Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-25 / 281. szám, kedd

1952 november 2

0 UJSZ0 7 A Rudolf Szlánszky által vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bűnper gának belügyminiszterré való kinevezésére, ami meg is történt. Mandel továbbá számolt a második világháború elkerülhetetlenségével, Németország bukásával és azt mondotta, hogy azután felmerül a Szovjetunióval való leszámolás kérdése. Pontosan emlékszem, hogy ezeket a szavakat használta: „Vagy megegyezés útján, vagy máskép". Elnök: Egyetértett ön Mandelnek ezzel a nézetével? Vádlott: Elfogadtam Mandel koncepcióját és azt mondottam neki, hogy együttműködésemre minden körülmények között számíthat. így váltam Georg Mandelnak, a zsidó nagytőkések képviselőjének ügynökévé. Elnök: Milyen feladatokat adott önnek Mandel ellenséges és kémtevékenységére és hogyan teljesítette őket? Vádlott: 1939 novemberében, röviddel a párizsi Tájékoztató Irodával való együttműködése megkezdése után, amelyet Hubert Ripka vezetett, Mandel felhívott engem, hogy állapítsam meg, vájjon Benes és Ripka óhajtják-e a Daladierrel való megegyezést. Mintegy 14 nappal később Mandelnak megadtam a kívánt hirt. A zsidó nacionalista Mandellel egészen 1939 év végéig kapcsolatban állottam, amikor az Egyesült Államokba távoztam és ezáltal megszakítottam a vele való együttműködést. Államügyész: 1939-ben ön a brit kémszolgálatnak is együttműködésre kötelezte magát: Tegyen vallomást erről. Vádlott: Igen, beismerem, hogy 1939 októberében a brit Intelligence Service-nek Paul Willent ügynök párizsi irodájában együttműködésre köteleztem magam. Államügyész: Ki az a Willert? Vádlott: Sir, Arthur Willert fia, aki az első világháború alatt a brit külügyminisztérium sajtófőnöke volt. Paul Willert felesége egy angol lord leánya, akinek családja a mexikói nehézpetróleumon gazdagodott meg. A vádlott továbbá elmondotta, hogy több ízben összejött Willerttel először 1939 októberében, amikor Willert, aki az Intelligence Servicenek dolgozott, felhívta, hogy találkozzék felettesével, Noel Cowarddal, akinek akkoriban a brit kémszolgálatban fontos funkciója volt. A vádlott e felhívásnak eleget tett. Elnök: Ki az a Coward? Vádlott: Coward brit író, akinek színdarabjai és filmjei az angolszász világban népszerűek voltak, semmiképpen sem igyekezett eltitkolni, hogy az Intelligence Service számára dolgozik. Elnök: Ön beszélt egy találkozásról, amelyen Willert is jelen volt. Miről beszéltek akkor Cowarddal? Vádlott: Coward mindjárt a gyűlés elején megmondotta, hogy tud együttműködésemről a fontos francia körökkel. Azt mondotta azonban, hogy az együttműködésnek éz a módja már nem felel meg a mai követelményeknek. Felhívott engem, hogy csatlakozzam hozzájuk. Willerttel új találkozót beszéltünk meg, amelyen bejelentettem neki. hogy aláírom az Intelligence Service-vei való együttműködésemről szóló kötelezettséget. Simoné a továbbiakban leírta, hogy Willert irodájában hogyan írta alá három példányban kötelezettségét, amelyet szokás szerint az Intelligence Service minden ügynökének alá kellett írnia. Ebben a kötelezettségben többek között benne van az is, hogy leleplezés esetén a brit hivatalok minden esetben cáfolni és tagadni fogják az ő kijelentéseit és vallomásait. A kötelezettségnek saját nevével. Otto Katz-zal és az akkori felvett nevével, O. K. Simoné névvel való alňírása után Simoné Willerttel együtt Cowardhoz ment, aki mint az Intelligence Service új ügynökét