Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-25 / 281. szám, kedd

1952 november 2

0 UJSZ0 25 A Rudolf Szlánszky által vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bűnper trockista csoportjának munkáját, amely kezébe kaparintotta a "pártszervezet vez^öségét azzal a céllal, hogy megfelelő előfeltételeket létesítsen ellenséges kádereknek a külügyminisztérium fontos funkcióiba való helyezésére. Elnök: És mit tud mondani ^ kémtevékenységéről ? Vádlott: Bűnösnek érzem magam továbbá abban, hogy mint az összeesküvés résztvevője biztosítottam és közvetítettem a Szlánszky és Zilliacus régi angol ügynök közti kémkapcsolatok fenntartását és erre a célra felhasználtam a külügyminisz térium diplomáciai futárpostáját. Ezenkívül én magam kémkapcsolatban álltam Noel Hermán Field amerikai ügynökkel és kémjelentéseket adtam át neki. Ügyész: Mi vezette önt a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság ellen irányuló aktív ellenséges tevékenység útjára? Vádlott: Burzsoá törekvéssel mindig arra igyekeztem, hogy biztosítsam személyi karrieremet és jólétemet. Főképp azonban az én több, mint tizenegy évig tartó nyugati tartózkodásom volt az, amely teljesen elidegenített Csehszlovákiától, úgyhogy valósággal nem ismertem a csehszlovák népet, szokásait, felszabadulásáért folytatott harcát. Nyugati tartózkodásom során kozmopolita lettem es burzsoá plattfornu'a álltam. Ez vezetett el engem 1940-ben Franciaországba, a spanyolországi nemzetközi brigád önkénteseinek sorából való trockista csoportba, amely Marseillesben az amerikai hirszerzöszolgálat támogatásából élt. így léptem ennek a csoportnak csehszlovák ágazatába, amely Laurio kém és a trockista Lubin vezetésével az amerikai hírszerzőszolgálat szerve volt. Kapcsolatba léptem ezzel a csoporttal, befolyásoltam és felhasználva franciaországi kapcsolataimat, áthoztam Párizsba. Ügyész: Ki tartozott ebbe a cso. portba ? Vádlott: a spanyolországi nemzetközi brigád csehszlovák tagjainak ez a csoportja ebben az időben politikailag jelentős mértékben zilált állapotban volt és teljesen trockista alapon állt. A csoportba Oszvald, Závodszky, Laco Holdos, An tonin Szvoboda és mások tartoztak. Ezek az emberek a második világháború után valamennyien Szlánszky közvetlen támogatásával Cseh. Szlovákiába érkeztek és fonto

s funkciókat foglaltak el a párt- és állam apparátusban, valamint a hadseregben. ügyész: Mivel magyarázza azt, hogy Szlánszky a csehszlovák nép ezen ellenségeinek ilyen lehetőségeket nyújtott. Vádlott: Szlánszky ezt azért tette, mert ő maga trockista volt, teljes mértékben burzsoá alapon állt, magához vont

a a hozzá közelálló és ugyanazon beállítottságú embere, ket, arra számítva, hogy bűnös céljait ezeknek az embereknek közvetítésével eléri. Éppen az emberek ilyen kasztjának tömörülésével alakult ki Szlánszky összeesküvő központja. Ügyész: Hogyan vált ön a Szlánszky által vezetett államellenes ösz szeesküvés résztvevőjévé ? Vádlott: Amikor 1916-ban Párizsból Prágába érkeztem a párt VIII kongresszusára, azt mondta nekem Szlánszky, hogy a kongresszus után keressem őt fel a titkárságon, ahol azután vele megbeszélésem volt, amely megszakításokkal két napig tartott. A megbeszélés során Szlánszky tudtul adta nekem, hogy tájékozva van az én franciaországi trockista tevékenységemről és csoportunk működéséről. Amikor láttam, hogy Szlánszky erről tényleg értesült é

s hogy ugyanakkor egyes trockistákat visszahívott a köztársaságba és jelentős funkcipkba helyezte őket, semmit sem titkoltam előtte és megmondtam az igazat arról, hogy franciaországi csoportunk kapcsolatban áll a trockista Dubinnal, Spirekkel és másokkal, valamint azt is, hogy a csoportot az amerikaiak pénzelték. Ezeknek az embereknek közvetítésével tudomást szereztem Goldstücker trockista ténykedéséről és Clementis árulj ténykedéséről, amiről szintén beszélte

