Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-25 / 281. szám, kedd

Vűág proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952 november 25, kedd 2 Kčs V. évfolyam, Í81- szam . c/f mai tzámbatt: A Rudolf Szlánszky által vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bűnper (1—8. old.) A Rudolf Szlánszky által vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bűnper Tegnapi számunkban közöltük a Rudolf Szlánszky és társai elleni bünpör folytatásaként Clementis vádlott kihallgatását. Mai számunkban adjuk ennek folytatását, valamint Artúr London, Vavro Hajdú és társaik kihallgatását és további tanúvallomásokat. Elnök: ön maga is funkcióba helyezett valakit? Vádlott; Én maga Szlánszky segítségével Ivan Horváth szlovák burzsoá-nacionalistát budapesti követté neveztem ki. A hármasbizottság, amelyet Szlánszky nevezett ki, amelynek elnöke Bedrich Geminder és tagjai Artúr London és Hájek-Karpeles voltak, a külföldre kiküldött káderek kiválasztásában, tudniillik a közép és alacsonyabb hivatalnokok kiválasztásában, lényegében olyan ellenséges elemeket vett figyelembe, mint ahogy azt az ötösbizottság tette. Számosan azok közül, akiket ez a bizottság kiküldött, dezertáltak, mint pl. a bécsi sajtóattasé, mások viszont olyan módon viselkedtek, hogy vissza kellett őket hívni. Artúr London és Bedrich Geminder Rudolf Szlánszky utasításai alapján toborzást végeztek és megszervezték az úgynevezett munkáskáderek éves és féléves tanfolyamát a külügyminisztérium számára. Államügyész: Miért mondja, hogy úgynevezett ? Vádlott: Azért, mert a kiválogatás, amelyet ök végeztek, olyan volt, hogy a tanfolyam befejezése után és e jelöltek újbóli átigazolása után rájöttek arra, hogy nagyrészük, ha nem a legnagyobb részük, politikailag vagy másképpen alkalmatlan a külügyminisztériumban való szolgálatra. Államügyész: Mit tud Zilliaeusról ? Milyen tevékenységet folytatott Csehszlovákiában ? Vádlott: Zilliacus gyakran jött Csehszlovákiába és én Szlánszky utasítására fogadtam. Általánosan ismeretes volt róla, és ö ezt soha- | sem tagadta, hogy az Intelligence Service szolgálatában áll, önéletrajzában maga kiemeli ezt a funkcióját. 1946-ban olvastam egyik könyvét, ahol politikai múltjáról ír és hangsúlyozza benne az Intelligence Serviceben végzett tevékenységét az intervenciós háború idején a Szovjetunióban. Államügyész: Hasonló szerepet játszott Zilliacus Csehszlovákiában is. Vádlott: Igen, ide utazgatott és itt kapcsolatokat kötött. Államügyész; Sorolja fel konkréten Zilliacus kapcsolatait. Vádlott: Tudom, hogy Zilliacus 1947-ben Rudolf Szlánszkynál volt. Ö aztán telefonon felhívott engem, hogy fogadjam Zilliacust és hogy adjak neki információkat. Világos volt előttem, hogy Szlánszky jól tudja, hogy Zilliacus összeköttetésben áll az angol kémszolgálattal. Államügyész; A találkozás alkalmával megadta ön Zilliacusnak a kért információkat? Vádlott: Igen, megadtam. 1948 júniusábaji ismét fogadtam öt dolgozószobámban. Zilliacus akkor érdeklődött a februári eseményekről és némelyik nemzetközi kérdésről azzal kapcsolatban, amit akkoriban az Egyesült Nemzetek Szervezetében tárgyaltak. Államügyész: Adott Zilliacusnak információkat? Vádlott: Igen, rendszeresen tájékoztattam a februári eseményekről, főként Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok külügyminisztereinek ezen eseményekkel kapcsolatos közög jegyzékét kommentáltam. Beszéltem Csehszlovákia álláspontjáról is a nemzetközi problémákkal kapcsolatban, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete ülésezésének napirendjén voltak. Államügyész: Milyen alapon keletkezett az ön kapcsolata