fogadta. Államügyész: Milyen feladatokat kapott a kötelezettség aláírása után, valamint a Cowarddal és Willerttel folytatott megbeszélés után? Vádlott: Coward és Willert tájékoztatásokat kértek a német propagandáról Franciaországban, a hitlerellenes csoportok tevékenységéről, a francia nép hangulatáról, a hadseregről, a munkásmozgalom és a kommunista párt tevékenységéről és a háborúellenes propagandáról. Az I. S. ügynökével, Willerttel lefplyt további találkozásaim folyamán ezeket az információkat megadtam, úgy, ahogy ezeket kérte. Az Intelligence Service-vei való ezen együttműködését folytatta Simoné Mexikóban is. Csehszlovákiába való utazása közben 1946 tavaszán Londonban a mexikói-brit vicekonzul parancsára, akivel összeköttetésben állott, találkozott Willerttel, az I. S. ügynökével. Jelentette neki, hogy New-Yorkon való átutazása alkalmával megegyezett az amerikai hírszolgálat ügynökével, a zsidó nacionalista Schönbrunnal is, hogy együtt fog vele dolgozni. Államügyész: Kinek a számára egyeztek meg az együttműködésben? Vádlott: Az amerikai hírszerző szolgálat számára. Államügyész: Tehát ismét az amerikai hírseerzőszolgálat számára. Tulajdonképpen kinek nem kötelezte le magát ? Vádlott: Le voltam kötelezve a francia, brit és amerikai hírszerző szolgálat számára. (Mozgolódás a bíróság^ teremben.) Simoné további találkozóján Willerttel megegyezett, hogy folytatni fogja együttműködését az Intelligence Service-vei és hogy Willertnek írni fog, mihelyt megtudja, hogy hol marad Európában és hogy mit fog csinálni. Vádlott hozzáteszi: Néhány nappal e beszélgetés után Csehszlovákiába repültem, ahol az Intelügen. ce Servicevei való együttműködésemet folytattam. Elnök: Beszéljen nekünk az amehikai hírszolgálat tagjával, Schönbrunnal való együttműködéséről. Vádlott: Azzal szerzett meg engem, hogy kijelentette, hogy a feljegyzés Mandel francia miniszterrel folytatott beszélgetésemről, amelyben a vele való együttműködésre köteleztem magam, az amerikai titkos szolgálat kezében van. Államügyész: Hogyan lehetséges az, hogy ily könnyen lekötötte magát az összes kapitalista államoknak? Vádlott: Ez jellememből, származásomból következik. Ezért váltam a munkásosztály és minden haladó ellenségévé is. Ezért kötöttem le magam, hogy együttműködöm ezekkel a hírszerző szolgálatokkal. Schönbrunn akkor telefonon felhívott a száloldában és egy étteremben találkoztunk. A beszélgetés ele. jén mindjárt megmondotta nekem, hogy az amerikai titkos szolgálat bízta meg azzal, hogy tárgyaljon velem. Megígértem neki, hogy együtt fogok dolgozni az amerikai hírszerző szolgálattal. Megállapodtunk, hogy megállapítjuk az együttműködés gyakorlati módszerét, hogy tudjam, hogyan és hol fogok Európában tevékenykedni. Elnök: Mit tud még Schönbrunnról? Vádlott: Tudom, hogy zsidó kapitalista fia, aki az Egyesült Államokba még az első világháború előtt' emigrált. 1946-ban és 1947-ben Schönbrunn az amerikai News Agency ügynökség szolgálatában állott, amely az amerikai zsidó nagytőkések szerve. Az ő finaneírozói közé tartózik Bemard Barueh. háborús uszító is, az atomenergiának az Egyesült Államok által való monopólizálása tervének szerzője És ez az ügynökség egyike az amerikai cionisták és zsidó nacionalisták fontos öszekötőinek az ame rikai imperializmussal. Szorosan együttműködik, amint azt maga Schönbrunn mondotta nekem, a State Departementtal. az amerikai külügyminisztériummal. Úgyszintén egyike azon eszközöknek, amelyek