Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-25 / 281. szám, kedd

2J5 ik Rudolf Szlánszky által vezetett összeesküvő központ vezetősége elleni bünper gokkal való aenahivatalos kapcso­lat fenntartására? Vádlott: Mivel a külföldi újság­írókkal hivatalos kapcsolatokat bátyja Richard Szlánszky tartott fenn, aiki akkoriban a tájékoztatási minisztérium sajtóosztályának ve­zető helyettese volt. 1946 júliusában a párizsi béke­konferenciára való távozásom előtt Szlánszky meghagyta nekem, hogy szorosan együttműködjem Clemen­tissel. Szlánszkynak Párizsba való érkezése után a szállodában tájé­koztattam őt arról, hogy utasítá­sai alapján kapcsolatot vettem fel külfötoii újságírókkal és hogy Cle­mentiseel v-aiió szoros együttműkö­désben hireket adok nekik. Szlán­szky aet válaszolta, hog.y erről már tájékoztatta őt Clementis; a béke­konferenciáról Prágába való vissza­érkezésem után Szlánszky utasítá­sára további kapcsolatot tartottam fenn Giementissel. Titkos híreket kaptam tőle, amelyeket felhasznál­tam kémtevékenységemben. Clemen­tis tudta, hogy ezeket a hireket, amelyeket nekem ad, a nyugati hír­szerzőszolgálatok ügynökeinek tá­jékoztatására használom fel, akik ebből a célból meglátogatnak en­gem lakásomon is. Ezekről a kap­csolataimról Clement-ist állandóan tájékoztassam. 1-94-7 nyarán Cle­mentis tájékoztatott engem arról a tervéről, hogy a . külügyminiszté­rium sajt-óosatálya vegye át a fel­ügyeletet a külföldi újságírók felett Prágában. Hangsúlyozta, hogy szükséges a külföldi újságírókat jobban és bővebben tájékoztatni a csehszlovákiai eseményekről. Ez számomra egyenes utasítás volt, hogy folytassam kémtevékenysége­met a nyugati imperialisták ügy­nökeivel. Államügyész; Ezért kapott 194-7 nyarán Clementistürl 50.000 korona jutalmat ? Vádlott; Igen, Clementis azt mon­dotta nekem, hogy a külföldi újság­írókkal való kapcsolataim költsé­gekkel járnak é s ezért 50.000 koro­nát ad nekem a külügyminisztérium rendelkezési alapjából. Clementis továbbá azt "mondotta, hogy ezt a munkát nagyon fontosnak tartja és sikeresnek és reméli, hogy a munkát folytatni fogom. Azt válaszoltam neki, hogy ebben nyugodtan bizhat. Államügyész: Ez aizt jelenti, hogy Clementis pénzelte lényegében az ön tevékenységét a nyugati újságírók­kal, akik ténylegesen a nyugati hír­szerzőszolgálatok ügynökei voltak. Vádlott; Igen. , Elnök: Mint az államellenes ösz­szeesküvő központ tagja kapott-e még má s feladatokat is? Vádlott: 1948 márciusában Szlán. szky feladatomul tűzte ki, hogy ír­jak egy könyvet a februári esemé­nyekről, trockista szellemben. Azt óhajtotta, hogy ebben a könyvben öt mint a februári események fő­személyét emeljem ki. Ennek a könyvnek Szlánszky terve szerint dokumentálnia kellett Csehszlovákia külön útját a szocializmus felé. To­vábbá azt kívánta, hogy ebben a könyvben emeljem ki Pavel inter­brigádista személyét. Nagy lelkese, déssel írta le az ő februári szerepét és úgy állította őt oda, mint a feb­ruári győzelem fötényezőinek egyi­két. Államügyész: Beszélt Szlánszky­val 1948 februárja után a nyugat különböző képviselőivel fenntartott széleskörű kapcsolatairól ? Vádlott: Igen, 1948 márciusában tájékoztattam Szlánszkyt a külföldi újságírókkal fenntartott kapcsola. taimról. Utasítást adott nekem, hogy folytassam ellenséges tevé. kenységemet. Azt mondotta, hogy a velük fenntartott kapcsolatok feb ruár után még fontosabbá váltak. Újból követelte, hogy az újságírók, nak magyarázzam meg. hogy Cseh. Szlovákia külön úton helad a szo cializmus fel-' Ugyanezen a módon megmondta nekem, hogy az össze esküvő központunk vonala változat, lám marad. Elnök: Milyen módon újította