Zilliacussal? Vádlott: Én magam a nyugati imperialisták ügynöke voltam és együtt dolgoztam velük. Szlánszky társa voltam államellenes összeesküvésében. Államügyész: Milyen ellenséges feladatokat kapott később Zilliacustól? Vádlott: Amikor 1948 őszén az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésén mint a csehszlovák küldöttség vezetője Párizsban voltam, eljött hozzám Bohuszlav Krátochvil, az akkori londoni csehszlovák nagykövet és Zilliacustól elaborátumot hozott nekem azokról a kérdésekről, amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezetében tárgyaltak. Államügyész: Miért hozta el önnek? Vádlott: Azért, hogy ezeket felhasználjam mint a csehszlovák küldöttség vezetője a közgyűlésen. Ez a négy elaborátum volt az, amely az akkori közgyűlésen tárgyalt legfontosabb kérdésekkel foglalkoztak. Ezen javaslatok elfogadása és a szerintük . való cselekvés, a közvetítő szerepének elfoglalása ténylegesen az első lépést jelentette volna a Szovjetunió vezette béketáborból való kilépéshez és az imperializmus táborába való áttéréshez. Államügyész: Dokumentumokat terjesztek elö Zilliacustól. Ezekről az elaborátumokról beszélt ön? Vádlott: (A vádlott a dokumentumokban lapoz): Igen. Ezt a négy dokumentumot Zilliacus küldte nekem Krátochvil közvetítésével Párizsba. Államügyész: Ez azt jelenti, hogy Zilliacus önt az Egyesült Nemzetek Szervezetében bábként akarta felhasználni imperialista céljainak keresztülvitelére. Vádlott: Igen, ez rávallott Zilliacusra, mert a baloldali labourista pozícióját igyekezett elfoglalni, de a valóságban régi angol kém volt, aki nemcsak arra törekedett, hogy a lehető legtöbbet kémkedjen, hanem arr

a is, hogy a lehető legjobban beavatkozzék a Csehszlovák Köztársaság és más népi demokratikus államok belső ügyeibe is. Éppen ezek a Párizsba küldött dokumentumok mutatják világosan, hogy Zilliacus nemcsak kapcsolatban állott Rudolf Szlánszky összeesküvésének tagjaival, hanem valóban megkísérelte a belügyeinkbe való beavatkozást. Államügyész: Ez azt jelenti, hogy az ön vallomásai alapján éppúgy, mint Rudolf Szlánszky és társai vallomásai alapján azt mondhatjuk, hogy Zilliacus kém, aki a Szlánszky által vezetett államellenes összeesküvésben Csehszlovákiában mint a nyugati imperialisták megbízottja működött. Clementis vádlott további vallomásában az akkori angliai csehszlovák nagykövetről, Kratochvílröl és nagykövetségének dolgozóiról, Kavanáról és Goldstückerröl, mint Szlánszky összekötő embereiről beszél a Zilliacussal való kémkapcsolatban. Clementisnek további szövetségese volt André Simoné, a nyugati hírszerzöszolgálatok ügynöke, aki ugyancsak közeli munkatársa és összeesküvő társa; vcflt Szlánszky. naík. Államügyész: Hogyan létesített összeköttetést Simonéval ? Vádlott: Simonét az 1938-as évben Párizsban ismertem meg személyesen. A vele és környezetével folytatott beszélgetésből már akkor megismertem széleskörű kapcsolatait a kapitalista világsajtó képviselőivel és kapcsolatát a nyugattal. A háború után megtudtam Rudolf Szlánszkytól Simoné összeköttetését a brit kémszolgálattal. Amikor Simoné 1946-ban a Rudé Právo külpolitikai szerkesztője volt, felkeresett engem a párizsi békekonferencia előkészületeivel kapcsolatban. Simohe széleskörű összeköttetései a kapitalista sajtó képviselőivel megfeleltek az én nyugattal való együttműködésem irányának és ezért elhatároztam, hogy felhasználom ez újságírókkal való összeköttetés létesítésére. Tudtam, hogy Simoné szoros kapcsolatban áll egyenesen Rudolf Szlánszkyval. Elnök: Most részletezze Simonéval való együttműködését a párizsi békekonferencián. Vádlott: Párizsban, ahol André Simoné a Rudé