Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-24 / 280. szám, hétfő

Világ proletárjai egyesüljetek I SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952 november 24, hétfő 2 Kčs V. évfolyam, 280. szám c/l mai izámban : A Szlánszky Rudolf által vezetett államellenes összees­küvő központ vezetősége elleni bűnper. (1., 2., 3., 4., 5. old.) A koreai kérdés vitája folytatódott az ENSz politikai bizottságában. (6. old.) A Szlánszky Rudolf által vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bünper Tegnapi számunkban a Szlán. szky Rudolf által vezetett állam, ellenes összeesküvő központ elleni bünperböl közöltük Bedrich Ge. minder vádlott kihallgatásának elejét. Mai számunkban közöljük Bed­rich Geminder vádlott kihallgatá­sának befejező részét, valamint dr. Vladimír Clementis vádlott kihall, gatását. Vádlott: Ez 1930-ban történt. Ek­kor a párt határozata alapján je­lentkeztem Szlánszkynál, hogy meg­kezdjem vele az együttműködést a párt vonalán. Szlánszky akkoriban szervezési dolgokat intézett a CsKP belsejében. Együttműködésünk fo­lyamán Szlánszky felismerte, hogy feltétlenül alárendelem magam ne­ki, hogy befolyása alatt vagyok és hogy engedelmes eszközévé válok. Barátságunk oly gyorsan fejlődött, hogy mindjárt ismeretségünk elején Szlánszky egyenesen megmondotta nekem, hogy tud arról, hogy össze­köttetésben állottam Alois Neu­rath-tal, akivel szoros politikai kap­csolatban volt, és éppúgy, mint Neu­rath, Zinovjev csodálója volt. Szlán­szky azt is mondotta nekem, hogy szoros politikai kapcsolatban áll Jo­zef Gutmannal és általa más troc­kistákkal is: Friedmannal, Freund­dal és Fuchs-sal, akik éppúgy, mint ő a nemzetközi trockista banda ak­tív képviselői voltak Csehszlovákiá­ban. Szlánszkytól tudtam meg azt, is, hogy a trockista Freund révén összekötteésben áll annak sógorával, Aroszjewel, a prágai szovjet diplo­máciai képviselet akkori főnökével, akit később lelepleztek Zinovjev áru­ló exponenseként. Szlánszky barátai­hoz tartoztak akkoriban Moskovics és Reicin is és velük kapcsolatban állottam én is. Államügyész: Akkor már Szlán­szkyval jó barátok voltak. Egyfor­ma nézeteik voltak, nem volt egy­más előtt semmi titkuk, tudták egymásról, hogy a valóságban két­éltűek a CsKP-ben. Vádlott: így van. Szlánszky párt­ellenes ellenséges álláspontja meg­nyilvánult a népfront kérdésében va­ló fellépésében és a párt gottwald! vonalától való elszakadásban. Szov­jetunióbeli tartózkodásom alatt kap­csolatban állottam a trockistákkal. így már a háború előtt kapcsolat létesült közöttem és Szlánszky kö­zött, amely nem végződhetett más­képp, mint ellenséges szövetkezés­sel a párt ellen. Ezért kapcsoltuk össze személyes és politikai jövőn­ket és végül az államellenes össze­esküvő kémközpont tagjává lettem, amelyet Rudolf Szlánszky allapított és vezetett. Elnök: Hogyan vett részt ennek az államellenes központnak tevé­kenységében és milyen értelemben érzi magát bűnösnek? Vádlott: Bűnösnek érzem magam abban, hogy 1946. év második fe­lében burzsoá multam és kozmopoli­ta cionista terheltségem hatásakép hagytam, hogy Szlánszky, akivel már a háború előtt ugyanazon párt­ellenes platformqp álltam, megnyer­jen az általa kiépitett és vezetett pártellenes és államellenes összees­küvő kémközpontba. Én, Szlánszky és az összeesküvő központ vezetősé­gében lévő társaink egy táborban álltunk a fasiszta-titoista árulókkal, az angol-amerikai imperialisták szolgálatában. A titoista áruló klikk példája nyomán ellenséges igyeke­zetünket arra irányítottuk, hogy hatalmunkba kerítsük a CsKP- és az állam vezetését, hogy megteremt­sük Csehszlovákiának a béketábor­tól való elszakításának előfeltéte­leit, és hogy Csehszlovákiát a nyu­gati imperialisták fennhatósága alá juttassuk. A népi demokratikus rendszer felszámolásának előkészü­leteivel egyidöben igyekeztünk elszi­getelni és később eltávolítani a köz­társaság