Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-24 / 280. szám, hétfő

Világ proletárjai egyesüljetek I SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952 november 24, hétfő 2 Kčs V. évfolyam, 280. szám c/l mai izámban : A Szlánszky Rudolf által vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bűnper. (1., 2., 3., 4., 5. old.) A koreai kérdés vitája folytatódott az ENSz politikai bizottságában. (6. old.) A Szlánszky Rudolf által vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bünper Tegnapi számunkban a Szlán. szky Rudolf által vezetett állam, ellenes összeesküvő központ elleni bünperböl közöltük Bedrich Ge. minder vádlott kihallgatásának elejét. Mai számunkban közöljük Bedrich Geminder vádlott kihallgatásának befejező részét, valamint dr. Vladimír Clementis vádlott kihall, gatását. Vádlott: Ez 1930-ban történt. Ekkor a párt határozata alapján jelentkeztem Szlánszkynál, hogy megkezdjem vele az együttműködést a párt vonalán. Szlánszky akkoriban szervezési dolgokat intézett a CsKP belsejében. Együttműködésünk folyamán Szlánszky felismerte, hogy feltétlenül alárendelem magam neki, hogy befolyása alatt vagyok és hogy engedelmes eszközévé válok. Barátságunk oly gyorsan fejlődött, hogy mindjárt ismeretségünk elején Szlánszky egyenesen megmondotta nekem, hogy tud arról, hogy összeköttetésben állottam Alois Neurath-tal, akivel szoros politikai kapcsolatban volt, és éppúgy, mint Neurath, Zinovjev csodálója volt. Szlánszky azt is mondotta nekem, hogy szoros politikai kapcsolatban áll Jozef Gutmannal és általa más trockistákkal is: Friedmannal, Freunddal és Fuchs-sal, akik éppúgy, mint ő a nemzetközi trockista banda aktív képviselői voltak Csehszlovákiában. Szlánszkytól tudtam meg azt, is, hogy a trockista Freund révén összekötteésben áll annak sógorával, Aroszjewel, a prágai szovjet diplomáciai képviselet akkori főnökével, akit később lelepleztek Zinovjev áruló exponenseként. Szlánszky barátaihoz tartoztak akkoriban Moskovics és Reicin is és velük kapcsolatban állottam én is. Államügyész: Akkor már Szlánszkyval jó barátok voltak. Egyforma nézeteik voltak, nem volt egymás előtt semmi titkuk, tudták egymásról, hogy a valóságban kétéltűek a CsKP-ben. Vádlott: így van. Szlánszky pártellenes ellenséges álláspontja megnyilvánult a népfront kérdésében való fellépésében és a párt gottwald! vonalától való elszakadásban. Szovjetunióbeli tartózkodásom alatt kapcsolatban állottam a trockistákkal. így már a háború előtt kapcsolat létesült közöttem és Szlánszky között, amely nem végződhetett másképp, mint ellenséges szövetkezéssel a párt ellen. Ezért kapcsoltuk össze személyes és politikai jövőnket és végül az államellenes összeesküvő kémközpont tagjává lettem, amelyet Rudolf Szlánszky allapított és vezetett. Elnök: Hogyan vett részt ennek az államellenes központnak tevékenységében és milyen értelemben érzi magát bűnösnek? Vádlott: Bűnösnek érzem magam abban, hogy 1946. év második felében burzsoá multam és kozmopolita cionista terheltségem hatásakép hagytam, hogy Szlánszky, akivel már a háború előtt ugyanazon pártellenes platformqp álltam, megnyerjen az általa kiépitett és vezetett pártellenes és államellenes összeesküvő kémközpontba. Én, Szlánszky és az összeesküvő központ vezetőségében lévő társaink egy táborban álltunk a fasiszta-titoista árulókkal, az angol-amerikai imperialisták szolgálatában. A titoista áruló klikk példája nyomán ellenséges igyekezetünket arra irányítottuk, hogy hatalmunkba kerítsük a CsKP- és az állam vezetését, hogy megteremtsük Csehszlovákiának a béketábortól való elszakításának előfeltételeit, és hogy Csehszlovákiát a nyugati imperialisták fennhatósága alá juttassuk. A népi demokratikus rendszer felszámolásának előkészületeivel egyidöben igyekeztünk elszigetelni és később eltávolítani a köztársaság elnökét. Az