Prágában, ahol nagyterjedelmü kémhíreket bocsátottam rendelkezésükre, főleg a csehszlovák gazdaságról, amivel veszélyeztettem Csehszlovákia külső biztonságát. Elnök: Miért volt szüksége Zillia. cusnak és Fieldnek ezekre az adatokra? Vádlott: Zilliacusnak és Fieldnek ezekre a kémhírekre azért volt szükségük, hogy megállapítsák Csahszlo. vákia politikai helyzetének belső és külső pozícióit, hogy ezek alapján az imperialisták tovább irányíthassák az összeesküvő államellenes központot, amelynek tagja voltam. Elnök: Önön kívül voltak-e ezen központnak más olyan tagjai is, akik kapcsolatba léptek ezekkel a kémekkel? Vádlott: Igen. Zilliacus számára szerzett hírek feldolgozása és megszerzése után személyesen megnyertem a Zilliacus számára történő hírszerzésre az államellenes központ további tagjait, Jozef Goldmannt és Evzsen Lőblt. A hírek átadását Zilliacusnak azután Szlánszkyval való megegyezés után valósítottam meg, aki maga is együttműködött Zilliacus-szal. Elnök: Bűnös még valamiben? Vádlott: Beismerem bűnösségemet továbbá abban, hogy mi, az államellenes központ résztvevői, összeesküvő szándékaink, helyesebben mondva az amerikai monopolisták terveinek megvalósítása céljából, akik világuralmuk őrült gondolatát ápolják, a csehszlovák nép tömegeiben opportunista elméletünket terjesztettük arról, hogy a szocializmust a proletariátus diktatúrája nélkül is lehet építeni. Tagadtuk továbbá az osztályharc kiélesítésének elkerülhetetlenségét, ellenkezőleg, a kizsákmányoló osztályokkal és azoknak kiszolgálóikkal való együttműködését hirdettük. A szónoki emelvényekről és a sajtó hasábjain ugyan a szocializmusnak a Csehszlovák Köztársaságban való, felépítéséről beszéltünk, azonban — Csehszlovákia látszólagos politikai ég gazdasági fejlettségét hangsúlyozva — opportunista útunkat erőszakoltuk ki az építésben. Elnök: És a valóságban? Vádlott: A valóságban a nyugati imperialisták parancsait teljesítettük, még pedig a párt és a nép háta mögött, Csehszlovákiában a kapitalizmus titóista módszerrel való megújítására. A kétkulacsosságnak ezek a módszerei, a pártnak és a népnek egyenes becsapása, lehetővé tette nekünk, az államellenes össze, esküvő központ résztvevőinek, hogy évek során leplezetlenek maradjunk és így óriási károkat okozhattunk mind a szocializmus felépitése, mind a demokrácia és a béke ügyének is. • Einök: Mi volt tehát nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy ezt a célt elérjék? , Vádlott: Összeesküvő szándékainknak. vagyis annak, hogy országunkat a nyugati imperialisták érdekei alá vessük, elkerülhetetlenül legfontosabb feltétele természetesen a hatalom megragadása volt. Ebből a célból mi, az államellenes összeesküvő központ résztvevői és közöttük személyesen magam is az államban és a pártban a vezető állásokba közvetlen társainkat és kívülük még más, a népi demokratikus rendszerrel szemben ellenséges elemeket helyeztünk el. Mindezt pedig a kapitalizmus Csehszlovákiában való megújítása érdekében és Csehszlovákiának a nyugati imperialisták táborába való bevonása céljából tettük. , Elnök: Hogyan akadályozták gyakorlatilag a szocializmus felépítését? Vádlott; Kártevéssel és szabotázsokkal a tervezés, az ipar, a kereskedelem, a pénzügyek, a mezőgazdaság stb. terén. Igyekeztük megőrizni és kibővíteni Csehszlovákia gazdasági függőségét az imperialista Amerikától, Angliától és azok csatlósaitól. Továbbá akadályoztuk a szovjet tapasztalatok felhasználását a szocializmus felépítésében és ezzel szemben szorosan együttmüködtünk a titóista klikkel, bár ismert volt előttünk e klikk szovjetellenes állásfoglalása már a Tájékoztató Iroda határozata előtt is. így például Barbaricstól, a prágai jugoszláv kereskedelmi attasétól hallottam és Szlánszky tőlem tudta meg az úgynevezett Balkán Föderáció megalakításának titóista kalandját. Elnök: Ez minden bűne, vagy még vannak más bűnei ls? Vádlott: Nagy bünt követtem el még a tervezés szakaszán. Beismerem bűnösségemet abban, hogy mint az államellenes