Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-25 / 281. szám, kedd

6 U J SZ

Ö 1952 november 20 A Rudolf Szlánszky által vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bűnper segítségével minél intenzívebbé tegyék a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság elleni aknamunkát ? Vádlott: Igen. Mi, Szlánszky öszszeesküvésének tagjai a külügyminisztériumban kezünkbe akartuk venni a hatalmat és ezért trockista támaszcsoportot alakítottunk a minisztériumban, hogy hatalmunkba vegyük a minisztérium apparátusát és felhasználjuk azt a kapitalista országokkal és hírszerzőikkel folytatott ellenséges kapcsolataink kibővítésére. A külügyminisztérium szakaszán azonban nem sikerült mingvégig végrehajtani gonosz szándékainkat. Amikor 1950 márciusában Clementist visszahívták miniszteri funkciójából, vissza kellett húzódnunk, hogy jobban leplezhessük ellenséges szándékainkat. Elnök: Milyen kémtevékenységet folytatott ön a nyugati imperialista hírszerzöszolgálatok javára? Vádlott: 1949 nyárán Clementis a csehszlovák kormány megfigyelője ként a külügyminiszterek párizsi konferenciájára küldött, amely Né metország kérdéseit tárgyalta meg. Dixon volt prágai angol nagykövet kérésére akkor meglátogattam De. an angol kémet, az angol küldöttség tagját, akinek jelentést tettem a csehszlovák kormánynak az egyes kérdésekben való nézeteiről, ame. lyeket a konferencián megtárgyal, tunk. Államügyész; Magyarázza meg, miért küldte önt 1949.ben Dixon csehszlovákiai angol nagykövet De. anhoz? Vádlott: Azért, mert kémtevékenységet folytattam vele együtt, Ugy 1949 május elején az amerikai nagykövetségen találkoztam Dixon volt prágai angol nagykövettel, aki felkért egy zavartalan beszélgetés, re. Elmondotta, hogy kémt^vékeny. séget akar velem folytatni. Mivel ez "röviddel a külügyminiszterek taná. csának konferenciája előtt történt, -kérdezte, mily előkészületeket tesz a csehszlovák kormány e konferenciára, mily állást foglal el e konferenciával szemben, mily álláspontra helyezkedett az egyes kérdésekkel szemben, amelyeket a konferencián kell megtárgyalni és kérdezősködött általában más, Németországra vonatkozó kérdésekről. Amikor meg. adtam neki ezeket a kémtájékozta, tásokat, Dixon megkért, hogy Pá. rizsban keressem fel Deanit, az an. gol küldöttség tagját, akivel még beszélnem kellett ezekről a dolgok, rôl. Ettől az időtől fogva választ ad. tam Dixon kérdéseire és kémtájé. koztatásokkal szolgáltam neki. 1949-ben Dixon tudni akarta, vájjon a kommunista pártok Tájékoztatási Irodája irányítja e Csehszlovákia politikáját, vannak-e viszályok a párt vezetőségében, milyen tényle. ges helyzetit foglal el Geminder a Kommunista Pártban, milyen Artúr London tényleges pozíciója a minisz. tóriumban és miféle emberek ezek. 1949-ben kérésére lépést tettem Wildash angol kém leleplezésének ügyében és 1950 ben lépést kellett tennem Rides haladószellemü angol nő ellen. A vádlott azután határozottan felismerte az államügyész által eléje tftt fényképen John Dixon volt prágai angol nagykövetet és tovább vallott az ENSz.nek 1950 őszén Amerikában megtartott ülé. sén folytatott áruló tevékenységéről, amelyen mint csehszlovák k küldött vett részt. Államügyész; Ott szintén kémkedéssel foglalkozott az angol hírszer. zöszolgálat javára ? Vádlott: Az ENSz 1950-ben az amerikai Laké Succesban meg tar. tott ülésén régi ismerősömmel. Jeb. bel találkoztam, aki mint állandó brit küldött működött ott. Beszélgetésünk során kérésére hírt adtam a csehszlovák küldöttségnek az ülés