összeesküvésbe való 1946-ban történt bekapcsolódásom óta Szlánszkyval és társainkkal együtt embereinket a párt és államapparátus jelentékeny funkcióiban helyeztük el. A kozmopolita Frejka és a burzsoa-nacionalista Frank ugyanezt tették gazdasági vonalon. Bűnösnek érzem magam abban is, hogy teljesítettem azokat az ellenséges feladatokat, amelyeket Szlánszky a külügyminisztériummal kapcsolatban tűzött ki elénk. Az ö segítségével és támogatásával helyeztem el a külügyminisztérium központjában a trockista Artúr Londont, továbbá Dufeket és a külképviseleti hivatalok felelősségteljes funkcióiba a cionista Eduard Goldstückert és Richard Szlánszkyt. Ilyen külföldi kapcsolatok útján tartottuk fenn az összeköttetést a nyugati imperialistákkal és ezekkel igyekeztünk bilincsbe verni a köztársaságot. Abban is bűnösnek érzem magam, hogy a Szlánszky által kitűzött feladatok alapján összekötő szerepet töltöttem be közte és az angol kém, az imperialista ügynök, Zilliacus között, akinek közvetítésével az összeesküvés kapcsolatban állt a nyugati uralkodó körökkel. Ezenkívül Zilliacusnak kémadatokat adtam át, és a közvélemény megtévesztése céliából népszerűsítettem őt a „Svetové Rozhlady" című folyóiratban, mint haladószellemü labouristát és pedig abban az időben is, amikor már nyiltan Tito védőjének szerepébe* lépett fel. Elnök: Novosellel kapcsolatban mit tud mondani? Vádlott: Szlánszky utasitására Novosellel is kapcsolatba léptem. Novosel és más titoista ügynökök a prágai jugoszláv követség hivatalnokainak köpönyegében működtek. Novosellel körülbelül 1946-ban léptem kapcsolatba, és ezt a kapcsolatot fenntartottam utódjával, Félix Gorskival is. Elnök: Milyen kapcsolat volt ez? Vádlott: Kémkapcsolat. Azok a jelentések, amelyeket a titoista ügynököknek átadtam, messze túlhaladták a Csehszlovákia és Jugoszlávia közti akkori kapcsolatok keretét. Ezeket a jelentéseket azért adtam át, mert összeesküvésünk ugyanolyan ellenséges alapon állt, mint a titoista és azért is, mert az összeesküvés tagjai a CsKP-ben ugyanolyan ellenséges népellenes diktátori politikát érvényesítettek mint Tito és társai. Elnök: Mi történt dr. Felix-el és Überallal kapcsolatban? Vádlott: Szintén a Szlánszky által kitűzött feladatok és közvetlenül irányelvei alapján vele együtt kapcsolatot létesítettem Überall és dr. Félix kapitalista elemekkel. Megegyezésünk szerint mi összeesküvők fedeztük és közvetlenül támogattuk a Csehszlovákia területén néhány cionista szervezetnek és ügynökeiknek felforgató tevékenységét, amely a zsidó vagyonnak kezeiben való összpontosítására és ennek a vagyonnak törvényellenes kivitelére irányult. Ezzel Csehszlovákiának százmilliós károkat okoztunk. Elnök: Mi történt André Simonéval kapcsolatban? Vádlott: A Szlánszkytól kapott feladatok alapján kapcsolatot létesítettem Simonéval, ezzel a nemzetközi kémmel és információkat adtam neki, amelyeket ő a nyugati kémszolgálatok számára használt fel. Elnök: Mi történt még Paul Merckerrel kapcsolatban, hogy az összeset felsoroljuk? Vádlott: Szlánszky utasítása alapján 1947-ben kapcsolatot létesítettem Paul Mercker német trockistával, akit lelepleztek mint Field amerikai kém munkatársát. 1947ben Szlánszky utasitása szerint kapcsolatba léptem Fuchsszal is, akinek Szlánszkytól és Franktól különféle megbízatásai voltak Svájcban, amelyeket Szlánszky sógorával, Antonin Hasekkel együtt teljesített. Fuchs, akit már a háború előtt mint trockistát álcáztak le és kizártak a pártból, fontos, bizalmas jellegű funkciót kapott. Ezek az én fő bűntetteim, amelyeket elkövettem. Rudolf Szlánszky vezetésével és kozmopolita cionista beállítottságom hatása alatt a párt félrevezetése és a kétkulacsosság útján eljutottam egészen a CsKP és a népi demokratikus Köztársaság elleni legsúlyosabb államellenes bűntettekig. Ügyész: Ön felhozta.azt, hogy