összeesküvő központ aktív résztvevője, Rudolf Szlánszky utasítására, de saját kezdeményezésemből is, főleg összeesküvő társammal, Jozef Goldmannal együttműködésben széleskörű aknamunkát végeztem a termelés szakaszán. Arra törekedtünk, hogy a csehszlovák tervezést úgy állítsuk be, hogy a szocializmus felépítése fékezve legyen a Csehszlovák Köztársaságban és a népi demokratikus országokban. Elnök: tEz mind a két tervet, a kétéves és az ötéves tervet is érintette? Vádlott: Igen, épúgy, mint a kétéjjs tervben, úgy főleg _ az ötéves tBrvben, amely a felépítés' • terve volt és amelyet Szlánszkyval tárgyaltam meg, Goldmannal együtt terveztük, hogy fékezzük a nehéziparnak, a szocializmus e támaszpontjának fejlődését. Elnök: Ebben az irányban mit nem vettek be a tervbe? s Vádlott: A tervbe például nem soroltuk be a fontos vasérc és színesfém lelőhelyek egész sorának kihasználását. Ilyen módon a csehszlovák kohóipart nyersanyagbehozatalra késztettük, főleg jelentős mértékben a nyugatról való behozatalra. Elnök: Mit követtek el az energetika 6s a tüzelőanyag terén? Vádlott: Olyan diszproporciőt alakítottunk ki az ipar és a lakosság növekvő szükségleteihez viszonyítva, hogy az árammal és tüzelőanyaggal való ellátás zavarokban szenvedett. Bizonyos, hogy e kártevés felszámolásához még hosszú időre lesz szükség. Elnök: Hogyan festett kártevésük az iparban? , Vádlott: Az egész iparban óriási kártevő munkát fejtettünk ki, főleg a beruházások helytelen elosztásával és a nem produktív beruházásokkal. Ezt tettük az új üzemek létesítésénél éppúgy, mint a régi üzemek helyreállításánál, emellett az esetek egész sorában az újjászervezés e£"ész ürügye alatt megszüntettük a még üzemképes objektumok működését és helyükre újakat állítottunk a termelő kapacitás lényegtelen fokozásával. Tudatosan és azzal a szándékkal, hogy az ipari termelést csökkentsük, az eddigi termelési kapacitás nagyon alacsony fokú kihasználását terveztük. Nagy kártevést fejtettünk ki és szabotázst más ipari ágazatok tervezésében is, mint pl. a vegyiiparban vagy a fémfeldolgozó és gépiparban, a bőrfeldolgozó és gumiiparban. Összeesküvő központunk, valamint az én személyem kártevő működése különösen észrevehetően megnyilvánult a külkereskedelem szakaszán. Elnök: Hogyan mutatkozott ez ott? Vádlott: A külkereskedelemben pl. az ötéves tervben a nyugati államok forgalmának részét a csehszlovák külkereskedelemben eredetileg még az ötéves terv utolsó évében csaknem 60%-ban állapítottuk meg, ami világosan bizonyítja ellenséges orientációnkat nyugat felé. ^ Elnök: Hogyan nyilvánult meg kártevésük a pénzügyi szakaszon? Vádlott: Ezen a szakaszon is az összeesküvés más résztvevőivel nagy szabotázstetteket követtem el. A legutolsó időkig fenntartottam Csehszlovákia tagságát az úgynevezett Nemzetközi Pénzügyi Alapban és a Nemzetközi Bankban, bár ezek az intézmények az amerikai bankárok és monopolisták eszközei. Elnök: Hogyan volt ez a kártérítésekről szóló egyezményekkel ? Vádlott: Nagy támogatást nyújtottunk a külföldi kapitalistáknak azzal, hogy néhány kapitalista állammal Csehszlovákiára káros egyezményeket kötöttünk az államosításért való kártérítés kifizetéséről. Ezzel a csehszlovák népet többszáz millió koronával károsítottuk meg. Elnök: Hogyan történt ez az élelmiszerellátás szakaszán? Vádlott: Az élelmiszerellátás szakaszán államellenes összeesküvő központunk olyan helyzetet teremtett, hogy nálunk Csehszlovákiában még ma is jegyrendszer és kétféle ár van. Elnök: Mondja meg, miért és mikor lépett erre az ellenséges útra államunkkal és népünkkel szemben ? Vádlott:

1 Erre az útra a háború alatt léptem, angliai emigrációm idejében. Elnök: Hogyan került Angliába? Mi előzte ezt meg? Vádlott: Egy libereci orvos németzsidó kispolgári családjából származom, ott végeztem a gimnáziumot és azután a berlini kereskedelmi főiskolán tanultam, valamint a londoni egyetem közgazdasági fakultásán. Tanulmányaim folyamán túlnyomó részt kispolgári körökben mozogtam. Jóllehet beléptem a kommunista pártba, bensőmben öntetszelgő, kispolgári, nemzetietlen értelmiség maradtam. Tanulmányaim elvégzése után 1927-ben a későbbi trockista Alojz Neurath közvetítésével Liberecböl Prágába kerültem a kommunista párt központi titkárságának központi nemzetgazdasági osztályára. 1929-ben abban a pártellenes csoportban voltam, amely a CsKP V. kongresszusa után szélsőbal frazeológiájával megakadályozta a pártot a tömegekkel való kapcsolatainak megszilárdításában. E csoport pártellenes tevékenységében főleg Moszt vidékén vettem tevékenyen részt. Ilyen polgári és pártellenes megterheltséggel mentem München után, 1938 végén Angliába. Itt nyilvánosan kifejezésre juttattam Benes-párti beállítottságomat. Elnök: Mikor és hol volt ez? Vádlott: Ez 1944-ben történt Londonban, a French-Czech klubban, a csehszlovák emigránsoknak tartott előadáson, ahol Csehszlovákiának a kapitalista nyugattól való háborúelőtti gazdasági függésének megőrzése mellett foglaltam állást. Csehszlovákiának a kapitalista nyugattól való gazdasági függése koncepciójának keresztülvitelét az úgynevezett nemzetgazdasági kör tagjaival határoztuk el Londonban, amely kört 1944-ben én vezettem. Elnök: Főleg mely tagok voltak ezek ? / Vádlott: Ezek főleg Lőbl, Goldmann, Bedrich Lewit, Jozef Kohn és mások voltak, mindnyájan zsidó burzsoá eredetűek. Elnök: Milyen befolyással volt önre a nyugati imperialista államok és speciálisan Anglia környezete? Vádlott: Több mint 6 éves tartózkodásom a kapitalista Angliában és a környezet, amelyben mozogtam, olyan hatással voltak rám, hogy a nyugati imperialisták és az ö benesi klikkjük politikájának védelmezője lettem, amelynek célja az volt, hogy a háború után Csehszlovákiát politikailag és gazdaságilag ismét a nyugathoz láncolja. Elnök: Más szavakkal folytatni ott, ahol 193Ä szeptemberében abbahagyták? ' Vádlott: Igen. Következő lépésem az államellenes tevékenység útján Angliában az volt, hogy 1941-ben együttműködésre köteleztem magam az Intelligence

jService-vel. Államügyész: Hogyan került sor erre az együttműködésre tett köte- lezettségére ? i Vádlott: 1940 júliusában az angol hatóságok letartóztattak mint kommunistát. Bebörtönöztek és különböző internáló táborokban internáltak. Körülbelül egy év után az úgynevezett Tribunál elhatározta, hogy szabadon kell bocsátania. Körülbelül 1941 szeptemberének közepén a szabadonbocsátás előtt behívtak az Intelligence Service kapitányához és az ő javaslatára kötelezettséget Írtam alá, hogv támogatni fogom a brit impérium és a szövetséges kormányok háborús céljait és hogy Anglia számára fogok dolgozni a háború után is. Államügyész: Melyik szövetséges államok voltak ezek? Vádlott: Ez alatt értendők a Benes-klikk és más hasonló emigráns kormányok Londonban. A Szovjetunióra ezzel nem gondoltak, mert akkor Anglia és a Szovjetunió között nem állt fenn semilyen szerződés sem. Elnök: Az ön vallomása azt jelenti, hogy a felszabadulás után Csehszlovákiába mint az Intelligence Service ügynöke, és Benes klikkjének ügynöke tért vissza. Vádlott: Igen. Elnök: Tegyen vallomást arról, ho. gyan kapcsolódott be az államellenes összeesküvő központba? Vádlott: 1945 júniusában tértem vissza Csehszlovákiába Bohumil Lausmann felhívására, akivel Angliában 1944-ben a Szovjetunión keresztül Csehszlovákiába való távozása előtt megegyeztünk, hogy lehetővé teszi számomra a mielőbbi viszszatérést Csehszlovákiába. Mindjárt megérkezésem után jelentkeztem a CsKP Központi Bizottságánál, Rudolf Szlánszkynál „ ős kértem beosztásomat. Rudolf^ Szlánszky arra a kérdésemre, vájjon jelentkeznem kell-e Lausmannál is, azt mondotta, hogy ez már nem szükséges, mert tud érkezésemről és már készített számomra munkát. Ebből megtudtam, hogy Szlánszky és Lausmann már megegyeztek személyemet illetőleg. E beszélgteés folyamán Szlánszky Lausmannról mint a mi emberünkről beszélt, akivel szorosan együttműködik, jóllehet általánosan ismert volt, hogy Bohumil Lausmann Benes buzgó kiszolgálója