Právo levelezője volt, engem természetesen felkeresett és ajánlkozott, hogy a kapitalista világsajtóban népszerűsíteni fogja az én politikai vonalamat és követelményeimet úgy, ahogy a békekonferenciára megszövegeztem. Valóban fel is használtam André Simonét erre a célra és amint mondtam, szolgálatait fölhasználtam arra is, hogy kapcsolatokat létesítsek Schönbrunn, Maurrer, Howard, Smith és Alfréd Kerr kapitalista újságírókkal a Newyork Herald Tribünétől és más kapitalista hírlapoktól. Ezekkel az újságírókkal személyesen tárgyaltam és az ő eszközlésükkel érvényesítettem a magam politikai álláspontját. Adtam neki magam is különféle írásbeli anyagot. Elnök: Tudott Szlánszky önnek erről aa együttműködéséről André Simonéval? Vádlott: Maga Simoné mondottá nekem, hogy Szlánszkynak érdeke ez az együttmunkálkodás. Amikor Szlánszky akkoriban Párizsba érkezett Arnost Heidrichnak, a külügyminisztérium akkori főtitkárának kíséretében, aki később külföldre szökött, Szlánszkyval és Simonéval együtt ebédeltünk. Szlánszkynak ekkor részletesen beszámoltam a békekonferencia helyzetéről, az én nacionalista álláspontomról, amelyet ott követtem és Szlánszky teljes egyetértését fejezte ki ezzel az irányvonallal és utasított annak további betartására. Államügyész: Mindezen Szlánszkyval lefolytatott tárgyalásoknál jelen volt Simoné is? Vádlott: Igen. Találkozónk kimondottan összeesküvő jellegű volt, mivel ezen a találkozón leszögeztük ellenséges álláspontunkat és azt, hogy továbbra is követni fogjuk. Láttam, hogy Szlánszky milyen bizalommal viseltetik Simoné iránt, aki már azelőtt is jelen volt néhány beszélgetésen, amelyeket a csehszlovák-lengyel viszonnyal kapcsolatban a lengyel küldöttség tagjaival folytattak Je. Szlánszky beszélt neki a köztünk és a lengyel küldöttség közti következő tárgyalásról, habár ebben az időben ezek a tárgyalások titkosak voltak. Elnök: A békekonferencia befejezése után ön hogyan tartotta fenn ellenséges alapon kapcsolatait André Simonéval ? Vádlott: Simoné Prágába visszatérése után egészen 1949 közepéig a külügyminisztériumban maradt. Még a februári eseményekkel kapcsolatban Simoné igyekezett azt elérni, hogy a külügyminisztérium sajtóosztályának főnökévé, sőt tolmácsává nevezzék ki. Amikor Szlánszkyt megkérdeztem, milyen álláspontot foglaljak el ebben a kérdésben, azt mondotta nekem, hogy Simonéval más tervei vannak. Ügyész: Milyen jelentéseket adott át Simonénak ? Vádlott: Simonénak a csehszlovák külpolitika időszerű kérdéseiről, a nemzetközi kérdésekről, különösen a Lengyelországgal, Romániával, Magyarországgal, Bulgáriával kötendő szövetségi szerződés bizalmas jellegű tárgyalásairól, továbbá a Csehszlovák Köztársaság fontos nemzetközi tárgyalásokon való részvételéről adtam át jelentéseket. Beszéltem neki a Marshalltervről nálunk lefolytatott titkos tárgyalásról és a Franciaországgal kötendő szövetségi szerződés megbeszéléseiről. Különféle más tájékoztatásokat is nyújtottam neki, amelyek tartalmára azonban már nem emlékszem. Ügyész: Milyen célra használta fel Simoné ezeket a jelentéseket? Vádlott: Mivel sok jelentés bizalmas jellegű volt, és tudtam, hogy Simonénak kapcsolata van a külfölddel, ezeket a jelentéseket kémkapcsolatai érdekében használta fel. Ügyész: Ez annyit jelent, hogy Simoné összekötő szolgálatot teljesített maguk és az imperialista ügynökök között ? Vádlott: Igen. 1947 vége felé Simonénak körülbelül 50.000 koronát adtam át a rendelkezési alapból és azt mondtam neki, hogy ez újságírói tevékenységével kapcsolatos útiköltségek és má