segítségével a pszichológiai háború hivatala Amerikában hallatlan hazugságokat és rágalmakat terjeszt a béke országairól Elnök: Mind ez ismeretes volt ön előtt abban az időben, amikor lekötelezte magát Schönbrunnak ? Vádlott: Igen. Elnök: Ugy kérem, magyarázza meg nekünk most, mi az a pszichológiai háború hivatala Amerikában? Vádlott: A pszichológiai háború amerikai hivatalát külön kormány, bizottság irányítja. Ennek élén Eisenhower fövezérkarának volt főnöke és az amerikai kémszolgálat mostani vezetője, Beddel Smith tábornok áll. Tagjai a State Departement, a katonai minisztériumok, a katoUkus és protestáns egyházak és zsidó szervezetek képviselői. A pszichológiai háború hivatala Ameriká ban például a népi Kínában gyilkosságokat, szabotázsokat, a felforgató tevékenységet és á hamis bankjegyek elosztását szervezi. Most 100 millió dollár felett rendelkezik, amelyet 1951-ben az amerikai parla ment gyilkosságok, szabotázsok és felforgatások megszervezésére engedélyezett a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, s ezen országok emgiránsainak soraiból zsoldosok toborzására az amerikai hadseregbe. Elnök: Miután mindezt elmondotta, hogyan hangzana helyesen e hivatal elnevezése? Vádlott: A „Forró háború" amerikai hivatala — amint ők mondják — és a nép legyilkolása a Szovjet unió és a népi demokratikus országok elleni . gyilkos atomtámadás számára alakult amerikai hivatal. Elnök: Vagyis milyen hivatal ez? Vádlott: Barbár hivatal. Államügyész: Schönbrunn amerikai ügynök tájékoztatásából ismeretesek voltak ön előtt ennek 8 z amerikai hivatalnak piszkos akciói á Szovjetunió és á népi demokrati, kus országok ellen? Vádlott: Igen, Schönbrunn ame rikai ügynök tájékoztatásából ismeretes volt előttem az amerikai zsidó nacionalisták együttműködése a hírszerzöszolgálattal. Tudatában voltam annak, hogy együtt szolgáljuk az amerikai imperializmust és annak támadó terveit a Szovjetunió és a többi békés országok ellen. Államügyész: Ez azt jelenti, hogy 1946-ban Csehszlovákiába mint az imperialista hírszerző szolgálatok háromszorosan lekötelezett ügynöke jött? Vádlott: 1946 márciusában Csehszlovákiába nemcsak mint' a brit, amerikai és francia Hírszerzöszolgálatok lekötelezett ügynöke jöttem, hanem mint a munkásosztály, a Szovjetunió és az egész haladás régi ellensége is. Államügyész: Ki segítette önt ahhoz, hogy Csehszlovákiába jöhes. sen? Vádlott: A felszabadított' Csehszlovákiába dr. Hubert Ripka segítségével tértem vissza. Együtt dolgoztam vele 1939 őszén a Csehszlovák Tájékoztatási Irodában Párizsban, amelyet kommunistaellenes és munkásellenes szellemben vezettek. Csehszlovákiában való érkezésem után Szlánszkyhoz fordultam azzal a kérdéssel,, vájjon Csehszlovákiában maradjak-e ? Szlánszky úgy döntött, hogy maradjak. Amikor ezt később megköszöntem neki, azt felelte, hogy ez természetes és azt mondotta: „Hiszen tudom, kicsoda André Simoné." Ezután még azt mondotta, hogy jöjjek el hozzá, szívesen beszélgetne velem. Körülbelül 14 nappal később Szlánszkyval a lakásán beszélgettem, amikor is kikérdezett eddigi életemről, főleg a nyugati emgirációm alatti életemről. Tudatában voltam, hogy együttműködésem a trockistákkal túlságosan jól ismert. Részletesen beszéltem erről és megfigyeltem, hogy milyen hatásuk lesz bejelenté, seimnek Szlánszkyra. Ugyanígy viselkedtem, amikor az ellenséges burzsoá újságírókkal fenntartott kapcsolataimról beszéltem. Végezetül elmondtam Szlánszkynak szoros kapcsolataimat