elnökét. Az összeesküvésbe való 1946-ban történt bekapcsolódá­som óta Szlánszkyval és társaink­kal együtt embereinket a párt és államapparátus jelentékeny funk­cióiban helyeztük el. A kozmopolita Frejka és a burzsoa-nacionalista Frank ugyanezt tették gazdasági vonalon. Bűnösnek érzem magam abban is, hogy teljesítettem azokat az ellen­séges feladatokat, amelyeket Szlánszky a külügyminisztérium­mal kapcsolatban tűzött ki elénk. Az ö segítségével és támogatásával helyeztem el a külügyminisztérium központjában a trockista Artúr Lon­dont, továbbá Dufeket és a külkép­viseleti hivatalok felelősségteljes funkcióiba a cionista Eduard Gold­stückert és Richard Szlánszkyt. Ilyen külföldi kapcsolatok útján tartottuk fenn az összeköttetést a nyugati imperialistákkal és ezekkel igyekeztünk bilincsbe verni a köz­társaságot. Abban is bűnösnek érzem magam, hogy a Szlánszky által kitűzött fel­adatok alapján összekötő szerepet töltöttem be közte és az angol kém, az imperialista ügynök, Zilliacus kö­zött, akinek közvetítésével az össze­esküvés kapcsolatban állt a nyugati uralkodó körökkel. Ezenkívül Zillia­cusnak kémadatokat adtam át, és a közvélemény megtévesztése céliá­ból népszerűsítettem őt a „Svetové Rozhlady" című folyóiratban, mint haladószellemü labouristát és pedig abban az időben is, amikor már nyiltan Tito védőjének szerepébe* lépett fel. Elnök: Novosellel kapcsolatban mit tud mondani? Vádlott: Szlánszky utasitására Novosellel is kapcsolatba léptem. Novosel és más titoista ügynökök a prágai jugoszláv követség hivatal­nokainak köpönyegében működtek. Novosellel körülbelül 1946-ban lép­tem kapcsolatba, és ezt a kapcsola­tot fenntartottam utódjával, Félix Gorskival is. Elnök: Milyen kapcsolat volt ez? Vádlott: Kémkapcsolat. Azok a jelentések, amelyeket a titoista ügy­nököknek átadtam, messze túlha­ladták a Csehszlovákia és Jugoszlá­via közti akkori kapcsolatok kere­tét. Ezeket a jelentéseket azért ad­tam át, mert összeesküvésünk ugyanolyan ellenséges alapon állt, mint a titoista és azért is, mert az összeesküvés tagjai a CsKP-ben ugyanolyan ellenséges népellenes diktátori politikát érvényesítettek mint Tito és társai. Elnök: Mi történt dr. Felix-el és Überallal kapcsolatban? Vádlott: Szintén a Szlánszky ál­tal kitűzött feladatok és közvetlenül irányelvei alapján vele együtt kap­csolatot létesítettem Überall és dr. Félix kapitalista elemekkel. Meg­egyezésünk szerint mi összeesküvők fedeztük és közvetlenül támogattuk a Csehszlovákia területén néhány cionista szervezetnek és ügynökeik­nek felforgató tevékenységét, amely a zsidó vagyonnak kezeiben való összpontosítására és ennek a va­gyonnak törvényellenes kivitelére irányult. Ezzel Csehszlovákiának százmilliós károkat okoztunk. Elnök: Mi történt André Simoné­val kapcsolatban? Vádlott: A Szlánszkytól kapott feladatok alapján kapcsolatot léte­sítettem Simonéval, ezzel a nemzet­közi kémmel és információkat ad­tam neki, amelyeket ő a nyugati kémszolgálatok számára használt fel. Elnök: Mi történt még Paul Merckerrel kapcsolatban, hogy az összeset felsoroljuk? Vádlott: Szlánszky utasítása alap­ján 1947-ben kapcsolatot létesítet­tem Paul Mercker német trockistá­val, akit lelepleztek mint Field amerikai kém munkatársát. 1947­ben Szlánszky utasitása szerint kap­csolatba léptem Fuchsszal is, akinek Szlánszkytól és Franktól különféle megbízatásai voltak Svájcban, ame­lyeket Szlánszky sógorával, Antonin Hasekkel együtt teljesített. Fuchs, akit már a háború előtt mint troc­kistát álcáztak le és kizártak a pártból, fontos, bizalmas jellegű funkciót kapott. Ezek az én fő bűntetteim, amelye­ket elkövettem. Rudolf Szlánszky vezetésével és kozmopolita cionista beállítottságom hatása alatt a párt félrevezetése és a kétkulacsosság út­ján eljutottam egészen a CsKP és a népi demokratikus Köztársaság el­leni legsúlyosabb államellenes bűn­tettekig. Ügyész: Ön felhozta.azt, hogy