m Szlánszkyval. Szlánszky miután a beszélgetés során megállapított' néhány reszletet franciaországi személyekről, ,a

zt mondotta nekem, hogy a felszabadulás után Franciaország Kommunista Pártja kérte pártunkat, hogy zárja ki Goldstückert é

s néhány interbrigadistát Franciaországban kifejtett trockista ténykedésük miatt. Beszélgetésünk vége felé Szlánszky érdeklődött az irányban, hogy milyen az én viszonyom franciaországi csoportunk egyes tagjaihoz és hogy, vájjon fenntartom-e velük a kapcsolatot. Amikor beismertem, hogy viszonyom irántuk semmiben sem változott, hogy a régi álláspontot fog lalom el, hogy néhányukkal a háború után is együttműködöm, nagyon meg volt elégedve. Bizalmasabb hangnemben kezdett velem be_ •szélni és megmondta nekem, hogy az ö viszonya barátaihoz épp olyan, mi^t az én viszonyom és ezért azokat állandóan igyekszik jelentős funkciókba elhelyezni. Egyenesen megmondta. hogy Nekvasilból és Szvobod'ából képviselőket akar csinálni, Pavelt és Hromadkát a párt központi apparátusának fontos funkcióiba akarja elhelyezni és a j többieket hasonló helyekre, mivel ! messzemenő tervei vannak, amelye- i ket ezeknek a hozzá közelálló és iránta odaadó emberek segítségével fog megvalósítani. Ügyész; Milyen tervekről beszélt önnel Szlánszky ? Vádlott: Szlánszky akkor a velem lefolytatott beszélgetés során kifejtette helyzetének megszilárdítására irányuló terveit. Beszélt pél_ dául a háború alatti csehszlovákiai partizánmozgalomról, azt tervezte, hogy ezt a mozgalmat saját személyének kiemelése céljára használja fel é

s kijelentette, hogy Nekvasil segítségével Prágában nemzetközi partizán.kongresszust szervez, amivel helyzete még jobban megszilárdul. Ügyész: Miben egyezett meg tehát Szlánszkyval ? Vádlott: A beszélgetés során vilá_ gossá vált előttem, hogy Szlánszky Csehszlovákiában saját céljai megvalósítására teremt alapot. Visszaemlékeztem a Svermá.val Párizsban 1939 ben lefolytatott beszélgetésre. Sverma akkor azt mondta, hogy Szlánszky nem szereti a Gottwald körül álló emhereket. 1 A beszélgetés vége felé Szlánszky közvetlen, ellenséges irányú együttmunkálkodást ajánlott fel nekem. Azt javasolta, hogy térjek vissza Franciaországból Prágába és vegyem át a párt kádermunkájának vezetését. Szlánszky felszállított, hogy jól gondoljam meg javaslatát és jelentsem be neki döntésemet. Ezután elmentem Párizsba. Néhány héttel Párizsba érkezésem "tán meghívott az ismert angol-francia kém, Miksche, aki akkoriban a franciaországi csehszlovák katonai ügyvivő funkcióját töltötte be és megmutatta nekam a nemzetvédelmi minisztérium nyilvánvalóan hamisított okiratát, amelyben az állt, hogy Franciaországban a csehszlovák biztonsági szolgálatnak dolgozom. Miksche azt mónata nekem, hogy nagyon rossz következményekkel járhat rám, h

a ez az okirat a francia rendőrség kezébe kerül. Mivel már akkor tudtam, hogy hamis okiratról van SZÓ, megijedtem és