bűnös tevékenységében jelentős szerepet játszott Szlánszky. Mikor és miként nyerte meg önt? Vádlott: 1946-ban történt ez, amikor a CsKP VIII. kongresszusa előkészületének idejében megjöttem Moszkvából. Találkoztam Rudolf Szlánszkyval, aki mint régi barátot üdvözölt és felszólított, hogy jöjjek el hozzá a titkárságra, mivel zavartalanul akar velem beszélni. A kongresszus befejezése után elmentem Szlánszkyhoz, aki megmondta nekem, hogy érdeke, hogy én állandó tartózkodásra visszatérjek Csehszlovákiába és együttműködjek vele a párt szervezetében. Ügyész: Milyen állást foglalt ehhez? Örült ennek vagy nem? Vádlott: Nem örültem, mert Szlánszkyt olyan embernek ismertem, aki tervei keresztülvitelében nem válogatta meg eszközeit, még közelálló embereivel szemben sem. Tudtam a párthoz való viszonyáról is és félelemmel töltött el a vele való együttműködés. Ezért azt válaszoltam neki, hogy ajánlatát nem fogadhatom el, és megokolásul különféle okokat hoztam fel. Szlánsz ky azonban nem volt lerázható. Azt mondta, hogy éppen most van szüksége odaadó emberekre, és hogy rám is számít. Kifogásaimra nem adott semmit. Kezdte színesen ecsetelni politikai jövőmet maga mellett és Csehszlovákiába való visszatérésem esetére kilátásba helyezte nekem a Központi Bizottsági tagságot. Ügyész: Tehát így a Szlánszkyval lefolytatott beszélgetés és az ön karrierista beállítottsága megtörték ellenkezését és ez döntötte el azt, hogy állandó tartózkodásra Csehszlovákiába jöjjön. így van? Vádlott: Igen, végül is elfogadtam Szlánszky ajánlatát. Rámutattam arra, hogy nem bírom a cseh nyelvet, és nincs csehszlovák állampolgárságom. De Szlánszky azt mondotta, hogy ezeket a dolgokat ö maga elintézi, és ami az említett hiányt illeti, azzal lehet majd ellensúlyozni, hogy nevemet csehesítem, ahogy azt más kozmopoliták megtették, akiket együttmunkálkodásra megnyert. Rövid gondolkozás után kijelentettem, hogy a Vltavsky nevet vehetném fel. Ügyész: Mikor érkezett Csehszlovákiába ? Vádlott: 1946. augusztusában. Ügyész: Hol volt elszállásolva? Vádlott: Szlánszky felajánlott nekem lakást abban a villában, amelyben családjával élt. Ügyész: Ez különleges bizalom megnyilvánulása volt. Ilyen ajánlatot Szlánszky csak olyan embernek tehetett, akiben teljesen megbízott. Vádlott: Igen, így volt ez. Szlánszkynak irántam tanúsított érdeklődéséből és abból, amit mondott nekem, nyilvánvalóvá vált előttem, hogy mint közeli emberével számol velem. Ezért ajánlotta fel lakását. Az ajánlatot elfogadtam és lakásába beköltöztem. Ott laktam 1951-ig, amikor Szlánszky nehéz helyzetbe került és felszólított, hogy költözzek el tőle, mert kapcsolataink nagyon is szembeszökők volnának. Elnök: Mikor kezdett tulajdonképpen Szlánszkyval önnek valami közlést tenni céljairól? Vádlott: Egy hónappal érkezésem után, amikor Szl&nszky szabadságról visszatért. Akkor volt egy megbeszélésem Szlánszkyval a párttitkárságon lévő dolgozó szobájában és közösen megtárgyaltuk az én jövőbeli kilátásaimat. Szlánszky akkor megjelölte előttem azokat az embereket, akiket neki sikerült elhelyezni a központi bizottságok titkárságának szervezetében, s akikre támaszkodott, s elmondotta nekem, hogy ebben az irányban milyen tervei vannak a jövőre. Ügyész: Konkréten mit mondott önnek Szlánszky ? Vádlott: Azt mondta nekem, hogy legnagyobb támaszai azok az emberek, akiket háború előtti munkatársainak és barátainak köréből emelt ki és különösen azok, akik a háború alatt nyugaton éltek. Ezek az emberek már a háború előtt, épúgy, mint én, aktivan támogatták az ő irányvonalát, párttevékenységének minden szakaszában és az ö opportunista álláspontját, úgy hogy most is támaszkodhatott rájuk. Ezután Szlánszky megkérdezte, hogy mi a véleményem az ö irányvonaláról. Ügyész: Ön egyet értett vele? Vádlott: Igen, láttam, hogy Szlánszky maga köré