s kiadások fedezete. Ügyész: Talán kémtevékenységének fedezete? Simoné kapcsolatot létesített ön és a nyugati imperialista újságírók között? Vádlott: Simoné közvetítése alapján 1947-ben Schönbrunn amerikai tudósító jött hozzám, akivel Simoné engem még a párizsi békekonferencia során ismertetett meg. Később Simoné közvetítése alapján meglátogatott Hindus amerikai újságíró és még néhány újságíró, akiknek neveire már nem emlékszem. Beszélgetést folytattam velük Csehszlovákia külpolitikájáról, a Csehszlovák Köztársaság álláspontjáról különböző nemzetközi kérdésekben, természetesen ismét csak burzsoá-nacionalista álláspontom alapján. Ügyész: Ismert tény az is, hogy fogadta a Times prágai tudósítójának, G. Liasnak látogatását is. Ennek a tudósítónak a Csehszlovák Köztársaság ellen irányuló uszító tevékenysége miatt nem hosszabbították meg itt-tartózkodási engedélyét. Vádlott: Lias 1946 elején jelentkezett nálam, én fogadtam öt és válaszoltam kérdéseire, amelyek a Csehszlovák Köztársaságnak a békekonferencián való követelményeire és a németek áttelepítésének kérdéseire vonatkoztak. 1948 közepén, amikor a Csehszlovák Köztársaságban való tartózkodási engedélye lejárt, és amikor azt különösen 1948 februárja során kifejtett uszító tevékenysége miatt nem hosszabbították volna meg, lehetővé tettem számára, hogy azt meghosszabbítsák. így tulajdonképpen lehetővé tettem azt, hogy folytathassa kémtevékenységét a Csehszlovák Köztársaság ellen. Elnök: Folytatni akarja még vallomását ? Vádlott: Mindent elmondtam, bevallottam, hogyan váltam a nyugati imperialisták ügynökévé, beismertem részvételemet Benes klikkjének felforgató tevékenységében és később Szlánszky államellenes összeesküvő központjának bomlasztó tevékenységében. Egész működésem, különösen ennek a központnak működése, arra irányult, hogy likvidáljuk a népi demokratikus rendszert, visszaállítsuk a kapitalizmust, Csehszlovákiát elszakítsuk a béketábortól és a Csehszlovák Köztársaságot az imperialista tábor igájába hajtsuk. A bíróság elnöke ezután Clementis vádlott előtt ismertette a főtárgyalás eddigi lefolyását és bejelentette, hogy Szlánszky valamint Geminder vádlottak vallomásai nem álltak ellentétben Clementis vallomásával, hogy ezek is beismerték bűnös tevékenységüket. Clementis vádlott kihallgatása után a tárgyalás második napjának zárórészében Clementis vallomásaival kapcsolatban tanúkat hallgattak ki. A tanuk bizonyítják Clementis bűntetteit Clementis vádlott kihallgatásának befejezése után a bíróság tanúkat hallgatott ki. Elsőnek az 57 éves Jaroszlav Jircsik beszélt, aki legutóbbi, bányászati foglalkozása előtt, francia rendőrtisztviselő volt Párizsban. Elnök: Milyen funkciót töltött be a francia rendörségben? Jircsik tanú: 1922-től 1938-ig közrendőr tolmács voltam a párizsi francia rendőrségen. 1938-ban beosztottak a párizsi politikai rendőrség hirszerzö osztályára, ahol egészen Párizsnak a német hadseregtől való megszállásáig szolgáltam. Ekkor abbahagytam a rendőrségi szolgálatot. Elnök: Funkciója teljesítése közben mint tolmács sok csehvel találkozott? Jircsik tanú: E találkozások során nagyon jól megismertem Borin-Lezsák trockistát és 1939-be^ dr. Vladimir Clementist is, aki éppúgy, mint a trockista Lezsák a francia Sureté Nationale ügynöke volt. Elnök: Mit tudott meg dr. Clementisröl ? Jircsik tanú: Körülbelül 1939 októberében behívtak a párizsi rendőrségi prefektúra vezető komisszárjához, aki felkért, hogy tolmácsoljak közte é

s a honfitársamként be. mutatott Clementis között. Clementist azelőtt nem ismertem. A kihallgatáson Clementis kérdéseket kapott személyazonossági adatairól, útjának céljáról és franciaországi küldetéséről. A kihallgatáson Clementis nem viselkedett úgy, mint I