fel kémösszsköttetéseit az Intelligence Servicevei 19-16 márciusában Csoli. Szlovákiába való visszatérése után? Vádlott: Wilierthel, az Itelligence Service ügynökével 1946 augusztu­sában találkoztam a békekonferen­cián Párizsban és részletesen tájé. koztattam őt Csehszlovákiában vég­zett munkámról. Tájékoztattam öt arról is, hogy Szlánszky meghívá. sára maradtom Csehszlovákiában, aki "eladatomul tűzte ki, hogy szo­rosan együttműködjek Clementissel. Bejelentettem neki azt is, hogy Szlánszkynak azon információk sze. rint, amelyeket maga adott nekem, saját koncepciója van. Willerth rész. letesen kikérdezett Szlánszky felöl és érdeklődött az iránt, hogy Szlán­szky pozíciója a CsKÍP-ben erős.e és hogy milyen a viszonya pártelnök, höz s a CsKP vezetőségének többi tagjaihoz. Államügyész: Tájékoztatta ön Willerthet arról, hogy Clementissel ugyanazon ellenséges plattformon dolgozik együtt ? Vádlott: Igen, mondottam, hogy Clementissel nagyon jól megértjük egymást, és hog.y a vele folytatott beszélgetésből tudom, hogy Magyar­országgal szemben élesen ellenséges álláspontot foglal el, aimiben őt tá_ mogatom. Willerth megjegyzéseiből láttam, hogy Clementistől nagyon jól van tájékoztatva. Államügyész: Milyen utasításokat adott önnek Willerth Szlánszky és Clementissel való kapcsolataira ? Vádlott: Utasított engem, hogy kapcsolataimat Szlánszkyval és Cle­mentissel még szorosabbra fűzzem. Államügyész: Milyen híreket adott akkor Willerthnek? Vádlott: A békekonferencián Pá­rizsban Willerthnek tájékoztatásokat adtam, amelyeket a konferencia fo­lyamán szereztem egészen megérke­zéséig. Ezek uszító hírek voltak Ma­gyarország ellen, információk a csehszlovák-francia tárgyalásokról, és azokról az utasításokról, ame­lyeket a csehszlovák kormány pá­rizsi küldöttségünknek adott. Ugyan­csak részletesen méltattam neki a csehszlovákiai helyzetet. Államügyész: Milyen direktívákat kapott tőle kémtevékenységére? Vádlott: Azt mondotta nekem, hogy Szlánszkynak a külföldi újság­írókkal való kapcsolatnak fenntar­tására adott utasításait arra kell fel­használnom, hogy jelentéseket adjak mindazon brit ügynököknek, akiket hozzám küld. A gyűlés befejezése előtt bejelentette nekem, hog.y a bé­kekonferencián Párizsban valaki je­lentkezni fog nálam. A Willerthtel megegyezett jelszóval Glad Covern brit újságíró jelentkezett nálam. Kapcsolatban állottam vele a kon­ferencián való jelenlétének egész ide­je alatt és uszító híreket adtam ne­ki Magyarország ellen és informá­ciókat a csehszlovák-lengyel, vala­mint a csehszlovák-magyar tárgya­lásokról. Covernnel még egyszer ta­lálkoztam a konferencián, a Mar­shall-terv megtárgyalásánál. Akkor tájékoztattam őt a csehszlovák-fran­cia tárgyalásokról, a magyar kül­döttség prágai tartózkodásáról, a csehszlovák-lengyel szövetségi szer­ződésről és áttekintést adtam neki Csehszlovákia pénzügyi és politikai helyzetéről is, ahogy erről Szlánszky és Clementis tájékoztatott engem. Államügyész: Ki jelentkezett ön­nél Willerth-tel megegyezett jelszó­val, amikor visszaérkezett Prágába a békekonferenciáról. Vádlott: Alexander Werth brit kém, akit már 1937 óta ismertem Párizsból és akivel időnként kicse­réltük híreinket. 1947-től kémössze­köttetésben állottam vele csehszlo­vákiai útjai alkalmával. Szlánszky utasítására és hűen az Intelligence Service-hez való kötelezettségem­hez, Werthtet tájékoztattam a leg­különfélébb titkos tárgyalásokról, információkat adtam neki a cseh­szlovák kormánynak Németországról szóló titkos memorandumának tar­talmáról, amelyet a külügyminiszte­rek képviselőinek londoni konferen­ciája elé terjesztettek. 