tömöritette a pártidegen ellenséges elemeket, akik arról voltak ismertek, hogy már a háború előtt szembenálltak a párttal, vagy kapcsolatban álltak különféle ellenséges körökkel. Megmondtam Szlánszkynak, hogy orientációját helyesnek tartom, elsősorban pedig helyesnek tartom azt, hogy odaadó emberekre támaszkodik. Megmondtam neki, hogy vézetése alatt én is teljesíteni akarom és fogom irányelveit. Mint olyan ember, aki már régen ismertem Szlánszkyt, tudtam — és Szlánszky ezt később igazolta előttem, — hogy a tőle kifejtett káderelgondolások nem felelnek meg a népidemokratikus Csehszlovákia és Csehszlovákia Kommunista Pártja felépítésének. Nyilvánvaló volt, hogy Szlánszky pártellenes központot csoportosít maga köré, hogy emberei segítségével, azoknak a párt és a párttitkárság jelentős funkcióiba való céltudatos elhelyezésével kialakíthassa a hatalom átvételének, a népi demokratikus rendszer likvidálásának és a kapitalizmus visszaállításának előfeltételeit. Ügyész: Ez tehát azt jelenti, hogy ön éppen akkor Szlánszkyval közvetlenül megegyezett az ellenséges alapon történő tényleges együttműködésről és hogy Szlánszky önt bevonta összeesküvő tevékenységébe. Vádlott: Igen, mikor Szlánszky látta, hogy egyetértek vele, nyiltan elmondta nekem, hogy úgy építi a pártapparátust, hogy működését politikai vonalával összhangban irányíthassa. Ez ugyanakkor lehetőséget nyújtott neki olyan politikát végrehajtani, amellyel megerősítette személyes pozícióját a pártban. És ahogy Szlánszky mondotta, ez is egy ok volt, hogy engem társának és munkatársának kiválasztott. Ügyész: Amikor Szlánszky önnel lefolytatta ezt a beszélgetést, ellenséges céljairól, megnevezte ön előtt további munkatársait is? Vádlott: Legközelebbi munkatársait, akikkel már a háború előtt mindketten együttműködtünk, azonnal megnevezte. A többiek közül azokat nevezte meg, akiket megnyert és fontos funkciókba helyezett a párt- és államapparátusban, s akiknek közvetítésével ott nekem egyrészt felforgató tevékenységet kellett folytatnom, másrészt pedig meg kellett szilárdítanom az összeesküvő központ pozícióit. Ezekből az emberekből azután Szlánszky vezető magvat alakított, amelyre az összeesküvés előkészítésében támaszkodott. Ügyész: Az összeesküvés ezen vezető magjához ön is hozzátartozott? Vádlott: Igen. Társainkkal együtt készültünk a hatalom Szlánszky által és általunk, társai által való átvételére Csehszlovákiában. Ügyész: Kik voltak Szlánszky ezen emberei ? Megnevezheti őket ? Vádlott: Háború előtti munkatársainkon kívül figyelmünket főleg a londoni emigráció tagjaira fordítottuk, akik nyugati tartózkodásuk során személyesen és családi vonalon kapcsolatba léptek a kapitalista körökkel, és akik a brit imperialista politika támogatói voltak. Ügyész: Milyen irányokban fejtették ki kártevő ténykedésüket az ellenséges káderek /elhelyezésénél ? Vádlott: A csehszlovák nemzetgazdaságba való beavatkozást Szlánszky Jozef Frank háborús bűnös és a kozmopolita Frejka kezeiben összpontosította. Szlánszky ellenséges irányvonalának végrehajtója Jarmila Taussigová, a cionista KarpelesHájek és a burzsoá-nacionalista Svermová voltak. így sikerült nekik néhány fontos kerületben jelentős funkciókba helyezni az összeesküvés tagjait. Brnóban Szlánszky társa volt Ottó Sling, gyáros fia, kém és zsidó nacionalista; Ostravában Vítezslav Fuchs. Ustíban az összeesküvés Landára, Plzenben Lomskira, Bratislavában Polákra támaszkodott, akik munkaszakaszaikon nemcsak szilárdították az összeesküvés pozícióit, hanem ellenségesen befolyásolták az állam és közigazgatás szervezetét. Elnök: így tehát a pártszervezet fontos szakaszain egész sorai az önök kezébe kerültek, és ennek segítségével behatoltak az államapparátusba is. így van ? Vádlott: Igen, így van. Elnök: Az államapparátusnak me lyik szakaszait kerítették hatalmukba?