és együttműködésemet a cionista, zsidó nacionalista elemekkel Mexikóban és a Tribúna Izraelica cómü lapban végzett munkámat. Államügyész: Hogyan reagált Szlánszky az ön tájékoztatására a trockistákkal és cionistákkal való nyugati együttműködéséről, Vádlott: Ezt magától értetődő dologként fogadta, vagy tudott róla, vagy ehhez hasonlót várt. Szlánszky a további beszélgetés folyamán bizalmasan figyelmeztetett arra is, hogy a múltban megrótták opportu nista állásfoglalásáért a népfront kérdésében 1935-ben. Szlánszky erről fennhéjázó és cinikus hangon beszélt. Főleg Browdernek. az Egyesült Államok Kommunista Pártja volt főtitkárának ügye iránt érdeklődött, akj szétoszlatta az Egyesült Államok Kommunista Pártját és akit 1944. mint árulót és mint amunkásosztály ellenségét leplezték le. Szlánszky részletesen beszámoltatott magának Browder felszámoló tevékenységéről Egyesült Államok Kommunista Pártja belsejében. Főleg a Browder által végrehajtott fordulat technikájának részletei iránt érdeklődött Megkérdezte azt is, milyen eszközökkel győzte le Browder az Egyesült Államok Komunista Pártja elnökének, Fosternek, ellenállását. aki a szétoszlatás ellen volt. Továbbá megkérdezte, hogy Browder milyen feladatot szabott meg a marxizmus tanulmányozására alakult kommunista társulás számára, amely az Egyesült Államok Kommunista Pártját volt hivatva he. lyettesíteni. Szlánszky kérdéseket tett fel arról is, hogyan fogadta a tagság a párt szétoszlatásáról szóló döntést és azt az utasítást, hogy a párt volt tagjai lépjenek be burzsoá pártokba. Elnök: És miért érdeklődött Szlánszky Browdernek e likvidátor tevékenysége iránt? Vádlott: Akkor ez nem volt teljesen világos előttem. Csak később, amikor Szlánszkyval összeesküvő kapcsolatba léptem, ismertem fel, hogy azért érdeklődött Browder felszámoló tevékenysége iránt, mert meg akarta kísérelni Browder példája és annak követője, Tito példája nyomán hatalmába keritení és felszámolni a CsKP-t. Ezzel fel akarta számolni a népi demokratikus rendszert Csehszlovákiában és a köztársaságot vissza akarta téríteni a kapitalizmus útjára. Elnök: Ön ebben az irányban Szlánszkyval több megbeszélést folytatott? Vádlott: Igen, 1946 júniusában Szlánszkyval megbeszélést folytattam, Benesov mellett Veszelikovban lévő villájában. Annak szükségességről beszélt, hogy a párt- és államgépezet az ő befolyása alá kerüljön. Akkor jóllehet ismerte trockista gondolkodásomat, felajánlotta nekem, hogy vegyem át a CsKP KB titkárságán lévő nemzetközi osztály vezetését. Elnök: Milyen benyomást tett önre. hogy Szlánszky, ismerve az ön trockista gondolkozását, felajánlotta önnek ezt a felelősségteljes állást ? Vádlott: Ez természetesen gondolkodóba ejtett és első gondolatom az volt, kell, hogy Szlánszkynak saját tervei legyenek. Később arra a meggyőződésre juttottam, hogy Szlánszky " ellenséges vonalat követ. 1946-ban lefolyt beszélgetésünkben Szlánszky azt mondotta nekem, hogy népszerűsíteni kell Titot, hogy Jugoszlávia önálló úton halad a szocializmus felépítésében és ezért tanulnunk kell tőlük. Ekkor megtárgyaltam vele a Svetové Rozhľady című lap tartalmát, amelynek Szlánszky óhajára később főszerkesztőjévé kellett lennem. Szlánszky hangsúlyozta, hogy ebben a - lapban külön jelentős helyet kell fenntartani Jugoszlávia szocializmushoz vezető útjának népszerűsítésére. Szlánszky kiemelte azt a jelentős szerepet is, amelyet a felszabadító harcban az interbTlgádasok néhány vezetője