: megkérdezteti Mikschétöl, hogy mit csináljak. Miksche vállat vont é

s kijelentette, hogy talán megsemmisíti ezt az okiratot, ha Prágában Reieinhez vagy, Szlánszkyhoz fordulnék, hogy akkor lehetne valamit ténni ebben az ügyben. Megértet, tem, hogy Szlánszky Miksche közvetítésével gyakorol rám nyomást. A vádlott a továbbiakban ezt vallja: 1946 nyarán másodszor jöttem Párizsból Prágába és felkerestem Szlánszkyt a CsKP Központi Bizottsága titkárságán levő irodájában. Tájékoztattam őt arrjl az okiratról, amelyet Miksche mutatott fel nekem és megkérdeztem, hogy mit csináljak. Szlánszky újra feltette a kérdést, hogy vájjon meg. gondoltam-e már javaslatát, vagyis Prágába való áthelyezésem kérdését. Azt mondtam Szlánszkynak, hogy nem akarom családomat kiszakítani Franciaországból. mivel ott is jó szolgálatot tehetek érdeké, ben. Szlánszky azt mondta, hogy elintézi az okirat bevonását. ígéretét betartotta és az okiratot visszavonta. Ezt közvetlenül Mikschétöl tudtam meg, a párizsi csehszlovák nagykövetség recepcióján 1947 elején, amikor ezeket a szavakat intézte hozzám: Barátom, megnyugtató hírt közölhetek veled. Azt az okiratot, amelyről veled beszéltem, visszaküldték Prágába. Ügyész; Adott önnek Szlánszky második prágai látogatása során valamilyen feladatot ? Vádlott: Szlánszky azt az ellensé. séges feladatot tűzte elém, hogy felforgató kémtevékenységet folytas sak a francia halad5 mozgalom ellen és a felforgató ténykedés megvalósításában rajtam kívül Geminder és Závodszky i

s együttműködött. Ügyész: A nyomozat az okiratok sorával rendelkezik, \ amelyek bizonyítják az ön, Szlánszky és Geminder vezetése alatt folytatott ellenséges ténykedését Franciaország munkásmozgalmában, Vádlott: Igén, így van ez. Tényleg Szlánszky és Geminder ügynöke voltam és összeesküvő tevékenységük érdekében dolgoztam. Elnök: Milyen körülmények között érkezett Csehszlovákiába ? Vádlott: Miután láttam, hogy Szlánszky vágya az, hogy visszatérjek Csehszlovákiába, Prágába jöttem. Érkezésemről tájékoztattam Gemindert és ő ^zt javasolta, hogy fogadjam el a káderügyekkel foglalkozó külügyminiszterhelyettesi funkciót. Egyben Geminder megmondta, hogy a külügyminisztériumban kapcsolatba kell lépnem Halduval és Dufekkel, akikkel ö szoros kapcsolatot tart fenn és közvetítésükkel a káderpolitikában teljesítenem kell Szlánszky utasításait. Geminder egyben azt is mondotta, hogy szorosan együtt kell működnöm Clementisszel és támogatnom - kell irányvonalát. Ügyész: És ön ellenvetés nélkül elfogadta Szlánszk3