1948-jjan tá­jékoztattam őt az árucseréről Cseh­szlovákia és a. Lengyelország között, valamint a csehszlovák kormány ál­lásfoglalásáról Izrael állammal szemben. Ezenkivül több hírt ad­tam át neki a Csehszlovák Köztár­saság belpolitikai és gazdasági fej­lődéséről, a CsKP-ben készülő iga­zolásokról és az igazságügyi reform­ról. 1949-ben tájékoztattam Werthtet a szabadpiacon történt fordulatról és részletes áttekintést adtam neki Csehszlovákia belpolitikai, gazdasá­gi, külpolitikai helyzetéről az ötéves terv kezdetén. Minden fontos hírnél feltüntettem a - forrást, amelyből származik. Werth mindig érdeklődött munkám, helyzetem iránt és az iránt, hogyan fejlődnek kapcsolataim Szlánszkyval és Clementisszel. Be­széltem neki a velük folytatott be­szélgetéseimről és értékeltem pozí­ciójukat a CsKP-ben. Tájékoztattam azonban Werthtet arról, hogy az összes kérdéseket megtárgyalom Ge­minderrel. 1949 őszén Werthtel vég­legesen szakítottam, amikor cikkei­ben dicsérni kezdte a titóista-fasisz­ta bandát. Féltem a'kkor, hogy kap­csolataim Werthtel, aki már kom­promittálva volt, leleplezésemhez ve­zethetnének. Elnök: Hogyan folytatódtak az ön kapcsolatai Dávid Schönbrunn kém­mel, az ön visszatérése után Cseh­szlovákia területére? Vádlott: Schönbrunn amerikai ügynökkel a békekonferencián talál­koztam Párizsban még a konferen­cia megnyitása előtt. Ezen az össze­jövetelen megtárgyaltam Schönbrun­nal együttműködésünk gyakorlati módját. Elmondtam neki, hogyan fo­gadott Szlánszky Csehszlovákiában, hogy Szlánszky meghívására Cseh­szlovákiában maradtam, hogy mint hírmagyarázó dolgozom a RudéPrá­vonál és a külföldi újságírók van­nak gondjaimra bízva. • Elnök: Megemlítette ön, mit fog jelenteni az ön összeköttetése Szlán­szkyval Washington számára? Vádlott: Beszéltem ar-ról, hogy így páratlan alkalom kínálkozott számunkra Washington tájékortatá­sára. Eg-yúttal megmondtam Schön­brunnak, hogy baráti összeköttetést fogok fenntartani azokkal az ügy­nökökkel, akik a haladóSBellemüség álarcában rejtőznek. Schönbrunn he­lyeselte ezt. Elmondta, hogy a kül­földi amerikai hírtudósítók jelentős része cionista beállítottságú és így könnyebbé válik tevékenységem. A vádlott néhányszor találkozott Schönbrunnal a béketárgyalás idején 1946-ban és 47-ben párizsi útjai aä­kalmával. Az államügyész és az el­nök kérdéseire, milyen titkos jelen­téseket adott az amerikai hirszolgá­•lat ezen ügynökének, ezt váJaszolía.: Vádlott: A párizsi békefcárg^jafó­son 1946 nyarán uszító jeíeiíteseket adtam Sch%ibrunnak Magyarország ellen és tájékoztatásokat nyújtottam neki a csehszlovák-francia tárgyalá­sokról és a csehszlovák kormány ál­tal a párizsi csehszlovák küldöttség­nek adott utasításokról. Továbbá tá­jékoztattam Schönbrunnt Clementis­nek Gyöngyösi magyar külügymi­niszterrel tartott összejövetele lefo­lyásáról. Beszéltem a csehszlovák­lengyel tárgyalásokról, a kultúr­egyezményröl is és tájékoztattam öt arról a beszédről, amelyet Cle­mentis készített a béketárgyalásról a magyar bizottság számára. 1947 nyarán Schönbrunn érdeklő­dött Csehszlovákiának a Marshall­tervvel való állásfoglalása és a cseh­szlovák kormánynak az izraeli kér­déssel szemben elfoglalt álláspontja iránt. 