kimenetelére vonatkozóan vallott nézetéről és pedig oly értelemben, amilyen' értelemben' készültem je. lentést tenni a cseheszlovák kor. mánynak. Államügyész; Ezelőtt már beismerte, hogy az angol hirszerzöszol. gálattal való összeköttetésén kivül hasonló összeköttetést tartott fenn Déjean csehszlovákiai francia nagykövettel is. Tegyen erről vallomást! Vádlctt: 1947 tavaszán az angol nagykövetség fogadásán utánam jött Déjean és azt kérdezte, mit fogunk tenni azokkal a németekkel, akiket nem telepitettünk ki Csehszlovákiából? Déjean azt is inon. dotta, hogy ismeretes előtte az an. golokkal folytatott eddigi együtt, működésem, erről eddig senkinek sem szólt semmit, mivel ö maga szeretne tőlem némi tájékoztatáso. kat, és hogy ezt senki sem tudja meg. Ezidötöl kezdve Déjean külön, féle fontos kémjelentéseket kapott tőlem a nemzetközi kérdésekben folytatott csehszlovák politikáról, főleg azokban a kérdésekben, amelyek elsősorban csehszlovák külügyi tárgyalásokra vonatkoztak Német, ország és Berlin kérdéséről, a né. metek kitelepítéséről és a csehszlo. vák kormánynak a külügyminiszterek tanácsa különféle konferenciái, nak, mint a moszkvai és londoni konferenciának kimenetelét illetően vallott nézetéről. 1949-ben tájékoz, tattam Déjeant a minisztériumban végighajtott' újjászervezésről. • El. mondtam neki, milyen az új minisz. térium összeállítása és hatásköre, milyenek a minisztérium új viszo nyai és milyen további személyi vagy más változásokra kerül sor. Déjean azokban a kérdésekber, amelyeket a Köztársaság érdekében titokban kel. lett volna tartani, mindig előre tájékoztatva volt. 1949 ben Déjean kért, hogy lépjek közbe Pospisilová elítélt francia kémnő érdekében Ugyanazon években szintén kért, hogy lépjek közbe Helliot volt fran cia katonai attasé kémbotrányának ügyében, hogy ezt a kémaffért ne te. gyák közzé Csehszlovákiában és to vábbá, hogy a francia-csehszlov,^ kereskedelmi szerződés tárgyalása alkalmával tárgyalást folytassunk a régi osztrák-magyar adósságok kamatainak* megfizetéséről is. Igyekeztem eleget tenni Déjean ezen kéréseinek. Siroky kormányelnök, helyette' helytelen tájékoztatásával, aki ezidöben a távollevő Clementist helyettesítette. Az államügyész azután a bíróság elé terjesztett egész sor bizonyító okmányt,

1 melyek Hajdú vádlottra rábizonyítják a vádiratban f eltűnte tett bűntetteket, azaz rábizonyítják államellenes szeesküvö és kémte. vékenységét. Hajdú beismerte, hogy ismeri az okmányok tartalmát. Tanúk a külügyminisztériumban lévő trockista csoportról A megszakított főtárgyalás után első tanúként Karel Dufeket hallgatták ki, aki mint a' külügyminisztérium hivatalnoka és a trockista csoport tagja Hajdúval és Londonnal, Szlánszky és Geminder vezetése alatt kártevő működést fejtett ki a kádermunka terén, és aki később ankarai követ lett. Megerősítette a vádlottak eddigi vallomásait a trockista csoport megalakításáról a külügyminisztériumban és ezzel kap. csolatban Londonnak a csoportba való belépéséről a következő szavakkal emlékezett meg: „Trockista csoportunkat lényegesen megerősítette London, aki a csoport aktív tagja lett mindjárt a minisztériumba való jövetele után, ahol Szlánszky és Geminder a miniszter káderheiyettesének funkciójába helyezte. Ilyen körülmények között és Geminderrel való szoros együttműködésben sikerült a külügyminisztériumban a rettegés és a diktatórium légkörét megteremteni, és ezt a CsKP összüzemi bizottság hatalomba kerítésére kihasználni." A tanú továbbá leírja, hogy a legkülönfélébb