Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-24 / 280. szám, hétfő

4 U J $20 1952 november 24 Ä Szlánszky Rudolf által vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bűnper Service angol kémével, Koni Zillia. cusszal, akinek információkat nyújtottam és lehetővé tettem, hogy beavatkozzon a Csehszlovák Köztársaság belügyeibe. Ellenséges kapcsolatot létesítettem a nyugati kémszolgálatok ügynökével, André Simonéval is, kémadatokat adtam át neki és pénzeltem tevékenységét. Az összeesküvők érdekében támogattam a Szlánszky és Geminder által alapított és vezetett, a külügyminisztériumban működő trockista csoportot és velük együtt ezen a szakaszon fejtettem ki tevékenységét. Ügyész: Ehhez azonban szükséges hozzátenni azt, hogy Szlovákiában a többi szlovák burzsoa-nacionalisták kai együtt szintén bűnös tevékenységet folytatott, hogy elkülönítse Szlovákiát a cseh országrészektől, stb. Hol és milyen körülmények közöt lépett az ellenséges útra és vált a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság elleni összeesküvővé ? Vádlott: Sohasem voltam igazi kommunista. A multamra jellegzetes, hogy majdnem állandóan a szlovák nacionalizmus reakciós környezetében mozogtam. Már mint középiskolai diák, az első világháború során, az 1916—1918. években tagja voltam a nacionalisták körének. A továbbiak során a vádlott azt vallja, hogy későbben, az 1921— 1925-ös években főiskolai tanulmányai során kapcsolatba került a prágai baloldali diákokkal, főiskolásokkal és írókkal és hogy miként tömörítette maga köré a nacionalista beállítottságú szlovák diákok úgynevezett szabad szövetségét. Ebből a szövetségből alakult ki később a „DAV" folyóirat körül a davisták csoportja. A vádlott szó szerint ezt mondja: Már 1924-ben a ,DAV" első számában felléptem az ellen az álláspont ellen, amelyet a CsKP a szlovák nemzet kérdésében képviselt. Pozsonyban az 1926—1936-os években megszakításokkal folytattam a DAV folyóirat kiadását, amely jelentős mértékben az én saját szer. vem volt annak ellenére, hogy a párt folyóiratának tekintették. Mivel én magam szlovák burzsoá nacionalista maradtam, ezt az ideológiát vittem a „DAV"-ba és ezzel a szlovák értelmiség soraiba is. A „DAV" csoportjának a párttól való elszigeteltsége és frakciós jellege azt okozták, hogy a hatása alatt levő szlovák értelmiség elszigetelődött a haladószellemü mozgalomtól és idegen ideológiák áldozatává lett. Ebben a tekintetben is felelősnek érzem magamat. Ügyész: Ez annyit jelent, hogy ön és a maga körül csoportosult emberek pártellenes tevékenységet folytattak? Vádlott: Igen. Az én tevékenységem a „DAV"-ban pártellenes és demokráciaellenes volt. Később népszerűsíteni kezdtem a burzsoá politikát, aminek következtében a „DAV" csoportja ugyanarra a platformra került, mint a szlovák nemzet legnagyobb ellenségei — a Hlinka-fasiszták. Igy tulajdonképpen a szlovák értelmiség egy részét Cseh. szlovákia haladó erői ellen irányítottam. Ügyész: Ön tehát tulajdonképpen kétkulacsos politikát folytatott? Vádlott: Ugy van, mivel mint a CsKP formális tagja nyilvánosan reakciós ténykedést fejtettem ki. Ennek a ténykedésemnek a legveszélyesebb vonása az volt, hogy a fiatal szlovák • kommunista értelmiségieket és haladószellemü embereket a szlovák* nacionalizmus szellemében neveltem, ahogy ez megmutatkozott az 1932-ben lezajlott, trencsénteplici ismert ifjúsági kongresszuson. Ennek a kongresszusnak koncepció, ja abban állt, hogy Szlovákiát szembeállította a cseh országrészekkel, hogy nem hangsúlyozta és nem emelte ki a cseh és szlovák munkásosztály érdekeinek