1947 őszén érdeklődése a cseh­szlovák-magyar kapcsolatokra össz­pontosult. Mindezekről a kérdések­ről összefoglaló jelentéseket adtam. Államügyész: Nemcsak párizsi út­jai során adott ön Sehönbrunnak tit­kosjellegü jelentéseket, hanem az ö prágai látogatása alkalmával is? Vádlott: Igen, Schönbrunn ügynök csehszlovákiai útja során 1947-ben meglátogatott és még egy összejö­vetelt tartottam vele. Ily alkalmak­kor titkos jelentéseket adtam neki a csehszlovák-francia tárgyalásokról és azokról a követelésekről, amelyeket a csehszlovák kormány a négy nagy­hatalom Németországról tartott tár­gyalásán fog érvényesíteni. Beszél­tem neki • a csehszlovák-lengyel és a csehszlovák-magyar tárgyalások­ról is. Tanácsoltam, hogy lépjen kapcsolatba Clementisszel. Én ma­gam hoztam öt azután összekötte­tésbe az ö beleegyezésével Clemen­tisszel. Államügyész: Milyen ügynökökkel hozta önt kapcsolatba Schönbrunn a párizsi béketárgyaláson? Vádlott: A párizsi béke tárgyalá­son 1946 nyarán Schönbrunn kap­csolatba hozott Howard Smith ame­rikai kémmel. A béketárgyaláson való jelenlétének egész ideje alatt kémösszeköttetésben állottam vele. Smith akkor hivatalosan újságíró­ként szerepelt. Államügyész: Mily jelentést adott ön az amerikai hirzsrezöszolgálat ezen ügynökének? Vádlott: Smith amerikai ügynök­nek titkosjellegü jelentéseket adtam, amelyeket még jóval közzétételük előtt szereztem. Tájékoztattam Smithet, hogy megkezdődik a szö­vetség megkötésére irányuló cseh­szlovák-lengyel tárgyalás, hogy Csehszlovákia felveszi a diplomáciai kapcsolatokat a spanyol köztársa­sági kormánnyal. Magyarország el­len uszító jelentéseket adtam. Elnök: Ezzel természetesen az ön kémkapcsolatai Smithtel nem feje­ződtek be, hanem tovább folytatód, tak. Erről beszéljen, Vádlott: Összesen háromszor ta­lálkoztam Smithtel, 1-948 márciusá­ban, Genfben az ENSz tájékoztató konferenciáján, ahol, mint az ame­rikai küldöttség tagja ^e-repelt. Összejöveteleinken részletes tájékoz, tatásokat nyújtottam neki a februá. ri események lefolyásáról, több is. meretlen tényt közöltem vele a csehszlovák kormányinak február utáni terveiről. Beszéltem Smithnek a Benessel folytatott tárgyalásról is, aki akkor lemondásával fenyege. tödzött. Jelentést tettem neki a csehszlovák küldöttségnek a genfi konferencián való magatartásáról is. Elnök: Természetesein aízok a je­lentések, amelyeket most említ, netm voltak nyilvános jelentések? Vádlott: Nem, ezek titkos jelen, tések voltak. Elnök: Amelyek eddig a nyilvá­nosság előtt nem voltak ismerete, sek, és nem is lett volna szabad ezeket a nyilvánosság tudomására hozni. Tudatában volt ennek? Vádlott: Igen, tudatában voltam ennek. Az elnök ezután megkérdiezte a vádlottat, hogy azután, hogy Schön. brunnal megszakította személyi kap. csőlátót, jelentkezett_e valaki az ügynökiek közül azzal a jelszóval, amelyet Schönbrunnal beszéltek meg Vádlott: 1949-ben Prágában WhL te amerikai kém jelentkezett nálam Schönbrunn jelszavával. White be. szélgetése egy részét a Osehstzlová. kia elleni támadásokra fordította. Mint a népi demokratikus rendszer régi ellensége, állításával egyetér. tettem. Az egész beszélgetésből vilá­gos volt előttem, hogy értesülései az amerikai nagykövetségről szár. maznak. Elnök: Ismerte ön Whitet azelőtt, mielőtt találkozott vele 1949.ben Prág '.ban ? Vádlott: Nem ismertem, de tud­tam róla, hogy az Orverseas News Ageney munkatársa a zsidó nagy­kapitalisták szolgálatában. Államügyész: Milyen jelentéseket adott White ügynöknek ? Vádlott: 1949_ben White érdeklő, dött többek közt az egyházi kérdé. sekröl, amelyről részletes tájékoz, tatást nyújtottam neki. Továbbá je. lentéseket adtam át Whitenek a szabadpiaci forgalomról, az iskola, ügyben történt változásokról és Csehszlovákiának Németország szov­jet övezetével való kapcsolatairól. Amennyire emlékszem, elárultam neki a csehszlovák kormány állás pontját a nyugatnémetországi ame. rikai katonai kormányzó jegyzékét illetőleg. Elnök: Említést tett Hindus ame. rikai ügynökkel való kapcsolatáról is. Hol és mikor találkozott ezzel az ügynökkel ? Vádlott: Hindust 1947 tavaszán a