mesterkedések után és a terror, a félelem légkörében hogyan vitték keresztül a plenáris gyűlésen a külügyminisztériumban a trockista jelölő lista elfogadását. Elnök: Milyen következménye volt a trockista jelölő lista jóváhagyásának? Tanú: Ezzel a trockista csoport számára széles utat teremtettek az ellenséges tevékenység, kibővítésére. A tanú ezután megerősítette a már ismert tényt, hogy ezt az ellenséges tevékenységet hogyan folytatták, főleg fontos pozíciók megszerzésében a külügyminisztériumban, a diplomáciai szolgálatban és a kapitalista államokkal való kapcsolatok megerősítésében. A tanú továbbá lábizonyítja Clementisre, Londonra, Hajdúra és a külügyminisztériumban lévő trockista csoport többi tagjaira, hogy ellenséges tevékenységük hogyan nyilvánult meg árulók kiküldésével, a külföldi képviseleti hivatalok közép és alacsonyabb funkcióiba is. A máimegnevezettek között, felsorolja dr. Tucseket, akit csehszlovák konzulként Zürichbe küldtek, dr. Arnost Steinert, aki főkonzul lett Münchenben és dr. Hudákot, akit csehszlovák konzulként Marseillebe küld tek. Mindnyájan árulást követtek el és átálltak az ellenség táborába. Hasonló elemeket küldtek ki alacsonyabb hivatali funciókba is, mint Rohácsot a bécsi nagykövetség titkári állásába, Sommerschuht, az egyiptomi követség titkárjaként és Forstot a párizsi képviseleti hivatal irodai segéderőjének állásába. Emellett tervszerűen figyelmen kívül hagyták és elhanyagolták a párt iránt odaadó káderek toborzását a munkásosztály soraiból. Államügyész: 1948-ban megbeszélést folytatott Szlánszkyval dolgozószobájában. Miről beszéltek? Tanú: Ez kapcsolatban állott az új káderek elhelyezésével és toborzásával a külügymmisztériumban. Szlánszky kijelentette nekem, hogy a káderhelyzet a külügyminisztériumban jól ismert előtte: Emellett hangsúlyozta, hogy fontos funkciókba nem helyezhetünk munkásokat. Az átszervezés előkészítő munkáinak folyamán megtudtuk, hogy Geminder utasításokat ad az átszervezésre egyenesen Szlánszky nevében is. A tanácskozások folyamán, amelyeket Hajdúval és Londonnal Clementis dolgozószobájában tartottak, Clementis is érvényesítette ellenséges káderkoncepcióját azzal, hogy elrendelte nekünk, hogy a minisztérium három előirányzott osztályát szekciókra változtassuk, amelyek a valóságban jogkörüknél fogva szakszervezeteknek feleltek meg. E szekciók vezető funkcióiba Benes-párti és megbízhatatlan személyeket helyeztünk, mint Evzsen Klinger régi trockistát, dr. Jiŕi Fischlt és Jozef Farbert. Hajdú vádlott büntevékenységének további tanúja Vlastimil Borek elvtárs, a külügyminiszter helyettese volt. Részletesen leírta, hogy milyen formákban jártak el Hajdú, Dufek és London vádlottak a külügyminisztériumba való jövetelük után, hogyan leplezték kártevő és bonifasztó módszereiket a CsKP Központi Bizottsága nemzetközi osztályának tekintélyével és körmönfontan hogyan kerítettek pozíciót pozíció után hatalmukba. \ Elnök: Magyarázza meg nekünk, hogyan lehetséges, hogy ezek az emberek ellenséges tevékenységet fejthettek ki a külügyminisztériumban. Borek tanú: Gemindernek, a CsKP KB nemzetközi osztálya vezetőjének tekintélyével takaróztak és minden alkalommal éltek a nevével is. Megtudtam és a többiek szintén megfigyelték, hogy ezek az emberek öszszejöveteleket tartanak Hajdú irodájában vagy pedig a CsKP KB titkárságának irodájába mennek Geminderhez. 