egységét és így elleplezte a Hlinka-ludákok ellenséges osztályjellegét. Ennek a koncepciónak irányzata azután különösen kirívóan megmutatkozott az úgynevezett Szlovák Állam idején, a Szlovák Nemzeti Felkelés után és nem kisebb mértékben a népi demokratikus Csehszlovákia építésében. Ügyész: ön tehát egyik segítőtársa a miínchenelötti Köztársaság szétverésének az ú. n. Szlovák Ál. lam megalakításával és egyszer, smind a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik kártevője-is. Hogyan lépett kapcsolatba az idegen kémszolgálatokkal ? Erre a kérdésre a vádlott bevallja, hogy miként jutott, mint emigráns, 1939 júniusában Párizsba, ahol azonnal megérkezése jitán szoros baráti kapcsolatokat létesített régi ismerősével, Hubert Ripkával. A vádlott a továbbiak során így vall: Már akkor tudtam, — és Ripka nekem maga bevallotta — hogy ő dr. Benes legfőbb bizalmija Párizsban. Habár mindezt tudtam, Ripkával szemben nyíltan viselkedtem és közöltem vele a Kommunista Párt nézeteit és álláspontját az időszerű politikai kérdésekről. Tudok róla, hogy Ripka tájékoztatásaimat tovább adta dr. Benesnek, akitől egyszer személyes üdvözletet hozott nekem, amikor nála volt Londonban beszámolni. Párizsban kapcsolatba léptem tovább; reakicős politikusokkal, Štefan Oszuszkyval és Dr. Ján Paulinyval, 1939-ben, az európai háborús események kezdetével kapcsolatban, nyiltan demökráciaellenes és szovjetellenes álláspontra helyezkedtem a szovjet-német egyezmény, a finnországi katonai müveletek és a háború első időszaka értékelésének kérdéseiben. Ez a tény lényegesen hatott arra,, hogy ellenkezés nélkül a Sureté National ügynökévé váltam. A vádlott ezután leírja, hogy erre 1939 decemberében került sor, amikor a francia kémszolgálat letartóztatta és a párizsi rendőrségi prefektúrán kihallgatták 1938—1939. évi tevékenységéről. Vádlott: Akihallgatáson különféle fontos. körülményeket árultam el a kommunista dolgozók tevékenységéről, mint pl. Svermáról, Sirokyról és Köhlerről. A kihallgatást vezető hivatalnok egyenesen megkérdezte tőlem, hogy kapcsolatba-e akarok velük lépni s ezzel fenntartás nélkül egyetértettem. Aláírásra egy formulárét nyújtott át, amelyet aláírtam. A vádlott a továbbiak során ezt vallja: Nyílt, szovjetellenes fellépésem nemcsak Párizs legreakciősabb köreiben ébresztett irántam rokonszenvet, hanem sok francia és angol képviselőben is. Személyem iránt a legnagyobb érdeklődést tanúsította az ismert reakciós ügynök, Hubert Ripka is. Azonnal Londonba érkezésem után felújítottam kapcsolataimat Hubert Ripkával, aki Londonban Dr. Benes környezetében tartózkodott. Ripka megmondta nekem, hogy tud lekötöttségemről a francia kémszolgálatban és hogy ezekről a dolgokról tájékoztatva van Bartik és Benes is. Egyben megmondta azt is, hogy érdeklődik irántam De Gaulle komitéjának diplomáciai képviselője Déjean is és hogy találkozni akar velem. Ha átgondoltam a helyzetet, amely Londonban személyemmel kapcsolatban kialakult, nem volt számomra csodálatos, hogy Ripka személyemről tájékozva van,- mert különféle forrásokból tudtam, hogy mindketten kapcsolatban állnak a kémszolgálattal. Ügyész: Mikor találkozott Déjeannal? Vádlott: Ripka dolgozószobájában. Déjeant megkértem, hogy tegyen meg minden lépést annak érdekében, hogy kapcsolatomat (a francia rendőrséggel, szerk. megjegyzése) ne használják fel ellenem. Ügyész: Mi volt a célja Déjeannal való találkozásának? Vádlott: 'később nyilvánvalóvá vált előttem, hogy a találkozó kezdeményezője nem Déjean, hanem Ripka volt. Ök készítették elö ama kémszolgálattal való