prágai Esplanade szállóban keres­tem fel. Hindus, a zsidó nacionalista és amerikai ügynök beszélgetés so. rán arra a problémára összpontosí. totta figyelmét, amely öt Csehszlo. vákiában a legjobban érdekelte és pedig a szocializmus -felé vezető út­jának kérdésére. Hindus hangsúlyoz, ta, hogy az amaerikai kormánynak érdeke fűződik ahhoz, hogy Cseh. Szlovákia saját útján s ne szovjet úton haladjon. Hindus azt is mond. ta nekem, hogy egyes csehszlová­kiai .befolyásos tényezők hasonló állásponton vannak, mint ő és fel­tétlenül Csehszlovákiának a szocia. lizmus felé vezető saját útját java. solják. Elnök: Tulajdonképpen mát értett Hindus az „egyes befolyásos cseh­szlovákiai tényezők* alatt ? Vádlott: Hindus főleg Szlánszky­val folytatott beszélgetésére támasz, kodott. Ez irányban irta meg H in. dus 1947-ben könyvét, amely az Egyesült" Államokban jelent meg. Könyvéhez, mint maga mondotta, azt az anyagot használta fel, amit Szlánszkyval való kapcsolatából, Löbllel folytatott beszélgetéséből és az én tájékoztatásaimból szer. zett, Államügyész: Milyen titkos je­lentéseket adott át Hindus amerikai ügynöknek ? Vádlott: 1947-ben tartott össze­jöveteleinken olyan jelentéseket tet­tem Hindusnak, amelyek azt a be­nyomást keltették, hogy Csehszlová­kia saját útján halad a szocializ­mus felé. Ezenkívül tájékoztattam őt a csehszlovák kormány Németor­szágot érintő titkos memorandu­mának tartalmáról, amelyet a kül­ügyminiszterek helyetSteseinielk Ion-' doni konferenciájára szántak, vala­mint a magyar küldöttséggel foly­tatott prágai csehszlovák tárgyalá­sok eredményeiről. Államügyész: Hogyan szerezte a titkos jelentéseket kémtevékenysé­g>e céljaira'? Vádlott: A kémtevékenységem­ben felhasznált titkos jelentéseket egyrészt mint a Rudé Právo szer­kesztője a szerkesztőségi gyűlése­ken, főként azonban kémközpon­tunk tagjaitól szereztem. így Cle­mentis 1946-ban a párizsi béketár­gyaláson tájékoztatott más orszá­gok küldöttségeivel folytatott tár­gyalásokról és a csehszlovák kor­mány utasításairól. Hasonló tájé­koztatásokat adtak Vavro Hajdú és Eduard Goldstücker, a csehszlovák küldöttség tagjai ie. Államügyész: 1946-ban a béke tár­gyalásról Csehszlovákiába való visz. szatérte után titkos jelentések szer­zésére szolgáló forrását kémtevé­kenysége szempontjából még jobban kibővítette ? Vádlott: Igen. 1946-tól 1949-ig el voltam látva titkos tájékoztatások­kal, melyeket Rudolf Szlánszkytól, Gemindertöl, Vilém Novytól. E. Lö­bltöl, L. Frejkától és szintén V. Clementistől és Vavro Hajdútól sze. reztem. Átadtam ezeket a nyugati hírszferzőszolgálatok ügynökeinek. Államügyész: Kémtevékenységbe céljaira milyen titkos jelentéseket kapott Szlánszkytól ? Vádlott: 1947 tavaszán Szlánszky tájékoztatott a bankjegyforgalom­ról. Megmondta azokat a pontos számokat, amelyekből meg lehetett ítélni Csehszlovákia állami pénz­ügyeinek és devizáinak helyzetét. Elnök: Ez volt az egyedüli jelen­tés, amit tőle kapott? (A Rudolf Szlánszky által ve­zetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bün­per folytatását lapunk holnapi számában közöljük.) WI MMMMM tt WHIHtU MWMI WMMMMWM CJJ SZÔ. Szlovákia Kommunista Pártjá­nak napilapja — Szerkesztőséé: Bratisla­va. Jesenského S—10. Telefon: 347—16 és ,152—10. Főszerkesztő Lőrincz Oyula — Kiadóhivatal: Pravda. lankiadóvSlla­lata. Jesenského 12. Teleíön Pzeinl olťf. fizetés és lapárusítás 274—74 eíryénl e!6­íizetés 262—77 Az ÜJ SZÔ meerende'lietö a oostal kézbesítőknél vasrv a oostahSva­talokon 1? Rlöfizetést dí1 íj évre 120 Kis Feladó és Irányító iwtahivatal Bratisla­va II. — Nyomia a Pravda n y. nyomdá­ja. Bratislava.

Next

/
Thumbnails
Contents