és a nyugat védelmezője és híve volt. Lausmannról szóló beszédével mutatta meg előttem Szlánszky első ízben ellenséges beállítottságát. Elnök: Hová osztotta be önt Rudolf Szlánszky munkára? Vádlott: Rudolf Szlánszky Klement Gottwald akkori kormányalelnök nemzetgazdasági előadójának funkciójába osztott be és néhány nappal később még megbízott a CsKP KB mellett működő központi nemzetgazdasági bizotrs*g elnökének és titkárjának funkciójával. Elnök: Adott önnek válamilyen utasításokat? Vádlott: Igen. Rudolf Szlánszkyval megegyeztünk abban, hogy az ö utasításaihoz fogok igazodni és hogy az UNRRA tevékenységének befejezése után közösen keresztülvisszük Csehszlovákiának a kapitalista nyugattal való gazdasági kapcsolatainak újrafelvételét és további kibővítését. Megbeszéltük azt is, hogy a csehszlovák gazdaság irányításánál kiépítjük a központi nemzetgazdasági bizottság mellett az úgynevezett szakosztályok hálózatát, amelyekben a vezető és kulcsállásokat úgynevezett régi kapitalista szakértőkkel töltjük be. továbbá megegyeztünk abban is, hogy Angliából Csehszlovákiába hívjuk J. Goldmannt és B. Löwitet, hogy azután őket a gazdaságban döntő fontosságú helyekre helyezhessük el. Végül Szlánszkyval megegyeztünk abban, ho*y igyekezni fogunk megőrizni a háború előtti gazdasági struktúrát úgy. ahogy ezt átvettük a kapitalistáktól. Elnök: A- kassai kormán yprogramm önök számára nem jelentett semmit ? Vádlott: Amrnt látható, ez semmit sem jelentett számunkra. Elnök: Saját külön útjukon ' haladtak? Vádlott: Igen, saját külön, áruló utunkon haladtunk. Elnök: Folytassa! Vádlott: A koncepció, amelyben megegyeztünk, azután az államellenes összeesküvő központ résztvevői ellenséges tevékenységének alapjává lett, akik a gazdasági szakaszon működtek.. Elnök: Mondja meg világosan, mi volt e koncepció értelme? Vádlott: A régi kapitalista struktúrának Csehszlovákiában való mégőrzése és a gazdaság irányításában a kapitalista módszerek megtartása. Csehszlovákia gazdasági érdekeinek alárendelése a nyugati imperialisták érdekeinek, Csehszlovákia elszakítása a Szovjetuniótól és a népi demokratikus országoktól és végül a kapitalizmus megújítása Csehszlovákiában. A központi nemzetgazdasági osztályban a vezető állásokba a CsKP KB titkárságán Szlánszkyval való megegyezés után Frejka. vádlott a nyugati beállítottságú dr. Voj- tech Jancsikot juttatta be, aki káderes funkciójában az egész gazdaságban olyan emberekét helyezett el, akik készek voltak együtt dolgozni az államellenes összeesküvő központtal, továbbá Jozef Goldmann burzsoá nemzetgazdászt, a tervezés szakaszának vezetőjeként, a kozmopolita dr. Kurt Márkust, aki Field amerikai kém munkatársa volt és akinek elhelyezését Rudolf Szlánszky követelte. Államügyész: Miért volt szüksége Szlánszkynak Markuszra? Vádlott: A külkereskedelmi előadó állásába helyeztük öt, hogy azután ebben a funkcióban biztosíthassa az összeesküvés vonalának megvalósítását a külkereskedelem szakaszán. A központi nemzetgazdasági osztályban továbbá elhelyeztem helyettesemként František J. Kollár kispolgári értelmiségit, aki azután utasításaim alapján segítségemre volt az egész csehszlovák gazdaságban végzett kártevő tevékenységemben. Államügyész: ön volt a nemzetgazdasági osztály feje? Vádlott: Igen. Az ügyész további kérdésére a vádlott elmondotta, hogy az állam gazdasági apparátusában, főleg a főigazgatóságokon és a gazdasági minisztériumokban pozíció elnyerés céljából hogyan töltötték be a vezető állásokat. A külkereskedelmi szakaszra az államellenes összeesküvő központ közvetlen társait helyezték, Hubert Ripka imperialista ügynök közeli munkatársát, a zsidó burzsoa-nacionalista Evzsen Lő*)lt és a cionista Rudolf Margoliuszt. A nehéziparban František Fabingert helyezték el először mint a fémipar főigazgatóját és később mint a nehézipar főigazgatóját, amint maga Frejka mondotta róla — „a nemzetközi fináncmágnások — Rothschildok régi szolgáját és vitkovieei vasmüvek háborúeíőtti igazgatóját". i