kapcsolataimat, mind az összejövetelt, hogy így engem politikájuknak könnyebben kezelhető eszközévé tegyenek. Ügyész: Későbben mikor találkozott Déjeannal? Vádlott: 1946-ban Prágában, amikor mint csehszlovákiai francia nagykövet átadta nekem megbízólevelét. Akkor vele, mint a francia hírszerző szolgálat képviselőjével közvetlen kémkapcsolatba léptem. Ügyész: Londonban szintén közvetlen baráti kapcsolatba lépett Benessel ? Vádlott: Igen. 1941-ben meghívott és beszélgettünk a jövőbeli együttmunkálkodás lehetőségeiről. Tudtam róla, hogy kapitalistabarát és szovjetellenes beállítottságú, hogy mindenáron arra törekszik, hogy a háború után a Szovjetunió ne befolyásolhassa a Csehszlovák Köztársaságot. Mivel megmondtam neki, hogy egyetértek nyugat-európai orientációjával és a Köztársaság háború utáni elrendezésének gondolatával, közeli munkatársa lettem. Ezután a beszélgetés után Benes hirtelen az államtanács tagjául nevezett ki és lehetővé tette számomra, hogy felléphessek a nyugati rádió csehszlovák adásaiban, hogy így népszerűsíthessük imperialistabarát terveit. Elnök: Benes mindenképpen előtérbe helyezte önt, mivel önben olyan emberre akadt, aki vele egyazon beállítottságú volt. Vádlott: Benes tudtuladja nekem, hogy egyetért politikai nyilatkozataimmal, rádióbeszédeimmel és hogy a Köztársaság háborúutáni elrendezésében fontos helyet szánt nekem. Dr. Benes azt akarta, hogy a kommunista mozgalomban saját embere legyen, hogy hivatkozhassék arra, hogy haladószellemü szerepet játszik, hogy Franciaországban együtt működött a kommunistákkal. 1943ban, amikor Moszkvában volt, a CsKP vezetőségénél közbenjárt az én párttagságom felújítása érdekében, elsősorban saját személyes céljai szempontjából. Ez volt a helyzet, amikor Benes támogatására támaszkodva Londonban politikailag felléphettem. Ügyész: Mindazt, amit felhozott, helyesen úgy lehet értelmezni, hogy ön .a csehszlovák nép épp olyan árulójává vált, mint az önhöz hasonlóan gondolkodó barátai. Vádlott: Igen, így van. A vádlott kihallgatásának ebben a szakaszában az ügyész az Állambíróságnak bizonyítékokat terjesztett elö, amelyek bizonyítják, hogy Clementis szoros kapcsolatban állt Párizsban Hubert Ripkával, hogy bizalmas jellegű jelentéseket adott át neki a kommunista emigránsok ténykedéséről, továbbá, amelyek bizonyítják Ripkával való együttmü-' ködését a háború további szakaszaiban és amelyek bizonyítják, hogy szoros kapcsolatban-állt Juraj Szlávik, Ján Lichner, Ján Becska és Pauliny-Tóth reakciós politikusokkal. Az egyik okiratnak tartalma azt bizonyítja, hogy a vádlott ellátogatott Hodzsához, akinek megígérte, hogy támogatni fogja a szlovák nacionalista ideológiát. Két Benestöl, Clementisnek 1943ban és 1944-ben küldött levél bizonyítja, hogy Clementis és Benes igen szorosan együttműködtek a háború alatt Angliában. Az egyik levélben Benes ezt írja: „Ebből az alkalomból köszönetemet akarom nyilvánítani az együttmunkálkodásért és azért, hogy odaadóan, tárgyilagosan és igazán sikeresen vett részt minden ténykedésükben. Amint azt már önnel megbeszéltem, elvárom, hogy ugyanígy fogunk a háború után együttműködni!'' A vádlott valamennyi bizonyítékkal kapcsolatban kijelenti, hogy ismeri tartalmukat. Az ügyész azután felszólította a vádlott Clementist, hogy nevezze meg azokat az embereket, akik szoros kapcsolatba kerültek az angol reakcióval. Vádlott: Ezek elsősorban a zsidó burzsoa-nacionalisták voltak, mint például Sling, Löbl, Ervin Pollák, Richárd Szlánszky, Vilém Novy, és továbbiak, akik későbben valamenynyien ellenséges kapcsolataik segítségével Csehszlovákiában