rnak Geminder közvetítésével adott ellenséges utasításai teljesítésének feladatát? Vádlott: Igen, elfogadtam, éspedig azért, mivel minden fenntartás nélkül hü voltam Szlánszkyhoz és mint neki lekötelezett ember, aki bizalmát bírta, tájékozva voltam bizalmas dolgairól és gondolatairól, tudtam azt, hogy Szlánszky gátolja a szocializmus építését Csehszlovákiában, hogy a pártot a maga 'kezébe akarja ragadni, el akarja szigetelni a pártot Klement Gottwald elnöktől és a néptől, át akírsja venni a hatalmat a köztársaságban. Ennek a célnak elérésére el ' voltam tökélve Szlánszkyval a végsőkig menni. Tudtam, hogy Szlánszky a felszabadítás után intézkedéseket foganatosított, hogy a párt és államszervezet valamennyi döntő és kulcsfontosságú helyére demokrácia ellenes, trockista elemeket helyezzen, akiknek segítségére számíthatott bűnös tervei megvalósításában. Az ügyész kérésére, hogy a vádlott sorolja fel Szlánszky összeesküvő és kémtevékenységének résztvevőit, újra felhangzanak a tárgyalóteremben az összeesküvők és aljas árulók nevei: Fischl, Frank, Reicin, Sváb, Clementis, Frejka, Holy, Outrata, Margoliusz, Hasek, Pavel, Nekvaszil, Závodszky, Antonín Szvoboda. Hromádko, Bedrich Hájek, Sling,' Fuchs, Lomszky, Ervin Polák, Vilém Novy, Simoné, dr. Zdenek Toman, Löbl, Goldstücker, Hajdú, Vales, Hoffmann és R. Faifer. A vádlott pontosan felsorolja, hogy milyen fontos állami, gazdasági és pártpozíciókban helyezték el őket. és hogy miként valósították meg mint a központ tagjai Szlánszky államellenes összeesküvő kémkedési irány, vonalát. Elnök: Ön 1949 márciusától a káderügyekkel foglalkozó külügyminiszterhelyettes funkcióját foglalta el.' Ebben a funkcióban hogyan teljesítette Szlánszky és Geminder utasításait, hogy az állami igazgatásnak ez a szakasza kezükbe kerüljön? Vádlott: Geminder javaslatára ténykedést folytattam a külügyminisztériumban a káderpolitika igen fontos szakaszán és ugyanakkor Geminder és Szlánszky utasítására a külügyminisztérium diplomáciai futárpostáját az államellenes központ kémkedési céljaira használtam fel. Egy láncszem voltam a Koni Zilliacussal, az Intelligence SzerVice régi ügynökével való kémkapcsolat láncolatában Zilliacus imperialista ügynök volt az a legfontosabb személy, aki állandó kapcsolatot tartott fenn az államellenes központ és a nyugati imperialisták uralkodó körei között. Zilliacus- lényeges részvétele az államellenes központ bűnös terveinek előkészületeinél és megvalósításánál a Csehszlovák Köztársaságban megvalósítandó előkészített fordulatban, egyúttal a Csehszlovákia ellen irányuló kémkedés vonalán is folyt. Zilliacus ezen kémcélok érdekében a legjobb forrásokkal rendelkezett különösen Szlánszky személyében és ö volt a legfontosabb kapocs Szlánszky és Geminder, valamint az imperialista tábor között. Ügyész: Mikor és hogyan bízták meg azzal a feladattal, hogy közvetítse a Zilliacus és Szlánszky közti kémkapcsolatot ? . Vádlott: Külügyminiszterhelyettes. sé való kinevezésem után Geminder közölte velem irodájában, hogy mint megbízható emberre, rámbízza a futárosztályt és a^. mondta, hogy ez magának Szlánszkynak különleges érdeke. Geminder hoüzátette, hogy leveleket kapok majd tőle, amelyeket majd néhány külföldi képviseleti hivatal alkalmazottainak küldök el. Hangsúlyozta, hogy az ezektől az alkalmazottaktól érkezett neki címzett leveleket azonnal át kell adnom. A beszélgetés vége felé Geminder azt mondta, hogy ezekben az esetekben Szlánszky és az ö titkos levelezéséről van szó és hogy erről a levelezésről senkinek sem szabad tudomást szerezni. Elnök: Melyik csehszlovák külképviseleti hivatalnak juttatott el ilyen leveleket ? Vádlott: Kratochvilnak és Goldstüekernek Londonba. Ezek a levelek Zilliacusnak voltak címezve, sőt arra is emlékszem, hogy a borítékra Zilliakus Vyol