bű­nös tevékenységében jelentős sze­repet játszott Szlánszky. Mikor és miként nyerte meg önt? Vádlott: 1946-ban történt ez, ami­kor a CsKP VIII. kongresszusa elő­készületének idejében megjöttem Moszkvából. Találkoztam Rudolf Szlánszkyval, aki mint régi barátot üdvözölt és felszólított, hogy jöjjek el hozzá a titkárságra, mivel zavar­talanul akar velem beszélni. A kon­gresszus befejezése után elmentem Szlánszkyhoz, aki megmondta ne­kem, hogy érdeke, hogy én állandó tartózkodásra visszatérjek Csehszlo­vákiába és együttműködjek vele a párt szervezetében. Ügyész: Milyen állást foglalt eh­hez? Örült ennek vagy nem? Vádlott: Nem örültem, mert Szlánszkyt olyan embernek ismer­tem, aki tervei keresztülvitelében nem válogatta meg eszközeit, még közelálló embereivel szemben sem. Tudtam a párthoz való viszonyáról is és félelemmel töltött el a vele való együttműködés. Ezért azt válaszoltam neki, hogy ajánlatát nem fogadhatom el, és megokolásul különféle okokat hoztam fel. Szlánsz ky azonban nem volt lerázható. Azt mondta, hogy éppen most van szüksége odaadó emberekre, és hogy rám is számít. Kifogásaimra nem adott semmit. Kezdte színesen ecsetelni politikai jövőmet maga mellett és Csehszlovákiába való visszatérésem esetére kilátásba he­lyezte nekem a Központi Bizottsági tagságot. Ügyész: Tehát így a Szlánszky­val lefolytatott beszélgetés és az ön karrierista beállítottsága megtörték ellenkezését és ez döntötte el azt, hogy állandó tartózkodásra Csehszlo­vákiába jöjjön. így van? Vádlott: Igen, végül is elfogadtam Szlánszky ajánlatát. Rámutattam arra, hogy nem bírom a cseh nyel­vet, és nincs csehszlovák állampol­gárságom. De Szlánszky azt mon­dotta, hogy ezeket a dolgokat ö maga elintézi, és ami az említett hiányt illeti, azzal lehet majd ellen­súlyozni, hogy nevemet csehesí­tem, ahogy azt más kozmopoliták megtették, akiket együttmunkálko­dásra megnyert. Rövid gondolko­zás után kijelentettem, hogy a Vltavsky nevet vehetném fel. Ügyész: Mikor érkezett Csehszlo­vákiába ? Vádlott: 1946. augusztusában. Ügyész: Hol volt elszállásolva? Vádlott: Szlánszky felajánlott nekem lakást abban a villában, amelyben családjával élt. Ügyész: Ez különleges bizalom megnyilvánulása volt. Ilyen ajánla­tot Szlánszky csak olyan embernek tehetett, akiben teljesen megbízott. Vádlott: Igen, így volt ez. Szlán­szkynak irántam tanúsított érdeklő­déséből és abból, amit mondott ne­kem, nyilvánvalóvá vált előttem, hogy mint közeli emberével számol velem. Ezért ajánlotta fel lakását. Az ajánlatot elfogadtam és lakásába beköltöztem. Ott laktam 1951-ig, amikor Szlánszky nehéz helyzetbe került és felszólított, hogy költöz­zek el tőle, mert kapcsolataink na­gyon is szembeszökők volnának. Elnök: Mikor kezdett tulajdonkép­pen Szlánszkyval önnek valami köz­lést tenni céljairól? Vádlott: Egy hónappal érkezésem után, amikor Szl&nszky szabadság­ról visszatért. Akkor volt egy meg­beszélésem Szlánszkyval a párttit­kárságon lévő dolgozó szobájában és közösen megtárgyaltuk az én jövő­beli kilátásaimat. Szlánszky akkor megjelölte előttem azokat az em­bereket, akiket neki sikerült elhe­lyezni a központi bizottságok tit­kárságának szervezetében, s akikre támaszkodott, s elmondotta nekem, hogy ebben az irányban milyen tervei vannak a jövőre. Ügyész: Konkréten mit mondott önnek Szlánszky ? Vádlott: Azt mondta nekem, hogy legnagyobb támaszai azok az emberek, akiket háború előtti mun­katársainak és barátainak köréből emelt ki és különösen azok, akik a háború alatt nyugaton éltek. Ezek az emberek már a háború előtt, ép­úgy, mint én, aktivan támogatták az ő irányvonalát, párttevékenysé­gének minden szakaszában és az ö opportunista álláspontját, úgy hogy most is támaszkodhatott rájuk. Ez­után Szlánszky megkérdezte, hogy mi a véleményem az ö irányvona­láról. Ügyész: Ön egyet értett vele? Vádlott: Igen, láttam, hogy Szlánszky maga köré tömöritette a pártidegen