jelent-ős helyekre kerültek, míg végül is leleplezték őket. Ide tartozott továbbá a kozmopolita Koloman Mosko, aki a mi zsidó burzsoa-nacionalistáink és a Magyar Kommunista Párt keretén belül működő hasonló csoportok, különösen a cionista Nagy, Eisler és továbbiak között teljesített összekötő szolgálatot, akiket később Rajk bünperével kapcsolatban lepleztek le. További zsidó burzsoa-nacionalisták Ludvik Frejka körül tömörültek. Igy például Pável Eisler, Jozef- Goldmann, dr. Jancsik, Jung és mások, akik azután mint egybekovácsolódott csoport. tértek vissza Csehszlovákiába, hogy itt nyugatbarát politikát folytassanak. A londoni mozgalomba Ripka, Ivo Duchácsek ügynöke segítségével hatolt be, aki ott kémszolgálatot teljesített és akinek szoros kapcsolatai voltak Slinggel, Goldstückerrel és Ervin Polákkal. Ezek hárman Ripkát ellátták a kommunista mozgalom híreivel. Ripka már Londonban gondoskodott arról, hogy ügynökeinek fontos helyeket biztosítson. Igy például Goldstückert a külügyminisztériumba vette fel. Benesnek és Ripkának ezek a lakájai mind együttműködtek az idegen hírszolgálatokkal — közülük sokan kétkulacsosak voltak a CsKP igazolványával a zsebükben — és a felszabadulás után Londonból hazatértek, hogy itt tovább folytassák ténykedésüket a nyugati imperialisták érdekében. A nyugati imperialistáknak ez az ügynöksége előkészítette a talajt Csehszlovákiának a béke és demokrácia táborából való elszakítására, Csehszlovákiának a kapitalista oldalra való átmenetére és ezért közös alapon álltak a Benes körül tömörült nyílt reakciósokkal és a haladás ellenségeivel. A dolgok úgy • fejlődtek, hogy a londoni emigráció egy része, amely hazatért, mint például Ripka, Sztránszky, Drtina,. Hála, Srámek, Procházka, Lausmann, Majer és mások, Benessel együtt nyugatbarát politikát folytattak a csehszlovák nép ellen, másik része, élén Löbllel, Frejkával, Margoliusszal, Moskoval, Goldmannal, Rudolf Szlánszky köré tömörült és vele együtt kialakította Csehszlovákjában az államellenes összeesküvő központot. Mindezeknek az ellenségeknek a célja azonban ugyanaz volt: a népi demokratikus rendszer felszámolása, a kapitalizmus visszaállítása és a köztársaságnak imperialista igába való hajtása. Ügyész: És miért nem emlékezett meg önmagáról ? Vádlott: Az én helyzetem bizonyos mértékig különleges volt, abban az értelemben, hogy egyrészt együtt' működtem Benessel ós reakciós klikkjével, másrészt pedig, mint a CsKP formális tagja, szoros kapcsolatban álltam Szlánszky összeesküvő központjával. Ügyész: Mondja él, milyen ténykedést fejtett ki Szlovákiában 1945ben, Kassára érkezése idejében, a szlovák burzsoá nadionalisták felforgató csoportjában? Vádlott: Azonnal 1945-ben Szlovákiába való érkezésem után, felújítottam szoros kapcsolataimat Laco Novomeskyvel és Huszákkal, akikkel szorosan együttműködtem a háború előtt. Kapcsolódva azokhoz a megbeszélésekhez, amelyeket Laco Novomeskyvel 1944-ben Londonban folytattam le a csehek és szlovákok közti kapcsolat jövőbeni elrendezéséről; ebben a kérdésben elvben ellenséges vonalon egyeztünk meg. Ügyész: Ön Kassára való visszatérése után felújította a szoros kapcsolatokat dr. Benessel is? Vádlott: Igen. Benes a külügyminisztérium államtitkárának fontos funkciójába helyezett és én -azonnal Kassára érkezésem után felkerestem, irányelvek átvétele céljából. 