1949. tavaszáig a CsKP üzemi szervezet elnökének funkcióját láttam el a minisztériumban. dett Vavro Hajdúval és végül Artúr London, akik trockista módszereket alkalmaztak. Államügyész: Milyen célt követtek ezek az emberek tevékenységükkel a külügyminisztériumban? Borek tariú: Tudtam, hogy azt a célt követik, hogy pozíciókat kerítsenek hatalmukba a külügyminisztériumban. Erre kellett szolgálnia a kommunista pártszervezetnek általuk való uralása és igyekeztek ezt hatalmukba keríteni. Ezért uszítottak olyan emberek ellen, akik útjuk-' ban állottak, akik leleplezték módszereiket, akik rámutattak nem kommunista viselkedésükre és az ilyen viselkedés veszedelmességére. Az ilyen emberek ellen ezek a trockisták felléptek, rágalmazták és el is távolították őket a külügyminisztériumból. E tevékenységüknek az volt a. következménye, hogy a külügyminisztériumban fokozatosan a félelem és a bizalmatlanság elviselhetetlen légköre alakult ki. Államügyész: Sikerült nekik .hatalmukba keríteni az üzemi szervezetet? Borek tanú: Végül is sikerült ez a szervezet tagjainak ellenállása dacára. 1949. tavaszán, mint minden évben, választásokat tartottak az üzemi szervezetben, a gyűlés megnyitásakor egyszerre feltűnt egy jelölőlista, amelyet én, mint elnök sem ismertem és amelyről a gyűlésen hallottam első ízben. A tagok ebbe nem törődtek bele és a tagság egy másik jelölőlistát javasolt. Amikor a trockisták látták, hogy nem viszik keresztül akaratukat a tagság óriási többségének akaratával szemben, kikényszerítették a gyűlés megszakítását. Bizonyos idővel a teljes gyűlés után meghívtak Clementis irodájába, ahol többeken kívül Geminder is jelen volt. Itt megtámadtak engem azért, hogy nem vittem keresztül a ránk diktált jelölő lista elfogadását és a párton belüli demokrácia elvein állottam. A külügyminisztériumban levő összeesküvő bandának e tagjai végül is a legdurvább megfélemlítéssel keresztülvitték a trockista jelölőlista elfogadását és az üzemi szervezet elnöke, a trockista Dufek lett. Elnök: Ön előtt tehát ismeretesek voltak azok az ellenséges módszerek, amelyeket ez a trockista csoport a külügyminisztériumban alkalmazott ? Borek tanú: Igen, ismeretesek voltak előttem és láttam veszedelmességüket. Itt nem személyes ellentétekről volt szó, hanem rendkívüli jelentőségű dolgokról. Ezért erre a helytelen, pártszerütlen eljárásra rámutattam Clementis akkori miniszter előtt. Szlánszkynak, a CsKP főtitkárának panaszkodtam amiatt, ami a minisztériumban folyik, hogy ezek és ezek az emberek olyan légkört teremtenek, mely árt a pártnak és amely árt a minisztériumnak. Szlánszky nekem azt mondotta: ..Ezek a ti személyes ellentéteitek, mi bajod van Hajdúval?" Amikor ez a csoport hatalmába kerítette a minisztériumban a legfontosabb pozíciókat, elsősorban eltávolítottak engem az összes pártfunkciókból és kizártak a politikai munkából. Viasztimii Borek ezután még megvilágította, hogy a kártevők milyen terrorral jártak el azokkal az emberekkel szemben, akik bírálták tevékenységüket és leleplezhették őket. Viasztimii Borek elvtárs tanúnak, a külügyminiszter helyettesének kihallgatása után az állambíróság tanácsa egy további vádlott, André Simoné kihallgatására tért át, akinek, igazi neve Ottó Katz. André Simoné vádlott kihallgatása Nem sokkal az 1948. februári események után újból fellépett néhány ember, mint például Vavro Hajdú, egy szlovákiai dúsgazdag ember fia, tipikus intrikus, és bomlasztó irányzatokkal meggyengítették és zavarták a szervezetet és a minisztériumot is munkájában. Azután megjelent Dufek és együttműködni kezElnök: Bűnösnek érzi magát a vádiratban felsorolt bűntettekben ? Vádlott: Igen. Elnök: Miben ismeri be