játszott, jóllehet már akkor ismeretes volt előttem felbomlásuk. Szlánszky rámutatott- arra, hogy némelyik interbrigádosnak a párt- és államgépezetben fontos küldetése van és szerepük -még nagyobb lesz. 1946 májusában Szlánszky a titkárságon folytatott megbeszélésen ismét érdeklődött a cionistákkal és a zsidó nacionalistákkal való együttműködésemről Mexikóban. Amikor kifejezésre juttattam cionista beállítottságomat és ecseteltem a cionistákkal való szoros együttműködésemet Szlánszky helyeslően nyilatkozott. Elnök: Hogyan lehet az, hogy Szlánszky ezt az ellenséges beállítottságát önnek bevallotta? Vádlott: Azért, hogy bekapcsoljon engem összeesküvő központjába, amelyet Csehszlovákiában kialakított. Multam alapján Szlánszky 1946 tavaszán könnyen megnyert engem államellenes és pártellenes központjába való együttműködésre. Összeesküvő terveink érdekében azután Szlánszky elhelyezett engem a Rudé Právonál és nagy anyagi jövedelmet biztosított részemre. Államügyész: Vádlott, mikor és milyen feladatokkal helyezte el önt Szlánszky a Rudé Právonál? Vádlott: 1946 márciusában. Ekkor határozta el Szlánszky, hogy mint főhírmagyarázó a Rudé Právoba lépjek és egyben elrendelte, hogy cikkeimet külön kiemeljék, magasan honorálják, hogy azokat átvegye a Tvorba és hogy a Svoboda könyvkiadóvállalat megjelentesse »Azokról, akik elárulták Francia országot* című könyvemet. Ezzel nagy pénzjövedelemről és jómódú életről gondoskodott számomra. Államügyész: Adott önnek Szlánszky konkrét utasításokat is ellenséges tevékenységére a Rudé Právonál? Vádlott: Igen, 1946 májusában Szlánszkyval dolgozószobájában átvettem a cikkek irányvonalát amelyeket róla kellett írnom, Szlánszky azt óhajtotta, hogy személyét emeljem ki, mint a Szlovák Nemzeti Felkelés főtényezőjét A cikkel, amelyet ebben a pártellenes szellemben írtam Szlánszky meg volt elégedve és azt mondotta, hogy így kell a cikkeket irni. Államügyész: Melyek voltak Szlánszky további ellenséges beavatkozásai a Rudé Právotoa? Vádlott: Szlánszky megkísérelte, hogy agyonhallgassa Klement Gottwald egyik legjelentősebb választási beszédét. Szabotálta a Szovjetunió békepolitikájának népszerűsítését. Amikor 1948 őszén Klement Gottwald, a párt elnöke, a csehszlovák sajtó bírálatában hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a sajtó szoros kapcsolatban álljon a tömegekkel, Szlánszky és emberei ennek éppen az ellenkezőjét határozták el. Elnök: Kapott további parancsokat is Szlánszkytól ? Vádlott: Szlánszky azt mondotta nekem, hogy kívánja, hogy a külföldi újságírókkal a kapitalista államokban nemhivatalos kapcsolatokat tartsak fenn. 1947 tavaszán tájékoztattam Szlánszkyt dolgozószobájában a nyugati imperialisták újságíró ügynökeivel fenntartott kapcsolataimról. Beszéltem neki Schönbrunn amerikai ügynök és Werth brit kém prágai látogatásáról, akikkel találkoztam. Rámutattam előtte arra, hogy nem fontosak számukra a hivatalos hírek, hanem olyan információkat óhajtanak, amelyek megvilágítják a gazdasági és politikai történés hátterét Csehszlovákiában és hogy ilyen információkat adok nekik. Szlánszkyt már előbb részletesen tájékoztattam Hindus amerikai ügynökkel való kapcsolataimról és azt mondottam neki, hogy Hindusnak olyan híreket szolgáltattam, amelyek azt bizonyítják, hogy Csehszlovákia külön úton halad a szocializmus felé. Szlánszky ezt az ellenséges tevékenységet is helyeselte és dicsérte. Államügyész: Miért adott önnek Szlánszky utasítást külföldi újsá.