1945 áprilisában találkoztam vele az elnöki villában, ahol négyszemközt megegyeztünk a külpolitikai kérdések elvi vonalán. Ügyész: Ezt, mint áruló és politikai kétkulacsos a párt háta mögött tette? Vádloťt: Igen. Ügyész: Miben egyezett meg Benessel? Vádlott: Benes azt az utasítást adta nekem, hogy az amerikai hadsereg számára olyan előnyös helyzetet biztosítsak, amelyből kifolyólag tagjainak szabad mozgási lehetőségük volna a szovjet hadsereg mögötti harci területein is. Ügyész: Gyakorlatilag hogyan valósították meg dr. Benes nyugati koncepoióját? Vádlott: Azonnal, 1945 májusában Prágába való érkezésem után a külügyminisztériumban kapcsolatba léptem Benes emberével, Jína képviselővel, aki bemutatta nekem mint Benes emiberét, Arnost Heidrych angol-amerikai ügynököt. Heidrychet azzal bíztuk meg, hogy embereit helyezze el a külügyminisztérium kulcspozícióiban. Heidrychet a politikai szekció vezetőjévé tettem. Ezekkel az intézkedésekkel biztosítottam Benes koncepciója megvalósításának lehetőségét. Ügyész: Ez annyit jélent, hogy ön, mint az angol-amerikai imperialisták ügynöke működött. Vádlott: Igen, ezt nem tagadom. Elnök: Milyen kémtevékenységet folytatott ön ebben az időszakban? Váiilott: 1946-ban nagykövetként Prágába érkezett Maurice Déjean, aki azonnal, első találkozásunknál, emlékeztetett a francia kémszolgálat iránti kötelezettségemre és azt a kívánságát fejezte ki, hogy ezen a vonalon velem személyes kapcsolatot akar kiépíteni. Ettől kezdve Déjeannak tájékoztatást nyújtottam a külpolitikai kérdésekről és konkréten tájékoztattam őt a békekonferenciával kapcsolatos előkészületi munkálatainkról, területkövetelményeinkről, a magyar kisebbség át-, telepítésének kérdéseiről, és a Ma.; gyarországtól okozott károk megtérítésére való követeléseinkről. Déjeannak szintén beszámoltam a csehszlovák álláspontról a német kérdéssel, a németek kitelepítésének kérdésével, a csehszlovák területi követelményekkel és a párt, valamint a kormány vezető tényezőinek e kérdésekkel kapcsolatos álláspontjával kapcsolatban abban az időben, amikor ezek a megállapodások titkosak voltak. Déjeannal nyiltan beszéltem és Déjean gyakran ismétel-! te, hogy igyekeznünk kell csökken, teni a Szovjetunió befolyását Csehszlovákiában és biztositanunk kell a Nyugat befolyását, mind a Köztársaságban, mind egész Európában. Az ügyész a bíróságnak előterjeszti a dr. Clementis és Déjeani közt 1947 február 26-án lezajlott beszélgetésről készült feljegyzést, amely bizonyítja az imperializmus ezen két ügynökének kémkapcsolatát. Vádlott: Déjean az ügynevezett harmadik erő koncepciójára hivatkozott, amelyre úgy tekintett, mint hídra, amely segítségével Csehszlovákiát és a többi népi demokratikus országot át lehetne vezetni az imperialisták táborába. Ügyész: Ön bevallotta, hogy kapcsolatban állt nemcsak Déjeannal, hanem más kémszolgálatokkaj. is. Erről beszéljen. Vádlott: Azonnal, 1945 májusában Prágába való visszatérésem után Benes utasításai szerint táviratot küldtem Ripkának, amelyben kértem, hogy tájékoztassa az akkori csehszlovákiai brit nagykövetet, Nieholsot, hogy jöhet Prágába. Én magam elutaztam Pilzenbe, hogy ott meglátogassam az amerikai hadsereg parancsnokságát, megállapítsam követelményeiket, amelyek megvalósításáról azután gondoskodó tam. A szenátus elnöke azt a kérdést teszi fel a vádlottnak, hogy milyen feladatokat . kapott Nichols és az amerikai nagykövet, Steinhardt tekintetében. Vádlott: Nicholsnak és Steinhardtnak az volt a feladata, hogy minden eszközzel megakadályozzák Csehszlovákiának a népi demokrá. cia útjára való lépését és hogy Csehszlovákiát az imperialisták táborába sodorják. Tervet dolgoztak ki különböző tájékoztató kultúrszervezetek és intézmények létesítésére, amelyek mind arra voltak hivat" va, hogy itt az amerikai kultúrát