bűnösségét? Vádlott: Bűnömet beismerem abban, hogy tagja voltam a Szlánszky által vezetett államellenes összeesküvő kémközpontnak. Összeesküvő központunk feladatául tűzte'ki a népi demokratikus rendszer megdöntését a Csehszlovák Köztársaságban, a kapitalizmus megújítását, és a Csehszlovák Köztársaságnak a nyugati imperialisták gyarmatává való átalakítását. Beismerem bűnömet abban is, hogy a francia, angol és amerikai kémszolgálat szolgálatában állottam és kémtevékenységet folytattam a népidemokratikus Csehszlovákia ellen. Elnök: Mi vezette önt arra, hogy a népidemokratikus rendszer elleni aktív harc útjára lépett? Vádlott: Gyáros fia vagyok, a burzsoá ideológia szellemében nevelkedtem. A munkásosztály mindig idegen volt előttem. Ezért környezetemet lelkileg hozzám közelálló, a dolgozó nép érdekeit eláruló személyek, trockisták, jobboldali szocialisták és zsidó burzsoa-nacionalisták alkották. Elnök: Az ön számára a munkás alacsonyabb értékű teremtmény volt? Vádlott: Igen, 30 éven keresztül védelmeztem a burzsoá ideológiát, megbontottam a munkásosztály egységét és a munkásmozgalmat különböző kapitalista orzságokban és hasonló vonalat követtem Csehszlovákiában, mint a Szlánszky-féle összeesküvés résztvevője. Elnök: Mikor vált trockistává? Vádlott: Már 1926-ban Németországban trockista platformon állottam, amelyről irányítottam azután politikai tevékenységemet. Simoné vádlott francia, brit és amerikai kém ezután részletesen leírta a különböző kapitalista államokban a második világháború alatt folytatott kémtevékenységét. Felhozta, hogy 1926-ban kapcsolatba lépett Ervin Piszkator trockista. berlini színházigazgatóval, és egy évvel később Willim Miinzenberg, trockista árulóval és szovje'tellenes uszítóval, akikkel együtt tudatosan megkárosította Németország Kommunista Pártjának érdekeit, azzal, hogy a pártot belülről megbontani igyekezte!^. Támogatták a nemzetközi munkássegély diktatórikus irányítását is. A vádlott ezután leírta, hogy 1933. tói egészen 1937-ig folytatta együttműködését Münzenberggel trockista vonalon Párizsban. Ebben az időben összeköttetését kiterjesztette ellenséges burzsoá elemekre és jobboldali szocialistákra nemcsak Franciaországban, hanem más kapitalista országokban is, ahová ellátogatott. Franciaországban egészen 1939-ig szoros kapcsolatban állott Georg Mandel zsidó nacionalista francia gyarmatügyi miniszterrel, akinek saját kémhálózata volt és aki együttműködött a francia katonai kémszervezettel és a Surreté Nationalelal. Az Egyesült Államokban Simoné 1937-től kezdve együttműködött L. Fischer amerikai háborús uszítóval, 1939-től Frankfurter zsidó nacionalistával, a Legfelsőbb Amerikai Bíróság tagjával. 1941-től egészen 1946-ig, amikor is visszatért Csehszlovákiába, Mexikóban a Tribúna Izraelica című lapot vezette, amely a zsidó nacionalizmus propagálását és ellenséges ideológia terjesztését szolgálta a munkásmozgalommal, .a szocializmussal és a haladással szemben. Államügyész: Mikor, hol és milyen módon nyerte meg önt a francia hírszerző szolgálat? Vádlott: 1939 szeptemberének elején Mandel zsidó nacionalista francia miniszternek együttműködésre köteleztem magam. Államügyész: Milyen körülníények között nyerte'meg önt Mandel? Vádlott: Mandeit 1939 szeptemberében meglátogattam dolgozószobájában, ahol hosszantartó megbeszélést folytatott velem politikai tervekről. Mandel beszélt a Szovjetunióhoz és a munkásmozgalomhoz való ellenségs viszonyáról. Hangsúlyozta. hogy politikai terveiben számít Daladier bukására és saját ma-