t írva Zilliacus helyett. Ezt a levelezést 1949 tavaszán és nyarán nem vezettem be a nyilvántartásba, hogy ne maradjon semilyen nyoma. Ügyész: Ismerte ezeknek a leveleknek tartalmát ? Vádlott: Nem. De amikor Geminder azt mondta nekem, hogy .ez futárposta Zilliacus számára, világossá vált előttem, hogy ez a titkos levelezés államellenes jellegű. Különben nem lett volna szükség ezt a levelezést leplezni. A vádlott ezután az elnök kérdésére lehetségesnek tartja, hogy így körülbelül tíz kémjelentést tartalmazó levél került Angliába. Az ügyész kérdésére ezután London vádlott Noel Field amerikai ügynökkel fenntartott államellenes öszszeeskiivö kapcsolatáról vall. Vádlott: Noel Field ismert amerikai ügynökkel 1947-ben Svájcban létesítettem kapcsolatot. Ö akkor ott az Unltarian Service Comite amerikai segítöszervezet vezetőjének szerepében tartózkodott. Gyakorlatilag ennek az elnevezésnek leple alatt az amerikai kémszolgálat működött és maga Field az amerikai kémszervezet vezetőjének. Allan Dullesnek alárendeltje volt, akinek képviselői ott voltak Svájcban. Ügyész: Milyen célokra törekedett ez az amerikai hírszerző szervezet? Vádlott: Az Unitarian Service Comite segítő és támogató akció szervezeteinek leple alatt as^ amerikai kémszolgálat különböző keleteurőpai elemek segítségével igyekezett behatolni a népi demokratikus országokba és ott felforgató tevékenységet folytatni. Field a kifizetett támogatások alapján és egyes személyeknek nyújtott segítség alapján kapcsolatokat és ismeretségeket létesített, bizalmas összeköttetéseket létesített, magához vonta ezeket az embereket és kialakította ahhoz az előfeltételeket, hogy ezek az amerikai hírszerzöszolgálatnak le legyenek kötve. Ezzel a módszerrel Field igen fontos forrásokat szerzett a népi demokráciák ellen irányuló kémtevékenység végzésére. Az ügynökök hálózatát Field olyan emberek sorából -alakította, akik a népi demokratikus országokba való visszatérésük után behatoltak az állam és a pártapparátus jelentős funkcióiba. Ügyész: Hogyan szerzett erről tudomást? Vádlott: Közvetlenül Fieldtöl, amikor 1948-ban Párizsban a csehszlovák tájékoztató irodában találkoztam vele, ahol azt mondta nekem, hogy nemrég tért vissza a Csehszlovák Köztársaságból, ahol hosszabb ideig tartózkodott és beszélgetett az embereivel. Személyes kapcsolataim Fielddel szintén annak a segítségnek és támogatásnak alapján keletkeztek, -amelyet Field nekem az Unitarian Service Comite szervezetének alapjából folyósított svájci kezeltetésemre. Ennek fejében a legtitkosabb jellegű tájékoztatást kérte tőlem. Ügyész: Milyen kémadatokat adott át Fieldnek és mikor? Vádlott: 1947 áprilisától szeptemberig Field néhányszor felkeresett a szanatóriumban, abol kezeltettem magam és későbben genfi lakásomon. A beszélgetés során Fieldet tájékoztattam helyzetemről a csehszlovák tájékoztató irodában és a Paralelle folyóiratnál. A kapcsolatot fenntartottam Párizsban is, ahol Fielddel, a csehszlovák tájékoztató irodában találkoztam, ahol egy bizonyos amerikai nő kíséretében jelent meg. Fieldnek további kémjelentéseket adtam át. Ügyész: Meg volt. elégedve Field az ön híreivel? Vádlott: Azt hiszem, hogy Fieldnek nem is volt szüksége valamenynyi adatomra. összejöveteleink, ahogy megfigyeltem, Fieldnél azt a célt szolgáltatták, hogy minden téren kipuhatolja és meghatározza jövőbeli lehetőségeimet. A beszélgetések során részletesen érdeklődött a Csehszlovák Köztársaságbeli ismerőseiről, jellemzésüket kérte, néhány közülük részletesen érdekelte, másokkal nem foglalkozott huzamosabb ideig. Ugy beszélt velem, mint főnök, amivel tudtomra adta, hogy tőle függök, mivel ö pénzelte svájci tartózkodásomat. Miután a vádlott beismerte, hogy néhány tájékoztatása a legtitkosabb jellegű volt, az ügyésznek azon kérdésére felelt, hogy vájjon folytatta-e Fielddel való kapcsolatát akkor is, amikor a külügyminiszter helyettese lett káderügyekben. Vádlott: Amikor külügyminiszterhelyettes lettem, Field levelet küldött nekem, amelyben jókívánságait fejezte ki abból az alkalomból, hogy az államgépezet ilyen fontos szakaszára neveztek ki és bejelentette nekem, hogy a legrövidebb időn belül meglátogat Prágában. Két további levele más embereinek volt címezve, egyiket közülük a trockista Paul Merkernek kellett volna kézbesíteni Kelet-Németországba. Ez azonban nem történt meg, mivel a leveleket megsemmisítettem, hogy így elhárítsam Fielddel való kémkapcsolatom leleplezését. Megtudtam Sin. delártól és Valestől, akik fontos funkciókat töltöttek be a csehszlovák biztonsági szervezetben, hogy Fieldet a Csehszlovák Köztársasagban leleplezték. Ezért visszautasítottam a vele való találkozást, habár a trockista Kleinold, akivel Field kapcsolatban állt, ezt 1949ben néhányszor követelte- tőlem. Elnök: Beszélt ön valakivel Fielddel való kémkapcsolatáról? Vádlott: Igen. Beszéltem erről Szlánszkyval, 1949-ben pedig több. szőr Geminderrel és később Karel Svábbal. Karel Sváb ezen beszélgetések során körmönfont megjegyzésekkel emlékeztetett kapcsolataimra Fielddel és egyenesen szemembe mondta, hogy csak Szlánszky. nak, Gemindernek és neki köszönhetem azt, hogy ha ez nem jár rám nézve következményekkel.