ellenséges elemeket, akik arról voltak ismertek, hogy már a háború előtt szembenálltak a párttal, vagy kapcsolatban álltak különféle ellenséges körökkel. Meg­mondtam Szlánszkynak, hogy orien­tációját helyesnek tartom, elsősor­ban pedig helyesnek tartom azt, hogy odaadó emberekre támaszkodik. Megmondtam neki, hogy vézetése alatt én is teljesíteni akarom és fo­gom irányelveit. Mint olyan ember, aki már régen ismertem Szlánszkyt, tudtam — és Szlánszky ezt később igazolta előttem, — hogy a tőle ki­fejtett káderelgondolások nem fe­lelnek meg a népidemokratikus Csehszlovákia és Csehszlovákia Kom­munista Pártja felépítésének. Nyil­vánvaló volt, hogy Szlánszky párt­ellenes központot csoportosít maga köré, hogy emberei segítségével, azoknak a párt és a párttitkárság jelentős funkcióiba való céltudatos elhelyezésével kialakíthassa a ha­talom átvételének, a népi demokra­tikus rendszer likvidálásának és a kapitalizmus visszaállításának elő­feltételeit. Ügyész: Ez tehát azt jelenti, hogy ön éppen akkor Szlánszkyval köz­vetlenül megegyezett az ellenséges alapon történő tényleges együttmű­ködésről és hogy Szlánszky önt be­vonta összeesküvő tevékenységébe. Vádlott: Igen, mikor Szlánszky látta, hogy egyetértek vele, nyiltan elmondta nekem, hogy úgy építi a pártapparátust, hogy működését po­litikai vonalával összhangban irá­nyíthassa. Ez ugyanakkor lehetősé­get nyújtott neki olyan politikát végrehajtani, amellyel megerősítette személyes pozícióját a pártban. És ahogy Szlánszky mondotta, ez is egy ok volt, hogy engem társának és munkatársának kiválasztott. Ügyész: Amikor Szlánszky önnel lefolytatta ezt a beszélgetést, ellen­séges céljairól, megnevezte ön előtt további munkatársait is? Vádlott: Legközelebbi munkatár­sait, akikkel már a háború előtt mindketten együttműködtünk, azon­nal megnevezte. A többiek közül azokat nevezte meg, akiket meg­nyert és fontos funkciókba helye­zett a párt- és államapparátusban, s akiknek közvetítésével ott nekem egyrészt felforgató tevékenységet kellett folytatnom, másrészt pedig meg kellett szilárdítanom az össze­esküvő központ pozícióit. Ezekből az emberekből azután Szlánszky ve­zető magvat alakított, amelyre az összeesküvés előkészítésében tá­maszkodott. Ügyész: Az összeesküvés ezen ve­zető magjához ön is hozzátartozott? Vádlott: Igen. Társainkkal együtt készültünk a hatalom Szlánszky ál­tal és általunk, társai által való át­vételére Csehszlovákiában. Ügyész: Kik voltak Szlánszky ezen emberei ? Megnevezheti őket ? Vádlott: Háború előtti munkatár­sainkon kívül figyelmünket főleg a londoni emigráció tagjaira fordí­tottuk, akik nyugati tartózkodásuk során személyesen és családi vonalon kapcsolatba léptek a kapitalista kö­rökkel, és akik a brit imperialista politika támogatói voltak. Ügyész: Milyen irányokban fej­tették ki kártevő ténykedésüket az ellenséges káderek /elhelyezésénél ? Vádlott: A csehszlovák nemzet­gazdaságba való beavatkozást Szlán­szky Jozef Frank háborús bűnös és a kozmopolita Frejka kezeiben össz­pontosította. Szlánszky ellenséges irányvonalának végrehajtója Jarmila Taussigová, a cionista Karpeles­Hájek és a burzsoá-nacionalista Svermová voltak. így sikerült nekik néhány fontos kerületben jelentős funkciókba helyezni az összeesküvés tagjait. Brnóban Szlánszky társa volt Ottó Sling, gyáros fia, kém és zsidó nacionalista; Ostravában Ví­tezslav Fuchs. Ustíban az összees­küvés Landára, Plzenben Lomskira, Bratislavában Polákra támaszko­dott, akik munkaszakaszaikon nemcsak szilárdították az összees­küvés pozícióit, hanem ellenségesen befolyásolták az állam és közigaz­gatás szervezetét. Elnök: így tehát a pártszervezet fontos szakaszain egész sorai az önök kezébe kerültek, és ennek se­gítségével behatoltak az államappa­rátusba is. így van ? Vádlott: Igen, így van. Elnök: Az államapparátusnak me lyik szakaszait kerítették hatalmuk­ba?

Next

/
Thumbnails
Contents